Üdvözöllek az oldalon! Célom,
hogy minél többen megismerjük a földünket amelyen élünk. Ha
szeretnél csatlakozni és lenne kedved új cikkeket írni akkor
keress meg e-mailben vagy a fórumon.
Mars
- A Mars a Naptól a negyedik, méret szerint a hetedik legnagyobb bolygó.
-
- Naptól mért közepes távolsága: 227,940,000 km (1.52 CSE)
- átmérő: 6,794 km
- tömeg: 6.4219e23 kg
Mars Itália és Róma egyik legrégebbi istene. A római mitológiában Mars (görögöknél Arész) hadisten, akinek a városfalakon kívül, a Mars-mezőn emeltek templomot, mivel fegyveres hadak nem vonulhattak be a város területére. Neki szentelték a március hónapot, azaz a régi kalendárium első hónapját, amikor a télűző szertartásokat végezték.
- Az első Marsot meglátogató űrszonda a Mariner-4 volt
1965-ben.
-
1877 óta amikor Schiaparelli bejelentette, hogy egyenes vonalakból álló hálózatot fedezett fel a Mars felszínén, a bolygó rengeteg vitát váltott ki. Percival Lowell amerikai csillagász szerint a vonalak értelmes lények munkájának eredményei, egy hatalmas csatornarendszer részei, amelynek célja, hogy a sarki jégsapkák vidékéről vizet szállítson a száraz egyenlítői területekre. Azóta jó néhány sci-fi szerző foglalkozott ezzel a témával, a növényi és az állati lények legkülönbözőbb fajtáival népesítve be a Marsot.
- A valóságban a bolygó felszíne
kráterekkel sűrűn borított, de csatornáknak még a nyoma sem
látszik. A 300 méternél nagyobb, nemegyszer néhány száz
kilométer átmérőjű kráterek valószínűleg a bolygó testébe
csapódó kisbolygók nyomán alakultak ki, ami azért sem meglepő,
mert e parányi égitestek övezete a Mars pályája közelében
húzódik. A Mars déli féltekéje számos nagy méretű, kör alakú
medencét foglal magába, melyek közül a 2000 km átmérőjű Hellasz
a legnagyobb.
- A Vikingek fényképei alapján ma már biztosra vehető, hogy
ezen az égitesten óriási szerepe volt eróziónak is a
felszín kialakításában.
- A Mars jellemző felszíni alakzatai:
-
A Mars legnagyobb vulkánja az Olympus Mons egy hatalmas, szelíd lejtésű vulkáni pajzs, csúcsán 80 km átmérőjű kalderával. Magassága 25 kilométer, míg az átmérője az alapjánál mintegy 600 km. Az enyhe lejtők és a hegyet körülvevő lávatakarók arra utalnak, hogy a kiemelkedést létrehozó láva rendkívül folyékony lehetett. A földfelszín ehhez legjobban hasonlító képződménye a Mauna Kea, Hawaii szigetén csak 9 km-re emelkedik ki a csendes-óceáni talapzatból és átmérője az alapjánál 225 km.
- Tharsis: az Olympus Monstól 1000 km-re D-K-re húzódó 5000 km hosszú és 10 km magas fennsík, három óriási vulkáni pajzzsal (Arsia Mons, Pavonis Mons, Ascreaus Mons).
-
Valles
Marines: az egyenlítőtől 4000 km-re délre húzódó
kanyonrendszer, amelynek maximális szélessége eléri a
többszáz kilométert, mélysége pedig a 6 kilométert.
Keletkezése talán a szomszédos Tharsis felemelkedésével áll
összefüggésben (egy olyan bolygón ahol a kéregmozgások
valószínűleg gyengék voltak ahhoz, hogy lemezekre tördeljék
a Mars 200 km vastag szilárd kérgét, nem úgy mint ahogyan ez
a Földön történt).
- Az úgynevezett Marsarc,
a felszíni alkzatok fény-árnyék hatásának eredménye.
-
- Néhány olyan kráterre is felfigyeltek a kutatók,
amelyek minden kétséget kizáróan akkor keletkezhettek, amikor
nagyobb tömegű testek csapódtak az égitest felszínébe. E különös
alakzatok azonban eltérnek a többitől abban, hogy szélesen
elterülő, sziromszerűen elhelyezkedő "kiömlések" övezik őket. A
tudósok véleménye szerint ez azzal magyarázható, hogy
becsapódáskor megolvadt a felszín alatti rétegekben
felhalmozódott jégtömeg, és mintegy kenőanyagul szolgált a
szétfröccsenő marstalajnak. (Hasonlót láthatunk a nedves parti
fövenyen homokbombákkal hadakozó gyerekek "csataterén".)
-
Különösen érdekes a sarki hósapkák peremvidéke, ahol több száz krátert részben vagy teljesen fagyott, fehér anyag tölt ki. Ezt a fehér anyagot valaha fagyott víznek, zúzmarának tartották, de ma inkább szárazjégnek vagy legalábbis jég és szárazjég keverékének vélik.
