LEMEZAJÁNLÓK

#

A

B

C

D

E

F

G

H

I

J

K

L

M

N

O

P

R

S

T

U

V

W

X

Y

Z

Válogatás

DVD

Demo

ADVENT :::: ANAM CARA :::: AVENGER OF BLOOD :::: BLESSED BY A BROKEN HEART :::: CALIBRETTO 13 :::: CAST IN STONE :::: CHARIOT, THE :::: COMEBACK KID :::: CRAIG'S BROTHER :::: CRIMSON THORN :::: CUE THE DOVES #1 :::: CUE THE DOVES #2 :::: GENTILES, THE :::: HEARKEN :::: INDWELLING :::: KILLSWITCH ENGAGE :::: LIVING SACRIFICE :::: OBLITERATION :::: PROCLAIM :::: SACRAMENT :::: SEEKERS :::: SINAI BEACH :::: SPITE OF OPPOSITION :::: TAKING NAMES :::: TORTURED CONSCIENCE :::: VALEDICTION :::: ZYLLAH

ADVENT 2005 1. A Living Ghost 2. Wait For The Storm 3. One Crushing Blow Joe - ének Matt - gitár Johnny - basszusgitár Chris - dob Mitchell - gitár Miután jól megsirattuk az évszázad egyik legjobb poszt-HC bandáját, az észak-karolinai Belovedot, jött még egy DVD a banda utolsó koncertjének felvételével, meg a hírek, hogy azért a tagok mégse hagynak fel a zenéléssel. Mint ismeretes, az énekes Josh Moore a Classic Case tagja lett, meg szólóban is variál valamit, volt, aki a Dead Poeticbe lépett be, aztán itt van a ritmusszekció, aminek két tagja új bandát alapított. Ez az új banda az Advent névre hallgat - az elején más név is bekerült a köztudatba, de úgy tűnik, az Advent lett a végleges verzió -, és igencsak más zene, mint a Belovedé volt. Az ex-dobos/vokalista Joe itt csak ordibál, Johnny Smrdel viszont megmaradt a basszusgitárnál. Joe hangját ismerhetjük már a Belovedból, az nem is okoz nagy meglepetést, dallamokat itt se hallhatunk tőle, marad az érzelmektől fűtött ordításoknál, meg itt-ott van némi 'szavalás' - 'spoken word' - is. Tovább nem csigázom a kedélyeket, a zenéről is írok valami konkrétat: súlyos, szaggatott, zaklatott, mély, olyan bandák ugrottak be kapásból, mint a Norma Jean és a Benea Reach. Előbbit nyilván jóval többen ismerik, utóbbi azonban jobban emlékeztet az Adventre, illetve fordítva, hiszen a Benea Reach volt előbb. Nem kimondottan technikás, de nagyon okos, hatásos zene ez, ha ilyen színvonalú albumot csinál a banda, az elsők között fogok rohanni, hogy megvegyem. Hát még egy koncert milyen jó lenne!!! Amíg ezek az álmaim nem teljesülnek, kénytelen vagyok ezzel a demóval ellenni, de sajnos nagyon rövidke, a három nóta összesen tíz perc alatt van. Igaz, azóta egy új számot is feldobott a brigád a myspace-es oldalára, szóval reméljük, komolyan gondolják a dolgot, és tényleg csinálnak nagylemezt is előbb-utóbb. És akkor már a Beloved se fog annyira hiányozni. myspace.com/adventnc --kristóf-- vissza az oldal tetejére

THE GENTILES 1981 1. Abyss 2. Worrying World 3. Self Made Man 4. Space Cruiser Max Clark - ének John Mahan - gitár Richard Lynch - basszusgitár Jim Maxwell - dob A The Gentiles volt az alapja a ma Saint néven ismert - már amennyire ismert - metal-fogatnak. A The Gentiles 1981-ben négyszámos demóval hallatott magáról, amivel különféle kiadóknál próbálkozott, akkor nem sok eredménnyel. A banda Priest-szerű zenét játszott több-kevesebb sikerrel - az alapok megvoltak, de később, Saint-ként azért sokkal jobban ment nekik a zenélés, valljuk be. Már csak azért is, mert Josh Kramer személyében az ideális énekest találták meg, míg itt csupán egy Max Clark nevű fickó ugrott be énekelni. A dalok sem az igaziak, pontosabban nagy a színvonalbeli ingadozás: az 'Abyss' a mindenkori kedvenc számom a bandától, a 'Worrying World' se igazán rossz, de a 'Self Made Man'-nél esik a színvonal, ráadásul az a leghosszabb nóta; a 'Space Cruiser' nem lenne rossz, ha jobb énektémával álltak volna elő. A gitárszólók sem az igaziak még, még ha van is bennük tekerés rendesen. A hangzás meg... igazi nyolcvanas évek elejéhez illő demo-minőség: gyerekcipőben járó automatikus felvételiszint-szabályozás, zaj, szalaghiba, ahogy akkor illett. Mindezzel együtt is örülök, hogy hallhattam a felvételeket, mivel mégiscsak hozzátartoznak egy általam igen kedvelt együttes történelméhez. www.saintsite.com --kristóf-- vissza az oldal tetejére

