A Leányvár
(Újvár)
Akárhonnan közelítjük meg a várost, azonnal szembetűnik annak
déli oldalán emelkedő domb tetején Selmecbánya jelképe a négy
saroktornyos, csúcsos tetejű Leányvár. A monda szerint a szép
és dúsgazdag Rössel Borbála építtette. A vár helyén ugyanis
akkoriban akasztófa állott, ami Borbála palotájából jól
látható volt. |
 |
Amikor kitekintett az
ablakon, gyakran összerázkódott ijedtében az akasztó-fa láttán.
Hiába akarta, hogy tegyék máshová, a város nem engedett. Márpedig ő
elhatározta, hogy akasztófa ott nem lesz. Egy idő
múlva olyan ajánlatot tett a városnak, hogy egy várat akar építeni
saját költségén, mely a háború idején menhelye lehet a városnak.
Csak azt kötötte ki, hogy oda építhesse, ahová
ő akarja. Nagy örömmel engedte
meg neki a városi magisztrátus, mire ő felépíttette az akasztófa
helyén.
Borbáláról azt tartja a hagyomány, hogy testének szépsége olyan
volt, mint egy drága ékszer, melynek fényét gazdagsága még nagyobbá
tette. (Nagyapja, Rössel Erazmus állítólag olyan sok aranypénzt
gyűjtött össze, hogy azokat egymás mellé rakva a sor az országúton Selmectől
Budáig ért volna.) Akadt is kérője bőven,
de ő
elhatározta, hogy sohasem megy
férjhez. Borbála napról-napra nagy dorbézolásokat vitt végbe, tele
bujasággal. Különcködései miatt a nép leányvári boszorkánynak hívta.
Amikor barátai figyelmeztették, hogy nagy tékozlása felemészti
vagyonát, értékes gyűrűjét a Selmec
vizébe dobta és kijelentette, hogy olyan biztos kincseinek
állandósága, mint amilyen biztos, hogy a gyűrű
elvész. Ez könnyelműség volt a részéről,
mivel egy a patakból kifogott hal felbontásakor előkerült
a gyűrű. Borbála mindenkitől elhagyva,
elszegényedve halt meg. Temetésén iszonyatosan nagy fergeteg támadt,
az emberek a koporsóját az úton hagyva elmenekültek, majd kutyák
rohantak elő és felfalták a holttestet.
A leányvárat valójában a török elleni védelem céljából építette a
város polgársága 1564 és 1571 között két részletben. A várost
huszonnégy olasz ágyúval védte a Léva és Bakabánya irányából várható
támadásoktól. Ellenség közeledte-kor fekete lobogót tűztek ki,
vendég közeledtekor az őrség un. motettát fújt.
Tűz esetén nappal vörös lobogóval, éjjel lámpással jelezték a vészt.
A tűzőr minden negyedórában trombitált, míg az egész órákat egy
őr
harangütéssel jelezte. Ezért hívták Selmec kétlábú órájának a
Leányvárat.
Óvár
A vár a
Paradicsom-hegy oldalában helyezkedik el. Eredetileg
templomnak épült. Állítólag a templáriusok, a vörös barátok
építették a 13. században, háromhajós, román stílusú
bazilikaként. A város ekkor még a hegyen állott a templom
körül. A templáriusok itt harcias életet folytattak, ezért
körfallal erősítették meg rendházukat, így az valóságos erődszámba
ment. |
 |
A legenda szerint a
templáriusok mestere az egyik közeli várúrnál tett látogatást, s
nagyon megtetszett neki a főúr
leánya. A mester nyájas szavakkal elérte, hogy a kisasszony kisszámú
kísérettel meglátogassa, akit aztán el sem engedett soha többé. Hogy
nyoma ne legyen bűntényének, úgy a hölgyet, mint kíséretét eltetette
láb alól, az aggódó apának pedig azt üzente, hogy a hölgy
kíséretével már rég eltávozott a várból, valószínűleg útközben érhette baj. Egy tisztalelkű ifjú templárius
lovag felfedte a bűntényt
az apának. Az bosszút forralt és megtámadta a várat, amikor azok épp
nagy tivornyát tartottak. Az ifjú beengedte a támadó sereget, s azok
a rend valamennyi tagját felkoncolták, így tűntek el innen a templáriusok. A rend-házból
később plébánia lett és a domonkosok lakoztak benne. Az időközben a
völgybe lehúzódott város híres polgárai ide temetkeztek. Egész sor
sírkövet lát-hatunk ma is a falakba erősítve.
