Lassanként életre kelek ismét. Némi arculatváltás is történt, külsőleg. Aztán belsőleg meg ki tudja… Sokszor mást írnék, mint amit. Ez nagyon nem jó, de egyszerűen energia és idő hiányában nem akarom rejtegetni az egyéb gondolataimat másfelé.

Noname-n már megint nem bírok elmenni. Közli, hogy hét közben tiszteletét teszi. Tegnap este meg élénken érdeklődik afelől, hogy a hétvégén én merre és mit csinálok. Merthogy akkor mégis lehet, hogy csak szombat… Hát kapja be az összes faszomat, ha nem jön és kész. A morgásomra a mégis megyek akkor-al válaszolt, de én meg nem hiszem ezt el, csak ha már  itt lesz. Lehet, hogy még ma közbejön valami túlóra holnap délutánra, amiért muszáj bentmaradni és akkor meg este már mégse… Ismerem. Sajnos.

Nyögvenyelős baszott kényszer az egész.

Festeni fogok. Kell. Rámjött. Nem képeket, hanem a falat. Lehet, hogy még ma délután. A fürdőmet, arra nem sok festék kell és hamar megvan. Az valahogy kimaradt mostanában. A nappalit kellene még, de azt sajnos egyedül nem tudom és nem is merem, mert ha odavágom a lamipadlómat, kitekerem a saját nyakam.

Tiszta hibbant vagyok. Függönyöket mosok, ahelyett, hogy döglenék éjszakás után. Be vagyok pörögve…

Tavasz van, asszem. A szerelem meg a levegőben kevereg, csak valahogy én mindig a szmogot szívom be. Hiába, a szemetet is be kell szippantania valakinek… nem lehet mindenkinek szerencséje, mindenben.