SACRAMENT 1989 1. Absence Of Fear 2. Conquer Death 3. Separate From Iniquity 4. Assault (Satan's Doom) 5. Lies Of The Blind 6. Face Reality 7. Presumed Dead Mike Torone - ének Mike Didonato - gitár Brian Toy - gitár Eric Ney - basszusgitár Paul Graham - dob A Sacrament egyike a valaha létezett legjobb keresztény thrash-bandáknak, simán egy szinten mozgott a Believer-rel, a Betrayal-lel vagy a Living Sacrifice-szal. A banda 1989-ben a 'Presumed Dead' demón hallatott magáról, aminek révén a R.E.X. Music kiadónál kötött ki végül. A demo ugyan nem szól valami fényesen, de élvezhető, főleg a remek thrash muzsika miatt, amit hallhatunk rajta. Az énekes Mike Torone már itt is remekelt, akárcsak a másik Mike, a szólógitáros Didonato. A többiek is rendesen végzik a dolgukat, a zenekar precízen hozza a gyors témákat is, amikből természetesen jó sok akad. A demóról egyébként két dalt átmentettek az első nagylemezre, a 'Testimony Of Apocalypse'-re, egyet pedig a másodikra, a 'Haunts Of Violence'-re. Sőt, jobban megfigyelve az anyagot több ismerős témát hallhatunk a címadó 'Presumed Dead'-ben is, utóbbi nótát felújítva szintén a 'Haunts Of Violence'-re tették fel, csak éppen 'Carry The Corpse' címmel. A demo mellesleg úgy ahogy van felkerült a 'Testimony Of Apocalypse' 2005-ös újrakiadására. --kristóf-- vissza az oldal tetejére

LIVING SACRIFICE 2000 1. Burn The End 2. Bloodwork Lance Garvin - dob Rocky Gray - gitár, vokál Arthur Green - basszusgitár, vokál Matthew Putman - ütőhangszerek, vokál Bruce Fitzhugh - ének, gitár A Living Sacrifice jó sokat várt a '97-es 'Reborn' után, a következő nagylemez, a 'Hammering Process' csak 2000 novemberében jelent meg. Hogy a rajongók könnyebben kibírják, a zenekar 2000 nyarán közzétette két új szám demo-verzióját. A két nótából annyi derült ki, hogy stílusukat illetően nem távolodtak el nagyon a 'Reborn'-tól, hasonló szigorú metalcore jellemezte őket. Ami miatt megtartottam a demót a nagylemez beszerzése után is, az egyrészt az a nyers erő, ami az album polírozottabb hangzásában nem jön ki annyira, másrészt mert némi különbség lelhető fel a végleges változatokhoz képest. Mindez főleg a 'Burn The End'-re igaz, amiben itt még hiányzott az akusztikus szóló, míg a 'Bloodwork' a demón érzésem szerint még gyorsabb volt, mint végül az albumon lett. A demo még rajongók számára sem feltétlenül alap, de szerintem ma is örömöt tud okozni a LS-féle brutális metal kedvelői számára. www.livingsacrifice.com --kristóf-- vissza az oldal tetejére

TORTURED CONSCIENCE 2001 1. A New Trend 2. Chain The Fallen One 3. In Hell Jeff Lenormand - gitár, basszusgitár Shannon Frye - dob, ének A Tortured Conscience afféle brutális old school death metal-t játszott, és egy darabig tagja volt az ex-Vengeance Rising Shannon Frye dobos is, aki ma az Avenger Of Blood-ban hallható. A project háromszámos demója még vele készült, a stílus is maradt a régi, talán még brutálisabb lett a hangzás miatt. A megszólalás nem éppen erőssége az anyagnak, mivel a dob túl vékonyan szól, a gitár meg túl torz, kásás, alig lehet kivenni, mit is hallunk. Az énekhang is meglehetősen brutális, sőt, igazából két énekhangot hallunk egyszerre, egy mély hörgést és egy középmagas, grindcore-os károgás-szerűséget. Talán tisztességesebb hangzással élvezhetőbb lenne a TC produkciója, mivel van benne potenciál megítélésem szerint. (Egyébként az anyag 'Face Of God' címmel felkerült egy demókat tartalmazó CD-re is.) --kristóf-- vissza az oldal tetejére

OBLITERATION 1997 1. Torn In Two 2. Inflicted 3. By His Blood 4. Dying Age Rikky Pukkett - ének Greg Berger - basszusgitár Kevin Tubby - gitár Bryan Nikkel - gitár David Campbell - dob Az Obliteration gyakorlatilag nem más, mint a Death List még az énekes Rikky Pukkett-tel a fedélzeten. A '97-es 'Dying Age' demóból annyi máris nyilvánvaló, hogy óriási veszteség volt a banda számára Rikky kiválása, ugyanis Rikky hörgése sokat dob a zenekar jobbára középtempós death metal-ján. Rikky remek torka mellett két dolog jellemezte az együttest: a jobbára középtempós muzsika, ill. a dobos David Campbell játéka. Dave hihetetlen intenzitással használja ki a lábdobokat, talán a Morbid Angel-ben lehet hasonlót hallani. (Meg az Inversion-ben, ahol szintén Dave Campbell dobolt ugyebár...) Kár, hogy a dobcucc többi komponensét kevésbé használja ki a fiú, így némileg egydimenzióssá válik a játéka. Akárcsak a zenekaré, mivel azért a death metal-ban nem hátrány egy-két gyorsabb téma időnként, itt viszont csak kevés ilyen akad. Igaz, ahol mégis (pl. 'By His Blood eleje'), ott nagyon jó! (A 'By His Blood' a kedvenc számom is a négy közül, éppen ezért.) Összességében erős demo volt ez, de a fenti hiányosságok orvoslása igazán naggyá tehette volna a bandát, legalábbis az én szememben. Egyébként a 'Dying Age' eredetileg csak kazettán jelent meg, de később a Cross Rhythms (ma BlastBeats) kiadott egy CD-t 'Chords Of The Grave' címmel, amin több death metal zenekar demói között az Obliteration-é is helyet kapott. --kristóf-- vissza az oldal tetejére

