TÖRTÉNELEM

A mi méhünk mint faj fiatalnak tekinthető, 10-30 millió évvel ezelőtt alakult ki. Ősidők embere hamar felismerte a méh által előállított termékek jelentőségét, sok a fehérjetartalma. Gyakorlatilag a „méhészkedés” egy idős az emberrel. Ezt a tényt barlangrajzok bizonyítják, pl. Arana barlangban Spanyolországban egy lány lépes mézet szed méhekkel körülvéve. Ez a rajz 16000 éves Ebben az időben ez nem volt tudatos, a létfenttartás ösztöne irányította. Az ember kb 8000 éve telepedett le számára kedvező helyen. Igyekezett maga köré gyűjteni a számára fontos dolgokat, így a méheket is. Próbálva utánozni természetes élőhelyeiket, kövekbe üregeket vájt (kaptárkövek), fatörzsekbe odúkat vájt, gyékényből kasokat font, agyagból „kasokat” égetett a helyi adottságoknak megfelelően. Már az asszírok idejéből vannak írásos emlékek, mézzel készült gyógyreceptek formájában. Az egyiptomiak is jelentős mennyiségű méhészeti terméket használtak, balzsamozáshoz, édesítőszerként, gyógyításhoz, impregnáláshoz (viaszos vászon). Heródes király a feleségét, halála után mézes teknőbe tette, hogy megőrizze szépségét és hét évig ott tartotta. Mikor Arisztobolosz túlélte az egyiptomi harcokat, hazafelé megmérgezték, holttestét mézbe ágyazva szállították haza. Az ókorban a görögök a mézet (melissza) az istenek eledelének tartották. Tudták, hogy a méhek a nektárt a virágokból gyűjtik és úgy gondolták éjszaka az égből hullik alá. A rómaiaknak a korhoz képest fejlett méhészetük volt. Agyagból készült hengerekben tartották a méheket melyeket egymásra rakva lehetett növelni (rakodó?). Lyukacsos agyagedényekben csurgatták ki az összenyomkodott lépeket. A mindennapi asztalon állandó vendég volt a méz, lépes méz, gyümölcsös mézek. Az íráshoz használták a viasztáblákat, világításhoz viaszgyertyákat. Mézeskalácshoz, mézsörhöz, mézborhoz is sok mézet használtak. A rómaiak tovább adták tudásukat a keltáknak és a germán törzseknek ezek az avaroknak és a szlávoknak. Ide érkező magyarok tovább folytatták. Kisebb nagyobb hullámvölgyekkel a méhészkedés a XVI. századig megtartotta fontosságát. Ez időben kezdtek elszaporodni a cukorfinomítók. Világításhoz parafint kezdtek használni. A méhészkedés elvesztette jelentőségét és hanyatlásnak indult. XIX. században kezdett ismét népszerűvé válni, természetessége és sokoldalú gyógyhatása miatt, ez a mai napig tart. Bár a magyarországi mézfogyasztás alacsony, de kezd kialakulni egy tudatos mézfogyasztói réteg.

MAGYARORSZÁGI MÉHÉSZKEDÉS TÖRTÉNELME.

