Őserdők nyomában a Pádis-tető tetején

Túra a Kék Magurára

Háttérben a Kék-Magura  a Mócok temploma túrán   videó

Mai túránk a Pádis fennsíkot északkeletről záró, annak legmagasabb hegyére, a Kék Magurára vezet, ahonnan helyenként igen szép kilátás nyílik a környékre.

túra útvonala:

Pádis menedékház (Cabana Padiş 1300 m.) - Kék-Magura csúcs (Vf. Măgura Vânătă 1641) - Kis-Magura csúcs térsége (Vf. Măgura Mică   1573 ) - Varasó-nyereg/rét (Saua/Poiana Vărăşoaia 1324 m.) – Varasó-házak ( Cab. Vărăşoaia 1263 m) 

jelzés: sárga háromszög

túra útvonal hossza: kb. 9 km

szintemelkedés: kb. 450 méter

A túra menete

Túránkat a Pádisi üdülőtelepről, célszerűen pl. a Bradet panziótól indítjuk mintegy 1300 tszf. magasságról és a sárga háromszög jelzést követjük északkeleti irányban. Állandó emelkedünk a széles gerincen és mintegy 2,8 kilométer után érjük majd el a túra legmagasabb pontját, az 1641 méteres Kék-Magura csúcsát. Az elmúlt több mint egy évtized fakitermelésének köszönhetően az indulás után egyre szebbé s zavartalan kilátást élvezhetünk, (balról jobbra haladva) az Öreghavas (Batrina) vidékének, a Pádis fennsík (pl. a közeli Mócok templomára), az Alsó-hava, azaz a Nagy-Bihar vidékére (jól látszik nem párás időben a Rozsda-szakadék) és a Bihari Nagy-Havas (Szeglet-havas, Horgas-Havas) irányába. A legzavartalanabb kilátást innen élvezzük a túra során mintegy 2 kilométeren át. A jel aztán már erdősebb részen balra vezet, áthaladva a Kék Magurán a (1641 m), helyenkénti kilátással. Elhaladunk a hajdani kilátó-torony maradványai, roncsai mellett. 

Ezután az út a vízválasztó gerincen folytatódik, ÉK-re a Meleg-Szamos vízgyűjtő medencéje található. Az ösvény nyugatra tart, a kisebb csúcsról, némiképp kilátás nyílik a Meleg-Szamos medencéjére (Szamos-bazár).
A hegyet alkotó homokkő jellegzetes növényzetét láthatjuk: áfonyabokrok, moha- és borókás s területek keresztezik utunkat.

Panoráma a túra elején (a Mócok temploma nyereg felett a Nagy-Bihar vonulata, a Rozsda-szakadék és Tatárhegy)

Nyár végi időszakban kiváló áfonyázó hely! A vízelvezetés nélküli helyeken a víz tócsákban gyűlik össze kis tőzeglápokká alakultak át. Az ösvény a továbbiakban a Pádisi medence irányában lefelé lejt, Ny-ra széles panorámát kínálva (előttünk legközelebb a Varasó-hegy). Az ösvény végül a Varasó-nyereg (kb. 1324 m. tszf. magasságon) közelében ér ki az esetleg a Szamos-bazár vagy Varasó-rét, Bogakő túrákról jól ismert erdészeti útra, több jelzést is keresztezve (pl. piros sáv, kék sáv). A jelzéseket követve (délre haladva) a Varasó-rét peremén a Varasó-házakig juthatunk kb. 1 kilométer után.

A Vigyázó a távolban

A túra kiindulási helyére (Cabana Padiş/ Pádisi üdülőtelep) onnan térhetünk vissza (kék jelzés visz a Pádisi üdülőtelepre vagy az erdészeti utakon esetleg célszerűen rövidítve, az még kb. 2-4 km útvonaltól függően).

Miután a túra nem egész napot igénybe vevő túra, a Varasó-nyeregről - ha van időnk és kedvünk, erőnk-, az úton jobbra indulva az előttünk lévő Varasó-hegyet is megmászhatjuk jelzetlen ösvényeken (de nyilt terepen) és úgy érjük el a Varasó-házakat, vagy akár Boga-kő kilátópontjait Ipiros kör jelzés) felkeresve a Kis-Pádis-rétre éekezhetünk. Boga-kő túra leírás  videó 

Ereszkedés a Varasó irányában

Mit kell még tudni a Kék-Maguráról?

