--- Állami terrortámadás Mónus Áron író ellen - A Hírháttér eredetileg nem nyilvánosságra tervezett válaszlevelével --- Elrejtett tömegmészárlások - A Legfőbb és Katonai Főügyészségnek, valamint más intézményeknek elküldött levél nyilvánosságra hozatala --- HÍRHÁTTÉR TV: "Értelmiségi" erkölcsök és ügynökhálózatok - Molnár F. Árpád a bírói- és katonaorvosi erkölcstelenség több évtizedes alakulásáról --- Hírháttér Rádió: A halál miniszterelnökei; Nemzeti lobogók; Veér András és klubja --- Elmebeteggé nyilvánítások a Szovjet- és az Európai Unióban - Tényfeltáró cikk az Alkotmányt megsemmisítő állami bűnözésről --- Hírháttér Rádió: Gazságszolgáltatási maffia, Lomnici, elektrosokk, politikai gyilkosságok --- Körözési lista a fehér galléros bűnszervezeti bűnözés ellen nevekkel, címekkel, telefonszámokkal --- Hírháttér Rádió: Az állami brutalitásokból - Interjú Tánczos Gábor Édesanyjával --- --- Régi-új rendszerek, változhatatlan gyilkosokkal a múlt és a jelen eseményein keresztül --- Emlékezzünk a múltra... vagy mire is...? - Biszku Bélák 1990-en innen és túl --- Kérésekkel, kérdésekkel, tanácsokkal, segítségért az alábbi telefonszámot hívják: 30/919-6386
E-mail cím: |
Koncepciós perek és átörökített módszerek Sztálin örökségének nyomdokain - A Tánczos-ügy állampszichiátriai visszaéléseiről 2007-10-03.
Tánczos Gábort, a körmendi gyermekgyilkossággal
mindenki tudtával hamisan megvádolt és többszörösen elítélt fiút,
annak letartóztatását követően nem sokkal Sárvárra hurcolták, az
ottani fogdának is a leghátsó részébe, hogy mind kevesebb
információ, hang, kiáltás és segélykérés juthasson el a többi
őrizeteshez és bárki kívülállóhoz. Azaz hogy ne legyen szem előtt,
és ki ne derüljön, miket művel az állam: először Horn és Kuncze
vezetésével az élen, aztán Orbán Viktorral és Pintér Sándorral
folytatván.
Ez az állami pszichopata, IMEI-s Magdics
kényszerítette a Gábort 40 napon át a legmocskosabb módokon, hogy
megtörje az állami elvárásoknak megfelelően, mint roppant jól
tájékozott és rutinos szakmabeli ezen a téren, aki az államhatalmi,
mindig az államnak dolgozó és takarító IMEI-ben nyerte szakmai
rutinját. A Gábor cellájában a kislány kitett fényképét órákon át,
mozdulatlanul kellett néznie a hamis váddal letartóztatott fiúnak.
Ha megmozdult, ha rosszul lett a temérdek gyógyszerektől - amikkel
azért tömték tele, hogy egyfolytában rosszul legyen (régi kádári
módszerek ezek), valamint hogy ne legyen képes képviselni magát
semmilyen fórumon -, és már nem bírta tovább az órákon keresztüli
mozdulatlanságot, akkor Magdics, az IMEI-s ütötte-verte, a
mellkasára térdelt, hogy ne kapjon levegőt, és amikor már úgy látta,
hogy a Gábor eléggé fullad, leszállt róla. Gyakran megesett, hogy a
mellkasán ugrált a rendkívül jól visszhangzó folyosó utolsó
cellájában, ahová valamennyi őrizetes esetében rendszeresen,
rendkívül gyakran járt az ellenőrzés. A folyosó - jegyzem meg -
sosem volt üres, ugyanis aki ismeri ezeket a fogdákat, tudja, hogy
az államőrök szüntelenül a közelben tartózkodnak és rendkívül
gyakran végeznek ellenőrzést - ha eltérő politikai utasítást nem
kapnak! Tévednek, és vannak, akiknél már nem segít az sem,
ha mint a rák, hátrálnak kifelé a sosem tapasztalt becsület és
erkölcs irányába.
A Gábor nappalra főleg Xanaxot, estére a nagyon erős Dormicumot kapta. Mint arról beszámolt - tanúk erősítik meg -, félt az orvosoktól, és félt mindenkitől. A kábítószerektől állandóan pokoli rosszul volt, amik mellé társultak az egyéb kínzások azért, hogy irányított vallomásra késztessék. Emlékezhetünk arra, hogy a tárgyalások során is rendszeresen elájult. Védekezésre ereje nem volt, a gyógyszerek pedig padlóra fektették. Demszky Gábor sok mindent tudna erről elmondani, és nem mint áldozat. Hátha a hazugságvizsgálatot sikerül Demszky-ügyben is elérni, melyet különösen politikai bűnözők esetében régen kötelezővé kellett volna tenni. Senkinek, aki nem részesült ilyen elbánásban - a nácik mintájára hívhatjuk ezen szakértői bűntetteket "különleges eljárás"-oknak -, fogalma sincs arról, milyen érzés ez a helleri koncentrációs táborok közérzetét messze túlszárnyaló, állandóan fennálló kínzás. A média szervezett bűnözése olyan egységesen zárt Tánczos-ügyben, hogy arra a körülményre, hogy a Gábor a gyógyszerektől esett össze csaknem az összes alkalommal, ha tárgyalásra vitték, nem volt hajlandó beszámolni, annak ellenére sem, hogy a média fizetett vérencei végigülték a tárgyalásokat, és minden részletről kíméletlen precizitással tudtak!
