A kultúra fogalma

Tágabb értelemben a tanult információk, továbbá azok szervezési, tárolási, átadási, hasznosítási és fejlesztési módjainak összessége.

A civilizáció fogalma

A kulturális evolúció folyamán kialakult az a társadalmi mentalitás, amelyik a rájellemzõ anyagi-szellemi javak összességét megteremtte. Ezt a produktumot nevezzük civilizációnak. A civilizáció az életminõség lehetséges szintjét kínálja.

A mi heterogén földrajzi-ökológiai térségünkban az alábbi meghatározó kutúrákat, illetve civilizációkat különböztetjük meg:

1. nyugati keresztény (római katolikusok, protestánsok )
2. ortodox vagy keleti keresztény (ortodox görögkeletiek, pravoszlávok, görög katolikusok)
3. iszlám (zömmel szunniták)
4. zsidó (csekély számú karaita )

A nyugati keresztények

Térségünkben a nyugati kereszténység a 9-10. században terjedt el. Magába itta a helyi színeket. Eszméje kedvezett az újításoknak, és nem tudta vagy nem is akarta az egyéniség kibontakozását megfékezni. Mindig, ha mértékkel is, rugalmasan alkalmazkodott a korkövetelményekhez. Ezért más a jogérzéke és a szabadság fogalma is, mint a keletieké. A keleti megteszi a dolgokat, mert akarja, a nyugati pedig, mert joga van hozzá.

Az ortodox keresztények

Ez a vallás Európa és Ázsia határán született a Kelet-Római Császárságban, azaz a Bizánci Birodalomban. Az ortodox egyház összefonódott ugyan az állammal (cezaropapizmus), de sohasem szakadt el a népétõl. Az igét anyanyelven hirdették, a pópák népvezérek lettek, az egyház pedig a népszokások õre. A vallás és etnikum markánsabban fonódott össze. Nem szívesen újítottak, a bizantinizmus szellem itt minden korban újjászületett. (A görög katolikusok csupán formálisan közeledtek a nyugati keresztényekhez.)

Az iszlám

Az iszlám vallás fénykorában (8-12.sz) virágzó kultúrákat táplált világszerte. Európa sokat köszönhet az arabok értékközvetítõ tevékenységének. A helyzet nagyjából akkor változott meg, amikor az iszlám világában katonabirodalmakat szervezõ népek-mongolok és törökök-vették át a vezetõ szerepet. A muszlimok hosszú idõre bezárkóztak hitükbe,harci szellemüket hitük gerjesztette. Ez nyújtott számukra biztonságot, visszatértek a hit alapjaihoz. Már kevésbé voltak nyitottak az újítások felé, és szívósan védték szokásaikat. Az igazi muszlimban van közösség iránti elkötelezettség és szociális érzékenység, az én számára lényegtelen, és e tekintetben merõben különböznek a nyugatiaktól.

A zsidók

A zsidó vallás Bizáncból, illetve a Perzsa Birodalomból terjedt el Kelet –Európa térségében. Abban a "szerencsés” helyzetben van, hogy a kereszténység és az iszlám is adósa neki. Esetükben a vallás és etnikum egy és ugyanaz. Nem zsidó etnikumú államok közül csak a kazár állam arisztokráciája választotta a zsidó hitet. Mindenbizonnyal a zsidóság sajátos helyzetébõl fakad mentalitása is, ami nélkülözhetetlen volt túlélési stratégiájában. Többnyire nyitott minden iránt, tiszteli az egyéniséget, kritikus elme és gondosan megtervezi a jövõjét. A zsidóság színe-javának elévülhetetlen érdemei vannak a közép-és kelet-európai kultúrák gyarapításában.

Cs. Szabó László

Minden élõlény alapvetõ célja maga az élet, és annak folyamatossága, amikor is nemzedékek váltják egymást az "örökkévalóság reményében”. Az ember is ilyen élõlény, azzal a nem lényegtelen különbséggel, hogy neki van "történelme és kultúrája”, és mint társas lény kommunikáció nélkül nem létezhet. Ma már aligha vitatja valaki is, hogy ez (a kommunikáció) a kultúra alapja. Az ember tehát miközben része a természet világának, mindennapjait egy primer társadalmi csoportban élte le, vagy éli ma is, amelyben "face to face”(szemtõl szemben)kommunikál környezetével. Ílymódon egy-egy közösség jelrendszere közvetlenül vagy közvetve egyszersmind a múlt, a jelen és a jövendõ is.
Tekintsük át a múltat!

1. A szóbeliség kora(?-Kr.u. 8-9.század).
Az ember, tehát mint mondottuk, társadalmi és természeti közegben él. Itt építi ki kapcsolatrendszerét, és ami az idõ rostáján ebbõl fennmarad az állandósul, viszonylag szilárd keretként mûködik az élet folyamán. Minden nép a szóbeliség korában lép be a történelembe, esetünkben azonban ennek a kezdete homályba vész. Sok jel arra mutat, hogy a magyar nyelv az alapnyelvek kialakulása elõtti állapotokat híven megõrizte, "tág teret nyitva a képzelõerõknek”, ezért már önmagában is világörökség lehetne. Az a földrajzi-ökológiai tér, ahol ez a közösség évezredeket élt meg, valahol ott keresendõ, ahol az uráliak, az altájiak, az indoeurópaiak és a szibériai népek õsei tartós kapcsolatban voltak egymással. Akár egyidejûleg, akár szoros idõrendben. Ami pedig a földrajzi vonásokat illeti, bátran állíthatjuk, hogy "zord” klimájú; fás, füves, ingoványos térség volt, amelynek lakói életében fontos szerepe volt a fának, a fémeknek és a prémeknek. (Lásd a vonatkozó õsi szókincsünket !) - (1.).

Társadalmi közeg

Az a kisközösség, amelyben az ember az életét elkezdi a család, azaz: a HÁZ(házas,haza). A ház a család honja. Aki házasodik családot alapít. Ennek a közösségnek tagjai a vérei és akiket befogad, õk alkotják a családfõ háza népét. A magyar nyelv a régiségben legtöbb szót a férj és a fele(ség) jelölésére alkalmazott. A férj apa, atya, akinek társa, azaz a fele a neje(arája). Õ a gyermekek anyja. A gyermekek apámnak, anyámnak szólítják õket. A nagyszülõk pedig anyai ágról az apát võmnek, vejemnek, apai ágról az anyát pedig menyemnek nevezik. Ebbõl világosan látszik, hogy a nagyszülõk még különbséget tettek a két ág között, de az új házasok mindkét ági szülõt ipamnak(apósnak), illetve napamnak(anyósnak) nevezték. Egyébként a felmenõk felsõbb fokán már nincsenek egységes elnevezések. Hívták õket szülék, öregszülék, nagyszülõk, jobb apa(bopó), jobb anya(bonyó) néven egyaránt. A következõ fokon drasztikusan csökken az elnevezések száma: ük, õs. A háznépen belül megkülönböztetõ szempont volt a a gyermekek neme és életkora. Eszerint beszéltek fiúról és lányról, bár a fi, fiú szónak "utód, sarj”értelme is volt. Az idõsebbek szemszögébõl a fiatalabb testvért öccsnek, illetve húgnak nevezték. A fiatalabbak pedig nénémnek, illetve bátyámnak szólították az idõsebbeket. Ugyanúgy, mint az oldalági rokonaikat. Meg kell jegyeznünk, hogy az oldalági rokonságban, függetlenül attól, hogy nõ ági vagy apa ági volt, mindenkit nénémnek, bátyámnak szólítottak, aki idõsebb volt náluk. De csak az oldalági rokonságban használták az ángy(ika) szót. Ami pedig a leszármaztatást illeti, ezt apai ágon követték, és csak a családok elágazásánál vették figyelembe az anyai ágot, megkülönböztetésként.

A háznál nagyobb közösség, amelynek tagjai közvetlenül, szinte naponta találkozhattak az a falu népe volt. A falu szó egyaránt jelentett települést és az ott élõ közösséget is. Õsi alakja a FOLU(Talán a fal szóból ered, s ez esetben bekerített települést jelölt.) Összefüggésbe hozzák a folt, falka szavakkal. A falu vezetõjét folnagynak hívták (A bíró). A lakosság szerekben (Ezek önállósodhattak), vagy szegegben, végekben élhetett. Mivel egy-egy házcsoportban, illetve házsorban rokonok lakhattak, nem volt szükség a szomszéd, mint jogi fogalom jelölésére. A házakat kertek, terek, utak választották el egymástól. A közügyek intézése szerben folyt, ha megegyeztek szerzést tettek. A falu teljes jogú, felnõtt férfi tagját embernek nevezték. Több falu alkothatott egy nagyobb közösséget. Abban azonban nem lehetünk biztosak, hogy milyen formában. Talán egy-egy hatalmi központ köré tömörültek, amelynek a központjáról nevezték el a hozzátartozó közösséget. A központot pedig valamelyik kiemelkedõ vezetõrõl, nagyról. Õseinknek kifejlett "Mi-tudatuk" volt. Saját magukat magyarnak nevezték, vagyis beszélõ embernek. (Veres Péter) A nép szavunk kettõs értelmû, jelenti a magyarok összességét, és az irányítottakat egyaránt. Amig a nem szavunk vérrokon csoportot, fajtát és félét jelöl. Az ebbõl képzett nemes pedig erényes embert. Ebben a közösségben csak akkor mûködhettek eredményesen, ha volt egységes fogalomrendszerük, valamint ha a kereskedelem és a védelem dolgában együtt tudtak mûködni egymással. E fogalmakon és készségeken kívül összekapcsolta õket a hagyomány, a mondák és a dalok világa. A történelembõl számos példát tudunk arra mondani, hogy egy nép faluszervezetekben élt, ilyenek voltak a volgai burtászok, a mordvinok, a csremiszek, és a kaukázusi alánok is. Talán volt egy olyan korábbi eredetmondánk, amelyik csak a magyar nép keletkezésérõl szólt. Ez azonban már felismerhetetlenül beépülhetett az úgynevezett Csodaszarvas-mondába. Mindenesetre a "nyomokból” annyit megállapíthatunk, hogy "Hunor és Magor történetében” népnevekbõl alkottak személyneveket (Kézai, Kálti lejegyzése szerint, viszont Anonymus Gestájában a Mágóg személynévbõl lett népnév:Mágóg~Mágor.) Õsi hitvilágunk és világképünk legjobban az altáji és a közép-ázsiai népekéhez hasonlít, amint erre Berze-Nagy János már rámutatott(Világfa, Világ közepe, Boldoganya-kultusz, Napkultusz, Ló-kultusz, akárcsak a népzenénk leggrégibb elemei.) Természetesen nem kicsinyítjük le az uráli párhuzamokat sem! Egyébként ezzel kapcsolatban is azt mondhatjuk, amit a nyelvünkrõl, hogy sok benne az olyan nyomjelzõ elem, amelyik arról árulkodik, hogy elõdeink hagyták el legkésõbb az "uráli õshazát". A "rokoni" szálak tehát sokfelé vezetnek...

Kapcsolatok: házasság, kereskedelem, védelem.

A házasság

A csoportkapcsolatok kialakításában ebben a korban döntõ szerepe van a házasságkötésnek. A rokoni közösségek kommunikációja is csak úgy képzelhetõ el, ha fogalomrendszerük folyamatosan egységesül, erkölcsi értékrendjükkel együtt. A valóságos és fiktív vérségi kötelékeknek évezredeken át közösség-összetartó ereje volt. Esetünkben a házasság egyenlõ felek jelképes adásvételi aktusaként írható le. A férfi mint vevõ, a nõ mint eladandó fél szerepel a folyamatban. Az aráért vételárat fizetnek, a meny, vagyis az ara pedig hozza a "hozományát”. A meny(asszony) szavunkat a menyét szóból magyarázzák, egy menyét féle, a hermelin magyar neve: hölgy. Õshazánk térségében a prém volt a konvertibilis fizetési eszköz..

Kereskedelem

Amint arról szókincsünk õsi rétege is árulkodik, elõdeink földmûves és állattartó tevékenysége csekély, és kezdetleges lehetett, kivéve a lótartást. (Ló szavunk párhuzamai a csuvas, a kazah, és a kirgiz nyelvekben találhatók meg, de ott igáslovat jelentenek.) A fémmûvesség és a famegmunkálás szintje ezt már a legrégibb idõkben meghaladhatta, és csupán csak sejthetjük, hogy ebben nagy szerepe volt az iráni kapcsolatoknak. Elsõsorban a kereskedelem révén. Maga a kereskedõi tevékenység is ilyen nyomokat õríz nyelvünkben. Aki keres, az jövedelmet képez (prémvadász). A kereskedõ munkája irányulhat haszonra, vagy csupán a megélhetést biztosíthatja. Nem kell bizonygatnunk, hogy a tajga, a lombhullató erdõk, az erdõs-steppe és a steppe népei szoros kapcsolatban éltek egymással. Közvetve vagy közvetlenül valamennyien kereskedtek a déli civilizációkkal (Kína, Khwarezm, Perzsia) Vonatkozó õsi szókincsünkbe tartozik az ár, áru, árus szavunk, valamint az ér, kincs. A sokadalomban adunk-veszünk és cserélünk. Ha ez mindkét fél megelégedésére történik, áldomást iszunk. Minden áru, és minden árus megannyi civilizációt hordoz, közvetít,õk a kultúrák õsi követei. Itt említjük meg, hogy a kereskedelem nem funkcionálhat számfogalmak nélkül. Õsi számrendszerünk több számrendszerbõl alakult ki, de a folyamatban meghatározó szerepe lehetett az indoiráni népeknek. Az egy szám az egész és a számsorban az elsõ. De ugyanúgy a hetedhét is egész, csak hét elkülönülõ részbõl áll. Eme logika alapján beszélünk harmad ról, illetve harmadfélrõl. Mi a 7 óra 30 percet fél nyolcnak mondjuk egymásközt. Számrendszerünkben a 7, a 10, a 20, a 100 és az 1000 neve indoiráni eredetû. Halovány nyomai vannak egy ötös, egy hetes számrendszernek is, egyébként azt mondjuk / olvassuk például, hogy tízen egy (11), vagyis a tizes kötegen van még egy(menyétprém).

Védelem

Az ember természetébõl fakadó joga, hogy "életterét" mindenáron védje, ha azt veszély fenyegeti. A sikeres védelemhez gyakran nagyobb összefogásra van szükség, mint amilyenre egy primér csoport képes lehet. Ezért a kapcsolatrendszerekben fontos szerepe van a háborúknak. Gyakran a megélhetéshez szükséges javakat hadjáratokban kell beszerezniük. Például a nomádok nem vetették meg a javak ilyetén erõszakos cseréjét. A közösség fegyveres férfi csapatát hadnak nevezték,vezetõjét hadnagynak. A magyar hadszervezetben nyoma maradt az ötös és a tizes számrendszer kombinációjának. Még a 16. században is voltak tizedek, "ötvenedek", századok, "ötszázadok"és ezredek. Ami a fegyverzetet illeti, használhatták az íjat és a nyilat. A nyílvesszõ jelkép is. Rangot, hatalmat és családot is jelöl.(nyílföldek osztása)Volt késük, kardjuk-ezek végsõsoron iráni eredetû szavaink, esetleg fejszét is forgathattak a véres harcokban. Mindezekbõl az látszik, hogy a legrégibb idõkben igen szorosan mûködhettek együtt indoiráni népekkel. Ha hasonlítani lehet egyáltalán elõdeinket valamelyik ókori, ismertebb néphez, azt mondhatjuk, hogy legközelebb a Herodotos által leírt jürkákra emlékeztetnek. (Afféle lovas-prémvadász nép lehetett, legalább is a típusát illetõen. A harcosok az egyszerû életnél többre becsülték a hõsi halált. Ennek emlékét a regösök énekei õrízték meg..

Összegzés

Elõdeink egy nyitott, "eurázsiai civilizációt" fejlesztettek ki. Ennek nyomai Dél-Szibéria és Közép-Ázsia határvidékére vezetnek, azonban a prém útján szoros kapcsolatban maradtak uráli nyelvrokonaikkal is. Primér és szekunder közösségeik évezredes hagyományokra épülve szilárd és mégis rugalmas kereteket adtak számukra a történelmi folyamatokban, ezért maradhattak fenn, mind a mai napig. Több gondot okoz az idõrend kérdése! Hipotézisünk szerint elõdeink Kr.u.a 450-es években jelentek meg az Ural vidékén, a szavirok társaságában. (suvar~csuvas, csuvasos "jövevényszók", szávart népnevünk) (2.) A szavirok "õshazájának"Nyugat-Szibériát tartják. Innen a belsõ-ázsiai avarok ûzték el õket a 450-es években. A 460-as évek elején a szavirok megtámadták az ogur, onogur és sarogur népeket, elfoglalták a Jajik folyó és az Etil folyam vidékét, majd 510 tájékán a Kaukázus elõterében, a késõbbi Kazária területén, alapítottak birodalmat. Az 550-es években birodalmukat megsemmisítik az õket üldözõ avarok(a.m.várkony). A szabírok a perzsák szövetségesei voltak a Bizánc elleni háborúkban, az avarok pedig-alán közvetítéssel Bizánccal kötöttek szövetséget. A szabír nép természetesen nem semmisült meg, csupán szétszóródott. Egy részük Dél-Dagesztánba költözött, már részük a Kubán, a Terek és a Kuma folyók forrásvidékére. Az arab kútfõk szerint a kazárok másik neve:szabir(>szuvar). Azt azonban nem tudjuk biztosan megállapítani, hogy az Etil folyó mellékén élõ szuvarok már a 450-es évektõl lakói a térségnek, vagy õk is a 8.század második felében költözte északra, a bolgárok, a barszilok és az eszkilek társaságában. (3.) (Az eszkil lehet, hogy kapcsolatba hozható azzal az izgil néppel, amelyik Kül-tegintõl vereséget szenvedvén eltûnt a türkök látókörébõl a 720-as években) A volgai szuvárokról Ibn Fadlan tudósít utoljára(922-23), amikor is fellázadtak Almus bolgár király ellen, mert nem akarták felvenni az izlám hitet, és "fejedelmükkel" együtt elmenekültek. Viszont a Volgai bolgár államban volt egy Szuvar nevû város, a Szamara folyó torkolatához közel. Utódaikat a csuvasukban látjuk, akik megõrízték pogány hitüket az orosz uralomig. (A csuvas népnév az arab írásban keletkezhetett rontott szóalak !)Szuvárokat említ még Abu Hamid granadai utazó a Volga partján Szakszinban(1150-es évek). Nem ismerjük pontosa a szabirokkal költözõ magyarok sorsát! Talán két tömbben lakhattak már az 5-6.században. Az egyik haza a régi Baskirföldön volt, az eszkilek és a szuvarok társaságában, a másik pedig a Kaukázus elõterében alán és onogur környezetben. Talán ennek a kapcsolatnak az emléke néhány szó az oszét és a szomszédos nyelvekben(kert,részeg), illetve a magyar nyelv alán jövevényszavai (asszony, híd, vért,verem). Vagy a perzsa eredetû vásár (vásárnap) és vám szavaink. Talán ekkor került nyelvünkbe a selyem, gyapot, és a bársony szó, amikor Kuvrat bolgár kagán birodalma felbomlott, a magyarok jelentõs része az onogurokkal együtt a Kárpát-medencébe költözött több hullámban(677-744), és a 8. század végéig avar (uar et chunni) uralom alatt élt. Míg a baskíriai magyarok a 650-es évektõl a 880-as évek végéig a kazárok "szövetségesei"voltak. Mindezek csupán ingatag alapokon nyugvó feltevések, mégis talán többek a délibábos álmoknál. Adatok híján minden lehetséges megoldást ki kell próbálnunk!Feltevéseinket tehát két irányba mozgatjuk, mígnem el nem jutunk a hétmagyar honfoglalásáig (889-907). A hétmagyar a hozzájuk csatlakozó kazárokkal(kovárok) "helyszûke"miatt indul a Kárpát-medencébe hont foglalni, mert Levédi fejedelemsége idején a földjükre telepítették a kazároktól vereséget szenvedõ kangárokat. A két nép közötti háború a magyarok vereségével végzõdött. Ebben szerepe volt annak is, hogy a kagán tervei nem sikerültek a magyarokkal kapcsolatban. (Lásd Bíborbanszületett Konstantínusz DAI,38.fejezet.) - (4)Etelközben, vagyis az Etil folyó(Volga-Alsó-Don) vidékén csak néhány évig tartózkodhattak. Innen a kazár nyonyomásra, Álmos vezetésével –miután "vérszerzõdést kötöttek" - elindultak nyugatra, és csupán öt évig pihentek a Dnyeper-Al-Duna közén. Itt, mivel a bizánciakkal háborúzó bolgárokat hátbatámadták, ezért a bolgárok és a besenyõk arra kényszerítették õket, hogy a Kárpát-medencébe meneküljenek(894-896). Ekkor kezdõdött a "két nép" újraegyesítése.

Útban az írásbeliség kialakulása felé

(9 -10 sz.)

Amikor a hétmagyar és a kabarok népe (Kabarok, Nyék, Megyer, Kürtgyarmat, Tarián, Jenõ, Kér és Keszi nemek) megérkeztek a Kárpát-medencébe, ekkor Álmos már betöltötte égi küldetését, ezért Erdõelvében megölték, vagyis szent áldozat lett. A térségben hatalmi vákuum keletkezett, miután Arnulf frank király a császári méltóság megszerzésén fáradozott, Simeon bolgár uralkodó Bizánccal vetélkedett, az idõs I.Szvatopluk morva fejedelem pedig, hatalma csúcsán, az arra érdemtelen fiainak adta át a birodalmat, akik inkább egymással viszálykodtak, ahelyett, hogy apjuk intelmeit elfogadták volna. A hagyomány szerint Álmos fia Árpád és Künd fia Kusid egy aranyos fékkel és nyereggel felszerelt fehér lóért földet, füvet és vizet vásároltak Maróttól, majd érvényt szerezve jogaiknak elfoglalták országát. (Megale Morabia~pannonok és avarok pusztaságai ~ Csiglamezeje ~ Clusák). Itt kezdõdött meg a két nép újraegyesítése. (6.) / A székelyek Anonymus szerint egy pogány Marót földjén csatlakoztak Árpádhoz / Talán éppen a szeri gyûlésen osztották fel egymás között az országot. (Anonymus Gestája) Nagyon valószínû, hogy az egyes tartományok népét összeköltöztetéssel "szervezték" meg, de a nemek (Nyék,Megyer..) fejedelmei, megõrízték vezetõszerepüket. Így Árpád nagyfejedelem "uruszágát" egy hét fõs testület irányította, amelyikben a rangban elsõ fejedelmet (elõdöt=Elõdöt) mindig Árpád nemébõl választották, õt követte a Gyula, aki Erdõelvébe tette át székhelyét, majd utána következett a Karcha, aki a Balaton vidékén alakította ki a központját. A tanácsnak tagja lehetett még a trónörökös, a kabarok fejedelme, és az arisztokrácia családjaiból választott két hadnagy. Az augsburgi csata (955) idejébõl rendelkezésünkre áll egy rekonstruált vezéri lista: Falics, elsõ fejedelem, István Gyula, Bulcsú, Karcha, és Taksony a soron következõ fejedelem; õket követték Lél, Sur és Csaba vezérek. A métóságnevek arról tanúskodnak, hogy a magyarság primer és szekunder közösségeire rárétegzõdött egy törökös arisztokrácia. Azonban a Kárpát-medencében jelentõsen megváltoztak a kommunikáció feltételei. Itt már nem valamelyik török vagy iráni nyelv "közvetítette / tolmácsolta" üzeneteinket, hanem mindenek elõtt valamelyik szláv nyelv. (Lásd a 10.sz.elõtti szláv jövevény szavainkat!) Ebbõl következik, hogy a magyarok, irániak és törökök a összeadván fogalmaikat, a nyelvi egységesülés felgyorsítására kényszerültek, és a folyamatban a magyar nyelv játszott meghatározó szerepet,mint relatíve többségi nyelv. A társadalmi szervezettség ilyen fokán már szükségletté válik egy fejlettebb kommunikációs rendszer kialakítása. Csupán gyér adataink vannak arra vonatkozóan, hogy a 10. századi Kárpát-medencében, azaz Ungria / Türkiában többféle írást használtak (rovásjegyeket is), de egységes írásrendszer még nem alakult ki. Nyílván azért, mert hiányzott hozzá az egységes fogalmi rendszer és erkölcsi értékrend is. Ezt a hiányt volt hivatott megszüntetni a keresztény vallás és a latin (egy ideig a görög) írásbeliség. Az ír, betû, szám, bélyeg és a könyv szavunk az ujgurból jól magyarázható. (Az ujgur nyelvvel az avarok is kapcsolatban voltak, nem csak a kazárok õsei! A fogalmat illetõen pedig már többen írtak, a Boldogasszony-Szûz Mária és a Napkultusz-Szentlélek párhuzamról)Keresztény vallási szókincsünknek ezért létezhet egy õsi rétege(egyház, egy/szent, imád, áldoz, gyón, bocsát, bûn, ige..stb.) Az a nyelv, amelyik a külhon felé üzenetet továbbíthatott a szláv és a latin volt. A szláv nyelvet beszélték a "keleti népek" is, a szlávok pedig a keleti nyelveket. Ennek tükrében vizsgálhatjuk államalapítás korabeli szláv jövevény, illetve avar-szláv(bán,ispán,kovács,takács..stb)szavainkat. (7.) Alsó szinten azonban(ház, falu, szállás; székely, önkormányzat, várföld )/ Lásd a vonatkozó szókincsünket! / legalább Kálmán koráig megmaradt a magyar nyelv korlátlan uralma.. Ennek köszönheti fennmaradását a népek tengerében. Az írásbeliség kialakulásának kora (11-13.század) Szent István, miután uralomra juttatta a latin nyelvû keresztény írásbeliséget ,minden más törekvés háttérbe szorult. Egyedül a székelyek õrízhették meg önkormányzatukat és írásukat (rovásjegyek). A 11.századtól gyakorlattá vált, hogy a fontosabb jogi ügyleteket, királyi "törvényeket" írásba foglalták. Krónikáink megõrizték a 11-századi hõsköltemények nyomait. A század végén megszületett az Õsgeszta, a Szent István és a Szent Gellért legendák. A következõ században a bizánci neveltetésû III. Béla kancelláriát szervez és kötelezõvé teszi az írásbeliséget. A 13.században Európaszerte igénnyé válik, hogy az egyes társadalmi rétegek írásban rögzítsék jogaikat és kötelezettségeiket, az uralkodóhoz való viszonyukat. Aranybulla /1222,1231,1267/, beregi egyezmény, szászok oklevele, kun törvény. E században: A magyarok története mellett megszületik Anonymus Gestája és Kézai Hun-magyar krónikája. Irodalmi alkotások közül kiemelkedik a Halotti beszéd és könyörgés, illetve az Ómagyar Mária-siralom. Országszerte jogi irodákat / hiteleshelyeket szerveznek.