SPITE OF OPPOSITION 2000 1. Cry For Salvation 2. Near Death Experience Mike Ledet - ének Rudy Capps - dob Jon Stephens - gitár Larry Stephens - gitár Brian 'Beetle' Olson - basszusgitár A Spite Of Opposition 'Crucifiy The Flesh' című nagylemeze után jelentkezett két új demo-nótájával, de még azelőtt, hogy az énekes Mike Ledet távozása miatt Dwell Beneath-re változtatta volna a nevét. És ez a mi szerencsénk, ugyanis Mike-énál megfelelőbb torkot keresve sem lehetett volna találni a banda deathcore-jához. A két számról összességében elmondható, hogy továbbra is bővelkednek a különböző témákban, ám ezek között több a figyelmet lekötő, mint a 'Crucify The Flesh'-en volt, főleg a 'Cry For Salvation' mutat nagy előrelépést. Mike Ledet távozásával a banda nemcsak nevét, de a zenei irányvonalat is megváltoztatta, úgyhogy nem tudjuk, mi lett volna, ha tovább fejlődik a még a demón is képviselt irányba. Ezt picit sajnálom, mivel el tudtam volna viselni egy lemezt a 'Crucify The Flesh' stílusában, de izgalmasabb dalokkal. (Azzal együtt, hogy a Dwell Beneath rövid létezése megkoronázásaként kiadott split-lemez nótái is nagyon tetszenek.) --kristóf-- vissza az oldal tetejére

HEARKEN 1998 1. Arise 2. Discernment BJ Southard - ének, gitár Schaun Drab - basszusgitár Jeff McCoy - dob A texasi Hearken már létezik egy ideje, ha még létezik, old school death metal demója, az 'Arise' valamikor '98 magasságában jelent meg. Mindössze két nóta található a kazetta formájában megjelent, majd később mp3-ban is letölthető demón, a játékidő mintegy nyolc és fél perc, úgyhogy nagy fejtegetést ne várjon senki. Az együttes tisztességesen végigzenéli a 'mintegy nyolc és fél perc'-et, az énekhang is a jól bevált mély hörgés, szóval újdonságot nem kapunk, de ha valaki szereti a stílust, nem mondhatja, hogy kiszúrtak vele. Kivéve, ha az extrém gyors témák miatt szereti a műfajt, mert azokból itt nincs sok. A Hearken később is jelentkezett némi hallgatnivalóval, szó volt valami nagylemezről is, de végül nem tudom, mi lett vagy lesz a dologból, úgyhogy maradok a demónál. hearken.tripod.com --kristóf-- vissza az oldal tetejére

COMEBACK KID 2002 1. All In A Year 2. Give And Take 3. Step Ahead Scott Wade - ének Andrew Neufeld - gitár, vokál Jeremy Hiebert - gitár Cliff Heide - basszusgitár Kyle Profeta - dob A Comeback Kid-et annak idején úgy ismertem meg, mint a Figure Four két tagjának side-projectjét. A két tag a gitáros Jeremy és az énekes Andrew volt, ám utóbbi itt 'főállásban' gitározott, hangját csak a ritkábban hallhattuk. A zene is más volt, mázsás szigorúság helyett old school pörgés jellemezte a három nótát, azzal együtt, hogy néha adódott azért egy-két súlyosabb breakdown. A demo hangminősége ugyan nagyban elmarad a banda bemutatkozó lemezéétől, a 2003-as 'Turn It Around'-étól, ám így is igencsak élvezetes, a dalok maguk meg aztán végképp nagyon jók. A demo fényében nem is volt meglepő, mennyire jól sikerült az együttes bemutatkozása a Facedown Records-nál, illetve hogy onnan egyből tovább is lépett a Victory Records-hoz, a második album már ott jelent meg idén februárban. www.comeback-kid.com --kristóf-- vissza az oldal tetejére

CUE THE DOVES #1 2004 1. The Horizon Never Sleeps 2. Syntax Error 3. Of Falling Constellations Alex Argo - gitár Matt Kelly - dob Ryan VonBergen - ének Dan Bain - gitár Jon Berndtson - gitár, vokál Jeremy Nutzman - basszusgitár, vokál Jon Berndtson (The Beautiful Mistake) új bandája, a Cue The Doves ezzel a demóval hallatott magáról először, legalábbis ami a felvételeket illeti. A zenekar nem igazán újítja meg a rock 'n rollt, ordításokkal fűszerezett elszállós emója nem különösebben egyedi, ám azért azt se mondanám, hogy teljesen nélkülözi az egyéniséget. Az énekhang annyira nem fogott meg, mint a hasonló muzsikát játszó The Beautiful Mistake-ben, de nem hallgathatatlan. A háromszámos demo egyébként előre haladva egyre jobbá válik, azaz a második nóta jobb az elsőnél, a harmadik, az 'Of Falling Constellations' pedig egyenesen gyönyörű dal, a kedvencem a bandától. Igen jó benne a vokál is, meg az effektezett gitárokat is talán itt találták el a legjobban. A kezdet tehát nagyon ígéretes, a folytatást pedig majd meglátjuk. Mindenesetre kíváncsian várom az első nagylemezt. www.cuethedoves.com --kristóf-- vissza az oldal tetejére

CALIBRETTO 13 1998 1. Joe's Gonna Die 2. Puppet 3. I'll Show The World 4. Sleep Around Joseph Whiteford - ének, gitár, szájharmonika Chris Thomas - dob, vokál Aaron Richardson - basszusgitár, vokál A Calibretto 13 (később szimplán Calibretto) érdekes színfolt volt a zene világában a maga sajátos 'akusztikus punk'-jával. A banda '98-as demóján gyakorlatilag minden megtalálható, ami később jellemezte: radikális keresztény mondanivaló, vicces megfogalmazás, valami egészen furcsa énekhang, energikus dalok, no meg az akusztikus hangszerelés, az alaphangszereken (dob, basszus, gitár) túl szájharmonikával kiegészítve. Mindezt valaki vagy nagyon szeretni fogja, vagy őszintén utálni, középút nem nagyon lehetséges. A mellesleg a 'Blacksheep' címet viselő demón rajta van a banda talán legnagyobb 'slágere' - már ha beszélhetünk ilyesmiről -, a később még legalább két verzióban kiadott, swinges alapú 'I'll Show The World' is. Az biztos, hogy Calibretto-ék nem egy depressziós brigád voltak, már csak a hangulat miatt is érdemes megismerkedni a zenéjükkel. www.calibretto.com --kristóf-- vissza az oldal tetejére

