Black Molly

Történelem

A kezdetek (1989-1992)

Három akkori ifjú gimnazista, Antal László, Csoltó Adrián és Varga Péter, 1989-ben zenekart alapított, aminek Csoltó és Varga közös ötlete nyomán az Imperator nevet adták. A fiúk eleinte nem értettek a hangszereikhez, de szorgalmas gyakorlással folyamatosan képezték magukat. Hamarosan bevették dobosnak osztálytársukat, Bata Pétert, aki szintén képzetlen zenész volt, de nagyon lelkes és fejlõdõképes. Antal billentyûzött, Csoltó és Varga gitároztak. Néhány feldolgozás után hamar elkezdtek saját számokat írni, meghatározhatatlan stílusban, mert mindnyájan más stílust kedveltek, és ezek keveredtek valamelyest a zenéjükben, bár a domináns a rock hangzás volt. Kb. 2 és fél évig zenéltek így együtt, majd Bata elhagyta társait. Helyette Csoltó öccse, Krisztián ült a dobokhoz. 1992 nyarán ebbe a négyes fogatba hozta be ötödiknek Varga, a másodunokaöccsét, a gitáros Horváth Lászlót. E nyár végén Csoltó és Varga közösen megírták az õs-Imperator utolsó számát, az Emléklányt, majd szétszóródtak a fiúk, különbözõ felsõoktatási intézményekbe, és ezzel lényegében lezárult az Imperator õstörténete. Ez a korai, középiskolás korszak egy fel nem vett albumot szült (Imperator, 1992), amin az 1993 előtt született számok szerepeltek volna (13 dal).

A korai korszak (1993-1996)

Varga és Horváth nem hagyták eltûnni az együttest, ketten továbbvitték a nevet. Hétvégenként találkoztak, és zenéltek együtt. Varga hétköznap fõiskolai csoporttársával, Egry Gábor Ákossal próbált, aki basszusgitározott. Ugyanazon zenei stílust kedvelték (heavy metal), ami megkönnyítette a közös munkát. Ezekben az években sok klasszikus szám született, ezek közül késõbb - már Black Molly néven - felvételre került az Átváltozás, Rosszcsont, Soha többet, A tenger farkasai, Nagyon csúnya is. A lendület odáig vezetett, hogy egy változatos zenékkel tûzdelt rock-szvitet is elkezdtek megírni, A vámpír vére címmel, mely csaknem teljesen elkészült, bár - akkor még - nem került felvételre. Többek közt azért sem, mert elszálltak a fõiskolai évek, és Egry is örökre eltûnt, mint korábban a többiek. 1996-ot írtunk ekkor. Ez a főiskolás korszak két fel nem vett lemezt termelt (Az aréna fogságában 1994, 12 dallal és Lehettem volna valaki 1996, 11 dallal).

Átmeneti évek (1997-2000)

A zenekar magja, Horváth és Varga azonban továbbra is együtt maradt, és tovább alkotott. Ebben az idõben a blues-rock and roll dallamvilág dominált, ami Horváth akkori stílusirányzatát tükrözte. Ekkorra ért be, és vállalt oroszlánrészt a dalszerzésben. Még valamikor 1995-ben ledobták a már amúgy sem használt Imperator nevet, és felvették az akváriumi díszhalról elnevezett Black Mollyt. 1996 végére elérkezett az idõ egy komplett zenekar létrehozására. A duó sok zenészt kipróbált, egy ideig Szilvai Norbert, Horváth barátja lett a dobos, õt egy rövid idõre a régi Imperator dobosa, Bata Péter váltotta fel.

1997-ben a Black Molly felállása a következõképpen alakult: Horváth és Varga ének, gitár; Póczos Lóránt basszusgitár, Ivancsó András dob. Ivancsó és Póczos néha hangszert cseréltek. A korábbi idõszaktól eltérõen, nagyon sok közös próbát tartottak, ahol kialakult egy állandóan játszott repertoár. Ez a főiskolás éveket követő átmeneti időszak is termelt egy fel nem vett albumot (Rock and roll a halálig 1998, 11 dallal). Amikor azonban 2000 elején Vargának megszületett elsõ gyermeke, családi kötelezettségei lehetetlenné tették a további zenekari munkát, mely addigra egyébként is sokat vesztett lendületébõl. Ekkor szétesett a zenekar, de nem oszlott fel teljesen.

