MTDSZ

A SZTRÁJKJOG ÉS ANNAK GYAKORLATi ALKALMAZÁSA

Kiadja: a Vasas Szakszervezeti Szövetség


Készítette: Baracskai Sándor szakértõ Lektorálta: Hódi Zoltán alelnök
Dr. Mohácsy János ügyvéd

Lezárva: 2000. február 15.



Budapest,
2000. március

TARTALOMJEGYZÉK



BEVEZETÕ

I. A sztrájk fogalma, törvényi háttere, jogszerûsége, típusai
1. A figyelmeztetõ sztrájk
2. A szolidaritási sztrájk
3. A munkavállalók által kezdeményezett sztrájk
4. Általános sztrájk

II. A sztrájkban résztvevõ munkavállalók jogosultságai, védelme, a sztrájkkal okozott kár viselésének kérdései

III. A sztrájk elõkészítését, szervezését megelõzõ általános szempontok, követelmények, célkitûzések

1. A sztrájk olyan eszköz és módszer
2. A sztrájk elõkészítésében
3. Mindenki számára
4. A sztrájkban résztvevõk jogbiztonsága

IV. A sztrájk szervezése

1. A szolidaritási sztrájkhoz való csatlakozás
2. Helyi sztrájk szervezése
3. A munkavállalói és szakszervezeti kezdeményezésû sztrájk
4. A sztrájk megkezdése
5. Az egyeztetõ tárgyalásra történõ felkészülés és az ott követendõ magatartás
6. A sztrájk befejezésével kapcsolatos teendõk
Mellékletek

BEVEZETÕ

Több mint tíz év telt el a sztrájkról szóló 1989. évi VII. törvény magyarországi hatályba lépése óta.
A törvény alapján a munkavállalók olyan - korábban nem szabályozott - jogosítványok gyakorlására kaptak lehetõséget, amelyekkel - nemzetközi normáknak megfelelõen - érdekkonfliktusok esetén a munkavállalói érdekek nyomatékos kifejezéseként (mint végsõ eszközzel) kollektíven élhetnek, illetve cselekedhetnek.

A sztrájktörvényben biztosított jogok úgy kerültek elfogadásra, hogy azok összhangban vannak az Európai Szociális Chartában, az ILO egyezményekben meghatározott munkavállalói szervezkedés szabadságára vonatkozó elõírásokkal, az alapvetõ emberi jogokkal.
Ennek szellemében határozza meg - a demokratikus társadalmakban a munkavállalói érdekérvényesítés eszközrendszeréhez szervesen kapcsolódó módon a törvény, hogy a munkavállalókat a gazdasági és szociális érdekeik biztosítására megilleti a sztrájk joga.

A sztrájkjog gyakorlása során a törvény alapelvként írja elõ a munkáltatók és a munkavállalók együttmûködési kötelezettségét is.

A törvény elfogadása óta eltelt idõszakot áttekintve - a sztrájkjog gyakorlása és alkalmazása szempontjából -nem lehet független tényként kezelni azt, hogy az elmúlt évek együtt jártak a magyar gazdaság, a társadalom szerkezetének átalakulásával.
Tényként kell elfogadni azt is, hogy az átalakulás során a legtöbbet a bérbõl és fizetésbõl élõk veszítették. Ennek ellenére csak ritkán került sor arra, hogy sztrájkokkal, vagy sztrájkfenyegetéssel biztosítsák érdekeik védelmét, jogaik gyakorlását, vagy kiszolgáltatottságuk csökkentését.

Annak a helyzetnek a kialakulásában, hogy az érdeksérelmek orvoslására - a különbözõ gazdasági szektorokban - nem voltak tömeges sztrájkok, döntõ szerepe volt annak az általánosan érvényesülõ józan magatartásnak, hogy a szakszervezetek konfliktushelyzetekben is a tárgyalási megoldásokat tekintették elsõdleges célnak.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy még "kiélezett" helyzetekben, vagy súlyos jogsértések esetén is ritkán éltek a munkavállalók "sztrájkot kezdeményezõ és azt vállaló magatartással", mert a régi beidegzõdések alapján "megértõnek" mutatkoztak a munkáltatók mindent a végsõkig kihasználó magatartásával szemben.

A tapasztalatok és az érdekegyeztetés módszereinek változása miatt a Vasasszövetség úgy ítéli meg, hogy célszerû a sztrájkjog és annak gyakorlati alkalmazásának lehetõségeit áttekinteni, amelyhez megfelelõ segítséget nyújtanak a mellékletek is.


I.
A sztrájk fogalma, törvényi háttere, jogszerûsége, típusai


A sztrájk olyan részleges, vagy teljes munkabeszüntetés, amelyet a munkavállalók gazdasági és szociális érdekeik biztosítására lehetõségként felhasználhatnak olyan érdekkonfliktusok esetén, amikor már nem látnak más eredményes megoldást. Ez tehát olyan egyéni és kollektív cselekvési jog, amellyel a munkavállalók és a szakszervezetek egyaránt élhetnek és ennek gyakorlása során a munkáltatót együttmûködési kötelezettség terheli.

A sztrájkkal kapcsolatos elõírásokat és kötelezettségeket az 1989. évi VII. törvény szabályozza.

Jogszerû a sztrájk, ha a munkavállalók gazdasági és szociális érdekeinek a biztosítására irányul (1. §), továbbá amennyiben megfelel a sztrájktörvény 2. §-ában foglaltaknak. Ennek értelmében sztrájk kezdeményezhetõ olyan (Munka Törvénykönyve 194. §) kollektív munkaügyi vita során folytatott egyeztetõ eljárás esetében is, ami hét napon belül nem vezet eredményre, vagy az egyeztetõ eljárás (a sztrájkot kezdeményezõnek fel nem róható ok miatt) nem jött létre.

1. A figyelmeztetõ sztrájk

Az elõzõekben említett kollektív munkaügyi vitával összefüggõ egyeztetõ eljárás (7 nap) ideje alatt egy alkalommal sztrájk tartható. Ennek idõtartama a két órát nem azonban nem haladhatja meg. Az idõkorlát, illetve az, hogy a tárgyalások idõszaka alatt a munkavállalók így adnak nyomatékot követeléseiknek - és ezzel demonstrálják elszántságukat -, adja "figyelmeztetõ jellegét" a megmozdulásnak. Továbbá ez jelzésértékkel bír a munkáltatói oldal felé abban, hogy a munkavállalók egységesek az adott követelések tekintetében.

2. A szolidaritási sztrájk

Szolidaritási sztrájkról van szó abban az esetben, ha országos (MSZOSZ), vagy vasas szövetségi szinten kezdeményezett, vagy a szövetségekhez tartozó munkahelyi szakszervezeti testület által meghirdetett sztrájk segítése, támogatása céljából történik a részvételre irányuló akció.
A sztrájk gyakorlása során ebben az esetben is együtt kell mûködni az érintett munkáltatónak és a szakszervezeteknek. Ennek értelmében a munkavállalói oldalnak kellõ idõben kell tájékoztatnia a munkáltatót a sztrájkhoz való csatlakozásról, illetve az abban való részvételrõl. A munkáltató nem akadályozhatja meg a csatlakozást, a részvételt a sztrájk jogszerûsége miatt. (A tájékoztatás az idõpontot illetõen a sztrájkbizottság közlésétõl függ /MSZOSZ, Vasas/.)

