8.
Grimasz kapitány más tárgyra tér, és elmondja, mi a bizonylat
Jól van, Személyi Jövedelem Manó barátom, jól szerepeltél, a gyerekek alaposan megismertek téged! Azt nem tudom garantálni, hogy meg is szerettek, de hogy most már mindent tudnak sávokról, kulcsokról, jövedelemhatárokról, az már bizonyos!
Még mielőtt folytatnám barátaim bemutatását, beszélnem kell valamiről, ami szorosan hozzátartozik a manózáshoz. Ez pedig a bizonylat. Vagy más néven számla, nyugta, esetleg elismervény. Akármelyikről legyen is szó, fontos kelléke az áruk és szolgáltatások cseréjének, mert ezekkel tudjuk bizonyítani, hogy az a termék, amiért pénzt adtunk, valóban a miénk, vagy hogy az a szolgáltatás, például egy hajvágás, vagy egy tanfolyam, amin részt vettünk, valóban megtörtént. És ha valaki olyan szerencsés, hogy a kiadásait megtérítik, például a vakondjárat díját egy manó munkahelye, akkor meg egyenesen követelmény, hogy erről számlát kérjen.
Persze, előfordulhat, hogy a vakondok morogni fog ezért, és megjegyzi, hogy neki emiatt kieső ideje támad, meg kezet kell mosnia számlaírás előtt, s talán még arra is hivatkozik, hogy otthon felejtette a szemüvegét. Javaslom, ez senkit se tántorítson el abbéli szándékától, hogy számlát kérjen. Nézzen erősen a vakondok szemébe, s hallgatásával adjon nyomatékot a jogos kérésnek. A vakondok egy idő után megunja, és előveszi köténye zsebéből a számlatömbjét, mert azért van neki, megfújkálja golyóstolla hegyét, hogy eltávolítson néhány homokszemcsét, aztán nagy sóhajtással nekilát a számla megírásához.
Mi várjunk türelemmel, majd csak elkészül egyszer. Gondoljunk arra, hogy jogos kiadásainkat csak e számla ellenében fogják megtéríteni, s nem számít majd, hogy a számla jobb alsó csücskén ott lesz a vakondok piszkos ujjnyomata is.
Arról is szólnék, amit már valószínűleg kívülről fújtok, hogy ezt a bizonylat dolgot is a törpvények írják elő. Ugye, milyen furcsa, hogy felnőtt társaink ilyesféle dolgokkal foglalkoznak főmunkaidőben?! Pedig így van, még azt is meghatározzák, milyen formájú legyen az a bizonylat, mit kell írnunk a bizonylat meghatározott részeire, hogyan tüntetjük fel rajta az Általános Forgalmi Manót megillető részt, milyen bizonylatot mikor kell adni, és így tovább. Most nem megyek bele ebbe, mert nekem is meg szokott fájdulni a fejem, ha elkezdem a bizonylatok tartalmának soronkénti részletezését, de higgyétek el, érdemes lesz majd megismernetek egyet s mást a bizonylatokkal kapcsolatban. vMondd, Durábel szaki! Mit suttogsz ott, a háttérben? Hogy a mozijegy is egy bizonylat? Úgy látom, te sokat tudhatsz a manózásról, mert ezt telibe találtad. És mit szoktatok tenni a számlával, ha megkaptátok? Na, halljam, pajtikáim, meséljétek el sorban, ki hogyan bánik ezekkel a bizonylatokkal?
- Én hazaviszem, és feltűzöm a konyhában egy kampóra – felelte Durábel szaki. – Aztán kéthetente összeszámolom, mennyit is költöttem, hogy tudjuk a feleségemmel, hányadán is állunk a családi költségvetéssel.
- Én is vállalkozó vagyok – mondta Szöszmöti bácsi. – Nekem is gyűjtenem kell a számlákat, mert elszámolhatom őket a bevételeimmel szemben. Nem mindet tudom elszámolni, például a rágógumit, amit nagyon szeretek rágni, szintén számlára veszem, de nem számolhatom el a költségek között. Ez törpvényi előírás.
