Salamon (1063-1074)

1053-ban született.
Trónra lépéséhez anyja áldozatot hozott: a bajor hercegnek adományozta az addig féltve õrzött "Attila kardját".
Közben Béla fiai hazatérhettek, s Géza hercegi birtokot is kapott.
1067-ben cseh sereg tört Magyarországra, és Trencsénig pusztított.
1068-ban Salamon király és Géza herceg gyõzelmesen harcolt a horvátok oldalán a velenceiek ellen. Keleti nomád népek (besenyõk, úzok, kunok) törtek Erdélybe, majd a Tiszántúlt dúlták. A király, Géza, és László szétverték a zsákmánnyal viszavonuló hadakat a kerlési csatában.
1071-ben a bizánci császár besenyõ határõrei betörtek a Szerémségbe. Válaszul a magyar királyi és hercegi hadak elfoglalták Nándorfehérvárt, és Szerém várát. A zsákmány felosztása közben azonban összekülönböztek a hercegek, és a király.
1072-ben a bizánciak visszafoglalták Nándorfehérvárt; majd Salamon király és Géza herceg betört a birodalomba, Nisig nyomult elõre.
1073-ban eredménytelenül próbálták kibékíteni a fõurak a királyt a hercegekkel, belháború tört ki az országban.
1074-ben Salamon megverte a hercegek seregét, majd vereséget szenvedett tõlük Mogyoródnál. A királyi koronával elmenekült, Pozsony várába zárkózott, majd néhány év múlva 1087-ben az erdõben eltûnt, ismeretlen helyen nyugszik.
 

A XIII. századi krónika szerint az Adriai-tenger melletti Polában halt meg. Állítólagos sírja ma is látványoság.