3. A munkavállalók által kezdeményezett sztrájk

A munkavállalók által kezdeményezett sztrájk olyan esemény, amikor a munkavállalók, vagy azok egy csoportja, vagy a különbözõ gazdasági egységekben foglalkoztatottak kezdeményeznek sztrájkot.


Ilyen esetekben a szakszervezetek, illetve azok testületeinek csatlakozása akkor célszerû és lehetséges, ha a sztrájk céljában egyetértés mutatkozik, továbbá a sztrájkkezdeményezéshez szükséges jogszabályi és egyéb feltételek fennállnak, ezt nem zárják ki.
Ebben az esetben akár át is vehetõ (sõt ésszerû) a szervezés, a kezdeményezés folytatása és ilyenkor (ha van) a sztrájkszabályzatban foglaltak alapján kell eljárni.

Fordított esetben - pl. a munkavállalók egy csoportjának, szervezeti egységségének dolgozói által történt kezdeményezés -, amennyiben nem történik meg a csatlakozás komoly érvek, tények felvonultatásával lehet és kell a szakszervezeteknek az elutasítás okát az érintett munkavállalók, illetve a munkáltató tudomására hozni (pl. jogszerûtlenség, irreális, teljesíthetetlen követelés).

4. Általános sztrájk

Általános sztrájk akkor kezdhetõ és folytatható, ha a vitatott kérdésekben az egyeztetõ eljárás 7 napon belül nem vezet eredményre, vagy ha az egyeztetõ eljárásra a sztrájk kezdeményezõjének fel nem róható okból nem kerül sor, továbbá a munkavállalók és képviselõik döntenek a hosszabb ideig tartó munkabeszüntetésrõl.


II.
A sztrájkban résztvevõ munkavállalók jogosultságai, védelme, a sztrájkkal okozott kár viselésének kérdései



A jogszerû sztrájkban részt vevõ munkavállalókat a sztrájk idejére is megilletik a munkaviszonyból eredõ jogosultságok (Tv. 6. § (2) bekezdés):
-- A jogszerû sztrájk idejét munkaviszonyban töltött idõként kell elismerni. ezért mindazon juttatások megilletik a munkavállalót, amelyek a munkaviszonyban töltött idõ után járnak (pl. szabadság).
-- A társadalombiztosítási szabályok szerinti juttatások (pl. családi pótlék).
-- A sztrájk ideje társadalombiztosítási szempontból szolgálati idõnek minõsül.
A sztrájk miatt kiesett munkaidõre a munkavállalót a díjazás és a munkavégzés idején járó egyéb juttatás nem illeti meg (Tv. 6. § (3) bekezdés).
Eltérõ megállapodás a munkáltatóval köthetõ. A megállapodásra sor kerülhet adott sztrájk esetén, vagy eleve a kollektív szerzõdésben meghatározásra kerülhet a jogszerû sztrájk esetére járó díjazás és egyéb juttatás mértéke.
A sztrájkban részt nem vállaló munkavállalókat a vállalati kollektív szerzõdés szerinti díjazás (pl. állásidõ) az esetben is megilleti, ha a sztrájk miatt munkát végezni nem tudnak.

A munkavállaló védelmével kapcsolatos elõírások:

-- A jogszerû sztrájkban részt vevõ munkavállalókkal szemben hátrányos intézkedést tenni tilos, magatartásuk nem minõsíthetõ a munkaviszonyból eredõ kötelezettség megsértésének (Tv. 6. § (1) bekezdés).
-- A munkavállalókkal szemben a munkabeszüntetés befejezését célzó kényszeríthetõ intézkedést tenni vagy eszközöket alkalmazni nem lehet. Ez a kötelezettség nemcsak a munkáltatóra és annak szerveire, hanem az állami szervekre, annak fegyveres és rendészeti szerveire is kiterjed (Tv. 1. § (2) bekezdés).

A sztrájkkal okozott kár viselése kérdésében érvényes szabályok:

-- Jogszerû sztrájk esetén a sztrájkot kezdeményezõ szakszervezettõl, illetõleg az abban részt vevõ munkavállalóktól a sztrájkból keletkezett kár megtérítése nem követelhetõ.
-- Jogellenes sztrájk esetén - amennyiben a szakszervezet a sztrájk kezdeményezõje - a polgári jog általános szabályai szerint, vétkességi alapon felel a sztrájk által okozott kárért.
-- Ha a sztrájkot nem a szakszervezet, hanem a munkavállalók kezdeményezték a munkajog általános szabályai szerint felelnek a sztrájk által keletkezett kárért, ugyancsak vétkességi alapon.
-- Ha a felek között a sztrájk megegyezéssel zárul, így indokolt abban az esetben keletkezett károk rendezésére, a késõbbi viták elkerülése érdekében megállapodást kötni.




III.
A sztrájk elõkészítését, szervezését megelõzõ általános szempontok, követelmények, célkitûzések


1. A sztrájk olyan eszköz és módszer, amely természetébõl eredõen tudatosan kárt okoz. Ebbõl következõen a sztrájk céljául - a jogszerûség érdekében is - csak olyan követeléseket ésszerû és szabad felvállalni, amelyek teljesíthetõek és a munkáltató a követelést teljesítõ döntésével elejét vehetné a munkabeszüntetésnek, tehát ennek elmulasztásával õ is felelõs a helyzetért és a keletkezõ kárért.
(Pl. sok esetben csak sztrájkfenyegetés miatt hajlandó a tárgyalási kötelezettségnek, vagy megállapodásnak eleget tenni, pedig az okozott kárral szemben kevesebbe kerülne a követelés teljesítése.)

2. A sztrájk elõkészítésében döntõ tényezõ a munkavállalók azonosulásának megszervezése a célkitûzésekkel, annak felismertetése, hogy személyes érdeke fûzõdik a részvételhez, mert csak ettõl várhatja a gazdasági és szociális érdekeinek érvényesülését.
Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy amennyiben a sztrájkban való részvétel mellett nyilatkozott, illetve döntött, döntésének esetleges "megmásítása" veszélybe sodorhatja az eredményességet, egységes fellépés hiányában csökkentheti a többi résztvevõ védelmét, a munkatársak közötti bizalom aláásását jelentheti ez a magatartás, amely kihat a késõbbi érdekérvényesítõ munkára is!

3. Mindenki számára világossá kell tenni azokat a szabályokat, amelyet kötelezettségként hárulnak a sztrájkban résztvevõkre, többek között:

