Múlt
Posted by admin | Under személyeskedés péntek márc 20, 2009Nem értem én ezeket a közösségi oldalakat… Új baromság, honnan is ismerjük egymást. Nem tök mindegy?
Erre elkezd kísérteni a múlt, és kapom az értesítést, hogy x, z, akárki megváltoztatta a kapcsolatotok akármilyét, az elfogadáshoz stb. Nézem, hát bejelölve, hogy jártunk. Urambocsá, ha valakivel valamilyen totál részegségi állapotomban kalandozásba bocsátkoztam, azzal én nem jártam. Járt a rosseb… Azt hiszem, erre inkább a ne is emlékezzek rá, hogy valaha 3 méteren belül volt a jellemző. Tisztelet azon kivételeknek, akiket valamilyen oknál fogva felvettem a listámra, vagyis a muszáj az életben testközelbe kerülnünk alanyai. A többiek meg… , ha már egyszer megjelölt és ismerjük egymást, hát visszaigazoltamon kívül hagyjanak békén a véleményük szerint büszkének kéne lennünk rá, hogy valaha közünk volt egymáshoz hozzáállásukkal. Kb. a hátam közepére kívánom őket… vagy még oda sem.
Miért nem lehet lenyomni egy delete billentyűt ezeknek a pasiknak az agyában? Annyira felejtősek, hogy azon kívül, hogy emlékszem a nevükre, nem akarok többre. Van olyan, akinek a nevére sem igazán… bár, erre nem vagyok büszke.
Hát igen, a múltam és a bűneim… paráználkodás… főképpen… Még jó, hogy nem járok gyónni, mert szerencsétlen pap tuti kivetkőzne és elmenne a legközelebbi kuplerájba, vagy főbe lőné magát. Ja, megint most szólok, hogy el lehet ítélni. Ha valakinek van kedve hozzá. Én felvállalom, más meg nem, ennyi a különbség nő és nő között. Mindig azt mondom, minél szentebbnek adja egy nő elő magát, annál nagyobb ribanc. Vagy sík hülye…

Na Én sem sík hülye, sem zárdaszűz nem vagyok, bár ribanc sem… Szóval valami az arany(ozott?) középúton…
Elítélni? Téged biztos nem!
Na de nem is szenteskedsz, legalábbis remélem
Per pill azokra értettem, akik megjátsszák az agyukat, hogy ők csak életükben 1 vagy max 2 férfivel voltak… és közben tudja az ember, hogy nem…
Hát nem…