A Kék Magura 1641méteres csúcsával a legmagasabb hegye a Pádis-fennsíkon, azaz a Pádis-tető teteje. A Pádis fennsíkot minden oldalról magasabb hegygerincek határolják, felszíni vízfolyása is kevés van, s az a kevés is többnyire időszakos és csekély vízhozamú. A Kék-Magura homokkőtömbje sokat emlegetett egy a Pádis fennsíkon, hiszen északkeleti irányban ennek a hegynek szinte félkörű vonulata zárja a Pádis-tető horizontját és a csúcs felé haladva igen hamar igen szép kilátást kapunk, ezentúl és a Pádis vízrendszerének folyamatában is ez a hegy az egyik „főszereplő”.

A Magura szó szláv és vagy román eredetű szó, általában erdővel borított hegyeket neveznek így. Hogy miért kék (vînătă): talán azért, mert távolabbról nézve a hegy gerincét borító erdők valóban kékes árnyalatúaknak tűnhetnek. A Kék Magura (Măgura Vînătă) erdei az utóbbi tíz évet, különösen a dél keleti nyúlványán ugyancsak megszenvedték, ezzel szembesülhetünk a túra során. Egy jó évszázaddal ezelőtt még így jellemezték ezt a hegyet:

„Ott vannak Czárán Gyula birodalmában, a Kék Magúra hátán, azok az őserdők, amelyeknek ingoványaiból szivárognak elő a Galbina forrásai. Onnan még fát nem vágott emberi kéz. Ott még látni, hogyan támad és hogyan múlik el az erdő a természet hamisítatlan törvényei szerint, emberi beavatkozás nélkül. Ott még a fenyő csak természetes halállal hal meg, ha nem esik el a viharral vívott csatákban. Egy-egy nagyobb ütközet után százával feküsznek a legyőzött, a ledöntött óriások”. (Apáthy István dr.: Czárán Gyuláról, Erdély 1906. 01.01)

A Pádis fennsíkot minden oldalról magasabb hegygerincek határolják, felszíni vízfolyása is kevés van, s az a kevés is többnyire időszakos és csekély vízhozamú. A Kék Magura lejtőin, a vizet át nem eresztő permi homokkőn fakadnak a vízrendszer legtávolabbi forrásai, név szerint a Girjoaba, a Trighiesti , az Arsurii és a Cutilor patakok, amelyek lejjebb a mészkőrétegen a Tamáska réten aztán egyenként eltűnnek a víznyelőkben (lásd Pádisi rétek túránkat)

A Pádisi vizek útját ismerjük meg Móga János (Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar Főiskolai Földrajz Tanszék) „A búvópatakok nyomában” című (Megjelent: Süni, 1993/6. szám) cikke alapján:

„A legtávolabbi források a Kék-Magúra lejtőin fakadnak, nagyjából 1600 méter körüli magasságban. A vízzáró rétegekből felépülő hegy lejtőiről lefolyó patakok az első mészkősávot elérve eltűnnek a hasadékokban, és egy, ma még ismeretlen járatrendszerben egyesülnek. A búvópatak egy bővizű karsztforrásban, a Ponor izbucban lát napvilágot két kilométerre a víznyelőktől. A Ponor forrásból táplálkozó patak azonban néhány száz méter megtétele után ismét eltűnik a szemünk elől, a Ponor cirkusz víznyelői vezetik le a mélybe a vizet — ha győzik. Hóolvadáskor, nagyobb esőzések idején azonban annyira felduzzad a víz, hogy egy pár száz méter átmérőjű tó keletkezik a katlan alján, amely hetekig is megmaradhat. A búvópatak második föld alatti járatrendszere is ismeretlen eddig, de tudjuk, hogy hol jelenik meg újból a vize. Egy hatalmas beszakadás alján — amelyet a népnyelv Csodavárnak keresztelt el — tör elő, és föld alatti vízeséseket képezve rohan tovább a barlangrendszer ötvenméteres átmérőjű folyosójában. A Csodavár hetvenméteres kapujában tűnik el egy másik búvópatak is, amely a környező fennsíkok vizét gyűjti össze, majd a föld alatt még továbbiakkal gyarapodva két kilométeres föld alatti útját a Galbena forrásnál fejezi be. A mélyben összegyűlt víztömeg elemi erővel nyomul fel a Galbena karsztforrásban, és zuhatagokat formálva rohan szédítő sziklafalak között kanyonvölgyében. Pár száz méter után ismét eltűnik a szemünk elől, de hamarosan megjelenik tízméteres vízeséssel az alagút lábánál. Ettől kezdve már normális felszíni vízfolyásként folytatja útját a Galbena-patak, amely csak később veszi fel a Köves-Körös nevet, és a Belényesi-medencében egyesül a Fekete- Körös többi ágával.”

Móga János vázlata Pádis vízrendszeréről  az említett folyóíiratban