![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Nyitólap
Nyitólap
Magyarország
Nemzeti jelképeink
Mítosz és történelem
Források és kommentárok
Ungria
Középkorban
1945 után
Mai Magyarország
Székely nemzet
Irodalom
Berzsenyi
Himnusz és Szózat
Arany János
Madách Imre
Ady Endre
Búcsú és bujdosás
József Attila
Szabó Lőrinc
Oktatás
Diákoknak
Napkelet szigete
Gyoma
Személyes
A cívis
Napló 1956
Levelek '59-'60
Egy napom 2005-ben
A szerelem
Vándormadár
Értesítés
Verseim
Alkotmányunk
Alaptörvényünk
Olvasmányok
A mi emigránsaink
Gyomaiak Angyalkúton
A csonka hős
Kis Mariska
Deák Ferenc
Parainesis
Harcos királynő
Londoni napló
Vendégkönyv
Írj nekem!
|
Civilizációk
Nyugati keresztény
Keleti keresztény
Iszlám
Zsidó
Mai Közép-Európa
Gyoma
![]() KultúrákA kultúra fogalma Tágabb értelemben a tanult információk, továbbá azok szervezési, tárolási, átadási, hasznosítási és fejlesztési módjainak összessége. A civilizáció fogalma A kulturális evolúció folyamán kialakult az a társadalmi mentalitás, amelyik a rájellemző anyagi-szellemi javak összességét megteremtte. Ezt a produktumot nevezzük civilizációnak. A civilizáció az életminőség lehetséges szintjét kínálja. A mi heterogén földrajzi-ökológiai térségünkban az alábbi meghatározó kutúrákat, illetve civilizációkat különböztetjük meg:
A nyugati keresztények Térségünkben a nyugati kereszténység a 9-10. században terjedt el. Magába itta a helyi színeket. Eszméje kedvezett az újításoknak, és nem tudta vagy nem is akarta az egyéniség kibontakozását megfékezni. Mindig, ha mértékkel is, rugalmasan alkalmazkodott a korkövetelményekhez. Ezért más a jogérzéke és a szabadság fogalma is, mint a keletieké. A keleti megteszi a dolgokat, mert akarja, a nyugati pedig, mert joga van hozzá. Az ortodox keresztények Ez a vallás Európa és Ázsia határán született a Kelet-Római Császárságban, azaz a Bizánci Birodalomban. Az ortodox egyház összefonódott ugyan az állammal (cezaropapizmus), de sohasem szakadt el a népétől. Az igét anyanyelven hirdették, a pópák népvezérek lettek, az egyház pedig a népszokások őre. A vallás és etnikum markánsabban fonódott össze. Nem szívesen újítottak, a bizantinizmus szellem itt minden korban újjászületett. (A görög katolikusok csupán formálisan közeledtek a nyugati keresztényekhez.) Az iszlám Az iszlám vallás fénykorában (8-12.sz) virágzó kultúrákat táplált világszerte. Európa sokat köszönhet az arabok értékközvetítő tevékenységének. A helyzet nagyjából akkor változott meg, amikor az iszlám világában katonabirodalmakat szervező népek-mongolok és törökök-vették át a vezető szerepet. A muszlimok hosszú időre bezárkóztak hitükbe,harci szellemüket hitük gerjesztette. Ez nyújtott számukra biztonságot, visszatértek a hit alapjaihoz. Már kevésbé voltak nyitottak az újítások felé, és szívósan védték szokásaikat. Az igazi muszlimban van közösség iránti elkötelezettség és szociális érzékenység, az én számára lényegtelen, és e tekintetben merőben különböznek a nyugatiaktól. A zsidók A zsidó vallás Bizáncból, illetve a Perzsa Birodalomból terjedt el Kelet –Európa térségében. Abban a "szerencsés” helyzetben van, hogy a kereszténység és az iszlám is adósa neki. Esetükben a vallás és etnikum egy és ugyanaz. Nem zsidó etnikumú államok közül csak a kazár állam arisztokráciája választotta a zsidó hitet. Mindenbizonnyal a zsidóság sajátos helyzetéből fakad mentalitása is, ami nélkülözhetetlen volt túlélési stratégiájában. Többnyire nyitott minden iránt, tiszteli az egyéniséget, kritikus elme és gondosan megtervezi a jövőjét. A zsidóság színe-javának elévülhetetlen érdemei vannak a közép-és kelet-európai kultúrák gyarapításában. Cs. Szabó László Kommunikáció és kultúraMinden élőlény alapvető célja maga az élet, és annak folyamatossága, amikor is nemzedékek váltják egymást az "örökkévalóság reményében”. Az ember is ilyen élőlény, azzal a nem lényegtelen különbséggel, hogy neki van "történelme és kultúrája”, és mint társas lény kommunikáció nélkül nem létezhet. Ma már aligha vitatja valaki is, hogy ez (a kommunikáció) a kultúra alapja. Az ember tehát miközben része a természet világának, mindennapjait egy primer társadalmi csoportban élte le, vagy éli ma is, amelyben "face to face”(szemtől szemben)kommunikál környezetével. Ílymódon egy-egy közösség jelrendszere közvetlenül vagy közvetve egyszersmind a múlt, a jelen és a jövendő is.
