Az hát. A kiadók több régi könyvem nevén változtattak.

De mára azért több beleszólása van a dologba?

Oh, igen. Ha a cím nem a legjobb, együtt leülünk, és megpróbálunk kitalálni egy másikat. Nem olyan, mint amikor anno a ’60-as években a Fawcett Gold Medal-nak írtam a puhafedeles könyveket.

Térjünk rá mindenki kedvenc bérgyilkosára: Keller-re. A legutóbbi könyv a Hit List volt. Jól értem, hogy készül a film, aminek Ön írja a forgatókönyvét?

Igen, végülis én felelek a szkriptért. Egy páran megpróbálták megírni, de az elsõ változat után a producerek elégedetlenek voltak. Olyasvalakit kerestek, aki hû tud maradni a könyvhöz. Gondoltam, szólok nekik, hogy ismerek valakit. Sose érdekelt annyira a forgatókönyv írás, de most úgy éreztem, talán érdemes lenne belevágni. Végülis mindenki elégedett volt az eredménnyel. A producer független, szóval most ott tartunk, hogy próbálja elintézni az anyagiakat, hogy elkezdõdhessen a forgatás.

Még mindig Jeff Bridges szerepel a tervben, mint fõszereplõ?

Igen.

Milyen problémákkal szembesült a szkript írásakor? Könnyû volt? Teljesen át kellett hangolódnia az írás során?

Az volt a jó benne, hogy kevesebb dologra kellett odafigyelni. Hiszen csupán száz oldalról van szó, a négyszáz helyett, ráadásul ezek nem is teljes, csak fél oldalak, ha a szöveget nézzük. Nem kell túl választékosan fogalmazni, hiszen néha csak mankóként használják a forgatókönyvet. Ebben az értelemben könnyebb. Részben ez az oka annak, hogy sokan manapság inkább szkriptet akarnak írni, mint könyvet. Nyilván kevesebb idõbe tellik. De, a másik oldalról meg nagyobb pontosságot igényel. Rájöttem, hogy két óránál többet egyszerre nem tudok rajta dolgozni, utána abszolút kimerülök. Teljesen más fajta koncentrációt igényel, mint egy regény.

Nehéz volt eldönteni, mely részeket kell kivágni, hogy össze lehessen tömöríteni a könyvet?

Igen, eléggé. A producer feladata, hogy folyton emlékeztessen, mit, és mennyit kell még kivágni. És általában igaza is van, ahogy kiderült.

Nekem úgy tûnik, az különösen nehéz lehet, amikor Keller belsõ monológjait, gondolatait kell kivágni. Lesz esetleg hangalámondás?

Pontosan – ez tényleg nehéz ügy. Nincsenek hangalámondások, de vannak más módszerek, amikkel lehet érzékeltetni, mit gondol akció közben. A lényeg, hogy jól elkapjuk a szereplõ személyiségét, hangsúlyát, és hogy el tudjuk mondani a történetet.

És, gondolom bizonyos szinten bízni is kell a színészben, igaz?

Hogyne, ez a másik lecke, amit megtanultam. Nem kell lebetûzni neki, Jeff [Bridges] érti a dolgát. És tudom, hogy menni fog neki. Remek színész, ami sokat segít.

Látom két új antológiával is készül: Opening Shots 2 és a Speaking of Greed, a Cumberland House-tól. Amikor felkérik egy ilyen munkára, mennyire van beleszólása a válogatásba és a szerkesztésbe?

A sorozattól függ. A Master's Choice-nál és az Opening Choice-nál én válogattam ki, melyik szerzõtõl mit szeretnék látni a kötetben.

Jó sok munka lehetett!

