Anyai nagyapám Papp Lajos erdélyi származék volt, de ő maga már Sátoraljaújhelyen született 1890-ben. Kitanulta a hentes és mészáros mesterséget, de inkább szatócsként, később vendéglősként tartotta el a családját. Korán megözvegyülvén, 1933-ban feleségül vette a köztiszteletnek örvendő kassai kárpitosmester egyik – jócskán vénkisasszonynak számító (*1896) – leányát, Dunay Mariskát, aki két leánygyermekkel ajándékozta meg. Zsuzsika volt a liebling, ő lett később a keresztanyám, Marika volt a vakarcs, őt nem akarta az anyja, nem is szerette igazán. Ez sok későbbi bonyodalom alapja lett: a középiskolából kimaradt, 17 évesen feleségül ment a leendő apámhoz.
Apai nagyapám Ruzsa József, ádándi módos parasztcsalád sarja, természetes eszére, intelligenciájára hamar felfigyelt a környezete. A református egyház vette szárnyai alá, így vált lehetővé, hogy teológus, református lelkipásztor lett. Erről bővebben: http://users.atw.hu/ruzsamiklos/2013/ruzsajozsef.htm
Amikor a háború végén hazatért, megkínálták a szülőfaluja lelkészi stallumával, mondván: ha feleségül veszed ezt a Veress Margitkát, elintézzük, hogy az ádándi gyülekezet papjának megválasszon. A házasság megköttetett, de a másik pályázónak nagyobb protekciója volt, így az ádándi beiktatásra csak vagy 15 évvel később került sor. Veress (Vörös) Margit – gyermekkorom legfontosabb alakja – egy elszegényedett kurtanemesi család sarja volt, farádi előnévvel. Apja, Veress (Vörös) István arról volt nevezetes, hogy neki sikerült a család birtokainak, vagyonának utolsó morzsáit is megzenésítenie (értsd: elmulatnia). Margitka a húszas éveiben járt azidőtájt, éppen ideje volt a férjhez menésnek. Két gyermeket szült, Erzsike később egy református lelkész felesége lett - és négy unokatestvérem anyja -, nem sokat játszott az életemben. Miklóska sok iskolában megfordult, végül csurgói diákként érettségizett, így került Pestre joghallgatónak. (Ezt megírtam a nekrológjában: http://users.atw.hu/ruzsamiklos/2016/idruzsamiklos.htm)
A szüleim házassága eleve halálra volt ítélve: apámtól nem állt távol a hímsovinizmus, az „asszonynak, gyereknek kuss a neve” szemlélet, anyám, akit megkeményített az otthoni szeretetlenség, hamar rájött, hogy a második gyereket már nem szabad megszülnie. Két éves voltam, amikor botrányos körülmények között elváltak, amivel csúnyán elintézték a gyerekkoromat.

Folyt. köv.

vissza tovább