Az első lemez időszaka (2000-2003)

Horváth és Varga ekkoriban már ritkán zenéltek közösen, mert nagyon nehéz volt összeegyeztetni a szabadidõket, viszont minõségileg a korábbiaknál sokkal jobb, érettebb számokat szereztek. Horváth, hogy kiélje zenei szenvedélyét, új barátaival zenekart alapított, mely az LM nevet vette fel, a fiúk ismert metal együttesek számait dolgozták fel. Ezzel párhuzamosan a Black Mollynak is tagja maradt. A 2002. évtõl kezdõdtek el a duó élõ fellépései, pincebulikon, a kollégákból alakult közönség elõtt. Ezeken a fellépéseken már akusztikus gitárral játszottak, elfeledve a korábbi metal hangzásvilágot. Ezt a változtatást a kényszer szülte, mivel társak és megfelelő hangtechnika nélkül csak akusztikusan lehetett zenélni. Ez volt az oka, hogy a már meglévõ, de még torzított gitárokra írt számok közül a legjobbakat sorban átalakították akusztikus hangzásra. Az új számok pedig ekkor már eleve akusztikus gitárokra íródtak. A pince-fellépéseken merészen saját számokra építettek a fiúk, aminek végül meglett az eredménye: kialakult egy kisszámú, de annál lelkesebb, standard közönség, a kollégákból, akik azonosulni tudtak a Black Molly dalaival. Az õ kiszolgálásukra vonult stúdióba a formáció 2002 végén, és 2003 elején felvették az Átváltozás c. albumot, mely rögtön sikert aratott. A sikerben szerepet játszott, hogy a dalok jó részét már bemutatták korábban élõben. A lemez csak félig volt friss számok gyûjteménye, a másik felét a régi idõkbõl átmentett jobb számok tették ki. Pl. a címadó dal 1992-bõl származik. Az anyagot nagyobbrészt torzított gitárokkal és dobgéppel vették fel, hogy az eredetileg elképzelt stílusra hasonlítson, és széles körben, magnókazettán terjesztették, a gyenge minőség ellenére is.

A sikeren felbuzdulva további fellépések és új dalok születtek. Elõször is közzétettek egy koncertfelvételt, Live In Unplugged címmel, melyen az Átváltozás lemez dalai mellett már új szerzeményeket is bemutattak. Ez azon ritka zenetörténeti esemény volt, amikor egy adott új album dalainak egy része már az azt megelõzõ koncertlemezen felbukkant. Még ez év (2003) végén felvettek egy következõ koncertet, Élet a fagyban címmel, melynek azonban meglehetõsen rossz minõségû a hangzása, lévén egy kis hordozható magnóval lett rögzítve a hanganyag. Mindkét koncertlemezen már akusztikus gitárok hallhatók, mint ahogy az összes többi későbbi albumon is.

Az állandó koncertek ideje (2004-2006)

Amikor összegyûlt egy újabb lemeznyi anyag, újabb felvétel következett. Míg azonban az Átváltozás esetében sikerült az eredeti metal hangzással felvenni a számok egy részét, a 2004-es Frivol szív lemez már teljesen akusztikus volt, mely megfelelt az élõ hangzásnak. A lemez az akkoriban frissen szerzett és játszott számok gyûjteményeként tulajdonképpen már nagyrészt ismert volt a közönség elõtt, ez is hozzájárult sikeréhez. Meg az is, hogy egységes lemez volt, mely a legtöbb dalban hasonló hangulatot közvetített: szenvedélyeket, elfojtott vágyakat és az éjszakai élet, a bulizás dicséretét. Nagyon õszinte anyag volt, melyet a baráti kör nagyra értékelt, jóllehet, korántsem mindenki értette meg. Szövegei jó része a közelmúltban gyökerezett, és realista volt. Összességében felszabadultságot, zenei örömöt árasztott, a közös munka örömét.

2004-ben és 2005-ben sok fellépése volt a Black Mollynak, melyek közül 2004-ben két ízben is videofelvétel készült. E két felvétel hanganyagát koncertlemezekként is terjesztették a fiúk, Frivol szív live 2004 és Live 2004/2 címmel.
A 2005-ös Exodus már szinte természetesen mutatja a zenei öröm és felszabadultság érzését. Ekkoriban gyakori beszédtéma volt Jamaica, a rastafarizmus és a szabadságvágy. Ezek a vezérgondolatai a lemeznek, mely többek szerint a Black Molly addigi legjobb munkája volt. Ugyanolyan akusztikus, mint a Frivol szív, de még inkább csapatmunkában született. A Black Molly korszakban korábban még soha nem vett részt ennyi ember a dalszerzésben, mint most, ez pedig remek elegyhez, komplexitáshoz vezetett, szövegek és zenék terén is. A felvétel minõsége ezen az albumon volt az eddigi legjobb. Ez az anyag már kifejezetten a rajongói-baráti körnek szól, közös élményekbõl merít. 2006 elsõ fellépése február 4-én zajlott, ahol több dalt is bemutattak az új albumról. Errõl a buliról hangfelvétel is készült. Ezúttal nemcsak a két gitár adta a zenét, hanem bevonva az egész baráti társaságot, egy sor ritmushangszer kísérte a fiúkat (csörgõdob, rumbatök, cin, stb.). Az ezekre az időkre jellemző lelkesedést jól példázza, hogy a 2006. február 4-én tartott koncert anyagát is közzétették a fiúk, Exodus live 2006.02.04. címmel.

