A premontrei gimnázium értesítője először 1851-ben foglalkozik a könyvtárral. Valószínű, hogy az 1850-ben megjelent „Entwurf” hatására. Ez a szabályzat előírta, hogy tanári és tanulói könyvtárat, valamint különféle szertárakat kell berendezni mindegyik középiskolában, meghatározott anyaggal. Amelyik gimnázium e feltételeket nem tudja teljesíteni, az nem kaphat nyilvánossági jogot, vagyis nem adhat ki érvényes bizonyítványt, nem tarthatnak „saját” érettségi vizsgát. Ennek következtében a korábbi időkhöz képest 1850-től a gimnáziumok fenntartási költsége igen megemelkedett: mind a kellő számú szaktanár javadalmazása, mind pedig az iskola berendezése (főleg a könyvtár) nagy összegeket kívánt, amely sok esetben meghaladta a korábbi fenntartók anyagi teherbíró képességét. De az is kétségtelen: a modernizáció elkerülhetetlen volt, ugyanakkor jelentősen megemelte a hazai gimnáziumok minőségi szintjét.

Az 1851-es évkönyvből kiderül, hogy a könyvtár ekkor még elég csekély, mindössze 400 darab könyvvel rendelkezik. A rendbeli tanárokat könyvekkel most is, mint korábban a csornai prépostság látja el. Probléma, hogy ekkor még nincsenek adakozó polgárai a városnak.

Megfogalmazzák a távlati terveket is: „Tán ha majd egy, a tudományok előadására czélszerűbb, még most csak tervben levő iskolaépület emelkedendik, mellyben alkalmas termek, és műszerek és gyűjtemények számára szép térhelyek is lesznek, a jóakaratú kisded város, és a benne s a környéken vagy átalán a megyében lakozó nagymüveltségü számos urak e részben semmi kivánni valót nem hagynak; vagy legalább valamivel, mit tán könnyen nélkülözhetnek, a tudományos kincsek szaporításához járulván, megyéjök nagyobb tanintézetében közhasználatra a nyilvánosságnak át fognak adni, s mint jótevők neveiket a gymnasiumnak ezentul évenkint nyilvánítandó lapjaiban örökiteni.”

Ahogy az 1851-es értesítő ígérte, 1852-től megjelennek a könyvtárnak adott ajándékkönyvek, az adományozó nevével együtt.

A Lyceum és a gimnázium egyesülése

Az 1854-es évkönyv számol be arról, hogy a gimnázium és a lyceum egyesül, s ennek következtében a „könyvtáracska” állapota hogyan változik: „… az ifjuság tágabb képződhetése végett feltárt intézeti könyvtáracskának majdnem kizárólagos alapjaul tekintendő ama ritka becsü könyvgyűjtemény, mely ft. Bitnicz Lajos szombathelyi székesegyházi kanonok s apát urnak, mint a helyben volt Lyceum közel 26 éves m. nyelvtanárának páratlan buzgalmu atyai vezénylete mellett a bölcseleti két osztálynak m. olvasó társulata által szereztetett, nevezetesen: öröklött az összeolvadt főgymnasium, a bölcseleti művek közül 40, vegyes tartalmuakból 136 kötetet, ezenkívül a szép irodalmi s folyóiratokból 34 füzetet, ide nem értvén a két intézet együolvadása óta 50 kötetnyi többnyire az új rendszer szellemében írt könyveket, melyeket részint az igazgatóság vásárolt, részint egyes nemesb keblüek adakozmányának köszönheti.”

1854-ben már 31 adományozó neve lett felsorolva név szerint, köztük: az oktatásügyi miniszter, a Szt. István Társulat, Szenczy Ferenc püspök stb. Megemlíti a „gymnasiumi egyes növendékek” ajándékát és a pénzbeli adományaikat is, amely keretében 38 ft 50 kr gyűlt össze, s amelyen Kölcsey, Garay János, Vasgereben művei lettek megvásárolva, a maradék pénzt pedig a könyvek helyreállítására, köttetésére használták. A tanulók mellett a tanárkar is kivette részét az adományozásból: német, latin, magyar és francia műveket (108 példány, 140 kötetben) ajándékozott. A könyvtárnok összegzésként 720 egységnyi (497 példány) könyvtárról ír, amely már jó alapul szolgál az ifjúság nevelésére.

Az adományozás egészen az 1948-as államosításig fontos gyarapodási formája maradt a könyvtárnak. Kezdetben az értesítők részletesen felsorolták az adományozók nevét (rangját), és az adományozott műveket. Ezek között szerepeltek különböző intézmények, szervezetek is és természetesen a magánszemélyek. Külön rész foglalkozott a gimnáziumi növendékek ajándékaival, osztályonként, és tanulónként részletezve. Az 1857/58-as tanévben a négy felső osztály magán szorgalomból elkészítette a Bimbófüzér című magyar dolgozatokat, melyet kézzel írva, díszkötésben adtak a könyvtárnak.

