Világháló

_MENÜ____________

NYITÓLAP

LETÖLTÉS

KÉPEK

VIDEÓK

FST WEB DEMO

KAPCSOLAT

_DOKUMENTÁCIÓ___

INTERNET

TCP/IP MODELL

RÉTEG KAPCSOLAT

VILÁGHÁLÓ

HTML

PLC

FEC PLC

SZERVOPNEUMATIKA

PALETTÁZÓ

WEB FELÜLET

ÖSSZEGZÉS

IRODALOM

PLCweb Project

Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem
Mechatronika, Optika és Mûszertechnika Tanszék

A Világháló (World Wide Web)

A Világháló egy keretszerkezet, amely az Interneten lévõ gépeken elszórva elhelyezkedõ, összekapcsolt dokumentumok elérését teszi lehetõvé. A felhasználók szemszögébõl a Világháló (Web) különféle dokumentumok vagy weboldalak, vagy röviden csak oldalak (pages) hatalmas, világméretû gyujteményébõl áll. Az oldalakat egy böngészõnek (browser) nevezett programmal tekinthetünk meg, mint például a népszerû Internet Explorer vagy a Mozilla Firefox. A böngészõ elhozza a kívánt oldalt, értelmezi a szöveget és az abban elõforduló formázóparancsokat, majd megfelelõen formázva megjeleníti az oldalt a képernyõn. A Web muködésének alapvetõ modelljét a 5. ábra [2.] mutatja. A böngészõ itt egy weboldalt jelenít meg az ügyfél oldalán. Amikor egy felhasználó egy olyan sorra kattint a szövegben, amely egy, az abcd.com kiszolgálón lévõ oldalra mutat, akkor a böngészõ követi a hiperhivatkozást, és elküld egy üzenetet az abcd.com kiszolgálónak, melyben elkéri az oldalt. Amikor az oldal megérkezik, a böngészõ megjeleníti. Ha ezen az oldalon van egy hiperhivatkozás az xyz.com kiszolgáló egy oldalára, és a felhasználó arra rákattint, akkor a böngészõ elküld egy kérelmet annak a gépnek, és az így megy tovább a végtelenségig. Az oldalakat URL-ek (Uniform Resource Locator – egységes erõforrás-meghatározó) segítségével nevezik meg. Az URL-nek három fõ része van: a protokoll neve (http), annak a gépnek a DNS-neve, ahol az oldal megtalálható (www.bme.hu), és (általában) az oldalt tartalmazó állomány neve (index.html).

5. ábra. A webmodell részei [2.]

Tegyük fel, hogy a felhasználó a Weben böngészve talál egy hivatkozást a szikraforgácsoló berendezésekre, mely az EDM Kft. honlapjára mutat (http://www.edmkft.hu/szikra.html). Az alábbi felsorolás e hivatkozás kiválasztását követõ lépéseket írja le:

1. A böngészõ meghatározza az URL-t (megnézi, hogy mit választottak ki).
2. A böngészõ megkérdezi a DNS-tõl a www.edmkft.hu IP-címét.
3. A DNS válasza: 217.113.62.25
4. A böngészõ létrehoz egy TCP-összeköttetést a 217.113.62.25–vel a 80-as porton.
5. Átküld egy kérést, melyben elkéri a /szikra.html állományt.
6. A www.edmkft.hu kiszolgáló elküldi a /szikra.html állományt.
7. A TCP-összeköttetést lebontják.
8. A böngészõ megjeleníti a /szikra.html –ben található összes szöveget.
9. A böngészõ elhozza és megjeleníti az állományhoz tartozó összes képet.

Ahhoz, hogy meg tudja jeleníteni az oldalt, a böngészõnek értenie kell az oldal formátumát. Az oldalakat egy HTML (HyperText Markup Language – hipertext jelölõnyelv) nevû, weboldalakat leíró, szabványosított nyelven írják, hogy minden böngészõ megértsen minden weboldalt.
Az ügyfél oldalát megismerve, most had mutassam be a kiszolgáló (szerver) oldalát. A kiszolgáló, akárcsak egy igazi webszerver, egy állomány nevét kapja meg, amit meg kell keresnie és vissza kell adnia, a következõ lépéseket hajtja végre a központi ciklusában:

1. Elfogad egy TCP-összeköttetést az ügyféltõl (a böngészõtõl).
2. Megkapja a kért állomány nevét.
3. Megkeresi az állományt (a háttértáron).
4. Visszaadja az állományt az ügyfélnek.
5. Bontja a TCP-összeköttetést.

A modern webszervernek több funkciója van ennél, de alapjában véve ennyi egy webszerver feladata. A valóságban a kérések feldolgozása egészen bonyolult is lehet. Például a webszerver, ügyfél azonosítást végez, vagy a résztvevõkre vonatkozó hozzáférési jogosultságokat ellenõriz, bejegyzéseket helyez el a kiszolgáló naplójában.