CRAIG'S BROTHER 1996 1. Twenty Two 2. Gus 3. OK 4. Money Ted Bond - ének Andy Snyder - gitár Scott Hrapoff - basszusgitár Adam Nigh - gitár Heath Konkel - dob A dallamos pop punk csapat valahol itt kezdte kiadványokban mérhető pályafutását. Ugyan azt gondolom, az első nagylemezig fejlődött a banda, már itt a demón is kellemes dalokat prezentáltak Ted Bondék (a 'Gus' című fel is került a 'Homecoming' című albumra mint 'Going Blind'). Mindent megkapunk tőlük, amit csak ebben a műfajban 'kell': pörgős ritmusok, orrhangú énekes, hamis vokálok, béna 'szóló'. Ami a Craig's Brother egyik fő erősségének számított, az Ted Bond IQ-ja volt, illetve az ebből következő intelligens szövegek. Ilyeneket itt is találhatunk, a Craig's Brother mindig próbált kitörni a lányok/rosszkedv/gördeszkázzunk sablonokból, sikerrel. Még ha érintik is valamelyik témát, azt is klisémentesen tudják tenni, és ez jó. Mint ahogy jólesik néha ilyesfajta egyszerű, könnyed, gyors muzsikát hallgatni. Szerintem nemcsak nekem, de ha mégis, ugyan kit érdekel?! (Hát igen, ez itt mégiscsak többé-kevésbé punk, vagy mi.) www.craigsbrother.net --kristóf-- vissza az oldal tetejére

KILLSWITCH ENGAGE 1999 1. Prelude 2. Soilborn 3. Vide Infra 4. In The Unblind Jesse David Leach - ének Mike D'Antonio - basszusgitár Joel Stroetzel - gitár Adam Dutkiewicz - dob A KsE neve ma már igencsak jól cseng a metal és a hardcore rajongóinak körében, érdemes hát visszapillantani, hogyan is indult a banda karrierje. A zenekar 1999-es demója volt az, ami alapján a Ferret Records (Zao, Blood Has Been Shed, stb.) szerződtette a fiúkat, az első nagylemezre fel is került mind a négy nóta (az egyik, a 'Vide Infra' a másodikra is). Az első lemez újrakiadására azonban az eredeti demót is rápakolták, így immár a nagyközönség is hallhatja, amit akkor csak a szerencsés kevesek. Így utólag is megállják a dalok a helyüket, ráadásul a hangzás is elviselhető (hallhattunk ennél rosszabbat is nem egy nagylemezen). A csapat brutális metalcore-ja itt még annyira nem volt dallamos, de a két alapműfaj, a metal és a hardcore hatásainak remek ötvözése már itt is tetten érhető, akárcsak a precíz hangszerkezelés. Na meg persze a zseniális énekes, Jesse Leach produkciója, a király szövegekkel egyetemben. A Ferret szerencsésnek érezheti magát, hogy egy ilyen kaliberű banda kezdeti lépéseit segíthette. www.killswitchengage.com --kristóf-- vissza az oldal tetejére

SEEKERS 2002 1. Not Like This 2. Duddhism 3. Witness Dreams 4. Something Special 5. Ti Si Meni Sve Marko 'Marac' Horvat - szaxofon Nikola 'Sime' Simunic - gitár Petar 'Spock' Horvat - trombita, ének Filip 'Pivot' Horvat - harsona, ének Marko 'Levka' Levanic - basszusgitár Sasa 'Macek' Macek - dob A horvát Seekers-t (azóta már Seeker's Planet-nek hívják) először nem felvételről, hanem élőben hallottam, a német Freakstock fesztiválon. A banda ott és akkor remek hangulatot alakított ki, és a zene sem volt rossz - feltéve, hogy valaki szereti a Supertones/Five Iron Frenzy-féle ska-t. Mivel nekem mindkét zenekar tetszik (legalábbis bizonyos lemezeik), a Seekers fellépését is kellemes meglepetésként könyveltem el. Aztán már itthon lehetőségem nyílott letölteni a banda ötszámos demóját, amin a dalok 80%-a angolul hangzik el, így a zenén kívül a szöveghez is hozzá bírok szólni. Nos, nem csupán a zene, de a mondanivaló is közel áll a fenti két banda világához, a Seekers is nyíltan teszi közzé hitét a dalaiban. A zene különben felvételről is hangulatos, kellemes, igazából az ének lehetne jobb, bár az se hallgathatatlan. Az meg bizonyos, hogy a Seekers még ezen a demón is magasan veri az általam hallott, ebben az évezredben napvilágot látott magyar keresztény felvételeket (pedig hallottam néhányat...). Főleg, hogy a gárda igyekezett változatosra alakítani a zenét, hiszen punk-ritmusoktól kezdve az egész lassú, lírainak mondható témákig sok mindent hallhatunk. Bevallom, a banda nagylemezét nem hallottam, úgyhogy nem tudom annak fényében megítélni a demót, de kezdetnek mindenképpen ígéretes, amit ez az öt nóta nyújt. www.seekersplanet.com --kristóf-- vissza az oldal tetejére

