A cukorbetegség

• családi anamnézis
• bizonyos géneltérések
• születés előtti és utáni környezeti tényezők
• alacsony születési súly
• felesleges mennyiségű élelemfogyasztás
• fizikai inaktivitás
• elhízás
• terhesség alatti diabetes
• öregedés
• lelki terhelés, stressz

Genetikai háttér
A 2-es típusú diabetes hátterében nem a ß-sejtek pusztulása áll, hanem a korábban már említett inzulinrezisztencia (csökkent inzulinhatás, döntően a máj-, izom- és zsírszövetben) és ehhez társul még a Langerhans-szigetekben a ß-sejtek inzulinszekréciós zavara. Mindkét eltérés megelőzi a 2TDM kialakulását, mindkettő öröklött, mivel a betegek elsőfokú hozzátartozóiban már kimutatható.
A genetikai tényezők vizsgálata meglehetősen bonyolult. Nehézséget jelent a betegség nagyfokú heterogenitása, a kialakulás kései, különböző életkorban történő megjelenése, az erős környezeti hatás stb.
A 2-es típusú diabetes hátterében családon belül halmozódik. Az egypetéjű ikrek esetén az együttes előfordulás megközelíti a 100%-ot, ami csaknem duplája a kétpetéjű ikreknél vagy testvéreknél észleltekhez képest.   A 2-es típusú cukorbetegek leszármazottaiban, illetve testvéreiben a betegség valószínűsége 40-50%-os is lehet. Elsőfokú rokonokban 10-15% a diabetes megjelenési esélye, csökkent glükóztolerancia esetén 25-30%-ra emelkedik a rizikó.
Mára már számos kóros gént sikerül azonosítani, azonban ezek a génhibák a 2-es típusú cukorbetegség-csoportnak csak nagyon kis részét okozhatják, a többség genetikai mechanizmusa ismeretlen. A kutatók még nagyon sok kérdésre keresik a választ a diabetes-hajlamért felelős génekkel kapcsolatban. Azt azonban már tudhatjuk, hogy a 2-es típusú diabetes heterogén, multigenetikus betegség, tehát számos gén együtthatásának a következménye, és számos, ma még kevésbe jellemzett altípusa létezik.

Környezeti tényezők
A morbiditás fokozódása nem magyarázható önmagában az öröklődéssel, a környezeti tényezők is nagy jelentőséggel bírnak, amit egyértelműen bizonyít az etnikumok vándorlását követően fellépő megbetegedési aránynövekedés. Ha az embercsoportok bőségesebb gazdasági-, jobb szociális- és földrajzi környezetbe kerülnek, megfigyelhető a 2-es típusú diabetesben szenvedők számának emelkedése.  Elsősorban azokat a természeti népeket sújtja a betegség, akik genetikailag nincsenek felkészülve a környezet ilyen irányú, gyors változására. A „westernizálódott” ausztrál őslakók esete is például ezzel magyarázható: miután visszatelepítették őket a korábbi vadászó, gyűjtögető életmódjukba, néhány hét elteltével jelentős javulást észleltek a glükózintoleráns, elhízott kísérleti személyeken. Ez a kísérlet a fizikai tevékenység és az étrend szerepére hívja fel a figyelmet.

Fizikai tevékenység
Több tanulmány igazolta, hogy fizikai tevékenységgel akár 50%-kal is csökkenthető a magas inzulinszint. Mindemellett a mozgás számos jótékony hatással rendelkezik, mint például védő szerepe van az izomzatban lezajló „antidiabetikus” folyamatok-, a csökkent glükóztolerancia és a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásában is.
Étrend
Önmagában az étrendnek nincs közvetlen szerepe a cukorbetegség kialakulásában. Tévhit, miszerint a túlzott édesség- és szénhidrátfogyasztás okozza a diabetest, viszont az igaz, hogy az ezek következtében fellépő elhízás nagy jelentőséggel bír. A telített zsírok megemelik a vér lipidszintjét, inzulinrezisztencia léphet fel, ami szerepet játszik a cukorbetegség kialakulásában.
Nem és életkor
Egyes népességekben a nők 2-es típusú diabetese dominál, másokban a férfiaké. Elsősorban szociális tényezők, elhízás, fizikai tevékenység a 2-es típusú diabetes kialakulásának meghatározói, de a biológiai tényezők befolyása sem elhanyagolható.
Az életkor is szerepet játszik a morbiditás növekedésében. Az életkor előre haladtával nő a cukorbetegségben szenvedők száma. A 2-es típusú diabetes jellemzően 35 év felett jelentkezik, de a helytelen táplálkozás, fizikai inaktivitás következtében egyre inkább a fiatalabbakat is érinti. A diabetesesek 50%-a 65 év feletti. Az incidencia 65-80 év között 18%, viszont a 80 év felettieknél már 40%. Mivel a népesség átlagéletkora nő, a 2-es típusú diabetes is várhatóan gyakoribbá fog válni. Egyes feltételezések szerint, ha a civilizációs ártalmak továbbra is a jelenlegihez hasonló ütemben fognak hatni, akkor a lakosság 50%-a 60-65 éves korára cukorbetegséggel számolhat.

