LAKÁSOK
A Mélyárokban és a Picehegyen találjuk a legkezdetlegesebb egyszerűen a falba vágott pincelakásokat, minden boltozás nélkül. A pincefúrás előtt a parton alkalmas függőleges falat kell kiképezni, hogy abban a megközelítőleg félkör alakú pincét belevághassák. Az ilyen pince be nem szakad, jól tartja a meleget, könnyű télen kifűteni, elég száraz, - a lakók szerint. Csak elöl a homlokzat omlik, suvad, különösen tavaszi hóolvadáskor és nyári záporok után. Ilyenkor bizony befolyik a víz is elöl a szobába. Az elöl pusztuló pincéket időnként tovább vágják befelé. A lakások így a fogyó fallal párhuzamosan vándorolnak beljebb. Ez a vándorlás néha meglepően gyors. Egy emberöltő alatt a pince saját hosszával egyenlő távolságot halad. Csak a kőbolttal bélelt legtöbbször volt borospince sípja nem pusztul, mert ennek rendszerint az eleje is kővel van kirakva. A pincelakás száját vályoggal, kővel berakják és betapasztják, helyet hagyva a "küszöbnek" /ajtókeret/ és egy oldalon az ablaknak. Az ajtót deszkából tákolják össze, és nem baj, ha nagy rések vannak rajta. Nincs légáramlat, mely kihajtaná a meleget. Közel az ajtóhoz épül a téglatűzhely, kéményét felfúrják a tetőre. Ehhez hosszúnyelű ásót használnak. Ennek lapját egyik oldalon előre, másik oldalon hátra hajlítják "S" alakban.
Több ilyen kezdetleges pincelakásban laknak, de sok elpusztult romja jelzi, hogy valamikor sokkal több volt. A legtöbb a 900-as évek elején lehetett. A Mélyárokban még most is látható egy magas partsziget, melybe a két oldalról vájt lakások egymás fölé kerültek. A pincehajlékot környező partoldal egészíti ki.
Az udvar és a lakás berendezéséhez sokféle lehetőséget nyújt a könnyen vájható föld. Szűk a lakás, kevés a bútor. Az apróságoknak bent a szobában vaklyukat vájnak, némelyiket kis függönnyel zárják el, s teszik bútorrá. Másutt szintén faliszekrény a vaklyuk, polcokkal. Sparherdet is vágnak a falba, a platni felett megfelelő üreg volt a főzési munkának.
Aminek az udvaron kellene fedél, annak a partba vágnak üreget. Falba vágják a fás és a szerszámos kamrát, a kecske és tyúkólat, az árnyékszéket. Falba vágják a kemencét is, melynek kifűtéséhez így kevesebb tüzelő kell. A középső lakóüreg mellett kétfelől sorakoznak a partban a különböző rendeltetésű kisebb üregek. Játékosan a gyerekek is lyukat furkálnak a löszfalba.
Egy ilyen egyszerű pince gazdája Pestről betelepült vándorüveges, aki mielőtt idekerült 4 különböző hasonló pincében lakott már egy-két évig. Hármat azért hagyott el, mert befolyt a víz. Negyediket úgy kapta, hogy annak elöregedett gazdáját gondozták.
Az is pincelakás volt, de visszaalakították borospincének. Mostani lakásuk gazdája pedig elköltözött akkortájt, mikor az öreg meghalt. Alig várták, hogy az új hajlékba beköltözhessenek.
A kertért és lakásért 120 forintot fizettek évente. A konyhában /az egyik kisebb üregben/ csak nyáron főztek. A "szobában" hátul, a gondozott öregtől örökölt szekrény, két oldalán üveges ládából készült ágy, egy-egy szalmazsákkal. Ebben az egy helyiségben hatan laktak. Az egyik szalmazsákot középre dobják, iskolás gyereknek a padon ágyaznak. A szoba egyéb berendezése 2 asztal, ezen áll az edény és az élelem, és mindaz, amit nem a földre tesznek, így inkább a polc szerepét tölti be. Van még egy-két szék, az említett az említett keskeny pad és a tűzhely. Az asszony gyakran vállal mosást, így a teknő is benn áll. A homorú falon nincs kép, nem is lehet. Az ágyakhoz papírt nem lehet feltűzni, a szöget a fal nem állja. Az egyik oldalon azonban hatalmas szegekkel sikerült drótfogast felszerelni. Az ajtó mellett az épített falon hímzett kefetartó lóg. A nagy asztal felett van még egy szeg, amin színes könyvjelző lóg. Az asztalon egy családi fénykép. Ez a szoba egyetlen dísze. A szoba földjét sározzák.