CUE THE DOVES #2 2004 1. Course One: The Abductions 2. Peregrine Mountains 3. The Red Planet Falls Alex Argo - gitár Matt Kelly - dob Ryan VonBergen - ének Dan Bain - gitár Jon Berndtson - gitár, vokál Jeremy Nutzman - basszusgitár, vokál A Cue The Doves 2004 közepe felé keltette fel az érdeklődésemet, mégpedig azzal, hogy a The Beautiful Mistake basszusgitárosa, Jon Berndtson oda ment gitározni. Nagy TBM-rajongóként persze egyből beazonosítottam az új csapatot, amelynek háromszámos demója el is nyerte a tetszésemet. A stílus hasonló volt a TBM-éhez, de sajnos az énekhang, ami utóbbi bandánál annyira jól passzol a zenéhez, a Cue The Doves esetében azért nem volt olyan kaliberű. Decemberben jött a következő hármas dalcsokor, ami zenei irányvonalát tekintve követi az előzőleg megismert anyagot, de hozzám valahogy mégsem áll annyira közel. Ami viszont még szimpatikus a csapatban, az a science fiction iránti vonzalom, ami bennem is megvan. Ezzel együtt azt mondom, hogy ugyan a potenciál megvan a csapatban, de azért az első nagylemezig még fejlődniük kell a fiúknak, ha le akarnak venni a lábamról zenéjükkel. www.cuethedoves.com --kristóf-- vissza az oldal tetejére

TAKING NAMES 2004 1. Deserve Better 2. Keep Trying 3. Guide Andy - gitár Matt - dob Sam - gitár Simon - ének Trev - basszusgitár A Taking Names egy fiatal brit HC-banda, amellyel először a német Freakstock fesztiválon találkoztam. Emlékezetes találkozás volt, annyi szent, és miután hazaértem, gyorsan le is töltöttem a csapat háromszámos demóját az internetről. Így itthon hallgatva legalább annyira tetszik a produkció, mint élőben, úgyhogy bátorítok mindenkit, hogy igyekezzen hozzájutni az anyaghoz, amennyiben kedveli a szigorú HC-t, amilyet a Figure Four és késői Point Of Recognition szokott szolgáltatni. Mély, hörgésbe hajló ének, kétlábdobok, súlyos gitárok, jó témák, iszonyú lendület, és ez még csak a kezdet! A nóták a két és fél illetve három perc közötti hosszúságtartományba esnek, úgyhogy a fiúknak egyrészt van idejük kifejteni, amit akarnak, másrészt nem fulladnak unalomba a dalok. Erről egyébként a jól adagolt váltások is gondoskodnak. És amire nem számítottam volna: a 'Guide'-ban még dallamos éneket is hallhatunk - igaz, csak keveset, de őszintén szólva ebbe a zenébe több nem is kell. Jó látni, hogy Európában is tűnögetnek fel ígéretes Spirit-filled HC-csapatok (lásd még Zyllah, Opposition Of One), csak így tovább! www.takingnames.co.uk --kristóf-- vissza az oldal tetejére

BLESSED BY A BROKEN HEART 2004 1. Serial Thriller 2. Cellar Door 3. Some Kind Of Wonderful Hugh - ének Tyler - gitár Simon - gitár Robbie - gitár Frank - dob Joel - basszusgitár Wow! Ezt nevezem gyors karriernek! Mármint amit a BBAH nálam befutott. Az egyik nap még csak a hírekben olvasok róluk, a másik nap meg már ki tudja, hányadszor hallgatom végig az internetről letöltött demójukat. Azt hiszem, sejtem, mivel fogta meg a banda a Cornerstone fesztivál közönségét: a súlyos, mégis dallamos, metalos riffek, a szigorú kiállások, az énekes markáns torka, a dallamos vokalisták fülbemászó témái ugyan nem teszik egyedivé a bandát, ám az biztos, hogy öröm hallgatni a fiúkat. A nyitó riff - akárcsak a hangzás - a Falling Cycle-t idézte fel számomra, ám a refrén dallamos témája már egész más. Az énekes hangja is általában mélyebb, mint amit a FC-ben hallhattunk. A 'Cellar Door' egy 'super heavy breakdown'-nal indít, de amit úgy a századik másodperctől kezdenek művelni a fiatalok, az különösen megfogott. És jóllehet tényleg egy breakdown-központú nótáról van szó, azért a dallamos gitártémákat sem nélkülözi a kompozíció. Ahogy a ma oly divatos szűkített kettőshangzatokat sem. A 'Some Kind Of Wonderful' nem utolsósorban jó kis kétlábas témáival DOBogtatja meg a szívemet, de az egyszerű, slágeros refrén se rossz. Gratulálok a Blood & Ink Recordsnak, hogy leigazolta a csapatot, de természetesen még inkább gratulálok a zenekarnak a jó muzsikához! www.hxcmp3.com/bands/2913 --kristóf-- vissza az oldal tetejére