Magyarország területén már a honfoglalás előtt is méhészkedtek. Már 2600 évvel ezelőtt Herodotosz említést tesz arról, hogy az Iszter (Duna) folyó partjainál lakó trákok méhészkedtek. Ez időtájt ott még összefüggő hárserdők voltak. Ez jó alapot jelentett a fenti tevékenységre. Ezek maradványai a mai Szerbia területén foltokban megtalálható. A honfoglaló magyarok is méhészkedtek, erre utalnak a korabeli helységnevek, Mézadó, Méhes, Méhlő, Méhkerék, Méhész. Árpádkori írásokban sokat foglalkoznak a méhészkedéssel. Különleges kedvezményeket és védelmet élveztek a méhészek, ez gazdasági jelentőségére utal. Maguk a királyok is tartottak fenn méhészeteket. A kor rengeteg méhészeti terméket használt, mézet édesítőszerként, mézeskalácsnak, mézbornak és a közkedvelt mézsörnek és viaszt világításra. Mátyás király idejében Európát elláttuk mézestésztával, mézsörrel, mézborral, viasszal. XVI. századtól nálunk is hanyatlásnak indult a méhészkedés. A mézből készült italokat kiváltották az egyre jobb minőségű borok, viaszt a parafin, a mézet a nádból vagy répából készült cukor. Mária Terézia ismerte fel újból a méhészet jelentőségét és elkezdte támogatni, adómentességet adott, méhészeti főiskolát létesített, 1797-ben Keszthelyen alapított Georgikonban kötelezővé tette a méhészeti oktatást. Hatására nagyon sok kis méhészet (20-80 család) alakult. Ez a struktúra a közelmúltig fennmaradt. Napjainkban a piacgazdaság hatására kezdenek kialakulni a nagyobb ipari jellegű méhészetek, a kisebbek gazdaságossági okokból kezdenek megszűnni

A MÉZ

Eredeti méhészeti termék. A méhek a növények nektárjából vagy a levelein, hajtásain, ágain található édes nedvekből gyűjtik, majd saját

mirigyváladékukkal vegyítve átalakítják majd lépekbe ömlesztve mézzé érlelik.

MIBŐL KÉSZÜL A MÉZ ?

Növényekben a napenergia keményítők, cukrok, szövetek és rostok formájában halmozódik fel. A növények építőelemeit nedvei útján, a szöveteken keresztül áramoltatja testében. Ezek a nedvek szállítják többek között a cukrokat és az egyéb anyagokat is a nektármirigyekhez, melyek így válnak a méhek számára felszippanthatóvá. A méz cukros anyag, melyet a méhek általában a növények virágaiban termelt nektárból valamint növénynedvekből a mézhólyagjukban lévő invertin nevű diasztáz segítségével állítanak elő. Ezt a feldolgozott nektárt és nedvet lépekben raktározzák,ahol a mézzé alakulás folyamata folytatódik.

HOGYAN KÉSZÜL A MÉZ

A méhecske virágról virágra száll, alaposan vizsgálódik, ajkaival ki tudja nyitni a virágkelyhet, a nektármirigyekhez jut ahonnan szipókájával kiszívja a nektárt és begyűjti a növényekről a mézharmatot. Ezt a szállítás idejére a mézhólyagjában helyezi el. A nektár mézzé alakítási folyamata ettől a pillanattól a méh csodálatos kémiai laboratóriumában el is kezdődött. A méh közvetlen szerepének befolyására a nektár mind töménység, mind összetétel szempontjából jelentős változáson megy át. A hazarepülés alatt a nektár víztartalmának egy része a mézhólyag falain keresztül elpárolog, míg a mézhólyag nektáralmának hatására a méh mirigyeinek egy része elkezdi specifikus felmentek, erjesztők kiválasztását, melyek a nektár mézzé alakításának kémiai és biokémiai folyamatát befolyásolják. Ahogy a gyűjtő méh a kaptárba érkezik, mézhólyagjának tartalmát átadja a fiatal méheknek, melyeket életük első napjaiban „kaptárméheknek” is neveznek, mert a méheknél oly rendszeres munkamegosztásnál az ő feladatuk, hogy az átvett nektár a lép sejtjeibe raktározzák. A nektár azonban nem marad abban a sejtben, ahol az első fiatal méh elraktározta. Egy másik kiszippantja és másik sejtbe helyezi. A nektárt a méhek a nektárt rendszerint éjjel költöztetik. A fölösleges víz a folytonos költöztetés alatt és a szellőztető méhek tevékenysége következtében elpárolog mindaddig míg a méz fajtájára jellemző nedvességfokot eléri. Amikor a méhek elkezdik a mézet tartalmazó sejteket lefedni ez annak a jele, hogy a méz éretté kezd válni és amikor a sejtek fele már le van fedve a méz érett vagyis víztartalma kb 20%. A méz eltarthatóságára jellemző, hogy az egyiptomi piramisok agyagedényeiben, még élvezhető mézet találtak.