-- Szakszervezeti kezdeményezés, vagy sztrájkhoz való csatlakozás esetén, az akció törvényes lefolytatásáért a szakszervezet tisztségviselõi vállalják a felelõsséget, ezért nélkülözhetetlen velük a folyamatos kapcsolattartás. Információkat csak a helyi sztrájkbizottság tagjaitól és a sztrájkõröktõl szabad elfogadni, sõt be kell tartani az õ iránymutatásukat!
-- A sztrájk ideje alatt a munkahelyen való megjelenést és annak elhagyását - a sztrájk miatt bekövetkezõ rendkívüli helyzet keretein belül - a munkáltatónál elfogadott módon a sztrájk idején érvényes munkarendben kell meghatározni.
-- A sztrájkban részt nem vevõket semminemû módon nem szabad akadályozni saját munkájuk elvégzésében. Ugyanakkor a sztrájkolóknak nem kötelességük ezeknek a munkavállalóknak a kiszolgálása, a munkavégzésükhöz esetleg szükséges berendezések kezelése, átadása, mivel ennek végrehajtása munkának minõsül, így a sztrájk erre is kiterjed.
-- A sztrájk alatt az ún. elégséges szolgáltatás szintjét (lakosságot alapvetõen érintõ tevékenység esetében), illetve a vagyon, személyi és környezetvédelmi kérdésekre kötött, elfogadott megállapodásban foglaltakat be kell tartani (versenyszférában a társaságok sajátossága miatt ez számtalan változatot jelenthet). Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az ilyen területen dolgozók a sztrájkbizottság és a munkáltató közös döntése értelmében nem, vagy korlátozott módon vesznek részt a munkabeszüntetésben. (Pl. egy forgácsoló üzemben 30 fõ sztrájkol, 5 fõ nem, így az õ részükre biztosítani kell az energiaellátást a gépekhez. Abban az esetben, ha az energiaellátás az ügyeletes villanyszerelõ feladata, ebben közre kell mûködnie, továbbá üzemzavar elõfordulásakor annak elhárítását el kell végeznie. Megjegyezendõ, hogy ezeket a személyeket az elvégzett munka ellenértéke megilleti.) Ezzel az egyszerûbbnek tûnõ esetnek a bemutatásával arra kívánjuk felhívni a figyelmet, hogy a szakszervezeti testületeknek célszerû felmérni az adott társaság "üzemi mûködésével járó és ellátandó feladatokat" az elégséges szolgáltatások szempontjából. Ugyanis teljesen mást jelent ez egy öntödében, az acélgyártásnál, vagy egy elektronikai alkatrészgyártó üzemben. Más szempontból ez alkalmas az ún. stratégiai pontok megjelöléséhez, amely az adott munkakörökben történõ munkabeszüntetésnél is eredményesen befolyásolhatja a sztrájk sikerét. Ebben az esetben az ún. "részleges munkabeszüntetés" is megbéníthatja az üzemszerû mûködést. (Lásd: vasutas sztrájk: "mozdonyvezetõk stratégiai helyezte".)
-- A sztrájkban részt vevõknek fel kell venni a munkát, ha:
-- közvetlen veszély elhárítására,
-- bekövetkezett személyi balesetek elhárítására,
-- elemi csapás, vagy környezeti katasztrófa megelõzésére, illetve elhárítására
szólítják fel.
-- A munkahely rendjének biztosítása a sztrájkõrök feladata, ezért az együttmûködés szükségszerû és az esetleges provokatív lépések elhárítását is õk akadályozhatják meg. Tevékenységük során azonban erõszakot nem alkalmazhatnak (önvédelmi helyzet kivételével), de rendbontás esetén közvetlenül - a munkáltatón keresztül - kötelességük a rendõrség értesítése.
-- Amennyiben a sztrájk befejezésérõl döntés születik - és azt a sztrájkban résztvevõk tudomására hozzák-, a munkát mindenkinek meg kell kezdenie.

4. A sztrájkban résztvevõk jogbiztonsága szempontjából tudatosítani kell a II. fejezetben foglaltak alapján, hogy:

-- sem a szakszervezetnek, sem a sztrájkban résztvevõknek nincs kötelezettsége arra vonatkozóan, hogy a munkáltató felé közöljék a részvételi szándékukat, illetve a tényleges részvételt. A munkáltató a szakszervezettõl, nem kérhet névsort a sztrájkolókról.
-- a sztrájk ideje alatt lehetõség van munkásgyûlés, bizalmi csoportgyûlések tartására, errõl a sztrájkbizottság dönt,
-- a munkabeszüntetésre irányító szándék kikényszerítését, vagy megfélemlítõ eszköz alkalmazását azonnal jelezni kell a sztrájkbizottságnak,
-- társadalombiztosítási szempontból a jogszerû sztrájk ideje szolgálati idõnek minõsül. A munkabéren kívül (amely képezheti külön megállapodás tárgyát) minden munkaviszonnyal összefüggõ juttatás is megilleti a résztvevõket.


IV.
A sztrájk szervezése


(A sztrájkkal összefüggõ tennivalókról célszerû a szakszervezeteknek helyi szabályozást készíteni. A helyi szabályozás átadása a munkáltatónak egyrészt bizonyíthatja a munkavállalók szervezettségét és akciókészségét, továbbá kötelezettséget róhat az elégséges szolgáltatás feladatainak közös rendezéséhez.)

1. A szolidaritási sztrájkhoz való csatlakozás, abban való részvétel esetében meg kell határozni azokat a testületeket, amelyek jogosultak arra, hogy döntsenek a csatlakozásról, továbbá arról, hogy a sztrájk a munkáltató egészét, vagy egyes egységeit, illetve a munkavállalók adott csoportját érintse-e?

2. Helyi sztrájk szervezése esetén (a szolidaritási sztrájknál sem kizárt, illetve megfontolható) célszerû az érintett munkavállalók körében szavazást tartani arról, hogy követeléseik teljesítése érdekében - más megoldás hiányában - vállalják-e a sztrájkban való részvételt.

Ennek során meghatározhatók, hogy:

-- a munkavállalói létszám milyen arányú támogatottsága, egyetértése szükséges ahhoz, hogy a sztrájk kezdeményezés megvalósítást kapjon (az eredményességhez legalább 70 %-os munkavállalói részvétel szükséges azon helyeken, ahol hiányoznak olyan stratégiai szakterületek, amelyeken a munkavállalók kisebb csoportjainak munkabeszüntetése is gátolhatja az adott munkáltató össztevékenységét),
-- milyen módon - nyílt, vagy írásos szavazás alapján - történik a munkavállalók beleegyezésének megszervezése (álláspontom szerint ésszerûbb az írásos beleegyezés kérése, amely egyúttal tartalmazhatja az érintettek azon nyilatkozatát, hogy tudomásul veszik pl. a figyelmeztetõ sztrájk miatt kiesõ két órára a munkadíj elmaradását).

3. A munkavállalói és szakszervezeti kezdeményezésû sztrájk szervezése esetében is szükséges a következõk rögzítése:

-- ki jogosult, illetve kezdeményezhet a sztrájkfelhívást?
-- hány fõs sztrájkbizottságot, milyen összetételben és milyen módon válasszanak, eseti, vagy állandó megbízatásként kapják-e ezt a feladatot (nem kizáró tényezõ, hogy egy adott konkrét helyzet ellenére pl. két évre kapjanak megbízatást),
-- hogyan történik a sztrájkõrök kijelölése, ki irányítja õket, ki látja el felügyeletük? (sztrájkbizottság)
-- megállapodás - a munkáltatóval közösen - a vagyon, személy és környezetvédelem kérdésérõl,
-- elõzetes megtárgyalása a sztrájkbizottság részérõl annak, hogy az egyeztetõ eljárás során milyen minimális mértékig léphetnek vissza a tárgyalásokon a munkavállalók képviselõi, vagy kötelesek-e az újabb ajánlatok esetében a döntéshozatalt megelõzõen - az elfogadás érdekében - ismételt szavazást kezdeményezni,
-- munkavállalói kezdeményezésû sztrájk esetén a szakszervezeti képviselõk kijelölése, pl. az egyeztetõ bizottságba,
-- a sztrájkban résztvevõ munkavállalók informálásának módszerei,
-- a sztrájk befejezésére szóló határozat után a munkabeszüntetés módjáról, végrehajtásáról történõ intézkedés ügye.

