Jean és az Uraság

- Jean!!! Ez a cipő szorít!!!!
- Mert benne van a tömése uram.
- Ugyan már, ha a fogamból kiveszem a tömést, még akkor is szorít...

- Jean, hozzon egy forró teát!
- Milyet?
- Mindegy! A lábamat akarom kiolvasztani a jégből!

- Jean, tartunk madárijesztőt a szobában?
- Nem, Uram!
- Akkor, már megint az anyám jött vendégségbe!

- Jean, megyünk a repülőtérre!!
- De uram, az anyósa csak holnap érkezik!
- Igen, de holnap nem érek rá kimenni!!

- Miért csak a bal papucsomat tette az ágy elé, Jean?
- Mert mindig bal lábbal kel fel, uram.

- Jean!
- Igen, Uram?
- Magának légy a kedvese?
- Nem, Uram.
- Akkor miért énekli azt, hogy légy a kedvesem?

- Jean, fejje meg a disznót!
- Minek, uram?
- Hogy disznósajtot csinálhassunk.

- Jean, vegyen fel sportcipőt!
- Miért, uram?
- Átfutjuk a mai újságokat.

- Jean, hozza be a baltát!
- Minek uram?
- Embert akarok faragni magából.

- Jean, maga tökéletes inas. Már harminc éve minden este hatkor felhozza a teámat az emeleti szobámba, és soha, egy cseppet sem löttyintett ki. Árulja el, hogyan képes ezt megcsinálni?
- Ó, uram, nagyon egyszerűen. A lépcső alján felszívom a pofazacskómba, majd mikor az emeletre érek, óvatosan visszaköpöm.

- Jean, áll még az egyezségünk?
- Nem, uram!
- Miért?
- Mert már elfáradt és leült.

- Mondja, Jean, miért iszik üres pohárból?
- Mert nem vagyok szomjas, uram.

Jean, kérek egy monoklit!
- Melyik szeme alá óhajtja, uram?

Jean, nézze meg, hogy járnak-e a tetőn autók!
- Miért uram?
- Mert tegnap olvastam az újságban, hogy elütöttek egy kéményseprőt!

- Jean, ma vendégek jönnek. Vágjon jó képet hozzájuk!
- A falon lévő Munkácsy jó lesz, uram?