A könyvtárak különválása: ifjúsági és tanári könyvtár

Az 1857/58-as értesítőben már külön szerepel az ifjúsági és a tanári könyvtár szerzeményeinek (vásárlás, ajándékozás) bemutatása. Az iskolában is szétvált tehát a nevelői/tanári és az ifjúsági/tanulói könyvtár. Ez a kettős iskolai könyvtári rendszer egészen 1971-ig működött. A tanári könyvtárakra végig nagyobb hangsúlyt fektettek, több pénzt fordítottak, s ezért nagyobb és értékesebb állomány gyűlt össze bennük, így a premontrei gimnáziumban is. Megjelentek a könyvtárban a folyóiratok, mint a gyors információszolgáltatás képviselői: Tanodai lapok, Családi lapok, A bécsi állat-növény egylet iratai, stb.

A gimnázium egy tanárának Kiss Lajosnak egy értekezésében (címe: Szellemi kulcsa az iskolai sikernek) áttételesen utalást találunk a könyvtár szükségességéről. 1850-től bevezetik a szaktanári rendszert, így minden tanár az általa választott szaktantárgyat tanítja. Ezekből a tárgyakból úgy tud kellően felkészülni, ha tanulmányozza a szakkönyveket, akár az „europai műveltebb nemzetek irodalmát” is. A könyv - a „legdrágább bútor” – már általánosnak számít az órai készüléshez. Az „igazi-tanár”… a „legjelesebb szakkönyvek előadásaiból kombinál”, s a tanulók értelmi képességéhez igazítja a kivonatot, figyelembe véve a gyakorlati élet tapasztalatait is. A többkönyvű oktatás viszont feltételezi a szakkönyvekkel felszerelt tanári könyvtárat.

Az 1860-as évektől csökkent az értesítőkben a könyvtárakra vonatkozó adat.  Az 1869/70-es értesítő csak ennyit közöl: „A könyvtár sem maradt gyarapodás nélkül. 50 az intézet költségén szerzett, jelentékenyebb művel szaporodott, mihez járult a nm. vallás- és közoktatási minisztérium részéről ajándékozott „Természettudományi közlöny”, s.t. Heckenast Gusztáv könyvkiadó úrtól küldött néhány tankönyv.” Feltüntetik viszont a tanári személyzet felsorolásában a könyvtárost. Az első jelentős könyvtárnok Névy László, aki 1861-től 10 éven át tanított a gimnáziumban, 1862/63-as tanévtől kezdve pedig 5 éven keresztül volt könyvtárnok. (A múlt század második felének kiemelkedő tudós tanára volt. Pedagógusként és tankönyvíróként is középiskolások generációit oktatta a magyar nyelvre és az irodalomra. Főként műfajelmélettel foglalkozott, szépírói munkásságát versek, tanító mesék, tragédiák jelentik, mely műveket később a könyvtár gyűjteményében is megtalálunk.) Az értesítőkből pontosan tudjuk, hogy mikor ki volt a könyvtáros. 1874/75-ig csak a tanári könyvtár őre van feltüntetve. Ezt a feladatot olyan fontosnak tartották, hogy kisebb megszakításokkal 1884-ig az igazgatók látták el, majd az 1884/85-ös tanévtől mindig a gimnázium egy tanára. Érdekesség, hogy nem csak humán, hanem reál tantárgyat tanítók is voltak könyvtárnokok. Az 1874/75-ös tanévben jelenik meg az ifjúsági könyvtárnok neve is.

Az első költözés és rendezés

Az 1870/71-es tanévben a könyvtárat teljesen újjáalakították és elköltöztették. A régi könyvtár szűkösnek bizonyult a növekedésbe indult állománynak, ezért tágasabb helyiséget kellett berendezni. A rendezést és a dokumentumok összeírását Pozsgay Dózsa csorna-premontrei kanonok könyvtárnok végezte el. Összeállította a könyvtár katalógusát is, amely feltüntetett 2786 művet 4803 kötetben. A bővítés a líceumi épületnek egy emelettel való megnagyobbítását jelentette, amelyet 1871. július 1-én kezdtek, és október 20-ra be is fejeztek. Az intézet ekkor egy rajzteremmel, egy terménytárral, könyvtárral és tanári szobával lett gazdagabb.

Az 1870-es 80-as években tovább bővülnek a könyvtárak, kialakult és megszilárdult a dualizmus kori iskolai könyvtár állománya. A beszámolók változó információkkal látták el az utókort. Egyes éveknél csak a gyarapodás kötetszámát tüntetik fel néhány sorban; máskor részletesen leírnak minden egyes kötetet, oldalakon keresztül, felsorolva a dokumentum szerzőjét, címét, darabszámát, ajándékok esetében az adományozó nevét. A tanulók körében is egyre népszerűbb lett az adományozás, fokozatosan növekedett, főleg 8. osztályban, a tanulmányok befejeztével.

Az 1874/75-ös tanévtől a 2 könyvtár pontos állományi adatait is megtudjuk, tehát ekkor már rendszeresen összegezték az állományt. Már ekkor beszélhetünk helyismereti gyűjteményről is, ugyanis beszerezték az iskolában tanító/tanított tanárok műveit, pl. Névy László, Dallos József, Edelmann Sebő írásai; az iskola tanulóinak irodalmi, tudományos próbálkozásait, pl. a Bimbófüzér; a megyével, várossal kapcsolatos személyek műveit, pl. Horváth Boldizsár Emlékbeszéd, Kunc Adolf Szombathely monográfiája, Kresznerics Ferenc Magyarszótára, Gotthard Jenő csillagászati könyvei.

