Világ csodája: Földünk

Kihalnak a jegesmedvék.

Bármennyire is szeretnénk azt írni, hogy nem igaz, csak bizonytalan hümmögéssel tudjuk kecsegtetni olvasóinkat. A jegesmedve (és több sarkvidéki állat, fókák és madarak) természetes élettere a jég. Ha elolvad a jégtakaró, valószínű, hogy csak az állatkertekben marad néhány példány mutatóba. Természetes környezetükben ugyanis a jég olvadására a medvék azzal reagálnak, hogy úszva próbálnak megfelelő jégtáblákat keresni. Ha nem találnak, megfulladnak – mint azt biológusok Alaszka mellett többször is megfigyelték.

Még pár év, és nem síelhetünk Európában.

Nem igaz. Kétségtelen, hogy a téli turizmusnak nem tesz jót a klímaváltozás, de a mi életünkben legfeljebb a síszezon rövidülését  tapasztalhatjuk meg. Az éghajlat természetes ingadozásnak köszönhetően pedig igazi telek is lesznek még.

Magyarországot nem érinti a klímaváltozás.

Nem igaz, a Föld minden országát érinti. Mika János éghajlatkutató az Indexnek korábban elmondta, hogy a jelenlegi átlagnál magasabb hőmérséklettel, és egyenetlenebbül eloszló csapadékmennyiséggel kell megbirkóznunk ebben a században.

Istenem, végünk, meg fogunk sülni!

Így van: a Nap felpuffad és felperzseli a bolygónkat – ez azonban csak évmilliárdok múlva esedékes. A klímaváltozásnak belátható időn belül nem lesznek ilyen drasztikus hatásai, egyébként is 10 armageddonból 9-et nem tudós, hanem újságíró vizionál. Kellemetlen lesz a klímaváltozás, de még 2100-ban sem fogunk beledögleni. Addigra pedig az olykor vad ötletekkel (például kozmikus napfénytetővel ) kísérletező tudomány is jut valamire. Reméljük.

Istenem, végünk, meg fogunk fagyni!

Nem igaz. Régi tévhit, hogy a klímaváltozás eredményeként a Golf-áramlat lehűl  és Észak- és Nyugat-Európára új jégkorszak köszönt. Ma már tudjuk, hogy a korábbi becslések túlzók voltak, és az áramlat teljes leállása nem valószínű. Elképzelhető, hogy az áramlat tényleg lehűl, de ettől a mostanihoz képest csak néhány fokkal csökken az érintett országok időjárása – szó sincs tömeges fagyhalálról.

Csak a következő száz évet kell túlélnünk, utána már minden rendben lesz.

Nem igaz. Bár a modellek zöme csak 2100-ig számol, a szén-dioxid koncentrációjának ugrásszerű növekedése még sokáig éreztetni fogja a hatását. A felmelegedés még évszázadokon keresztül folytatódni fog.

Eh, ezek a számítógépes modellek nem érnek semmit.

Nézőpont kérdése. Abból a szempontból valóban nem jók, hogy konkrét eseményeket (például egy bizonyos hurrikánt) ritkán jeleznek előre, viszont egyszerűen nincs jobb, elfogadottabb eszköz a klímaváltozás előrejelzésére. Az újabb modellek roppant bonyolultak, a különböző lehetséges okok mellett a föld népességének alakulásával és az egyes országok gazdasági növekedésével is számolnak. Egy megosztott elemzőprogram pedig lehetővé teszi, hogy az otthoni számítógépek is bekapcsolódjanak egy modell kalkulálásába.

Értelmetlen a globális felmelegedés ellen harcolni, úgyis bekövetkezik.

Vitatott. Kétségtelen, hogy ha most azonnal leállnánk az összes üvegházhatású gáz kibocsátásával, a felmelegedés még folytatódna, mivel a mechanizmus egy idő után öngerjesztő. A hőmérséklet növekedésével ugyanis az óceánok párolgása is fokozódik, a vízgőz nagyobb koncentrációban fordul elő a légkörben, és ez tovább erősíti az üvegházhatást. Ez azonban nem jelenti azt, hogy karba tett kézzel ülhetünk. Nehezen védhető álláspont az is, hogy a globális felmelegedés nem a mi problémánk, majd az unokáink megoldják.

Akkor viszont azonnal cselekednünk kell!