1. A szóbeliség kora(?-Kr.u. 8-9.század). Társadalmi közeg Az a kisközösség, amelyben az ember az életét elkezdi a család, azaz: a HÁZ(házas,haza). A ház a család honja. Aki házasodik családot alapít. Ennek a közösségnek tagjai a vérei és akiket befogad, ők alkotják a családfő háza népét. A magyar nyelv a régiségben legtöbb szót a férj és a fele(ség) jelölésére alkalmazott. A férj apa, atya, akinek társa, azaz a fele a neje(arája). Ő a gyermekek anyja. A gyermekek apámnak, anyámnak szólítják őket. A nagyszülők pedig anyai ágról az apát vőmnek, vejemnek, apai ágról az anyát pedig menyemnek nevezik. Ebből világosan látszik, hogy a nagyszülők még különbséget tettek a két ág között, de az új házasok mindkét ági szülőt ipamnak(apósnak), illetve napamnak(anyósnak) nevezték. Egyébként a felmenők felsőbb fokán már nincsenek egységes elnevezések. Hívták őket szülék, öregszülék, nagyszülők, jobb apa(bopó), jobb anya(bonyó) néven egyaránt. A következő fokon drasztikusan csökken az elnevezések száma: ük, ős. A háznépen belül megkülönböztető szempont volt a a gyermekek neme és életkora. Eszerint beszéltek fiúról és lányról, bár a fi, fiú szónak "utód, sarj”értelme is volt. Az idősebbek szemszögéből a fiatalabb testvért öccsnek, illetve húgnak nevezték. A fiatalabbak pedig nénémnek, illetve bátyámnak szólították az idősebbeket. Ugyanúgy, mint az oldalági rokonaikat. Meg kell jegyeznünk, hogy az oldalági rokonságban, függetlenül attól, hogy nő ági vagy apa ági volt, mindenkit nénémnek, bátyámnak szólítottak, aki idősebb volt náluk. De csak az oldalági rokonságban használták az ángy(ika) szót. Ami pedig a leszármaztatást illeti, ezt apai ágon követték, és csak a családok elágazásánál vették figyelembe az anyai ágot, megkülönböztetésként. A háznál nagyobb közösség, amelynek tagjai közvetlenül, szinte naponta találkozhattak az a falu népe volt. A falu szó egyaránt jelentett települést és az ott élő közösséget is. Ősi alakja a FOLU(Talán a fal szóból ered, s ez esetben bekerített települést jelölt.) Összefüggésbe hozzák a folt, falka szavakkal. A falu vezetőjét folnagynak hívták (A bíró). A lakosság szerekben (Ezek önállósodhattak), vagy szegegben, végekben élhetett. Mivel egy-egy házcsoportban, illetve házsorban rokonok lakhattak, nem volt szükség a szomszéd, mint jogi fogalom jelölésére. A házakat kertek, terek, utak választották el egymástól. A közügyek intézése szerben folyt, ha megegyeztek szerzést tettek. A falu teljes jogú, felnőtt férfi tagját embernek nevezték. Több falu alkothatott egy nagyobb közösséget. Abban azonban nem lehetünk biztosak, hogy milyen formában. Talán egy-egy hatalmi központ köré tömörültek, amelynek a központjáról nevezték el a hozzátartozó közösséget. A központot pedig valamelyik kiemelkedő vezetőről, nagyról. Őseinknek kifejlett "Mi-tudatuk" volt. Saját magukat magyarnak nevezték, vagyis beszélő embernek. (Veres Péter) A nép szavunk kettős értelmű, jelenti a magyarok összességét, és az irányítottakat egyaránt. Amig a nem szavunk vérrokon csoportot, fajtát és félét jelöl. Az ebből képzett nemes pedig erényes embert. Ebben a közösségben csak akkor működhettek eredményesen, ha volt