   
 .
„Az
Isten első napon
megteremtette Erdélyt
Körültekintett,
s
látván,hogy milyen szép és
csodálatos,
Kedvet kapott
hozzá, s megteremtette mellé a világot is.”
***
”A
régi magyar nyelvben Igfan erdőnek (Egyfan= ’szent
rengeteg
’) emlegetett Bihari hegységen (
Erdélyi-középhegység)
túlfekvő országot a
Duna-Tisza menti sikság felől nézve
„Erdőn túliak”-nak nevezték
(II.századi ősgestában
Erdeelvv=erdő elü ), amiképpen a Havasnak nevezett
Kárpátokon túli ország volt
a Havaselve ” (Erdély rövid
története-125 old.)
„Ultrasilvana”,
latin elnevezés hitelesen 1461 után jelenik
meg, amely később Transilvania néven
fordul elő. 1444-ben egy szláv oklevélben
először jelent meg a román elnevezés
„Ardeal”, amely mindmáig
használatos.
Erdélyt a
kárpát-medencében minden irányban erdők,
hegyek veszik
körül. : Keleti-Kárpátok,
Déli-Kárpátok. A
Nyugati-Kárpátoktól
nyugtra már az Alföld határolja. Erdély
földjén , a nagykiterjedésű erdők
borította hegységekből erednek a Szamos, Maros,
Olt, Temes, Körös, Beszterce
folyók. A Beszterce folyó
kivételével a többi folyó
átszeli Erdély földjét,
amelyek mentén termékeny, jó
bortermelő, aranyban, ezüstben, vasban és
más
ércekben , sóban nagyon gazdag lelőhelyeket
találunk. Bővelkedik az állatvilág
különböző fajaival mint a szarvasmarha, juh,
ló, szárnyasok, valamint vadakban
, halakban. Változatos
növényvilága is gazdagítja e
földet. A természet ide hordta
az összes, az élethez szükséges
minden javait. Ezért nevezhetjük Erdélyt
„Tündérországnak”.
Erdély
bemutatását,
történelmét minden egyes
emlékíró más-más
szemszögből írja meg. Sokat adtak
Erdélynek az önálló
ország eszményéért a
tanítványai, barátai, művelt
vezető-politikusai. A politikai, tudományos élet
vezéregyéniségei
átvezették a tömérdek
szenvedéseken és megtartották
Erdélyt.
Az erdélyi „Tudományos
iskola” kezdeményezése és megalapítása
Forgács
Ferencnek és Padovánnak
köszönhető. Azt javasolták, hogy
Erdély alakuljon át
arisztokratikus
köztársasággá. A
politikában főrangú családok vettek
részt,
hozzájuk csatlakoztak a köznemesek,
vitéz kapitányok, polgárok. Az előbbi
két
alapitót követi Borsos
Sebestyén, Szabó Nagy Ferenc, majd Banffy
Gergely. Végül az egyházak
küzdelme árán egyensúlyba
kerülnek az Erdélyért
küzdő erők.
***
|
