Átszervezés
A Kedves Olvasó előtt ismert, hogy Békés megyében átszervezik a megyei fenntartású intézményeket, köztük az oktatási intézményeket. Most csak szűkebb pátriánkat - Békést - érintő átszervezéssel kapcsolatban rögzítem néhány gondolatomat.
Ismert, hogy novemberben napvilágot látott az átszervezés ténye, amelyet december 8-ával a megyei közgyűlés határozatával megerősített. Majd februárban - hivatalosan - megbízta az átszervezést lebonyolító szakértőket, akik már november óta tudták, hogy mi lesz a feladatuk.
Kisváros vagyunk, és mindenféle találgatás kapott lábra. Az ebben érintettek nem tudtak és tudnak különbséget tenni, hogy azok közül melyik számít hivatalosnak és melyik a “vaklárma” vagy a ‘kofalárma’. Mindez annak köszönhető, hogy sem a szakértők, sem az önkormányzati hivatal nem tett közzé hivatalosan semmilyen elképzelést. Sőt, folyik a mutogatás egy speciális formája. Eszerint a szakértők nem nyilatkoznak, mert még nem erősítette meg őket az önkormányzati hivatal valamelyik osztályvezetője.
Eközben a még hivatalban levő intézményigazgatók folyamatosan kapják munkatársaiktól a szemrehányást, miszerint nem igaz, hogy nem tudnak semmit, csak a szakértőkkel együtt el akarják hallgatni a döntéseket, és a végén majd kész tények elé állítják az érintetteket.
A kialakult helyzet megoldására tett javaslataim megvalósulását nem látom megjelenni az átszertvezés folyamatában. Már ott tartok, hogy az eddigi tapasztalataimon és jogszabályismeretemen alapuló javaslataim nem találkoznak a feladat megoldásával megbízottak elképzeléseivel. Azokra a reakciót talán megérdemelnék részükről.
Úgy gondolom - innentől még nyomatékosabban csak egyes szám első személyben fogalmazom meg mondandómat, nehogy másnak ártsak vele - a több szem többet lát, a több fül többet hall, a több tapasztalat figyelembe vétele eredményesebb megoldást eredményezhet. Tehát, a szándékom tiszta, és mindenfajta számítgatástól mentes. Csak egyetlen szempontot tartok fontosnak, hogy az átszervezés eredményeként a benne résztvevők ‘élhetőbb’ körülményeket találjanak. Nem rendelkezem a bölcsek kövével, tehát minden javaslatomnál el tudok képzelni jobbat. Ennek ellenére - jobbító szándékkal - álljanak itt a kivitelezés során meggondolásra érdemesnek minősített ötleteim (javaslataim).
Az átszervezés során létrejövő új jogutód intézmény tárgyi és személyi feltételeinek számbavétele az első, vezetési szerkezetének kialakítása a második lépés. Eddig egyik felvetéssel kapcsolatban sem tapasztalok semmilyen előrelépést (vagy csak értelmetlen titkolózás veszi körül az egészet).
Ezután következnének az egyes szakmai feladatok megvalósításának egységes szerkezetbe foglalása körülményeinek megteremtése (szabályzatok megalkotása, nyilvánosságra hozatala, stb.).
Mindenek előtt az igénybevevők érdekeit kellene szem előtt tartani. De jó is lenne, ha legalább ebben az átalakításban valaki valami konkrétumot mondana vagy leírna már.
Nagy a kockázat: a bizonytalanság még soha nem hozott számottevő tartós eredményt. A mi esetünkben pedig kifejezetten visszaeséssel fenyeget, ha a jelenlegi - az eddig megszokott -körülményeken rontani szándékozna bárki. Az eddig megtapasztaltaknál komolyabban kellene venni az igénybevevők érdekeit, mert ha ők máshova mennek, akkor nem kellek/kellünk, mert egyszerűen megszűnik az ellátandó feladat. A mostani fejlemények az ütemes visszaesést prognosztizálják, ami szintén alkalmazotti felesleget eredményez. Egyre fogy az idő, hogy maradandó károsodás nélkül megfordítsuk a már észlelhető tendenciát. Az átszervezés során megismert elzárkózást (kollégium benépesítés terén) sűrgősen fel kell számolni, amíg még esély marad a ‘gazdaságos’ üzemeltetésre. Az sem lenne mellékes szempont, hogy a pedagógia nagyon személyi kapcsolatfüggő tevékenység, aminek nem kedvez az olyan kijelentés, hogy “nem feltétlenül azok látják el a feladatot az átszervezés után, akik eddig végezték”.