- A Mars felszínén jelenleg nem található cseppfolyós víz,
de számos bizonyíték arra utal, hogy a múltban volt
valamennyi víz a bolygón. Találhatók ugyanis kiszáradt
folyómedrekhez hasonló domborzati képződmények és olyan
csepp alakú törmelék-lerakódások, amelyeket általában üledéket
hordozó erős sodrású folyóvizek raknak le az akadályt képező
tereptárgyak körül. Elképzelhető, hogy régen, még az aktív
vulkánok idejében voltak hirtelen és rövid ideig tartó áradások.
A vulkánok árasztotta vízgőz nagyobb esőzéseket
eredményezhetett, s ezekből táplálkozhattak a felszíni
vízfolyások.
- A Marsnak főként széndioxidból (96%) álló ritka légköre van, a fennmaradó rész többsége nitrogén és argon. A légkör nyomása nem éri el a földi légkör nyomásának a századrészét sem. A rendkívül ritka légkör csak 10 K-nel emeli magasabbra a hőmérsékletet, mint amilyen légkör hiányában lenne (ez az érték a Földnél 35 K). Az átlagos hőmérséklet 230 K körül van, a szélső értékeket pedig a téli pólus 135 K-es és az egyenlítő 300 K-es hőmérséklete képviseli. A nappali és az éjszakai hőmérséklet között az eltérés a 60 K-t is elérheti.
- A Marson állva az égbolt nem kék színűnek látszik, mint a
nálunk tiszta időben, hanem inkább halvány narancsvörösnek vagy
rózsaszínűnek. A jelenséget azzal magyarázhatjuk, hogy az
időnként feltámadó heves porviharok során tömérdek mennyiségű
felszíni por kerül a bolygó gázburkába, s csak hónapok
múltán ülepedik le. A legkisebb méretű részecskék azonban még
akkor is a légkörben lebegve maradnak, és vörösre festik
annak színét. A heves szeleket, amelyek a 300 km/h
sebességre is képesek az egyenlítő és a sarkok közötti nagy
hőmérséklet-különbség idézi elő.
-
A Viking űrszondák leszállóhelyeinek környékét por és kőtörmelék fedi. A leszállóegységek vizsgálatai a Mars talajában nem mutattak ki szerves anyag jelenlétére utaló nyomokat.
- Anyagi, kémiai összetételét tekintve a Mars Föld típusú
bolygó. Átlagos sűrűsége a Földénél mintegy 30%-kal
alacsonyabb (inkább a Hold átlagos sűrűségéhez közelít),
tehát a bolygónak nem lehet nagy méretű fémes magja.
- A Mars
külső bolygó lévén, a Vénusszal ellentétben nem mutatja
az összes lehetséges fényváltozási fázist a sarló alaktól a
telemarsig. Amikor a Mars pontosan 90 fokos szögtávolságban van
a Naptól, korongjának több mint a fele van megvilágítva.
Felszíne legnagyobbrészt narancsvörös színben tündököl,
amit csupán itt-ott szakítanak meg a fehér hósapkák, illetve a
sötétebb árnyalatú övezetek. A vörös területek valószínűleg
homok- vagy kősivatagok. A sötét zónákat egy időben hatalmas
vízfelületeknek vélték, és a sötét Hold-régiókhoz hasonlóan
tengereknek "maria"-nak nevezték el.
- Forgástengelyének
ferdesége (amely 24 fok, azaz a Földével csaknem azonos) miatt a
Marson is vannak évszakos változások, hasonlóképpen mint
Földünkön. Minthogy azonban a marsi évek nagyjából kétszer
olyan hosszúak mint a földiek, az ottani évszakok is kétszer
annyi ideig tartanak mint a Földön. A Mars keringési pályája
a Földénél jóval elliptikusabb, és mert a bolygóra jutó
napenergia a perihéliumban 40%-kal nagyobb mint az aféliumban az
évszakok sokkal szélsőségesebbek mint nálunk. Az évszakok
váltakozásának tudható be, hogy amikor a Mars déli féltekéjén
tél van a déli jégsapka a bolygó déli félgömbjének akár a
felét is beboríthatja, míg például ugyanott nyáron a jégsapka
gyakran el is tűnik. Az északi féltekén hasonló
változásokat lehet megfigyelni azzal az eltéréssel, hogy ott
soha nem tűnik el nyáron a jégsapka; télen pedig lehúzódik az
északi félgömb feléig.
- A Mars mágneses tere rendkívül gyönge (pedig tengelyforgási
periódusa alig több mint fél órával hosszabb a Földénél).
- Mivel a Mars pályája a Földén kívül húzódik, a bolygó
oppozícióban (szembenállásban) figyelhető meg a legjobban,
amikor legközelebb jár Földünkhöz.
- A Marsnak két kicsiny, a felszínhez közel keringő holdja van, amelyeket az 1877-es szembenállás alkalmával fedeztek fel. A felfedező igen találóan Phobosznak (félelem) és Deimosznak (rettegés) nevezte el őket.
A Mars holdjai
Marsnak két kicsiny, a felszínhez közel keringő holdja van.
Távolság Sugár Tömeg Hold (000 km) (km) (kg) Felfedező Dátum --------- -------- ------ ------- --------- ----- Phobos 9 11 1.08e16 Hall 1877 Deimos 23 6 1.80e15 Hall 1877