Befejezés

Anyanyelvû irodalmunk az újkor kezdetén született. Mint ezt már bebitonyították ebben óriási szerepe volt a reformációnak, majd a ellenreformációnak (iskolák, nyomdák, könyvpiac, szótárak és nyelvkönyvek) A folyamatban elévülhetetlen érdemeket szerzett a mezõvárosi-városi polgárság, a mûvelt nemesség, és a protestáns egyetemeken, fõiskolákon tanuló értelmiségünk. Az olvasás, és írás révén az ember szabadabbá válhatott, vagyis függetlenebbé primer csoportjától és hozzájárult ahhoz, hogy egy nemzeti irodalmi nyelv kialakulhasson, illetve a társadalom horizontális és vertikális mobilitásában a tehetségek érvényesülhessenek. Ez az élet parancsa, ettõl függ minden nép jövõje.

Jegyzetek

1. Juhász Péter Tanulmányok a bolgár-magyar kapcsolatok körébõl, Akadémiai Kiadó, 1981. Bevezetés (A ting-ling~t’ie-lö=ogur, oguz, ujgur). A nyugati ting-lingek 355 után a hunok helyére költöztek a Kazak-steppére. Korábban szõrmekereskedelemmel foglalkoztak. Õshazájuk Abakán és Minuszinszk medencéje volt, fejlett fémmûvességgel rendelkeztek. Továbbá vonatkozó szókincsünk (fa, fûrészel, reszel, fúr, farag, rovátkol, vés; fejsze, szalu, fûrész, reszelõ,vésõ,ár) -(arany, ezüst, réz, vas, ón, ólom, szén, só, kén, kenesõ, kõ; olvaszt, önt, edz, ötvöz)
2. A szávart népnevünk az ugorkori és török "sav"= szó, beszédbõl is magyarázható, ótörök jövevényszavainkban a "csuvasos" típusúak dominálnak, az eke és a disznó szavakat már csak mi õrizzük.
3. A történészeink zöme az "eszkil" szóból magyarázza a székely népnevet. Az aszfal származhat ennek a szónak az aszgal alakjából, miképpen a basgard szóból basfard lett Ibn Fadlan mûvének meshedi kéziratában.
4. A De administrando imperio, Bíborbanszületett Konstantínusz mûve, továbbiakban( D:A.I), a 38. fejezetben arról szól, hogy a kagán Levédit hûbéresévé akarta tenni(kiházasítás), de õ nem vállalta, nem fogadta el a kagán által kreált fejedelmi méltóságot, a nemes kazár nõvel kötött házassága meddõ maradt.
5. Miután Levedi diplomatikusan elhárította a kagán kérését, a hétmagyar Álmost választotta meg vezérének az új hazába vezetés idõtartamára. Keleti Besenyõföld azonos Etelközzel, a nyugati pedig a Havasokon túli tartománnyal ahonnan a Fehérló monda szerint a mítikus sasok(szentlelkek)elûzték õket. Itt mindössze 5 évig tartózkodhattak, amint ezt az Orosz Évkönyvek is igazolják.
6. Bíborbanszületett Konstantínusz Megale Moraviája és kereszteletlen megalé Moráviája, nagyjából azonos Anonymus "pogány" - azaz: Ménmarótjának országával, illetve Regino "pannónok és avarok" földjével. Dadogó Notker leírása szerint ide kell tennünk az avarok "ringjeit", amelyet a nyugati népek "clusáknak", a székelyek pedig Csigla mezejének neveznek.
7. Az idézett szavak csak azokban a szláv nyelvekben fordulnak elõ, amelyek valaha avar uralom alatt éltek. E körbe tartoznak egyéb, tisztán szláv szavak, amelyek még a 10. század elõtt kerülhettek a nyelvünkbe: szomszéd, szombat, pap, péntek, szent,…stb.)
8. A 11.századi hõsköltemények bõvebb krónikáinkban maradtak fenn. Lásd Bátor Opos és Aba-nembeli Péter párviadalát, illetve Szent László és a kun viaskodását! A 12. századi oklevélírási gyakorlat hazai sajátossága a bõ elbeszélõ bevezetés a megadományozott hõstetteirõl. A hõsök cselekedeteirõl még Mátyás korában is énekeltek, amint errõl Galeotto Marzio is megemlékezik.

Cs. Szabó László

A különbözõ kutúrájú társadalmak érdekei többnyire-mint a világ minden táján-különbözõ szinten fogalmazódnak meg. Az érdekközösségek egy-egy társadalmon belül is kiépítik a maguk érvényesítõ rendszerét. Ezek intézményesülnek és átívelnek/átívelhetnek a nemzetállamokon át a különbözõ civilizációk fiktív/valóságos közösségébe... Az érdekeket civilizációs motívumok táplálják a gazdasági okok mellett. Úgy tudjuk, hogy az egyes társadalmak érdekeinek megfogalmazása és érvényesítése elsõsorban a nemzetállamok dolga. Ezzel csak az a gond ,hogy Közép-és Kelet-Európában alig van klasszikus értelemben vett nemzetállam . E térségben inkább államnemzetek, azaz politikai nemzetek léteznek, illetve a dolgok természetébõl fakadóan kultúrnemzetek. Emiatt egy-egy államnemzetben bármikor mûködésbe léphetnek a bennük szunnyadó centrifugális erõk.

Nyugati kereszténység érdekei:

Térségünkben nincs egységesen elismert és mindenki által óhajtott magállam. Ez magyarázható, hiszen évszázadokkal ezelõtt is valamelyik nyugati hatalomhoz vonzódtak. A keresztény Nyugathoz sorolt csehek, osztrákok, lengyelek, litvánok, horvátok, szlovének, szlovákok és magyarok elismerik Németország vagy tudomásul veszik Oroszország befolyását a térségben. Az említett két nagyhatalom hajlik az együttmûködésre. Újabban Lengyelország régi-új szerepet kapott. A Nyugat érdekeit képviseli Fehéroroszországban és Ukrajnában, egyúttal védi az ottani lengyel kisebbséget. A kötõdések a szláv népekben sem egyirányúak. A szlovákok eleddig az oroszokhoz vonzódnak jobban, a horvátok és a szlovének a németekhez. A nyugati keresztény Közép-Európa ma már nem akar Nyugat-Európától külön élni, de vele egyenrangú régió szeretne lenni. Megjegyezzük, hogy Románia kettõs kötõdésû: A keresztény Nyugat újlatin népeihez erõsebb szálak fûzik, mint az ortodox civilizációhoz, bár az utóbbi mélyebben beleivódott.

Az ortodox civilizáció érdekei: ( magállama: Oroszország)

A mióta III. Iván moszkvai nagyfejedelem Bizánc bukása után kimondta, hogy Moszkva a harmadi Róma és megalakult a pravoszláv egyház, az oroszokat az a küldetéstudat motiválta, hogy nekik kell megváltani a világot. Azóta ez törekvés kisebb-nagyobb intenzitással, más és más ideológiába burkolva feléled az oroszokban. Elõször Nagy Péter és Nagy Katalin láttak hozzá egy európai arculatú birodalom szervezéséhez, munkájuk eredményeként egy új katonai hatalom született. I.Sándor cárnak pedig már sikerült elfogadtatnia, hogy Európának szüksége van Oroszországra. Azóta Oroszországra már az egész Nyugat számít egy új világrendrend fenntartásában.

A mai orosz érdekeket az alábbiak motiválják:

1. Minden áron fenntartani a katonai nagyhatalmi státuszt.
2. Képviselni az ortodox civilizáció érdekeit.

Az iszlám érdekek:

A közép-és kelet-Európai muszlimok döntõ többsége török vagy tatár kisebb részük a kaukázusi népekhez tartozik. A nagyrészt ázsiainak számító Törökországon kívül Albániában vannak többségben és a szláv Bosznia-Hercegovinában alkotnak jelentõs népességet. Törökország nem tarja magát iszlám magállamnak, de hajlandó az európai török népek érdekeit felvállalni, és szeretne a keresztény Nyugathoz is tartozni, ugyanakkor jó a kapcsolata Izraellel is. Az iszlám érdekek képviselete erõsen megoszlik az arabok és a törökök között, jelentõsen leszûkítve az utóbbi törökök mozgásterét. Az érdekek tehát kultúrnemzeti, illetve civilizációs szintû összefogással érvényesülhetnek.

A zsidóság érdekei:

A zsidó civilizáció magállama Izráel. Közép-és Kelet-Európában diaszpórákban élnek, szervesen beilleszkedve a helyi társadalmakba. Kettõs identitástudattal tesznek eleget állampolgári és vallási-etnikai kötelezettségeiknek. A hovatartozás kérdését eldönteni az egyén szuverén jogaként élik meg. Érdekeik tehát egyidejûleg manifesztálódnak nemzetállami, kultúrnemzeti vagy vallási-etnikai szinten.

Cs. Szabó László

Közép-Európa fogalma:

Közép-Európa olyan történelmi–földrajzi régió, amelyik az északkelet-európai állattartó-földmûves népeinek, az eurázsiai stepperégió, a bizánci és római civilizáció népeinek találkozásából született. Születésének ideje az 5-11. század közé tehetõ. Kialakulásában altájiak, germánok, irániak, a magyarok, a szlávok és az újlatin népek játszottak jelentõs szerepet.

Közép-Európa magrégiója:

A történelmi Közép-Európa magja a Kárpát-medence volt egészen az újkorig. Nem szülõföldje egy új civilizációnak, hanem fókusza, amelyben többféle kultúrát gyûjt össze, és innen sugározza tovább. Olyan földrajzi-ökológiai egységet alkot/alkotott, amelyikben a az idõk folyamán, hol a centripetális, hol pedig a centrifugális erõk érvényesültek az itt élõ népek életében. Ma csupán két olyan állama van, amelyiknek a határai nem terjednek túl a magrégión: Magyarország és Szlovákia. Ha a térség történetének 1600 évét vesszük alapul, azt látjuk, hogy csupán a hunoknak (kb.30 év), az osztrákoknak (207 év), az avaroknak (235 év) és a magyaroknak (677 év) sikerült a térséget tartósan egy államba tömörítenie. Nagy Lajos király(1342-1382) és Mátyás király(1458-1490) idejében pedig Magyarország Közép-Európa legerõsebb hatalma volt. Korunkban az említett Magyarországon és Szlovákián kívül: Ausztria, Románia, Szerbia és Ukrajna birtokol a térségbõl jelentõsebb területeket. Viszont államaik központjai a Kárpát-medence határán túl fekszenek. Tehát ez idõtájt a centrifugális erõk érvényesülnek.

Közép-Európa népei:

Az alábbiakban a magyar és a szlovák nép kivételével röviden bemutatom Közép-Európa népeit.

Bolgárok

A bolgárok kb. a 9-10. század fordulójától szláv nyelven beszélnek. Néppéválásukban (etnogenézisükben) a szláv-trák õslakosokon kívül nagy szerepet játszott a névadó és az onogurokkal (ungri) rokon bolgár nép, akiknek õsei Délyugat-Szibéria és Belsõ-Ázsia határvidékérõl érkeztek Európába. A bolgárok jelenléte a Kárpát-medencében és az Al-Duna mellékén már a 470-es évektõl kimutatható. A balkáni korai bolgár birodalom alapítójaként Aszparuch kánt tartják számon, aki 681-ben alapított államot a Balkán hegység és az Al-Duna között. A bolgár kánok Attila fiától, Irnikhtõl származtatták magukat. A keresztény bolgár állam szervezõje Borisz(852-888) fejedelem volt, aki bizánci keresztény hitre tért, és bizánci támogatással megszerveztette a keresztény egyházat, majd befogadta Konstantin és Metód Moráviából elûzött tanítványait, akik felvirágoztatták a szláv egyházi irodalmat. Ettõl kezdve a bolgárok szláv nyelven beszéltek. A 10. századi óbolgár keresztény állam Simeon fejedelem (893-927) uralma idején élte fénykorát, akinek hatalma kiterjedt a Balkán-félsziget legnagyobb részére és a cári(cézári) méltóságot is viselte. A bolgár kultúra jelentõs hatást gyakorolt a Kijevi Ruszra. 1018-ban Bulgária bizánci uralom alá került, s ez alól csupán két évszázadra szabadult fel az Aszenidák(egy kun dinasztia) vezetésével, de már 1390-tõl oszmán uralom alá kerül. Ettõl kezdeve török hatás érvényesül, de a bolgár nép zöme nem adja fel nyelvét és hitét. Az 1877-es orosz-török háborúban felcsillan a szabadság reménye, azonban a berlini kongresszuson másképp döntenek: csupán autonómiát kap. Végre 1908-ban Bulgária ismét elnyerte függetlenségét. Az 1912-es Balkán-háborúban még együtt harcol Szerbiával a törökök kiszorításáért, ám a gyõztesek, akikhez Románia is csatlakozott, 1913-ban (2. Balkán-háborúban) a magukra maradt és kimerült bolgároktól elvették Dél-Dobrudzsát és Macedóniát. Ezután Bulgária kénytelen volt kibékülni az "õsi" ellenséggel, azaz Törökországgal, és a Német Birodalommal valamint az Osztrák-Magyar Monarchiával erõsítette kapcsolatait. A bolgárok az ortodox civilizáció magállamában, vagyis Oroszországban a nagy szláv testvért érzik. Ez az érzés olyan mély, hogy noha mindkét világháborúban a másik oldalra kényszerültek, az oroszok ellen nem harcoltak. A törökökkel való kapcsolataikat megterheli a bulgáriai muszlimok helyzete, a szerbekkel pedig Macedónia miatt voltak konfliktusaik. Jelenleg Bulgária az Európai Unió tagja szeretne lenni, és nagyon magányosnak tûnik.

Bosnyákok

A bosnyákok õsei a szerbekkel együtt költöztek a mai hazájukba, mai Délnyugat-Lenygyelország területérõl. A honfoglalás idõpontja a 7. századra tehetõ, népnevüket a Boszna folyóról nyerték. A középkor folyamán többnyire bizánci, horvát, magyar uralom alatt álltak, és csak rövid idõre tudtak önállósulni. Szabadságvágyuk mindig is vallásukban nyert kifejezést. Elõször egy balkáni maniechus szektához csatlakoznak, amelyet Bogumil bolgár papról neveztek el. Rómát és Bizáncot egyaránt elutasítják. A 15. század végétõl török uralom alá kerülnek, és az iszlám hitet választják, ezáltal betagolódnak a török elitbe, hogy azok szabadságát élvezhessék. 1878-1918 között Ausztria és Magyarország közös országa. Végül az 1990-es évek véres háborújában elnyerik függetlenségüket. Államuk-bosnyák, szerb, horvát hatalommegosztással - a nyugati, az ortodox és az iszlám civilizáció törésvonalába esik.

Csehek

A cseh-szlávok szintén a 7. században nyertek tért a róluk elnevezett medencében, és legkevésbé érte õket az avar hatás. Etnogenézisükben szerepet játszottak kelták maradványok, germánok. Mindig is szoroson kötõdtek a bajorokhoz és a szászokhoz. A 9-10.század fordulóján már van saját keresztény államuk, alapítója Szent Vencel, uralkodójuk hercegi rangú. E korban Prága Közép-Európa legnagyobb vásárvárosa. 962-tõl a Német-Római Birodalomhoz tartoznak. Legnagyobb középkori uralkodójuk II. Ottokár (1253-1278), aki egy az Adriai-tengerig terjedõ birodalmat alapít. A csehek már a középkorban sikereket érnek el a polgári élet minden területén. Annál jobban fájt nekik a szabadság hiánya. Husz jános a cseh egyház megújításában és a hit reformjában látta a kiutat. Tanaiból született a huszitizmus, amelyet joggal tarthatunk a reformáció elõfutárának. Amikor kitört a huszita háború, Közép-Európa összefogott ellenük vagy közömbös volt irántuk. (Ami a távoli jövõt illeti ezt megismételték 1620-ban, 1938-ban és 1968-ban) Csak a cseh nép belsõ megosztása után gyõzhettek a husziták felett, 1434-ben Lipanynál. Majd a gyõztesek örömmel fogadták szolgálatukba a huszita zsoldosokat. 1620-1918 között Csehország a Habsburgok "tartománya", illetve Ausztria része. A mai cseh állam az Európai Unió tagja, a cseh nép teljesítményében és mentalitásában a bajorokhoz és az osztrákokhoz áll közelebb.

Horvátok

Ezt a szarmata nevû szláv népet Herakleiosz bizánci császár (610-641) hívta a meggyengült Avar Kagánság bekerítéséhez. Akkor a horvátok õsei a mai Dél-Lengyelország területérõl indultak el 5 fivér vezetésével, hogy elfoglalják új hazájukat. Ez a 620-as években meg is történt. Birtokba vették a Kapella hegység és az Adria közti területet. Összekeveredtek az itt lakó avar, illir és újlatin népekkel. Sokáig tartott, amig eldöntötték,hogy a nyugati civilizációhoz csatlakoznak vagy Konstantin és Metód követõi lesznek, illetve az ortodox kereszténységet választják. Végül a római katolikus vallás mellett döntöttek. Elsõ keresztény királyuk Tomiszlav volt(925-928). Majd 1102-1918 közös királyuk van a magyarokkal. Ez idõ alatt a két nép története szorosan összefonódik. Horvátország a délszláv államban(Szerb-Horvát-Szovén Királyság,Jugoszlávia) súlyos konfliktusokba kerül az ortodox szerbekkel. Végül 1991/92-ben európai támogatással(elsõsorban német segítséggel) sikerült függetlenné válnia.

Lengyelek

A szlávok õshazája a Visztula folyó és a Pripjatyi-mocsarak vidékén feküdt, innen vándoroltak szét nagyobb tömegben az 5.-7. század között, a hunok majd az avarok hatására. A mai Lengyelország területén lakó szláv népcsoportok(fehér horvát, fehér szerb, polján,mazován, ..stb) a 10. században egyesültek egy államban. Államalapítójuk I.Mieszko(960 ?-992) fejedelem volt, aki római katolikus hitre térítette népét. Az új népet a poljánokról nevezték el, csak mi hívjuk õket lengyeleknek, régebben polyákoknak is. Bátor Boleszláv (992-1025) szilárdította meg a keresztény lengyel államot és elnyerte a királyi méltóságot. A lengyel nemesség szarmata eredetûnek vallotta magát, és Európában egyedül alkotott nemesi köztársaságot. A lengyelek 1370-1386 között a magyarokkal, 1386-1569 között pedig a litvánokkal éltek perszonálunióban, mígnem 1569-ben megszületett Európa legnagyobb területû állama a Lengyel-Litván Unió. (Területe kiterjedt Fehéroroszországra és Nyugat-Ukrajnára, egészen a Dnyeper folyó mellékéig) Lengyelország befogadott kisebb-nagyobb keleti népcsoportokat: tatárokat, karaitákat. Azonban nem tanultak a magyarok példájából. Az államon belüli viszályok odáig fajultak, hogy a szomszédos hatalmak felosztották a területét 1772-ben, 1793-ban, 1795-ben, majd a bécsi kongresszus tartósan 1815-ben.Ausztria, Oroszország és Poroszország osztozkodott rajta. 1918-ban végre ismét elnyerte függetlenségét. 1945-ben az egész országot egy kissé nyugatra tolták. Ezzel konzerválták a lengyel-német, illetve a lengyel-orosz konfliktusok lehetõségeit. Mai Lengyelország keleti keleti határán érintkezik a nyugati civilizáció az ortodox világgal.

Litvánok

A litván õsi balti nép.Legközelebbi rokonaik a szlávok. A 14. században katolikus hitre tértek, és emellett ki is tartottak a reformácói korában is. A többi balti nép evangélikus lett. A 14-16.század között ez a kisnép kiterjesztette hatalmát a Balti-tengertõl a Fekete-tenger partvidékéig. Nagy államalapítójuk Gedimin(1316-1341) volt. A litván eredtû Jagello dinasztia tagjai eljutottak a lengyel, a cseh és a magyar trónra is (I.Ulászló, II.Ulászló, II.Lajos) is. 1991-ben ismét elnyerték függetlenségüket.

Moldovánok

Moldávia mesterséges államalakulat, amelyet orosz érdekbõl választottak le 1812-ben a román Moldovától. 1991-ben független állammá vált. Létének garanciája az ortodox civilizáció magállama: Oroszország. A román többségû Moldovának tehát Románi és Oroszország "között" kell élnie, és ápolnia szükséges az ukrán kapcsolatokat. Területén két kicsiny államocska létezése felett hunynak szemet. Az egyiket az oroszok és az ukránok, a másikat a török gagauzok alkották.

Osztrákok

Az osztrák nép az egykori római Noricum és Pannonia Superior területén alakult ki. Néppé válásában szerepet játszottak az avarokkal keveredõ karantán szlovének, akiket venédeknek is neveztek. Az Avar Kagánság bukása után (803) bajorok és kisebb részben alemannok kerültek túlsúlyba, és magukba olvasztották az Enns -Lajta, illetve a Kampf–Morva közének avar-szláv-magyar lakóit is. A 13. századtól Ausztria a a Habsburg család örökletes birtoka lett, közülük választották a német-római császárokat. Az 1648-as vesztfáliai béke után a Habsburgok császári hatalma formálissá vált. Ettõl kezdve egy közép-európai birodalom kiépítésén fáradoztak, Bécs központtal. Miután a Német-Római Birodalmat feloszlatták, 1804-6-ban megalakult az Osztrák Császárság, majd 1867-ben pedig az Osztrák-Magyar Monarchia. A Monarchia 1918-ban összeomlott, ezzel megkezdõdött az önálló Ausztria története. Ausztriát ezer szál köti a németekhez, csehekhez, horvátokhoz, szlovénekhez, magyarokhoz, de a 20. században tilos volt például bármelyikkel is egyesülnie. Ma már ez nem probléma: Ausztria az Európai Unió tagja.

Románok

A román nép a világ egyetlen ortodox hitû, újlatin nyelvû népe, ezért mindkét civilizációhoz kötõdik. Õseik latinizált balkáni trákok és rokonaik, a géták és a dákok. Eredeti trák nyelvüket csupán az albánok õrizték meg. A Római Birodalom 395-ben vált ketté keletire és nyugatira. A dalmaták újlatin nyelven beszéltek és római katolikusok lettek, amig 19. században végleg beolvadtak a horvátokba, de hitüket megõrizték... A románok õsei viszont a ortodox keresztény hitre tértek,de nyelvüket megtartották. A történeti források egy nyugati szláv szóval vlachnak nevezi a románok õseit. Közép-Európában így hívtak minden újlatin népet. A vlach többes száma vlaszi,ebbõl van a magyar olasz szó. A románok a 12-14.század között zömükben a Dnyeszter és az Al-Duna között bukkannak fel, de laknak Kelet-Magyarországon is, az elõbbi térségben megalakítják Moldovát, illetve Havasalföldet. E tájon nagy szerepet játszanak életükben a besenyõk, az úzok, a kunok, majd a tatárok. Sõt Moldovában az iráni jászok is, akiknek emlékét Jászvásár város neve õrzi. A két fejedelemség magyar, lengyel, török függés után végre 1878-tól nemzetközileg elismert önálló államban egyesülhet, 1881-ben pedig királyság lesz. A román szigetállamnak ügyesen kellett laviroznia, és ebben nagy gyakorlatra tettek szert. A 19. században olasz és francia mintára megújították nyelvüket, fiaikat olasz és francia iskolákba küldték, s az egyházi nyelv is a szláv helyett román lett. Ezért aztán a franciák is felfedezték keleti nyelvrokonaikat, és a románok mindig számíthatnak jóindulatukra.Ma Románia az Eu-tagságra vár.

