Sose gondolt még arra, hogy a Keller-könyvek mintájára rövid, összekapcsolódó sztorikból állít össze egy Ehrengraf-regényt? Még a második Keller-nek, a Hist List-nek (amit a legtöbben csakis regénynek tekintenek) is volt pár fejezete, ami eredetileg önálló novellaként jelent meg.

Igen, de az valahogy utólagos megoldás volt. Megírtam a Hit List-et, elejétõl a végéig, egy kész regény. Nem hinném, hogy ez menne Ehrengraf-val. Szinte teljesen kizárt.

Oké, de részemrõl nagyon odavoltam azokért a sztorikért. Lehet, hogy csak egyszeri poén volt, de annak remek.

Köszönöm.

Ha már Keller-nél tartunk, látjuk még õt valaha?

Azt hiszem igen, egyszer talán lesz egy harmadik Keller-könyv. Végülis, három könyv kell egy trilógiához. Kettõ csak…hát, biológia lenne.

Tavaly tavasszal Tahiti-be utazott, ahol, úgy hallom, sikerült idõt szakítani az írásra is két merülés között.

Igen, valóban írtam, méghozzá egy Keller-kisregényt egy Evan Hunter [azaz Ed McBain] all-star gyûjteménybe. 2004 vagy 2005-ben elvileg a boltokba kerül.

Apám, Ön aztán nem áll le. A legutóbbi számlálás alapján hány országban járt már? Amikor utoljára beszéltünk, úgy emlékszem 120 körül volt.

Százhuszonnyolc.

Hadd kérdezzek még valamit Matt Scudder-rõl. Annyit változott az évek alatt, öregedett, tapasztaltabb lett, ami valahogy reálisabbá teszi a többi szereplõinél. Aztán, ugye meg is nõsült, ahogy a Hope to Die-ból kiderül. Van még valami neki, vagy csendesen nyugdíjba vonul?

Nézze, ez olyasmi, amit nagyon szeretek a Scudder-történetek írásakor – sose vagyok benne biztos, mi következik. Pont ez benne a vonzó.

Az összes fõhõse közül, melyik a legkedvesebb a számára?

Nem tudom. Ez egy olyan kérdést, amit talán másnak kéne feltenni. Azt tudom, hogy [az író] Peter Straub, miután elolvasta a Bérgyilkost, azt mondta, hogy szerinte a legjobban Keller-re hasonlítok.

Valószínûleg igaz, hogy bár különbözõ karakterekrõl van szó, mindegyik hordoz valamit az írójából.

Igen, én is így gondolom…noha szerintem Bernie azért becsületesebb nálam.

Miért választotta a krimi-írást?

Nem tudom. Sokat olvastam gyerekként, leginkább krimi-irodalmat. Aztán rájöttem, hogy írni is nagyon szeretek; az ötleteim nagy része meg fõleg e mûfaj terén volt hasznosítható. Az elsõ sztori, amit eladtam [a Manhunt magazinnak, 1957-ben], ilyen volt.

Szóval, voltaképp, ezt leszámítva lehetett volna science-fiction író is?

Nem, nem errõl van szó. Az elsõ év, amikor elkezdtem hivatásból írni, elkövettem egy science-fiction novellát is, amely végül az év legjobbjai kötetben jelent meg. Végül azonban, nem támadt több ötletem sci-fi-témában. Olvastam persze sok ilyen könyvet, ismerem az írók jó részét, tisztelem is õket, de ez nem az én terepem.

Sose ébredt még úgy az éjszaka közepén, hogy „Kész. Írni akarok egy fantasyt, vagy egy westernt.”?

Nem, nem fordult elõ.

Tehát így boldog, ahogy van, krimi-íróként.

Nem is igazán így tekintek magamra. Egyszerûen csak szeretem amit csinálok. Sose tervezek nagyon elõre, csak a következõ könyvig.

Mit élvez a legjobban az írásban?

Leginkább magát az alkotás örömét.

Vázlatból dolgozik?

Nem jellemzõ. Kezdetben próbáltam, de úgy 25 éve nem csináltam már ilyet. De senkinek sem mondanám azt, hogy így a helyes. Egyszerûen nekem nem vált be ez a módszer.