2005 legvégén kezdték el írni az új album dalait, amely 2006. augusztus derekán készült el. A címadó dal a Sodor a szél lett. Ez sokkal inkább a gyökerekhez nyúlik vissza, mivel több témával foglalkozik, nincs vezérgondolata, mint az elõzõ két stúdiólemeznek. Zeneileg kisebb részben a korai időket idéző egyszerűség, nagyobb részben további fejlődés, kísérletezés jellemzi. Az énekdallamok is egyre magasodnak, egyre érdekesebbek lettek. A mai napig talán ez a legismertebb, legnépszerűbb Black Molly lemez. A lemezbemutató koncert H.László születésnapján, szeptember 2-án zajlott, ami kevéssel utóbb koncertlemezként is megjelent, Sodor a szél live címen, sajnos borzalmas minőségben.

A Sodor a szél lemez felvételével párhuzamosan egy meselemezen is dolgozott a Black Molly, a tagok és a barátok családjához tartozó gyerekek kedvéért, mely 2006 karácsonyára készült el, és egyszerűen a Meselemez címet kapta. Az albumon 10 gyermekdal volt található, köztük 3 olyan vers, melyet a formáció zenésített meg - a többi szám feldolgozás. Az album teljes verziójához néhány mese és vers felmondása is hozzátartozik, ez azonban soha nem nem került terjesztésre. A lemez nem került ki a köztudatba, és feledésbe is merült volna, ha 2014-ben újra fel nem veszik az egészet, immáron csak általuk megzenésített gyerekversekkel.

Csalódás és széthullás (2007-2009)

Már 2006 derekán előtérbe került az elfeledett A vámpír vére c. lemez anyaga. A fiúk újragondolták az egészet, és elkezdték átalakítani, modernizálni a dalokat. Olyan jól sikerült mindez, hogy hamarosan újabb számokkal is kiegészültek a régi dalok, valamint a kevésbé időtálló régiek eltűntek. 2007 elején már világossá vált, hogy ezen év Black Molly lemeze A vámpír vére lesz, melynek munkálatai nagyon jól haladnak. Az eredetileg igazi rockoperának tervezett lemez azonban kényszerből komoly átalakításokon ment át: a heavy metal zenei stílust felváltotta a mai akusztikus zenei irányzat, az eredeti 4-5 szereplő helyett a fiúk énekelnek minden dalt, mintegy belebújva az egyes szereplők bőrébe. A korabeli elképzelés, mi szerint az összes zenész barátot felkérik egy-egy számban való hangszeres közreműködésre, szintén átértékelődött, mindössze ketten vették fel az albumot, mely azonban nem lett különösebben reklámozva, és a rajongói körtől süket fülekre talált. Ebben kevésbé ismertsége is szerepet játszott, valamint a korábbitól markánsan különböző hangzásvilága, mely nehezebben befogadható, nem személyes élményeket elmesélő szövegekkel párosult.

Ez a bukás kissé megviselte a formációt, az eddigi ötletesség, kreativitás is elhalványodott. Csalódásként élték meg, hogy a zenei fejlődést, a korábbinál sokkal komplexebb felépítésű számokat nem kísérte megértés. A vámpír vérét követően gyakorlatilag másfél éven át (!) egyetlen új dalt sem szereztek a fiúk, ilyen még soha nem volt a BM története során. Igaz, az alkotói válság mellett történt némi változás: V.Péter komoly érdeklődést kezdett tanúsítani a hagyományos ír zenék iránt, aminek folyományaként komolyan felvetődött az ötlet, hogy a következő BM album egy ír zenéket feldolgozó anyag legyen. Ennek felvétele azonban nem jött össze, mert H.László, a magánélete miatt ekkoriban teljesen mellőzte életéből a zenekart. Kettejük közös zenélése sokáig csak a munkahelyre korlátozódott, ahol rutinszerűen működött tovább, de a Black Molly, mint olyan, hosszabb időre megszüntette aktivitását. A bulikon sem sűrűn jelent meg ezidőben László, (olyan év is volt, hogy egyetlen alkalommal sem!), így Péter több ízben is egyedül, mintegy szólóban lépett fel. 2009-től már a folyamatosan születő, de mennyiségileg kevés új számát is bemutatgatta élőben, és ezek közül több is értő fülekre talált.