egységes fogalomrendszerük, valamint ha a kereskedelem és a védelem dolgában együtt tudtak működni egymással. E fogalmakon és készségeken kívül összekapcsolta őket a hagyomány, a mondák és a dalok világa. A történelemből számos példát tudunk arra mondani, hogy egy nép faluszervezetekben élt, ilyenek voltak a volgai burtászok, a mordvinok, a csremiszek, és a kaukázusi alánok is. Talán volt egy olyan korábbi eredetmondánk, amelyik csak a magyar nép keletkezéséről szólt. Ez azonban már felismerhetetlenül beépülhetett az úgynevezett Csodaszarvas-mondába. Mindenesetre a "nyomokból” annyit megállapíthatunk, hogy "Hunor és Magor történetében” népnevekből alkottak személyneveket (Kézai, Kálti lejegyzése szerint, viszont Anonymus Gestájában a Mágóg személynévből lett népnév:Mágóg~Mágor.) Ősi hitvilágunk és világképünk legjobban az altáji és a közép-ázsiai népekéhez hasonlít, amint erre Berze-Nagy János már rámutatott(Világfa, Világ közepe, Boldoganya-kultusz, Napkultusz, Ló-kultusz, akárcsak a népzenénk leggrégibb elemei.) Természetesen nem kicsinyítjük le az uráli párhuzamokat sem! Egyébként ezzel kapcsolatban is azt mondhatjuk, amit a nyelvünkről, hogy sok benne az olyan nyomjelző elem, amelyik arról árulkodik, hogy elődeink hagyták el legkésőbb az "uráli őshazát". A "rokoni" szálak tehát sokfelé vezetnek... Kapcsolatok: házasság, kereskedelem, védelem. A házasság A csoportkapcsolatok kialakításában ebben a korban döntő szerepe van a házasságkötésnek. A rokoni közösségek kommunikációja is csak úgy képzelhető el, ha fogalomrendszerük folyamatosan egységesül, erkölcsi értékrendjükkel együtt. A valóságos és fiktív vérségi kötelékeknek évezredeken át közösség-összetartó ereje volt. Esetünkben a házasság egyenlő felek jelképes adásvételi aktusaként írható le. A férfi mint vevő, a nő mint eladandó fél szerepel a folyamatban. Az aráért vételárat fizetnek, a meny, vagyis az ara pedig hozza a "hozományát”. A meny(asszony) szavunkat a menyét szóból magyarázzák, egy menyét féle, a hermelin magyar neve: hölgy. Őshazánk térségében a prém volt a konvertibilis fizetési eszköz.. Kereskedelem Amint arról szókincsünk ősi rétege is árulkodik, elődeink földműves és állattartó tevékenysége csekély, és kezdetleges lehetett, kivéve a lótartást. (Ló szavunk párhuzamai a csuvas, a kazah, és a kirgiz nyelvekben találhatók meg, de ott igáslovat jelentenek.) A fémművesség és a famegmunkálás szintje ezt már a legrégibb időkben meghaladhatta, és csupán csak sejthetjük, hogy ebben nagy szerepe volt az iráni kapcsolatoknak. Elsősorban a kereskedelem révén. Maga a kereskedői tevékenység is ilyen nyomokat őríz nyelvünkben. Aki keres, az jövedelmet képez (prémvadász). A kereskedő munkája irányulhat haszonra, vagy csupán a megélhetést biztosíthatja. Nem kell bizonygatnunk, hogy a tajga, a lombhullató erdők, az erdős-steppe és a steppe népei szoros kapcsolatban éltek egymással. Közvetve vagy közvetlenül valamennyien kereskedtek a déli civilizációkkal (Kína, Khwarezm, Perzsia) Vonatkozó ősi szókincsünkbe tartozik az ár, áru, árus szavunk, valamint az ér, kincs. A sokadalomban adunk-veszünk és cserélünk. Ha ez mindkét fél megelégedésére