CRIMSON THORN 1993 1. Plagued 2. Misrepresented Representation 3. No Suicide 4. Crimson Thorn 5. Corruption Of The Flesh 6. Prophet Of Death 7. Perverse Policies Luke Renno - basszusgitár, ének Miles Sunde - gitár, vokál Paul Jongevard - gitár, vokál Dave Quast - dob A Crimson Thorn bemutatkozó lemezét, az 'Unearthed'-öt háromszor is kiadták különféle kiadók. A harmadik, a Morphine Records nevéhez fűződő kiadásra bónuszként - egy dal kivételével - rákerült a zenekar demója is, ami eredetileg csak kazettán jelent meg a Grind Records, azaz gyakorlatilag a zenekar kiadásában. A valószínűleg helyhiány miatt lehagyott nóta a 'No Suicide' volt - jómagam csupán a CD révén kerültem kapcsolatba a demóval, úgyhogy az ominózus nótáról nem tudok nyilatkozni. A demóról úgy általában annál inkább. Jelentős különbség a banda későbbi produkcióihoz képest, hogy a kazettán hallott muzsika stílusa súlyos death metal helyett thrash metal volt, technikás gitárszólókkal, melyek közül kiemelkedik számomra a 'Crimson Thorn'-ban hallható, annak is különösen a kezdete. Másik nagy eltérés a nagylemezekhez képest, hogy a demón hallható dalok átlaghosszúsága jól érzékelhetően nagyobb. Persze nem a Crimson Thornról lenne szó, ha mindezt önmaguk ismételgetésével érték volna el a muzsikusok; ehelyett sok-sok riffet, ötletet vittek bele a kompozícióikba. A szövegek is tipikus Crimson Thorn-stílusban íródtak, azaz nyíltan evangelizálnak a srácok már a demón is.A hangzás persze hagy némi kívánnivalót maga után, de egyrészt egy demónál ez természetes, másrészt így is élvezhető a muzsika. Kedvenc nótám a 'Corruption Of The Flesh', főként a refrénje miatt, de nem az egyetlen, ami tetszik az anyagról. Nem állítom, hogy bánom a Crimson Thorn stílusváltását, hiszen death metalban is maradandót alkottak a fiúk, de nem véletlen, hogy többek szerint a legjobb kiadványuk a 'Plagued' demo volt. Jól állt nekik a thrash. www.crimsonthorn.com --kristóf-- vissza az oldal tetejére

VALEDICTION 2000 1. Summoned To The Court Robert Sweet - dob Michael Bailey - gitár Joseph Anastacio Glean - billentyűs hangszerek Dan Wilkinson - basszusgitár Kevin Potter - ének A Valediction a Magnitude 9 billentyűsének, Joe Gleannek a projectje. A 2000-es 'Summoned To The Court' című, elsősorban gyűjtőknek szánt CD-n mindössze egy dalt találunk, ami a címét a lemeznek is kölcsönözte. Joe rajongása a neoklasszikus zene iránt a Magnitude 9-t hallgatva is nyilvánvaló volt, de a Valedictionben aztán végképp kiélheti magát. Meg is teszi, a dal hangulata gyakran a több száz évvel ezelőtti idők zenéjét idézi fel. A lemez elkészítésében Joe-t többek között olyan muzsikusok segítették, mint a Stryper dobosa, Robert Sweet, a Taker nevű keresztény rock-zenekar énekese, Kevin Potter, a remek gitáros Michael Bailey, valamint egy szóló erejéig a Rob Johnson is a Magnitude 9-ból a maga félreismerhetetlen stílusában. Kellemes nóta a 'Summoned To The Court', ha a Valediction egy teljes nagylemezt összehoz valaha, arra érdemes lesz odafigyelni. www.valediction.com --kristóf-- vissza az oldal tetejére

THE CHARIOT 2004 1. The Company, The Comfort, The Grave 2. Dialogue With A Question Mark 3. And Then... Came Then A The Chariot zenei stílusa és énekesének hangja sokak számára ismerősnek tűnhet, mivel a banda az ex-Norma Jean/Luti-Kriss-énekes Josh Scogin új zenekara. Az együttes még év eleje felé jelentkezett első demo-számával, ami túlzottan nem fogott meg, viszont leszűrhető volt belőle, hogy Josh nem távolodott el valami messzire a múltjától zenei téren. A Matt Goldman segítségével felvett háromszámos demo sem áll távol a Norma Jean muzsikájától, úgyhogy a régi rajongók megtalálhatják a számításukat a The Chariotben. És hogy azok is fogalmat alkothassanak maguknak a The Chariot muzsikájáról, akik nem ismerik Josh régi bandáit, röviden annyit mondanék, hogy súlyos, mélyre hangolt, kaotikus noise-core-ra számíthatnak. A dallamos riffeket nagyjából el lehet felejteni... De a fejlődés legalább vitathatatlan - ki tudja, egyszer talán még meg is kedvelem a műfajt. www.thechariot.com --kristóf-- vissza az oldal tetejére

ANAM CARA 2003 1. Clenched Fists Of Desperation 2. Words Cut Through 3. Written On A Cavern Wall 4. A New Sun Rises Úgy tűnik, Florida kifogyhatatlan a jobbnál jobb hardcore-zenekarokban. Emlékezzünk csak a régi nagyokra: a Shai Huludra, a Strongarmra; vagy akár a kevésbé régiekre, mint a Sleeping By The Riverside vagy az Underoath. Utóbbiból mintegy két évvel ezelőtt szállt ki a gitáros Octavio, aki 2002 szeptemberében Anam Cara néven alapított zenekart. (A név régi gall nyelven annyit tesz: 'a lelkem barátja'.) A banda négyszámos demójára reflektálva a Strike First Records szinte azonnal szerződést kínált a csapatnak, az Anam Cara bemutatkozó EP-jének megjelenése a közeljövőben várható. Addig is lássuk csak, mi is keltette fel a Strike First érdeklődését. Nos, az Anam Cara nem csinál semmi különöset, nem állítja feje tetejére a hardcore műfajt, viszont döbbenetesen jó dallamos témákat ír, amelyek nem is kicsit emlékeztetnek a harmadik Underoath-lemez, a 'The Changing Of Times' legjobb pillanataira. Minél többet hallgatom, annál jobban a zenéjük hatása alá kerülök. Nincsenek ultragyors, ultrabrutális, megakaotikus témák, nincs dallamos ének, nincs szinti - csak őszinte, szívből jövő hardcore rock van. Anam Cara - azért mondom el még egyszer, hogy mindenki jól megjegyezhesse a nevet. Hallani fogunk még róla. Remélem, minél többet. www.anamcararock.com --kristóf-- vissza az oldal tetejére