Én megteszem helyettük ezt is, külön felhívva a
figyelmet a Magyar Televízió akkori hírstábjára, akiknek bűnügyi
módszerei örök érvényűek maradtak a történelemben Tánczos-ügyben is,
és felhívok mindenkit arra, hogy ebben az ügyben is el kell kapni az
elkövetőket, és példás büntetésre juttatni valamennyit.
Fontos körülmény, hogy a hamis vádakkal a politikai maffia részéről többszörösen elítélt fiú arról számolt be, hogy reggelente - így az államféreg, a kínzásokhoz szokott Magdics felvezető körei alatt - arra ébredt, hogy tűszúrások vannak a karján, amelyeknek az eredetére nem emlékezett. Tűszúrások egy zárt cellában! Kérdéseimre, miszerint mi lehet az oka annak, hogy a tűszúrások eredetére nem emlékszik, olyan válaszok érkeztek, hogy lehet, hogy a maffia olyan kábítószereket pumpált bele, melyek utólag törlik az emlékezetet, de lehetnek altatásban beadott injekciók is, melyek célja - ez így hangzik el a tanúk részéről - a tudatmódosítás és az ügy politikai koncepciók szerinti manipulálása. Ez utóbbi verzió azt állítja, hogy éjjel mentek be a fogdába, és úgy adtak be a Gábornak injekciókat. Nem meglepő a totális bűnözői környezetben - államorvosok, államsmasszerek, állami IMEI-s verőember és állami kényszervallató rendőrtisztek (azaz még csak hétköznapi elítélt sem akadt egy sem!) -, hogy eme éjjeli tűszúrások eredetéről senki nem számolt be a Gábornak sem, és a Magdics is úgy hallgatott, mint a kuka.
Ez az eljárás azon információkra emlékeztet, amelyekre pl. a Dénes Gábor RSZVSZ-őrnagy (belső elhárítás) állami üldöztetése, kapcsolatai és halála ügyében való nyomozásaim során tettem szert dömpingjében 2002-től. Először a 2000-es Olajbizottság indítója, Pallagh László képviselő mondta nekem, amikor lakásomból felhívtam telefonon, hogy valamit tehettek a Dénes Gábor italába a munkahelyén, amitől olyan állapotba került, hogy munkahelyéről - a rendőrségről - egyenesen pszichiátriára vitték. Ott legyógyszerelték, rászoktatták a narkotikumokra, majd - sokak szerint - öngyilkosságnak álcázva meggyilkolták.
Emlékezhetünk David Kelly esetére is, amikor még
ezen a rendkívül buta és rosszul tájékozott Magyarországon is azt
pedzegették a kívülálló, egyszerű emberek is, hogy David Kelly
könnyen felvághatta az ereit esti sétája alkalmával, hiszen elég egy
kis gáz, és máris ellenállhatatlan akaratot érez az ember az
öngyilkosságra. Így választhatta ő is a kényelmes megoldások -
gyógyszerek, emeletről való leugrás, vonat alá ugrás stb. - helyett
dúsgazdag vezető politikusként az utcán sétálás közben, minden
előzetes nélkül a profi érfelvágás és elvérzés tipikusnak nem éppen
mondható baklövéses, de állami korrupciós ügyek és bűnügyek után
nyomozó személyek esetében nem ritka fajtájú esetét. Ennél sokkal
profibban szoktak megtervezni egy politikai gyilkosságot, mint
ahogyan Tony Blair nyelt nagyokat a pekingi egyetemisták előtt,
mikor egyenes kérdéseket kapott David Kelly állami meggyilkolásáról.
Bár a verések és az azonnal lelepleződő állami hazugságok tömegei minden pillanatban nyilvánvalóvá tették az ügyet, éppen ezek az állami bűntettek voltak az egyik legfőbb okai annak, hogy az azóta is szép karrierrel jutalmazott vas megyei bíró, Spitz János megtiltotta, hogy a Gábor bármiféle nyilatkozatot tegyen a média felé, a média pedig a megállapodott kereteken belül cikkezett az ügyről, szépen hallgatva sok olyan körülményről - így a kínzások módjáról és hátteréről -, amelyek legfőbb eredője, hogy az állam mindmáig nem hajlandó beszélni a Kádár-rendszerben tömegével pszichiátriákra zárt politikai foglyokról sem kártérítések, sem rehabilitációk végett. Persze, hiszen nyugat és kelet egyaránt védi ezeket a módszereket mind a mai napig. Így a Mitrohin-aktákban megjelent ugyan eme tömegek ellen elkövetett állami bűntettekről szóló beszámoló, mégsem tud senki azóta sem nemzetközi kártérítési pereket indítani legalább több tízezer ember védelmében és rehabilitációja érdekében a volt Szovjetunió és Magyarország vonatkozásában. De ha a hozzám eljuttatott ügyek kapcsán pl. a lakitelki Makoveczekre gondolunk - egy a sok közül -, és arra, miként csiripelnek Makoveczékkel egy szövetségben és szervezetben a lakitelki szövetség Für(j)ei, nem is csodálkozhatunk azon, hogy ezektől az államérdekelt álrendszerváltóktól sosem kerül egyetlen ügy és egyetlen módszer sem nyilvánosságra. A totális összeomlasztás mások nemes, Istentől Adományozott feladata lesz. Olyanoké, akik nem beszélnek, és nem a média visszhangjaként működnek, mint a Fürök és a Makoveczek, hanem mindig mérföldekkel az államcsőcselék előtt járnak, és úgy cselekednek: az igazság útján a saját karrierjük és politikai védelmük szüntelen keresgélése helyett. Molnár F. Árpád Hírháttér Média |