Elhízás
Az elhízás népegészségügyi jelentőségű probléma, amely a 2-es típusú diabetes kialakulásában is szerepet játszik. A testtömeg-index (BMI) alapján a lakosság 40%-a túlsúlyos (BMI> 27), 20%-a pedig elhízott (BMI≥ 30). Az alma típusú, hasra történő elhízás hajlamosít a csökkent glükóztoleranciára és a 2-es típusú cukorbetegségre, ezért fokozott figyelmet igényel.

Stressz
Napjainkban folyamatosan ki vagyunk téve kisebb-nagyobb lelki terheléseknek. A váratlanul bekövetkező nagyobb stresszhatások elősegíthetik a diabetes kialakulását, ha már az egyéb környezeti tényezők adottak a betegség kifejlődéséhez.
   
Tünetek
A 2-es típusú diabetes esetében a tünetek a betegség kezdetekor többnyire hiányoznak, általában lassan, évek-évtizedek alatt jelennek meg, akkor is csak enyhe formában. Ezért sokan nincsenek tisztában a betegség meglétéről. Ez a tény teszi veszélyessé a kórképet, mert már a panaszmentes időszakban elkezdődik az idült diabetes szövődmények kialakulása.
Típusos jellemzők:

A tünetszegény lefolyás magyarázza, hogy a diabetesesek valódi száma körülbelül kétszerese lehet az ismert esetek számának. A szövődmények megelőzése érdekében törekedni kell a korai kórismézésre.
Diagnózis
A diagnózis felállítása a fentebb említett klinikai tünetek (gyanújelek) és a laboratóriumi vizsgálatok (bizonyítás) alapján lehetséges.
Vércukorszint meghatározása indokolt:

Tünetmentes egyéneknél egyetlen kóros vércukorérték alapján nem lehet kimondani a diabetes kórisméjét, legalább még egy, más alkalommal történő, ismételt vizsgálat eredményének is alá kell támasztania. Ebben az esetben terheléses cukorvizsgálatot (OGTT – oral glucose tolerance test) kell végezni. A vizsgálandó személy 75 gramm szőlőcukrot fogyaszt el éhgyomorra, 2,5 dl vízben feloldva. Ízesítésre pár csepp citromlé engedélyezett. A vizsgálat előtt és a cukoroldat elfogyasztása után 2 órával vénás vért vesznek a vércukorszint meghatározása céljából.
Diagnózis felállítása
Egyértelmű a diagnózis, ha a klasszikus tünetek mellett az éhomi vércukor ismételten 7,0 mmol/l feletti, vagy az étkezés után mért vércukor a 11,1 mmol/l-t meghaladja. Csökkent glükóztolerancia esetén az éhomi vércukor 7,8 mmol/l alatti, a cukorterhelés utáni 2 órás érték pedig 7,8-11,1 mmol/l.
Amennyiben a klasszikus tünetek hiányoznak, elegendő, hogyha az ismételten mért éhomi vércukorszint eléri vagy meghaladja a 7,0 mmol/l-t.
Fontos megemlíteni, hogy a fenti vércukorszintek vénás plazmára és enzimatikus módszerrel mért értékekre vonatkoznak. A kórismézéshez kisméretű, hordozható, a cukorbetegek ellenőrzésére vagy önellenőrzésre használt vércukorszintmérő nem használható. Önmagában a vizeletcukor meghatározása sem diagnosztikus értékű, mivel a glükózuriának számos oka lehet, mint például a veseküszöb korral történő változása. Gyakran adhatnak álpozitív eredményt egyes gyógyszerek is. Álnegatív eredmények is előfordulhatnak, még glükóz-specifikus tesztcsíkok alkalmazásakor is, ezért kétes esetekben vagy a gyanújelek meglétekor a pontos diagnózis felállításához elengedhetetlen az terheléses cukorvizsgálat elvégzése.
Amerikai adatok alapján a 2-es típusú diabetes diagnosztizálásakor a cukorbetegség általában már 5 éve jelen van, tehát friss 2-es típusú diabetes nem létezik.
Szövődmények
A szövődmények az egyes cukorbetegség típusoknál hasonló módon alakulnak ki, ez a tény bizonyítja a diabetes-szindróma egységét. A komplikációkért elsősorban a magasabb vércukorszint  felelős.