Szerbek

A szerbek õsei a mai Délnyugat-Lengyelország területérõl érkeztek lakhelyükre, a bizánciak hívására, nem sokkal a horvátok honfoglalása után. Õket is zsupánok vezették, akárcsak a horvátokat... A 7-12. század között bolgár, bizánci, idõnként magyar hatalmat ismertek el, csupán rövidebb idõre alkottak önálló államot. Ez idõ alatt ortodox keresztény hitre térnek. Elsõ nagy uralkodójuk, aki önálló birodalmat szervez:Dusán István(1331-1355). Az õ halála után államuk meggyengül, és 1389-tõl a törökök fennhatósága alá kerülnek. 1526-1699 között a keresztény-iszlám világ a Kárpát-medencében vívja harcát. A karlócai béke után, a Balkánról kivonuló keresztény hadak nyomában nagy tömegû szerb költözik Magyarországra,akik I.Lipót császártól hazát kapnak. Habsburgok iránti hûségük töretlen is marad,egészen a 19/20.század fordulójáig,amikoris rádöbbennek,hogy csak az oroszokra számíthatnak nemzeti érdekeik érvényesítésében.A szerbek a 20.században kétszer tettek kísérletet arra,hogy vezetésükkel egy erõs délszláv államot alkossanak.Mindkét esetben kudarcot vallottak. (1918-1941, illetve 1945-1991) Ma Szerbia igazából csak Oroszország feltétlen támogatására számíthat. A ’90-es évek háborúi után,új konfliktusa alakult ki a koszovói albánokkal. A Nyugat saját civilizációját erõlteti a szerbekre, egyelõre nem nagy sikerrel.

Szlovének

A szlovénekek még a 6. század végén költöztek mai lakhelyükre, az Avar Kagánság kialakulása idején. Eleinte venédeknek nevezték õket, és nagy részük beleolvadt az osztrákokba. Önálló államot nem sikerült alakítaniuk, de ma Közép-Európa legeredményesebb népei közé számítanak. 1991-ben végre elnyerték függetlenségüket.

Ukránok

Az ukrán nép kialakulásának folyamata a lengyel-litván uralom idején fejezõdött be. A Dnyeperen inneni ukránok mentalitása el is tér a folyótól keletre élõkétõl. Nevezik õket ruszinnak vagy ruténnek, illetve kisorosznak is. A nyugati ukránok között sok a görög katolikus hitû. Az ukránok 1654-ben csatlakoztak Oroszországhoz. A 20. században kétszer is tettek kísérletet arra, hogy elszakadjanak Oroszországtól, végül 1991-ben sikerült. Ma Ukrajna súlyos gondokkal küzd.Katonailag és gazdaságilag az oroszoktól függ. Kelet-Ukrajnában és a Krímben jelentõs számú orosz él. A legutóbbi elnök választás jól tükrözi a nép megosztottságát. A nyugatbarát elnökjelölt megbukott, de Nyugat-Ukrajnában õ kapta legtöbb szavazatot. Nyugatnak nem érdeke, hogy Ukrajnát megossza, hiszen akkor elvesztené az oroszok támogatását egy az iszlámmal vagy Kínával kialakult konfliktusban. A kérdés nyitva marad.

Összegzés

A mai Közép-Európa minden megnyilvánulása a régmúltban gyökerezik, tudatosan és tudattalanul is. Kultúrája sokszínû, benne van az egész világ, de népei sokszor nagyon magányosak itt, Európa földrajzi közepén... Ha a magyar történettudományban is helyet kap a régiótörténet, a mi Közép-Európánkról is árnyaltabb képet kapunk. Talán tisztábban látjuk a jövõnket is.

Korai államok

Cs.Szabó László(1941)

(a 9-10.századi történelmünkhez)

Következtetések (15 forrásból)

1. 15 forrásban 11 alkalommal ungri=ugor=hungarus néven szerepelnek õseink. Nem gyõzzük hangsúlyozni, hogy ez a népnév a 8. század közepétõl a Dnyepertõl keletre nem bukkan fel. Annál többször szerepel a Kárpát-medence és tágabb környékén a 8-9. század fordulójától. Az avar és a hun név azonos számban található, azonban csupán a latin források nevezik avarnak elõdeinket.
A vonatkozó külföldi források tükrében hitelesnek tûnik az Árpád-kori kútfõk azon állítása, hogy a hétmagyar a Kárpát-medencében "vette fel" az ungri=hungárus nevet. Árpád Kusán népét ismeretlennek nevezi Regino prümi apát és Arethas püspök, majd késõbb Liutprand cremonai érsek is. Ám ezt a "névtelen "népet" egy ismert néprõl többnyire ungrinak, hunnak nevezik. Az elnevezés okát egyelõre csak a népek közötti hasonlóságban kereshetjük.

2. Ezzel függ össze a kérdéses események idõrendje is! Ha a bizánci-bolgár háború (894-896) elõtt nem ismerték õket Bölcs Leó udvarában, az orosz források pedig egy kelet felõl érkezõ népként mutatják be az ugorokat, akik Oleg idejében Kijev mellett pihentek meg, majd az ezt követõ 5. évben megtámadták a bolgárokat, és tudjuk, hogy ennek a támadásnak volt a következménye Simeon és a vele szövetséges besenyõk bosszúja, Etelköznek a "Thanais" vidékén kellett lennie. Ugyanakkor a D.A.I. 37. fejezete is arról tudósít, hogy a besenyõk 5 évvel korábban foglalták el az Alsó-Don-Azovi-tenger mellékét, mint az Al-Duna–Dnyeper közét. Tehát azt kell mondanunk: igaza volt a magyar krónikásoknak, a hétmagyar csupán átköltözött Kazária mellõl Pannoniába. (Külön téma,hogy jöttek-e magyarok az ungrokkal, orosz forrásokban fehér ugorokkal, a Kárpát-medencébe. Ha igen, a beköltözésnek 677-700-744 között kellett megtörténnie, több hullámban, és nem önálló népként.) Feltevésünket erõsíti Regino, az Annalista Saxo, vagy a D.A.I. 38. fejezete.

3. Az átköltözés okát illetõen a bizánci, az orosz és a korabeli nyugati források a besenyõk megjelenését emelik ki. A D.A.I. csak közvetett bizonyítékot villant fel a kazár-magyar viszony megromlására. Azt csupán feltételezzük, hogy ennek a következménye volt, hogy szûk lett a haza. A Fuldai Évkönyvek vagy Lidprand arra utal mintha ez a nép Nagy Károly korától a "clusák" közé zárva várta volna a nagy "kártevés" pillanatait. A magyar források csupán a régi haza szûk voltáról emlékeznek meg, illetve az új haza jogos elfoglalásáról, amit Attilától és a hunoktól örököltek. Csak a Fehér ló monda emeli ki, hogy megvették az új hazát, és a vásárlásnak fegyverrel szereztek érvényt.

4. A vezéreket illetõen a nyugati források csak Kusált ismerik, akit a különbözõ kútfõk a 892-902/4 közötti eseményekben szerepeltetnek. Ha Kuszál azonos Kus(z)ánnal, õt említi György barát folytatója is, mint Árpád vezértársát. Anonymus relatív idõrendjét tekintve Árpád 898/899 tájákán hunyt el, a honfoglalás kezdetétõl számított 5. évben. Ezek szerint Kuszán-Kuszál 4-5 évvel túlélte Árpádot.

Moravcsik Gyula Az Árpád-kori magyar történet bizánci forrásai
Asztali beszéd Leon, a kegyes császár jelenlétében (902-ben)

Arethas püspök szavai Bölcs Leóhoz:
"A türkök, ez a nép, amelyet míg fel nem használtunk, nem ismertünk..."

(Liudprand Antapodosis: "A magyarok népe,... még abban az idõben mindnyájunk számára ismeretlen volt." (949-ben követ volt Bizáncban)

Beszédében Arethas püspök arra utal, hogy a bizánciak a türköket (magyarokat), akkor ismerték meg, amikor felfogadták õket a bolgárok elleni háborúra (894-896) A katonai szerzõdést Árpád és Kusan, a magyarok fejei, valamint Nikitasz Szklérosz, a császár követe kötötték meg (György barát folytatója). Ezt erõsíti Liudprand megjegyzése jóval késõbb.

Bölcs Leó Haditaktika (904-906)
43. fejezet: "Csupán a bolgárok kívülük még a türkök népe fordít gondot az egyöntetû hadirendre... Így... nagyobb erõvel vívják a közelharcokat, és egy fõnek az uralma alatt állnak.

Bíborbanszületett Konstantínusz; A birodalom kormányzásáról

27. fejezet: Abban az idõben a langobárdok Pannoniában laktak, ahol most a türkök lakoznak.
30. fejezet: Mert az avarok a Duna folyón túl tanyáztak, ahol most a nomád életet élõ türkök vannak…
37. fejezet: A besenyõk népérõl

A besenyõk 50, illetve 55 éve laknak a türkök földjén.
Lehetséges értelmezés:
A keleti tartományokat 5 évvel korábban foglalták el, mint a nyugati tartományaikat (Ez a Dnyeper-Al-Duna köze) Eszerint a magyarok 889-891 között hagyták el a keleti besenyõ tartományok területét. (A bizánci-bolgár háború idõpontjához viszonyítva!) Feltevésünket alátámasztja az Orosz Évkönyvek, hiszen arról tudósít, hogy a magyarok a kijevi "pihenõ" utáni 5. évben a bizánciak szövetségeseként megtámadták a bolgárokat (898-902). A 8-9 éves differencia a másoló tévedésébõl eredhet (Lásd a bizánci az alexandriai éra eltérését!) A keleti besenyõ tartományok: Alánia, Kazária és a mordvinok földje között fekszenek

38. fejezet: A türkök népének eredetérõl
A türkök népe régen Kazáriához közel szerzett magának lakóhelyet, azon a helyen, amelyet elsõ vajdájuk nevérõl Levédiának neveznek,... "Együtt laktak a kazárokkal három esztendeig,...". A türkök régebbi neve: "sabartoi asphaloi". A kazároktól vereséget szenvedõ kangárok kénytelenek voltak a türkök földjére letelepedni, emiatt háború tört ki közöttük. A türkök hadserege vereséget szenvedett és két részre szakadt. Egyik része Levédivel nyugaton lakott "Atelküzü"-ben, a másik rész kelet felé, Perzsia vidékén.

Levedi: "elsõ vajda", " nemes származású", "vajda és vezér", "türkök közt az elsõ"

Levédi nevét többnyire a lesz igébõl magyarázzák. Azonban származhat az alev-lev török szótõbõl is, ami lángot, tûzimádót jelent. Így érthetõ lenne a "nemzetsége fénye" szószerkezet is.

A kazár kagán még a kangárok elleni háború elõtt "kiházasította" Levédit. Nemes kazár nõt adott neki feleségül, hogy az fiút szüljön neki. Ez a diplomácia nyelvén azt jelentette, hogy Levédi rangban magasabb lett volna, mint egy vazallus fejedelem, de annál kevesebb mint egy szövetséges, önálló uralkodó.(Lásd a volgai bolgár fejedelem, illetve az abház király státuszát a kazár rokoni és a diplomáciai kapcsolatok rendszerében!)

A kazár kagán és Levédi párbeszéde a türk fejedelemségrõl:

Elõzmények: A kangár háború után "Kevés idõ múltával..." a kagán magához rendelte Levédit, aki eleget tett a kérésnek. A kazár fejedelem és a türkök elsõ vajdája között az alábbi beszélgetés zajlott le:

A kagán: "...azért hivattunk, hogy mivel nemes származású, értelmes és vitéz vagy és a türkök közt az elsõ, nemzeted fejedelmévé emeljünk, és engedelmeskedj a mi szavunknak és parancsunknak."

Levédi: "...nagyra értékelem irántam való hajlandóságodat és jóindulatodat, és illõ köszönetemet nyilvánítom neked, minthogy azonban nincs elegendõ erõm ehhez a tisztségedhez, nem fogadhatok szót neked, van azonban rajtam kívül egy másik vajda, akit Álmosnak neveznek, akinek fia is van, név szerint Árpád, ezek közül akár Álmos, akár a fia, Árpád legyen inkább a fejedelem, aki rendelkezésetekre áll.". Ezután került sor a fejedelem (kazár tisztség!) megválasztására.

A választáson és a beiktatáson jelen voltak:

1. A kazár kagán emberei

2. Levédi, a türkök korábbi vezére.

3. A türkök elõkelõi.

Egyhangúlag Álmos fia Árpádot választották meg fejedelemnek, majd kazár szokás és törvény szerint pajzsra emelve iktatták be tisztségébe.

"...s ettõl fogva mindmáig ennek a nemzetségébõl lesz Türkia fejedelme."

Ez a fejedelem-választás megfelelt a kor nemzetközileg elfogadott normáinak, és kielégíthette a bizánci császárok legkényesebb igényeit is.

39. fejezet: A kabarok népérõl
"Tudni való, hogy a kabarok a kazárok nemzetségébõl valók."
Egy kazár belháborúban vereséget szenvedtek. A megtorlás elõl a türkökhez menekültek, majd összebarátkoztak velük és megtanulták egymás nyelvét /Ezeket az elfutó kazárokat nevezték kabarnak./ "És így egymással összeolvadván, a kabarok a türkökkel a besenyõk földjére telepedtek le." (A 40. fejezetbõl idézve!)

"...az elsõ törzsek rangjára emelték õket."

"Egy fejedelem van náluk, aki máig is megvan."

40. fejezet A kabarok és a türkök törzseirõl (geneairól)
(A "genea"-k neve sorrendben: Kabar, Nyék, Megyer, Kürtgyarmat, Tarján, Jenõ, Kér, Keszi)

"A türköknek ez a nyolc törzse nem hunyászkodik meg a maga fejedelmei elõtt, de megegyezésük van arra nézve, hogy a folyóknál, bármely részen üt ki a háború, teljes odaadással és buzgalommal együtt harcolnak."

"Elsõ fejük (arkhon) az Árpád nemzetségébõl sorban következõ fejedelem,... és van két másik is, a jila (gyula) és a karcha (horka), akik bírói tisztséget viselnek, de van fejedelme minden "genea"-nak is."

"Tudni való, hogy Árpád, Türkia nagy fejedelme négy fiat nemzett: ...Tarkacsut, ...Jeleget, ...Jutocsát, ...Zoltánt."

(Ha ez igaz, akkor szövegromlás miatt olvassuk Liüntikát Árpád fiának a 40. fejezet elején. Javaslat: "Abban az idõben Liüntika, fia Árpád, volt a fejük") Megjegyzés: Liüntika talán Álmos másik neve. Magyarul liün=lõn, illetve törökül az olmis = aki lett. A tudósítás a magyar-bolgár háború idejére vonatkozik. (894-896)

Ibn Ruszta (920 k.) és Gardízi (1050-1053)

A magyar(madzsghar) pedig a türkök egyik fajtája. Fõnökük 20000 lovassal vonul ki. Fõnökük neve Kündeh. Ez azonban csak névleges neve királyuknak, minthogy azt az embert, aki királyként uralkodik felettük Dzsilahnak hívják. Minden magyar a dzsilah nevû fõnökük parancsait követi a háború dolgában, a védelemben és más ügyekben."

Megjegyzés:
Lehet, hogy a künd nem közjogi méltóság, hanem csupán megtisztelõ cím a legtekintélyesebb ember számára.

Az uralkodó és kisérete nomádként él, a telet folyóparton tölti. (Maszúdi: "Királyaik nomád életet folytatnak")

"A magyarok országa bõvelkedik fákban és vizekben, talaja nedves és sok szántóföldjük van."

"A magyarok tûzimádók"

Orosz Évkönyvek (Elõször másolva 1116-ban)

Keltezetlen rész: Az "ugor föld"-rõl

"Majd…fehér ugorok jöttek, és örökölték a szlávok földjét. (Ezek az ugorok Herakleiosz császár korában jelentek meg.)

"...majd a fekete ugorok mentek Kijev mellett, késõbb Oleg idejében.."

Keltezett rész: Az "ugor föld" elnevezésérõl

6406. év "Vonultak az ugorok Kijev mellett ...Megjövén kelet felõl, és átvergõdvén a hegyeken...,
amelyeket ugor hegyeknek neveznek,...
elûzték a frankokat, és örökölték azt a földet..., és azóta nevezik ugor földnek."

Regino Évkönyve (908 k.)

889. évben "...a magyarok ...népe, amelyrõl az azelõtti nemzedékek azért nem hallottak, mert nevük sem volt, a szkíta tartományokból és ama mocsarak közül jött elõ, amelyeket a Thanais kiáradásaival mérhetetlenül kiterjesztett... És elõször a pannónok és az avarok pusztaságait kóborolták be, vadászattal és halászattal keresvén meg mindennapi élelmüket,..."

Annalista Saxo (10.sz.)

(magyarok népe) "...elõször a pannónok és az avarok pusztaságain vadászattal és legeltetéssel szerezte élelmét,..."

"A panonok és az avarok pusztaságai" azonosíthatók megalé Morabiával, illetve a krónikák Csigla-mezejével (csigla=gáthely, gyepû, clusa).

Magyarok története (11. sz. második fele)

"A hét vezér között Álmos fia Árpád volt a leggazdagabb és leghatalmasabb, ...Az õ atyját, Álmost, Erdélyben megölték, nem mehetett ugyanis be Pannoniába."

A hét vezért és népét isten akaratából sasok kényszerítették arra, hogy minél elõbb foglalják el az új hazát. Anonymus szerint Álmos Mágóg nemzetségébõl származott, amelyikbõl Attila király is. Kézai Turul-nemzetségbelinek tartja Árpádot.

Cs.Szabó László

A magyar történelem hajnala

Bevezetés:

A kultúra évszázadokon keresztül képes megõrízni szerkezetét, vagyis a fõbb rendezõelvek folyamatossága hordozza a kultúra legjellemzõbb vonásainak újratermeléséhez szükséges információkat.

(Georges Dumézil gondolata)

Hoppál Mihály éppen Dumezil munkásságát tanulmányozva jutott arra a következtetésre, hogy a "...középkori gesztáink történeti alakjai köré mitikus motívumok egész sora fonódott." Ugyanõ javasolja, hogy meg kellene vizsgálni ilyen vonatkozásban is a kérdéses mûveket. Természetesen nem vállalkozhatom a feladat elvégzésére, alábbi írásomat csupán kísérletnek tekintem, afféle szellemi "kalandnak". Tudomásul veszem, hogy az Árpád-korban elõdeinket hunnak, avarnak, szkítának és ungrinak nevezték, ezért nem lep meg, hogy Anonymus kivételével valamennyi krónikakompozíciónk a kárpát-medencei hunok, más néven hungárusok "õstörténetérõl" szól. (Annál talányosabb számomra az avarok nevének hiánya a magyar krónikákból!)
Elõre kell bocsátanunk azt is, hogy minden nép története a mítoszok korából vezet felénk, és már az ókori Mezopotámiában vagy a Kaukázus vidékén kialakult arra egy séma, hogyan láttassuk a folyamatokat. Eszerint az "õstörténet" és a "történet" választóvonala a vízözön volt, az egyes népek külön története pedig a bábeli nyelvzavar után kezdõdött. Az elsõ vezérek/királyok alakja mitikus üzeneteket hordozott. Sokszor nehéz eldönteni, mennyire hús-vér lények avagy istenek. Továbbá azt is megállapíthatjuk, hogy a 10. századi kazárok is Jáfet nemzetségébõl származtatták magukat, bár Bulan kagán már a 740-es években zsidó hitre tért. Ezek után a következõ "mondákat" - szövegeket vizsgáljuk meg, az alábbi sorrendben:

1. Csodaszarvas monda
2. Attila király
3. Csaba monda
4. Levédi és a kazár kagán dialógusa
5. Álmos monda
6. Fehér ló monda
7. Lél és Botond mondája

A szövegelemzéshez mindenekelõtt Anonymus, Kézai és Kálti Márk mûveit használjuk. Erre az jogosít fel bennünket, hogy bizonyítottnak látjuk a szóbeli költészet beépítését mûveikbe. A szövegstruktúrákat megjegyzések és magyarázatok követik.

Mondáink elemzése

I. Csodaszarvas monda, avagy a Magyar nép eredetmondája
A monda keletkezési ideje problematikus. Bibliai, bolgár és magyar, mondhatnánk eurázsiai mítoszok fonódnak össze benne.

A monda a bevezetõ séma (vízözön, nyelvzavar) után az alábbi szerkezetre épül:

1. Ménrót, az elsõ fejedelem, Eneh nevû feleségének két fiút nemz: Hunort és Magort.
2. Hunor és Magor elsõszülött fiúk, ezért apjuktól külön sátorba költöznek, miután megkapták az apai részt. Más anyáktól származó fiatalabb testvéreik pedig a "szülõi házban" maradnak.
3. Az elsõszülött fiúknak gondoskodniuk kell a vagyongyarapításról és új hazáról.
4. A fiúk mítikus vadászatra indulnak,hogy új hazát keressenek. Segítségükre siet a Csodaszarvas, aki miután feladatát elvégezte, "elillan" szemük elõl. A táj, ahová vezette õket eszményi: fûben, fában, vízben, halban, vadban, szárnyas gazdag ingoványos, legeltetésre is alkalmas terület. (Meotisz vidéke)
5. A családalapításhoz már csak a feleség és a háznép hiányzik. A két fiú tehát ezúttal nem vadászni indul, hanem leányrablásra és zsákmányszerzésre. A pusztában rábukkannak Belár/Bereka fiainak asszonyaira és gyermekeire, s elragadják õket. A védtelenek éppen táncoltak - a Kürt ünnepét ülték.
6. A gyermekek között találták Dula alán fejedelem lányait, akiket Hunor és Magor feleségül vettek. Ezektõl az asszonyoktól származnak a hunok, más néven hungarusok.
7. Hunor és Magor ágyékából 108 fiú született, ezektõl ered a hunok 108 nemzetsége, akik megsokasodván az "õshazából" Szittyaországba költöznek.
   Majd ebbõl a 108 nemzetségbõl kiválogatnak 6 seregre valót, és 6 kapitány valamint 1 bíró vezetésével Pannoniába költöznek. A többiek Szittyaországban maradnak.

Megjegyzések:

1. A magyar teremtésmítosz szerint a többnejû "Szentlélek" (Ménrót) és a világot teremtõ Istenanya(Enech) gyermekei Hunor és Magor, akiknek a féltestvérei Perzsia vidékén élnek. Enech jelképe a Szarvasünõ, akit a Nappal, a Holddal és a Csillagokkal (gyertyákkal) ábrázoltak. A Szarvasünõ égi követként jelenik meg, hogy új lakhelyre/hazába vezesse fiait. Lásd a hunok, a kutigur bolgárok történetét, valamint a váci, a váradi egyház alapítását, továbbá a gyula lakhelykiválasztását Erdõelvében. (Szarvasünõ~Boldogasszony)
2. Az elsõszülött fiúk jogai a 19. századig népszokásként éltek
3. A honfoglalást megelõzõ mítikus vadászat motívuma megtalálható a számos eurázsiai nép mondájában, nálunk Anonymus Gestájában, a Gyula és Szent László történetében.
4. Ez a rész társadalmi hierarchiát is tükröz: Az elit Hunor és Magor alán feleségeitõl származik, a többiek Belár fiainak feleségeitõl és gyermekeitõl születtek.
   (Hunor ~ Hunugor ~ Hun+uor (Az avar uar et chunni népnév) Belár= bolgár, Bereka= Mocsár)
5. A Duló nembeli Kuvrát kagán (635-665) alán fejedelem is volt. Asszony=fejedelemné szavunk alán eredetû.
6. A hat kapitány választásának szokását a székelyek õrizték meg. A 108 nemzetség értelme sok és 8 nemzetség. Ez utalás arra, hogy a kabarok csatlakozása után, a magyarok 8 nemre tagolódtak. A kabarok lelentették az igazi összeköttetést a Kazáriából távozó hétmagyar és a pannoniaiak között. (Anonymusnál a kunok)

II. Attila király

1. Attila története inkább királytükör, és nem mítosz a szó eredeti értelmében.
2. Attila földi küldetése az volt, hogy Isten ostoraként büntesse a bûnösöket.
3. Kiváló tulajdonságai mellett gyengéi is voltak, amelyek végül is bukását okozták, és megpecsételték népének sorsát is. Az egyébként minden másban mértéktartó király szerfölött buja volt és nem ismerte a mértéket a borivásban. Mint afféle nomád fejedelem, hatalmi vágyból megölte saját testvérét.
4. Elfelejtette, hogy az õ tiszte csupán az "ostor" lesujtása, nem pedig a világ feletti uralom. Büntetésül saját vérében fulladt meg. Halála után pedig fiai és népei egymás ellen fordultak.
5. Ezt a testvérharcot a nem hun alattvalók javukra tudták fordítani. Ugyanis a hunok a germán anyától született Aladár és a bizánci anyától született Csaba nevû fiai köré tömörültek, és nem tudtak megegyezni a hatalom gyakorlásában.
6. A "krimhildi csatában" tehát az európai Nyugat (Róma) és Kelet (Bizánc) ütközött meg, a gyõzelem Nyugaté lett.
7. Ebbõl a csatából, Csaba seregébõl, szökött meg 3000 férfi, akik a Csigla mezején várták meg a hunok második bejövetelét. (Õk a székelyek õsei, akik az ország szélén kaptak új lakhelyet, de megtarhatták saját szokásaikat)

Megjegyzések:

1. Attila jelképes személyes alattvalói, egyaránt képviselik a hunokat és az avarokat. Alakja helyi és nyugati mondák alapján készült.
6. A krimhildi csata és körülményei a 752-95 között avar belháborúkat idézik. Miközben az avarok, azaz a hunok a bizánci, illetve a frank modell követésén vitatkoztak, a frankok és a bolgárog megsemmisítették hatalmukat. Az Attila-hagyományt a nyugati krónikák és a kárpát-medencei népmondák táplálták. Külön hagyománya volt az Árpádoknak. Ez dinasztikus eredetû.
7. Csigla a török gát, gyepû szóból származik, és rokon értelmû a német rhing, illetve a latin eredetû szláv "clusa" szóval. Tehát Csigla mezeje nagyjából azonos a pannonok és az avarok pusztaságaival, vagyis a régebbi (megale) kereszteletlen Moráviával, részben pedig Anonymus pogány Marótjának (Ménmarót) országával.