Ugyanezek a feladatok, tennivalók hárulnak a szakszervezeti kezdeményezésû sztrájk esetén a szervezõkre azzal, hogy a tevékenységet a "szakszervezeti sztrájkbizottság" végzi és így nem kell külön kijelölni "szakszervezeti képviselõt" az egyeztetõ eljárás tagjai közé.

4. A sztrájk megkezdése

A korábbiakban már rögzítésre került, hogy a sztrájk akkor kezdhetõ meg, ha a vitatott kérdésekben az egyeztetõ eljárás 7 napon belül nem vezetett eredményre, vagy az egyeztetõ eljárásra a sztrájk kezdeményezõjének fel nem róható okból nem került sor.
Az elõzetes egyeztetõ eljárás megindítása tehát bármely szinten kezdeményezett eljárás esetén kötelezõ (kivételt képez a szolidaritási sztrájk, amelyre már történt utalás).
Tényleges sztrájk megkezdésére (általános) csak az elõzõ szabályok betartása alapján kerülhet sor.

Fontos, hogy az egyeztetõ tárgyalás 7 napos ideje alatt megtartható két órás figyelmeztetõ sztrájk esetében - amely nincs ilyen feltételhez kötve - is célszerû alkalmazni, illetve szükséges az I. fejezet 2. és 3. pontjaiban meghatározottak alkalmazása. Annak érdekében, hogy (három-öt nappal elõbbi bejelentésével az eseménynek) elég idõ álljon rendelkezésre a munkáltatóval történõ megállapodásra, a vagyonvédelmi, stb. kérdések tekintetében, továbbá a tárgyalás idõszakára történõ megszervezésével, a figyelmeztetõ sztrájknak erõsíteni lehessen a tárgyalási pozíciót.


5. Az egyeztetõ tárgyalásra történõ felkészülés és az ott követendõ magatartás

Az egyeztetõ eljárásra vonatkozó szabályokat - mint már utaltunk rá - az 1992. évi XXII. törvény, a Munka Törvénykönyve 194. §-a szabályozza. Ennek lényeges eleme a (2) bekezdésben történt meghatározása, amely szerint:

"Az egyeztetés a tárgyalást kezdeményezõ fél írásba foglalt álláspontjának a másik fél részére történõ átadásával indul."
Tehát nem kerülhetõ meg a pontos megjelölése annak, hogy egyeztetõ tárgyalást kezdeményez a szakszervezet az alábbi írásban rögzített álláspontok (felvetések, követelések, stb.) alapján.
Szükséges továbbá az idõpont megjelölése (nem törvényszerû, hogy az átadás napjával induljon a 7 napos idõtartam, megjelölhetõ konkrét dátum is. Néhány nap taktikailag is jól jöhet a saját felkészülés, közölhetõ továbbá a tárgyaló delegáció tagjainak névsora , célszerû felhívni a munkáltató figyelmét arra is, hogy tárgyalóképviselõik számára adott esetben szerezzék meg a döntésre szóló felhatalmazást a tulajdonos(ok)tól (közgyûléstõl, igazgatóságtól, stb.).

Az egyeztetõ eljárás során tanúsítandó magatartás
A tárgyalás megindulásakor célszerû tisztázni - az elõzõekben említettek alapján -, hogy a munkavállalók képviselõinek megvannak a megfelelõ döntési jogosultságai.
Ehhez kapcsolódva ismertetni kell a szakszervezeti képviselõknek, hogy - megkötöttség nélküli - írásos felhatalmazásuk van a megállapodás megkötésére, vagy csak korlátozott felhatalmazásuk és a munkáltató bizonyos szintû ajánlatai esetében csak a tagság általi elfogadás alapján dönthetnek.

Az elõzõekben említett felhatalmazás, illetve kötöttség befolyásolhatja mindkét felet a megállapodás megkötésében. Ennek ellenére fontos annak a kompromisszumos megoldásnak a megkeresése, amely eredményre vezet. Az eredménytelenség elkerülése érdekében adott esetben - megfontolandó ajánlatként - a további tárgyalásos megoldáskeresés érdekében javaslatot lehet tenni a munkaügyi közvetítés és döntõbíráskodás tekintetében. Erre az esetre ésszerû megállapodásban rögzíteni, hogy az egyeztetésre irányadó 7 napos határidõ "kitolódik", vagy meghatározott idõpontig felfüggesztésre kerül, vagy sikertelenség esetén a felek úgy tekintik a korábbi határidõt, hogy az jogalappal bír a sztrájk megkezdésének határideje szempontjából.
Ezen kezdeményezéssel, illetve a sikertelen egyeztetõ tárgyalások, vagy az elfogadhatatlan ajánlatok függvényében kell a döntést meghozniuk az érintett munkavállalóknak, vagy az általuk ez ügyben felhatalmazott testületeknek, a sztrájk megkezdésérõl, illetve általános sztrájkként történõ felvállalásáról.


6. A sztrájk befejezésével kapcsolatos tennivalók

Mint már utalás történt rá, a sztrájk szervezésének lépéseinél - a sztrájk befejezésérõl - a megkezdéshez hasonló módon, a munkavállalói kollektíva, vagy a felhatalmazott testületek jogosultak az általuk elfogadottak szerint dönteni.

A sztrájk befejezésérõl szóló döntést írásba kell foglalni. Ennek során rögzíteni kell:

-- a sztrájk eredményét, illetõleg eredménytelenségét,
-- a sztrájk befejezésének idõpontját,
-- ha a munkáltatóval megállapodásra kerül sor, úgy annak tartalmát.



MELLÉKLETEK
("Minták")

A mellékletek közreadásával az a célunk, hogy a törvény teljes és pontos szövege rendelkezésre álljon, továbbá, hogy a különbözõ "minták" kiinduló segítséget nyújtsanak az eltérõ és különbözõ helyzetek ellenére az adott munkahelyen.


1. sz. melléklet:
1989. évi VII. törvény a sztrájkról. 2/1999. Munkaügyi jogegységi határozat.

2. sz. melléklet:
A munkavállalói támogatást tisztázó levélminta a korábbi sikertelen tárgyalások után megteendõ lépésekhez

3. sz. melléklet:
Egyeztetõ eljárás lefolytatásának igényét bejelentõ levélminta. (A korábbi sikertelen tárgyalás alapján a tagsággal már egyeztetett álláspontnak megfelelõen.)

4. sz. melléklet:
Aláíróív (nyilatkozat) a figyelmeztetõ sztrájkban való részvételrõl.

5. sz. melléklet:
A felsõbb szakszervezeti szerv, illetve a rendõrség részére a sztrájk megtartásáról.

6. sz. melléklet:
Felhatalmazás minta a sztrájkbizottság azon tagjai részére, akik a sztrájk (általános) ideje alatt folytatják a további egyeztetési munkálatokat.

7. sz. melléklet:
A munkáltatók felhatalmazással bíró képviselõi kijelölésének kérését tartalmazó levélminta.

8. sz. melléklet:
A sztrájk befejezését rögzítõ levélminta.