Lap tetejére

D

O

K

U

M

E

N

T

Á

C

I

Ó

Nyitólap | Letöltés | Képek | Videók | WebDemo | Kapcsolat

Internet | TCP/IP | Rétegek | Világháló | HTML | PLC | FEC | Servo | Palettázó | Web felület | Összegzés | Irodalom

© NaZsi

A Világháló egy keretszerkezet, amely az Interneten lévõ gépeken elszórva elhelyezkedõ, összekapcsolt dokumentumok elérését teszi lehetõvé. A felhasználók szemszögébõl a Világháló (Web) különféle dokumentumok vagy weboldalak, vagy röviden csak oldalak (pages) hatalmas, világméretû gyujteményébõl áll. Az oldalakat egy böngészõnek (browser) nevezett programmal tekinthetünk meg, mint például a népszerû Internet Explorer vagy a Mozilla Firefox. A böngészõ elhozza a kívánt oldalt, értelmezi a szöveget és az abban elõforduló formázóparancsokat, majd megfelelõen formázva megjeleníti az oldalt a képernyõn. A Web muködésének alapvetõ modelljét a 5. ábra [2.] mutatja. A böngészõ itt egy weboldalt jelenít meg az ügyfél oldalán. Amikor egy felhasználó egy olyan sorra kattint a szövegben, amely egy, az abcd.com kiszolgálón lévõ oldalra mutat, akkor a böngészõ követi a hiperhivatkozást, és elküld egy üzenetet az abcd.com kiszolgálónak, melyben elkéri az oldalt. Amikor az oldal megérkezik, a böngészõ megjeleníti. Ha ezen az oldalon van egy hiperhivatkozás az xyz.com kiszolgáló egy oldalára, és a felhasználó arra rákattint, akkor a böngészõ elküld egy kérelmet annak a gépnek, és az így megy tovább a végtelenségig. Az oldalakat URL-ek (Uniform Resource Locator – egységes erõforrás-meghatározó) segítségével nevezik meg. Az URL-nek három fõ része van: a protokoll neve (http), annak a gépnek a DNS-neve, ahol az oldal megtalálható (www.bme.hu), és (általában) az oldalt tartalmazó állomány neve (index.html).

5. ábra. A webmodell részei [2.]

Tegyük fel, hogy a felhasználó a Weben böngészve talál egy hivatkozást a szikraforgácsoló berendezésekre, mely az EDM Kft. honlapjára mutat (http://www.edmkft.hu/szikra.html). Az alábbi felsorolás e hivatkozás kiválasztását követõ lépéseket írja le:

1. A böngészõ meghatározza az URL-t (megnézi, hogy mit választottak ki).
2. A böngészõ megkérdezi a DNS-tõl a www.edmkft.hu IP-címét.
3. A DNS válasza: 217.113.62.25
4. A böngészõ létrehoz egy TCP-összeköttetést a 217.113.62.25–vel a 80-as porton.
5. Átküld egy kérést, melyben elkéri a /szikra.html állományt.
6. A www.edmkft.hu kiszolgáló elküldi a /szikra.html állományt.
7. A TCP-összeköttetést lebontják.
8. A böngészõ megjeleníti a /szikra.html –ben található összes szöveget.
9. A böngészõ elhozza és megjeleníti az állományhoz tartozó összes képet.

Ahhoz, hogy meg tudja jeleníteni az oldalt, a böngészõnek értenie kell az oldal formátumát. Az oldalakat egy HTML (HyperText Markup Language – hipertext jelölõnyelv) nevû, weboldalakat leíró, szabványosított nyelven írják, hogy minden böngészõ megértsen minden weboldalt.
Az ügyfél oldalát megismerve, most had mutassam be a kiszolgáló (szerver) oldalát. A kiszolgáló, akárcsak egy igazi webszerver, egy állomány nevét kapja meg, amit meg kell keresnie és vissza kell adnia, a következõ lépéseket hajtja végre a központi ciklusában:

1. Elfogad egy TCP-összeköttetést az ügyféltõl (a böngészõtõl).
2. Megkapja a kért állomány nevét.
3. Megkeresi az állományt (a háttértáron).
4. Visszaadja az állományt az ügyfélnek.
5. Bontja a TCP-összeköttetést.

A modern webszervernek több funkciója van ennél, de alapjában véve ennyi egy webszerver feladata. A valóságban a kérések feldolgozása egészen bonyolult is lehet. Például a webszerver, ügyfél azonosítást végez, vagy a résztvevõkre vonatkozó hozzáférési jogosultságokat ellenõriz, bejegyzéseket helyez el a kiszolgáló naplójában.

Lap tetejére