A basszusgitár (vagy elektronikus basszusgitár vagy csak szimplán basszus) egy húrokkal felszerelt hangszer melyen az ujjainkkal vagy pengető használatával játszhatunk. A basszusgitár hasonló felépítésű az elektromos gitárhoz, de hosszabb nyakkal rendelkezik és több bund található rajta. A négy fémhúros basszusgitárok a legelterjedtebbek, de létezik öt-, hat-, nyolc-, vagy akár tizenkét húros basszusgitár is. A négy húros basszusgitár általában a nagybőgőhöz hasonlóan van hangolva. Mint az elektromos gitárhoz, a basszusgitárhoz is szükséges erősítő és hangszóró a megszólaláshoz, mivel ezek nélkül csak halk hangot ad ki. Az 1960-as évektől a basszusgitár nagyobb szerepet kapott a nagybőgőnél a populáris zenében, de ugyanúgy a ritmusszekcióban foglal helyet, mint kísérő hangszer. Bár a basszus szólamok különböznek előadóként és műfajonként, de a legtöbb műfajban a basszusgitár szerepe mégis ugyanaz: összefogni a zene harmóniáját és meghatározni az ütemet. A basszusgitárt több zenei stílusban is használják: rock, metál, pop, punk rock, country, reggae, blues és jazz. Szóló hangszerként a következő műfajokban szokás használni: jazz, fusion, latin és funk, de nem ritka a rock és metál stílusokban sem a basszusgitár szóló.

Az 1930-as években egy Seattle-i zenész és feltaláló, Paul Tutmarc fejlesztette ki az első elektromos basszusgitárt, melynek modern, lekerekített formája volt, a pontosabb játék miatt meg voltak jelölve rajta a bundok és vízszintesen kellett tartani. Egy 1935-ös katalógusban Tutmarc elektromos hangszerekkel foglalkozó cége, az Audiovox prezentálta a négy húros, tömör testű bundolt "Model 736 Bass Fidle"-t, amely 30,5 inch hosszúságú volt (77,47 centiméter). A gitárhoz hasonló forma könnyebbé tette a hangszer szállítását és tartását a nagybőgőhöz képest, illetve a bundoknak köszönhetően könnyebb a pontosabb játék rajta. Ebben az időszakban körülbelül 100 ilyen hangszer készült. 1947-ben Tutmarc fia, Bud Tutmarc kezdett árulni hasonló basszusgitárt Serenader név alatt, jól meghirdetve az LD Heather Corporation 1948-as katalógusában. Azonban a Tutmarc család sosem ért el igazi piaci sikereket találmányaikkal.

Az 1950-es években Leo Fender fejlesztette ki George Fullerton segítségével az első sorozatgyártott elektromos basszusgitárt. A Fender Precision Bass-t 1951-ben vezették be és vált széles körben elterjedt másolt szabvánnyá. Eleinte Precision Bass (vagy P-Bass) egy lekerítetlen Telecasterhez hasonló testtel rendelkezett, a kényelem és könnyebb szállítás érdekében azonban felváltotta ezt a lekerekített test, élek nélkül és a négy pólusú "single coil pickup". Ez a "split pickup" 1957-ben került bevezetésre. A Fender basszusgitár egy forradalmian új hangszer volt, melyen könnyedén játszhatott egy elektromos gitáros is és könnyen lehetett szállítani koncertekre is. Monk Montgomery a Lionel Hampton-s Band-ből volt az első basszusgitáros aki egyik turnéjára egy Fender basszusgitárt vitt magával. Ray Johnson volt a másik Fender basszusgitár úttörő, aki Montomery helyét vette át a Lionel Hampton's Band-ben illetve Shifty Henry with Louis Jordan & His Tympany Five-ban. Kettejük mellett Bill Black játszott ebben az időben Fender basszusgitáron Elvis Presley mellett 1957 környékén. Ezek után a Fender vezető Gibson bemutatta az első rövid nyakú basszusgitárját, kihúzható végcsappal 1953-ban, amely lehetővé tette mind a vízszintes-, mind az álló játékot. Gibson átnevezte az Electric Bass-t EB-1-re. Ezt követte szintén 1958-ban a juharból készült ívelt testű EB-2. 1959-ben ezeket követte a hagyományosabb kinézetű EB-0 basszusgitár. Az EB-0 nagyon hasonló volt a Gibson SG elektromos gitárhoz felépítésben. Gibson nem tervezett 1963-ig a Thunderbird megjelenéséig 34" méretű basszusgitárokat. A Thunderbird volt ezzel együtt az első amelyen kéttekercses pickup található félúton a nyak és híd között. Több kisebb vállalat is elkezdte a basszusgitárok gyártását az 1950-es években: 1952-ben a Kay míg 1956-ban a Danelectro. 1956-ban jelent meg Németországban a Höfner 500/1 basszusgitár, amely felépítésében a hegedűt idézi. Gyakran emlegetik "Beatle bass"-ként is, ugyanis Paul McCartney játszott ilyenen. 1957-ben a Rickenbacker cég piacra dobta a 4000-es modell-t, amely az első basszusgitár, melynek a nyaka és a teste egybe volt; a Fender és Gibson modellek ragasztóval vagy csavarral erősítették a testhez a nyakat.