1. sz. melléklet
1989. évi VII. törvény
a sztrájkról

1. § (1) A dolgozókat a gazdasági és szociális érdekeik biztosítására - az e törvényben meghatározott feltételek szerint - megilleti a sztrájk joga.
(2) A sztrájkban való részvétel önkéntes, az abban való részvételre, illetve az attól való tartózkodásra senki nem kényszeríthetõ. A jogszerû sztrájkban résztvevõ dolgozókkal szemben a munkabeszüntetés befejezését célzó kényszerítõ eszközökkel nem lehet fellépni.
(3) A sztrájkjog gyakorlása során a munkáltatóknak és a munkavállalóknak együtt kell mûködni. A sztrájkjoggal való visszaélés tilos.
(4) A szakszervezeteket megilleti a szolidaritási sztrájk kezdeményezésének joga. Szolidaritási sztrájk esetén az elõzetes egyeztetés [2. § (1) bekezdése] mellõzhetõ.
BH1993. 585. I. Sztrájk jogszerûen tartható, ha a szakszervezet a kollektív szerzõdés megkötése érdekében egyeztetõ eljárást kezdeményez, az azonban a munkáltató felróható magatartása miatt eredménytelen marad. [1989. évi VII. tv. 1. § (1) bek., 2. § (1) és (3) bek.].

2. § (1) Sztrájk kezdeményezhetõ, ha
a) a vitatott kérdést érintõ egyeztetõ eljárás [Mt. 66/A. § (2)-(5) bek.] hét napon belül nem vezetett eredményre, vagy
b) az egyeztetõ eljárás a sztrájkot kezdeményezõnek fel nem róható ok miatt nem jött létre.
(2) Amennyiben a sztrájkkövetelésben érintett munkáltató nem határozható meg, a Kormány öt napon belül kijelöli az egyeztetõ eljárásban résztvevõ képviselõjét. Több munkáltatót érintõ sztrájk esetében a munkáltatók, kérelemre, kötelesek képviselõjüket kijelölni.
(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett egyeztetés ideje alatt is egy alkalommal sztrájk tartható, azonban ennek az idõtartama a két órát nem haladhatja meg.
BH1993. 585. I. Sztrájk jogszerûen tartható, ha a szakszervezet a kollektív szerzõdés megkötése érdekében egyeztetõ eljárást kezdeményez, az azonban a munkáltató felróható magatartása miatt eredménytelen marad. [1989. évi VII. tv. 1. § (1) bek., 2. § (1) és (3) bek.].

3. § (1) Jogellenes a sztrájk:
a) az 1. § (1) bekezdése és a 2. § (1) bekezdése rendelkezéseinek meg nem tartása esetén,
b) Alkotmányba ütközõ cél érdekében,
c) olyan egyedi munkáltatói intézkedéssel, vagy mulasztással szemben, amelynek megváltoztatására vonatkozó döntés bírósági hatáskörbe tartozik,
d) kollektív szerzõdésben rögzített megállapodás megváltoztatása érdekében a kollektív szerzõdés hatályának ideje alatt.
(2) Nincs helye sztrájknak az igazságszolgáltatási szerveknél, a fegyveres erõknél, a fegyveres testületeknél és a rendészeti szerveknél, és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál. Az államigazgatási szerveknél a Kormány és az érintett szakszervezetek megállapodásában rögzített sajátos szabályok mellett gyakorolható a sztrájk joga.
(3) Nincs helye sztrájknak, ha az az életet, az egészséget, a testi épséget vagy a környezetet közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné, vagy elemi kár elhárítását gátolná.
BH1991. 255. A sztrájk jogszerûségét, illetve jogellenességét kizárólag az 1989. évi VII. tv. 3. §-a alapján kell elbírálni. Önmagában az, hogy a lakosságot alapvetõen érintõ tevékenységet végzõ munkáltatónál gátolja a még elégséges szolgáltatás teljesítését, nem szolgálhat alapul a sztrájk jogellenességének megállapításához [1989: VII. tv. 3. §, 4. § (2) bek., 5. § (1) bek.].
BH1989. 458. II. Ha az adott évben megvalósítandó bérfejlesztés mértékének meghatározása és a kollektív szerzõdés ennek megfelelõ módosítása még nem történt meg, a dolgozók egy csoportja által elérni kívánt mértékû bérfejlesztés érdekében tartott sztrájk nem jogellenes[1989: VII. tv. 3. § (1) bek. d) pont, Mt. 9/C. § (1)-(2) bek., 20/1979. (XII. 1.) MüM r. 4. § (3) bek.].

4. § (1) A sztrájk ideje alatt az ellenérdekû felek további egyeztetést folytatnak a vitás kérdés rendezésére, illetve kötelesek gondoskodni a személy- és vagyonvédelemrõl.
(2) Annál a munkáltatónál, amely a lakosságot alapvetõen érintõ tevékenységet végez - így különösen a közforgalmú tömegközlekedés és a távközlés terén, továbbá az áram, a víz, a gáz és egyéb energia szolgáltatását ellátó szerveknél -, csak úgy gyakorolható a sztrájk, hogy az a még elégséges szolgáltatás teljesítését ne gátolja. Ennek mértéke és feltételei a sztrájkot megelõzõ egyeztetés tárgyát képezik.
BH1991. 255. A sztrájk jogszerûségét, illetve jogellenességét kizárólag az 1989. évi VII. tv. 3. §-a alapján kell elbírálni. Önmagában az, hogy a lakosságot alapvetõen érintõ tevékenységet végzõ munkáltatónál gátolja a még elégséges szolgáltatás teljesítését, nem szolgálhat alapul a sztrájk jogellenességének megállapításához [1989: VII. tv. 3. §, 4. § (2) bek., 5. § (1) bek.].

5. § (1) A sztrájk jogszerûségének, illetve jogellenességének (3. § ) megállapítását az kérheti, akinek a jogszerûség vagy a jogellenesség megállapításához jogi érdeke fûzõdik. A kérelmet a kérelmezõ székhelye (lakhelye) szerint illetékes munkaügyi bírósághoz kell benyújtani. Ha a sztrájk jogszerûségének, jogellenességének megállapításánál több munkaügyi bíróság is érintett, a kérelem elbírálására a Fõvárosi Munkaügyi Bíróság az illetékes.
(2) A munkaügyi bíróság öt napon belül, nem peres eljárásban, szükség esetén a felek meghallgatása után határoz. A végzés ellen fellebbezésnek van helye.
BH1991. 255. A sztrájk jogszerûségét, illetve jogellenességét kizárólag az 1989. évi VII. tv. 3. §-a alapján kell elbírálni. Önmagában az, hogy a lakosságot alapvetõen érintõ tevékenységet végzõ munkáltatónál gátolja a még elégséges szolgáltatás teljesítését, nem szolgálhat alapul a sztrájk jogellenességének megállapításához [1989: VII. tv. 3. §, 4. § (2) bek., 5. § (1) bek.].

6. § (1) A sztrájk kezdeményezése, illetve a jogszerû sztrájkban való részvétel nem minõsül a munkaviszonyból eredõ kötelezettség megsértésének, amiatt a dolgozóval szemben hátrányos intézkedés nem tehetõ.
(2) A jogszerû sztrájkban résztvevõ dolgozót - a (3) bekezdésben írt kivétellel - megilletik a munkaviszonyból eredõ jogosultságok.
(3) A sztrájk miatt kiesett munkaidõre - eltérõ megállapodás hiányában - a dolgozót díjazás és a munkavégzés alapján járó egyéb juttatás nem illeti meg.
(4) A munkaviszonyhoz kapcsolódó társadalombiztosítási jogokra és kötelezettségekre a társadalombiztosítási jogszabályok az irányadók azzal, hogy a jogszerû sztrájk idõtartamát szolgálati idõként kell figyelembe venni.