III. Csaba monda

1. Csaba, Attila fia, amolyan kultúrhérosz, aki halála után a Hadak utján (Madarak/Lelkek útja) visszatér seregével a földre, hogy kimentse szökevény népét(a székelyeket) az ellenség karmaiból.
2. Csaba alakja az összekötõ szál Attila hunjai és Árpád magyarjai között. Õ a krimhildi csatából 15000 hunnal Görögországba menekül, majd innen visszatér Szittyaországba, ahol arra biztatja a hunokat, hogy foglalják vissza Pannoniát.
3. Csaba Szittyaországban megnõsült. Mivel édesanyja bizánci herceglány volt, nem kapott nemes szittya feleséget, hanem "Khwarezmbõl" nõsült, fiát pedig Ednek hívták. Mindezek ellenére Csabát megtették az Árpádok õsének, sõt az Aba nem is attól az Ed és Edumen testvérpártól származtatta magát, amelyik apai ágon hun, anyai ágon pedig khwarezmi volt.

Megjegyzések:
1. Csaba nevét magyarázzák az ajándék, a kóbor pásztor és a bolyongó szóból. Emlékét a székelyek szólásaikban is õrizték. Anonymus Csabamagyarának nevezte a Görögországba költözõ Szavárd népét.

IV. Levédi és a kazár kagán dialógusa

1. Levédi a "szávartü azfalü" nép "elsõ vajdája" volt. Népe 7 "geneára" oszlott, és a kazárok közelében laktak.
2. Nemes származású, aki nemzetségének "fénye" és vitézsége jutalmául a kagántól nemes kazár lányt kapott feleségül, hogy az fiút szüljön neki.
3. Ez a házasság azonban meddõ maradt.
4. Ezért csapás éri Levédit és népét. A kazároktól vereséget szenvedõ kangárokat a földjükre telepítik. Emiatt kitör a kangar-magyar háború. Levédi pedig vereséget szenved, népük kettészakad.
5. Nem sok idõvel ezután a kagán magához rendeli Levédit, akinek felajánlja az általa kreált fejedelmi tisztséget. Levédi ezt a "megtiszteltetést" illõen elhárítja, és maga helyett egy másik "vajdát" Álmost/fiát Árpádot ajánlja.
6. Sor kerül a világ legtörvényesebb fejedelem-választására, kazár törvények és szokások szerint. Árpád pajzsra emelése!)
7. Újabb csapás: Megjelennek a besenyõk, és a magyarokat menekülésre kényszerítik.

Megjegyzések:
1. Levédi neve származhat az alev-lev török szóból. Ez esetben láng, tûzimádó jelentésû.
2. A kagán kiházasította, tehát közbülsõ helyet foglalt el a kagán szövetségese (Azok az õ lányait vehették feleségül) és a hûbéres fejedelmei között. (Azok lányaikat adták a kagán "háremébe")
5. Ezt a fejedelmi tisztséget a kagán kreálta Levédi számára, elfogadása engedelmességgel járt volna. Ezért Levédi diplomatikusan a tényleges hatalommal bíró Álmosra, illetve Árpádra hárította a felelõsséget. Nyilván tudta, mit tesz! Álmos és Árpád hatalmát elismerte a kagán, a korábbi vezér Levédi, a magyarok közössége. Tehát egyetemes értékrend szerint is törvényes volt. (Forrás: Bíborbanszületett Konstantinusz A birodalom kormányzásáról, 38. fejezet)

V. Álmos monda

1. Mágóg nembeli Ügek-ebbõl a nemzetségbõl származott Attila király is-Dentumogerben feleségül veszi Eunedubelianis vezér leányát: Emesüt.
2. Emesét álmában egy Turul madár látogatja meg, és ennek következtében terhes lesz, majd méhébõl forrás fakad, amelyik tovafolyik és idegen földön hatalmas folyammá duzzad.
3. Másnap a jósok megfejtik álmát. Fia fog születni,aki új hazába vezeti népét, ott megsokasodnak, és Álmos nemzetségébõl szent fejedelmek fognak származni.
4. Álmos égi küldetése tehát az lesz, hogy új hazába vezesse népét, ott azonban át kell adnia ahatalmat fiának. Ennek megfelelõen a "hetumoger" fejedelemmé választja, és vérszerzõdést kötve, testvérré fogadják egymást.
5. Az új hazába tartó hétmagyart egy havasokon túli tartományban sasok kényszerítik arra, hogy mielõbb célba érjenek.
6. Erdõelvében Álmost megölik-szent áldozat lesz-mivel betöltötte földi küldetését. A hatalmat, fia Árpád veszi át (A havasokon innen).

Megjegyzések:

1. Álmos neve magyarázható a török olmak=lenni igenévbõl, és a magyar álom szó hatására vette fel mai alakját. Magyar neve Liüntik lehetett (Aki lõn). Ezt szorította ki a mitikus török név.
2. A turul a "szentlélek" szimboluma. Álmos tehát szeplõtlen fogantatással született kultúrhérosz. Az álom és a folyam motívum iráni és hun hatást mutat. A folyam, a víz Eurázsia szerte a tûz, a fény jelképe is. Tûz és víz az élet.

VI. Fehér ló monda-Árpád alakja

1. Erdõelvében a 7 kapitány közül Álmos fia Árpád elsõ ember az egyenlõk között.
2. A vezérek egyet értõ akarattal Kündü fia Kusidot küldik Szvatopluk "marót" fejedelemhez, hogy földet, füvet, vizet kérjenek tõle.
3. Kusid egy fehér lovat visz ajándékba, amelyet aranyozott fékkel és nyereggel felszerszámoztak. Szvatopluk az ajándék hatására könnyelmûen annyi földet ajándékozott nekik, amennyit csak óhajtottak, hiszen békés jövevényeknek tekintette õket.
4. Kusid a jóhírrel megérkezvén, mintát is vitt az adományból. Árpád pedig "övéitõl" körülvéve, ivókürtjében megszentelte a Duna vizét, és a mindenható Istentõl örök tulajdonul kérte a Szvatopluktól "vásárolt" földet. Ettõl a pillanattól fogva érvénybe lépett az új törvény. "Akié a föld, a fû, a víz, azé minden!" Majd a magyarok Árpád vezetésével birtokba vették jogos tulajdonukat. Szvatopluk pedig abba a vízbe fulladt, amelyikbõl oly könnyelmûen adományozott a magyaroknak.
5. Árpád, szittya törvények szerint, háborúban a sereg elõtt járt, visszavonuláskor pedig mögötte.

Megjegyzések:
1. A kündü szó "Napfia" értelmû, Kus=madár jelentésû, azaz szentlélek-jelkép.
2. A fehér lovat a Napistennek áldozták fel.
3. Árpád szentként járt a hadak elõtt és utána, nem pedig a csatlakozott népek kötelességét teljesítve.

VII. Lél és Botond

1. Tas fia Lél vezér bizonyára Árpád dédunokája volt, és Tormás nemzedékébe tartozott.
2. Vezéri jelvénye a kürt lehetett. A monda szerint kürtjével ölte meg Konrádot, hogy a németeken bosszút álljon az augsburgi vereségért.
3. Az "augsburgi mondakörhöz" tartozik még két fontos információ:
4. A magyarok Isten ostoraként mértek csapásokat a nyugati népekre, és Augsburgban már maguk is "kényszernek" érezték ezt az égi küldetést. Ám nem merték abbahagyni, met féltek, hogy akkor elpusztítják õket.
5. A németek hét magyar foglyot megcsonkítva küldtek haza, hogy otthon elriasszák a többieket az efféle küldetésektõl. Jelképesen tehát az egész népet "megbüntették".
6. Anonymus Kölpény vezért rokoni kapcsolatba vonja Tassal. Kölpény fia Botond mondájában két motívum ötvözõdik:
7. Botond a magyarok követe Bizáncban. A hadüzenet jeleként belevágja bárdját/buzogányát a bizánci kapuba. Azon akkora rést nyit, amelybõl a császár láthatja, nem akárkik üzentek hadat neki.
8. A hadüzenõ magyarok legkisebb vitéze birkozásban legyõzi a legnagyobb bizáncit.

Megjegyzések:
1. A lélek, szentlélek kulcsfogalma a magyar mitológiának, hiszen folyamatosságot biztosít a "sámánizmustól" a kereszténységig.
3. Ez a motívum a mongoloknál is megtalálható.
4. Botond nevét a germán követ szóból alkotották, mítikus alak. A bárd jellegzetesen varég fegyver. Apja nevét Kölpény egy kelet-európai skandináv népnévbõl magyarázhatjuk.

Összegzés
A magyar mítoszok akkor nyerték el feljegyzés elõtti végsõ formájukat, amikor a kárpát-medencei hun-avar utódokkal a hétmagyar népe egyesült. A folyamatosságot Ménrót-Attila-Csaba-Álmos alakja biztosította). Ez a folyamat legkésõbb Géza fejedelem korára már befejezõdött. A mítoszokból nem születtek eposzok, erre már nem volt "idõ", de tovább éltek a középkori szóbeli költészetben és a népmesékben. Csak annyi információt közölnek, amennyi a célnak megfelelt. Olyan információkat tároltak, amelyek lehetõvé tették az Európába való beilleszkedést számunkra.

Cs.Szabó László

Képekkel

Magyarország a 20. század második felében
(A globalizáció kora)

"Korszakok":

1. Alapok (1944. decembere - 1945. novembere)
2. A koalíciós évek (1945. novembere - 1948. decembere)
3. A Rákosi-rendszer (1948. decembere - 1956. októbere)
4. Az 1956-os forradalom és szabadságharc (1956. októbere - 1956. decembere)
5. A Kádár-korszak (1956. novembere - 1990. májusa)
6. A rendszerváltó ezredvég (1990. májusától napjainkig)

Államformák:

• Magyar Királyság (1946. február 1-ig)
• Magyar Köztársaság (1946. február 1. - 1949. augusztus 20-ig)
• Magyar Népköztársaság (1949. augusztus 20. - 1989. október 23.)
• Magyar Köztársaság (1989. október 23-tól...)

Az alapok (Ideiglenes hatalom)

1945. áprilisában megszûnt Magyarország kettõs megszállása. Hazánk a szovjet hadsereg ellenõrzése alá került.

Ez a körülmény egy fél évszázadra megszabta az ország jövõjét. A Szovjetunió szövetségesi kötelezettségeibõl fakadóan kénytelen volt egy demokratikus társadalom szervezését kezdeményezni és támogatni, már csak taktikai okokból is... Ebben az átalakulási folyamatban meghatározó szerepet szánt a Magyar Kommunista Pártnak. Azt mindenki tudta vagy csupán csak sejtette, hogy ez a párt támogatottságától függetlenül mindenütt ott lesz, ahol fontos dolgoknak kell történnie.

Miklós Béla kormánya, ha nem is mindenesetben kifogástalanul, de megalkotta azokat a jogszabályokat, amelyek lehetõvé tették Magyarország demokratikus átalakulását.

Ezt a célt szolgálták az alábbi "törvények és rendeletek":
- földreform (Megszûnt a középkori eredetû nagybirtok uralma)
- a nõk emancipációja,
- általános, egyenlõ és titkos választójog,
- a születési elõjogok, rangok, címek eltörlése, hogy csak a legfontosabbakat említsük meg.

Az 1945-ös novemberi választásokon az FKGP (Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt) nagy fölénnyel nyert, mert azok is rászavaztak, akiknek nem lehetett saját pártja, de nem zárták ki õket a választói jog gyakorlásából, és féltek a baloldal gyõzelmétõl. November 4-e után megkezdhette munkáját a háború utáni elsõ törvényes parlament, a Nemzetgyûlés. A jogszabályok elõkészítése Tildy Zoltán kisgazda miniszterelnök koalíciós kormányára hárult. Ennek a kormánynak kellett "vezényelnie" azokat a pártpaktumokat, amelyek eredményeként 1946-ban megalkothatták a demokrácia alaptörvényeit.

A koalíciós évek

1946. február 1-jén a nemzetgyûlés törvényt alkotott Magyarország új államformájáról: megszületett a Magyar Köztársaság A Nemzetgyûlés lett a legfõbb államhatalmi testület, mandátumának lejárta után az országgyûlésre várt ez a funkció. Az államfõ köztársasági elnök, középerõs jogkörrel. Bizonyos fékeket építettek be a parlament munkájának befolyásolásához. A végrahajtó hatalmat a parlamentnek felelõs kormány gyakorolta ugyan, de összetételét és mozgásterét a pártok közötti paktumok szabták meg, és csupán emlékeztetõül írjuk: a a szovjet zónába tartoztunk, ahol a Szövetséges Ellenõrzõ Bizottságot szovjetek vezették, és kötelesek voltak minden olyan eseményt kivizsgálni, amelyekkel kapcsolatban felmerült a demokráciaellenesség gyanúja. Ebben pedig õk döntöttek! /Noha náluk sem volt nyugati értelemben vett demokrácia./ Visszatérve a pártok közötti paktumokhoz, a következõ eredmények születtek:Az államfõ, a parlament elnöke és a kormányfõ kisgazda politikus lett, de a belügyek irányítása, a honvédelem és a nemzetgazdaság /Gazdasági Fõtanács/ a kommunisták kezébe került. Az MKP vezetésével Baloldali Blokk alakult, hogy mielõbb kiszoríthassák a hatalomból mindazokat, akik nem a szovjet modellt követik. Miközben "véres", és kimenetelét illetõen egyoldalú harc folyt a hatalomért /Az utcára vitték a politikai vitákat,ahol az indulatok uralkodtak, "szalámi taktikát" alkalmaztak az ellenfeleikkel szemben, kriptokommunistákat építettek be az "ellenséges"pártokba/, jó ütemben haladt az ország újjáépítése. Hála a kistulajdonosok, a munkások szorgalmának és szakértelmének, stabilizálódott a gazdaság, bár nem érte el az 1938-1941 közötti teljesítményeket. 1946-ban megjelent a forint és megszûnt az infláció. Ugyanakkor folytatódott "csendes" államosítás folyamata és befejezõdtek a népbírósági perek. Az ország még így sem mentesült a meglepetésektõl. A kisgazdapártot megvádolták avval, hogy köztársaságellenes összeesküvõk bújnak meg soraiban. Emiatt valósággal lefejezték a legerõsebb ellenfelüket. Ezzel egyidõben Magyarország aláírta a párizsi békeszerzõdést /rosszabbul járt mint Trianonban/, de jogilag elismerték szuverén államnak (Már ennek is örülhettünk!) A magyar kormány kénytelen volt kitelepíteni a középkori módon háborús bûnösnek minõsített németeit, és befogadni az ugyanilyen cimkével ellátott szlovákiai magyarokat, továbbá fogadnia kellett minaddig a szovjet csapatokat, amig ezt az Ausztriában való jelenlétük indokolja... 1947. május 31-én megbukott a Nagy Ferenc kormány /a miniszterelnök emigrált/ A helyébe lépõ Dinnyés-kormány-mást nem tehetvén-utat nyitott Rákosiék uralmának.A Baloldali Blokk megragadta a "kedvezõ lehetõséget", és az elõrehozott választásokon a felaprózott ellenzék vesztett, kormányképtelen lett. (Választási csalások: kékcédulák) Így hiába szavazott a többség a polgári életformára, az új országgyûlés elõkészítette a "nagy" fordulatot. 1948 nyarán egyesült a két munkáspárt MDP néven, az ország sorsának irányítása Rákosi és érdekcsoportja kezébe került. Amikor december 12-én Dobi István vette át a miniszterelnöki feladatokat, nem lehettek kétségek aziránt, hogy mi fog történni jövõre.

1949 elsõ felében elhaltak az ellenzéki pártok /vagy betíltották õket/, akárcsak a civil szervezetek, helyükre lépett a "népfront", a DISZ, az Úttörõ Szövetség, és az egyetlen párt: az MDP. Szovjet mintára elkészítették az "elsõ" alkotmányunkat, tervezetét a parlament majd el is fogadja. Befejezõdik a javak köztulajdonba vétele. Lerakták a totális állam alapjait, vagyis az MDP irányítása alá került az egész társadalom, és a Szovjetunióval kötött szerzõdések értelmében (katonai, politikai, gazdasági és kulturális) beilleszkedtünk a keleti táborba. A hatalom átvétele erõszakos eszközökkel történt, alapvetõ emberi jogokat súlyosan megsértve. (Lásd az Egyetemes Emberi Jogok Chartáját!) A két világháború között, sõt a kiegyezés óta, a történelmi osztályok tekintélyelvû /autoritáriánus/ rendszere fékezte a demokrácia kibontakozását. Ezen szerettek volna változtatni legjobb politikusaink 1944-48 között. Azonban 1948-ban egy új tekintélyelvû "osztály" jutott hatalomra: egy szovjet típusú kommunista párt. Õk végképp nem tudták elfogadni, hogy a vezetésre mások is képesek lennének!

Idézzük Márait: "Egy emberi vállalkozás akkor lesz elviselhetetlen, mikor nem az emberi természet törvényei szerint, hanem egy Elv eszméje szerint iparkodik megszervezni, fegyelmezni a társadalmat"

Rákosiék demokráciát hírdettek. Ezen azonban olyan népuralmat értettek, amelyben egy szûk "pártelit" gyakorolja a hatalmat a többség nevében. (Rákosi, Gerõ, Farkas, Révai. "pars pro toto")

A Rákosi-rendszer

1949/50-ben a Magyar Népköztársaság alkotmánya szerint alakították az államot és a társadalmat. Az alkotmány kimondta,hogy "Minden hatalom a dolgozó népé" Ez annyiban igaz is volt, hogy a dolgozók közül válogatták ki a párthatalom katonáit. Az Országgyûlés, az Elnöki Tanács, a Minisztertanács az MDP Központi Vezetõségének irányítása alatt állt. (Valójában a Honvédelmi Tanács és az ÁVH látta el ezt a feladatot) Az államapparátust és a hadsereget szovjet tanácsadókkal árasztották el, akik kiemelt fizetést és természetbeni juttatásokat kaptak. Bevezették a tanácsrendszert és a tervgazdálkodást. Az I. ötéves terv is a szovjet modellt követte: önellátásra törekedtek a nehézipar erõnfelüli fejlesztésével. Az életszínvonal zuhant, átmeneti idõre jegyrendszert kellett bevezetni. A javak "igazságos" újraelosztása érdekében jelentõsen megterhelték a parasztságot, az iparban pedig egyre avuló gépparkkal munkaversenyre késztették a munkásokat. A sztahanovisták teljesítményének háttere ma már közismert. Ugyancsak szovjet recept szerint folytak a koncepciós perek. Ezek közül kiemelkedik a Rajk-per, már csak nemzetközi vonatkozása miatt is... A hatalom alapvetõ emberi jogokat sértett meg azzal, hogy üldözte a nem marxista világnézetû polgárait. Ellenfeleit gyûjtõtáborba kényszerítette, illetve lakhelyváltoztatásra. Emberek sokaságát ítélte el koholt vádak alapján és a törvényes védekezés lehetõségének biztosítása nélkül. Azonban vállaltak bizonyos modernizációs programokat is az urbanizáció, a közoktatás vagy pédául villamosítás terén. A sportban pedig hazánk nagyhatalom lett.

1953.03.05-én meghalt Sztálin, a Szovjetunió vezére. Ugyanebben az évben a kelet-berlini munkások kifejtették véleményüket a "munkáshatalomról". A szovjet pártvezetés úgy döntött, hogy liberalizálja a hatalmat, ennek értelmében Nagy Imre váltotta fel Rákosi Mátyást a miniszterelnöki székben. Nagy Imre készen állt arra,hogy emberibb szocializmust valósítson meg. 1953.07.04. és 1955.04.18. között. Leállította a koncepciós pereket, az elítélteknek és hozzátartozóiknak pedig rehabilitációt igért. Megszüntette a deportálásokat, feloszlatta a munkatáborokat. Megigérte, hogy egyensúlyba hozza az ipart és a mezõgazdaságot, támogatja a kisgazdaságokat. Ijúsági és értelmiségi körökben megindult egy erjedési folyamat/írók, Petõfi-körök/, lázasan keresték a megoldást. Amikor a nagyhatalmak aláírták az osztrák államszerzõdést, okafogyottá vált az oroszok itt-tartózkodása és felcsillant a szabadulás reménye is. A kormány újjászervezte a népfrontmozgalmat, hogy szélesítse a hatalom társadalmi bázisát. Azonban Rákosi és érdekcsoportja nem mondott le a hatalomról, ellenben Nagy Imrét lemondatták, majd a pártból is kizárták egy idõre. Õt Hegedûs András váltotta fel, a pártban pedig Gerõ Ernõ került elõtérbe. Ezek voltak a Rákosi-rendszer végnapjai. Rákosira már a szovjeteknek sem volt szüksége. A Szovjet párt 1956-ban ígéretet tett a sztalinizmus felszámolására, szavakban lemondott az erõszakos hatalomátvételrõl a politikában. Majd kibékült a jugoszláv kommunistákkal. Ezt a magyar közvélemény úgy értelmezte, hogy a Szovjetunió nem akadályozza meg, ha saját utat keresünk a szocializmus építéséhez. Bátorítóan hatottak az NDK-beli és a lengyelországi események is. Így a jobbítási folyamat megállíthatatlanná vált. Jól tudták ezt a szovjet vezetõk is, ezért készültségbe helyzték csapataikat és ügynökeiket, így érkeztünk meg az 1956-os forradalom küszöbére.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc

1956. októberében Rajk és társainak újratemetésével megindult a Rákosi-rendszer és a sztalinizmus elleni nyílt harc. Miközben a magyar pártvezetés-követve a szovjeteket-Jugoszláviába utazott kibékülni. Kibontakozott egy demokratikus mozgalom, hogy meggyorsítsa folyamatokat. A MEFESZ meghirdette programját, amelyhez csatlakoztak a budapesti diáktársaik is. A nyomaték kedvéért tüntetést szerveztek 1956. október 23-ára, Budapestre.

Követeléseik lényege:
- szolidaritás a lengyelekkel,
- tárgyalás a szovjetekkel az egyenjogúság alapján,
- Nagy Imre legyen a miniszterelnök,
- demokratikus választások és munkásellenõrzés az üzemekben,
- Rákosi és híveinek felelõsségre vonása.

1956. október 23-án este már százezres tömeg tüntetett Budapesten, és a rádiónál tûzharcra került sor. Éjjel padig fegyveres felkeléssé szélesedett a békésnek induló tüntetés. Másnap, amikor a kormány felkérte a szovjet hadsereget a rend helyreállítására, kitört a szabadságharc.

