Bevezető

A basszusgitár feladata általában a dobos által diktált tempó alapján hangsúlyozni a ritmust és a dallamnak megfelelő akkordok alsó hangját szolgáltatni. Ritmushangszer és dallamhangszer együttvéve. Ez a kettős szerep egyébként megnehezíti a basszusgitáros énekesek dolgát, mert a ritmizálási igényből adódóan nehéz az ének ritmusát és a basszus ritmusát összehozni a legegyszerűbb eseteket leszámítva. A basszusgitár sokkal kevésbé virtuóz hangszer, mint a szólógitár, nem is szólózni kell vele.

Alapok

Tanuláshoz mindenképpen a hagyományos klasszikus gitár tartást használd, azaz enyhe terpeszben ülve a gitár teste a lábad között a bal lábra feltámasztva, a gitár nyaka pedig körülbelül 45 fokos szögben emelkedjen fel. Nem megfelelő, ha a gitár testét a hónod alá veszed. Úgy állítsd be a hangszert, hogy a bal kezeddel kényelmesen elérd a nyak végét. A húrok lefogásakor probléma lesz, hogy az ujjad gyenge, de törekedj arra, hogy a bal kéz ujjait helyesen tartsd, ez így rögzüljön. Hogyan? A hüvelykujjad, támassza meg a gitár nyakát hátul középen, a többi négy ujjad pedig merőleges legyen a gitárnyakára úgy, hogy mindegyik ujjad egy hangfekvésben legyen. Törekedj arra, hogy amikor lefogsz egy hangot, akkor az utolsó ujjperced merőleges legyen a gitár nyakára,és az ujjad végével szorítsd a húrt a bundhoz. Akkor jó a lefogás, ha a húrt a következő bundhoz közel fogod le. Lehetőség szerint a gyakorlatok alatt mindig csak azt az ujjadat emeld fel, amelyiket éppen szükséges. Az elején az ujjaid együtt fognak mozogni, ez természetes. Törekedj arra, hogy függetlenül mozogjanak az ujjaid. Ha éppen buszon, vagy villamoson közlekedsz, vagy unalmas órán ücsörögsz, nyugodtan gyakorolhatod az ujjaid függetlenítését úgy, hogy a bal kezeddel "pókot" játszol, azaz úgy mászkálsz, hogy mindig csak az egyik ujjaddal lépsz. A másik probléma az, hogy az elején az ujjaidat nem tudod eléggé terpeszbe állítani. A basszusgitár nyakának végén a bundok eléggé távol vannak egymástól és ott is lehetőleg a szabályos fogást kell alkalmazni. A fenti tartás azért szükséges, mert később nem leszel elég gyors dallam játszásához.

A leggyakoribb az az eset, amikor a bal kézzel lefogod a megfelelő húrt és jobb kezed egy ujjával megpengeted a húrt. Az ujj merőlegesen nyomja a húrokat a fogólaphoz. Kalapács hangoknak nevezzük azt a technikát, amikor a bal kéz egyik ujja az éppen rezgő húrt megüti egy másik hangmagasságban. Ezt a legáto, azaz hajlított hangoknál szokás használni. Akkor is használhatod ezt a módszert, ha túl gyors a dallam és a hangokat nem tudod jobb kézzel kipengetni megfelelő gyorsasággal. Ha a bal kéz kalapácsozó ujja a lefogás után kissé oldalt megtépi a húrt, akkor akár több hangot is le lehet így játszani. A bal kézzel megteheted azt is, hogy a húrt nem nyomod le a bundhoz, hanem csak ráhelyezed az ujjadat a húrra. Ekkor a megpengetett húr kis kattanó hangot ad, ami tulajdonképpen zaj, de van hangmagassága. Ritmikus kiséretnél lehet használni. Üveghangok játszása. Amikor egy húrt megrezegtet a pengető a húr által kibocsátott hang alapvetően a rezgő húr hosszán alapul. Ha a rezgő húrhoz odaérintjük a bal kéz ujjait a húrhossz felénél, harmadánál, negyedénél, ötödénél, stb..., akkor úgynevezett felharmonikusok szólalnak meg, más néven üveghangok. Az is lehetséges, hogy a bal kézzel lefogjuk a húrt egy megadott magasságban, a jobb kézzel pedig megütjük vagy lefogjuk a húrt az éppen szóló húrhossz felénél, harmadánál. Ilyenkor az előző hanghoz tartozó üveghang szólal meg. Eléggé nehéz, sok gyakorlást igénylő dolog.

A fent leírtak alapján könnyen ellehet sajátítani a helyes gitár- és ujjtartást, illetve röviden belekóstoltunk abba is, hogy milyen hangok csalhatók ki a hangszerből. Azonban leírás alapján autodidakta módon nagyon nehéz megtanulni, sőt lehetetlen. Mindenképpen kell látni például a slap technikát, amelyhez sok gyakorlás szükségeltetik.

Forrás, illetve bővebb leírás: Fábián Zoltán oldala

Ilyen bemutató videókat találhatsz az "Oktató" - "Videók" menüpont alatt, vagy az alábbi linken: OKTATÓ VIDEÓK