A pince elejét a lányok meszelik minden héten. Ha eső van, gyakrabban. Ilyenkor a pince felől nagy darabokban leválok a fal. Ezt apránként pelyvás sárral létrán rakják vissza. Ha egyszerre tennék, lehúzná a súly. A partoldalt rengeteg darázs fúrja. Van hely ahol olyan, mint a rosta. Ezért állandóan finoman folyik a por. A csirkék még nagyobb darabokat löknek le, ha felmásznak bogarászni. A szoba levegője, mivel nehezen cserélődik, esős időben nyirkossá válik, olyannyira, hogy a száradó hársfavirág is penészt fog. Az üveges súlyos tüdővészes.
A ház előtt petúnia nyílik. Nem vetik, az elszóródott magból kel ki. A kertben zöldség és kukorica is van, és több gondozatlan gyümölcsfa. A partoldal üregei: árnyékszék, szoba, falbavágott romlott kemence, a nyári konyha és kisebb ól. Ezzel a pincével szemben a pincelakások egy másik típusát találjuk.
Ahogy az alaprajz is mutatja épített présházas borospince sorhoz, csatlakozik. Ez is az lett volna, de csak a pince sípja készült el, a présház területe üresen maradt. A sípot faragott biai kővel boltozták, elejét kőfal védte.A nagyszülők Tökön voltak cselédek, a második feleség pátyi volt. Így vették meg a pincehelyet, mely már több mint 50 esztendeje a család kezén maradt. Jellemző azonban, hogyan alakult évek során a lakás. Ritka pince, ahol ezt jól végig lehet kísérni, hiszen legtöbbjét állandóan más és más családok lakták. Már az első lakók a kőfalon kívül a löszfalba kecskeólat vágtak. A magas löszfal akkor még csak igen kis udvart kerített. Mikor a lányuk férjhez ment az új család számára a kecskeólat kibővítették, oldalába tűzhelyet vágtak, s hogy a szekrény is beférjen, külön fülkét vágtak számára, így szobává lett. Mikor itt szaporodott a család, az öregasszony mostohaunokájával átcserélte a boltozott nagyobb pincesípot, s ebbe költözött. Nemsokára a fiú is megházasodott. Kevéssel utána a lány családja elköltözött a boltozott pincéből, melyet most a helyben maradtak bérbe adtak, lakásnak, műhelynek. 1936-ban leomlott a kőfal a pince elejéről. 1941-ben pedig beomlott a boltozatlan pince eleje s ezzel mintegy 2 méterrel lett rövidebb. Akkor továbbvágták befelé, nagyobbították. A szekrény fülecskéjét betapasztották, s új tűzhely is épült. A leomlott rész helyére féltető került az ajtó fölé. 1945 után kamrának használták a boltozott pincét, s mikor konyhává lett burgonyának, répának, zöldségnek hátul még egy kis pincét vágtak. Ezentúl a boltozott pince, a konyha lett a napközi tartózkodás és házi munkák helye. A gyerekek is itt alusznak. A szoba lassan átveszi a falubeli tiszta szoba szerepét. Csak az öregek alusznak benne. Minden élet nyáron kinn az udvaron, télen a konyhában játszódik le. A szoba berendezése igényesebb polgári ízlésű asztalosbútor. Szekrény, két ágy, tükörasztal, székek. Falát néhány kép és több szalmakör díszíti. Aratási emlék. A gyerekek készítették édesanyjuknak. Földjét minden héten gondosan felkenik. A sárga földet, melynek szine leforrázva még szebbé válik a Mézes-hegy aljából hozzák. Az asszony büszkesége a szép szobaföldje, leterített papírral védi. A "túróstésztát is meg lehet róla enni". Ha a szoba mennyezetéről valami leválik, megreped, kis fácskák beverésével és apránként felrakott pelyvás sárral javítják. Természetesen az udvar is alakul. Fészer, ól épült. Kecskének, nyúlnak üreget vágtak a partban. Az udvaron magas ágason nyugszik a kukorica. A rúd egyik vége a falban támaszkodik. A falban kemence is van és húsfüstölő is volt, de ez leomlott pár éve. Az udvar tiszta, rendes. Közepén pad és asztal. Egy héten egyszer együtt van az egész család vasárnap, és ekkor ide terítenek ebédre. A lakás alakulása még nem fejeződött be. A tervük az, hogy a pincék elejét