Említés szintjén ki kell térni a segélyegyleti könyvtárra is. Ugyancsak az 1874/75-ös tanévben jött létre, s az iskolai könyvtáron belül található az állománya, egy nagy szekrényben elhelyezve. Az ifjúsági segélyegylet 1868. december 6-án alakult meg. Kezdetben tevékenysége arra szorítkozott, hogy a szegény tanulókat pénzbeli segélyben részesítse, élelmezze, ruházza. 1874/75-től azonban új feladatot is vállalt, a vagyontalan tanulók ingyen könyvekkel való ellátását. Az évről-évre vásárolt tankönyvekből külön könyvtárat létesített, mely az egylet vezetőinek a gondozása alatt állt, s az egylet pénztárából gyarapodott, illetve újult meg. A könyvtárosi és segéd-könyvtárosi feladatot az iskola VII. és VIII. osztályos tanulói látták el. Ez az a könyvtár, amely még a második világháború alatt is működött, ugyanis leszállították a könyveket az óvóhelyre. A rászoruló tanulók a tanév elején kölcsönözték ki a könyveket, egész évben használták, s a tanév végén kellett csak leadni. A mai tartós tankönyv őse, azzal a különbséggel, hogy akkor kevesebb fajta tankönyv volt, jobb minőségű és a tanulók jobban vigyáztak rá. A segélyegyleti könyvtár az államosításig működött. Állománya az 1894/95-ös tanévben 884 tan- és segédkönyv.

Az 1881/82-es tanévben a tanári könyvtár 8451 kötettel gyarapodott, vásárlás útján. (Eddig a tanári könyvtár összes dokumentuma 5870 kötet volt.) Ezek a könyvek 1850 és 1882 között megjelent, magyar, német és francia nyelvű tudományos és díszművek. Az évkönyv a könyvek rendezését és jegyzékét a következő tanévre ígéri, azonban ez csak az 1883/84-es tanévben készült el. Az 1871-es rendezés után 1881/82. évi nagy vásárlást követően a könyvtárat újból át kellett rendezni. Ekkor kiselejtezték, s eltávolították a csonka és hiányos műveket. Azok a könyvek, amelyekből 2 példány is volt, valamint a tankönyvek és az ifjúsági olvasmányok átkerültek az ifjúsági könyvtárba. Edelmann Sebő – aki ettől az évtől a tanári könyvtár őre - munkáját Módly Krizsó tanár segítette, aki a könyvek teljes címjegyzékét is megírta. A dokumentumokat ekkor hat szakrendi csoportba sorolták:

Hittudomány / Irodalom, nyelvészet, történet és földrajz / Classica philologia / Mennyiségtan és természettudományok / Társadalom és bölcsészet / Szépirodalom

Második költözés és rendezés

A könyvtárak történetében a következő nagy változást a ma is álló épület átadása jelentette - 1894 nyarán. Az intézet könyvtárai beköltözhettek új helyükre, ahol egészen az államosításig működtek. A tanári könyvtár a miniszteri utasításoknak megfelelően központi helyen található: a földszinten, a tanári szoba mellett. Így az igazgatói iroda, a tanári szoba és a könyvtár egymás mellett van. A tanári könyvtár mérete: 10 méter hosszú és 6 méter széles, alapterülete 60 m² . Az ifjúsági könyvtár már nem ilyen tágas, mérete 6,85 méter hosszú és 2,42 méter széles,  az alapterülete 16,58 m². Az ifjúsági könyvtár az első emeleten, a főfolyosó keleti végén levő keskeny helyiségben található.

Az új épület átadása alkalmat teremtett a számadásra is. Az 1894/95-ös értesítő adta a tanintézet történetének utolsó fejezetét, mely az iskola felszerelésére helyezte a hangsúlyt. Ennek keretében mutatják be a könyvtárakat, amelyeket az „iskola élettevékenységének egyik főtényezője”-ként említenek.

A tanári kar könyvtára

Az iskola dinamikusan fejlődő könyvtára. A tanintézet hol nagyobb, hol kisebb összeggel, de mindig támogatta fejlődését. 1863 és 1893 között átlag legkevesebb 450 forintnak megfelelő értékű állománnyal gyarapodott.

Új épületben, új szekrényekben lettek elhelyezve a könyvek. A mennyezetig érő polcok a könyvtár egészét körbefogták, kivéve a három ablakot. A magasabb polcokat létra segítségével lehetett elérni. A polcokat egy szekrénysorra helyezték. A terem közepén 3 szintes üveges vitrinben a legértékesebb könyveket rakták. Mivel a tanári szoba mellett található, s a könyveket könnyen át lehetett vinni, így nem sok ülőhely állt rendelkezésre. A fennmaradt fénykép alapján néhány szék és egy íróasztal mellett lehetett kutatni, olvasni.