7. § (1) E törvény a kihirdetése napján lép hatályba.
(2)
2/1999. Munkaügyi jogegységi határozat
a sztrájkban részt vevõnek a sztrájk miatt kiesett munkaidõre járó díjazásának kérdésérõl
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A Magyar Köztársaság Legfelsõbb Bírósága jogegységi tanácsa a Legfelsõbb Bíróság elnöke által kezdeményezett jogegységi eljárásban meghozta a következõ
jogegységi határozatot:
A sztrájkban részt vevõnek, ideértve a szakszervezeti választott tisztségviselõt is, a sztrájk miatt kiesett munkaidõre díjazás nem jár.

INDOKOLÁS

I.
Az 1999. januári ún. vasutas-sztrájkkal kapcsolatban ismételten felmerült az a kérdés, hogy a sztrájkot szervezõ szakszervezet tisztségviselõjét a sztrájk idejére megilleti-e az Mt. 25. §-a alapján munkaidõ-kedvezmény és díjazás.
A Miskolci Munkaügyi Bíróság az általa tárgyalt ügyben, melyben a szakszervezeti tisztségviselõ a sztrájk idejére esõ munkabérét követelte, a 6.M.249/1999/3. számú ítéletével a keresetnek helyt adott. Döntésének indokolása szerint a munkavállalónak 1999 januárjának teljes munkaidejére munkaidõ-kedvezményt állapítottak meg, emiatt szünetelt a munkavégzési kötelezettsége, következésképpen erre az idõre a munkaidõ-kedvezmény folytán munkabér illeti meg, amit a munkáltatónál folytatott sztrájk nem érintett. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság az 1.Mf.21.861/1999/4. számú ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. Rámutatott arra, hogy a sztrájkban aktívan részt vett tisztségviselõt a sztrájkkal érintett munkanapokra nem illeti meg díjazás, minthogy a kiesett munkaidõre díjazás sztrájk esetében nem jár, ugyanis a felperes ha nem szakszervezeti tisztségében munkálkodott volna, hanem a munkaviszonya szerinti munkakörét látta volna el, az esetben sem részesült volna a perbeli idõszakban díjazásban.
A Miskolci Munkaügyi Bíróság az általa tárgyalt másik ügyben - melyben a munkáltató a sztrájk idejére esõ munkabért megfizette, majd azt fizetési felszólítással visszakövetelte, mert álláspontja szerint a tisztségviselõ szakszervezete által szervezett sztrájk miatt kiesett munkaidõre a szakszervezeti tisztségviselõnek sem jár díjazás - a 6.M.251/1999/3. számú ítéletével a fizetési felszólítást hatályon kívül helyezte, és ezt az elõzõ határozatában foglaltakkal egyezõen indokolta. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság a 4.Mf.22.020/1999/4. számú ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította.
Hasonló ügyben a teljes munkaidõ-kedvezményben részesülõ szakszervezeti tisztségviselõ részére az 1999. január 4-tõl 8-ig terjedõ sztrájk idejére a kollektív szerzõdésben megállapított átlagkeresetet a munkáltató nem fizette meg és ezt követelte a felperes a perben. A Fõvárosi Munkaügyi Bíróság a 26.M.607/1999/3. számú ítéletével a munkáltató alperest a kereseti összeg megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy a vitával érintett idõszakban a munkavállaló, a sztrájkot szervezõ szakszervezet ügyvivõjeként egyeztetéseken vett részt, illetve a sztrájkbank részt vevõket jogi tanáccsal látta el. A bíróság megítélése szerint a munkavállalót a megjelölt idõszakban munkavégzési kötelezettség nem terhelte, ezért, valamint arra tekintettel, mert nincs olyan jogszabály, amelynek értelmében egyes szakszervezeti tevékenységek (például sztrájk szervezése) idejére a tisztségviselõnek nem jár díjazás, marasztalni kellett az alperest. Az ítélet az alperes fellebbezése folytán nem jogerõs, az eljárás a Fõvárosi Bíróság elõtt 55.Mf.26.845/1999. számon folyamatban van.
További hasonló ügyben a Fõvárosi Munkaügyi Bíróság a 9.M.922/1999/4. számú ítéletével a szakszervezeti tisztségviselõ díjazás iránti keresetét elutasította, mert a fizetett munkaidõ-kedvezményre hivatkozó nem kerülhet kedvezõbb helyzetbe, mintha az eredeti munkakörét látná el. Az ítélet nem jogerõs, az eljárás a Fõvárosi Bíróság elõtt 49.Mf.28.248/1999. szám alatt van folyamatban.
További ilyen ügyben, amelynek tényállása szerint a szakszervezeti tisztségviselõ 1999. január 4-tõl 8-ig C. városban a sztrájkbizottság elnöki teendõit látta el, munkát nem végzett. Hivatkozása szerint azért, mert nem osztották be munkára. A Szombathelyi Munkaügyi Bíróság az M.37/1993/3. számú ítéletével a szakszervezeti tisztségviselõ munkabér megfizetése iránti keresetét elutasította. A munkaügyi bíróság szerint a tisztségviselõ által képviselt szakszervezet szervezésében tartott sztrájk idején a tisztségviselõ munkaviszonya szünetelt, ebbõl következõen nem lehetett õt a munkavégzés alól felmenteni, és emiatt annak idejére munkabért sem igényelhet (a munkaidõ-kedvezménye felfüggesztõdött). A Vas Megyei Bíróság az Mf.20.455/1999/3. számú ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperest marasztalta. Az ítélet indokolása szerint az Mt. 25. §-a alapján a felperesnek annak ellenére jár díjazás, hogy a sztrájkbizottság elnökeként részt vett a sztrájkban.
Az elõrebocsátottak szerint abban az elvi kérdésben, hogy a sztrájk miatt kiesett munkaidõre a szakszervezeti tisztségviselõnek jár-e munkaidõ-kedvezmény miatti térítés, ellentétes bírói döntések születtek. Ezért az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében a Legfelsõbb Bíróság elnöke jogegységi eljárás lefolytatását indítványozta.

II.
A jogegységi tanács nem nyilvános ülésén a legfõbb ügyész képviselõje kifejtette, hogy a sztrájkban részt vevõ tisztségviselõt, ugyanúgy, mint a sztrájkban részt vevõ más munkavállalót, a sztrájk miatt kiesõ munkaidõre díjazás nem illeti meg.

III.
Jogellenes sztrájk esetén az abban részt vevõ munkát szerzõdésszegéssel nem teljesít, következésképpen annak idejére munkabért nem igényelhet.
Jogszerû sztrájk esetére a törvény akként rendelkezik, hogy a sztrájk miatt kiesett munkaidõre a munkavállalót díjazás és a munkavégzés alapján járó egyéb juttatás nem illeti meg [1989. évi VII. törvény 6. § (3) bekezdés].
A szakszervezeti tisztségviselõ munkaidõ-kedvezményének indoka az, hogy ha a tisztsége folytán nem munkát, hanem szakszervezeti tevékenységet lát el, ugyanúgy részesüljön díjazásban, mintha munkát végezne. Ha tehát a tisztségviselõ sztrájkban vesz részt, díjazás nem jár a részére, hiszen szakszervezeti választott tisztségviselõi tevékenység hiányában sem járna neki díjazás. Díjazás iránti igény hiányában az azt egyébként helyettesítõ - így különösen a munkaszüneti napi díjazás iránti - követelés is elesik.
Minderre tekintettel a sztrájkban részt vevõ munkavállalónak - ideértve a szakszervezeti választott tisztségviselõt is - a sztrájk miatt kiesett munkaidõre díjazás nem jár.
Budapest, 1999. november 15.