történik, áldomást iszunk. Minden áru, és minden árus megannyi civilizációt hordoz, közvetít,ők a kultúrák ősi követei. Itt említjük meg, hogy a kereskedelem nem funkcionálhat számfogalmak nélkül. Ősi számrendszerünk több számrendszerből alakult ki, de a folyamatban meghatározó szerepe lehetett az indoiráni népeknek. Az egy szám az egész és a számsorban az első. De ugyanúgy a hetedhét is egész, csak hét elkülönülő részből áll. Eme logika alapján beszélünk harmad ról, illetve harmadfélről. Mi a 7 óra 30 percet fél nyolcnak mondjuk egymásközt. Számrendszerünkben a 7, a 10, a 20, a 100 és az 1000 neve indoiráni eredetű. Halovány nyomai vannak egy ötös, egy hetes számrendszernek is, egyébként azt mondjuk / olvassuk például, hogy tízen egy (11), vagyis a tizes kötegen van még egy(menyétprém). Védelem Az ember természetéből fakadó joga, hogy "életterét" mindenáron védje, ha azt veszély fenyegeti. A sikeres védelemhez gyakran nagyobb összefogásra van szükség, mint amilyenre egy primér csoport képes lehet. Ezért a kapcsolatrendszerekben fontos szerepe van a háborúknak. Gyakran a megélhetéshez szükséges javakat hadjáratokban kell beszerezniük. Például a nomádok nem vetették meg a javak ilyetén erőszakos cseréjét. A közösség fegyveres férfi csapatát hadnak nevezték,vezetőjét hadnagynak. A magyar hadszervezetben nyoma maradt az ötös és a tizes számrendszer kombinációjának. Még a 16. században is voltak tizedek, "ötvenedek", századok, "ötszázadok"és ezredek. Ami a fegyverzetet illeti, használhatták az íjat és a nyilat. A nyílvessző jelkép is. Rangot, hatalmat és családot is jelöl.(nyílföldek osztása)Volt késük, kardjuk-ezek végsősoron iráni eredetű szavaink, esetleg fejszét is forgathattak a véres harcokban. Mindezekből az látszik, hogy a legrégibb időkben igen szorosan működhettek együtt indoiráni népekkel. Ha hasonlítani lehet egyáltalán elődeinket valamelyik ókori, ismertebb néphez, azt mondhatjuk, hogy legközelebb a Herodotos által leírt jürkákra emlékeztetnek. (Afféle lovas-prémvadász nép lehetett, legalább is a típusát illetően. A harcosok az egyszerű életnél többre becsülték a hősi halált. Ennek emlékét a regösök énekei őrízték meg.. Összegzés Elődeink egy nyitott, "eurázsiai civilizációt" fejlesztettek ki. Ennek nyomai Dél-Szibéria és Közép-Ázsia határvidékére vezetnek, azonban a prém útján szoros kapcsolatban maradtak uráli nyelvrokonaikkal is. Primér és szekunder közösségeik évezredes hagyományokra épülve szilárd és mégis rugalmas kereteket adtak számukra a történelmi folyamatokban, ezért maradhattak fenn, mind a mai napig. Több gondot okoz az időrend kérdése! Hipotézisünk szerint elődeink Kr.u.a 450-es években jelentek meg az Ural vidékén, a szavirok társaságában. (suvar~csuvas, csuvasos "jövevényszók", szávart népnevünk) (2.) A szavirok "őshazájának"Nyugat-Szibériát tartják. Innen a belső-ázsiai avarok űzték el őket a 450-es években. A 460-as évek elején a szavirok megtámadták az ogur, onogur és sarogur népeket, elfoglalták a Jajik folyó és az Etil folyam vidékét, majd 510 tájékán a Kaukázus előterében, a későbbi Kazária területén, alapítottak birodalmat. Az 550-es években birodalmukat megsemmisítik