Nem vesztem el, mint láthatjátok. Nem mindenkihez jutott el az infó, amit néhány napja feltettem, amikor megtagadta tőlem a szerver a kapcsolatot… aztán a végén már semmit nem tudtam csinálni, elszálltam, mint a győzelmi zászló.

Szó nélkül azonban nem hagyom el remélhetőleg a terepet. Szóval, ha valamiért egyszer csak úgy eltűnnék, akkor próbáljatok meg megkeresni, ígérem, hogy hasonló néven, vagy címmel a google-ban rámakadtok. Merthogy sosem lehet tudni, és már most is ott tartottam, hogy valahol máshol kell írnom tovább az agybajomat…

Egyéb meg semmi különös, azt hiszem. Az elmúlt napokban “csináltam” a semmit, ami tökéletesen lekötött.

Noname megvan, köszöni szépen, mielőtt erre is kíváncsi lenne valaki. Erről nem is tudok semmi mást mondani. Egy kolléganőm nevetett egyik nap azon, amikor feltette a kérdést:

- Noname megvan?

- meg, úgy, ahogy eddig volt.

- az az érzésem, hogy ha néhány év múlva felteszem ugyanezt a kérdést, akkor is ezt fogod válaszolni

- lehet

Mit lehet itt már tudni?

A férjhezmenés  várat magára… a soha napjáig.

Jajj, erről jut eszembe, kaptam ma egy mailt.  A drága, irigyli a pasimat. Mi tagadás, én is. Főképpen a nem érdekli semmi, csak van a világban hozzáállásáért. Talán ennyi idő után észrevenné, ha eltűnnék… talán…

Hogy nekem mennyi bajom van? Semmi sem jó úgy, ahogy van. Nemhogy értékelném azt, ami van. Lehet, hogy a negatív hozzáállásommal van a baj? Nem azon kéne rágódjak, hogy milyen keveset van velem, hanem annak kellene örülnöm, hogy egyáltalán szán rám néha időt… nem? Elvégre mekkora bazi nagy megerőltetés heti egy délutánt és estét szabaddá tenni, amikor általában van egy kis szex, 1 dvd film megtekintése, valami vacsora- amit természetesen én készítek el, aztán egy jóéjt puszi- jobb esetben és némi alvás, mert amúgy az ágy közepén szoktam aludni, de ilyenkor nem tudok és ez néha bonyodalmakat gerjeszt. Utóbbi bonyodalmak abból születnek, hogy neki nem elég az a hely, amit szerény személyem nagy kegyesen biztosít az ágy szélének 30-40 centijén, mellette még esetlegesen felső vagy alsó végtagokkal megerősítem a ragaszkodásomat- az ágyban való elhelyezkedésemhez- szóval, ennyire jó velem aludni. Sajnálom, ez az időintervallum, amit eddig velem töltött, nem elég arra, hogy mellémcsiszolja magát…