1956. okt. 24 - okt. 25. között Nagy Imre második kormánya (zömmel reformerekbõl állt)tehetetlen volt a forradalmi szervezetekkel szemben, a szovjet hadsereg veszteségei miatt és taktikai okokból kivonult a fõvárosból. A forradalom pedig átterjedt a vidékre is. Ekkor tárgyalásokba bocsátkoztak a felkelõkkel, és ez 1956. október 28-án eredményre vezetett. Megegyeztek abban, hogy Magyarországon nemzeti és demokratikus forradalom van, a forradalom testületeit törvényesnek ismerik el és vezetõikkel megosztják a hatalmat, nemzetõrséget állíthatnak fel és feloszlatják az ÁVH-t, tárgyalnak a szovjet csapatok kivonásáról. Továbbá a kormány átalakul demokratikus, koalíciós testületté és engedélyezték a többpártrendszert. (A többség elismerte a kis- és középtulajdon létjogosultságát, de csak szigorú társadalmi ellenõrzés mellett.) Igéretet tettek a demokratikus szabadsájogok biztosítására is. Megkezdõdött a konszolidáció,és menyílt a remény arra, hogy az események a jogállamiság keretében folynak tovább. Közben a nemzetközi helyzet kedvezõtlenül alakult számunkra. A szuezi válság Jalta szellemében oldódott meg, visszakerültünk a keleti tömbbe, a szovjet pártban pedig a keményvonal gyõzött. A kormány ebben a helyzetben deklarálta Magyarország semlegességét... Az MDP-bõl alakult MSZMP még november 1-jén nyilatkozatban állt ki a forradalom mellett, néhány nap multán a vezetõi elvállalták, hogy visszavezetik az országot a szocialista táborba. 1956. november és december havában a szovjet hadsereg és az MSZMP karhatalma végre is hajtotta a feladatát, leverte a forradalmat. 1956 azonban leleplezte a világ elõtt keleti szocializmus igazi arculatát. Ebben van világtörténelmi jelentõsége.

A Kádár-korszak

Az 1956. novemberétõl a rendszerváltásig terjedõ idõszakot Kádár-korszaknak nevezhetjük, noha az utolsó 5 évében szinte már önmagát számolta fel az a rendszer, amelynek kiépítése a kor névadójához fûzõdik... A Kádár-rendszer születése 1956. novemberétõl 1963-ig tartott. A folyamatok hazai irányítói Kádár János és Münnich Ferenc voltak. Mozgásterüket megszabta az a körülmény, hogy Magyarország nem léphetett le arról a geopolitikai kényszerpályáró, amelyikre a második világháború után állították a gyõztes nagyhatalmak. A szocialista tábornak mindenáron be kellett bizonyítania, hogy ellenfelei tévedtek, mert világszerte olyan nagy mértékû volt a tekintélyvesztése. Amit megtanultak a Rákosi-rendszer hibáiból és a forradalom tapasztalataiból, azt jó érzékkel kamatoztatták az úgynevezett Kádár-korszakban.

Legfontosabb események:

1. Újjászervezték a pártállamot (MSZMP, KISZ, Munkásõrség, Úttörõ, Hazafias Népfront, pártirányítású "civil" szervezetek)
2. Új jelszó: "Aki nincs ellenünk, az velünk van"
3. Kegyetlen bosszút álltak a forradalmárokon. (Többsége népi származású volt!) A Rákosi-rendszer híveit csupán "szem elõl tévesztettük", enyhe büntetést kaptak vagy a vezetés második vonalába kerültek.
4. Megindult a társadalom "konformizálódása" (bér-és nyugdíjemelés, beszolgáltatás eltörlése, csökkentik a kisiparosok adóját és engedélyezik számukra a gebines rendszert)
5. Mindent megtesznek az értelmiségiek megnyeréséért.
6. 1960-tól részleges amnesztiát hírdetnek.

Mindezeket a "baráti" államok pénzbeli és természetbeni segélyébõl fedezik, majd megindul a termelés, gyõz az életkedv. Így 1962-ben Kádár János bejelentheti, hogy "leraktuk a szocializmus alapjait". 1963-ban már Magyarország ismét nemzetközileg elismert állam, ügyét az ENSZ leveszi a napirendrõl. A kormány "általános" amnesztiát hírdet ki.

A Kádár-rendszer

A kifejlett Kádár-rendszer Kádár János /második kormánya/, Kállay Gyula, Fock Jenõ és Lázár György miniszterelnöksége idején mûködött, de mindvégig a rendszer névadója határozta meg az események folyását. A hatalom gyakorlásában új elem volt, hogy széles rétegekkel ismertették meg, amennyire ez lehetséges volt, terveiket.

Fontosabb események és jelenségek:

1. Az állam nagyobb gondot fordít a szakképzésre, bár e téren ideológiája foglya volt, mert a fizikai munka kultuszát ápolta, miközben világszerte felértékelõdött a szellemi munka. Ez a kettõsség az egész korszakban jellemzõ lesz.
2. Bõvítették az ipari termelést a vegyiparban és a közlekedési eszközök gyártásában. A lehetõségeket a KGST szabta meg.
3. A kollektivizált mezõgazdaságban szakemberek alkalmazására törekedtek. Modernizáltak. (gépek, mûtrágya, vegyszerek, termelési módszerek)
4. 1968-1975 között egy új gazdasági mechanizmust igyekeztek bevezetni, amelyben lazítottak a terveken, nagyobb önállóságot szántak az üzemeknek, gondot fordítottak a termelékenység növelésére, bevezették az anyagi érdekeltséget. Mindezeket csupán olyan mértékben lehetett megvalósítani, ahogy ezt az ideológia szorításában lehetett. Amikor a szovjet párt és a hazai "konzervatívok" megelégelték a tévelygést, Fock Jenõnek mennie kellett, és leállították a reformokat. A mûvészet, ha burkoltan is, utalt arra, hogy milyen a hatalom és az egyéniség viszonya, ám ez a pártvezetést nem nagyon érdekelte. Jött az Aczél-korszak, vele a TTT (támogatni, tûrni, tiltani)! Kádár népszerûsége töretlen volt, hiszen a többség számára elérhetõ életideált testesítette meg, magánéletében is. Mindenki számára egyszerû és kiszámítható volt, legyen bármilyen világnézetû vagy pártállású személy.
5. A kormány alanyi jogon olyan szociális juttatásokat vezetett be, amilyeneket nálunk gazdagabb államok sem engedhettek meg volna maguknak. Mindezt akkor, amikor megkezdõdött a magyar termékek leértékelõdése a világpiacon. (Korábban világszínvonalon termelõ ágazatainkat leépítettük, KGST érdekbõl.) Így érthetõ a külföldi kölcsönök felvétele. Megkezdõdik az ország eladósodása. Nagy teher volt a teljes foglalkoztatottság "dogmája", ugyanakkor fékezte a strukturaváltást, a technikai fejlesztést és a magasabb szakmai követelmények bevezetését.
6. A boldog hatvanas-hetvenes években nagyarányú lakásépítési programot hajtottak végre. A városi lakótelepeket még az energiabõség bûvöletében építették, ez azonban csak mára derült ki. Falvainkban pedig a sátortetõs típusházak uralkodtak. A falusi ember általánosságban modernebb körülmények közé került, de õstermelõi mentalitása nem sokat változozott... Az emberekben kialakult egy részrõl az a szemlélet, hogy õ is elérheti ugyanazokat a célokat, mint bárki más, teljesítményétõl függetlenül, másrészrõl tudták, ha szorgalmasan dolgoznak lesz házuk, üdüllõjük, gépkocsijuk. A magyar munkás tízszer annyit dolgozhatott ezekért a javakért mint nyugati kollégája. Mindenesetre ez a modell jól jött a rendszerváltáskor, míg az elõbbi "modell" követõje a rendszerváltás nagy vesztese lett. Lelassult a társadalmi mobilitás is. Az emberek egyelõre megrekedtek az eddig elért helyükön.

A késõ Kádár-rendszer:

A kései Kádár-rendszert 1980-as évektõl számítjuk. Lázár György és Grósz Károly idejére esik, a Németh-kormány tulajdonképpen az önfelszámolást és a hatalom átmentésének nehéz munkáját végezte el.

Fontosabb események, jelenségek:

Már a hetvenes évek végére liberalizálódott annyira a hatalom, hogy a marxista ideológia lemondott monopoliumáról, és az európai újbaloldalhoz igyekezett idomulni.

1. Engedélyezték a gazdasági munkaközösségeket, a fusizást legalizálták. Ez azonban csak a mikrogazdaságot erõsítette, illetve szinten tartotta.
2. Az állami költségvetési deficit növekedett, ennek dacára ragaszkodtak a már említett ideológiai kötöttségekhez.
3. Megnyíltak a határok. A politikai elit új kapcsolatokat épített ki a nyugati világgal, elsõhelyen a banki szférával.
4. 1985-tõl a pártirányítás fenntartása mellett megkezdõdött a rendszer lebontása. Ezt inkább jelképesen fejezte ki a köztársaság kikiáltása.
5. "Alkotmánycsere", megvan a rendszerváltás jogi kerete. Megszületnek azok a magasabb rendû jogszabályok, amelyek a demokratikus jogállamisághoz vezetnek /Adótörvény, társasági törvény, alkotmánybíróság felállítása, számvevõszék megalakítása stb./

Megalakulnak a rendszerváltó pártok: MSZP, MDF, SZDSZ: FKGP, KDNP

A rendszerváltó ezredvég

Általános helyzet a rendszerváltáskor:

1. tõkehiány,
2. költségvetési deficit,külföldi adósság,
3. a jogharmonizáció hiánya,
4. fejletlen infrastruktúra,
5. szakképzettségi gondok,a nyelvismeret hiánya

Alapvetõ feladatok:

- A demokratikus jogállamiság megteremtése,
- a parlamentáris demokrácia kialakítása,
- az államháztartási egyensúly megteremtése,
- a külföldi adósságok törlesztése mellett, a háttérgazdaság fejlesztése, a korszerû oktatás és képzés bevezetése
- belépés a NATO-ba és az Európai Unióba,
- a szociális sérelmek kezelése,
- társadalmi kiegyezés megkötése,
- a tradicionális társadalom felbomlásának kezelése,
- kitörési pontjaink kiválasztása.

Cs. Szabó László

A Magyar Köztársaság a közép-európai államok népesség szerinti sorrendjében a 7. helyen áll. Viszont az egyes népek lélekszámát tekintve az ukrán, a lengyel és a román nép után következik. Az ország értékesíthetõ adottságai szinte kihasználatlanok.

- Ma már minden 100 Ft. értékû termékbõl 70-80 Ft a szellemi munka részesedése. Egyre jövedelmezõbb a szellemi javak exportja. Ezért stratégiai fontosságú ágazatunk az oktatás és a képzés.

- Nagy lehetõségeink rejlenek az idegenforgalomban és a gyógyturizmusban. A turistákkal, ha szezonálisan is, növekedne a belsõ piacunk felvevõképessége. Például ekkor adhatnánk el hazai élelmiszereinket.

- A Magyar Köztársaság geopolitikai helyzeténél fogva nagyobb hasznot húzhatna a tranzitforgalomból.

- Mindezeket egy valamennyiõnk számára vonzó adópolitikával lehetne kellemesebbé tenni.

- A külpolitikában létérdekünk a szomszédos és határos országokkal való, sokoldalú együttmûködésre épülõ jó viszony. Az Európai Unió kereteiben többre kell törekednünk a horvát-magyar és a lengyel-magyar kapcsolatok bõvítésében. Ennek az orientációnak 1000 éves múltja van. A szövetségnek csupán az körülmény szabhat határt, hogy Ukrajnában és Szerbiában magyar kisebbség él. Ha közre mûködünk abban, hogy a magyarsággal együtt élõ népek ne kerüljenek véres konfliktusokba, jó szolgálatot teszünk a határokon túl lakó honfitársainknak.

Kapcsolatok kistérségek, régiók és nagytájak között:

Minden társadalom, amelyik évszázadokig belakja életterét, kiépíti a maga ökoszisztémáját, és kiváló érzékkel állapítja meg, hogy mibõl lehet megélni. Ez a viselkedés etnikumok felett áll. Így volt ez a Kárpát-medencében is az utóbbi 1100 évben. Az Alföld és a Felföld, illetve Erdély között szerves kapcsolat jött létre. Az egyes régiók, kisrégiók népessége a hatalomtól függetlenül építette ki kapcsolatait. Ennek a részleteit kiváló tanulmányok világítják meg. Például a bihari románság faárut hozott Békésbe és cserében gabonát vitt Biharba. Békés Nagyvárad, illetve Arad vonzáskörzetébe tartozott. A békésiek Tenke-fürdõbe, illetve Herkules-fürdõbe jártak felüdülni, most már pedig Biharba is mehetnének síelni. Békés természeti adottságai parlagon hevernek. Vannak geotermikus forrásai, természeti ritkaságai, amelyekrõl tájékoztatót kaphatunk a világhálón. Magyarország külkereskedelmét lényegében a XIII. századtól követhetjük nyomon a történelmi forrásokban. Eszerint a "Marha út" Velencébe és Augsburgba vezetett, a "Bor út" Lengyelországba. Még a x. században megvolt a "Prém út", amelyik a mai Kazány területérõl Bolgariból, Szuzdalon, Kijeven, Halicson, Krakkón át vezetett Prágába. Lehetne eme vonalon egy autópálya valamint kõolaj és gáz út! Bizony az autópályák nagyon fontosak lennének. Képzeljék el, ha Gdanskot Varsón, Krakkón, Kassán, Debrecenen, Belgrádon, Szkopjén át autópálya kötné össze Szalonikivel, vagy ha ugyanezt építenénk meg az Ogyessza-Jászvásár-Kolozsvár-Nagyvárad-Kecskemét-Kaposvár-Szombathely-Grác vonalon! (Ehhez illeszkedne a Kárpát-medence úthálózata!) A népek közötti kommunikáció egyik legfontosabb alapfeltétele a rokonszenv, ami fakadhat az alaki hasonlóságból, a mentalitásból, rokonságból és sok egyéb másból. Ez az üzletkötés alapja. A mi primer közösségünk: Ausztria, Horvátország, Románia Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna. Szekunder közösségünk: Bajorország, Bulgária, Csehország, Lengyelország, Olaszország. Történelmi hagyományok és más kapcsolatok révén kötõdhetünk például: Angliához, Hollandiához, Svédországhoz, Törökországhoz, Finnországhoz, Észtországhoz, Oroszország finnugor és altáji népeihez, a kaukázusi népekhez és még sorolhatnám a kínálatot. Nincs idõnk töprengeni, cselekednünk kell!

Cs.Szabó László

Békés megye jövõje

Hajdanában Békés megye acélos búzájáról és hústermékeirõl volt híres . A bánkúti búzának, az Orosházi kenyérnek és a Gyulai kolbásznak keletje volt az Osztrák-Magyar Monarchia piacán, sõt az egész Európában is. A békési gazdák maguk szervezték meg termékeik értékesítését..
Mai fogalmaink szerint gondoskodtak a termelésrõl, a felvásárlásról, az értékesítésrõl,illetve a fogyasztásról. Itt az ideje, hogy az elõdök ökológikus gondolkodását ismét megtanuljuk.

Békés megye alapvetõen fontos kincse a termõföld, újra kell gondolnunk korszerû hasznosítását. Nem érdemes a termõföldet haszontalan célokra kiszipolyozni ! Nem érdemes elpazarolni az emberi munkát és a földet.

A gazdáknak el kell döntenie,hol érdemes kenyérgabonát, takarmánynövényt vagy ipari nyersanyagot termeszteniük. Döntésüktõl függ a szarvasmarha-, sertés-és baromfitenyésztés sikere. Van föld, amelyre milliókat költenek, hogy rajta kalászba szökjön a búza,
és ugyanott csekély befektetéssel juhokat vagy pulykát lehetne tenyészteni haszonnal. Mindezekkel összefügg vízgazdálkodásunk is.

Békés megye talaját a Körösök öntözik, de juttatnak vizet földjére a Tisza és a Maros kifolyásai, csatornái is . Rétegvize szinte korlátlan mennyiségû. Új tervet kell készíteni a vízgazdálkodásunkról! A víz az éltetõnk . Évezredek folyamán keresi és találja meg a maga útját .Ezt nem érdemes megbolygatni . Folyóink fattyúágait,az ereket és a fokokát nem eltüntetni, hanem újrahasznosítanunk kellene . Így lenne aszályos idõkre víztározónk, halastavunk . Nemcsak a vízisportoknak hódolhatnánk, hanem a zöldség- és gyümölcstermesztésnek is. Tenyészthetnénk bõven víziszárnyasokat. A munka gyümölcsét értékesíteni kell. Már Németh László felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar társadalomban mennyire fontos a szövetkezés. Õ is, mi is a vagyonukért,családjukért felelõs tulajdonosok társulására gondolunk, nem pedig felülrõl szervezett szociális intézményekre.

Szükségünk van termelési, értékesítési és fogyasztási szövetkezetekre!
Komplex tervünkbe tartozik a kitörési pontokhoz illeszkedõ szakképzés.
Konvertálható, azaz bármikor átváltható tudás kell.
A tanításban fontos szerepe van a nevelésnek.
Egy régi polgár a népszerû séma szerint jövedelmének 1/3-át tartalékolta a jövõre, 1/3-át a rezsire költötte, a maradékot pedig felélte.
Ma korszerû pénz-és társintézmények kínálják a lehetõséget arra,hogy éljünk ezekkel a lehetõségekkel.
Kibõvítve élet-,egészség-és nyugdíjbiztosítással.

A mentalitásváltás is kevés, ha nem használjuk ki a népi diplomácia lehetõségeit. Tudjuk, hogy az üzletben nincs barátág, rokonság, csak a felek számára kölcsönösen elkönyvelhetõ haszon. Azt mondjuk, sikeres üzletet kötni csak az egymással kommunikálni képes, egymás iránt rokonszenvet érzõ emberek tudnak. Békés megyében élnek magyarok, németek,románok,szerbek, szlovákok. A határokon túl , a nagyvilágban rokonaik vannak. Éljünk ezzel a lehetõséggel a piachódítás nehéz munkájában .

Az idegenforgalomban is vannak lehetõségeink. Nemcsak a fürdõk , a vadvizek ,a gyógyvizek vonzzák a túristákat. Lehetnének skanzenjeink az õskortól az újkorig .Nyithatnánk kunhalom-múzeumot , népi ipartörténeti múzeumot . Össze kellene állítani egy speciális Békés megyei étlapot , a túristák elcsábítására . Ne késlekedjünk , mert az unokáink is csak nyomort örökölnek tõlünk.

Békéscsaba , 2005-07-09.

Cs.Szabó László

Siralmas énnéköm te tûled megválnom,
Áldott Magyarország, tõled eltávoznom,
(Bornemisza Péter: Siralmas énnéköm...)

A búcsú, a bujdosás, az útra indulás valamennyiünknek volt vagy lehet alapélménye. Aki nem költõ, az magában dolgozza fel érzéseit, és legfeljebb szeretteivel valamint szûkebb baráti körével osztja meg fájdalmát, esetleg titokként zárja magába örökre. Talán történelmi sajátosságainkból is fakad, hogy költõink gyakran kényszerültek bujdosásra. Volt aki ...nem lelé /Honját a hazában, " és itthon vált bujdosóvá, volt aki pedig külföldre kényszerült és az idegen földön hontalanként lett az enyészeté. Az elõbbihez tartozott József Attila, aki 1925-ben megírta a húszévesek nemzedékének balladáját Tiszta szívvel címen. Versét azzal kezdi: "Nincsen apám, sem anyám, se istenem, se hazám". Hasonlóan vall egy XVIII. század eleji ismeretlen szerzõ bujdosó versében: "Sem apám, sem anyám, sem jó atyámfia /Hát csak magam vagyok az idegen földön!" Õ az utóbbiakhoz tartozott, aki külföldön csak a fenevadak társaságára számíthatott. Az alábbiakban figyeljük meg, miként élték meg költõink a bújdosás élményét? –Az Õszi harmat után címû költemény névtelen szerzõje gyönyörû természeti képpel lelplezi a távozás miatti fájdalmát. Õszi harmat után jön a tél, "a halál"évszaka. "Én Istenem meggyek / S immár hová leszek,/…. "Én szemeim sírnak, / Könnyeim csordulnak" -írja keserûen. Márai Sándor valahogy úgy fogalmazott, hogy korunkban minden költõ és író egyfajta Rodostóban él, mint Mikes. Az 1950-ben írt Halotti Beszédében megrázóan ábrázolja az emigráns sorsot. Emigrációban szétesik a nyelv, a tudat, gyengül az emlékezet, hiszen elapadnak azok a források, amelyek egy egész nemzetet összefognak (Kultúra) "És elszáradnak idegeink, elapad vérünk, agyunk, /Ime por és hamu vagyunk." -mondja végül. A búcsú, az útra indulás lírai élmény közel sem ilyen megrázó, hiszen még nem pontosan tudjuk, hogy mi vár ránk, de bennünk feszül az elszakadás kínja. Mennénk, mert menni kell, de maradnánk is.Pedig hát a búcsú, egyben elbocsátá, feloldozás a kötelékek alól, legalábbis a szó eredeti jelentése szerint. Janus Pannoniusz 16-17 évesen Váradon töltötte a vakáció egy részét eleget téve nagybátyja meghívásának. Mint tudjuk Vitéz János püspök Váradot a humanizmus szigetévé varázsolta a Hunyadiak korában. Az ifjú költõ meghívást kap Budára, és ennek nem tud ellenállni. Az utazás lírai élményét a Búcsú Váradtól címû elégiájában örökíti meg. Köti a táj, marasztalnák Várad értékei, de izgatja egy ismeretlen új világ is. A benne indukálódó feszültséget a refrén hivatott csökkenteni. "Hajrá, fogyjon az út, társaim, siessünk!"-visszhangzik minden versszak végén. Mi az ami ennyire a szívéhez nõtt, és emiatt nehéz elutaznia, "S el kell hagyni szép Körös vidékét" Minden aki / ami kedves nekünk attól elköszönünk. "Hõforrás-vizeink, az isten áldjon", "Könyvtár, ég veled...", "Isten áldjon, aranyba vont királyok,". A búcsú azonban lehet ennél tragikusabb is, mint szegény Csokonaié, aki végsõ kétségbe esésében a Remény istenasszonyhoz fohászkodik, hiszen ez az utolsó mentsvárunk. Ám amire kitárja lelkét, elfogy az életereje, és így búcsúzik: "Bájoló lágy trillák! /Tarka képzetek! Kedv! Remények! Lillák!-/Isten véletek!" De nézzük meg, hogyan élte meg Bornemisza Péter költõ, tanító és protestáns prédikátor, mûvelõdés-szervezõ a búcsúzás és az elbújdosás együttes kényszerét? Siralmas énnéköm…(1560-as évek) kezdetû versében így ír: "Siralmas énnéköm te tûled megválnom, /Áldott Magyarország, tõled eltávoznom; /Vajjon s mikor leszön jó Budában lakásom! "Az utolsó sor refrénként tér vissza minden strófa végén. Lakáson át szeretjük meg hazát. Vajon lesz-e, s ha igen, mikor? Csupa kétely a költõ. Magyarország a németek és a törökök martaléka. Urai pedig elhagyták az igaz Istent. Nem törõdnek az országgal. Az Énekek éneke szerint ahol nincs vezetés, elvész a nép, így megérthetjük Bornemisza helyzetét is. Buda elveszett, és a haza is. Bornemisza Péter Balassi Bálint házitanítója is volt, Balassié, aki többször is arra kényszerült, hogy elbujdosson.Legszebb ilyen témájú verse az Ó én édes hazám, te jó Magyarország kezdetû költeménye, amelyet valószínû, hogy1589-ben írt mielõtt hosszabb idõre Lengyelországba távozott. A búcsú Magyarország allegorikus képével kezdõdik, nem a magánéleti kötõdésekkel. Magyarország mint a kereszténység védelmezõje jelenik meg elõttünk, kezében véres szablyával. Csodálatos, hogy miként halad a költõ az egyre intimebb kötõdések felé. Figyeljük meg a sorrendet! Miután elbúcsúzik a hazától, elköszön tõle mint "vitézlõ oskolá"-tól. Innen az út egyre szûkebb körökbe vezet. A külvilág köreibõl a lélek köreibe. Búcsúzik az egri vitézektõl, a katonaélettõl, ahol a gyönyörû tájak a "Vitéz próbahellye"-i. Majd elköszön az atyafiaktól, a barátoktól, a rokonoktól, a szép szüzektõl, élete legnagyobb szerelmi kudarcától-valószínû Annától-, és itt "megszakad" az írás!, végül búcsút vesz az "átkozott sok versektõl". Ez fájhatott neki legerõsebben, de a haza volt számára a legfontosabb. Ezekbõl az elemekbõl összeilleszthetjük Balassi személyiségét. A bevezetõben már utaltunk rá, hogy a történelmi körülmények szerepet játszottak a búcsúzás, az eltávozás és a bujdosás lírai élményében. Most hozzátehetjük, hogy ezt az élményt ki-ki a maga egyéniségén át élte meg, és tolmácsolta az olvasónak. Így lettek lírai alkotások. Ezáltal megismerhettük a humanistát, a protestáns tanítót, a reneszán katonaköltõt, a bujdosó kurucot, továbbá azokat, akiket társadalmuk már az újkorban kényszerített itthoni vagy külhoni bújdosásra, illetve búcsúra. A búcsú életünk része, senki sem tudja lelki trauma nélkül átélni. Azonban az már egyáltalán nem mindegy, hogy kitõl és mitõl búcsúzunk, mikor és hogyan éljük át, és hogy mire kényszerülünk ezáltal.

