Állok ma a buszmegállóban reggel és az ideg majdnem szétvágott. Idegesítőek a pasik, ahogy mennek, mint az állat kocsival, kamionnal, kisbusszal, motorral, mindennel és bámulnak, integetnek, dudálnak. Pedig nem volt kint a seggem, már a szó valódi értelmében. Nem értem, mi a fene olyan vonzó rajtam éjszakás után, melegítőben…Vajon mit láthatnak bennem-belőlem, elsuhanva mellettem 120-al? Szerintem semmit… de hát ez genetikai kód a pasiknál, olyan, mint a fingás. Ha nő áll a buszmegállóban, akármilyen is, meg kell nézni. Mese nincs. Úgy áll a szemük. Méghogy nem tudnak többfelé figyelni…

Egyéb meg semmi. Valahogy tegnap  nem követtem el semmiféle emberiség elleni tettet. Noname-t se akasztottam ki, pedig az amúgy a hobbim. Mert ugye ha nincs semmi, akkor jó nő módjára generálunk valami baromságot, hogy a másikat az őrületbe kergethessük. De ez így van rendjén…

Reggel megint megkaptam a szokásos ötletet az életem jó mederbe terelésére. Legyek szíves már végre férjhez menni, nem lehet az nekem olyan nagy probléma, már találni egy idiótát, aki szívesen megosztja velem az életét, a magjait és a pénzét… ez utóbbiban van persze a jótanács lényege, hát pénzes idiótát kell találni. Nem gond, ha én nem szeretem, az majd jön, nyeljek egy nagyot és hagyjam magam. Végülis semmi másról nincsen szó, csak az életem hátralevő részének eltöltéséről. Hát mi az nekem? Majd a következő életemben újjászületek és akkor lehet, hogy olyan körülményeim lesznek, amikor megengedhetem magamnak a szerelmet. Ez nem az az élet. Hurrá. Imádom a jótanácsokat. Ja, végülis lehet, hogy a következő életemben gazdag leszek, egy gazdag hangya, vagy béka, esetleg pók, de lehet, hogy farkam lesz és buzi leszek… mert a szerelem meg megmarad bennem, hímnemre korlátozva. Mindenki olyan okos bír lenni kívülállóként, hogy az hihetetlen. Például azt sem bírják megérteni, hogy én miért élek egyedül és miért nem találtam már valakit, akivel… én se értem… De ez van. Majd lesz, aminek lennie kell. Azt mondják, amire vágyunk és koncentrálunk rá, az megvalósul. Mese. Én sokmindenre vágyok és mégse nincsen úgy. Pedig koncentráltam rá eleget. A lottóra például meditálni szoktam, mégse nyerek, pedig mindig szent meggyőződéssel nézegetem a szelvényt, és érzem azt, hogy igen, ez lesz az, amivel megváltom a világot. Noname-t is szugeráltam erősen, és végülis velem maradt, de milyen áron? Lehet, hogy nem is ő az igazi. Vagy még ő nem tudja. Vagy én nem tudom. A fene se tud itt már semmit…