A heveny diabetes szövődmények közé a vércukorszint hirtelen megemelkedése (hyperglikaemia), illetve kóros tartományba csökkenése (hypoglikaemia) tartozik. Elsősorban az 1TDM-ben szenvedőket érinti, azonban bizonyos orális antidiabetikumokat szedő 2TDM betegek is ki vannak téve ezen veszélyeknek. A súlyos akut szövődmények megfelelő anyagcsere-vezetéssel és rendszeres önellenőrzéssel többnyire elkerülhetők.

A kis-ér szövődmények kialakulását döntően a cukorbetegség fennállásának tartama és az anyagcsere-vezetés szintje határozza meg. Olyan szerveket, szöveteket érint, ahol a cukor passzívan szívódik át a sejtfalon keresztül, a vércukor koncentráció függvényében.

Általában 3-5év diabetes tartam után jelentkezik, a 2TDM felfedezésekor már 15-20%-os valószínűséggel jelen van. 20 év után a cukorbetegek közel 100%-ánál fellelhető valamilyen szemfenék-károsodás.
Noha a retinopathia diabetica az elmúlt egy-két évtizedben csökkenő tendenciát mutat – feltehetően a jobb terápiás lehetőségek miatt – még ma is számos országban ez képezi az újonnan kialakuló vaksági esetek leggyakoribb okát.

Az 1TDM-ben és 2TDM-ben szenvedőket azonos mértékben sújtja. Az előzőeknél ritkábban fordul elő, az esetek 20-30%-ában fejlődik ki.

Az újonnan felismert 2-es típusú cukorbetegekben neuropathiára utaló vizsgálati eltérés vagy neuropathiás panasz már a betegség diagnosztizálásakor észlelhető.

A nagy-ér szövődmények (cardiovascularis) az atherosclerosis különböző formáinak kialakulását jelenti. A 2-es típusú diabetes igen gyakran társul a nagyerek megbetegedésével, illetve felgyorsítja a középkorú és idős emberekben fennálló érelmeszesedési folyamatokat. A cukorbetegekben a cardiovascularis morbiditás 2-5-szöröse a nem cukorbeteg népességének. Figyelemre méltó, hogy már a 2-es típusú diabetes megjelenését megelőzően, az IGT stádiumában is fokozott a cardiovascularis megbetegedések kockázata.

A 2-es típusú diabetesben a szívkoszorúerek meszesedése és a következtében fellépő infarktus-halálozás 4-6-szor gyakoribb, mint a nem cukorbeteg egyénekben.

A diabetesben szenvedők között 2-3-szor gyakrabban fordul elő az agyi artériák szűkületére, trombózisára visszavezethető bénulás, beszédzavar. Ennek következtében fokozott mértékben kell számolni az érintett agyi területek ellágyulásával.

Diabetesben az alsó végtag artériáinak keringési zavara, szűkülete is gyakoribb. Fontos azonban megjegyezni, hogy a diabeteses láb problémái elsősorban nem az érelmeszesedésre vezethetők vissza, hanem a diabeteses neuropathiára.

Cukorbetegek esetében 40-szer gyakrabban fordul elő az alsó végtag nem balesetre visszavezethető amputációjára, mint a hasonló korú nem cukorbeteg egyéneknél.

Különböző felmérések szerint az erectilis disfunctio a cukorbeteg férfiaknál 35-70% gyakorisággal fordul elő. Amerikai tanulmányok leírták, hogy diabeteses férfiak körében az impotencia 3-szor gyakoribb, mint nem diabeteses sorstársaiknál.