egyenlőre vágják és egy nagy féltetővel összekötik. Ezzel a pincelakás a szokásos módon indulna meg a féltetős házzá való alakulás útján. Ha a féltető megnagyobbodik s oldalfalat kap, lakóhelyiséggé válik, ha kiköltöznek beléje a pincéből. A pince ezentúl már csak a kamra szerepét tölti be, mert sötét. A féltetős partba vágott házak nagy része azonban már nem pincelakásból fejlődött. Ezek már így készültek. A ház itt is földbevágott, a hátsó és oldalfalak egészen vagy részben a megfelelően kiképzett löszfal. Csak az eleje épített, de teteje nem föld, hanem padlózott cseréptető, melynek ragfái alul az épített előfalon, fent partbavágott lyukakban nyugszanak. Lényegesen olcsóbb, segítség nélkül elkészíthető. Mivel ez sem szellőzik, könnyen kifűthető, de egészségtelen. Egyik oldafala már épített, a féltető pedig a part felső szintje fölé nyúlik egy méterrel. Ablakai világosak, tulajdonosa kecskepásztor volt, most gyárba jár. A ház mellékhelységei itt is, a disznóól kivételével földbe vájtak. Erősebb és tartósabb a ház, ha a helyét ugyan partba vágják, de falait rendesen kővel megépítik, ennek hátsó falába később vágták a kis pincét. A ház 30 éve épült osztozkodásnál kisemmizett pátyi kisbirtokosok részére.
A Pincehegy legmagasabb pontján fekszik, de kútja is van. Mellette a partoldalban egyszerű vájt pincelakások sorakoznak. A ház berendezése polgárias, tiszta. Déli fekvésű s így a nap is besüt. Vannak, akik sok év takarékoskodásságával a mélyároki pincelakás elé kis házat építettek. A pincétől távolabb, különállóan. Ezt a házat berendezték kispolgári ízlésű módon. Ágy, szekrény, függöny, szőnyeg van benne, de továbbra is a pincében laktak. (Ez is amolyan tisztaszoba.) Ez a lakás így nem is fejezi ki hűen lakóit. Valami többre vágyás a lakás területén sokkal szebb kifejezést nyer a kalitkás madárral, mely a pinceajtóban van. A pince berendezése, amiben ketten laknak egy ágy, egy szekrény, egy asztal egy láda egy polc és a tűzhely. Ahogy pusztul a pincelakások eleje, egyre újabb és újabb alkalmat kínál a kiköltözésre, felemelkedésre. Vannak, akik a ház külsejével egyáltalán nem törődnek, annyira ideiglenesnek tekintik otthonukat. Burgundiában és Pincehegyen találunk oly lakást is, mely borospince átalakításából adódott. A Pincehegynek egy elkülönített része udvarral rendelkező kisebb parasztházakból áll, melyek keskenyebbik oldalukkal támaszkodnak a falnak. Ezek kisebbföldű szegényparasztok. Gyakran a szomszédos borospincéket is bérlik istállónak. Társadalmi helyzetük is ennek megfelelő volt. Például az abban is megnyilvánult, hogy egyaránt járkáltak nincstelenek és falubeli legények mulatságaira. Akik kikerültek a Pincehegyre, többé-kevésbé tudják és érzik, hogy a lakóhely társadalmilag is elkülöníti őket a falutól. Vannak előnyei a kislakásnak - mondják. Jobb a levegő, nincs por, a baromfivész később jut ki. Kecske és csirke a pincék tetején szerte legelhet. Vannak, akik egészen szép családi házzá alakítják, csinosítják a kis hajlékukat. De mikor átveszi a postástól a levelét és rajta a címe: Pincehegy, mégis érzi, hogy kicsúfolják. A főváros ma még nagyobb mértékben mint régen, vonzásával két állandó népmozgást tart életben. Egy lassú, alig észrevehető közelebbi betelepedést, és egy mindennapos, tömeges, munkába bejárást. Azokét, akik minden nap este vagy a hét végén hazatérnek. Az első ma is duzzasztja Páty nem paraszt lakosságát. A másodikhoz sok, azelőtt földműveléssel foglalkozó pátyi lakos csatlakozik. A pincelakások átmeneti megoldást jelentettek a nehézsorsú napszámosok számára. A felszabadulás után az új kereseti lehetőségekkel az igények is megnövekedtek, s így hamarosan eltűnik a pincelakások utolsó néhány példánya is.
