SOKAN LEHETÜNK, AKIK AZ ÚJ ÉV ELEJÉN nagy hittel és akarással teszünk fogadalmakat, hogy attól a naptól kezdve ezt vagy azt másként teszünk, vagy egyáltalán nem tesszük. De hányan lehetünk, akik be is tudják tartani? A magamnak tett, be nem tartott fogadalmaimra nem emlékszem, de nem felejtettem el, és be is tartottam azo¬kat, amelyeket anyámnak ígértem.
Ekkor történt, hogy bejelentettem otthon: színésznő szeretnék lenni, és ezért jelentkeztem Erdélyi Mihály színineveldéjébe. Nagy felbolydulás, felháborodás lett belőle, de kijelentettem, hogy ha nem lehetek színésznő, akkor leugrom az emeletről.
Tudták, hogy ha én kijelentek valamit…! Fontolóra vették hát a tervemet, és végül megszületett a döntés. Beleegyeztek, hogy színésznő legyek. Volt már a családunkban egy színésznő, anyám unokatestvére, Hunyady Margit, aki a Vígszínház nagy drámai hősnője, Jászai Mari igaz barátnője volt, és Hunyady Sándor írónak az édesanyja – s lám, ő sem hozott szégyent a családra…
Ezért kaptam meg végül a beleegyezést, de csak azzal a feltétellel, hogy három dologra esküt teszek: „1. nem fogok dohányozni, 2. nem iszom szeszesitalokat, és 3. nőket nem fogok szeretni!”
A harmadik feltételen nagyon elcsodálkozva kérdeztem: „Anyukát nem szabad szeretnem?” – „Dehogynem – felelte a mamám és ha majd megérted, tartsd be ezt is.” Amikor megértettem, betartottam.
És most, az életutam vége felé megköszönöm az anyámnak azokat a féltő eskütevéseimet, mert így sok bajtól menekülhettem meg, és most tisztának érezhetem magamat.
És megköszönöm azt is, hogy arra nem kellett megesküdnöm, hogy a férfiakat nem fogom szeretni – azt úgysem tudtam volna betartani. Mert a szerelem bennem szunnyadt már a születésem percében, majd az életem során többször fel-fellángolt, a mennybe repített, és a pokolba taszított. Már az óvodába is azért mentem örömmel, mert volt ott egy kisfiú, aki…
Később sok más kisebb-nagyobb lángolás után megtaláltam az Igazit, az Egyetlent, és boldog házasságban élhettem vele.
Egészen addig, amíg egyszer váratlan időben érkeztem haza, és egy idegen nőt találtam a férjem karjaiban, a hitvesi ágyunkban, de erről majd később…
A boldogságért mindig fizetni kellett, annak ára volt. És nekem azt mindig megérte megfizetni.