A MÉZ ALKOTÓRÉSZEI

A méz jelentős része, 15-20%-a víz, fő értékét képezik a szénhidrátok, a nitrogén vegyületek. A "cukrok" közül a legjelentősebbek az egyszerű cukrok közé tartozó szőlőcukor és gyümölcscukor. Ezek együttesen a méz szárazanyagának kb 90%-át teszik ki.A legédesebbek azok a mézek, amelyekben sok a gyümölcscukor. Elsősorban ilyen az akácméz, melynek gyümölcscukor tartalma az átlagos virágmézzel szemben 42% vagy annál több. Ennek a két cukorfajtának az aránya szabja meg a méz kristályosodási hajlamát. A szőlőcukor elősegíti, a gyümölcscukor meggátolja a kristályosodást. Kristályosodáskor a méz víztartalma nem változik. A kristályosodás nem csökkenti a méz fiziológiai értékét és nem utal idegen anyag belekeverésére. Ha a mézünk belekristályosodott az edénybe, akkor helyezzük az edényt egy nagyobb edényben lévő 40-45 fokos vízbe. Célszerű kevergetni, hogy a melegítés rövidebb ideig tartson. Egyes mézekben a zsírsavak is kimutathatóak. Például a gesztenyeméz azért alkalmas keringési betegségek, trombózis, artritisz, nőgyógyászati betegségek gyógyítására. A sötétebb mézek több nitrogénvegyületet és több ásványi anyagot tartalmaznak. Példaként az almamézben 16 féle elem fordul elő és legjelentősebb a kalciumtartalma. Az ilyen méz kismamák és gyermekek számára szükséges a csontképződéshez A méz nyomelemei, a réz a kobalt is elősegíti a vas felvételét a szervezetbe, a gyerekek vörösvérsejtjeinek száma gyorsabban nő. A mézben előforduló vitaminok: A, B, C, folsav.

A MÉZ GYÓGYHATÁSAI

A méz legismertebb tápláló és gyógyító hatású élelmiszer. A kimerültséget gyorsan hatékonyan meg lehet szüntetni a mézzel. Száj és garatgyulladásnál naponta egy kanál mézet kell fogyasztani sokáig a szájban tartva lassan elszopogatva. A sűrű, kristályos méz madulagyulladásnál baktériumölő, gennyeltávolító és gyulladáscsökkentő hatású. A méz stabilizálja a gyomor savháztartását. Segíti az emésztést. Enyhe hashajtó hatása az idősek és ülő foglalkozásúak számára kedvező. Segít a májnak méregteleníteni mérgezés, műtéti altatás után. A szervezet saját mérgei ellen is hatékony. A terhességi vészes hányás káros következményei ellen is jó. A méz jó májon kívül a vesére, húgyhólyagra és hasnyálmirigyre. Ezért a cukorbetegek- engedélyezett szénhidrát bevitel határain belül-mézet fogyaszthatnak. A méz külsőleg is alkalmazható mivel jó sebelzárást biztosít, ezért égési sebek, felfekvések, fekélyek esetén kiváló. Remek hatású a mézmasszás. A méz egyéb ismert tulajdonságai: könnyen emészthető, ízletes, étvágygerjesztő, erősítő, üdítő, nyálkaoldó, köhögéscsillapító, megerősíti a fogínyt, fogakat Használható sárgaság, lépnagyobbodás, mellkasi bántalmak, nemi gyengeség vese és epekő, bélféreg, mérgezések, szívbetegségek ellen.

A méhviasz

A lépsejtek légmentes lezárására szolgál. Védi a begyűjtött mézet a megromlástól.

A propolisz

(vagy méhszurok) Olyan gyantás, ragacsos anyag, amelyet a dolgozó méhek a kaptár védelmére, a betolakodó baktériumok és egyéb kórokozók ellen használnak. Növények – főleg nyárfafélék – rügyeiből, egyéb növényi nedvekből származik, melyet a méhek fertőtlenítő, ragasztó, tartósító céllal gyűjtenek, és használnak. Ennek a szurokszerű anyagnak az alkoholos kivonata kerül forgalomba.

