II. István (1116-1131)

1101-ben született.
Uralkodásának elsõ évében a német, velencei, és bizánci szövetség seregei Záránál legyõzték a magyarokat. Közép-Dalmáciát Velence szerezte meg.
1118-ban II. István öt évre békét kötött Velencével. Az osztrák õrgrófságba magyar sereggel betört a király. Befogadta a kijevi nagyfejedelem elõl Magyarországra menekülõ Jaroszláv vlagyimiri fejedelmet.
1122-ben II. János bizánci császár legyõzte a besenyõket, II István egy részüket befogadta zsoldosnak.
1123-ban Jaroszláv fejedelem szövetségeseként részt vett az oroszországi hadjáratban.
1124-ben Zára kivételével István visszaszerzi elõdei adriai foglalásait Velencétõl.
1125-ben a Szentföldrõl hazatérõ velencei seregek elkergették a magyar csapatokat a dalmát városokból.
1126-ban István szövetséget kötött a cseh fejedelemmel.
1127-ben a salzburgi érsekkel is békét kötött. István Álmos kiadását követelve betört a Bizánci Birodalomba. Elfoglalta Nándorfehérvárt, Nist, Szófiát. Amikor találkozott a bizánci fõerõkkel, visszavonult. Álmos herceg meghalt.
1128-ban II. János ellentámadást indított, átkelt a Dunán, megverte Haramnál a magyarokat. A magyar urak összeesküvését a király kivédte.
1129-ben újabb hadjáratot indított Bizánc ellen, majd békét kötött II. János császárral.

1131. március elején vérhast kapott, amely rövid idõ alatt végzett vele. Váradon temették el Szent László mellé.