Újrakezdés (2010-2011)

2010-ben már felmerült a gondolat, hogy el kellene készíteni egy új lemezt. Ugyanakkor H.László továbbra sem volt a magánéletben együttműködő, ezért kényszerből a közös munkahelyükön kezdték el csiszolgatni, majd rögzíteni az új dalokat. 2011 áprilisára készült el az új lemez, mely a Hol van a láng? című, igazán beszédes címet kapta. A lemezen érdekes módon a fiúk által megzenésített versek dominálnak, mindössze a dalok felét teszik ki a teljesen saját szerzemények. Ennek ellenére elmondható, hogy sikerült előrelépni. Részben visszanyúltak a gyökerekhez, részben tovább vitték A vámpír vére zenei vonalát is, vagyis a magasabb énekdallamokból, érdekesebb akkordmenetekből is kaptunk egy csokorral. A legjobb szerzemények esetében e két irányt sikerült egy dalban ötvözni, ez figyelhető meg pl. a címadó számnál. Saját szövegeikben nem hoztak újat, a korábban már megénekelt, a Black Mollyra jellemző témák bukkannak fel ismét, némi aktualitással, ami pl. abban nyilvánul meg, hogy több dalban is igyekeznek felrázni egymást, ill. a baráti kört. 2012. januárjában tartották a hivatalos lemezbemutató bulit, természetesen sok-sok régi számot is játszva. A következő, nyár elejei buli ugyanakkor nem sikerült túl jól, annak ellenére, hogy nagyon hosszú idő után a legendás, 7 fős baráti kör ismét együtt volt (a kiegészítő emberekkel együtt - talán ez volt a baj). Érdekesség, hogy ennek a lemeznek elveszett az eredeti anyaga, ezért 2013-ban újra felvették az egészet, sokkal jobb minőségben, kissé megreformálva néhány dalt is, így ez a változat található meg ezen a honlapon, és a Youtube-on is. Ugyanez a helyzet az összes, ezt megelőző lemezzel is, valamennyit ekkoriban vették fel újra, és ma már kizárólag ezek a felvételek találálhatók meg mindenütt.

Ezt követően H.László rendezte sorait, új életet kezdett, és 2011 nyarán végre hazatért a Black Mollyhoz. Több, mint négy év után újra volt közös otthoni próba, ahol mindjárt született is egy új dal: Návoly Mónika új szövegét látták el dallamokkal és zenével, valamint a A vámpír vére lemez egyik gyengébb dalát is újraírták. Ezen felbuzdulva a fiúk kijelölték az utat: minden régi lemezt újra fel kell venni, bizonyos számokat bővíteni kell, és feljavítani, ezek mellett újabb dalok szerzése is szükséges. Az elhatározás ezúttal valóban komoly volt, és azonmód újabb dalok szerzésébe kezdtek a fiúk, eleinte László vitte a prímet a dalszerzés terén. 3-4 új dal megírása után azonban megszűnt a lendület.

Az első csúcspont (2012-2013)

Az újabb motivációt ezúttal híres költők versei hozták meg. Miután jónéhány megfelelő Petőfi és Burns verset találtak, előbb külön-külön elkezdtek agyalni a megzenésítésükön, majd később már közösen is. Hamarosan minden tervezett verset elláttak zenével, és újabbak után néztek, majd elkezdték ezek felvételét. A felvételek (a hangzás) pedig remekül sikerültek, ami jórészt az új 12 húros gitár használatának köszönhető. Ezzel elkészült 2012 decemberére a soron következő album, amely Petőfi versét kapta meg címadóként: Búcsúpohár. A 14 dalt tartalmazó anyag kizárólag megzenésített verseket tartalmaz, tehát csak félig tekinthetők saját számoknak, mégis a zenészek egybehangzó véleménye szerint ez lett az eddigi legjobb munkájuk. Soha korábban nem érződött egy Black Molly lemezen ennyi spontaneitás és felszabadultság, valamint zeneileg is észrevehető a fejlődés. Mindezt megfejelve még a felvételek minősége is meglepően jó lett. Miután a korábbiaknál szélesebb körben lett elterjesztve, bőkezűen osztogatott CD lemezeken, ez lett a Black Molly eddigi legismertebb lemeze. Az egyik nótához (Békén, mélyen aludtam én...) videoklip is készült a meglévő archív videofelvételek összevágásával, és ez, valamint két másik dal (Felföld, hegyeim, és A csavargó), utóbbiak mozgókép nélkül, felkerült a Youtube-ra is. A lemezborítót ábrázoló mintával díszített pólókat is szétosztottak a bennfenteseknek, a mintákat Sztankovics Margit varrta fel a pólókra.

