Elektromos basszusgitár

A basszusgitárok legelterjedtebb formája a négy fémhúrral és hangszedővel ellátott elektromos basszusgitár. Ezek a tömör vagy féltömör testű elektromos gitárokra emlékeztetnek, legtöbbször fából készülnek. A basszusgitár menzúrája - tehát a nyeregnek a húrlábtól való távolsága - nagyobb, mint a gitáré. A legtöbb gitár 25,5" (648 mm) körüli menzúrájához képest a basszusgitároknál alkalmazott úgynevezett short scale (rövid menzúra) 30" (762 mm), a long scale (hosszú menzúra) 34" (864 mm), az extra long még ennél is hosszabb, de nem annyira, mint a nagybőgő 1050-1100 mm közötti menzúrája. Az elektromos basszusgitárok aktív vagy passzív elektronikával vannak felszerelve. Az aktív elektronikás basszusgitárokban van egy előerősítő fokozat, amely lehetővé teszi például a hatékony hangszínszabályzást a hangszeren. Passzív elektronika esetén a zenész gyakran csak a hangerőt állíthatja.

5 húros basszusgitár

Öt húrnál általában H-E-A-D-G, A-D-G-C-F, vagy F#-H-E-A-D (a legmélyebb hangolás) vagy ritkábban E-A-D-G-C (esetleg E-A-D-G-H) hangolás a legjellemzőbb. Általában tehát a hangskála lefelé történő kiterjesztésének céljából alkalmazzák az ötödik húrt, ritkábban pedig a magasabb hangok kényelmesebb elérése céljából. A kilencvenes évek eleje óta létezik a A-E-A-D-G hangolás amely a "drop A"-ra hangolt gitárokon játszó zenekarok basszusgitárosainál vált divattá. A hangszer hangtartományának az ilyen radikálisan lefelé való kiterjesztését szinte kizárólag a keményebb metált játszó zenekarok alkalmazzák.

6 vagy több húros basszusgitár

A hat húros basszusgitár hangolása általában H-E-A-D-G-C (esetleg H-E-A-D-G-H), vagyis a négyhúros változathoz képest a hangterjedelem fölfelé és lefelé is ki van terjesztve. Kevésbé gyakori, de ugyancsak jellemző az E-A-D-G-H-E hangolás, amelynél további két magasabb húrt alkalmaznak a megszokott négy húr mellett. Léteznek 7, 8, 9, 10, 11, 12 húros basszusgitárok is, ezeket kevesen használják, mert leginkább a "stick"-hez hasonlóan 2 szólamban játszanak rajtuk. Ez igen magas szintű virtuozitást követel. Hangolásuk: 7 húrosnál H-E-A-D-G-C-F, 8 húrosnál H-E-A-D-G-C-F-B, 9 húrosnál F#-H-E-A-D-G-C-F-B, 10 húrosnál F#-H-E-A-D-G-C-F-B-Eb, 11 húrosnál F#-H-E-A-D-G-C-F-B-Eb-Ab, 12 húrosnál F#-H-E-A-D-G-C-F-B-Eb-Ab-Db. Ezek persze változhatnak kényelem, zenei stílus és játszott dal függvényében. A 8-9 húros basszusgitár neves képviselői Bill Dickens, Al Caldwell. Vannak olyan 8, 10, 12 húros basszusgitárok, amelyeknek az akusztikus és szólógitároknál is előforduló oktávhúrjaik vannak. A négynél több húros basszusgitárt a dzsesszben, a latin zenében, de a heavy metalban is alkalmazzák.

Fej nélküli basszusgitár

A fej nélküli gitár ötletét Ned Steinberger vetette fel, aki a 80-as évek végén felborított minden elképzelést arról, hogy hogyan is kellene egy basszusgitárnak kinéznie, és hogyan kellene elkészíteni. A basszusgitár kicsi és fej nélküli lett, anyaga öntött epoxigyanta szénszálas és üvegszálas megerősítéssel. Mivel ez az anyag a fánál kétszer sűrűbb és mintegy tízszer erősebb (még az acélnál is erősebb és könnyebb) a belőle készült gitárok hangja tisztábban cseng és nagyszerű hangszínt ad, röviden: nincs többé gyengébben szóló hang és fátyolos hangszín. A fejnélküliség célja elsősorban az egyensúly megtartása és a kényelmesebb hangolás volt, a hangolókulcsok a testre kerültek. Idővel az apró test varázsa elhalványult ugyan, de az új anyag és a fejnélküliség nem. A basszusgitár történetében Ned Steinberger neve Leo fender után a második legfontosabb név. Érdekesség: a Rammstein Seemann klipjében a basszusgitáros érintő nélküli-fejnélküli basszusgitárt használ.

Hangszedő vagy pickup

A hangszedő egy hangszerrész, melynek feladata a húrok rezgését elektromos jelekké alakítani. Működési elve többnyire a mágneses indukción alapszik: amikor a húrok mágneses térben rezegnek, a mágnes körüli tekercsben elektromos feszültség indukálódik, amit felerősítve és hangszórókra vezetve hanggá alakítanak. A hangszedőket elsősorban elektromos gitárokon alkalmazzák, de előfordulhatnak gyakorlatilag bármilyen húros hangszeren. A hangszedők legegyszerűbb fajtája, ahol a mágnes magot egy szimpla tekercselés veszi körül. Az ilyen single-coil hangszedők általában magasabb, csilingelőbb hanggal bírnak. Kimeneti jelszintjük alacsonyabb, és hajlamosak a gerjedésre, valamint az erősítőben lévő trafó által gerjesztett jelek, számítógép-monitorok kisugárzásának befogására. Ezek a zavarások búgás formájában jelentkeznek. Ezt a búgást egy, a hangszedővel sorosan vagy párhuzamosan kötött, mágnes nélküli tekerccsel (Dummy Coil) ki lehet küszöbölni (pl. Pete Biltoft, VVG vagy Gibson BluesHawk). Házilag a legegyszerűbb megoldás, ha egy egytekercses hangszedővel megegyező hangszedőből a mágnest eltávolítjuk és bekötjük úgy, hogy a tekercselés a valódi hagszedőhöz képest ellentétes irányban fusson. Egytekercses hangszedők találhatóak például a Fender Telecaster és Stratocaster modelleken, de sok más elektromos gitár is ilyenekkel készül.

Hangolókulcs

A hangolókulcs vagy egyszerűen kulcs a húros hangszerek alkatrésze, egy ergonomikusan kialakított fadarab, ami a húrok megfeszítésére, hangolására szolgál. A hangszernek a kulcsokat hordozó részét kulcsszekrénynek, hangolófejnek nevezzük. A kulcs szárának enyhén kúpszerű formája van, ami a kulcsszekrény hasonlóan kúpszerű furatába illeszkedik. Forgatásakor a húr feltekeredik rá, megfeszül, ilyenkor a kulcs a helyzetét a tapadó súrlódás révén tartja meg. A kulcsok a nyakhoz képest állhatnak oldalsó helyzetben (például hegedű, lant), de állhatnak az előlapi oldal felé nézve (például fidula), vagy hátlapi oldal felé nézve (például barokk gitár). Anyaguk keményfa, legtöbbször ébenfa, grenadilfa, paliszander, bukszus.