1956.októberében Rajk és társainak újratemetésével megindult a Rákosi-rendszer és a sztalinizmus elleni nyílt harc. Miközben a magyar pártvezetés-követve a szovjeteket-Jugoszláviába utazott kibékülni. Kibontakozott egy demokratikus mozgalom, hogy meggyorsítsa folyamatokat. A MEFESZ meghirdette programját, amelyhez csatlakoztak a budapesti diáktársaik is.
A nyomaték kedvéért tüntetést szerveztek 1956.október 23-ára, Budapestre.
Követeléseik lényege:
-szolidaritás a lengyelekkel,
-tárgyalás a szovjetekkel az egyenjogúság alapján,
-Nagy Imre legyen a miniszterelnök,
demokratikus választások és munkásellenõrzés az üzemekben,
-Rákosi és híveinek felelõsségre vonása.

1956. október 23-án este már százezres tömeg tüntetett Budapesten, és a rádiónál tûzharcra került sor. Éjjel padig fegyveres felkeléssé szélesedett a békésnek induló tüntetés. Másnap, amikor a kormány felkérte a szovjet hadsereget a rend helyreállítására, kitört a szabadságharc. 1956. okt. 24-okt. 25. között Nagy Imre második kormánya(zömmel reformerekbõl állt)tehetetlen volt a forradalmi szervezetekkel szemben, a szovjet hadsereg veszteségei miatt és taktikai okokból kivonult a fõvárosból. A forradalom pedig átterjedt a vidékre is. Ekkor tárgyalásokba bocsátkoztak a felkelõkkel, és ez 1956. október 28-án eredményre vezetett. Megegyeztek abban, hogy Magyarországon nemzeti és demokratikus forradalom van, a forradalom testületeit törvényesnek ismerik el és vezetõikkel megosztják a hatalmat, nemzetõrséget állíthatnak fel és feloszlatják az ÁVH-t, tárgyalnak a szovjet csapatok kivonásáról. Továbbá a kormány átalakul demokratikus, koalíciós testületté és engedélyezték a többpártrendszert. (A többség elismerte a kis- és középtulajdon létjogosultságát, de csak szigorú társadalmi ellenõrzés mellett.) Igéretet tettek a demokratikus szabadsájogok biztosítására is. Megkezdõdött a konszolidáció, és menyílt a remény arra, hogy az események a jogállamiság keretében folynak tovább. Közben a nemzetközi helyzet kedvezõtlenül alakult számunkra. A szuezi válság Jalta szellemében oldódott meg, visszakerültünk a keleti tömbbe, a szovjet pártban pedig a keményvonal gyõzött. A kormány ebben a helyzetben deklarálta Magyarország semlegességét. Az MDP-bõl alakult MSZMP még november 1-jén nyilatkozatban állt ki a forradalom mellett, néhány nap multán a vezetõi elvállalták, hogy visszavezetik az országot a szocialista táborba. 1956.november és december havában a szovjet hadsereg és az MSZMP karhatalma végre is hajtotta a feladatát, leverte a forradalmat. 1956 azonban leleplezte a világ elõtt keleti szocializmus igazi arculatát. Ebben van világtörténelmi jelentõsége.

Egy nap története, 2005-ben

Nincs két egyforma napunk! Ha úgy tûnik, hogy mégis, azt jórészt magunknak köszönhetjük. Vannak olyan cselekedeteink, amelyek minden nap megismétlõdnek és alapvetõ szükségleteink kielégítését szolgálják. Kinek-kinek a maga szintjén. Nagy baj van, ha csupán ennyi lenne a történetünk. Nézzünk meg egy átlagos napot az életembõl!

Reggel

Többnyire álomból ébredek. Álmaim néha küzdelemrõl szólnak, s bár gyõzök, mégis örülök, hogy ez csak álom volt. Máskor olyannyira kellemesek, hogy fáj az ébredés. Amint kinyílik a szemem, rápillantok a könyvespolcomra, és végigfuttatom a tekintetemet kedvenceimen. Felütöm például Jasperset és beszélgetünk: "A függetlenség egy különös magatartás" – mondja – "azonosulunk is ezzel a világgal, meg nem is. Hát igen" – válaszolom, majd nagyot ásítok. Még alszik a család, felkapom az edzõruhám, és a tornácon átmozgatom izmaimat: befejezem az ébredést. Fogmosás, borotválkozás, meleg-hideg zuhany, és jöhet a gazdag reggeli. Megint fogmosás, végül a kávé cigivel. Ha van elegendõ idõm, elolvasom a Békés Megyei Hírlapot, és meghallgatom a tévében a híreket.

Az iskola felé

Általában 7 és 8 óra között elbúcsúzom a családtól és elindulok az iskolába. Az intézmény gyalog tízpercnyire van az otthonomtól, jólesik a reggeli mozgás. A gyaloglás egyébként is demokratikus közlekedési mód, mert kontaktusba kerülhetek Csaba szeretett népével... Nemrég költöztünk a nagy mezõváros eme negyedébe. Itt, aki ismer, tanár urazik, aki nem, az bátyámnak szólít a parasztprotokoll szerint. A csabai polgár szeret jópofáskodni. Ha valakin nem lát legalább 20.000 Ft értékû cuccot, azt tatának, mamának, bátyámnak szólítja. A kerékpárról lepillantva rákiált a gyalogosra: "Már kerékpárra se telik?" A mûveltebbek csak ennyit kérdeznek: "Miért nem kerékpárral jár?" Tíz perc alatt a belvárosban vagyok. Más "táj", más emberek (Itt az elõbbiek csendben vannak.) Eltûnnek a nyitott vízelvezetõ árkok, nem váltogatják egymást a paraszt, a cívis és az újmódi házak. Panelek, modern épületek sorjáznak. A Munkácsy úti zebránál összefutunk: kollegák, diákok, volt diákok és városi polgárok. Mindenkinek van egy kedves szava a másikhoz. A volt 100-as ABC elé érek. Egy utcai ügynök már századszorra megkérdezi: "Uram, zavarhatom-e?" "Nem, bocsásson meg, nem tudok futni!" – mondom és rohanok tovább.

Az iskolában

A tanári szobánk a tetõtérben van. Szellõztetek, leülök a számítógép elé. Megérkeznek a kollegák. Az egyik azonnal becsukja az ablakot és az idõjárásról kezd beszélni, miközben, mintha egy piaci kofa lenne, egy tucatnyi régi és új tankönyvet rak ki a standjára. Kezdõdik a tanítás. Belépek a tanterembe. Ez egy külön világ. Minden más megszûnik, csak a tanulni vágyó ember létezik, a megismerés közös munkája, az irodalom, a történelem és a mûvészetek színes birodalma. A tanítás nem mindig örömteli feladat, néha fárasztó, de minden "rossz" órát követ egy jó, amiért érdemes volt aznap felébredni. Társadalomismeret-órán az alkotó emberrõl beszélünk. Minden ember értékes, de a legértékesebb az alkotó ember – állapítottuk meg. Az egyik hallgató elmondja, hogy miután megtanulta az asztalosszakmát, szülinapi ajándékként bebútorozta egy nõismerõse szobáját. Most nagyon boldog. Az alkotás maga a boldogság – mondja. Szünet jön és lyukasóra: irány a számítógép. Honlapokat mûködtetek irodalmat, történelmet és mûvészeteket kedvelõk számára, meg a saját szórakozásomra. Újabban fórumozok. Az Origón tipikus és különös emberi történésekrõl beszélgetünk, feltárjuk egymás belsõ világát, lelket öntünk a csüggedõkbe. Levelezek a világ minden táján élõ emberekkel, és jól esik, ha például egy az USA-ban élõ hazánkfia dicsérõ-köszönõ levelet ír, mert a világhálón rábukkant valamelyik honlapomra. Ma már az internetrõl gyûjtöm az információk zömét, ugyanakkor otthon kitûnõ alapkönyvtáram is van. Ha több szabadidõ szakad rám, a megyei könyvtárban kutatgatok. Néha elmegyek úszni és szaunázni. Rendszeresen csak hétvégén szoktam, illetve a nyári szezonban. Imádok úszni.

Hazafelé

18 óra körül elhagyom az iskolát, majd elindulok hazafelé. Útközben bókokat osztogatok és kapok az ismerõs hölgyektõl, betérek kedvenc borozómba, ahol nagy élvezettel megiszom egy pohár tokajit. Néha ennyivel nem érem be: ha "szerelmes" vagyok, 2-3 cl tequilát kérek, ha csak szomorú, ugyanennyi Bacardit veszek magamhoz. Persze ettõl lényegében semmi se változik. Mivel hazafelé sokszor 5-10 percet is elbeszélgetek, sokkal tovább tart az út oda, mint reggel jövet. Már koromsötét van. Az egyik útkeresztezõdésben majdnem elüt egy kivilágítatlan kerékpáros: "Nézzen körül bátyám!" – morogja. "Helyben vagyunk!" – gondoltam, és hátba vertem szegényt. Szégyellem, de mindennek van határa.

Újra otthon

Megérkeztem. Otthon nagy az öröm. Vacsora közben elmondjuk egymásnak, mi történt aznap velünk – már amennyi ebbõl publikus. Azután jöhet a közös tévézés, és ha a mûsor éppen nem érdekel, olvasok. Például elõveszem Umberto Eco Az új középkor címû könyvét. A Szent Tamás dicséretében elidõzök egy részletnél: Tamás gyermekkorában úgy nézett ki, mint aki kettõig se tud számolni. Egyszer, amikor a refektóriumban az asztalnál ültek, a tréfás kedvû barátok újságolták neki, odakint egy szamár repül. Õ kirohant, a többiek pedig fetrengtek a röhögéstõl. Tamás visszajött és azt mondta: "Hihetõbbnek véltem, hogy egy szamár repül, mintsem egy barát hazudik." Mire a többiek ott álltak leforrázva. Milyen tanulságos történet! Ha éppen nem olvasok, kiírom a fejembõl, amit nem szánok titoknak. Majd a szokványos elõkészületek után, úgy éjfél körül, álomra hajtom a fejem. Így telik egy átlagos napom.

A Kárpát-medence a X. században

Bevezetés

Az Avar Kagánság (568-796) bukása után a Kárpát-medence ismét elveszítette politikai egységét, noha történeti-földrajzi értelemben összetartozott. A Dunántúl frank uralom alá került, a Dunától északra és keletre viszont a függetlenségre törekvõ morvák hatalma nõtt meg. Bizonyos értelemben õket tekinthetjük az avar állam szláv jogutódjának. A IX. századi források folyamatosan említik a térség hun, avar és ungri lakosságának jelenlétét, közülük az ungriknak meghatározó szerepe lehetett. Ugyanakkor arra is van adatunk, hogy a bolgár lakosság az V. század végétõl jelen volt, túlélték a langobárd, a gepida és az avar uralmat, amikor pedig megalakult a dunai bolgár kánság, Krum és Omurtág többször kísérelték meg, hogy birtokba vegye a térséget. A IX. századi források utalnak arra, hogy a Kárpát-medence Dunától keletre fekvõ térségében hatalmi vákuum keletkezett. Ott, ahol az avarok ringjei "omladoztak", ott feküdt a pannonok és az avarok pusztasága, itt lehettek azok a clusák, ahová Nagy Károly "zárta" a hunokat. Ezt a térséget nevezték a székelyek Csigla mezejének, ahová az Avar Kagánság bukása után menekültek. (krimhildi csata) Mint említettük, a morvák, török és magyar nevükön marótok kerekedtek felül a IX. században. Miután I. Szvatopluk morva nagyfejedelem legyõzte az ellene induló frank (Arnulf király és szövetségesei) seregeket (892), hatalma csúcsára érkezett, az egész Kárpát-medence és környéke neki hódolt. A helyzet akkor változott meg, amikor a hétmagyar népe 894-ben megérkezett a Dunán túlra (Ma Dunán innen), és innen megtámadta Pannoniát, ahonnan nõket és gyermekeket vittek magukkal. A térség ahonnan támadtak.

Bíborbanszületett Konstantínusz szerint a régebbi Moravia (megale Morabia. Ennek is volt egy kereszteletlen része, amelyik a Belgrád-Szirmium vonaltól északra feküdt. Az Árpád és Kurszán vezette hétmagyar és kabar népe 894/896 - 900/907 között birtokba vette a Kárpát-medencét, és ezzel ismét helyreállt a térség természetes egysége. A történészek többsége szerint Kündü fia Kurszánt a bajorok ölték meg, a Fischa folyó partján tartott "magyar-bajor lakomán". Anonymus szerint pedig Álmos fia Árpád 907-ben hunyt el. Valószínû, hogy haláluk elõtt közvetlenül került sor arra a gyûlésre, ahol az uruszág sorsáról több évtizedre döntöttek. (Szeri gyûlés, Anonymus)

Megjegyzés:

Anonymus idõrendje problematikus! Úgy tûnik, hogy 8-9 éves eltérés mutatkozik nála, akárcsak az Orosz Évkönyvek keltezett részében az ugorokra vonatkozóan. Ha ezt figyelembe vesszük, a honfoglalás 894/895-ben kezdõdött a Havas-erdõ aljáról kiindulva, Árpád pedig ettõl számítva az 5. évben halt meg, azaz 899/900-ban. Tehát Kurszán~Kusál túlélte.

Ezután vizsgáljuk meg a térség X. századi helyzetét!

Türkia~Ungria a X. században. (Kárpát-medence)

Bíborbanszületett Konstantínusz bizánci császár) a 940-es években arról tudósít, hogy Türkia déli határa Traianusz-hídjánál (Vaskapu) kezdõdött, az Al-Duna mentén haladt nyugatnak, majd Belgrádtól a Száva vonalán folytatódott. Ez azért érdekes, mert miután Szent László és Kálmán birtokba vették Szlavóniát és Horvátországot ugyanitt volt Ungria határa. Ugyanõ (A bizánci császár) mondja, hogy magyarok laktak a Dunán túl, a Száva és a Duna között. Egyéb forrásokból úgy tudjuk, hogy Ungriát erdõs hegyek övezték, ahová kapukon át lehet közlekedni. Nyilván Kárpátok hegykoszorújára utalnak. Az Orosz Évkönyvekben magyar hegyeknek nevezik a Kijevi Russzal határos Erdõs-Kárpátokat, amelyeket Anonymus Havas-erdõknek hív. A X. századi Ungria szomszédos volt a fehér horvátokkal, a besenyõkkel, a bolgárokkal, a horvátokkal (a mai horvátok õsei), a karantánokkal, a bajorokkal és a morvákkal. Azt is tudjuk, hogy õseink a Déli-Kárpátokon túli területet Havaselvének nevezték. A Kárpát-medencét a Magyar-középhegység (Bakony, Vértes, Pilis, Börzsöny, Mátra, Bükk, Sátorhegy) szelte ketté. Ez az Észak-Északkelet-Dél-Délnyugat irányú tengely Alföldre és Felföldre osztotta a térséget. A Meszes és Bihar hegységen túli területeket nevezték Erdélynek (Erdeüeleü) Ez azért figyelemre méltó, mert nagyjából a XI. századi Magyarországot is eszerint osztották esztergomi és kalocsai érsekségre. Mindenesetre, ha a X. századi legrangosabb nemzetségekrõl listát készítünk, akkor e hossztengely mentén, vagy ehhez csatlakozó térségekben találjuk szállásaikat.

A honfoglaló vezérek RANGSORA gesztáinkban és krónikáinkban

Forrás	1.	2.		3.	4.	5.	6.	7.
Anonymus	Árpád	Szabolcs		KÜNDÜ	Ónd	Tas	Huba	Töhötöm
Kézai Simon	Árpád	Szabolcs		GYULA	Örs	KÜNDÜ	Lél	BULCSÚ
Kálti Márk	Árpád	Szabolcs		GYULA	KÜNDÜ	Lél	BULCSÚ	Örs
Heltai Gáspár	Árpád	Szabolcs		KÜNDÜ	Lél	BULCSÚ	GYULA	Örs
ÁRPÁD			1
SZABOLCS			2
KÜNDÜ (Kusid, Kurszán)			3,75
ÓND			4
GYULA (Töhötöm unokája)			4,70
LÉL (Tas fia)			5
BULCSÚ, ÖRS, HUBA			6

A vezérek szállásai

Forrás	Árpád	Szabolcs	Kündü	Ond	Gyula	Lél	Bulcsú	Örs	Huba
Anonymus	Csepel-sziget, Óbuda	Vértes, Szabolcs vára	Buda tájéka	Csongrád	Erdély	Szatmár, Solti lapály	-	Sajó	Nyitra vidéke
Kézai Simon	Fehérvár mellett	Vértes alja	Nyír mellett	-	Erdély	Galgóc	Balaton	Sajó	-
Kálti Márk	Fehérvár mellett	Vértes alja	Nyír mellett	-	Erdély	Galgóc	Balaton	Sajó	-

A tájolás nagyjából megegyezik a honfoglalás kori sírokéival. E tájolás ismeretében értelmezhetjük Bíborbanszületett Konstantínusz császár leírását a türkök szomszédairól. Észak felõl haladva találjuk Ed és Edumen, Kündü és fia Kurszán, Árpád és utódai, Elõd és fia Szabolcs, valamint Bulcsú szálláshelyét. Ugyanakkor nyoma van a Téténytõl származó Maglód nemnek, akik a Gyuláktól erednek.

Úgy tûnik, hogy a X. századi Magyarország kettõs központú volt.

• Az egyik központ a Sátor hegy alja /ma Hegyalja/, Bükkalja, Kárpátalja vidékétõl a tiszántúli Sárrétig és Erdélyig terjedt, a másik pedig a Vértes, Pilis vidékén a Garam torkolat és a Csepel-sziget között. Az elõbbi tájon volt Szabolcs vezér elsõ szállása, ahol késõbb földvárat építettek. Itt találjuk meg az Árpádok kedvenc vadászó helyét, Patak vidékén. Itt volt Árpád unokájának, Tasnak vára és Tasvására. A térséghez csatlakozó Szatmárban birtokoltak Kündü fiai Kusid és Kaplony. Nyoma van Bulcsú felmenõjének, Bogátnak, Ond utódainak a Kölcse nemnek, vagy Borsodban Huba leszármozottainak a Szemeréknek. Ebben a térségben találjuk a leggazdagabb honfoglalás kori sírokat. Ebben a térségben került napvilágra a legtöbb ezüstdirhem. Innen könnyen megközelíthetõ az Orosz-kapu, amelyen át kapcsolatot lehetett tartani Kelettel, vagy Krakkó városa, amelyen át vezetett a legfontosabb kereskedelmi útvonal a volgai bolgár földrõl Kijeven át Prágáig. Ugyanakkor határos volt létfontosságú ásványkincsekben gazdag területekkel (arany, ezüst, vas, réz, só)
• A másik központ a Vértes, a Pilis és a Duna-kanyar, valamint a folyam mindkét parti szakasza egészen a Mohácsi-szigetig. Itt találjuk egy országos vezéri szállás emlékét a Csepel-szigeten (Anonymus Gesztája). Anonymus szerint Kündü a mai Budától Százhalomig terjedõ szállást kapott, fia Kurszán pedig Óbudán, de Óbudán temették el Árpádot is, 907-ben (A honfoglalás 5. évében!) Valamennyi Árpád-kori forrás megegyezik abban, hogy Szabolcs a Vértesalján nyert lakhelyet, Kézai és Kálti Márk Székesfehérvár mellé helyezik Árpád elsõ szállását is. A térségben megtaláljuk Tétény, Tas, Horka emlékét a földrajzi nevekben. Ez a vezéri régió kötötte össze az Alföldet a Felfölddel, a Dunán inneni tájakat a Dunán túllal. (Magyar-rév, Szobi-rév)

Régészeti szempontból elõször Hampel József, majd Szõke Béla kísérelték meg a korabeli leleteket rendszerbe foglalni. Szõke Béla megállapításait a tudósok zöme, ha nem is minden esetbe, de elfogadta.

Megjegyzés:

Mesterházy Károly Nemzetségi szervezet és az osztályviszonyok kialakulása a honfoglaló magyarságnál címû mûvét vettük alapul. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1980. A honfoglaló törzsek címû fejezet. Eredményeit az alábbi táblázatban összegezzük.

A régészeti csoportok jellemzõi
(Az egyes csoportokon belül rétegzõdések mutathatók ki)

A csoport		B csoport
Mozgékony életforma		Helyhez kötött életforma
Gazdag sírmelléklet		Egyszerûbb sírmellélet
Homokos, füves, ingoványos síkság		Erdõs, dombos vidék
Földrajzi táj	A csoport		B csoport	Vegyes (A-B)
Felsõ-Tisza vidéke 1	+		-	-
Duna-Tisza köze 1	+		-	-
Tiszántúl 1	-		-	+
Észak-Kisalföld 2	-		-	+
Dél-Dunántúl 1	-		+	-
Nyugat-Dunántúl 2	-		+	-
Észak-Dunántúl 2	-		-	+
Erdély	-		+	-

1. Alföld: A, A, B, A-B   2. Felföld: B, A-B, A-B   3. Erdély: B

Természetesen ez a kép a teljesebb régészeti feltárás után még módosulhat! Ám így is gyanítható, hogy az Árpádok X. századi "uruszágában" két féle életforma egészítette ki egymást. Az egyik egy mozgékony, gazdag és harcos réteget feltételez, a másik szerényebb vagyonú, helyhez kötött népesség volt. A történelmi Alföldön az elõzõ, a történelmi Felföldön és Erdélyben az utóbbi volt a domináns elem. A történelmi mondáinkban és a nemesi családok hagyományaiban szereplõ vezérek e két nagyrégió határvidékén helyezkedtek el. Bíborbanszületett Konstantínusz A birodalom kormányzása címû mûvének 40. fejezetében a kabarok és a türkök népérõl ír. Felsorolja 8 geneajukat. Ebben a rangsorban elsõ hely a kabaroké, akikrõl a 39. fejezetben kiemeli, hogy vitézségükért az elsõ geneák rangjára emelték õket. Ebbõl csak annyit sejthetünk, hogy a szerzõ katonai funkciók szerint sorolta fel a geneákat, de egyetlen földrajzi leírásában sem említ "törzsi elnevezésû területeket". Jól ismeri Árpád családját, Falicson, az "elsõ fejükön" kívül megemlíti a türkök (magyarok) másik két fejedelmét: a gyulát és a karchát, de szóba se hozza, hogy melyik geneába tartoznának. Viszont megjegyzi, hogy ezeken kívül minden geneának van fejedelme. Ezt pedig el kell hinnünk, mert ugyanezt mondja a kabarokra vonatkozóan a 39. fejezetben. Én úgy gondolom, mivel "törzsi tartományokat máig nem sikerült kimutatni, a magyarok összeköltöztetéssel alakították ki egyes vezéri tartományikat, és a 8 "törzsi fejedelem" szétosztotta népét és valamennyiben kapott vezéri részt rangjának megfelelõ arányban. Ezeket a tartományi szervezeteket tarthatjuk a székely székek és a várszervezetek elõzményeinek.

A császár, a már idézett mûvében, egyetlen kötést említ, ami összefogta a tartományokat. Ez a szerzõdés pedig kimondta, hogy bármelyik vidéken háború törne ki "Türkiába" mindannyian kötelesek egymást segíteni. Végezetül megemlítjük még, hogy a X. századi Türkiában a 950-es évek kezdetén jelentõs változások kezdõdnek. Henrik bajor herceg megjelenik a nyugati határoknál, megkezdõdik a gyepûk megerõsítése, és földvárakat építenek. A 955-ös augsburgi trauma idején az alábbi helyzetet tudjuk felvázolni.

Falics, az elsõ fejedelem

István gyula

Taksony herceg, trónörökös

Csaba, seregvezér

Bulcsú karcha

Lél herceg

Súr seregvezér

Ez a vezéri struktúra két okból is érdekes, mert szinte determinálja Taksony sorsát, illetve híven tükrözi, hogy a X. század közepén miként oszlott meg az Árpádok és a vezértársaik közötti hatalom.

Ebbõl az tetszik ki, hogy Taksony, a "soron következõ fejedelem", a gyula udvarában készült a nagy feladatra, míg más hercegek . Tormás és Lél a karcha "iskolájába" jártak. Szulta fia Taksony édesanyja Anonymus szerint egy pogány marót vezér lánya volt, akinek "országa" a Tiszántúlon, az Erdély felé esõ részen terült el, Bihar központtal. Maga Taksony pedig "Kunországból" kapott feleséget, tehát keletrõl (besenyõ herceglányt?) Eleinte minden bizonnyal ilyen kötõdésû. Késõbb, amikor már Taksony fejedelem lesz, bolgár és besenyõ harcosokkal erõsíti meg katonai kíséretét. Udvarában ott találjuk a bolgár Szalkot, aki állítólag felkeresi a pápát, hogy térítõ püspököt kérjen tõle. Azonban hatással lehetett rá a bizánci keresztény István gyula, akinek Sarolt nevû lányét fia Géza vette feleségül (E korban az apáknak meghatározó szerepe volt a feleség kiválasztásában). A másik fia pedig Mihály névre hallgatott. Az õ neve és a fiaié: Vladiszláv és Vazul, bizánci keresztény névdivatról árulkodnak. Egy német forrás arról tudósít, hogy az augsburgi csatából hazatérõ vezérek a többieket megbüntették a csatából való távolmaradásuk miatt, és földvárakat kezdtek építeni. Mindezek arra utalnak, hogy rendszerváltásra készülõdnek. Mint tudjuk, ez még Taksonynak nem sikerül, a nagy feladatot fia Géza és unokája István király fogja befejezni. Régészeink kimutatták, hogy Taksony fejedelem korában megkezdett temetõket Szent László és Kálmán koráig használták. Ekkor alakult ki az a falurendszer, amelyik Kálmán idejében alakult át, amikor is már általánossá vált, hogy a munkaerõt földdel együtt adományozták el az új tulajdonosnak. Ekkor a "senior" helyébe a "dominus" lépett, aki kegyetlenül érvényesítette a földhöz kötõdõ jogait. Amikor Géza 973-ban békét köt Nagy Ottó német-római császárral véget ér "Türkia" X. századi története.