A Writer's Digest-nél rovatvezetõ volt évekig, és több könyvet is kiadott magáról az írásról [például a Telling Lies for Fun and Profit-ot, 1981-ben]. És ezt mindig is nagyon szerettem Önben: azt mondja, nincs egy jó út, csak olyan, ami mûködik.

Pontosan. Ha kész a mû, igazából senkit se érdekel, hogyan jutott el a szerzõ odáig. Nem számít, hogy az örökkévalóságig íródott-e, vagy egyszerûen kifolyt az íróból, mint csapból a víz. Ami az oldalakon van, az a lényeg.

Ha már szóba került a non-fiction, részt vett egy új könyv, a Gangsters, Swindlers, Killers, and Thieves: The Lives of Fifty American Villains szerkesztésében. Ez hogy történt?

Az ötlet [a szerkesztõ] Anne Savarese-tõl jött, aki az Oxford University Press-nél dolgozik. Egyszerûen ki kellett válogatnom 50 rosszfiút, akik életrajza szerepel a könyvben.

Tehát nem Ön írta ezeket az életrajzokat?

Nem, egyenesen az American National Biograph lapjairól jöttek, de írtam mindegyikhez külön elõszót, illetve egy hosszabbat, magához a kötethez is.

Valószínûleg élvezetes munka lehetett. Amikor elõször hallottam róla, egybõl eszembe jutott Scudder, még a régi idõkbõl. Ön is nagy rajongója az ilyen non-fiction könyveknek?

Igen, kedvelem õket. És örülök, hogy ez [a Gangsters, Swindlers] így sikerült. Ha minden igaz, ebben a hónapban jelenik meg, és mivel mindent megpróbálunk, hogy kapcsolatban maradjunk könyvtárakkal és boltokkal, ahol elõadást tartok, hoztam magammal pár kartonnyit, és bepakoltam a terepjáróba, biztos, ami biztos.

Hallottam, hogy írt egy elõszót a Gotham Central-hoz, amit a DC Comics ad ki még májusban. Ez egy képregény a Gotham City-i rendõrségrõl, akik nyomozásában most Batman nem segít. Ismét egy új fajta projekt. Hogy került bele?

Valaki a DC Comics-tól felajánlotta ezt a lehetõséget. Egy képregénynek nem kell túl hosszú elõszó, szóval nem magáról az anyagról írtam, hanem egy esszét Gotham-rõl, mint New York-ról.

Sok képregényt olvas? Vagy, gondolt már arra, hogy belevág egy ilyen írásába, avagy szeretné látni valamelyik munkáját ilyen formában adaptálva?

Nem szoktam képregényeket olvasni, inkább verbális típus vagyok, mint vizuális. De ez nem azt jelenti, hogy nem tisztelem magát a médiumot. Nem szeretnék belevágni ilyesmibe. Viszont, amíg mi itt beszélgetünk, egy kaliforniai csapat épp egy Tanner-képregényen dolgozik. Meglátjuk, mi sül ki belõle.

Nos, azt hiszem, lassan a végéhez is érünk. Valami utolsó megjegyzés esetleg?

Ó, mint például?

Nem tudom. Szokott embert ölni szabadidejében?

Nem, egyelõre nem jellemzõ.

Vagy van játék-show-házigazdaként titkos élete?

[Nevet] Mint Chuck Barris? Nem, de én is olvastam az Egy veszedelmes elme vallomásai-t, amikor kijött, úgy 20 éve. Érdekes volt, az biztos, de ki tudja, valóban az igazat mondta-e.

Talán Keller elolvassa, és új munkába vág bele, a televízió berkeiben.

Sose lehet tudni. Nem tudom, mirõl írok legközelebb, szóval nehéz megmondani, mi jöhet, ami megfog, és felkelti az érdeklõdésemet.

Valami végsõ gondolat a Gyémánt Tõr-rel kapcsolatban?

Tudom, hogy nem érdemlek meg egy ekkora kitüntetést, de a szürke hályogot sem, szóval ez van.

2004. május

(a beszélgetés eredetije itt található)

(1. oldal) (2. oldal)

vissza