Sírdogálós napjaim vannak. Tegnap aztán megértettem miért. Ha beteg vagyok, főképpen ha lázas, akkor általában rohadt érzékeny. Ebből kellene mindig tudnom, hogy valami nem oké. Na, persze másért sírhat az ember csak úgy… de nem olyan dolgokon, amiken én.

Elmentem tegnapelőtt délután a boltba, és ahogy vásárolgattam, megütött szó szerint egy illat. Egy mellettem vásárolgató anyukám korabeli nő felől hullámzott felém. Az az illat, amit többmilliószor éreztem gyerekkoromban az anyukámon. Nem tudom, milyen parfüm, vagy akármi, de ugyanaz volt, az biztos. Hazajöttem, befeküdtem a kádba és jól kisírtam magam. Rájöttem, hogy nagyon hiányoznak a szüleim. Élem ezt a nem éppen hibátlan életemet, tök magányosan. Egyedül vagyok, mint a kisujjam…

Tegnap reggelre úgy levett a lábamról valami vírusos gyomornyavalya, hogy mozogni is alíg bírtam. Az egész napot átfetrengtem, azon kívül, amikor elvonszoltam magam az orvoshoz. A plusz 2 kilóm megoldva… 2 nap alatt megszabadultam tőle… Csak ne görcsölne a gyomrom úgy átlag 30 percenként, na, de pozitívum, hogy úgy tűnik, ma már nem vagyok lázas. Majd estére, akkor még tuti meglátogat…

Persze amikor a konyháig is alig bírom kivinni magam, akkor is egyedül vagyok és Világjáró barátomat hívtam fel, hogy ha nem bírok kimozdulni, legyen szíves majd megnézni, még élek e, na meg némi ellátmányt házhozszállítani, ha úgy adódik. Még jó, hogy az embernek vannak barátai… különben itt dögölhet meg magában.

Tegnap reggel  elmentem megnézni, mikor rendel az orvosom és belefutottam egy mentőbe. Ismerősök voltak, ja, hát a munkámnak köszönhetően “sajnos” vannak ilyen kapcsolataim. Nem is ez a lényeg, csak megálltam egy pár szót beszélgetni, mert ezer éve nem beszéltem az egyik sráccal. Erre a másik, akivel volt némi afférom a múltban- miután nem álltam neki kötélnek, azért ő elterjesztette az egész mentőállomáson, hogy de persze-,  igen pofátlan volt. Megkérdezte, mit csinálok este, mert mi lenne, ha feljönne hozzám. Hát, komolyan mondom, vastag a bőr a képén. Azért nagyot nyelve sikerült leállítanom, hogy jelen esetben foglalt vagyok és különben sem kéne nekünk semmibe egymással belebonyolódni… Azt hiszem, ő lenne az utolsó, vagy még az sem, mert ha nem lenne többé férfi a földön, azért csak találnék elemet a vibrátoromba…  (üzenet a barátnőmnek, igen, P volt azt)

Noname meg… hát inkább nem húzom fel magam. Van nekem elég bajom így is.

Van egy pasi, aki élénken érdeklődik utánam. Mi tagadás, nem rossz. Aranyos. Kerülget, finoman. Látja, hogy mindig egyedül vagyok, és azt hitte, nincs senkim. Beszélgettünk, tudja a felállást, mert én nem szeretek hazudni. Viszont azt is látja, hogy… ez nem az igazi, így. Akármennyire is szeretem Noname-t, ha józanul gondolkodom, akkor változás hiányában rá kell szánnom magam egy nagyon nehéz lépésre. Még nem tartok ott… még nem… De még párszor megkapom, hogy ő nem tudja megadni azt, amire vágyom, és most ez így jó, és akkor ki tudja. Nem jó egyedül… Azt is be kell látnom, hogy a szerelem nem kölcsönös nálunk. Nem eléggé…