AVENGER OF BLOOD 2003 1. Rebel Human Spirits 2. Total War 3. Conditioned To Hate Eric - ének, gitár Shannon - dob Cesar - basszusgitár Az Avenger Of Blood nevű thrash-csapatnak nem ez az első megnyilvánulása, ám az előző demo gyakorlatilag a mastermind Eric szólóprojectje volt. 2003-ra azonban teljes zenekarrá egészült ki a társulat, és így vett fel három nótát a stílusosan csak 'Demo 2003'-nak elnevezett terv keretében. Érdekességképpen megjegyezném, hogy a két új zenész egyike, a dobos Shannon a Tortured Conscience-ben is játszott, megtérése előtt pedig rövid ideig együtt zenélt az 'ateista sátánistává' (érti valaki, hogy ez mit jelent?!) lett Roger Martinezzel, a Vengeance Rising egykori frontemberével. Visszatérve az Avenger Of Bloodhoz: az új demo más, mint az előző volt. Extrémebb, talán nem is 'vegytiszta' thrash metalt hallhatunk Ericéktől az új anyagon, amelynek igazán jót tesz az élő dob, amely a dobgépet váltotta. Azonban bármennyire idegenkedem is a dobgépektől, be kell vallanom egy régi tévéműsor címét idézve: 'a tavalyi jobb volt', de legalábbis jobban megfogott. Persze mindez annak is betudható lehet, hogy picit mást vártam a bandától, és csupán az előzetes elvárásaim akadályoznak meg abban, hogy maradéktalanul élvezzem a 'Demo 2003'-at. www.avengerofblood.com --kristóf-- vissza az oldal tetejére

SINAI BEACH 2002 1. ...Of A Man 2. Wolves In Sheep's Clothing 3. The Religious Burden Of Perfection 4. On And Off Switch Courtney Alderson - ének Logan Lambert - gitár Jeff Santo - basszusgitár Mike Dunlap - dob A Sinai Beach-nek 2003-ban megjelent az első nagylemeze a Facedown Records jóvoltából, ám aki abból kiindulva ítélné meg a banda 2002-es demóját, valószínűleg hamis következtetésekre jutna. A demo ugyanis jóval könnyebben emészthető anyagot tartalmaz, mint a 'When Breath Escapes' címet viselő CD. Ráadásul nem is szól rosszabbul! Természetesen túlzás lenne azt állítani, hogy 'ég és föld' a különbség a két anyag között, de azért mégis jelentős az eltérés. A demo például azonnal bejött, amint meghallottam, míg a CD-t kóstolgatni kellett egy darabig, mire élvezni is tudtam. Ezzel együtt a demo is technikás, szigorú metalcore-t tartalmaz feszes kiállásokkal, kőkemény zúzdával, itt-ott elszórt dallamos énektémákkal. No meg Logan Lambert szuper gitárjátékával. Talán leginkább az Overcome utolsó nagylemezéhez, az 'Immortal Until Their Work Is Done'-hoz hasonlíthatnám a Sinai Beach demóját. Gyanítom, a hasonlóság nem véletlen, az énekes Courtney Alderson például nemes egyszerűséggel csak 'minden idők legjobb zenekarának' nevezi az Overcome-ot a 'When Breath Escapes' borítóján. Kár, hogy csak négy szám van a demón, szívesen elhallgatnám tovább is. Még annyi, hogy a demót hamarosan megjelenteti CD-n egy új kiadó, az egyik dal nyomán 'Wolves In Sheeps Clothing' címmel. www.sinaibeach.net --kristóf-- vissza az oldal tetejére

PROCLAIM 2002 1. Steel Viaticum 2. (Pretty Girls) Dig Graves 3. Burn It Down 4. When Angels Cry Silky D. - ének M.C. Russy Russ - gitár D.S. - basszusgitár Junior - dob A nagy internetes felfedezések korát éljük. Kalandozásaim során bukkantam rá a Proclaim nevű, akkor már posztumusz banda dalaira is a világhálón. Az ilyesfajta meglepetésekből több is érhetne, azt kell mondjam. A Proclaim demója ugyanis nagyon jó! Ha nem is annyira, mint a Cast In Stone-é volt (lásd lejjebb), azért majdnem. Brutális HC, némi metalos fílinggel; ez az, amit a Proclaim - több ezer társával egyetemben - kínál, a Proclaimet valami mégis kiemeli a tucatbandák közül. Mégpedig az, hogy nagyon tetszik!!! Az a nyers erő, az a szigorú - de igazságos - 'dög', ami ebből a kvartettből árad, megtalálta a helyes kifejezési formát négy ütős dal formájában. Rögtön a nyitás lélegzetelállító: semmi lacafaca, kacifántos, csicsás intro - a banda rögtön belevág úgy, ahogy van. Öltönyös sznobok nem sok örömöt fognak találni az anyagban; további dózisra éhes hardcore-arcok annál inkább! Bár mindegyik nóta szuper, talán az utolsó a kedvencem. Dallamos betét, gyors, pörgős versszak, vehemens szaggatás - érzelem és brutalitás egyben. Hogy miért kell az ilyen bandáknak feloszlaniuk?!? Remélem, azért, hogy inspiráljanak másokat, akik aztán betöltik az utánuk hagyott űrt helyettük is. A Proclaimhez hasonló bandákra ugyanis szükség van ebben a sivár, egyre inkább ellélektelenedő, műanyag világban, amelyet látva bizonyára sírva fakadnak még az angyalok is. mp3.com/proclaim --kristóf-- vissza az oldal tetejére