2006 óta először 2013. 06.15-én, majd 07. 20-án is rögzítve lett egy-egy buli hanganyaga, amit Dupla live 2013 címen meg is jelentettek a fiúk, immár hetedik koncertlemezként, a korábbiakkal ellentétben jó hangzással.

A munka nem állt le, a 2013-as évben annyi új szám született, a már 2012-ben megírt pár szám mellé, hogy ez év karácsonyára is lemezkiadás lett betervezve, de az élet közbeszólt. Technikai okokból nem haladtak a felvételek, és csak 2014 áprilisában tudtak a fiúk hozzáfogni a Csak egy árny című új lemez felvételéhez. Azonban újabb technikai malőr miatt újabb csúszás következett be, míg végül 2014. július legvégére sikerült felvenni a teljes új anyagot. A lemez némi visszatérést mutat a korai munkákhoz, ezúttal kimaradt a 12 húros gitár, és az egyéb díszítő hangszerek is, csak a két hathúrost hallhatjuk. Több blues is felkerült a lemezre, valamint újra hallhatunk egy szépen kidolgozott instrumentális darabot. A hagyományosnak mondható, enyhén metálos ízű dallamokon túl a kísérletező kedv sem lankadt, különlegességként elég a Végtelen történet című dalt említeni, ami ska stílusú. Ez készült el legelőször, még 2012-ben, ennek a szövegét írta Návoly Mónika.

Bár a lemez nem aratott jelentősebb sikert, a lendület ezúttal nem tört meg a Csak egy árny felvételeinek végeztével. Napirendre került a 2006-os Meselemez újrafelvétele, ami pillanatok alatt el is készült, pedig az akkori dalok 70%-át lecserélték, és kizárólag saját zenékkel ellátott versek kerültek a lemezre. A korábbi, egyébként sem terjesztett 2006-os anyagot teljesen eltüntették, és ezzel az új verzióval cserélték le, itt a honlapon, és a Youtube-on. Ezen új számok fele a felvételek előtt közvetlenül íródott, már a stúdióban, ezért is hallható, hogy teljesen spontán, felszabadult az egész, és alig több, mint 23 perc hosszával a legrövidebb Black Molly album is lett. Gyakorlatilag a második olyan lemez, ahol kizárólag megzenésített versek hallhatók, és a fiúk az egyik legjobb lemezükként tartják nyilván mindmáig.

Mindezen munkálatok mellett új számok írása is zajlott, és már egy következő nagylemez anyaga is félig elkészült 2014. augusztusában, ám ezt követően leült a lendület, pontosabban új irányt kapott. Váratlanul elkezdődtek a Vámpír vére lemez újrafelvételével kapcsolatos munkálatok, az egykori tervek újragondolásával. Év végére többé-kevésbé tisztázódott, hogy a muzsikáló barátok közül kik azok, akikre számítani lehet egy-egy dalban való közreműködés erejéig. Valahol 15 és 20 fő között lőtték be a teljes létszámot, a főszereplő énekesekkel együtt. Elsőként Karner Gergő működött közre, ő még 2015 augusztusban feljátszott egy rövid gitárbetétet. Novemberben Győri Krisztián ritmusozásával kiegészítve rögzítették a Jelenés c. dal teljes zenéjét, majd ugyanő és Horváth László felvették a nyitó, instrumentális Ködös emlék c. számot, ami az eredeti, 2007-es verziót végérvényesen leváltotta. Ezt 2015 őszén újra felvették, kiegészítve Krisztián két rövid instrumentális betétjével, melyek ugyancsak felhasználásra kerültek két dalhoz.

A bővülés ideje (2014-2016)

Párhuzamosan az újragondolt A vámpír vére munkáival, még a 2014-es év elején megkezdődtek a soron következő nagylemez próbái, felvételei is. Év végére 7 szám készült el, ami meglepő módon nagyon pozitív hangulatú, kimondottan vidám csokor lett, a 2015-ös évben pedig szép lassan, újabb szerzemények követték. Őszre nagyjából kialakult, hogy a készülő új lemez 12 dalból fog állni. Eredetileg többet is terveztek, de addigra kifogytak a fiúk az ötletekből. Ezért az elkészülteket felvették, és most először ritmushangszerekkel is kiegészítették (a Kannibál szerelem c. dalban Varga és Horváth, a többiben Varga dobolt). Az eredmény pedig minden várakozásukat felülmúlta. Szinte csak a felvételek végén döntötték el, hogy ennek a lemeznek nem lesz címadó dala, hanem A játszma címet fogja viselni, ami az akkoriban fennálló munkahelyi problémákra is utalt. A borítót Varga Péter tervezte meg, és készítette el. Később pólóra nyomatva is reklámozták, ill. felkerült a Youtube-ra, az összes többi lemezzel egyetemben. Bár néhány dalt már bemutattak róla egy őszi bulin, a "hivatalos" lemezbemutató koncertre csak 2016. január 2-án került sor. A lemez igen komplexre sikeredett, sok stílusirányzat megtalálható rajta, pl. blues, country, punk, valamint a duóra jellemző, egyedi stílusú dalok is. Ekkor csatlakozott hozzájuk, a Búcsúpohár lemezen történt felbukkanása után immár végérvényesen Pucsok István énekes is, de ezen a lemezen még nem kapott nagyobb szerepet, mindössze két dalszöveg megírása fűződik a nevéhez.