Az 1881-es nagy vásárlás után rendszerezték először a könyveket, és mutatták be a szakrendi csoportokat. Most újból szükségessé vált a könyvek tartalmi szétválogatása. Az azóta gyarapodott állományt pótlólag lajstromozták (leltározták), és rendezték. A művek csoportosításában olyan rendszert követtek, mely az olvasót könnyen tájékoztatta. Az egész állomány 16 szakcsoportba lett osztva: (a táblázat megfelel egy csoportos leltárkönyvnek)

A könyvtári könyvek jellegzetessége, hogy állományvédelmi okokból beköttették. A 11321 kötet könyvből 8414 kötet be volt kötve. A kötési díj kötetenként 50 kr-ra számítva, a kötések értéke 4206 frt 50 kr, amely összeget hozzáadva a fenti állomány értékhez 25295 frt 07 kr-ra tehető a tanári könyvtár állományának értéke.

A folyóiratok száma is évről évre növekedett - az 1880-as évektől kezdve – 20-24 féleség között mozgott. Többsége tudományos szakfolyóirat. Törekedtek arra, hogy lehetőleg minden szakterület le legyen fedve (pl. Századok, Földtani közlöny, Természettudományi közlöny, Magyar philozophiai szemle, Történelmi tár, Magyar nyelvőr, Egyetemes philologiai közlöny stb.)

Jól megfigyelhető a tanári könyvtárak állományának tematikai pluralizálódása a dualizmustól kezdődően. Az állami középiskolák könyvtáraiban éppen úgy, mint a katolikus és protestáns felekezeti gimnáziumokban, a szerzetesi iskolákban is a hagyományosan elfogadott értelmezésű kötetek mellett a bírált, kritizált, elutasított nézeteket tartalmazó köteteket is beszerezték (pl a darwinizmussal, a szocialista-kommunista eszmékkel, a szabadkőművességgel és hasonlókkal foglalkozó kötetek). Megtalálható a premontrei tanári könyvtárában is többek között: Darwin: Az ember származása, Pachtler: Szabadkőmüvesség titkos harcza trón és oltár ellen című kötetek.

Az állományban való keresést két katalógus segítette:

1.                   szakok szerint egy betűrendes címjegyzék, amelyben a művek az egyes szakokon belül betűrendben találhatóak (a címjegyzék „A szombathelyi kir. kath. főgymnasium tanári könyvtárának lajstroma” címmel az 1895/96 és az 1896/97-es évkönyvekben is megtalálható);

2.                   éves gyarapodást bemutató pótleltárok.

A tanári könyvtár részt vett az 1882-ben rendezett országos kiállításon, ahol elismerő oklevelet szerzett. Dicséretről számol be az 1894/95-ös értesítő is.

A tanári könyvtáron belül léteztek un. letéti könyvtárak is. A természettani és természetrajzi szertárban, valamint a „philologiai múzeumban” elhelyezett tudományos szakkönyvek, szakközlönyök és folyóiratok; az igazgatósági levél- és okirattárat illető művek: miniszteri utasítások, tantervek; valamint a kézi könyvtár.

Kézikönyvtár

A tanári kar iskolai használatára szolgál a tisztán tankönyvekből, auktorokból, szótárakból és atlaszokból álló kézikönyvtár, mely mindig hozzáférhető a tanári kar számára. Itt találhatóak a kiadók és szerzők által elküldött mutatvány- és ingyen példányok. Az egész állomány értéke 1894-ben a kötéseket is beleértve 400 frtra tehető.

Ifjúsági könyvtár

Az 1857/58-as értesítő említi először az ifjúsági könyvtárat, holott a főgimnázium ifjúságának már 1850 előtt volt saját olvasó könyvtára, melyet a líceumon belül Bitnitz Lajos - akkori magyar irodalom tanár – felügyelete alatt működő „Magyar Társaság” e célra befizetett tagdíjakból alapított. A gimnázium és a líceum összeolvadása után indult az ifjúsági könyvtár fejlődésnek. A gyarapodást az ajándékok és a könyvtár fejlesztésének céljára befizetett önképzőköri tagdíjak tették lehetővé.  Az „Önképző Kör” 1868-1895 között 3227 frt 60 krral járult e könyvtár fenntartásához. Az ifjúsági könyvtár őre az „Önképző Kör” vezető tanára. Az ő felügyelete mellett az önképzőköri tagok a könyvtárosok, az ifjúság olvasmányait azonban mindig az igazgatóság, illetve a könyvtárőr ellenőrzi és irányítja.

Az ifjúsági könyvtár fennállása alatt többször ment át rendezésen. Az egyik gyökeres rendezés az 1891/92-es, amikor az összes csonka és hiányos művet leselejtezték. A könyvtár állománya az 1894/95-ös tanév végén: 1203 mű 1809 kötetben és 224 füzet.

Az állomány szakok szerinti bontása is kisebb, csak 5 csoportba sorolták a dokumentumokat:

Magyar nyelv és irodalom / Szépirodalom / Történelem. Földrajz / Természettudomány / Bölcselet.