Az hát. A Deadly Sin-nél, a Cumberland House antológiáknál, én írtam a bevezetõ kisregényt, de a Tekno Books-os emberek, akik a partnereim ebben a vállalkozásban, válogatták ki a történeteket. Általában csak rájuk nézek, és jóváhagyom õket – néha pedig van pár sztori, ami nem tetszik, és kivesszük õket – máskor pedig akadnak novellák, amik annyira tetszenek, hogy megkérem a srácokat, intézzék el a beszerzésüket. Ezek az antológiák amúgy újrakiadások, leszámítva azt a kisregényt.

Élvezi a szerkesztés folyamatát?

Abban az értelemben nem veszek részt benne, hogy a szöveget alakítgatnám. Szeretem, amikor kijön egy könyv és a kezemben tarthatom. Úgy éreztem, hogy elég erõs kötetek voltak, amik részben nekem köszönhetik a sikerüket. De amit igazán szeretek, az persze az írás. De még ezt se mindig! (nevet)

Például mikor nem?

Amikor nem megy jól. Nem lesz könnyebb az évek során. Nem is hinném, hogy annak kéne lennie. Úgy gondolom, amikor már egyszerûbb, az nem is az igazi.

Másik nagy kedvenc a szereplõi közül Bernie Rhodenbarr, az úriember, aki könyvesboltot vezet, és betörõként tevékenykedik. Tényleg igaz, hogy régen fontolgatta, hogy ezt a szakmát választja? Ez kissé apokrif történetté vált az utóbbi idõben.

Hát igen. Talán jobb is, ha az emberek úgy tudják, igenis apokrif. (nevet) De komolyan, régen ez a lehetõség is fennállt. Nem volt más ötletem, az írással meg gondjaim voltak.

Mi a helyzet most Bernie-vel?

Nem tudom. A könyv, amin most dolgozom – már van egy vázlat-szerûségem – az egy többnézõpontú thriller New York-ról. Ha minden jól megy – és nem tudom, miért ne menne – valószínûleg 2003 telén vagy tavaszán kerül kiadásra. A következõ Bernie Rhodenbarr meg valószínûleg egy évvel késõbb követi.

Többnézõpontú könyv – ez ugye nem sorozat lesz? Részben errõl beszélt, amikor azt mondta, igyekszik íróként minél több mindent kipróbálni?

Igen, azt hiszem. Ez a könyv már elég régen a fejemben van.

Annak ellenére, hogy rengeteget ír, tud idõt szakítani a családi életre is. Hogyan egyezteti össze a munkát a privát élettel (fõleg, hogy annyit turnézik, és utazik)? Vannak prioritások? Vagy csak „ahogy jön”?

Azért utazunk olyan sokat, mert egész egyszerûen jólesik. Csak így tudok igazán kikapcsolódni. Hiszen, ha arra gondolunk, mennyi e-mail és egyéb kapcsolatot kell fenntartani – a többi dologról nem is beszélve – akkor látszik, hogy ez kissé sok. Amikor mondjuk a Csendes-óceán egyik szigetén vagyunk, legalább el tudunk errõl feledkezni egy idõre.

Magával viszi a számítógépét utazásra?

Nem.

A technikai forradalom hatott egyáltalán Önre?

Persze, hat-hét éve már én is foglalkozom az Internettel. Már ezelõtt is dolgoztam egyébként számítógépeken. Szeretem õket, ahogy az Internetet is. 1997-ben mégis kézzel írtam egy könyvet. Nem volt annyira más. Az a nehéz, hogy eldöntsd, mit írsz le, nem az, hogy hogyan. De általában egybõl gépre dolgozom. Sose volt igazán jellemzõ rám, hogy átírjak valamit.

Megvolt már a 100 ország?

Nem. De ha minden jól megy, még az idén elérjük. A következõ úti cél az Antarktisz, és valószínûleg azzal meglesz.

Volt már olyan hely, ahol még nem volt, pedig szeretett volna?

Mindenhova el akarunk menni. Amikor a feleségemmel elõször utaztunk, azt hiszem amikor összeházasodtunk, egy nap, csak úgy, összeállítottunk egy listát a helyekrõl, ahova el szerettünk volna jutni. Ezt úgy tíz perc múlva abba is hagytuk, amikor rájöttünk, hogy igazából mindent felsorolunk, amirõl valaha hallottunk.