A csapatmunka diadala - a második csúcspont (2017-2020)

A játszma megjelenése után a formáció visszavonult a közösségtől, leszámítva egy-két bulit. A 2016-os év teljes egészében a már 2014-ben megkezdett, A vámpír vére lemez újrafelvételei előkészítésének (dallista összeállítása, dalok módosítása, szereplőválogatás, próbák) lett szentelve, mivel a 2007-ben felvett album gyenge minőségű volt, és eleve rövidített is, ráadásul a tervezett négy szereplő (négy énekes), valamint a nagy létszámú zenész bevonása sem jött össze akkor. A srácok most visszatértek az eredeti, 1992-es tervekhez, vagyis összeszedték a zenész barátaik nagyobb részét, és igazi csapatmunkában kezdődtek meg a munkálatok. Az elképzelés az volt, hogy a négy énekesen (szereplőn) kívül a közreműködő zenészek egy-két dalban kapnak valamilyen szerepet. Ehhez már komolyabb stúdiótechnikára volt szükség, de ez is megoldódott, egy külső hangkártya megvásárlásával. Az énekeseken kívül a régi-új dobos, Szilvai Norbert kapta a legtöbb lehetőséget, de több dalban szerepelt Máté Tamás (gitárszólók, vokál) és Győri Krisztián (ritmusgitár) is. Utóbbi zeneszerzőként is bemutatkozott, a régi, gyenge instrumentális darabokat írta át saját stílusában. Mások kevesebb szerepet kaptak, ténylegesen csak egy-egy dalban működtek közre. Győri Krisztiánnal és Karner Gergővel még 2015 végén felvették a rájuk eső zenei részeket, a többiekkel 2016 elején indultak meg a próbák, melyek kitöltötték az egész évet. Decemberben megkezdődtek (pontosabban folytatódtak) a felvételek, melyek 2017 januárjában még nagyobb lendületet vettek. Januárban már az énekfelvételek is elkezdődtek, sokszor a zenefelvételektől függetlenül. A stúdiómunkálatok, a külön felvett részek egymásra keverése így szinte folyamatos szabadidős elfoglaltságot nyújtottak. Februárig lényegében elkészült a lemez kétharmada, de a fiúk nagyon kritikusan álltak a nagy műhöz, és amiben a legkisebb hibát is felfedezték, azt újrafelvételre ítélték, ezért a munka minden korábbinál lassabban haladt, és az album bemutatását csak nyárra tervezték. Végül ennél előbb, 2017. márciusára elkészült a lemez, de való igaz, hogy néhány dologban további finomításokra lett volna szükség, amit ha elvégeznek, valóban nyáron lettek volna készen. Így kissé félkész érzése van az embernek az anyagot hallgatva. Szólnunk kell viszont a közreműködők révén érkezett új impulzusokról, melyek több gyengébb számot is feldobnak, különösen Király Róbert gitárjátéka érdemel említést, aki két dalban játszott. Rajta kívül kulcsszerepet kapott Pucsok István és Pucsokné Rontó Zsanett, mint főszereplők, Ráczi István és Szabó Lajos egy-egy gitárszólója, valamint a teljes baráti kör, és Horváth kislánya, Lili, akik mind prózát adtak elő. Összességében a lemezről süt a jó hangulat és lelki béke, amit a közreműködők jelenléte váltott ki a srácokból, maga az együtt zenélés öröme.

A lemez közzététele után hosszabb pihenő következett, amit néha-néha megszakított egy-egy próba. Sajnos, az albumot nagy csend övezte, a sok közreműködő ellenére is. Ebben szerepet játszott, hogy nem lett agyonreklámozva, és a végeredmény sem lett olyan, amilyet szerettek volna a fiúk. Világossá vált, hogy a közönség nem vevő a konceptalbumokra, ám ezúttal már nem élték meg csalódásként a srácok, ők elégedettek voltak a munkájukkal.