Az 1889/90-es tanévben megjelenik az ifjúsági könyvtár kölcsönzési statisztikája is, táblázatban, könnyen áttekinthető formában. 1895-ig csak a VI., VII. és VIII. osztályok, majd 1895/96-ban már a III., IV. és V. osztályok is, végül 1897/98-tól már az I. és II. osztály által kölcsönzött könyvek száma is fel lett tüntetve, az öt szakcsoport szerinti bontásban. Azt is pontosan vezették tehát, hogy ki milyen jellegű könyvet olvasott. (A mai modern számítógéppel készített statisztikát is megszégyenítő a kimutatás.) A fennmaradt kölcsönzési statisztikákból is látszik, hogy a gimnázium humán jellegű volt. Minden évben a szépirodalom kölcsönzési aránya volt a legnagyobb, majd ezt követték az irodalommal, történelemmel, természettannal és végül a bölcselettel foglalkozó művek. A kölcsönzés füzetes formában működhetett, osztályok szerint külön-külön füzetben. Minden egyes tanuló esetében felírták, hogy mit vitt el, s mikor. (A pontos statisztikai kimutatás Hajdu János tanár munkája, aki 1895/96-os tanévtől az 1907/08-as tanévig vezeti az ifjúsági könyvtárat.) A statisztika szerint folyamatosan emelkedett a kölcsönzések száma. 5-6 ezer kötet körül mozgott évente, az 1903/04-es tanévben azonban az iskola 255 tanulója látogatta a könyvtárat, akik az év folyamán összesen 4476 művet olvastak 7052 kötetben. A statisztika 1907/08-as tanévtől szünetelt és csak az 1914/15-ös tanévben indul újra, hasonló formában.

A 20. század kezdete

Az 1900-as évekre kialakult és megszilárdult a tanári könyvtár és az iskolai könyvtár működése. Az évkönyvek egészen 1919-ig részletesen bemutatnak mindent, ami ebben az időben a könyvtárakkal történt. Az új épületben végleges elhelyezést nyertek, kialakult a könyvek csoportosításának a rendje (szakrend), és kialakult a használat módja is. Ezekről az évkönyvek nem is írnak, tehát minden rendben működhetett. Évente változott viszont a könyvtárak állománya, amit be is mutattak.

A középiskolai könyvtárakkal továbbra sem foglalkozik konkrétan rendelet. Az 1880-ban és 1903-ban kiadott tantervi utasítások is csak áttételesen utalnak a könyvtárra. A gimnáziumi tanárok tudományos tevékenységének fontosságát mindig szem előtt tartotta a kultuszminisztérium. Ezt tükrözik az említett tantervi utasítások, amelyek szó szerint megegyeznek egymással, utalva arra, hogy a középiskolai tanár „… a tanítással haladva, a maga tanszakát folyton tudományos tanulmány tárgyává tegye”. Márpedig ez elképzelhetetlen könyvtár használata nélkül. Éppen ezért érdekes, hogy a magyarországi középiskolák 1905-ben kiadott rendtartása a tanári könyvtárakat meg sem említi. Csupán a 25. §-ban foglalkoznak a tanári felügyelet alatt álló ifjúsági könyvtárak működésével. Úgy látszik, oly magától értetődőnek tartották a tanári könyvtárakat, hogy velük külön nem is foglalkoztak. Ám az állami gimnáziumok ellenőrzésekor és a felekezeti középiskolák meglátogatására kiküldött miniszteri megbízottak számára szigorúan meghagyták, hogy különös figyelmet fordítsanak a tanári könyvtárak vizsgálatára. Még a vizsgálat szempontjait is előírták. Az évente feltüntetett hivatalos látogatások szerint iskolánkban ezek az ellenőrzések rendszeresen, minden évben megtörténtek, előbb a győri tankerületi királyi főigazgatóság, majd 1932/33-tól a székesfehérvári tankerület részéről. Az ellenőrzések (látogatások) – melyek 2-3 naposak voltak - tapasztalatait tanári értekezleten beszélték meg, a tankerületi főigazgató elnökletével. Az iskolával és a könyvtárakkal kapcsolatosan mindent rendben találhattak, ugyanis egy évben sem tettek semmilyen negatív észrevételt. Az 1907/08-as tanévben vizsgálták a fizikai szertárt és a szakkönyvtárat. A látogatás eredménye: „az intézetben mintaszerű rend és fegyelem uralkodik, s hogy az intézet hazai középiskoláink diszei közé tartozik, némely tekintetben pedig az egész országban páratlanul áll”.

Az első világháború

Az első világháború elején, 1914. augusztus 1-én foglalta le a katonai hatóság tartalékkórházul az iskolát, és annak is használta 1916. január végéig. A többszörös ki- és behurcolkodás, az újabb rendeltetésnek megfelelő változások, a fokozott használat jelentős károkat okozott az egyes helyiségekben. Az igazgatói iroda, tanári szoba és könyvtár, továbbá a fizikai, természetrajzi és rajzi szertár, s az ifjúsági könyvtár szerencsére nem kerültek a kórház használatába. Ennek ellenére a könyvtár a szokott módon nem állt a tanulók rendelkezésére, a kölcsönzés csak a magyar irodalom órákhoz szükséges kötelező házi olvasmányokra terjedt ki. Az 1916/17-es tanévtől újból rendeltetésének megfelelően működött az iskola és a könyvtárak is.