A személyi feltételek kialakításának nyomait sem látom körvonalazódni, pedig a jelenleg alkalmazásban állók nagyon várják sorsuk alakulásának fordulását. A jogszerűség kereteinek megtartásához szükséges a kollektív szerződés vagy közalkalmazotti szabályzat megléte és alkalmazása. Ennek hiányában - akár - kilátástalan végű munkaügyi perek sorára lehet számítani (a korábbi átszervezés során bőségesen akadt erre példa). Csodálkozom, hogy erre nem gondoltak az érintettek, pedig a korábbi átszervezésnek is szereplői voltak. Vagy annyira jól áll anyagilag a megyei önkormányzat, hogy a több millió forintra rúgó újabb költségek már nem számítanak. Csak jelzésként szánom: az adófizetők pénzével illik jobban sáfárkodni, hogy a pazarlás nyomait se lehessen felfedni.
Ezekután következik a ‘leépített’ munkavállalók munkaerőpiaci esélyeinek számbavétele.
Tudom, Békés megyében - és benne Békés városban - számolatlanul található betöltetlen álláshely, ahol alig várják, hogy jelentkezzen már rá valaki.
Vagy, ha mégsem így van, akkor miért nem lehet a több évtizeden keresztül becsületesen dolgozó alkalmazottal egy kicsit szolidarítani? Miért kell őt kilátástalan helyzetbe hozni? A közszféra durvábban bánik az alkalmazottaival, mint a legpénzéhesebb vadkapitalista. Úgy látom, hogy a munkaerőpiacon az elbocsátottak helyzete nyugodtan sorolható a reménytelen kategóriába. Jól van ez így, kedves döntéshozók? Önökre bízom a választ.
Visszatérve a mi kis átszervezésünkhöz. Olyan apróka kérdések nyaggatnak, nem hagynak nyugodni, mint: “az átszervezés során a szakértőknek volt-e valamilyen önálló ötletük, amelyet érvényre szerettek volna juttatni?”; vagy egy másik: “a szakmaiság milyen szerepet játszik az átszervezésben?”; egy újabb: “az egyes szakmai területek önállósága hogyan fog érvényesülni, gondoltak-e a szakmai érdekérvényesítés bármilyen mások számára elfogadható formájára?”; más “el tudják-e képzelni, hogy az átszervezés során az egyes vélemények megfogalmazóit a segítőszándék motiválja?”; másik: “felnőttnek tartják-e a társintézmények jelenlegi vezetőit, ha velük szemben ilyen szigorú mértékben titkolóznak, milyen eredményre számítanak az ismeretek elzárásával (titkolásával)”?; és a kérdések csak tovább sorjázhatnak, ha megálljt nem parancsolok nekik. Tehát, kérdések állj! Ugyanis előbb az eddig felvetettekre kellene választ kapni.
Összegezve:
Nem tudom, hol tart az átszervezés, pedig július 1-től az új szervezetnek fel kell váltania a jelenleg működő “szétaprózottat”. Valójában semmit sem tudok mondani munkatársaimnak további sorsukat illetően.
Nem látom megjelenni az igénybevevők (diákok és szüleik) érdekeit. Lehet, hogy érdemben is meg lehetne hallgatni őket, hogy elfogadhassák a nélkülük meghozott döntést?
Hiányolom a vezetési szerkezet nyilvánosságra hozatalát, mert arra nem merek gondolni, hogy ilyen még nincs.
Óhajom: ne szolgáltassuk ki a becsületesen sok-sok éve dolgozókat a munkaerőpiac regionális farkastörvényeinek.
Az érdekérvényesítés semmilyen formáját nem látom körvonalazódni. Úgy tűnik felénk még tanulni kell, hogy “egyedül nem megy …”