Hazánk X. századi forrásszegény korszaka, akár egy "üres doboz" (box), vonatkozó ismereteinket már csak a IX. századi adatok (bemenet) és a XI. századi kútfõk(kimenet) alapján bõvíthetjük. Ez természetesen csak akkor kecsegtethet megnyugtató eredménnyel, ha a történettudományban elfogadott valamennyi kutatási szempontot rendszerbe tudjuk foglalni, és ehhez hozzájárul minden érintett szaktudomány.

Székely címer

1. Árpád-kori forrásaink a székelyekrõl
2. Eredetmondájuk
3. A székely önkormányzat
4. Megjegyzések a székelyek eredetének vizsgálatához

Székelyek a korai történelmi forrásokban II. István (1116-1131) csehek elleni hadjárata. 1116. május 13. Az Olsva menti csata. "A hitvány besenyõk és a székelyek seb nélkül futamodtak a király táboráig." (Képes Krónika) II. Géza (1141-1162) németek elleni háborúja1146. szeptember 11. A Lajta menti csata. "A rossz besenyõk és a hitvány székelyek valamennyien megfutamodtak, mint a birkák a farkasok elõl, szokás szerint ugyanis õk jártak a magyar hadsorok elõtt." (Képes Krónika) Ezek az elsõ utalások a székelyekre. Lovas íjászaik együtt szerepelnek a besenyõkkel. Az volt a feladatuk, hogy az ellenség hadrendjét megbontsák. Õk készítették elõ a páncélos lovasság támadását. A 12. században keleti népelemek látták el ezt a szerepet. Anonymus A magyarok cselekedeteirõl (1210 tájékán) Hadjárat Ménmarót fejedelem ellen. "Ott a székelyek (A Kórógy vize mellett), akik elõbb Attila király népe voltak, békés szándékkal elébe jöttek (Õsbõnek és Veleknek), s önként kezesül adták fiaikat különféle ajándékokkal." Kézai Simon A magyarok története (1283 táján) "Maradt a hunokból 3000 férfi, akik futással menekedtek meg a krimhildi csatából. Ezek félve a nyugati népektõl, a Csigla-mezején maradtak egészen Árpád idejéig, és ott nem hunoknak, hanem székelyeknek nevezték magukat." Az Árpád-kori források egybehangzóan állítják, hogy a székelyek már itt éltek a honfoglalás elõtt is.

Megjegyzések:

1. Az önként csatlakozott népek alkották az elsõ hadrendet. (kabarok, besenyõk, izmaeliták, kunok)
2. Ménmarót, "pogány" marót. A marót szó a morva népnév török és magyar alakja. Ménmarót országa csaknem egybeesik Bíborbanszületett Konstantin kereszteletlen megale Morábiájával. Ménmarót székhelye Bihar vára volt, Bihar vármegyében nyoma maradt a székelységnek. Ha ez legenda is, annyi valóságalapja lehet, hogy egy "pogány"marót vezér ezen a tájon uralkodott.
3. A krimhildi csata, amelyben a germán párti Aladár ütközött meg, a bizánci anyától született Csabával, az Avar Kagánságban lezajlott belháborúra emlékeztet. (792-795) A Csigla=gyepû, gáthely, clusa értelmû. Csigla-mezeje földrajzi név, talán az avar ringek mezejére utal, és Dadogó Notker leírását idézi az avar "gyûrûk"-rõl. Ezeknek a koncentrikusan elhelyezkedû ringeknek, valahol a Tisza partján lehetett a központja. Feltételezzük, hogy ezek a pannonok és az avarok "pusztaságain" feküdtek, vagyis a kereszteletlen megalé Morabia területén. (A 8/9. sz. fordulójától az avarok maradékait hunnak, illetve ungrinak nevezik a források)
4. Csaba seregébõl menekülõ 3000 férfi székelynek nevezte magát. Ez tehát saját név. A székely szó elsõ írott alakja: "siculi" (szikül) . Ez késõbb egy e-zõ nyelvjárásban vett fel szekel, majd a 15/16. század tájékán székely alakot. A székely népnév megfejtése vita tárgya. Györffy György az eszkil népnévbõl magyarázta, amelynek van eszegel-aszkil alakja is. Arba-perzsa forrásokban az aszgalt könnyen lehet aszfalnak olvasni (basgard-basfart) Ez esetben lehet, hogy Bíborbanszületett Konstantin "szávartü aszfalü "-népnevében a székely népnév rejlik. A szávartü megkülönböztetõ jelzõ a "türkök" nevében, és Árpád magyarjaira vonatkozik. Az Etil (Volga) folyó középsõ szakaszánál, a Zsiguli-hegy tájékán, szomszédok voltak az eszkilek és a szuvárok. Mindkét nép a volgai bolgárokhoz tartozott, ám a szuvárok fellázadtak a bolgár király ellen, és nem vették fel az iszlám vallást. (Lásd Ibn Fadlán tudósítását!) A székely önkormányzat A forrásokból úgy tûnik, hogy a székely volt az egyetlen nép, amelyik a keresztény államalapítás után is megõrizte autonómiáját. Legkorábban 1018-1030 között, legkésõbb pedig a 11/12. század fordulóján telepíthették õket Dél-és Délkelet-Erdélybe (telegdi, kézdi, sebesi és orbói székelyek). Majd a 12. század utolsó harmadától II. András szász oklevelének kiadásáig a szebeni ispánsághoz tartoztak. Együtt harcoltak a besenyõkkel és a vlachokkal a térség háborúiban. A 13. századtól Európa szerte szokássá vált, hogy írásban rögzítették az egyes érdekcsoportok, nálunk etnikumoknak is, a jogait és a kötelességeit. A század elsõ harmadában tûnnek fel a székely önkormányzatok is. (terra, districtus, késõbb sedes) A székely önkormányzat neve "szék" (szekü), ótörök jövevényszó, eredetileg "trónt"jelentett. Ebbõl keletkezett az igazgatási egység értelmû metonímia. A székelyek földje székely tulajdon volt, a király hosszú ideig nem idegeníthette el az ott élõ közösségtõl. (székely örökség)

Társadalmuk három rendre tagolódott:

1. fõemberek neme
2. lõfõk neme
3. község neme

A rend szónak a NEM felelt meg. A NEM szó nemcsak vérrokon csoportot, hanem fajtát, rendet is jelentett az Árpád-kori forrásokban. Ez a három nem (tria genera) alkotta a székely nemzetet. Az elsõ két nembõl választották vezetõiket. Mégpedig úgy, hogy az elsõ két nemet további nemekbe és ágakba osztották (A telegdi székelyeknél székenként 6 nem és 24 ág volt) Ebben a sorrendben töltötték be a tisztségeket. A székelység elõljárója az ispán, akit a király nevez ki. Amikor beiktatják a tisztségébe, minden széktõl egy lovat kap ajándékba. Õt illeti meg a görgényi uradalom jövedelme és a bírságpénz egy része. Az ispán nemcsak bíró, hanem katonai elõljáró is. Székelyföld anyaszéke Udvarhely szék, itt tartják nemzetgyûlésüket, ahol a mindenkit érintõ kérdésekben döntenek, és mindhárom nem képviseltetheti magát. Minden széknek van saját önkormányzata (gyûlés, hadnagy, bíró és társaik) A székelyek adómentesek, csupán ajándékkal tartoznak a királynak (ökörsütés) Viszont háborúban kötelesek saját költségükön katonai szolgálatot teljesíteni, meghatározott szabályok szerint.
- székely nemzet-székely föld (tulajdon)
- örökség nyílföld (osztott) közföld (erdõ, rét)
- a székely székek (telegdi/Udvarhely, Csik, Gyergyó, Kászon, Maros
- nemek, ágak, község (falvak)
- székely ispán nemzetgyûlés
- széki gyûlés hadnagy, bíró és a társak
- falvak bíró, esküdtek, tizedesek, széki társadalom A székelyek hadkötelezettségét 1499-ben II. Ulászló király szabályozta. Gyakorlatilag a mindkét fél által elfogadott szokásjogot kodifikálta. Könnyûlovas íjászként elsõsorban keleten és délen volt rájuk szükség. Belháborúkban nem voltak kötelesek résztvenni! Noha a székelyeket valamennyi forrásunk Attila népének, illetve hunnak tartja, akik a honfoglaláskor csatlakoztak a "hétmagyar"-hoz, egyetlen kútfõ sem említi õket a 11. századi belháborúkban, de még a németek, úzok, besenyõk elleni háborúkban sem! Ennek oka további kutatásokat kíván!

A hadjárat iránya	A király személyesen vezeti	A király helyettese vezeti
Keletre	Fejenként kötelesek harcolni 100%	50%
Délre	Minden második székely 50%	20%
Nyugatra	Minden tizedik székely 10%	5%
Északra	Húsz család álít ki 1 fõt	-

Számrendszer a hadszervezetben

5	10	50	100	500	1000	5000	10000
1	2	-	-	-	-	-	-
-	1	5	-	-	-	-	-
-	-	1	2	-	-	-	-
-	-	-	1	5	-	-	-
-	-	-	-	1	2	-	-
-	-	-	-	-	1	5	-
-	-	-	-	-	-	1	2

Erre a számrendszerre bukkanunk Szent István törvényében(A meggyílkolt feleség családjának kárpótlásárra 5, 10, 50 tinót kell adni. ) vagy a székely társadalmi rétegek(nemek~rendek jegyajándékának arányaiban(paraszt 3Ft. , darabont 6 Ft. , lófõ 12 Ft. , nemes 24 Ft.). Megjegyzések a székelyek eredetének "vitájához". A mítoszok értékeket, modelleket tárolnak, nem pedig mai értelemben vett történelmi tanulmányok, de mindegyiknek van valamilyen racionális magja!

1. Attila a hun-avar folytonosság megszemélyesített alakja.
2. Csaba a székely mondák kultúrhérosza, aki kapcsolatot teremt a hétmagyar és a székelyek között.
3. Anonymus Szovárd népét Csabamagyarának tudja.
4. A székelyek neve önelnevezés, ha török nyelbõl is magyarázható, nem biztos, hogy nem magyarul beszéltek. A magyar népnevet elõször Anonymus írja le a hungarusok saját neveként 1210 tájékán. Holott senki sem vonja kétségbe, hogy már a 8/9. század fordulójától a Kárpát-medencében laktak. Miért várnánk el ennek az ellenkezõjét a székelyektõl?

Összegzés

1. Középkori forrásaink közül egyik sem vonta kétségbe, hogy a székelyek már a hétmagyar megérkezése elõtt a Kárpát-medencében laktak.
2. A székely népnév megfejtéséhez máig nincsenek biztos támpontjaink.
3. A székelyek hiányoznak a 9-11. századi hazai és külföldi forrásokból, holott számos bel-és külháborút vívtunk a kérdéses idõben. Ugyanakkor az is biztos, hogy az a hadrend, amelyikben a székelyek a könnyû lovas íjász elõvédet és utóvédet alkották, legkésõbb a 11-12. század fordulójára kialakult. (Lásd Kálmán törvényét a vértes lovasok kiállításának kötelezettségérõl!)
4. A székelyek önmagukat nemzetnek nevezték, de nem használták a nemzetség szót.
5. Nem mutatható ki a vérségi alapon szervezõdõ törzsi-nemzetségi modell, csupán a ennek nomenklatúrájával éltek. Ebbe kódolták a tisztségviselõk sorrendjét.
6. Nemcsak a nyelvük sajátos változata a magyarnak, bár ma már nyelvjárási párhuzamokat találtak fõleg a peremvidéken élõ népességéével, , hanem sajátos volt az "adózásuk" is. Az államban közvetlen elõljárójuk az ispán volt, a felette álló pedig a mindenkori király. Az elõzõnek lovat adtak ajándékban, az utóbbinak ökröt. Eddig úgy tudjuk, hogy a volgai bolgárok rótták le hasonló módon kötelezettségeiket, mégpedig a fejedelmüknek éa a kazár kagánnak.
7. Fel kell tennünk, hogy a honfoglaló magyarok alkut kötöttek az elsõ foglaló székelyekkel, akik ugyan "kitagadták" magukat, de önként részt vettek az új haza megszerzésében. Ezért eleinte határvidéken kaptak szállást: Ormánköz, Okor, Karasu, Göcsej, Moson, Po zsony térségében, illetve Biharban. Késõbb vonták õket össze, amikor a keleti támadások veszélye súlyosabbá vált. Ez pedig 1055 után következhetett be, amikor is a kunok megjelentek Kelet-Európa steppéin.

Utazások Erdélyben

Erdély, ha ezt a szót hallom vagy eszembe jut, kergetõznek bennem a gondolatok és izgatottá válok. Fogva tart varázsa. Kisgyermek koromban apám sokáig mesélt arról, hogy õseink Szilágyságból költöztek a Körösök vidékére, vagyis Erdély határvidékérõl. Azután ahogy nõttünk-növögettünk, és egyre jobban érdeklõdtünk a költözés részletei iránt, õ egyre bizonytalanabbá vált állítása valódiságában. Nem hibáztathatom, hiszen árvagyermekként anyai nagyanyja, vagyis dédanyám nevelte, aki nem tartotta fontosnak, hogy a férfi ág hagyományait átruházza rá. Így hát a pártiumi eredet a homályba veszett. Ám közben megnõtt az érdeklõdésem Erdély iránt. Tizenéves koromban faltam a hun-magyar mondákat, Jókai írásait: Bálványosvár, Törökvilág Magyarországon, Erdély aranykora, de lelkesen olvastam Nyírõ József és Tamási Áron regényeit is. Késõbb megnõtt az érdeklõdésem a magyar nép eredete iránt is, és Kõrösi Csoma Sándort választottam példaképemül. Majd jöttek a pályakezdés és a családalapítás mozgalmas évei, és lemondtam arról, hogy a nagy székely utazó nyomába lépjek. Korábbbi álmaimhoz viszonyítva egyhangúan teltek az évek, mígnem váratlan fordulat állt be életembe. 1971-ben tantestületünk úgy döntött, hogy a tavaszi szünetben erdélyi körútra megyünk atóbusszal, közben érinteni fogjuk Arad, Temesvár, majd vissza felé jövet Bihar nevezetességeit is. Elsõ állomásunk Arad városa volt, ahol megengedték, hogy meglátogassuk a szabadság vértanúinak emlékhelyét. Innen Temesvárra vitt az utunk. Ebben a nyüzsgõ nagyvárosban csak rövid pihenõt tartottunk, éppencsak elmerengtem a múltján. Milyen is az ember? Itt többet gondoltam a szerencsétlen Dózsa György tragédiájára, az 1848. augusztus 9-ei vereségünkre, mint arra, hogy Temesköz lakói:magyarok, németek, románok és szerbek milyen kultúrát teremtettek. Temesvárról vadregényes tájakon utaztunk és a Maros völgyén át érkeztünk Erdélybe, majd a Kenyérmezõ elõtt megpihentünk Déván. Magas Déva vára romjai között mérges kígyók tanyáznak-figyelmeztettek bennünket a helybeliek. Ennek dacára néhányan tiszteletünket tettük a várromnál, ahol az 1848-49-es szabadságharc végén egy csekély honvédcsapat hõsiesen helytállt. A vár építéséhez fûzõdik Kõmíves Kelemenné balladája. A falbaépített asszony motívuma becses kincse népköltészetünknek, hiszen eredete Belsõ-Ázsiába vezet. Déván ünnepeltük a mi húsvétunkat, néhány helybeli magyarral. Majd Vajdahunyad érintésével Hátszegen át buszoztunk Fogaras földjére. Meglátogattuk Nagyszebent, az erdélyi szászok fõvárosát. Innen Brassóba vitt az utunk, az erdélyi kultúra egyik fellegvárába. Brassó szász neve Kronstadt. Egy francia követ, Pierre Lescalopier Mantuához hasonlította a várost, amikor Gyulafehérvárra meendõ átutazott rajta 1574-ben. Miután bejártuk Brassót és környékét, az Olt völgyében haladtunk északnak. Útközben Szovátát érintve, életemben elõször láttam olyan fürdõmedencét, amelyik fával volt kibélelve. Megálltunk Csíkszeredán, Gyergyószentmiklóson, innen jutottunk el a Gyílkos-tóig. A tóhoz meredek szerpentin vezetett fel majd le, aBékás patak völgyébe. A buszsofõr utólag vallotta be, hogy ahányszor erre jár, minden alkalommal megiszik egy pohár konyakot mielõtt felhajtana a szerpentinre. Amidõn közelítettünk a Gyilkos tóhoz, így kiáltottam fel:Jé, mennyien korcsolyáznak!Akik már jártak ott, tapintatosan megjegyezték:Azok nem korisok, hanem fatuskók, és a Békás patakot elzáró földcsuszamláskor kerültek a vízbe. Ahogy fogyott az út a tóhoz pironkodva gyõzõdtem meg az igazságról. A Békás-szorosban tiszteletünket tettük a régi magyar határnál. Innen már haza felé gurult a busz. Kisebb pihenõt tartottunk Marosvásárhelyen. Ez volt az Árpád-kori Székelyvásárhely, az egykori Maros szék legnagyobb városa. Jártam a Teleki tékában, és élvezettel olvastam a régi iratokat, kiadványokat. Újdonság volt számomra az erdélyi fürdõkultúra magas szintje. Máig megfogadtam azt a tanácsot, hogy gõzfürdõ után nem iszom hideg italt. Innen Udvarhelyre vitt utunk, ahonnan ellátogattunk Farkaslakára, és ott leróttuk kegyeletünket Tamási Áron sírjánál. Kiruccantunk Korondra a fazekasokhoz, Parajdon megnéztük a sóbányát, majd visszabuszoztunk Vásárhelyre. Vásárhelyrõl Kincses Kolozsvárra utaztunk. Hunyadi Mátyás szülõvárosába. Tisztelegtünk utolsó nagyformátumú uralkodónk szobra elõtt. Ellátogattunk a Farkas utcai református templomba, a házsongárdi temetõbe, ahol történelmünk sok jeles alakja nyugszik:Apácai Csere János, Szenci Molnár Albert a kedvenceim közül és sokan mások. A Királyhágó felé haladva kitérõt tettünk Tordára az Aranyos széki székelyek földjére. Csodálattal néztük a Tordai hasadékot. Eszembe jutott Szent László legendája. Tordán elsõk között mondták ki Európában a szabad vallásgyakorlást. A kitérõ után érkeztünk Kalotaszegre, az egyik legcsodálatosabb magyar néprajzi csoport földjére. Körösfõn gyönyörködtünk népmûvészeti remekeikben. Ezután jutottunk Csucsára. Az egykori Boncza-kastély hatalmas parkjában megtaláltuk az Ady-emlékházat. Jó szellemi elõkészítõ volt arra, hogy megérkezzünk Ady városába, a Pece-parti Párizsba, azaz Nagyváradra. Váradot a Holnaposok városának is nevezték. Még Szent László király alapította. Valaha pezsgõ szellemi élet folyt itt. Gyógyvizei, amiket már Janus Pannonius is dicsért, ma is csodákra képesek. Végül Nagyszalontára futottunk be, ahol az egykori hajdúk emlékét már csak a Csonka-torony õrzi. Arany János városa csendes volt. Már esteledett mire a mai magyar határra értünk. Észre se vettük, hogy otthon vagyunk, emlékeinkkel együtt.