Az első világháborút követően az évkönyvek terjedelme lecsökkent. A könyvtárakkal kapcsolatos beszámolók is rövidek lettek, csupán a beszerzett dokumentumok számát és értékét tüntetik fel, valamint a kölcsönzési statisztikát, de csak osztályonkénti bontásban. A 20-as évektől a pénz értékének folytonos ingadozása miatt nem közlik az ajándékba kapott könyvek értékét sem. Az 1920/21-es tanévtől a tanári könyvtár újból rendezés alá került, melyet a következő tanévre be is fejeztek, de pontos adatokat még nem adtak, arra hivatkozva, hogy „nem áll módunkban közölni”.

A második világháború előtt a két könyvtár állománya:

-                     tanári könyvtár: 10408 mű 20977 kötetben, 13262 füzet, 72 kézirat, 40 db rézkarc;

-                     ifjúsági könyvtár: 4827 kötet.

Összességében megállapítható, hogy a két világháború közötti időszakban a tanári és a tanulói könyvtárak fejlődésükben megálltak azon a szinten, ahová a dualizmus idején eljutottak. Gyakorlatilag az előző korszak fejlődésének lendülete vitte tovább. Sem feladataik megfogalmazásában, sem azok ellátására szolgáló eszközökben és módszerekben alapvető változás nem állt be.

A második világháború és az államosítás

Az évkönyvek a háború alatt is évente rendszeresen megjelentek és beszámoltak a könyvtári állomány alakulásáról, az 1943/44-es tanévig. Az ajándékozás mellett továbbra is vásároltak könyveket és folyóiratokat, valamint a megrongálódott könyvek köttetése sem maradt el.

Az 1939/40-es tanévben az ifjúsági könyvtár állományát átvizsgálták, a rongálódott és feleslegessé vált könyveket selejtezték, egy részét felvidéki iskoláknak ajándékozták.

1944. október 16-án a katonaság közölte, hogy az iskolát hadikórház céljára igénybe veszi, és október 18-án megkezdte az épület kiürítését. Ettől kezdve karácsonyig a helyben lakó tanulókkal a rendházban foglalkoztak, a vidéki tanulókkal pedig körlevél útján közölték a sorra kerülő tananyagot. Itt még a segélyegyleti könyvtár is működött, a tankönyveket ugyanis levitték a pincébe. Karácsonytól megszűnt a rendházban is az oktatás, és csak a háború befejeződése után indult meg újra, május 15-től.

Az 1944/45-ös tanévről csak gépelt értesítő maradt fenn, amelyben beszámolnak a háború okozta károkról is. Az iskola épületét bomba nem találta el, de a közelben hullott bombák légnyomása így is nagy kárt okozott. A könyvtárakat nagyon megviselte a háború. „Orvosok telepedtek be a könyvtárakba”, írja az értesítő, és az „őrizetlenül maradt könyvek közül is több eltűnt”. Szerencsére az értékes irattár és az 1808 óta meglévő anyakönyvek épségben kerültek elő a pincéből.

A könyvtárak közül különösen a tanári könyvtár szenvedett sok kárt, mert mennyezete beázott, „valósággal csurgott a víz a könyvekre. A bentlakók ott főztek, mostak, ruhát szárogattak és a könyveket össze-vissza hányták, mert helyet csináltak maguknak.”

Az iskolát 1945. augusztus 18-21. között ürítették ki. Mivel a lefoglaláskor sem vette át senki hivatalosan, így a hivatalos átadás is elmaradt. Az épületben és a berendezésben keletkezett károkat felmérték, de a kifizetés idejére ez az összeg teljesen elértéktelenedett. Az intézet fenntartója – a Csornai Prépostság – végeztette el a legfontosabb munkákat, de az osztálytermek és a mellékhelyiségek berendezésében és felszerelésében, valamint a könyv- és szertárak anyagában keletkezett károk pótlására már nem volt fedezet.

Ebben a tanévben már elindult a könyvtári élet. A tanári könyvtár gyarapodott 8 kötettel és 2 folyóirattal, az ifjúsági könyvtár újabb könyvekkel nem gyarapodott, viszont selejtezésre került több fasiszta jellegű könyv és 270 kötet a háború során eltűnt. A kölcsönzés is beindult.

A könyvtárról több írásos anyag nem is maradt fenn. Az államosítási törvény 1948. június 16-tól lépett érvénybe. Ennek értelmében az állam tulajdonába ment át az átvett iskolának az épülete és az iskola fenntartását szolgáló egyéb vagyona, az iskola berendezése, felszerelése. Felszerelés mindaz, amely a nevelés, tanítás, elméleti és gyakorlati képzés, valamint az iskolai igazgatás célját szolgálták.

A könyvtárak felszerelése és állománya tehát az állam tulajdonába kerültek, s a Nagy Lajos Gimnázium használta tovább.

A Nagy Lajos Gimnázium könyvtárának története

Az iskolai könyvtárak helyzetében, megítélésében, funkciójában sem 1945, sem 1949 nem hozott lényeges változást. A könyvtárak kettős jellege (tanulói/tanári) 1971-ig megmaradt.

Az oktatáspolitika nem foglalkozott az iskolai könyvtárak ügyével. A könyvtári területen tevékenykedő szakemberek pedig nem tudták érvényesíteni elképzeléseiket, s kezdeményező törekvéseik nem találtak visszhangra az oktatáspolitikusok között.