Legjelentősebb hatóanyagai: gyanta, balzsam, viasz, illóolajok, flavonoidok, ásványi anyagok.

Erős fájdalom- és gyulladáscsökkentő, valamint antioxidáns hatású. A kaptárban a nagyobb testű betolakodó állatokat, miután megölték, a méhek propolisszal balzsamozzák be, így védekeznek a fertőzés ellen.

A méhpempő

A dolgozó méhek hormonváladéka. Ezzel a fehérjekoncentrátummal táplálják a kikelt álcákat 3 napig, illetve a méhanya kizárólagos eledele. Ez alapján lesz a méhanya sokszorosan nagyobb a dolgozó méheknél és a méhpempő hatására él a méhanya sokszorosan hosszabb ideig (3–5 év) is mint a dolgozó méhek. Ugyancsak a méhpempő hatására tud az méhanya óriási reprodukciós feladatot végrehajtani. Általános roboráló, teljesítményfokozó hatású az emberek esetében. Az emberek már ősidők óta csodaszerként fogyasztják. Jótékony hatását a tudomány is igazolta.

A méhméreg

A vipera méreghez hasonló speciális állati termék. Jellegzetes aminosava a taurin, amely csak a méhek vérében és bizonyos virágporokban fordul elő. A gyógyászatban nagy hatékonysággal alkalmazzák reuma, sokízületi gyulladás, idegzsába, szivárványhártya és ideghártya gyulladás esetén.

Alkalmazás módja: közvetlen méhszúrás a fájós testrészre, vagy közvetlen méhszúrás az akupunktúrás pontokon, vagy az akupunktúrás pontok beinjekciózása, illetve krémekkel bedörzsölve, valamint fonó és iontoforézissel juttatva a szervezetbe. Tilos a has és a fej kezelése.
Kontraindikált: vese, májgyulladás, cukorbetegség, terhesség, méhméreg allergia esetén.