A 2017. év derekától fokozatosan kezdtek el születni új dalok, és a nyáron már ezek kidolgozása, gyakorlása volt a próbák célja, ahol Szilvai Norbi volt a leggyakoribb vendég, de felbukkant Máté Tomi és Pucsok István is. Albi igen aktív közreműködésével több új dal is ilyen próbán született. Az év végéhez közeledve szaporodtak az összejövetelek, és a készülő számok is, így meglepően hamar eljött az ideje egy új lemez készítésének. A csapat ezt, A vámpír véréhez hasonlóan, rengeteg közreműködő zenész bevonásával képzelte. Szilva ekkoriban már egyre kevesebbszer jelentkezett próbálni, mert munkája és egyéb kötelezettségei gyakran közbeszóltak. Pedig nagy szükség volt egy megbízható dobosra. És ekkor, 2018. első hétvégéjén jött az óriási meglepetés: újra csatlakozott az a Bata Péter, aki a Black Molly elődjének számító Imperatornak lényegében alapító tagja volt, majd 1996-ben egy rövig időre újra együtt zenéltek. És most, mivel végleg Putnokon telepedett le, lelkesen tért vissza az azóta már átnevezett zenekarba. Közvetlenül ez után Máté Tomi is elvállalta, hogy basszusgitározni fog az új lemezen, így vele kiegészülve négyfősre bővült a banda, amihez még Pucsok Albi társult ötödikként. Kisebb meglepetésre Király Robi is igent mondott a felkérésre, így a legtöbb gitárszólót egy igazi profi játszhatta ezúttal. 2018. február elején, az első négyes próbán máris sikerült felvenni két számot, még szóló nélkül. Ez óriási lökést adott a további munkálatokhoz, és gyakorlatilag az egész évet végigpróbálták, és stúdiózták a srácok.

Augusztusban robbant a bomba: a tervezett szőlőbuli előtt egy nappal Bata Peti bejelentette, hogy bizonytalan ideig kiszáll, mivel az ízületei nem bírják a terhelést. Bár a fiúk még tettek pár kísérletet a visszacsábítására, ez nem jött össze. Szerencsére a dalok zöme addigra már rögzítve lett, köztük két olyan dal, ami eleve nem igényelt dobot, ezért a munka nem állt le. Mindössze egy-egy számot kellett feldobolnia később V.Péternek és H.Lászlónak. Augusztustól kisebb intenzitással folytatódtak az összejövetelek, ekkortól előtérbe kerültek a keverési, és egyéb stúdió munkák. Ősszel újra bevonták Szilvai Norbit egy próbán, de ott nem sikerült semmit felvenni, pedig 2018-ban utoljára volt együtt a teljes zenekar.

Az év végére azért még felgyorsultak az események, december elején Király Robi három számot is felszólózott, majd két héttel később Váradi István is feljátszott három szájharmonika futamot. Sajnos a karácsonyi készülődések lehetetlenné tették a munka befejezését, így a maradék szólók, és vokálok felvételei átcsúsztak 2019 januárra. Ekkor azonban Robi újra felszólózott három számot, és úgy tűnt, a márciusra tervezett megjelenés be is következhet. Azonban most egy új terv szólt közbe, mégpedig az, hogy a Chanson a párizsi szépasszonyokról című számhoz videoklipet kellene készíteni. Ez elvonta a figyelmet a lemez utolsó simításairól, így a megjelenés időpontja tovább csúszott, viszont a klipnek született egy forgatókönyve, és márciusban elkészültek az első videofelvételek is. A 2019. év nagy részében ez kötötte le a zenekart, ám ezzel párhuzamosan a Közelít a tél lemez felvételeit is sikerült befejezni. Előbb a videoklip került fel a Youtube-ra, 2019. 09. 11-én, majd 11. 27-én a Közelít a tél lemez is. Ráadásul a 4 fős banda 6 főre bővülve még augusztus 31-én felléphetett a Boralja fesztiválon, a szőlőhegyen, a Falka előzenekaraként, nagy sikerrel. Az év vége így jól sikerült, az elvégzett munkára méltán lehettek büszkék a tagok, és ami ennél is fontosabb: óriási élményt jelentett minden résztvevőnek a közös zenélés, és különösen a klipben való szereplés. Kijelenthető, hogy ez volt a Black Molly hosszú történetének csúcspontja. Nehéz volt elképzelni, hogy innen lehet még feljebb.

És nem is lett. A sors közbeszólt. A 2020-as év nehézkesen indult, az istennek sem sikerült összehozni a zenekart egy közös próbára, majd tavasztól bejöttek az értelmetlen korlátozó intézkedések, a jócskán eltúlzott veszélyességű koronavírus miatt, és ez a Black Mollyt visszavetette a kőkorszakba. Egész évben egyetlen bulin volt fellépésük, és próba is csak kb. 3 volt összesen, sosem teljes létszámban. Mindennek a tetejébe egyetlen új dalt sikerült mindössze írni az egész év során, az is inkább számít feldolgozásnak. Bár a tagok kapcsolatban maradtak, a zenekari tevékenység az év végére szép lassan megszűnt. S mivel 2021-ben is folytatódtak a kijárási korlátozások, bizonytalanná vált a jövő.