Az államosítás után a selejtezés volt a „legfontosabb” feladat. A „hazafias”, a „valláserkölcsös” jelzőket felváltotta a „szocialista”, esetleg a „kommunista” jelző a nevelési feladatok emlegetésekor. Továbbra is központi beszerzés érvényesült.

A 852/853-65/1953. OM sz. utasítás az 1953/54-es tanévre az igazgatók, osztályfőnökök, könyvtárosok feladatává tette a könyvtárak rendjének, fejlesztésének és felhasználásának biztosítását. Mivel a könyvtárosok ekkor még órakedvezményt nem kaptak, így más társadalmi munka alól kérhettek felmentést.

Az első átfogónak minősíthető könyvtári jogszabály, a 2.042-13/1953. (V.14.) Mt. sz. határozat kimondta, hogy az általános és középiskolai könyvtárakat erőteljesen fejleszteni kell. Az egész könyvtárügyet részleteiben először szabályozó 1956. évi 5. sz. törvényerejű rendelet az iskolai könyvtárat – gyűjtőkörét és feladatát tekintve – közkönyvtári könyvtártípussá minősítette. Ekkor még sehol sem szerves része az iskolában folyó pedagógiai munkának a könyvtár. Jó esetben a kötelező olvasmányok tárának tekintik. Az 1961. évi törvény nyomán keletkezett tantervekben is háttérbe szorult az önképzés, az önművelés képességének kialakítására irányuló törekvés, a pedagógiától és a pedagógustól kevés ösztönzést kapott a könyvtári tevékenység.

Az államosításkor könyvtárainkkal kapcsolatosan semmilyen átvételi irat nem maradt fenn. Az állami tulajdonba vett tanári könyvtári állományt először az Országos Széchenyi Könyvtár válogatta át. Azokat a dokumentumokat, amelyeket értékesnek tartottak, elvittek. (! 18 darab 16. századi latin és német nyelvű, 66 darab 17. századi és 532 darab 18. századi könyv volt az állományban az államosítás előtt!) A tanári könyvtár használhatónak tartott kézikönyvei a tanári szobába kerültek, ez lett a tanári könyvtár, a többi könyvet pedig szekrényekbe zárták a díszteremben.

Az ifjúsági könyvtár se volt jobb helyzetben. Állománya egy részét ideológiai alapon selejtezték, és „teherautóra szórva elszállították”.

A régi premontreis könyvekből az átválogatás ellenére értékes gyűjtemény maradt meg az iskola tulajdonában. Az 1801 előtti kiadású dokumentumok (62 db) között számos ritkaság és nagyon értékes különlegesség is található. A dunántúli nyomdák aprónyomtatványainak kolligátum-gyűjteménye, az ún.  „negyedrétű gyűjtemény” nyomdatörténeti és helytörténeti ritkaság. Gazdag a folyóirat-állomány is.

Az 1950-es években szinte semmi említésre méltó nem történt az iskolai könyvtárügyben, így a Nagy Lajos Gimnázium könyvtárainak életében sem; az iskolai könyvtárak funkciójával sem hivatalosan, sem a szakirodalomban nem nagyon foglalkoztak. A művelődéspolitikai dokumentumok sem tárgyalták a könyvtárak között az iskolai könyvtárakat, a kiadott rendelkezések rájuk nem vonatkoztak. Továbbra is központi beszerzés érvényesült (ily módon a jegyzékekkel sem bíbelődtek egyenlőre). A Nagy Lajos Gimnázium könyvtáraiban sem történt semmi említésre méltó az 50-es évekből. 1960. júniusában kezdték meg a premontreis állomány leltározását, külön leltárkönyvben a tanári és az ifjúsági könyvtár anyagát. Ekkor kezdték használni a könyvek elhelyezésének megállapítására az Egyetemes Tizedes Osztályozást. A könyvtárosi feladatokat ekkor még nem könyvtárosok látták el, hanem a gimnáziumban tanító tanárok. A leltárkönyvekből látható a központilag küldött ideológiai irodalmi „csomagok” megjelenése is.

Az iskolai könyvtárak életében döntő változást az 1971-es „Irányelvek a 18 éven aluli ifjúság könyvtári ellátásának javítására” című Művelődésügyi Minisztériumi dokumentum hozta, amely kimondta, hogy minden osztott általános iskolában és középiskolában egységes, a pedagógusok és a tanulók igényeit egyformán szolgáló könyvtárakat kell működtetni. A régi, külön nevelői és külön ifjúsági könyvtárakat tehát össze kell vonni. A könyvtárost még nem emelték ugyan a tantestület egyenrangú és –jogú tagjává, de kimondták a függetlenített könyvtárosok beállítását, mind a középiskolákban, mind a nagyobb általános iskolákban.

