A cukorbetegség

Fajtái
1-es típusú diabetes mellitus
(IDDM: Inzulin Dependens Diabetes Mellitus / fiatalkori cukorbetegség)
  A cukorbetegek 7-10% szenved a diabetes ezen formájában. Leggyakrabban gyermek, serdülő- vagy fiatal felnőttkorban jelentkezik, de bármely életkorban előfordulhat. A betegek általában soványak, gyakori a jelentős fogyás a betegség megállapítása előtt. A tünetek gyorsan megjelennek, a betegek kezeléséhez elengedhetetlen az inzulin.   Kezeletlen vagy rosszul kezelt esetben hyperglikaemiával járó eszméletvesztés, kóma léphet fel, mely végső soron halálhoz vezethet. Ennek a folyamatnak a hátterében legtöbbször az áll, hogy az immunrendszer idegennek ismeri fel a saját sejtjeinek egy részét. Az autoimmun gyulladás következtében a hasnyálmirigy inzulintermelő ß-sejtjei elpusztulnak, így súlyos anyagcserezavar jön létre.
Kiváltó tényezői lehetnek vírusfertőzések, a csecsemők korai tehéntejes táplálása, az ivóvíz nitrozamin-tartalmának emelkedése.
Jellemző klinikai tünetei: polyuria, polydipsia és polyphagia – a napi akár több száz g-ot elérő glycosuria miatti – gyors testsúlyvesztés, levertség, gyengeség, majd a ketoacidosis felléptekor émelygés, hányás, acetonszagú lehelet. Rendszerint napok, hetek alatt jelentkeznek.
Ritka formája a felnőttkori, látensen kialakuló autoimmun diabetes. Tünetei a 2-es típusú diabetesre hasonlítanak, nem viharos lefolyású, azonban hátterében az 1-es típusú cukorbetegségre jellemző, lassan előrehaladó, autoimmun eredetű ß-sejt pusztulás áll.
2-es típusú diabetes mellitus
(NIDDM: Nem Inzulin Dependens Diabetes Mellitus / időskori cukorbetegség)
Sokkal gyakrabban fordul elő, mint az 1-es típusú diabetes. A két betegségtípus előfordulási aránya körülbelül 10:1, tehát a cukorbetegek körülbelül 90%-át érinti ez a diabetes típus. Ebben az esetben a hasnyálmirigy normál mennyiségű inzulint termel, de a sejtek érzéketlenné válnak vele szemben. A perifériás inzulinrezisztencia miatt emelkedik a vércukorszint, a ß-sejtek igyekeznek még több inzulint előállítani. Ez a folyamat kóros inzulintermeléshez vezet, melynek következtében az inzulintermelés egy idő után véglegesen kimerül.

Évekig, évtizedekig is tünetmentes lehet, sokszor még a kórismézés idején sem okoz panaszt, csak a szűrővizsgálatok vagy más betegségek felkutatása kapcsán véletlenszerűen derül rá fény. A felismerés idején már nem ritkán szövődmények és társbetegségek is jelen vannak.
Kialakulásában a környezeti hatásoknak kiemelkedő szerepük van: túlzott táplálékfogyasztás, mozgásszegény életmód, az életkor előrehaladása és a stresszel teli élet. Az utóbbi években egyre gyakrabban fordul elő a fiatalabb korban fellépő 2-es típusú cukorbetegség, melynek alapvető oka a fiatalság nem megfelelő életmódja: kalóriadús táplálkozás, mozgáshiány, televízió és számítógép előtti inaktivitás.
Egyéb speciális típusok
Ebbe a csoportba több különböző hátterű cukorbetegség tartozik.
Gyakorlati szempontból a három legfontosabb csoport:

1. A genetikai okra visszavezethető MODY, amely 25 éves kor alatt kezdődik és közel normál testalkatú személyeket érint. Jelenleg hét fajtáját ismerjük, melyek genetikai vizsgálatokkal azonosíthatók.
2. A hasnyálmirigy különböző károsodásai (gyulladásos, daganatos, traumás) egyaránt elősegítik a cukorbetegség kialakulását. Napjainkban kiemelendő a krónikus alkoholizmus jelentősége, melynek következtében az ismétlődő hasnyálmirigy-gyulladások miatt elpusztulnak a ß-sejtek, így kialakul a diabetes.
3. Számos olyan gyógyszer van, amely vércukorszint emelő hatással rendelkezik, szénhidrátanyagcsere-zavart okozhat. Ide tartoznak például a szteroidok, amelyek gyulladásos betegségek kezelésére és testépítésre egyaránt használatosak.

Gestatiós diabetes
A cukorbetegség azon formája, amely a terhesség kapcsán vagy a terhesség alatt kerül diagnosztizálásra. Általában nem okoz panaszokat, viszont felismerésének hiánya mind a magzatra, mind az anyára nézve súlyos következményekkel járhat. A 24. és 28. hét között kötelezően szűrik.

A cukorbetegségről általában

A diabetes kockázatai,megelőzése