És most pont ennek a tervnek a megvalósításán dolgoznak.

Igen, ezen vagyunk.

Mit szeret csinálni utazás közben?

Mindenfélét. Amikor elég lehetetlen helyekre megyünk, többnyire társasággal tesszük. Ez sokkal egyszerûbbé teszi az életet. Általában körülbelül tizenöt fõs csoportokra kell gondolni. Nem olyan, mint amikor hatalmas csapatokkal túrázik az ember. Ha Európában járunk, szívesen járjuk az országot vonattal.

Említette korábban, mennyit változott a szakma. Melyik a legnagyobb változás, amit észlelt?

Millió ilyen van, de mások jobban fel tudnák ezeket sorolni, mint én. A legszembetûnõbb a kiadók számának változása. Régen sokkal több volt. Akad olyan, mára sikeres regény, amit vagy 25 hely is visszautasított, mire végül kiadóra talált. Ma ez csak úgy történhet meg, ha egy írást helyenként ötször is elutasítanak. Így meg egyáltalán hogy lehetne találni 25 kiadót akinek elküldhetné ma valaki az anyagát? Most ott tartunk, hogy aki elvesztette az állását ebben a szakmában, és 35 fölött van, az már kereshet más munkát. Ez van. Részben ezért lézeng annyi ügynök manapság. Egy ügynök csupán jelszó egy állástalan szerkesztõnek. Gyakran pont ezekbõl lesznek szabadúszó szerkesztõk.

Írna még egy forgatókönyvet?

Mindenképpen. Nagyon élveztem.

Több forgatókönyvíró mondta nekem, hogy utálták ezt az egész közremûködést, sokkal szívesebben írtak volna egy regényt – teljesen maguktól, beleszólás nélkül.

Van benne valami. Jelenleg amúgy olyasmibe vágnék bele, ha már ennél a témánál vagyunk, hogy másvalaki forgatókönyvét, ami eleve egy adott könyvön alapszik, írnám át. Azt hiszem így tudnék teljesen elfogulatlan maradni.

Ha a saját munkájáról szó, gondolom fájdalmas lehet nézni, ahogy megcsonkítják.

Egy kicsit tényleg az. De ha az ember annyira fájdalmasnak érzi, talán jobb, ha valami mást kezd el csinálni. Még ha képes is valaki elszakadni a saját regényétõl, úgyis csak a saját nézõpontjából tud figyelni. Valahogy mindenképpen korlátolt marad a szemlélet, ami, ha más munkáját adaptáljuk, kiküszöbölhetõ.

Úgy tûnik, általánosságban, Hollywood elég barátságtalanul viselkedik azokkal a szerzõkkel, akik maguk szeretnének forgatókönyvet írni a regényükbõl.

Hát, ez a producertõl függ, attól, hogy õ miképp látja a dolgokat.

Fiatalkorában volt valami olyan olvasmányélménye, amire még mindig élénken vissza tud emlékezni?

Nem mondhatnám. Tinédzserként rengeteg XX. századi realista szerzõtõl olvastam, viszont sok klasszikus kimaradt az életembõl, sajnos. Tizenöt éves korom óta tudtam, hogy író szerettem volna lenni. Ismeretlen tényezõk folytán. Fogalmam sincs, miért döntöttem e hivatás mellett.

Ha nem író lenne, el tudná képzelni, milyen más hivatást választott volna?

Hát, asszem a betörést már kizártuk. Nem tudom. Tényleg elég bizonytalan vagyok e téren.

Van még valami, amit üzenne az olvasóknak?

Nagyon hálás vagyok nekik, hogy ennyi év után is kitartanak mellettem.

2001. október-november

(a beszélgetés eredetije itt található)

(1. oldal) (2. oldal)

vissza