Magánúton

Mivel busz utunk programja meglehetõsen zsúfolt volt, a tantestületbõl hárman elhatároztuk, hogy a következõ évben hátizsákos gyalogtúrára megyünk Udvarhely székbe és Háromszékbe. Elolvastam Orbán Balázs leírását Székelyföldrõl. Tanulmányoztam az erdélyi memoár-irodalmat(Kemény János, Bethlen Miklós, Misztótfalusi Kis Miklós, Rettegi uram)Megvásároltam Szalárdi- és a Cserey-féle krónikákat. Így szellemileg felvértezve készen álltam az útra. Ekkor növesztettem székely fazonú bajuszt, ami mind a mai napig, ha deresedõen is, ékesíti ajkam. Elérkezett a várva várt pillanat. Felvettük hátizsákjainkat, és a szükséges iratokkal, kellõ mennyiségû pénzzel ellátava felszálltunk a Bukarestbe induló vonatra. Nagyszebenben szálltunk át segesvári vonalra. Segesvár régi szász város, nekünk gyászos emlékû, hiszen itt tûnt el Petõfi Sándor a látókörünkbõl örökre. A városban egy 12 éves fiúcska vállalta az idegenvezetõi szerepet, jól beszélt magyarul, szászul és román nyelven. Együtt néztük a város nevezetességét, a különleges toronyórákat. Következõ úticélunk Udvarhely volt, ahol egy székely állatorvos néhány éjszakára átadta lakását nekünk. Õ már másnap elutazott a Fekete-tenger partjára üdülni. Egy éjszakán át beszélgettünk. Nekem úgy tûnt, hogy a transzszilvanizmus szellemében vitázott velünk. Erdély autonóm szellemiségét hirdette. Az erdélyi ember mindenekelõtt humánus és van humora. Házigazdánk szerint két dolgot vettek tõlünk rossznéven az erdélyiek a közelmúltban. Az egyik az 1940-ben történt bevonulás volt. Úgymond Horthy bokacsattogtatós tisztjei és katonái megsértették önérzetüket. Az erdélyi ember nem tekintélyelvû. A Bánffy-fiúk együttjátszottak a parasztgyerekekkel a Maros partján. Apor Péter meséli Az erdélyi átváltozásokban, hogy õk a lecsúszott, rosszul öltözött családtagot is erényei alapján tisztelték meg. Az erdélyi ember úr fogalma az angol gentlemanéhoz hasonlít. A másik, ami nem tetszett nekik, az pedig Kádár beszéde volt, amelyik talán Temesvárott hangzott el. Õk úgy értelmezték, hogy a mi számunkra közömbös a romániai magyarok sorsa. Még ki se pihentük az éjszakai eszmecsere fáradalmait, másnap korán reggel indultunk gyalog Egére. Tudomásom szerint máshol, magyar nyelvterületen nincs ilyen nevû település. A falu azért érdekelt, mert szülõvárosom Gyoma határában is volt ilyen nevû település. Gyakran jártam templomának romjaihoz ábrándozni. Megérkeztünk a kis faluba. Mindössze egy tucat család lakta. Csupa kaukázusi típusú férfiak. A falu nevét Egének ejtették. Miután tudattuk kik vagyunk, mi járatban vagyunk, nagy szeretettel fogadtak bennünket. Elmondták, hogy mióta Erdélyhez csatolták Romániát, tengerpartjuk is van. Az idõsebbek kifogyhatatlanok voltak a világháborús történetekbõl. Ám letelt az idõnk és szívélyes búcsút vettünk egymástól. Oda hagytuk õket, zárt kis világukba. Egérõl ismét visszautaztunk Udvarhelyre, mert csak innen tudtunk továbbmenni Székelydályára. Ugyanis szerettük volna megnézni a híres dályai református templom kazettás mennyezetét. Óczfalváig busszal mentünk, innen kezdõdött a gyalogút. Buszmegállóból gyalogolva meglepetve láttuk, hogy a vadkacsák úgy sétálgatnak az úton mintha nem is emberek között lennének. Amint ezt megtudtuk a helyiektõl, a faluszéli halastavakból járnak a korzóra. Bementünk az utunkba esõ elsõ házba, ahol éppen disznótort ült a Németh-család. Úgy fogadtak bennünket mint régen látott rokonokat. Miután elfogyasztottuk a bõséges ebédet, eleredt az esõ. Elláttak bennünket útravalóval és esõköpennyel. Még tartott az istentisztelet, amikor megérkeztünk a dályai egyházba. A tisztelendõ úrnak azonnal feltûnt a gyülekezetben látható három idegen. Munkáját befejezvén hozzánk jött, és megtudva miért is jöttünk, bemutatta egyházát. A kazettákban még a moldovai címer is látható volt, a félholddal, csillaggal és az ökörrel. A félhold és a csillag a székelyek, sõt Erdély címerében is megtalálható. A templomnézés után meghívott bennünket a lelkészlakba. Felajánlotta, hogy töltsük náluk az éjszakát. Örömmel fogadtuk a meghívást. Vacsorakor megismerhettük az erdélyi konyha ízeit. Ez a keleti, a magyar és talán a francia konyha csodálatos harmóniája. A vacsora elköltése után poharazgatás közben egész éjjel beszélgettünk. Itt tudtam meg, hogy az erdélyi magyar diákoknak sokkal nagyobb teljesítményt kell nyújtania ahhoz, hogy értelmiségi lehessen, mint a magyarországiaknak. (1970-es évek elején vagyunk !)Az erdélyi magyar értelmiségnek legalább két idegen nyelvet kell beszélnie ahhoz, hogy boldogulhasson. Nehéz búcsú után visszamentünk Udvarhelyre, mert innen tudtunk Háromszékbe utazni. Busszal mentünk. Áthaladtunk Nagybaconon, gondoltam Benedek Elekre. Majd gyönyörû tájakon át megérkeztünk Sepsiszentgyörgyre, ahol egy városszéli ház pajtájában kaptunk szállást. Az illatos szénában, mély alvással kipihentük magunkat. Másnap megnéztük volna a Székely Múzeumot, de zárva találtuk. Sepsiszentgyörgyrõl gyalog mentünk Kovásznára, a híres fürdõvárosba, onnan pedig Csomakõrösre, Kõrösi Csoma Sándor szülõfalujába. Mint mondtam, akkor õ volt a példaképem. Menet közben mezei virágot gyûjtöttünk. Egy helyütt érintettük a Feketeügy partját. Az ügy szó õsi örökségünk, nyelvi ritkaság, a víz, a jó, a séd, az ér szavaink szinonímája. Szertartásosan, meztelenül meg is fürödtem vizében. Csak a túlparti kacagókórust hallván vettem észre, hogy odaát bájos székely lányok szénát gyûjtenek. Csomakõrösön a helybeliek megmutatták, hol állt egykoron a Csoma-család háza. Elhelyeztük a mezei virágból készített csokrokat, és felidéztem a nagy nyelvész és utazó emlékét. Emberi tartása ma is példamutató számomra. Visszafelé Kovászna irányába haladva a Szépmezõ felé tekintettem. A távolban fehérlettek a havasok. Messze-messze felrémlett elõttem Zágon, és Mikes Kelemenre gondoltam... Elfáradtunk! Kovásznára érve kádjegyet váltottunk, ránkfért egy kiadós fürdés. Nagyon bájos leányka készítette elõ a kádat, tiszta törülközõt, illatos szappant hozott, azután mosolyogva bezárta az ajtót, sajnos kivülrõl. Valósággal újjászületve keltem ki a habokból. Napáldozatára megérkeztünk Sepsiszentgyörgyre. Másnap indulnunk kellett Kézdivásárhelyre. Megköszöntük a szállást, és felszálltunk a székely vonatra. Élelmre nem sok gondot fordítottam. Ha nem vendégeltek meg valahol, naponta 15-20 dkg sajtot vagy túrót fogyasztottam, sok zöldpaprikával és gyümölccsel, néha-néha megettem egy adag háromtojásos rántottát. Két naponta vettem 1 üveg Dicsõszentmártoni bort(Küküllõ mente), nagyon ízlett. Ezen kívül csak könyvekre költöttem. Hamar megérkeztünk Kézdivásárhelyre. Aranyos kis városka volt. Az állomásról elindultunk szállást keresni. Hamarosan találtunk is a város szélén. Itt azonban nem engedték, hogy a csûrben aludjunk. A háziak egyik szobájukat rendelkezésünkre bocsátották. A férj román volt a feleség pedig magyar. Óvónõként dolgozott. Elmondta, hogy a Szûcs-család úgy vészelte át a Trianon utáni éveket, hogy az egyik lány egy román katonatiszthez ment feleségül, aki védelmébe vette õket. Itt úgy láttak bennünket vendégül, mintha családtagok lettünk volna. Kézdivásárhelyrõl busszal utaztunk a Bálványosvárhoz. A buszon székely gyermekekkel beszélgettünk, akiket elérzékenyülve hallgattam, amikor is kérésemre elõadták a hun-magyar mondákat. Megérkeztünk a pogány Aporok büszke fészkéhez. A várat meglehetõsen romos állapotban találtuk. Innen gyalog folytattuk utunkat a Szentanna-tóhoz. Útközben nagyon féltünk a medvéktõl. Persze ezt kellõ ijesztgetés elõzte meg. Amikor elõadtam, hogy szeretném átúszni a Szentanna tavat, legalább féltucat történetet mondtak el arról, hogyan fulladtak bele különbözõ korú emberek. Tudtam, hogy tó afféle tengerszem, és a feneketlen mélységbe ér véget. Amikor megérkeztünk a "csúcsra", csodálatos látvány tárult elénk. Akkor még a tó partja nem volt zsúfolt. Alig raktuk le hátizsákjainkat, készülõdtem a nagy átúszáshoz. Gondosan lehûtöttem magam a hideg vízben, bõrömet, izmaimat szorgosan dörzsölgetve, majd nekivágtam a távnak. Azonban néhány méter megtétele után megcsapott a feneketlen mélység hûvös lehelete, azonnal láttam a vízbe fultak arcát, visszafordultam, hogy mielõbb elérjem a legközelebbi partot. Pironkodva vallottam be kudarcom. Azonban nem sok idõnk maradt bánkódni. Elindultunk vissza, Bálványosfürdõbe. Csodálatosan felüdültünk a hegy lankáin található, különbözõ rendeltetésû medencékben. Az egyik vize úgy pezsgett, hogy melegünk lett tõle, pedig jéghideg volt, a másik a szemet üdítette fel. Látván egy férfiú milyen jól érezzük magunkat, megkérdezte kik vagyunk és honnan jöttünk. Válaszunk után rosszallását fejezte ki, mondván mi dolgunk nekük itt, de ennyivel be is érte, és faképnél hagyott bennünket. Az egész jelenetet gyorsan elfelejtettük, és indultunk haza Szûcsékhez, hogy még napszentület elõtt megérkezzünk. Kellemes emlékek után finom vacsorát kaptunk. Másnap hajnalban elindultunk haza, Békés megyébe. Megható volt, ahogy a fiatal óvónõ ellátott bennünket útravalóval. Eljutottunk a Bukarest-Arad vasútvonalig, ahol mámoros diákokkal utaztunk Aradig. Ezek fiúk vidáman sörözgettek, amúgy nem voltak részegek. Egyikük elárulta, hogy magyar gúnyoló dalocskákat énekeltek tiszteletünkre, de ezek nem sértõek. Jó, gondoltam magamban, úgy sem értek egy mukkot se belõle. Igyekeztem közömbös és nyugodt maradni, nem volt nehéz. Mondtam is nekik, hogy"nyustu". Ekkor elnevették magukat, és szent volt a béke. A román határõrök végigmértek bennünket, megnézték az útlevelünket, de a hátizsákjainkra már nem voltak kíváncsiak és békén hagytak. Így ért véget második erdélyi utunk 1972-ben. Azóta is gyakran idézem fel emlékeimet. Erdélybõl nem lehet kiszeretni.

Erdély címere

Európa szívében van egy csodálatos történelmi táj, amelyet a Radnai-havasok, a Bükk, a Meszes, a Bihar-hegység, az Erdélyi-érchegység, a Ruszkai-havasok és a Kárpátok öleli körül. Valaha a Felsõ-Tisza vidékétõl a Maros vidékéig hatalmas erdõség választotta el az Alföldtõl, ennek részei voltak a Nyír-erdõ vagy a mítikus Igyfon(Szentsûrû), ezért a magyarok ezt a történelmi tájat Erdeüeleü-nek, vagyis Erdélynek (latinul Transsylvania, románul Transilvania-Ardeal, németül Siebenbürgen) nevezték. Ásványkincsekben, gyógyvizekben és egyéb természeti javakban gazdag, népei szinte az egész világot képviselik. Itt megtaláljuk az altáji, a germán, a szláv, az újlatin és az urali kultúrák emlékeit egyaránt. A magyar történelmi hagyományok szerint Erdélyben döntött a hét vezér arról, hogy elfoglalják Pannóniát. Itt hét földvárban pihenték ki hosszú utuk fáradalmait. Mielõtt útjukat tovább folytatták volna, megölték Álmos apát, mert neki ugyanis nem volt szabad Pannóniába bemennie. Égi küldetése csupán arra jogosította fel, hogy új hazába vezesse népét. Anonymus szerint Erdélyt Apafarkas Agmánd kémlelte ki, és Tétény (Töhötöm) vezér foglalta el Árpád fejedelem engedélyével. Más krónikából tudjuk, hogy Gyula vezér vadászat közben római városromra bukkant, megtetszett neki a táj, itt alapította az erdõelvi Fehérvárat, amelyet késõbb Gyulafehérvárnak neveztek el. Amikor az erdélyi kisebbik Gyula nem ismerte el Szent István királyt uralkodójának, a király haddal ment rá (1002/1003), legyõzte és tartományát királyságához csatolta. Ugyancsak Árpád-kori krónikáink õrizték meg annak az emlékét, hogy a székelyek, akik elõbb Attila király népe voltak, itt, illetve a Tiszántúlon várták meg a honfoglaló magyarokat, részt vettek a "pogány" Marót elleni harcban, Pannónia elfoglalásában, de Erdélyben kaptak szállást. Ezek a mi legfontosabb hagyományaink Erdély korai történetére vonatkozóan. 1570-ben pedig a speyeri egyezményben a Habsburgok is elismerték Erdély és a Magyarországi Részek Fejedelemségének önállóságát. Ettõl kezdve Erdély szerepet játszott Európa történetében, gyakran közvetlen kapcsolatot tartott Angliával, Hollandiával, és a protestáns német fejedelemségekkel. Ma is azt mondhatjuk, hogy kulturális sokszínûségével az egyetemes emberi kultúra értéke. Az egész történelmi táj világörökség lehetne. Gyûjtsük és óvjuk ezeket a kincseket, hogy minél többen tudjanak gyönyörködni bennük! Ez hasznukra válna lakóinak is. Tegyük ezt úgy, hogy az egész világ tudjon róla!

Békéscsaba, 2002. augusztus 6.

Akkortájt egy Körös-parti kisvárosban laktunk, ahol a pesti gyorsnak is kötelezõ volt megállnia. Néha-néha kirándult a család, de a nagyvilággal jobbára könyveink, telefonunk és a "világvevõ", öreg Orion rádiónk kötöttek össze.

1956. augusztus 25. 15. születés napomra jutalomnyár
Bõrömön a napfény illata. Ám valami volt a levegõben, ami változást sejtetett. Egy huszonéves fiú leszidott egy rendõrt, mert az a szerencsétlen fegyelmezni szerette volna õt. A rendõr szótlanul, megszégyenülve elballagott.

1956. október 21. Nyárutó
Kalandozások a Körös partján. Gyönyörû lányok mosolyognak rám, ha a könyvek világából kitekintek.

1956. október 23. Esti meglepetés
Délelõtt a gimiben átlagos nap. Sötétedésig focizunk. Este kitör a forradalom.

1956. október 24. A diákság hazamegy
Másnap az iskolában az elsõ órára csengetnek. Minden osztály a tanterme elõtt sorakozik, fegyelmezetten. Megjelenik az igazgató.Sápadt. Mielõtt megszólalna, felhangzik a Himnusz. A diri uralkodik magán, majd amikor szóhoz jut, bizonytalan idõre elrendeli a tanítás szüneteltetését. Mindenrõl a rádióból értesülünk. A Nagy Imre-kormány tehetetlen. Pesten vér folyik. Kijárási tilalom van. Nálunk is. Csak reggel 9-tõl du. 2-ig mozoghattunk házon kívül. A kijárási tilalom alatt "házibulik". Baráti körök együtt töltik a nehéz napokat. Hallgatjuk Bell ezredes tanácsait. Rajtunk a világ szeme.

1956. október 27. Az országzászló elõtt
Nálunk is gyõz a forradalom. Az országzászló elõtt teszünk hitet a forradalom mellett. Megalakul a Nemzeti Bizottmány, hogy gondoskodjon a rendrõl, a közellátásról és Budapest támogatásáról. A városházán nagy tömeg elõtt a párttitkár sápadtan számol be a közelmúlt történéseirõl. "Már október 20-a elõtt megkaptuk kézi fegyvereinket"-mondta.

1956. november 4. Feketenap
Az oroszok ismét megtámadták Budapestet és megszállták az országot. A harcok végkimenetele nem kétséges. Eddig tartott a függetlenségünk. Nyugat ismét cserben hagyott bennünket. Menekül, aki mer és tud. Ki Nyugatra, ki pedig Keletre. (Az én szerelmem Ausztráliába távozott)

1956. december 9. Tisztelet a hõsöknek
A városka népe kisebb csoportokban vonul a Hõsök szobra elé, meghajtja fejét a hõsök és az áldozatok elõtt.

1956. december 12. A bosszú napja
Szorongunk. A szerdai piaci napra nagy tömeg gyûlik össze a városka szívében. Köztük kígyózva ballonkabátos urak, szemre húzott kalappal sziszegik a járókelõk felé: A letartóztatott fiatalokat az ÁVH-s laktanyában tartják fogva. Ki kell szabadítani õket. A mondott helyen már sok ember tolongott. A kaszárnya ablakaiban lõállások. Egyszercsak eldördültek a lövések. Porzott a vakolat a fejünk felett. Az emberek hazamentek. Este a pufajkások utcáról utcára járva, folyton lövöldözve-néha egy-egy kézigránát is robbant-összegyûjtötték kiszemelt áldozataikat.

1956. december 12 után A forradalom véget ért.
"Bárhogy lesz, úgy lesz-énekeltük, mély átérzéssel. Valami nagyon megváltozott. Akirõl nem is gondoltuk, arról kiderült, hogy hõs volt,akit pedig szerettünk, igazi embernek ismertük meg, évek múltán elmondta: ügynök lett.

Egy gyomai cívis portréja

Van, vagy volt?... egy olyan társadalmi rétegünk, amelyik elévülhetetlen érdemeket szerzett újkori történelmünkben, mégsem szerepel súlyának megfelelõen a köztudatban. Ez a réteg a 15. században erõsödött meg. Csánki Dezsõ Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában címû mûvében 700-800-ra becsüli mezõvárosaink számát, és ezt a történészek zöme is elfogadja. A mezõvárosok igazi küldetésüket a reformáció korában töltötték be, közismerten rossz körülmények között. A mezõvárosi polgárok, azaz cívisek, lakjanak bár Erdélyben, vagy a Habsburgok magyar királyságában, vagy a török hódoltság területén, önerõbõl alapítottak iskolákat, nyomdákat. Mindezekhez tudásukkal, szakértelmükkel és szorgalmukkal megteremtették az anyagai alapokat. Kíváló diplomáciai érzékkel, nem kis áldozatok árán kormányozták a szüntelen veszélynek kitett közösségeiket. Ebbõl a rétegbõl kerültek ki a tõkepénzes pusztabérlõk, akik otthonosan mozogtak a mezõvárosokban, hiszen atyafiaik ültek a tanácsban. Lelkészeik Hollandiában vagy Németföldön tanultak protestáns egyetemeken, fõiskolákon, és a legkorszerûbb ismereteket hozták haza. Így alakulhatott ki anyanyelvû mûveltségünk. Ez tette lehetõvé, hogy szélesebb rétegek bekapcsolódhassanak a vertikális és horizontális társadalmi mozgásba. Magyarán az írásbeliség, az iskolázottság terjedése többek számára adott esélyt a társadalmi felemelkedéshez. A 20. század elsõ felében még élt ez a társadalmi réteg. Én most ebbõl a korból egy gyomai cívist szeretnék bemutatni. Teszem ezt azért is, mert élete roppant tanulságos volt számomra. Olyan embertípust képviselt, amelyikre lehetett volna építeni egy korszerû Magyarország megteremtésében. Neve Gecsei Nagy László, õ azonban G. Nagy Lászlóként szeretett bemutatkozni. A Gecsei elõnév nem tudom honnan ered. A gyomaiak egy része egyszerûen így hívta a családot. Régebben azt mondták, hogy Tollas Gecsei. Ennek a ragadványnévnek a magyarázata jellemzõ a kismezõvárosi közösség mentalitására. Az egyik változat szerint azért Tollas Gecsei, mert egyszercsak "megtollasodott". A másik változat szerint mindig is gazdagok voltak, és az egyik õsük darutollat viselt a kalapjában (Ennek a Sárrétben és a Kunságban rangjelzõ szerepe volt.) Törzsökös gyomai gazdacsaládból származott, egyetlen testvére Ilonka egy gyomai tanítóhoz ment feleségül. G. Nagy László 1889-ben látta meg a napvilágot. Felesége Eiler Zsuzsanna volt, az én anyai nagyanyám testvére. Mivel a mi nagyszüleink - anyai nagyapám kivételével - korán elhunytak, G. Nagy László elvállalta a nagyapa szerepet, amelyet 1959-ig, vagyis haláláig szeretettel be is töltött. Innen a közeli ismeretségünk. G. Nagy Lászlóról a következõket olvastam egy megyei kiadványban, amelyikben Békés vármegyei arcokat mutattak be. 217 holdon gazdálkodik, gazdasága korszerû (gépesítve volt). Gabonájával egy csabai kállításon díjat nyert. Önkormányzati képviselõ, az önkormányzat mezõgazdasági bizottságának elnöke. Tagja a vármegyei mezõgazdasági bizottságnak és a Tiszántúli Mezõgazdasági Kamarának. Ezenkívül hitelszövetkezeti igazgatósági tag. - Ami még más forrásból eszembe jut. A Wagner-testvérekkel alapítója a "Hombár"Rt. - nek, sertéshízlaldát mûködtettek a Matakertben. Még bõvíthetném tevékenységi körét. Én inkább most arról szeretnék írni, hogy a róla megörzött emlékeimet, történelemtanérként hogyan elevenítem fel. Láttam õt poroszosra nyírt rövid hajjal, öltönyben, fehéringben, csokornyakkendõben. Ez a képe tetszett a legjobban. Arcán visszafogott méltóságtudat tükrözõdött, de nem volt bántó. Láttam Bocskai-ruhába öltözve fekete csizmában, amint vasárnap délelõtt a református templomba indult, és láttam szõlõt permetezni kékgatyában, sárgálló szalmakalapban. (Ezt már azután, hogy a vagyonát a pocosi kert kivételével az állam kisajátította.)Életéhez hozzátartozott a társasági élet is. Tagja volt az Úri Kaszinónak. A gyomai cívisek csoportosan látogatták az Osztrák-Magyar Monarchia jelesebb fürdõit. Mostohanagymamám leggyakrabban Karlsbadot és az akkor még hazai Herkulesfürdõt emlegette. Mostohanagyapám otthonát korszerûen építtette fel és rendezte be. Errõl már írtam a Vándormadár címû visszemlékezésemben, mint szülõházamról. Most csak annyit tennék hozzá, hogy nemcsak a gazdasága, hanem a háztartása is korszerû volt. A fehércsempés konyhában hideg-melegvizes mosogató mûködött. Volt jégszekrénye és fagylaltgépe. (Az 1920-as években vagyunk!) A nappali szobában a wertheimszekrény közelében hatalmas könyves szekrény állt. A gazdasági szakkönyvek mellett a magyar irodalom remekei és ismeretterjesztõ mûvek feszültek a polcokon. Õ gyakorlatias ember volt, nem vonzotta a szépirodalom, fõleg nem a filozófia. Sokat játszottam viszont a mûhelyében. Tele volt szerszámokkal, satukkal. A gépein ki tudta javítani a kisebb-nagyobb hibákat. (Én ott világháborus töltényeket hatástalanítottam, satuba fogva) Ám arra nagy gondot fordított, hogy hivatalosan keresztapaként a rábízott gyermekeket - anyámat és bátyját - jó nevelésben részesítse. Anyámat tanítónõnek szánta, nagybátyámat pedig tüzértisztnek. Nem rajta múlott, hogy a terve nem sikerült. Közéleti emberként Tisza Istvánt tartotta ideális magyar politikusnak. Kiskamasz koromban nagyon sokat beszélgettünk a történelemrõl. Mindig azt mondta, hogy ha Tisza Istvánt nem gyilkolják meg, még mindig megvolna Nagymagyarország. Így, utólag a megfontolt realpolitikust látom benne, aki minden körülmények között kitart elvei mellett. Ne politikai elvekre gondoljanak, hanem a keresztény értékrendre. Azt nem tõle, hanem volt cselédeitõl, munkásaitól tudom, hogy nagyon szigorú volt. A munkaszerzõdésbe belefoglaltatta azt is, hogy az õ gazdaságában tilos káromkodni. Ha valamelyik munkásáról tudta, hogy szorgalmas, jó gazda lehet belõle, de a pénz szétfolyna a keze között, nem adta ki neki a teljes munkabérét, hanem takarékba tette. Tanítgatta, fegyelmezgette, majd miután az illetõnek kitelt a munkaideje, kapott egy tanyát, 5 hold földdel, és úgy indította el az önálló életre. Ezek a gazdák a Rákosi-korszakban, amikor még a disznóvágás is kockázatos volt, rendszeresen vittek neki a bõséges kóstolót. Pedig akkor már finoman kifejezve, nem kívánatos személy volt hazánkban. Lehet, hogy nem mindenki, de sokan szerették. Az 1940-es évek végén már csak a pocosi kertje maradt meg. Minden gyümölcs-vagy szõlõszüretkor a város legszegényebb negyedét érintve szállították haza a termést. Ilyenkor – és ez már régi hagyomány volt - bõségesen ellátta az arra lakó gyermekeket szõlõvel és gyümölccsel. (Az õ kertjét nem is dézsmálták meg soha.) Élete utolsó éveit, kisemmizve, de nem megtörve élte körünkben, szûkebb családjában. Mindig abban reménykedett, hogy "õszre" fordul a kocka. Egyre inkább elvesztette realitásérzékét. Az én ismereteim szerint õ igazi cívis volt. Szeretettel gondolok rá. Milyen kár, hogy ez a társadalmi réteg 1950-1990 között szinte eltünt, és csak halvány nyomai maradtak. Mint ahogy kár minden olyan társadalmi rétegért is, amelyik már a társadalmunkban és a világpiacon egyszer bebizonyította, hogy érti a dolgát. Csak legyen erõnk megint mindent elõrõl kezdeni!

Ilyen voltam

A Tisza-parton mit keresek? (Ady Endre: A Tisza-parton)

Hervad már ligetünk, s díszei hullanak (Berzsenyi Dániel: Közelítõ tél)

A niklai remete költõi arca elégiái tükrében

2010. évi évfordulók

II. Rákóczi Ferenc

/Nagyítás a képre kattintva/

Néhány mondat Gyomáról

Középkor

A középkori Gyoma a Köröstól délre feküdt, a folyóba torkolló Sáros(Danca) ér mindkét partján. Templomát Mindenszentek tiszteletére avatták, és az elsõ ismert birtokosai Gyomai Betlen(Bethlen, késõbb iktári Bethlenek) fiai voltak.

Újkor hajnala

A 16. században hirtelen megnövekedett a népessége, de Gyula eleste(1566) után megpecsételõdött a sorsa.

Az újkorban

A szatmári béke után református vallású,szabadmenetelû taksás jobbágyok és kisebb számban vagyontalan nemesek szállták meg. Egy monda szerint Bíró János északról érkezvén csapatával, a mai Révlapos felõl, átkelt a Körösön, és a mai Holler elõtti téren egy bodzafához kötötte ki a lovát. Megtetszett nekik a hely, és letelepedtek. Fejlõdését annak köszönhette, hogy a falu körül tág teret nyerhettek az árutermelõ állattartásra. A legelõkért állandó harcban álltak, ezért csúfolták õket karórágóknak. Települési arculata a 19. század elsõ felében alakul ki: ólas-kertes vízparti mezõvároska lett; nyílföldekkel(nyilasok). Fontosabb település részei: Mirhóhát, Fegyvernek, Németváros. 1828-ban már 68,9 lakosra jut egy iparos, s ezzel a megyei rangsorban a 2. helyen áll. 1830-ban vásártartási jogot kap, és több mint 40 évig mezõvárosként mûködik. 1877-tõl szolgabírói(járási) székhely, van vasútállomása,postája, óvodája, iskolája, tanonciskolája. 1882-tõl mûködik a Kner család nyomdája. Cívis és dzsentroid társadalma modernizálódik. Az 1848-as szabadságharc idéjébõl még bundás,ködmönös csapatnak mutatják be az angyalkúti csatában csákánnyal harcoló gyomaiakat. Féja Géza szerint már a városi divatot követik. 1882-ben Gyoma Endrõddel egyesülve 1889-ben kivívta a városi rangot. Nyomdája és turisztikai szolgáltatása jelentõs.

Bõvebb tájékoztató

Az alábbi Értesítés, tele gépelési hibákkal, nagyon kedves emlékem.
Eredetem, vallásom, gyermekkori lakhelyeim tanúsítványa.

100 éve indult a NYUGAT címû folyóirat

NYUGAT folyóirat elektronikus változata