		TÖRTÉNELEM A mi méhünk mint faj fiatalnak tekinthető, 10-30 millió évvel ezelőtt alakult ki. Ősidők embere hamar felismerte a méh által előállított termékek jelentőségét, sok a fehérjetartalma. Gyakorlatilag a „méhészkedés” egy idős az emberrel. Ezt a tényt barlangrajzok bizonyítják, pl. Arana barlangban Spanyolországban egy lány lépes mézet szed méhekkel körülvéve. Ez a rajz 16000 éves Ebben az időben ez nem volt tudatos, a létfenttartás ösztöne irányította. Az ember kb 8000 éve telepedett le számára kedvező helyen. Igyekezett maga köré gyűjteni a számára fontos dolgokat, így a méheket is. Próbálva utánozni természetes élőhelyeiket, kövekbe üregeket vájt (kaptárkövek), fatörzsekbe odúkat vájt, gyékényből kasokat font, agyagból „kasokat” égetett a helyi adottságoknak megfelelően. Már az asszírok idejéből vannak írásos emlékek, mézzel készült gyógyreceptek formájában. Az egyiptomiak is jelentős mennyiségű méhészeti terméket használtak, balzsamozáshoz, édesítőszerként, gyógyításhoz, impregnáláshoz (viaszos vászon). Heródes király a feleségét, halála után mézes teknőbe tette, hogy megőrizze szépségét és hét évig ott tartotta. Mikor Arisztobolosz túlélte az egyiptomi harcokat, hazafelé megmérgezték, holttestét mézbe ágyazva szállították haza. Az ókorban a görögök a mézet (melissza) az istenek eledelének tartották. Tudták, hogy a méhek a nektárt a virágokból gyűjtik és úgy gondolták éjszaka az égből hullik alá. A rómaiaknak a korhoz képest fejlett méhészetük volt. Agyagból készült hengerekben tartották a méheket melyeket egymásra rakva lehetett növelni (rakodó?). Lyukacsos agyagedényekben csurgatták ki az összenyomkodott lépeket. A mindennapi asztalon állandó vendég volt a méz, lépes méz, gyümölcsös mézek. Az íráshoz használták a viasztáblákat, világításhoz viaszgyertyákat. Mézeskalácshoz, mézsörhöz, mézborhoz is sok mézet használtak. A rómaiak tovább adták tudásukat a keltáknak és a germán törzseknek ezek az avaroknak és a szlávoknak. Ide érkező magyarok tovább folytatták. Kisebb nagyobb hullámvölgyekkel a méhészkedés a XVI. századig megtartotta fontosságát. Ez időben kezdtek elszaporodni a cukorfinomítók. Világításhoz parafint kezdtek használni. A méhészkedés elvesztette jelentőségét és hanyatlásnak indult. XIX. században kezdett ismét népszerűvé válni, természetessége és sokoldalú gyógyhatása miatt, ez a mai napig tart. Bár a magyarországi mézfogyasztás alacsony, de kezd kialakulni egy tudatos mézfogyasztói réteg. *MAGYARORSZÁGI MÉHÉSZKEDÉS TÖRTÉNELME.* Magyarország területén már a honfoglalás előtt is méhészkedtek. Már 2600 évvel ezelőtt Herodotosz említést tesz arról, hogy az Iszter (Duna) folyó partjainál lakó trákok méhészkedtek. Ez időtájt ott még összefüggő hárserdők voltak. Ez jó alapot jelentett a fenti tevékenységre. Ezek maradványai a mai Szerbia területén foltokban megtalálható. A honfoglaló magyarok is méhészkedtek, erre utalnak a korabeli helységnevek, Mézadó, Méhes, Méhlő, Méhkerék, Méhész. Árpádkori írásokban sokat foglalkoznak a méhészkedéssel. Különleges kedvezményeket és védelmet élveztek a méhészek, ez gazdasági jelentőségére utal. Maguk a királyok is tartottak fenn méhészeteket. A kor rengeteg méhészeti terméket használt, mézet édesítőszerként, mézeskalácsnak, mézbornak és a közkedvelt mézsörnek és viaszt világításra. Mátyás király idejében *Európát elláttuk* mézestésztával, mézsörrel, mézborral, viasszal. XVI. századtól nálunk is hanyatlásnak indult a méhészkedés. A mézből készült italokat kiváltották az egyre jobb minőségű borok, viaszt a parafin, a mézet a nádból vagy répából készült cukor. Mária Terézia ismerte fel újból a méhészet jelentőségét és elkezdte támogatni, adómentességet adott, méhészeti főiskolát létesített, 1797-ben Keszthelyen alapított Georgikonban kötelezővé tette a méhészeti oktatást. Hatására nagyon sok kis méhészet (20-80 család) alakult. Ez a struktúra a közelmúltig fennmaradt. Napjainkban a piacgazdaság hatására kezdenek kialakulni a nagyobb ipari jellegű méhészetek, a kisebbek gazdaságossági okokból kezdenek megszűnni A MÉZ Eredeti méhészeti termék. A méhek a növények nektárjából vagy a levelein, hajtásain, ágain található édes nedvekből gyűjtik, majd saját mirigyváladékukkal vegyítve átalakítják majd lépekbe ömlesztve mézzé érlelik. *MIBŐL KÉSZÜL A MÉZ ?