Nyilvánvaló, de az már korántsem világos, hogy mit kell tennünk. Ez a kérdés sokszor heves vitákat szül, nem tiszta, hogy a klímaváltozás okainak visszaszorítása vagy a tüneti kezelés fontosabb feladat. Az emberiség eddigi legnagyobb eredménye e témában a kiotói egyezmény , amelyhez az ENSZ szinte minden országa csatlakozott. Az egyezmény az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését célozta meg, és minden aláíró országnak kvótát szabott ki. Nagy port kavart, amikor az Egyesült Államok gazdasági érdekekre hivatkozva nem ratifikálta az egyezményt, de azóta a megállapodás több kritikát kapott, nem csak az amerikaiak részéről. A kiotói egyezmény ugyanis nagyon nagy költség révén ér el nagyon keveset, és mind többen vannak, akik úgy vélik, hogy az egyezmény betartása pénzpocsékolás.

A pálforduláson átesettek közül Bjorn Lomborg, a világ egyik vezető közgazdásza a legismertebb. Lomborg, aki szkeptikus enviromentalistának tekinti magát, Nobel-díjasokból verbuvált csapatot, akik a Föld legégetőbb problémáit rakták sorba. A klímaváltozás fékezése listájuk végére került abból a megfontolásból, hogy a projekt "árából" a lista első négy-öt helyezettjének (többek között az AIDS visszaszorítása és a kereskedelem liberalizálása) finanszírozása is kijön. A gazdaságosság sokat hangoztatott szempont a megoldásoknál is: a fosszilis tüzelőanyagok kiváltására szánt energiaforrások (biodízel, napelem, stb.) előállítása például jelenleg jóval kevésbé gazdaságos, mint a jó öreg benziné (bár Amerika megalapozott és átgondolt bioetanol programmal rendelkezik). Lomborgékat egyébként sokan idealistáknak tekintik mondván, mit érülnk a liberális kereskedelemmel, ha közben összeomlik a klímánk?

A legfontosabb most talán mégis az, hogy minél többet megtudjunk a klímaváltozásról. A modellek még mindig nagyon bizonytalanok, és csak pontosabb információk révén kerülhetünk el egy olyan elhamarkodott lépést, mint amilyennek sokan tartják a kiotói egyezményt. Addig is maradnak a figyelemfelhívó akciók, például az Ítéletnap Órájának átállítása  vagy az Emberek a Globális Klímaváltozás Ellen felhívása, amely arra buzdít mindenkit, hogy február 1-jén 19:55-kor 5 percre kapcsoljon ki a környezetében minden elektromos berendezést.

A politikusok kampánycélokra használják a témát.

Sajnos igaz, különösen az Egyesül Államokban. A republikánusok előszeretettel bagatellizálják a klímaváltozást, a demokraták pedig hajlamosak túlzásokba esni, különösen elnökválasztás idején. Egy jellemző példa Al Gore volt alelnök kiegyensúlyozottnak nem nevezhető filmje, a Kellemetlen igazság , amire az energiaipari lobby egy szén-dioxidot népszerűsítő reklámkampánnyal válaszolt. Botrányok is akadnak: egy évvel ezelőtt a NASA szóvivője volt kénytelen lemondani, mert kiderült , meg akarta akadályozni, hogy az űrhivatal egy tudósa interjút adjon. A Bush-kormányt is azzal vádolják, hogy rendszeresen cenzúrázta és befolyásolta az állami klímakutatások túlságosan borúlátó jelentéseit.

Sajnos a kínos esetek az IPCC-t sem kerülték el. A 2001-es jelentést készítők egyike, John Christy elismerte, hogy a legpesszimistább, száz év alatt 6 fokos emelkedést jósoló modell néhány kormány nyomására, az utolsó pillanatokban került be a jelentésbe. Christopher Landsea hurrikánszakértő még a tanulmány elkészülése előtt elhagyta a projektet, mert elmondása szerint oly mértékben befolyásolták a munkáját, hogy a jelentés elvesztette semlegességét. A legnagyobb skandalum azonban egy grafikon körül bonyolódott, amit az IPCC egyik vezető tudósa, Michael Mann készített. A grafikon az átlaghőmérséklet változását mutatta az utóbbi évszázadokban, ám a középkori meleg periódust és a kis jégkorszakot nem lehetett rajta felfedezni. Az alakja miatt "hokiütőnek" nevezett grafikont évekkel később a tudósok ízekre szedték. Bízzunk benne, hogy a 2007-es jelentéshez nem kötődnek majd az efféle malőrök.