Az átlagférfi: akit lázba bír hozni négy kerek izé, aminek a közepére  alumíniumból különböző formákat varázsoltak oda mindenféle gépek. Ezeket az izéket fel lehet szerelni arra a bizonyos autónak nevezett dologra, amit az átlagférfi általában nagy szerelembe esve maga mellett tudna szívesen akár az ágyban is.  Ennek a megvásárlását általában megelőzi gondos pénzügyi mérlegelés, de tulajdonképpen a lényeg, hogy baszott jól mutasson az autón…  De azééé mégis, el lehet tölteni egy egész délutánt azzal, az internet előtt- akár több napon keresztül-, hogy vajon melyik gumigyár nyárigumija a legideálisabb és hogy akkor melyik márka alufelnije mutatna jól. Amivel persze engem bele lehet kergetni egy gyenge őrületbe és a végén már én ülök a gép elé, mert a teremtés koronája nem találja azt a márkát, amit keres és sík idegbajos- ami rajtam csapódik előbb-utóbb és ezt meg kell előzni-, és akkor már közös erővel az egész délutánt el lehet baszni azzal, hogy… Hát hol a bánatos ragyában érdekel engem, hogy 5 ágú vagy 50 ágú az a kurva felni???  Engem jobban lázba hoz, hogy itt a tavasz, és nincs egy baszott rongyom, amit felvegyek…

Azért a végén mindent megtaláltam neki a neten és lenyugodott. Hiába, a férfi szívéhez lassan az autóján keresztül vezet az út… csak dícsérd és nem marad el a hatás.

Világjáró is ilyen, egyrész “alfa” hím- mielőtt az autójához támaszkodik az ember, gondosan leellenőrzi a hátsó fartályt, nehogy valami karc essen a szétpolírozott karosszérián-, másrész a kamionjára is allergiás…

Hát, Világjáró… kezd hypochonder lenni. Egyik este kiakasztott. Felhív valamikor este 9 magasságában- ami általában vészhelyzet, ha nem hétvégén történik-, és elkezd hímelni, hámolni. Nem is tudja, hogyan mondja, meg izé, de hát most ilyen esetben mégis kit hívjon, mégiscsak én eüs vagyok, meg hát… bennem megbízik. Először azt hittem, bekapott valami neminyavalyát, de aztán kiderült, hogy csak kicsit felfázott. Kiröhögtem és megnyugtattam, hogy nem ebbe fog belehalni… Azért szeretjük egymást, annak ellenére, hogy általában egy ilyen beszélgetés  a te barom, állat és a te mekkora hülye vagy szószerkezetekkel tarkítva zajlik közöttünk. Persze néha még ezt fokozzuk… és általában minden 3. alkalommal elhangzik a mi lenne ha összeházasodnánk című utópisztikus rémálom fejtegetése. Ez  Nőfaló becenévre hallgató barátomnak is kedvenc témája. Nem tudom miért gondolja ő is azt, hogy a kettőnk génállományából valami jó sülne ki… Merthogy ő viszont mindenáron gyereket akar, rövidtávú tervként.

Na, én meg maradok hűen Noname-hez, aki nem biztos, hogy ugyanígy áll hozzám, de amit nem tudok… az után nyomozni szoktam.