INDWELLING 2000 1. Through My Weakness 2. Your Gaping Wounds Thomas Washington - ének, basszusgitár Jason Stinson - gitár Ethan Pajak - dob Mit tehet az ember, amikor azt hallja, hogy feloszlott egy olyan csapat, amilyen mondjuk az Overcome volt. (Ha valaki nem tudná, egy olyan zenekarról van szó, amely a keresztény HC történetében bátran nevezhető korszakalkotónak, de például a Downset tagjai is elismeréssel szóltak róla annak idején, és még ma is sokakat inspirál zenéjével, mondanivalójával.) Az ember a hasonló esetekben általában kissé morcos lesz, fásultan kihúz egy újabb nevet a még aktív kedvenceit tartalmazó listáról, esetleg tart egy rövid gyászszünetet az elhunytért. Az Overcome azonban még halálában is él, nevéhez méltóan legyőzte az elmúlást, csak éppen már más néven, más stílusban folytatja a pályafutását. A háromtagú Indwelling ugyanis az Overcome hamvaiból formálódott, és tagja az a Jason Stinson, aki az Overcome szülőatyja és motorja volt annak idején. Az Indwelling már nem hardcore-t, hanem technikás death metalt játszik, de a tüzes, szellemi szövegek, a lelkesedés ugyanúgy a kelléktár részei, mint régente. Mikor meghallottam a banda első dalait az interneten, azonnal a kedvenceimmé váltak, és a rajongás azóta is töretlen. Időközben megjelent a banda első nagylemeze is - amelyen mellesleg szintén hallható a 'Through My Weakness' -, de az nem pótolja ezt a demót. Aki szereti a jófajta technikás, old school death metalt, azonnal töltse le a demót! A saját életét teszi vele teljesebbé! (Kedvfokozónak még egy érdekes párhuzam: a Living Sacrifice klasszikus death metal korongján, az 'Inhabit'-en volt található eredetileg egy 'Indwelling' című dal. Nem lennék meglepve, ha kiderülne, hogy a banda névválasztásának hétterében is ez áll.) mp3.com/indwelling --kristóf-- vissza az oldal tetejére

ZYLLAH 2003 1. Liv Tyler 2. I Will Search 3. Baboon 4. Three Years Paul - ének Andy - gitár Nebecus - gitár Dave - basszusgitár Noah - dob A londoni Zyllah a 2003-as Freakstock fesztiválon tűnt fel (legalábbis számomra), ahol nagy meglepetést okozott korrekt dalaival és profi megjelenésével. A koncert után rögtön beszereztem egy példányt a banda demójából, amelyet direkt erre az alkalomra készítettek rohammunkával. A hangzáson mindez nyomot is hagyott, bár azért élvezhető lett. A CD-ROM formátumú lemez rövid intróval kezdődik, amelyet négy dallamos HC-nóta követ. A dalok jók, a zenészek is jó munkát végeztek, ám az éneknek még fejlődnie kell - különösen a dallamos témákhoz kell még felnőnie Paulnak. A zenei irányvonal a Saved By Grace, Shai Hulud, Hopesfall, és társaik által kitaposott ösvényt követi, a szövegek pedig olyannyira bibliai ihletésűek, hogy a borítón megtalálhatók az őket inspiráló igeversek is. Legalábbis az első két dal esetében, a másik kettő szövegeit nem tartalmazza a papiros. Ígéretes az anyag, ha Paul képes fejlődni, az első lemeztől sok jót várhatunk. www.zyllah.com --kristóf-- vissza az oldal tetejére

CAST IN STONE 2000 1. Integrity 2. Straight-Razor 3. Pool Of Blood 4. Fall To Your Knees 5. Sever Derek Youngsma - dob Eric Gregson - basszusgitár Rick Baiz - ének Rob Rozema - gitár Quentin Leenstra - gitár A Cast In Stone 1999-ben mutatkozott be 'Life On Trial' című EP-jével, ám az a lemez nem gyakorolt rám nagy hatást. Mint ahogy a banda szereplése a 'Now The Tables Have Turned' című lemezen sem, amin a Cast In Stone mellett a Point Of Recognition és a Torn In Two volt hallható négy-négy felvétellel. Annak a korongnak az egyértelmű sztárja a Torn In Two volt, és jóllehet a Cast In Stone-nak is voltak ígéretes pillanatai, az énekes lerombolta a hatást. Aztán rá egy évre a Cast In Stone újra hallatott magáról, ezúttal egy demo formájában, amelyet a banda felrakott az internetre is. Itt kapcsolódtam be a történetbe, a demo volt az első anyag a Cast In Stone-tól, amit hallottam. Meghallani és megszeretni egy pillanat műve volt. Sok banda kérkedik azzal, hogy death metal és hardcore egyveleget játszik, de csak nagyon keveseknek sikerül ezt olyan színvonalon művelniük, hogy azzal valódi élvezetben részesítsék a hallgatót. A Cast In Stone-nak sikerült. Végre az ének is felnövekedett a zene szintjére, a monoton, mély ordítás, amit a demón hallhatunk, nekem nagyon bejött. A dalok pedig jobbak, mint valaha. Igaz, a 'Pool Of Blood' már a 'Now The Tables Have Turned' CD-n is helyet kapott, ám a mostani verzió jóval erőteljesebb és élettelibb. Az a levegővétel, amellyel - mint egy felütéssel - a nóta kezdetét veszi, szó szerint leheletfinom, mégis nagyon hatékony manír, amely sokat dob a produkción. Vagy a 'Straight-Razor'-ben hallható lélegzetvételek, amelyek fokozzák a drámai hatást. És ez csak egy demo!!! Ha megérhettük volna a Cast In Stone következő CD-jét! De nem, a banda sajnos feloszlott... Fájdalom. Azért így is ránk hagyott öt remekművet, amelyek közül nehéz kedvencet kiemelni, hacsak nem az összeset egyszerre. A hangzás is egész jó, és remekül illik a zenéhez. Óriási az egész úgy, ahogy van. Mindenki ezt hallgassa! mp3.com/cast_in_stone --kristóf-- vissza az oldal tetejére