I. fejezet: Az Üst-tó (folytatás)

- Verd ki a fejedbõl ezeket a buta gondolatokat, Gubanc! - förmedt rá Fondor. - Tudod jól, a gondolkodás nem erõs oldalad. Ebbõl a bõrbõl finom, meleg télikabátot készítünk neked.
- Nem, ezt nem szeretném - rázta a fejét a szamár. - Az úgy nézne ki, mintha... Szóval, a többi állat azt hinné, hogy én... Mindegy, úgy érzem, ezt nem...
- Mit locsogsz összevissza? - kérdezte Fondor, s közben vadul vakaródzott.
- Szerintem tiszteletlenség lenne a nagy oroszlánnal, Aslannal szemben, ha egy magamfajta egyszerû szamár oroszlánbõrben parádézna - mondta Gubanc.
- Jaj, ne akadékoskodj már! - csattant fel Fondor. - Mit tudhat egy magadfajta szamár az efféle dolgokról? Nem vagy az elme bajnoka. Miért nem bízod rám a gondolkodást? Miért nem bánsz velem úgy, ahogy én bánok veled? Te sem hiszed rólam, hogy mindent tudok. Nyilvánvaló, bizonyos dolgokhoz jobban értesz, mint én. Ezért is hagytam, hogy bemenj a tóba, tudtam, azt biztosan jobban csinálod, mint én. De miért nem engeded át nekem a terepet, amikor olyasmirõl van szó, amihez én értek, s te nem? Hát nekem soha, semmit nem szabad? Légy igazságos! Egyszer te, egyszer én.
- Jó, persze, persze, ilyen értelemben igazad van... - motyogta Gubanc.
- Tudod mit? - mondta Fondor.- Trappolj le fürgén a folyó mentén Vásárlakba, nézd meg, árulnak-e narancsot vagy banánt.
- Jaj Fondor! Annyira fáradt vagyok!
- Persze, de fázol és csurom vizes lettél. Át kell melegedned. Hidd el, jót fog tenni egy kis ügetés. Egyébként is, ma van piacnap Vásárlakban.
Gubanc erre nem mondhatott mást, minthogy persze, elmegy.
Fondor, amint magára maradt, hol két lábon, hol négykézláb visszacsoszogott a fájához. Makogva, vigyorogva lódította fel magát ágról ágra kis kalyibájáig. Elõkotort valami tût, cérnát meg egy jókora ollót. Okos majom volt, varrni is megtanult a törpéktõl. Szájába vette a cérnagombolyagot - vastag fonál volt, inkább spárga, mint cérna - pofája úgy kidudorodott, mintha óriáskaramellát szopogatna. A tût két ajka közé fogta, az ollót pedig a bal mancsába vette. Így mászott le a fáról és cammogott vissza az oroszlánbõrhöz. Ott aztán leguggolt és munkához látott.
Azonnal látta, a bõr hátrésze hosszú lenne Gubancnak, a nyakrésze viszont rövid. Ezért a hátrészbõl kivágott egy jókora darabot, abból lesz a hosszú gallér Gubanc hosszú nyakára. Levágta az oroszlánfejet, s a gallért a fej és a vállak közé erõsítette. Zsinórokat illesztett a bõr mindkét oldalára, hogy össze lehessen kötni Gubanc mellkasa és hasa alatt. Néha-néha madár szállt el a feje fölött. Ilyenkor Fondor aggodalmasan fölnézett és abbahagyta a munkát. Nem akarta, hogy meglássák, miben mesterkedik. De egyik madár sem a beszélõ fajtából való volt, így aztán nem tudta volna elmondani, amit látott.
Gubanc késõ délután tért vissza. Nem trappolt, vánszorgott.
- Nem volt narancs - sóhajtotta. - És banán sem volt. Viszont minden erõm elhagyott.
Ezzel lefeküdt.
- Gyere, próbáld fel a gyönyörû, új oroszlánbõr kabátodat! - hívta Fondor.
- Hagyjuk most azt az ócska bõrt. Majd reggel felpróbálom. Most fáradt vagyok hozzá.