* Növényekben a napenergia keményítők, cukrok, szövetek és rostok formájában halmozódik fel. A növények építőelemeit nedvei útján, a szöveteken keresztül áramoltatja testében. Ezek a nedvek szállítják többek között a cukrokat és az egyéb anyagokat is a nektármirigyekhez, melyek így válnak a méhek számára felszippanthatóvá. A méz cukros anyag, melyet a méhek általában a növények virágaiban termelt nektárból valamint növénynedvekből a mézhólyagjukban lévő invertin nevű diasztáz segítségével állítanak elő. Ezt a feldolgozott nektárt és nedvet lépekben raktározzák,ahol a mézzé alakulás folyamata folytatódik. *HOGYAN KÉSZÜL A MÉZ* A méhecske virágról virágra száll, alaposan vizsgálódik, ajkaival ki tudja nyitni a virágkelyhet, a nektármirigyekhez jut ahonnan szipókájával kiszívja a nektárt és begyűjti a növényekről a mézharmatot. Ezt a szállítás idejére a mézhólyagjában helyezi el. A nektár mézzé alakítási folyamata ettől a pillanattól a méh csodálatos kémiai laboratóriumában el is kezdődött. A méh közvetlen szerepének befolyására a nektár mind töménység, mind összetétel szempontjából jelentős változáson megy át. A hazarepülés alatt a nektár víztartalmának egy része a mézhólyag falain keresztül elpárolog, míg a mézhólyag nektáralmának hatására a méh mirigyeinek egy része elkezdi specifikus felmentek, erjesztők kiválasztását, melyek a nektár mézzé alakításának kémiai és biokémiai folyamatát befolyásolják. Ahogy a gyűjtő méh a kaptárba érkezik, mézhólyagjának tartalmát átadja a fiatal méheknek, melyeket életük első napjaiban „kaptárméheknek” is neveznek, mert a méheknél oly rendszeres munkamegosztásnál az ő feladatuk, hogy az átvett nektár a lép sejtjeibe raktározzák. A nektár azonban nem marad abban a sejtben, ahol az első fiatal méh elraktározta. Egy másik kiszippantja és másik sejtbe helyezi. A nektárt a méhek a nektárt rendszerint éjjel költöztetik. A fölösleges víz a folytonos költöztetés alatt és a szellőztető méhek tevékenysége következtében elpárolog mindaddig míg a méz fajtájára jellemző nedvességfokot eléri. Amikor a méhek elkezdik a mézet tartalmazó sejteket lefedni ez annak a jele, hogy a méz éretté kezd válni és amikor a sejtek fele már le van fedve a méz érett vagyis víztartalma kb 20%. A méz eltarthatóságára jellemző, hogy az egyiptomi piramisok agyagedényeiben, még élvezhető mézet találtak. *A MÉZ ALKOTÓRÉSZEI* A méz jelentős része, 15-20%-a víz, fő értékét képezik a szénhidrátok, a nitrogén vegyületek. A "cukrok" közül a legjelentősebbek az egyszerű cukrok közé tartozó szőlőcukor és gyümölcscukor. Ezek együttesen a méz szárazanyagának kb 90%-át teszik ki.A legédesebbek azok a mézek, amelyekben sok a gyümölcscukor. Elsősorban ilyen az akácméz, melynek gyümölcscukor tartalma az átlagos virágmézzel szemben 42% vagy annál több. Ennek a két cukorfajtának az aránya szabja meg a méz kristályosodási hajlamát. A szőlőcukor elősegíti, a gyümölcscukor meggátolja a kristályosodást. Kristályosodáskor a méz víztartalma nem változik. A kristályosodás nem csökkenti a méz fiziológiai értékét és nem utal idegen anyag belekeverésére. Ha a mézünk belekristályosodott az edénybe, akkor helyezzük az edényt egy nagyobb edényben lévő 40-45 fokos vízbe. Célszerű kevergetni, hogy a melegítés rövidebb ideig tartson. Egyes mézekben a zsírsavak is kimutathatóak. Például a gesztenyeméz