A rock zene robbanásszerű elterjedése és népszerűség növekedése után az 1960-as években több vállalat kezdte el a basszusgitárok gyártását. Először 1960-ban a Fender gyár a Jazz Bass basszusgitárt vagyis a Deluxe Bass-t, a Jazzmaster gitár kísérése céljából. A Jazz Bass (avagy J-Bass) két egytekercses hangszedővel, melyek közül az egyik a hídhoz közel helyezkedett el, míg másik ott ahol a P-Bass osztott tekercses hangszedője volt található. A korai basszusgitárokon minden hangszedőnek külön hangerőszabályzó volt, amely megváltozott egy hangerőszabályzóra minden hangszedőhöz illetve egy passzív hangszínszabályzóra. A Jazz Bass nyaka szűkebb mint a P-Bass-é (előbbié 1,5", utóbbié 1,75"). A Fender szintén elkezdte a Mustang Bass-ok gyártását; a 30" hosszú hangszert olyan zenészek preferálták mint Tina Weymouth a Talking Heads-ből vagy Billy Wyman a Rolling Stoneból. A "P" és "J" basszusgitárok hossza 34" volt). Az 1950-es és 60-as években a basszusgitárt gyakran nevezték "Fender Bass"-ként a Fender korai piacdominanciája miatt. Gibson 1961-ben mutatta be az EB-3 basszusgitárt amely 30.5" hosszú volt és Jack Bruce favorizálta a Cream-ből.

Az 1970-es években a Music Man Instruments alapítója Tom Walker, Forest White és Leo Fender elkészíti az első széles körben elterjedt aktív elektronikával készített basszusgitárt a Stingray-t. Megjelent a Rickenbacker 4001 is, mely a Stingray mellett egy másik különleges modell lett ezekben az időkben. Előbbi basszusgitárt a progresszív rockzenét játszó Yes basszusgitárosa, Chris Squire használta, illetve Geddy Lee a Rush-ból. Utóbbit, a Stingray basszusgitárt pedig Louis Johnson a The Brothers Johnson funkzenekarból. 1971-ben az Alembic belevágott az egyedi stílusú és tervezésű elektromos basszusgitárok gyártásába. Ezeket a drága testreszabott eszközöket használta Phil Lesh, Jack Cascady vagy Stanley Clarke. Ezek az egyedi tervezésű gitárok fedélzeti elektronikával rendelkeztek jobb hangzás érdekében, előre megmunkált fából készült a gitár teste illetve grafit nyakkal rendelkeztek. Az 1970-es évek közepén az Alembic és más egyedi basszusgitárokat készítő cégek, mint például a Tobias, előállították az öt húros basszusgitárt egy mély "B" húrral. 1975-ben pedig Anthony Jackson megbízásából Carl Thompson hangszerkészítő készített egy hat húrú basszusgitárt, melynek hangolása a következő volt, mélytől a magasig: B0, E1, D2, G2, C3.

Az 1980-as években a basszusgitár tervezők folytatják felfedezéseiket az új megközelítések felé. Ned Steinberger fejnélküli gitárt tervezett 1979-ben melyet 1980-ban is fejlesztett grafit és más új anyagok felhasználásával, illetve (1984-ben) a TransTrem tremolóval. 1987-ben a Guild Guitar Corporation megkezdte a bund nélküli basszusgitárok gyártását, melyek szilikon-gumi húrokat használtak, illetve pizoelektromos hangszedőket, amiatt, hogy minél jobban hasonlítson a hangja a nagybőgőére a maga 18" hosszúságával. A 80-as években az MTV zenecsatorna Unplugged nevű műsora segítette az üreges testű akusztikus basszusgitárok elterjedését, melyek hangját pickupokkal erősítették fel.

Az 1990-es években az öthúros basszusgitár terjedt el szélesebb körökben, illetve egyre több zenész kezdett el az öthúros basszusgitárosokkal zenélni különböző műfajokban, mint például a metálban, melyben a mélyebb "B" húr különösen jól illik bele a zene összképébe. Ellenben az olyan basszusgitárosok akik hangszerükkel szólóznak a "tenor hangolást" használják és nem egy mélyebb "B" húrt használnak ötödik húrként, hanem egy magasabb "C" hangolású húrt. Valamint elterjedt a beépített elemes elektronika, mint az előerősítő vagy a hangszínszabályozó áramkörök amelyek eddig csak a drágább, egyedi tervezésű basszusgitárokon voltak elérhetőek. A 21. század első évtizedében néhány basszusgitár gyártó cég kezdett a korszerű testen belüli digitális áramkörök modellezésébe, egy új hangzás érdekében. Ilyen basszusgitár például a Line 6 Variax Bass, melyen nem látható pickup. Viszont a hagyományos baszsusgitár tervezések is népszerűek maradtak a kétezres években, mint például a Fender Precision Bass vagy Fender Jazz Bass.