2. sz. melléklet

EGY KORÁBBI KONKRÉT ÜGYHÖZ KAPCSOLÓDÓAN KÉSZÍTETT AJÁNLÁS MINTA!

KEDVES MUNKATÁRSAK!


1999. február 26-án ültünk le a társaság ügyvezetésével, a társaságcsoport külföldi képviselõivel, a bérek további emelése, a Kollektív szerzõdés módosító javaslatainak megtárgyalása érdekében.
A tárgyalások során hajlandók voltunk engedményeket tenni, javasoltuk többek között, hogy a korábbi január 1-tõl visszamenõlegesen végrehajtandó 15 %-os igénnyel szemben késõbb, április 1-tõl kerüljön sor 12 %-os bérfejlesztés életbeléptetésére. Felkínáltuk továbbá, hogy a KSZ módosítására tett javaslataink közül csak a nyugdíjpénztár ügyében szülessen döntés,
A tárgyalás során felsorakoztattuk azokat az érveket, amelyek szerint az április 1-jével végrehajtott 12 %-os bérfejlesztés legjobb esetben csak arra elégséges, hogy a tavalyihoz képest ne csökkenjen a jövedelmünk.
Adatokkal bizonyítottuk, hogy 1998-ban a KSH által kimutatott kétkeresõs két gyermekes családokra számított 28854 Ft-os nettó létminimum értéknél alig keresünk többet a minimális megélhetéshez szükségesnél (három mûszak, túlóra, stb. mellett).

Szakszervezeti tagok, nem tag munkatársak! Döntenetek kell!

Döntenetek kell arról, hogy beéritek az eddig adott bérfejlesztéssel
- ami az adórendszer változása miatt legfeljebb a bérek tavalyi vásárlóerejének megõrzéséhez elég -, vagy türelmet tanúsítotok és elfogadjátok a vezetõség ígéretét: "Ki kell várni az elsõ félév eredményét és csak ennek türkében lehet felelõsségteljesen tárgyalni a további béremelésrõl, vagy más kedvezõ juttatásról."
- vagy a nevetekben és érdeketekben kért 12 %-os követelést fenntartjátok!
Tudjuk, ez csak minimális javulást eredményez számotokra, de a társaság tervezett árbevétele, nyeresége alapján szerintünk ez olyan mérték, ami nem jelenthet gondot.
Az elsõ negyedév bevételének elmaradása - termékeink összetétele miatt - elõre kalkulálható, a piaci kereslet az év végére egyenlíti ki a hiányt. Ezt az eddigi évek és a létrejött nyereségek igazolják.

Ha komolyan, felelõsséggel kéritek tõlünk a további bérért folyó küzdelmet, akkor elvárjuk, hogy az alábbi módon és a mellékelt aláírási íven nyilvánítsátok ki támogatásotokat!
Ha a korábbiakkal ellentétben nem tartjátok indokoltnak a további lépéseket, akkor természetesen ezt a döntést is tudomásul vesszük, de ne nekünk rójátok fel az eredménytelenséget és ne is kérjetek tõlünk "bérharcot" a napi személyes találkozások beszélgetések során.

Budapest, 1999. február 28.


A bizalmi testület nevében és megbízásából:


Dezsõ Miklós
SZB titkár


3. sz. melléklet

EGY KORÁBBI KONKRÉT ÜGYHÖZ KAPCSOLÓDÓAN KÉSZÍTETT AJÁNLÁS MINTA!

…………….. Kft./Rt.
………………. ügyvezetõ igazgató úr részére


Tisztelt Ügyvezetõ Igazgató Úr!


Az 1999. február 26-án lefolytatott tárgyaláson jeleztük Önöknek, hogy a munkavállalók kérése alapján kértük a különbözõ bér és KSZ ügyekben tett felvetések érdemi megtárgyalását.
Úgy véljük és ítéltük meg, hogy az eltérõ nézõpontok ellenére korrekt hangnemben, szélsõségektõl mentesen folyt le a megbeszélés.
A megbeszélésen arról is tájékoztattuk Önöket, hogy a KSZ témakörében tett javaslatainkból, konkrétan két-három olyan témának a megvizsgálását kérjük, amely az Önök által "kívánságlistának" minõsítettekkel szemben alkalmas az érdemi megtárgyalásra, illetve valós döntéshozatal kialakítására.

A tárgyaláson azt is elmondtuk, hogy a munkavállalók álláspontjának megváltoztatása nélkül nincs jogalapunk arra, hogy minden kérdésben és minden tekintetben visszalépjünk a korábban leírt követelésektõl.
Tájékoztattuk Önöket arról is, hogy elfogadható számunkra olyan kompromisszumos megoldás, hogy 1999. április 1-jétõl (a korábbi január 1-tõl visszamenõleges 15 %-kal szemben) 12 %-os bérfejlesztésre kerüljön sor.
A KSZ kérdéskörében azt kértük, hogy május 5-ig történjen meg a felmérése annak, hogy milyen módon és milyen költséghányaddal valósítható meg társaságunknál a nyugdíjpénztárhoz való csatlakozás ügye.

A megbeszélés után összehívtuk a társaság érdekvédelmi szervezeteinek megválasztott tisztségviselõit és tájékoztattuk õket a tárgyaláson elhangzottakról.
Ezután született meg az a döntés - amelyet a jelenlévõk a munkavállalók hangulatára hivatkozva vállaltak -, mérjük fel a követelés fenntartásának támogatottságát.
Ezt a felmérést a napokban befejeztük és arról tudom Önöket tájékoztatni, hogy a társaság munkavállalóinak 78 %-a (vagy ……. fõ) olyan szinten támogatja az alábbi követelések fenntartását, hogy aláírásával igazolt módon a figyelmeztetõ sztrájkban való részvételt is felvállalta.

Tisztelt Igazgató Úr!

Ön idõközben a munkatársakhoz írt levelében tanácsként adta számunkra a szélsõséges megnyilvánulások elkerülését. Mi is úgy gondoljuk, hogy ezt valóban - ha lehetséges - ki kell küszöbölni.
Ebbõl eredõen a következõket kérjük:
¢ Levelünk másolatát a társaság tulajdonosának is szíveskedjék megküldeni annak érdekében, hogy meggyõzõdhessen arról, hogy a február 26-i tárgyaláson mi tényleg és a dolgozói követeléseket tolmácsoltuk Önök felé, melyet a támogatottság - véleményünk szerint - újólag igazol.
¢ Egyeztetõ eljárást folytassunk le a munkavállalók által kialakított álláspontról, amely szerint, ha az 1999. április 1-jével végrehajtásra kerülne a 12 %-os bérfejlesztés, lezárhatóvá válna a vitás kérdések nagy része.

Továbbá a nyugdíjpénztár ügyében azt, hogy május 5-ig történt megvizsgálásával az ügynek egyeztetett közös döntés írásba foglalásával zárjuk le a kérdést.

Korrekt magatartásunkat azzal is szeretnénk bizonyítani, hogy ha az elõzõekben felvetetteket március 10-ig sikerül rendezni, akkor nem kezdjük meg az elõkészületi munkákat az esetleges figyelmeztetõ sztrájkkal kapcsolatos tennivalókról, illetve az egyeztetési folyamatra elõírt határidõt nem jelen levelünk átadásától számított idõponttól kívánjuk érvényesíteni.