Az utolsó album? (2021-től)

Aztán még 2021 kora tavaszán, fittyet hányva a korlátozásoknak, váratlanul elkezdtek összejárni zenélni a fiúk. Még 2019-ben megszületett a Veszélyes játék című dal, amit a Gömör kapujában és a Még hajt a vágy követett. 2021-ben ehhez egyre több új dalt sikerült írni, és így már megvolt a motiváció a zenéléshez. Eleinte csak a Horváth-Varga-Pucsok trió, majd a tavasz végére már összejött a teljes létszám, a Szilvai-Máté-Váradi tengely csatlakozásával. És ezen a bulin váratlan vendég érkezett: Bata Peti, aki a zenét meghallva az utcáról bejött, és újra csatlakozott társaihoz. A lelkesedés akkora lett, hogy újult erővel indultak meg a dalszerzések, és a próbák. Június 12-én Bata Petivel a doboknál sikerült felvenni öt dalnak az alapjait, majd Bata ismét beadta az unalmast, és nem vett részt több próbán. Ám ez nem szegte kedvét a többieknek, hiszen a lemezen eleve ugyanannyi játékidőt szántak a másik dobosnak, Szilvai Norbinak, így tovább folytatódott a dalszerzés, és a próbák (igaz, továbbra is csak hármasban). Egy harmadik dobost, Bíró Jocit is próbálták bevonni, ám ez is zsákutcának bizonyult. Már a korai stádiumban is látszott, hogy az új lemez erős anyag lesz, ráadásul süt a dalokból a jó hangulat. Most még a pesszimista témájú számok is egészen vidámnak tűnnek, és ez a közelmúlt eseményeinek köszönhető (a munkahelyváltásoknak főleg, hiszen a 2021. évben a baráti kört is ide számítva, mindenkinek sikerült távoznia a szociból, aki még ott volt). Ugyanakkor a dalszerzési lendület őszre megtört, kifogytak a fiúk az új ötletekből. A téli időszakban nehézkesebben folytatódtak a próbák, és az új dalok kidolgozása, sajnos, mindig csak hármasban. A 2022. év elején újabb számokat sikerült írni, így áprilisra már 12 dalból állt az új anyag. A 2022. év csúcseseménye volt az élő fellépés Juhász Laci szőlőjében, két másik zenekar társaságában július 1-én. A fellépésről videofelvétel is készült.

2023 elején még sikerült felvenni néhány dalt Szilvával, de ő nem jelentkezett többet, az összes szabadidejét lefoglalta Máté Tomi Falka zenekara, (melynek mellesleg basszusgitárosként Horváth László is állandó tagja) így szinte az egész évet ötösben, Vargáné Kinga és Varga Eszter vokálba vonásával zenélték át. Nyáron egy élő fellépésen is előadtak három saját dalt, a Pedagógiai Szakszolgálat rendezvényén. Szeptember 16-án sor került egy szőlőbulira a régi társasággal (a hetek bandája), ahol valószínűleg utoljára zenéltek a fiúk, mert megunták, hogy sokadjára is kevés figyelmet kaptak. A dalok írása, csiszolgatása, próbái egész évben folyamatosan, és viszonylag gyakran zajlottak, mígnem decemberben megtörtént a csoda: Bata Peti - Albi felkérésére - újra csatlakozott az együtteshez. Rögtön fel is vettek együtt négy dalt, majd januárban még kettőt, így olybá tűnt, B.Peti hat dalban szerepel majd dobosként (Szilvai Norbi nyolc korábban felvett dalban dobolt). 2024. januárjában már annyira előrehaladtak a munkálatok, hogy közel került a lemez befejezése is. V.Péter és H.László ekkorra már élénk érdeklődést mutattak a szájharmonika után, így az is eldőlt, hogy ezen az albumon kevés gitárszóló, és sok harmonikaszóló lesz majd. Emiatt ezúttal elmaradt a zenész ismerősök meghívása szólózni. B.Petivel később újravettek több, eredetileg Szilva által feldobolt számot, ennek eredményeképpen B.Peti végül 10 számban dobol, míg Szilva ötben. Így is csaknem öt év kellett hozzá, hogy hivatalosan augusztus 18-án megszülessen ez az anyag úgy, hogy az egykori közönséget már nem is érdekelte. Erre a pontra eljutva a zenekar odaért, ahonnan indult: a maguk örömére játszanak, csakis maguknak. És ez így lesz, amíg erejükből telik, vagy amíg rá nem unnak...

Putnok, 2024. 10. 22.

Vissza a főoldalra