- Hát, ez igazán nem szép tõled, Gubanc - mondta Fondor. - Ha te fáradt vagy, mit szóljak én? Míg te vidáman lekocogtál a völgybe, én egész nap varrtam, hogy elkészüljek a kabátoddal. A kezem már annyira reszket, hogy alig bírom fogni az ollót. De te meg se köszönöd, pillantásra se méltatod a kabátot, egyáltalán nem érdekel, hogy... hogy...
- Drága Fondorom! - kiáltott Gubanc és azonnal talpra ugrott. - Bocsáss meg, gorombán viselkedtem! Hát persze, boldogan fölpróbálom! Nagyon csinosnak látszik! Kérlek, terítsd rám azonnal!
- Akkor állj nyugodtan - mondta a majom. Nagy nehezen tudta csak megemelni a bõrt, de végül sok huzavona, lihegés és fújtatás után ráborította a szamárra. Megkötötte Gubanc hasa alatt, a lábakat hozzákötötte Gubanc lábaihoz, a farkat pedig Gubanc farkához. Az oroszlánfej nyitott száján át jókora rész látszott a csacsi pofájából és szürke orrából. Aki már látott valódi oroszlánt, egy pillanatig sem lehetett volna megtéveszteni. Ám aki még nem találkozott oroszlánnal, az oroszlánbõrbe bújt szamarat akár össze is tévesztheti vele, feltéve, ha nem megy a közelébe és a fény sem túl erõs, ha Gubanc nem iázik és nem kopog a patája.
- Remekül mutatsz, remekül - lelkendezett a majom. - Ha meglátna valaki, azt hinné, Aslan vagy, a nagy oroszlán.
- Az borzasztó lenne - hebegett a csacsi.
- Ugyan, dehogy! Mindenki azt tenné, amit parancsolsz.
- De én nem akarok parancsolni!
- Képzeld csak el, mennyi jót tehetnénk - mondta Fondor. - Persze én lennék a tanácsadód. Kieszelnék mindenféle okos parancsot. És akkor mindenkinek engedelmeskednie kellene, még a királynak is. Végre rendbe raknánk a dolgokat Narniában.
- Miért? Hát nincsenek rendben? - kérdezte a szamár.
- Micsoda? - kiáltott meglepetten a majom. - Hogy lennének rendben? Amikor még narancsot és banánt se lehet kapni!
- Na jó, de nem sokan, sõt szerintem rajtad kívül senki sem akar ilyen gyümölcsöt venni.
- Aztán itt van a cukor... - folytatta Fondor.
- Hm, igaz. Cukorból tényleg lehetne egy kicsit több...
- Akkor ezt megbeszéltük - szögezte le a majom. - Úgy teszel, mintha te volnál Aslan, én pedig majd súgok, hogy mit mondj.
- Nem, nem, nem - motyogta riadtan Gubanc. - Ez szörnyû, ne is beszéljünk róla! Nem szabad, Fondor. Lehet, hogy nem vagyok valami okos, de ennyit azért én is tudok. Mi történne, ha megjelenne az igazi Aslan?
- Gondolom, megdicsérne - mondta Fondor. - Sõt, lehet, hogy az oroszlánbõrt is szándékosan küldte! Nekünk kell rendbe hoznunk a dolgokat. Egyébként pedig õ soha nem bukkan fel. Legalábbis manapság már nem.
Ebben a pillanatban hatalmas mennydörgés csattant a fejük fölött, a föld is beleremegett. Egyensúlyukat vesztve mindketten arcra zuhantak.
- Na tessék - lihegte Gubanc, amint levegõhöz jutott. - Ez jel volt, intõ jel! Tudtam, hogy rémesen gonosz, amit teszünk! Azonnal szedd le rólam ezt az átkozott bõrt!
- Dehogy, dehogy - felelt a majom, akinek igen gyorsan forgott az agya. - Ez éppen az ellenkezõjét jelenti. Pont azt akartam mondani, ha a valódi Aslannak - ahogy nevezed - tényleg ez a szándéka velünk, biztos küld egy jó nagy mennydörgést és földrengést. De mielõtt kimondhattam volna, megkaptuk a jelet. Ezek után muszáj megtenned, Gubanc. Nagyon kérlek, ne vitatkozz velem! Tudod jól, nem értesz az effajta dolgokhoz. Mit tudhat egy szamár az égi jelekrõl?

Vissza a könyvekhez