azért alkalmas keringési betegségek, trombózis, artritisz, nőgyógyászati betegségek gyógyítására. A sötétebb mézek több nitrogénvegyületet és több ásványi anyagot tartalmaznak. Példaként az almamézben 16 féle elem fordul elő és legjelentősebb a kalciumtartalma. Az ilyen méz kismamák és gyermekek számára szükséges a csontképződéshez A méz nyomelemei, a réz a kobalt is elősegíti a vas felvételét a szervezetbe, a gyerekek vörösvérsejtjeinek száma gyorsabban nő. A mézben előforduló vitaminok: A, B, C, folsav. *A MÉZ GYÓGYHATÁSAI* A méz legismertebb tápláló és gyógyító hatású élelmiszer. A kimerültséget gyorsan hatékonyan meg lehet szüntetni a mézzel. Száj és garatgyulladásnál naponta egy kanál mézet kell fogyasztani sokáig a szájban tartva lassan elszopogatva. A sűrű, kristályos méz madulagyulladásnál baktériumölő, gennyeltávolító és gyulladáscsökkentő hatású. A méz stabilizálja a gyomor savháztartását. Segíti az emésztést. Enyhe hashajtó hatása az idősek és ülő foglalkozásúak számára kedvező. Segít a májnak méregteleníteni mérgezés, műtéti altatás után. A szervezet saját mérgei ellen is hatékony. A terhességi vészes hányás káros következményei ellen is jó. A méz jó májon kívül a vesére, húgyhólyagra és hasnyálmirigyre. Ezért a cukorbetegek- engedélyezett szénhidrát bevitel határain belül-mézet fogyaszthatnak. A méz külsőleg is alkalmazható mivel jó sebelzárást biztosít, ezért égési sebek, felfekvések, fekélyek esetén kiváló. Remek hatású a mézmasszás. A méz egyéb ismert tulajdonságai: könnyen emészthető, ízletes, étvágygerjesztő, erősítő, üdítő, nyálkaoldó, köhögéscsillapító, megerősíti a fogínyt, fogakat Használható sárgaság, lépnagyobbodás, mellkasi bántalmak, nemi gyengeség vese és epekő, bélféreg, mérgezések, szívbetegségek ellen. A méhviasz A lépsejtek légmentes lezárására szolgál. Védi a begyűjtött mézet a megromlástól. A propolisz (vagy méhszurok) Olyan gyantás, ragacsos anyag, amelyet a dolgozó méhek a kaptár védelmére, a betolakodó baktériumok és egyéb kórokozók ellen használnak. Növények – főleg nyárfafélék – rügyeiből, egyéb növényi nedvekből származik, melyet a méhek fertőtlenítő, ragasztó, tartósító céllal gyűjtenek, és használnak. Ennek a szurokszerű anyagnak az alkoholos kivonata kerül forgalomba. Legjelentősebb hatóanyagai: gyanta, balzsam, viasz, illóolajok, flavonoidok, ásványi anyagok. Erős fájdalom- és gyulladáscsökkentő, valamint antioxidáns hatású. A kaptárban a nagyobb testű betolakodó állatokat, miután megölték, a méhek propolisszal balzsamozzák be, így védekeznek a fertőzés ellen. A méhpempő A dolgozó méhek hormonváladéka. Ezzel a fehérjekoncentrátummal táplálják a kikelt álcákat 3 napig, illetve a méhanya kizárólagos eledele. Ez alapján lesz a méhanya sokszorosan nagyobb a dolgozó méheknél és a méhpempő hatására él a méhanya sokszorosan hosszabb ideig (3–5 év) is mint a dolgozó méhek. Ugyancsak a méhpempő hatására tud az méhanya óriási reprodukciós feladatot végrehajtani. Általános roboráló, teljesítményfokozó hatású az emberek esetében. Az emberek már ősidők óta csodaszerként fogyasztják. Jótékony hatását a tudomány is igazolta. A méhméreg A vipera méreghez hasonló speciális állati termék. Jellegzetes aminosava a taurin, amely csak a méhek vérében és bizonyos virágporokban fordul elő. A gyógyászatban nagy hatékonysággal alkalmazzák reuma, sokízületi gyulladás, idegzsába, szivárványhártya és ideghártya gyulladás esetén. Alkalmazás módja: közvetlen méhszúrás a fájós testrészre, vagy közvetlen méhszúrás az akupunktúrás pontokon, vagy az akupunktúrás pontok beinjekciózása, illetve krémekkel bedörzsölve, valamint fonó és iontoforézissel juttatva a szervezetbe. Tilos a has és a fej kezelése. Kontraindikált: vese, májgyulladás, cukorbetegség, terhesség, méhméreg allergia esetén.






Elérhetőség: wiley@freemail.hu