A tatárjárás, Rozgonyi csapatainak és a földrengés pusztításai után
a vártemplomot gótikus stílusban a 16. században újjáépítették és a
várkolostort a város vette kezelésbe. A török veszély idején a
vártemplomot védelmi várrá alakították át és helyőrséggel látták el,
A nagy harangtorony a 17. században épült. A várfa-lak elnyújtott
ötszög alakját mutatják, melynek minden szögletén egy-egy erős
bástya áll. A haditechnika fejlődése miatt, a harcias külső ellenére
a török időkben
már nem volt alkalmas a védekezésre, mivel a Paradicsom-hegyről
könnyen tudták lőni. Az akadémisták 1860-tól
testgyakorló órákat tartottak itt.
Kálvária
A kálváriák zarándokhelyek, ahol Krisztus jeruzsálemi keresztútját
lehet jelképesen végigjárni. A keresztes háborúk után kezdték el
építeni őket egész Európa-szerte, hogy a Szentföld elvesztése után
is legyen a keresztényeknek lehetőségük Jézus szenvedésének útját
végigkísérni.
A várostól keletre fekvő kúpalakú bazalthegy (Kálváriahegy,
Scharfenberg, amiről évszázadokig úgy vélték, hogy belül színarany)
város felé néző oldalán áll Európa egyik legszebb kálváriája.
1744-51 között építették a jezsuiták.
Három templom és sok apró kápolna alkotja. Fő jellegzetessége a hegy tetején
lévő,
már messziről
feltűnő
két piros tornyú, fehérre festett felső templom. A hegy közepén
található a középső templom, amelynek kettős
tölgyfalépcsője
hű
másolata a római Scala-Sanctá-nak,
ahol a hívek térdre ereszkedve haladnak. A hegy lábánál elhelyezkedő
alsó templom kör alaprajzú, tornyai viszont négyzetesek. A felső
templomot német, a középsőt magyar, az alsót tót templomnak is
hívták, mert búcsú alkalmával ilyen nyelven miséztek bennük. (A
szóbeszéd szerint azért épült a tótok temploma a hegy alján, mert
ők
voltak a leglustábbak.)
A selmeci Kálvária nemcsak rendkívül szép fekvése miatt híres, hanem
mert tizennégy kis kápolnájának hársfából faragott szép domborművei
a keresztutat teljesen eltérően ábrázolják a szokásostól. A
klasszikus 12 stáció helyett csak 7 mutatja -mintegy összefoglalva -
Jézus szenvedésének állomásait. A másik hét kápolna Mária
szenvedéseit foglalja össze. A Kálváriáról elsőrendű kilátás nyílik
a városra. A Kálvária-hegy az akadémikusok kedvelt tanulóhelye volt.
Klopacska
A régi
magyar bányavárosok elmaradhatatlan tartozéka volt a
lármafának, kopogónak vagy szlovák nevén klopacskának nevezett
jelző-, riasztóeszköz. Zsinórral felfüggesztett középen ujjnyi
résnyire kivályt, tömör juhar pallóból készült, amit
kalapáccsal ütöttek. Ott lógott valamennyi aknaszájnál. Néhány
bányászvárosban, így Selmecen is, külön erre a célra épített
toronyban helyezték el. |
 |
A selmeci Klopacska a
Hegybányai út kisebb házai közül messze kiemelke-dik nehéz tölgyfa
kapujával, fazsindelyes tetejével és az abból kimagasló tornyá-val.
