10.
TintaManó vendégül látja Grimasz kapitányt
- Gyertek, gyertek! – kiáltotta a házból TintaManó, és máris szaladt ajtót nyitni az első vendégeknek. Grimasz kapitány és TöcsManó szinte egyidőben érkezett a házhoz, Grimasz kapitány egy picit korábban, de bevárta TöcsManót, majd együtt várták meg KütyüManót, hogy hárman lépjenek be TintaManóékhoz.
- Szervusztok! – tárta szélesre az ajtót TintaManó. – Feleségem, JulcsiManó már mindent elkészített, és terített asztallal vár bennünket. De előtte igyunk egy pohár importvizet, étvágycsinálónak.
- Mi újság a manótársadalomban? – kérdezte TintaManó, az első pohár után. – Hogyan élnek korábbi tanítványaim, mi foglalkoztatja őket manapság a legjobban?
- Nagy fejlesztésekbe kezdtünk – felelte Grimasz kapitány. – Megjavítjuk az összes utat, ami Földszigetet behálózza, többsávos manóutak lesznek mindenütt. A vakondjáratokat viaduktokkal váltjuk ki, és a fontosabb kereszteződésekben körforgalom lesz.
- Körforgalom?! – kérdezett vissza hitetlenkedve TintaManó. – Én úgy hallottam, hogy sok manó, aki felkészületlenül került be a körforgalomba, sehogyan sem tudott kikecmeregni belőle, és csak körözött, körözött, amíg végleg el nem vesztette tájékozódó képességét. MentőManók hozták ki őket ezekből a veszélyes építményekből, némelyikükkel még mindig forog a világ, pedig nem ma történt az eset!
- Mindent meg lehet szokni – mosolygott elnézően Grimasz kapitány, és hörpölt az importvízből. – Ezek a manók elmulasztották a kötelező körforgalmi oktatást, nem csoda, hogy így jártak. Ha kimegy belőlük a szédülés, még büntetésre is számíthatnak, mert tétovaságukkal órákra feltartották a forgalmat, és ezzel kárt okoztak az importvíz-szállítóknak, akik így csak órákkal később tudták célba juttatni az árut. Meg is buggyant a szállítmányuk egy része! Ezt valakinek meg kell fizetnie!
- Jól beszélsz, Grimasz kapitány! – helyeselt TöcsManó adóügyész, aki mellesleg a szülői manóközösség vezetője volt. – A társadalom rendje nem múlhat néhány manópolgár belátásán, a törpvények mindenkit köteleznek. Én csak tudom, egész nap ezen munkálkodom!
- Jó, jó, egyetértek – mondta TintaManó. – Én is erre nevelem a kismanókat. Nem tudtam, hogy ezek a manók annak idején ellógtak azokról az órákról, ahol a körforgalmat tanították. De lenne egy javaslatom. Nem kellene ezt a témát már az iskolában megismertetni a tanulókkal? Sokkal gördülékenyebb lenne a közlekedés, ha már fiatal korukban tisztában lennének a szabályokkal. Az iskolaudvaron arra is volna elég hely, hogy próbapályát fessünk fel, és azon gyakoroljunk. Őszintén szólva, a gyakorlati dolgok oktatását sokkal fontosabbnak tartom, mint néhány elvarázsolt manó eszmefuttatását Földsziget eredetéről, vagy a Manóteremtés elméletéről.
- Ezt valóban jó ötletnek tartom, és a magam részéről támogatni is fogom a Manótanács előtt – szólt közbe KütyüManó, a tanári munkaközösség vezetője. – Éppen egy ilyen dolog miatt vagytok itt. A tanulók vetették fel, hogy szeretnének többet tudni a manózásról. Kérdezték, hogy az iskolában nem lehetne-e néhány órát annak szentelni, hogy ismerkedjenek a fogalommal, a manózás rendszerével, konkrétan a nagymanókkal. Grimasz kapitány volt szíves felajánlani, hogy továbbra is személyesen tart előadást a kicsiknek, és megkéri barátait is egy-egy óra megtartására. Azonban a te véleményedet is szeretném hallani, TintaManó. A te igazgatói tapasztalatoddal hogyan látod ezt a kérdést?
- Nagyszerűnek tartanám! – lelkendezett TintaManó. – Én is tapasztaltam ilyesfajta érdeklődést a diákjaim között, s ha ti most nem vetitek fel, én is megemlítettem volna, egy-két napon belül. Ugyanis elkezdtem egy tanrend kidolgozását ezzel kapcsolatban, de kell még egy kis idő a befejezéshez.
- Akkor ma megint egy jót cselekedtünk! – csapott az asztalra örömében Grimasz kapitány. – Sikerült tovább javítanunk a kismanók életre való felkészülésének programját.
- Még egy pohárral az importvízből? – nézett vendégeire TintaManó. – Nem? Akkor menjünk át az étkezőbe, JulcsiManó már biztosan türelmetlenül vár bennünket az ebéddel! A részleteket ott is megbeszélhetjük. Jó étvágyat mindenkinek!