Szeretnénk arról biztosítani, hogy mindenképpen arra törekszünk, hogy a felmerülõ gondokat, problémákat tárgyalásos úton sikerüljön rendezni.





Kérjük fogadja el, hogy felelõsséggel hoztuk meg döntésünket és nem az Ön személye, illetve a társaság ellen irányulnak lépéseink, hanem ezt jövedelmi viszonyaink diktálják számunkra.

Közöljük továbbá, hogy az egyeztetési tárgyalásra a munkavállalói oldal részérõl

Dezsõ Miklós SZB titkárt,
…………………… a Vasasszövetség munkatársát,
Péter Albert SZB tagot
jelöltük ki.


Budapest, 1999. március 2.



Üdvözlettel:

Dezsõ Miklós
szakszervezeti titkár



4. sz. melléklet

ALÁÍRÓÍV


Aláírásommal megerõsítem és támogatom, hogy az 1999. február 26-i tárgyaláson elhangzottaknak megfelelõen a Szakszervezeti Bizottság tovább folytassa a tárgyalást, illetve kezdeményezzen egyeztetést, hogy április 1-tõl 12 %-os alapbérnövelés valósuljon meg a Kft.-nél.
Amennyiben ez nem vezet eredményre, részt veszek az egyeztetés idõszakában törvényesen megtartható két órás figyelmeztetõ sztrájkban és egyúttal tudomásul veszem azt, hogy erre az idõre díjazás nem illet meg.

Budapest, 1999. március 2.


NÉV ALÁÍRÁS







5. sz. melléklet

Tájékoztatók

a) változat (felsõbb szakszervezeti szerv felé)

A ……………………. társaságnál mûködõ szakszervezet, illetve a megalakult sztrájkbizottság nevében tájékoztatom ………. (pl. vasas) szakszervezeti szövetség ágazati sztrájkbizottságának vezetését, hogy társaságunk az alábbi kérdésekben indított egyeztetõ eljárást:
(vitás kérdések leírása)
…………………….…………………….…………………….
…………………….…………………….…………………….,
amely keretében …..…. ……… ……-én ….. és …….. óra között figyelmeztetõ sztrájk megtartását határoztuk el.

b) változat
A ……………………. társaságnál mûködõ szakszervezet, illetve a megalakult sztrájkbizottság nevében tájékoztatom ………. kerület (város, stb.) rendõrkapitányság vezetését, hogy az alábbi
1.
2.
3.
kérdésekben indított tárgyalásokkal összefüggésben ……..… ………. …….-án …… és …… óra között figyelmeztetõ sztrájk megtartására történt döntés a munkavállalók, illetve a szervezõk részérõl.


……………., ……. év …………. hónap …… nap

……………………….. ………………………..
a sztrájkbizottság elnöke SZB titkár


6. sz. melléklet

…………….. Kft./Rt.
………………. ügyvezetõ igazgató úr részére


Tisztelt Ügyvezetõ Igazgató Úr!

A társaságunknál megalakult sztrájkbizottság tagjai közül a sztrájk ideje alatt folytatott egyeztetõ tárgyalásra az alábbi személyek kaptak felhatalmazást arra, hogy az Önnel és képviselõivel a vitás kérdéseket rendezzék:

………………………, a sztrájkbizottság elnöke (célszerû szakszervezeti kezdeményezés esetén a titkár megválasztása erre a posztra),
………………………, a bizottság tagja )aki lehet "külsõ" személy is, pl. felsõbb szakszervezet szakmai munkatársa, esetleg vezetõje,
………………………, a bizottság tagja.

a) változat
Az egyeztetõ bizottságba a megválasztott munkavállalói képviselõk felhatalmazást kaptak továbbá arra, hogy megkötöttség nélkül tárgyaljanak, illetve joguk van a tárgyaláson önállóan dönteni a vitatott kérdések tekintetében.

b) változat
Az egyeztetõ bizottságba megválasztott munkavállalói képviselõk felhatalmazást kaptak arra, hogy a tárgyalásokon a követelésekben csak egy meghatározott szintig léphetnek vissza, ezen szint alá történõ munkáltatói ajánlat esetén ennek elfogadásáról a sztrájkolók (vagy a sztrájkbizottság) jogosultak dönteni, ezért a tárgyalás felfüggesztését indítványozzák az errõl döntõ szavazás lefolytatásának idejére.

…………………, ……...év ……….. hónap …… nap




……………………….. ………………………..
sztrájkbizottság nevében SZB nevében



7. sz. melléklet

…………….. Kft./Rt.
………………. ügyvezetõ igazgató úr részére


Tisztelt Ügyvezetõ Igazgató Úr!

Tekintettel a társaság szervezeti felépítésére, továbbá az eddig tárgyalások alkalmával elõforduló ilyen esetekre, kérjük, hogy az egyeztetõ tárgyalásra kijelölt munkáltatót képviselõ személyek megfelelõ felhatalmazást mutassanak be, vagy ilyen értelmû nyilatkozat megtételével igazolják, hogy jogosultak az egyeztetõ tárgyaláson a vitatott kérdésekrõl megállapodni.

…………………, ……. év ……….. hónap …… nap


……………………..
a tárgyalódelegáció munkavállalóinak szóvivõje

Megjegyzések:

¢ Elõfordult, hogy a Kft./Rt. részérõl tárgyaló és a munkáltatói oldalt képviselõ felek olyan választ adtak, hogy az Igazgatóság dönt ebben a kérdésben és nem tudnak garanciát adni arra, hogy a tárgyaláson történt megállapodást jóvá is hagyják. Szélsõséges példa, de így értelmetlenné válhat a velük történt megegyezés.
¢ Olyan változat is szükségessé válhat, amelyben a tulajdonos általi felhatalmazás bemutatása ad csak garanciát annak az ügyvezetõ igazgatói magatartásnak a kérdésére, mely szerint "nem dönthetek a tulajdonos hozzájárulása nélkül" mondat hangzik el.
¢ Több példa is felsorolható, mely igazolja azon korábbi állításomat, hogy általános mintákat, recepteket nem lehet adni.



8. sz. melléklet

Megállapodás

amely létrejött ……….. ..…. ……… ………-án a ……………………. munkáltató képviselõi, illetve a társaság munkavállalói nevében eljáró sztrájkbizottság között az alábbiakban:

1. A felek megállapodnak abban, hogy a bérkövetelésben felmerült vitatott kérdést lezárják és ennek értelmében a társaságnál ………….-i idõponttól - általánosan és az eddigieken túlmenõen - ……. %-os alapbérfejlesztés valósul meg.

2. A KSZ módosító javaslatai tekintetében elfogadást nyert jóléti keretösszeg megemelése …………. Ft-ra.

3. A megállapodás 1-2. pontjai alapján a sztrájkbizottság gondoskodik a sztrájk befejezésének kihirdetésérõl, intézkedik a munkavállalók felé a munkafelvétel, illetve a munkabeszüntetés megszüntetése ügyében.

4. A munkáltató vállalja, hogy nem érvényesíti a két órás figyelmeztetõ sztrájkban résztvevõk felé az erre az idõre esõ munkabér levonását.


A fentieket, mint közösen elfogadott és kötelezõ érvényû és erõvel bíró megegyezést a felek kölcsönösen betartják, illetve betartatják.

……………., ..….. …………. hónap …… nap

……………………….. ………………………..
……………………….. ………………………..
a munkáltató képviselõi a sztrájkbizottság, illetve az
egyeztetõ delegáció munkavállalói képviselõi