Van egy könyvötletem… és azt hiszem, megírom.  Már csak azért is.

Ma hajnalban csipogott az ébresztő, a kezem meg Noname-n hevert. Megpuszilta és óvatosan levette magáról… de én akkor már fent voltam. Mikor megjegyeztem, hogy ez milyen édes gesztus volt, annyit mondott, ő, ilyet? - biztos a macska volt. (mindig ki van zárva, mert nem bírja megszokni, hogy dorbézol éjjel).Nem értem a férfiakat… ők és az érzelmek. Na, meg mindent szerencsétlen Pöcökre fog, még a fingást is… pedig a macskám igen kultúrlény, ha bebűzöl, akkor úgy csinál, mintha nem ő lett volna, körbeszaglászik, megrázza a lábát, megvetően rámnéz és eloldalog.

Tegnap este a konyhában - egy nagykéssel a kezemben- éppen pizzát szeltem. Közben odafordultam felé és feltettem a hét kérdését.

- te csak a szexért vagy velem, ugye? De vigyázz, mit válaszolsz, mert egy nagy disznóölő kés van nálam!

- ja, jó, akkor ma nem lesz szex. Ha ez kell hozzá, hogy bebizonyítsam, hogy nem, akkor így jártál.

Persze ezt a dolgot már fürdés után az ágyon heverészve el is felejtette…

Nyekereg az új ágy… pedig olyan szép. De úgy tűnik, a padló nem teljesen egyenes. Viszont annyit mondott, megnézi és megcsinálja, na, meg megigazítja, hogy normálisan szintben legyen, mert nem tesz ez jót- az ágykeretnek- a szomszédoknak- meg az én idegrendszeremnek sem.

Amúgy meg kifestettem a fürdőt tegnap. Pirosas-narancsos- rózsaszínes nem tudom, milyen színe lett. Összekevertem a pipacspirosat barackszínnel… De ütős, az biztos. Az apám meg is jegyezte telefonon, hogy lassan pirosra festem az eget. Micsoda egy hülye mániám van?

Nem bírtam már a napsárgát. Mindenkinek sárga meg narancsságra mindene, nekem nem lehet. Én nem vagyok mindenki, én ÉN vagyok. Már csak azon elmélkedem, mi lenne, ha nagy színes virágokat mázolnék rá? Vannak még festékmaradványaim…

Régen egy csomó mindent éjjel csináltam. Képeket szegeltem a falra éjfél körül, mert nem tudtam aludni. Végülis legalább tudták a szomszédaim, hogy élek, és bár szerintük nem lehettem túl jól, az átkaiknak köszönhetően biztos sokáig fogok élni. Írni is éjszaka szerettem… Istenem, milyen unalmas lettem?? Semmi polgárpukkasztót, feltűnőt, kiborítót nem csinálok mostanság. Tiszta gáz. Ellopták az egyéniségemet, vissza kell szereznem.

Hol van már a régi én… a régi pasik… a kicsit rágom, aztán kiköpöm, mert nem ízlik és kóstolgatok mást stílusom???

Vagy kicsit megrágtak, kiköptek, én meg jót röhögtem- mert tudtam, hogy max. 2 hónap múlva jelentkezni fog- és mentem tovább…

Nem jó ez így.

Tényleg keresem önmagam. Ha valaki látott, szóljon már rám, hogy ébresztő csipkerózsika…