Már megint meglepődtem. Lassan kezdem megszokni. Telefon, a szokásos kis esti mi újság és egyéb mi történt ma információátadás, ahogy hétköznapokon dukál, személyes találkozás varázsának hiányában… Közben ő ugye vakarózik a neten. Már a pasim, vagy nempasim, vagy mittudoménmim, szóval az az ember, akivel rendszeresen élem a nemi életem azon morzsáit, amit jelen esetben jut- hétvégente. Keserű vigasz számomra a minőség, mert valahogy ez most a mennyiség rovására megy. Na, nem rinyálok, van otthon elem, tartalék is, a telefonszex se olyan rossz… Nem is erről akartam én mostan írni. Szóval, a lényeg a lényeg, hogy éppen téglákat nézeget, meg minden olyan kelléket, ami elméleti síkon egy ház felépítéséhez, na meg állóképességéhez szükséges. Közben meg elejt egy olyan mondatot, hogy majd megbeszéljük, mi hogyan, merre, meddig, belül, merthogy hát engem is megkérdez. Erre én kikekeredtem, már szemüregileg, vagyis azzal, ami abban az üregben van- még jó, hogy nem látott senki, úgy nézhettem hirtelen ki, mint egy hypertireozisos,- és visszakérdeztem, hogy miért, hát az én véleményem mit számít? Ettől a ponttól aztán eljutottunk azon feltevésig, miszerint a ház elkészültének idejére valószínűleg már túl leszünk az első gyermek áldásán- és átkán…

Jesszusom, egy számomra hihetetlen utópia. Erre jó lenne valami pia… Én még ott tartok, hogy társkereső, meg vadászat, meg nem szeretlekúgycsaképpenhogy, meg nem tudom, mit akarok és ilyesmik. Hogy ebből mi lesz???

Még mindig azt mondom, sosem lehet tudni, hogy semmise, de aztán lehet, hogy mégis. De a legfontosabb momentum, hogy jelen esetben igen, kimondhatom, elmúlt. Minden félelem, féltékenység, mindenfajta nem bízom ebben az emberben rettegés… Nem azért, mert most nagy bizalom van bennem, hanem egészen egyszerűen felesleges az agyalás magunkon. Megy ez magától, és ha vége kell legyen, akkor úgyis az lesz. De legalább boldogan és viszonylag elégedetten töltsem már az időmet egy kapcsolatban, nem? Mert amúgy meg megette az egészet a fene… Fentebb vázolt pozitívnek nevezhető beszélgetésnek a nyugalmamhoz semmi köze, ezt már érzem egy pár hete. Csak úgy jött… de jó érzés.