A Nagy Lajos Gimnáziumban már az 1967/1968-as tanévtől függetlenített könyvtáros lett alkalmazva, akinek a feladata az egységes iskolai könyvtár létrehozása lett. A könyvtár kezdetben egy nagyon kicsi teremben volt elhelyezve az első emeleten, ahol a polcok a mennyezetig értek, tele kötelező olvasmányokkal. Csak kölcsönözni lehetett a könyvtárból, előre leadott rendelés alapján. Olvasóterem és helybenhasználat nem volt. A tanári könyvtár a tanári szobában elhelyezett kézikönyveket jelentette. Ebből a két állományból jött létre új helyen, az iskola bővítésekor  – 1972-ben, a földszinten, a mai kápolna helyén – az iskolai könyvtár, teljesen felújítva, mintaszerű berendezéssel. (Ezek a polcok vannak a mai könyvtárunkban is.) Az építkezés ideje alatt (1971-1972) a könyvtári szolgáltatások szüneteltek - az állományt egy raktárban helyezték el – csak szerzeményezés történt. Az új helyen már biztosítva volt a szabadpolcos elhelyezés és a helybenolvasás lehetősége is.

A 80-as évek elején újból költözik a könyvtár, ekkor az udvarra, a volt tanműhely helyére. Végül az utolsó átalakítás 1989-ben: tovább bővítették a már meglévő épületet. Így nyerte el a könyvtár a mai formáját. Befejeződött a két könyvtár egy állományba való leltározása és elkezdődött a katalógusok építése is. Az iskola igényeit mindenben kielégítő, gazdag állomány jött létre a sok éves gyarapítás eredményeként.

A mai könyvtár

A könyvtár megosztása, az indulás nehézségei

A iskolai könyvtárügyben korszakos változást az 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról hozott, amely számos szakaszában foglalkozik a könyvtárakkal, könyvtárosokkal. Egyebek között intézkedik arról, hogy „az iskolában működő iskolai könyvtárnak lehetővé kell tennie, hogy szolgáltatásait a tanulók és a pedagógusok minden tanítási napon igénybe tudják venni” (55§ (6.) bek.), hogy az iskolai könyvtárosnak mint a tantestület tagjának megfelelő szakképesítéssel kell rendelkeznie (17.§ (1)j. pont), sőt az iskola típusától és tanulólétszámától függően létszámnormatívákat ír elő (1. sz. melléklet). Gondoskodik a pedagógiai tájékoztatásról, és előírja a szakmai információk, tanügyi dokumentumok gyűjtését, őrzését, feldolgozását és használatba adását (36.§ (2.)bek.).

A Premontrei Gimnáziumban már ennek a jogszabálynak a figyelembevételével indult a könyvtár fejlesztése.

Az iskola újraindulásakor elkezdődtek a tárgyalások a vagyonmegosztás tekintetében. 1995. június 26-án a Nagy Lajos Gimnázium és a Premontrei Rendi Szent Norbert Gimnázium 3-3 tagú bizottságának megbeszélésén döntöttek a taneszközökről. A megállapodás értelmében a „régi” vagyontárgyak a Premontrei Gimnázium tulajdonába kerültek. A többi vagyontárgy megosztásában biztosítani kellett mindkét iskola működőképességét, és nem javasolták megosztani azokat a vagyontárgyakat, amelyek rögzített kivitelűek. „Az iskolai könyvtár állományából – a Premontrei Gimnázium könyvanyaga kivételével – az I-II. évfolyam számára szükséges kötelező olvasmány 1:1 arányban, a III-IV. évfolyam esetében 5:3 arányban, a többi kötet az 1995. szeptember 1-i tanulólétszám arányában kerülnek megosztásra. Az 1993. január 1-től beszerzett szakkönyvek a Nagy Lajos Gimnázium tulajdonát képezik.”

Az 1995/96-os tanév a könyvek szétválogatásával indult. Az olvasótermi állományt osztottuk szét először, így az átvett könyvekből egy ideiglenes könyvtárat lehetett berendezni a földszint egyik termében. A Nagy Lajos Gimnázium kettős szerzeményezésének köszönhetően szinte minden fontosabb kézikönyvből lett egy példányunk. A leltárkönyvből való törlés után rögtön megtörtént az átvett könyvek leltározása, így ezeket a könyveket már lehetett használni. Ezt követően a „régi” könyvek következtek. A premontreis könyveket külön kellett válogatni a Faludi Gimnázium könyveitől, azokat ugyanis a Nagy Lajos Gimnázium örökölte. A különböző helyen megtalálható (díszterem, tanári szoba, tantermek, iroda) könyveket egyesével kellett válogatni, raktári lapot keresni/írni, leltárkönyvből törölni, csomagolni. Ez több hónapig tartó, nehéz munka volt, de szép és értékes gyűjteményrésszel lettünk gazdagabbak. A tanév végére maradt a tulajdonképpeni könyvtár szétosztása. Ez már gyorsan haladt, mivel a könyvek egy helyen voltak, szoros betűrendben, raktári lappal előkészítve. A szépirodalommal nem volt probléma, szinte minden könyvből kaptunk legalább egy példányt, a kötelező és az ajánlott olvasmányok esetében pedig a 10-15 példány se volt ritka. A szakirodalommal már egy kicsit nehezebben ment, de itt is minden témakörhöz - ami a középiskolás anyaghoz kapcsolódik – kaptunk könyveket. A megosztást követően (a régi premontreis anyagon kívül) állományba vettem 7500 kötet könyvet. Nagyon sok könyvet selejtezni kellett, vagy ideológiai szempont szerint, vagy az állapota miatt. 1996. júliusára a csomagolás és a szállítás is befejeződött, így el lehetett kezdeni a mai könyvtár tatarozását és kialakítását.