A Kárpátok jégtakarójának megszűnése után, lassan betelepül az őslakókkal Erdély, akik gabonatermesztéssel, sertés juhtenyésztéssel kezdtek foglalkozni. Egy részük ásványfeldolgozással is kezd foglalkozni, kőeszközöket készítenek használati célból, mint például a malomköveket búza őrlésére. A Maros folyó mentén újabb csoportok telepednek le, Az ásatások eredményeként előkerültek festett edények, amelyek igazolják a kelet-balkán kapcsolatukat. A későbbi időkből az Érchegység környékén sok rézeszköz kerül elő, amelyek az ide telepedett népesség létezését igazolják  i.e. 4000 körül. A írás bevezetésének nyomait is felfedezték. Párhuzamosan az Olt, Szamos mentén is telepedtek le csoportok, de idők folyamán egy részük elmenekül, elvándorol és más csoportok foglalják el a területeiket. Az erdélyi keverék-népesség néhány csoportja megjelenik a Kárpát-medence északi részein is. Keletről betörő pásztorok elűzik a barlangban itt lakókat. Többnyire állatok tartásával foglalkoznak: juh, kecske, disznó, szarvasmarha tenyésztéssel. I.e. 2000 körül újabb népesség jelenik meg.

 Erdély területén i.e., évezredek folyamán különböző kultúrák váltják egymást, mint pl. Cucuteni-Tripolje-kultúra, Cotofeni-Kolozskorpád-kultúra, Foltesti-Zabola-kultúra, stb. Ezek a kultúrák,  népek   i.e. az első évezredben már foglalkoznak a réz majd az arany feldolgozásával. Ékszereket, dísztárgyakat készítenek .  Erdély lakói az újabb hódítók, bevándorlók elől a felhalmozott kincseiket elrejtik.  Menekülni kényszerülnek az újabb ázsiai lovas csoportok behatolása elől, amelyek az erdélyi lakósság területeit birtokukba veszik.

Időszámításunk után 500 körül havasalföldi és közép-balkáni csoportok települnek be a Kárpátokon belül, aki fémek megmunkálásával foglalkoznak. Ezeket a tárgyakat már távolabbi területeken értékesítik. Az i.sz. első századjának végén a „keleti-kelták”, vagy „dákok”, jönnek be, amelynek zöme alföldi. Foglalkozásuk kézművesség. Edényeket, késeket, szerszámokat, harci eszközöket készítenek. Nagyon harcias népesség. A pénzverés, a politikai élet megerősödésének következménye a „dák királyság ” megalakulása. Pl. a Decebalus királyság, amely egy centrális hatalom volt. Központja a támadók ellen védhető erődítményekkel , várfalakkal volt körbe építve. Ebben az időben számos erődítményt építenek. A településeket magas hegyekbe hozzák létre, várakkal veszik körül. Az i.sz. 1. és 2. században a dák királyság tettei annyira mély nyomokat hagyott a rómaiakra, hogy fizikai megsemmisítésre törekedtek Traianusz vezetésével. A 3. század elején Dacia utolsó békés szakaszába jut, feladja magát és kitelepítések következnek. Ezután már a romai államszervezet a kereszténységgel összefogva, túlvilági boldogságot hirdetve megerősíti hatalmát. Püspöki szervezetek vették át az irányítást, amelyeknek a központja a kijelölt városok voltak. Ettől az időtől a népesség már nem cserélődött, megerősödött. A falvak, helységek, folyók, földrajzi nevei jelezték az új lakósok megjelenését, megtelepedését és ezek már nem nagyon változtak. Pl. a Maros,, Szamos, Olt, Temes, folyók nevei megmaradtak a mai napig.

Erdély területén a „vizigótok” kevésbé földművelési parasztok, inkább falusi kézművesek voltak. Törzsekben éltek. Dacia megszállása után, Erdélyben már az   un.  „erdőlakók”, tervingi népek már nem oszlottak törzsekre. Általában egy-egy falu, gazdasági, kultikus egységet alkottak. A vizigótok kiűzése Erdélyből a hunok hódításaival kezdődött 376-ban. A 4. sz. végén kénytelenek voltak elhagyni Erdély területét. A Körös,
Szamos folyó mentén a gepidák, kelet germán népek laktak, jól felszerelt fegyverzettel rendelkeztek. A hunok uralmát vállalják a gepidák de Erdély északi hegyvidékére , Észak-Erdélybe szorulnak vissza. A hunok Dél-Erdélyben fél-évszázadon át uralkodnak. Attila , a hunok vezérének uralkodása idején (445-453) a gepidák kiszolgálták a hunokat. Attila halála után már a gepidák kezére került az uralom. Gepida királyok vezetésével jelentős központok alakulnak ki.  Erdélyben nyugodt zárt területen éltek körülbelül i.sz. 567-ig .  Ezután az avarok birodalmának terjeszkedése Erdélybe is megkezdődik Az avarokkal rokon török csoportok, kazárok az új betelepülők. Ebben az időben, a nagy népvándorlás korában az avarok után megjelennek a 7. sz. közepén a szlávok, akik nagyon szegények voltak, eltűnésükkor nem hagytak maradandó , értékes építményeket, tárgyakat.   825-895 időszakban Erdély népe bolgár uralom alatt éli életét. Ez idő alatt bolgár-törököket telepítenek be. 896-ig tartó bolgár uralom megszűnik a rájuk zúduló magyarok hódításával, A magyarok még az emlékeiket is felégették.