A Klopacska hangja jelezte a műszak kezdetét és végét. Pontosan
éjjel két órakor szólaltatta meg a toronyban lakó ember a
jávorpallóból készült kopogta-tót. Negyedóra hosszat kopogott két
hangon, előbb lassan, misztikus ütemben, majd egyre gyorsabban. Ez
az ébresztő kopogás a város minden részébe elhallat-szott. A
Klopacska hangjára kigyúltak a Hybalka (ezen a hegyen laktak a
bányá-szok) oldalában lévő apró bányászházacskák ablakai, majd
mindegyikből elin-dult a völgy irányába a pislogó bányamécs.
Bányásztemetéseken és akadémikus temetésekor a Klopacska fájdalmas
hangja kísérte utolsó útjára az elhunytat.
A felvidéken élő szájhagyomány szerint a Klopacska hívó szava
hallatta hangját a magyar szabadságharcok során is. Amikor Vak
Bottyán Selmecre jött, hogy katonákat toborozzon Rákóczi zászlaja
alá, szokatlan időben, szokatlan ritmussal megszólalt a Klopacska
messze ható hangja, melyet a közeli-távoli bányatelepek továbbadtak
Körmöcbánya és Besztercebánya felé. Két nap alatt több, mint ezer
fegyverviselésre alkalmas bányász gyűlt össze a kijelölt
tábor-helyre, a Zólyomi vár alatti mezőre.
Amikor pedig Görgey hadseregének Vác mellől sürgősen el kellett
érnie a stureci hágót, egyesülnie kellett Klapka seregével, és nagy
kerülő lett volna a rendes úton haladni, a Klopacska hangjára sok
száz bányász átvonulásra alkal-massá tett több bányafolyosót a
Szkalka-hegy alatt 1849 januárjában, így Görgey két nappal korábban
érkezhetett céljához. Hadtörténeti írók Görgey seregének ezt a
felvonulását a legzseniálisabb hadvezéri tettek közé sorolják.
Városháza
Eredete a 14. századba nyúlik vissza, mai alakját 1787-88-ban nyerte
el, tor-nyát is ekkor építették. A torony nevezetessége az óra,
melynek mutatói fordítva jelzik az idő múlását: a kis mutató jelzi a
perceket, a nagymutató pedig az órákat.
Hegybányai-(Szélaknai-, Piargi-)kapu
Az egyetlen megmaradt kapu a városfal három kapuja közül. (A másik
kettő a Szentantali-kapu és a Bélabányai-kapu volt.) A török
veszedelem elhárítására épült. A kapu tengerszint feletti magassága
638 m. A városban lévő szintkülönb-ségeket érzékelteti az a tény,
hogy az egykori Szentantali-kapu 111 méterrel alacsonyabban feküdt.
Szentháromság tér
Nevét a közepén álló Szentháromság szoborról kapta, amit az 1710.
évi pes-tisjárvány megszűnésének emlékére emeltek. Ez a tér volt a
város legfontosabb fóruma: itt iktatták be a polgárokat jogaikba,
itt tettek a bányászok fogadalmi esküt, és a politikai
megnyilvánulásokra is itt került sor.
Evangélikus líceum
A protestáns oktatás jeles épülete volt. Itt tanult Petőfi Sándor
(az 1838/39-es tanévben) és Mikszáth Kálmán (1863 és 1866 között).
Petőfi ott tartózkodása idejét emléktáblával jelölték meg.
Arany utca
Selmecbánya főutcája volt. Itt voltak egykor az aranyművesek boltjai
és 1598-tól másfél éven át a pénzverde is, ahol a „körmöci
aranyakat" verték. Az Arany utca évszázadokig mutatta Selmec
gazdagságát.
Ezüst utca
Az Arany utcával párhuzamos utca a régi, középkori városok
hangulatát idézi még ma is.
Szitnya
1009 méteres magasságával a selmeci érchegység legkiemelkedőbb
hegye. A tetején egy pihenőpavilon áll.
|