Az ínysorvadás és ínygyulladás hosszan fennálló diabetes esetén sokkal gyakoribb, mint a nem cukorbeteg személyekben. Normális közelében lévő vércukorszint értékekkel és rendszeres, gondos fogápolással a cukorbetegek idő előtti foghullása megakadályozható.

A cukorbetegek bőre általában szárazabb, sérülékenyebb, fertőzésekre hajlamosabb. Például: gombás megbetegedések (testszerte), bakteriális fertőzések (szőrtüszők mellett gennyes folyamatok).

 Évtizedek óta fennálló diabeteseseknél előfordulhat, hogy az izületek megduzzadnak, elmerevednek, a kéz bőre megvastagszik és az izületek mozgástere csökken.  

Prevenció

A 2-es típusú diabetes megelőzési lehetőségeinek vizsgálata a betegség jelenlegi gyakorisága, várható incidencia-növekedése, valamint a betegre és társadalomra rótt egészségügyi és anyagi teher miatt egyaránt lényeges. 
Az esetek túlnyomó részében a 2TDM az elhízás és a nem megfelelő, mozgásszegény életmód talaján jön létre. A túlsúly, az elhízás megelőzése, illetve a súlytöbblet megfelelő kezelése egyben azt is jelentheti, hogy a cukorbetegség ezen fajtája elkerülhetővé válik.

elhízás megelőzése

  

Kétségtelen, hogy a prevenció leghatásosabb módszere a genetikai közbeavatkozás lenne, azonban még nem ismerjük azokat a hibás géneket, amelyek 2-es típusú diabeteshez vezethetnek. Ha a családban már előfordult a betegség – az egyén genetikai hajlammal rendelkezik –, különösen fontos az egészséges életmód.
Az egészséges életmód egyik alappillére az egészséges táplálkozás, amely a cukorbetegség megelőzése szempontjából a kalória-, zsír- és finomított cukrokban szegény, rostdús étkezést jelenti. Fontos, hogy a gabonafélék (teljes kiőrlésűek) és zöldség-főzelék, gyümölcsök adják a napi táplálékunk legjelentősebb részét. Kevesebb, de még mindig napi szinten fogyasszunk húst (halat hetente), tejet, tejtermékeket és csak csekély mértékben javasolt a cukor- és zsírbevitel.
A másik jelentős tényezője a fizikai aktivitás. Sajnos a napi elfoglaltságok mellett nehéz időt szakítani a rendszeres testmozgásra. Szabadidőnkben szívesebben ülünk a televízió, számítógép előtt, mint a szabadban mozgunk. Ennek a helytelen szokásnak a kialakulását már gyermekkorban meg lehet előzni, mindössze napi 30 perc rendszeres testmozgással.
A megfelelő stresszkezelés is az egészséges életmód része és a 2TDM felszínre kerülésében is szerepet játszik. Napjainkban szinte elképzelhetetlen stresszmentesen élni, ezért meg kell tanulni a stresszel együttélni. Különböző stresszkezelési technikák ismertek: relaxáció, jóga, természetjárás, közös játékok, öröm stb.
Az egészségkárosító szenvedélyeket és devianciákat célszerű mellőzni – dohányzást, mértéktelen alkoholfogyasztást, drogfogyasztást –, mert ha közvetlenül nem is gyakorolnak hatást a cukorbetegség kifejlődősére, az egyéb jelenlévő ártalmas tényezőket felerősíthetik.

A diabetes felismeréskor, illetve a beteggel történő első találkozáskor szükséges lépések, elvégzendő feladatok:

A beteg ellenőrzésének gyakoriságát a betegség típusa, kezelési módja, valamint az esetleges szövődmények határozzák meg. A 2-es típusú (nem inzulinnal kezelt) beteg gondozása során évi 2-4 alkalommal javasolt az ellenőrzés.
Minden orvos-beteg találkozáskor elvégzendő:

Évente legalább egyszer elvégzendő:

         A szérumlipidek vizsgálata általában évente egy alkalommal javasolt, azonban kóros vérzsírszintű és/vagy antilipidaemiás kezelésben részesülő egyéneknél gyakrabban szükséges. A háziorvosi szolgálaton kívül léteznek spontán szerveződött diabetes szakellátó helyek, amelyek a cukorbetegségben szenvedő egyének komplex kezelését és oktatását támogatják. Jelentős szerepet töltenek be a szövődmények kialakulásának megelőzésében, a háziorvossal, beteggel szoros együttműködésben.

 

A cukorbetegségről általában

A diabetes fajtái