- Én hajót meg kiskakast hajtogatok belőlük, aztán eldobom őket – folytatta ReniManó. – Ezt teszi a többi iskolatársam is, nincs ebben semmi különös. Nekünk nem kell a számla, elég, ha a szüleink foglalkoznak ilyenekkel.
- Nem úgy van az, ReniManó – szólt közbe AgyManó. – A számla nem felesleges dolog, a számla bizonyítja, hogy amit vásároltál, jogszerűen van nálad. És ha a bolt előtt találkozol egy manóellenőrrel? És kéri a számlát arról a fagylaltoskanálról, amit éppen akkor vásároltál, hogy édesanyádnak legyen mivel a poharadba szedni a finom házifagylaltot?!
- Ne okoskodj, Agymanó, mert neked is felmutatom a jelemet, a Fityiszt Mutató Kecskebékát, és akkor te is nagyon megijedsz! Nekem nem kell a számla, nem tudom elszámolni, és a szüleim sem, mert nem olyan helyen dolgoznak.
- Nincs teljesen igazad, ReniManó – mondta PetiManó. – Az én édesapám a Manóhivatalban dolgozik, és mondta, hogy mindenkinek van számlamegőrzési kötelezettsége, vagy mi a csuda! A számlával, nyugtával igazolni tudja, hogy igenis vásárolta azt, ami nála van. - Vagy fizetés nélkül eltulajdonította – emelte fel az ujját Grimasz kapitány. – Mert ez már nem gyerekjáték! Ezt én mondom nektek, Földsziget első manózó polgára! Mindenkinek meg kell őriznie a bizonylatot, amit adnak a boltban. Legalább is egy ideig, amíg valamennyire el nem távolodik a bolttól, és már nem foghatják rá, hogy ami a kezében van, azt a legközelebbi szakboltból fizetés nélkül vitte el. Előfordult már korábban, hogy egy iskolás, aki rendszeresen eldobta a vásárláskor kapott bizonylatokat, belefutott egy ilyen ellenőrzésbe. Nem tudta igazolni, hogy valóban vásárolta a szóban forgó zenehallgató eszközt. Az volt a szerencséje, hogy a boltos emlékezett rá, kikereste a bizonylat nála maradó példányát, erről másolatot készített, és az ellenőr szeme láttára adta át neki. Így menekült meg a szégyentől és attól, hogy az iskolát értesítsék az esetről.
- Ez valóban gáz – csóválta a fejét PityManó. – Az iskolában is tanultunk erről, de most már látom, hogy nem eleget. TintaManó bácsi, tudna valamit tenni azért, hogy minél többet halljunk a manózásról az iskolában is?
- Természetesen, mindent meg fogok tenni, hogy ez így legyen – simogatta meg PityManó buksiját TintaManó. – Még jó, hogy Grimasz kapitány is jelen van, és hallotta a kérésedet, mert igazából azt szeretném, ha továbbra is ő tartaná meg ezeket az órákat nektek. Ő aztán mindent tud a manózásról, a barátai meg a részletekről.
- Grimasz kapitányként kijelenthetem, máris sokat tudtok, pajtikáim, szívesen vállalom, hogy az iskolában is elmeséljek mindent a manózásról. És ezt barátaim nevében is mondom! Akkor nincs más hátra, mint leülni ez ügyben TintaManó bácsival.
- Ezer örömmel – mondta TintaManó. – Tudod mit, Grimasz kapitány? Holnapra szeretettel várunk ebédre hozzánk. Meghívok néhány tanárt meg szülőt is a beszélgetéshez. Feleségem összehoz valami finomat, és ebéd közben megbeszéljük, mit tehetnénk ez ügyben.
- Akkor a holnapi viszontlátásra! Nektek meg, akik most jelen vagytok, azt javaslom, hogy holnap ebéd után ugyanitt találkozzunk és folytassuk, amit elkezdtünk. Még sok barátomat kell bemutatnom, nem lesz unatkozni időnk!