az őket üldöző avarok(a.m.várkony). A szabírok a perzsák szövetségesei voltak a Bizánc elleni háborúkban, az avarok pedig-alán közvetítéssel Bizánccal kötöttek szövetséget. A szabír nép természetesen nem semmisült meg, csupán szétszóródott. Egy részük Dél-Dagesztánba költözött, már részük a Kubán, a Terek és a Kuma folyók forrásvidékére. Az arab kútfők szerint a kazárok másik neve:szabir(>szuvar). Azt azonban nem tudjuk biztosan megállapítani, hogy az Etil folyó mellékén élő szuvarok már a 450-es évektől lakói a térségnek, vagy ők is a 8.század második felében költözte északra, a bolgárok, a barszilok és az eszkilek társaságában. (3.) (Az eszkil lehet, hogy kapcsolatba hozható azzal az izgil néppel, amelyik Kül-tegintől vereséget szenvedvén eltűnt a türkök látóköréből a 720-as években) A volgai szuvárokról Ibn Fadlan tudósít utoljára(922-23), amikor is fellázadtak Almus bolgár király ellen, mert nem akarták felvenni az izlám hitet, és "fejedelmükkel" együtt elmenekültek. Viszont a Volgai bolgár államban volt egy Szuvar nevű város, a Szamara folyó torkolatához közel. Utódaikat a csuvasukban látjuk, akik megőrízték pogány hitüket az orosz uralomig. (A csuvas népnév az arab írásban keletkezhetett rontott szóalak !)Szuvárokat említ még Abu Hamid granadai utazó a Volga partján Szakszinban(1150-es évek). Nem ismerjük pontosa a szabirokkal költöző magyarok sorsát! Talán két tömbben lakhattak már az 5-6.században. Az egyik haza a régi Baskirföldön volt, az eszkilek és a szuvarok társaságában, a másik pedig a Kaukázus előterében alán és onogur környezetben. Talán ennek a kapcsolatnak az emléke néhány szó az oszét és a szomszédos nyelvekben(kert,részeg), illetve a magyar nyelv alán jövevényszavai (asszony, híd, vért,verem). Vagy a perzsa eredetű vásár (vásárnap) és vám szavaink. Talán ekkor került nyelvünkbe a selyem, gyapot, és a bársony szó, amikor Kuvrat bolgár kagán birodalma felbomlott, a magyarok jelentős része az onogurokkal együtt a Kárpát-medencébe költözött több hullámban(677-744), és a 8. század végéig avar (uar et chunni) uralom alatt élt. Míg a baskíriai magyarok a 650-es évektől a 880-as évek végéig a kazárok "szövetségesei"voltak. Mindezek csupán ingatag alapokon nyugvó feltevések, mégis talán többek a délibábos álmoknál. Adatok híján minden lehetséges megoldást ki kell próbálnunk!Feltevéseinket tehát két irányba mozgatjuk, mígnem el nem jutunk a hétmagyar honfoglalásáig (889-907). A hétmagyar a hozzájuk csatlakozó kazárokkal(kovárok) "helyszűke"miatt indul a Kárpát-medencébe hont foglalni, mert Levédi fejedelemsége idején a földjükre telepítették a kazároktól vereséget szenvedő kangárokat. A két nép közötti háború a magyarok vereségével végződött. Ebben szerepe volt annak is, hogy a kagán tervei nem sikerültek a magyarokkal kapcsolatban. (Lásd Bíborbanszületett Konstantínusz DAI,38.fejezet.) - (4)Etelközben, vagyis az Etil folyó(Volga-Alsó-Don) vidékén csak néhány évig tartózkodhattak. Innen a kazár nyonyomásra, Álmos vezetésével –miután "vérszerződést kötöttek" - elindultak nyugatra, és csupán öt évig pihentek a Dnyeper-Al-Duna közén. Itt, mivel a bizánciakkal háborúzó bolgárokat hátbatámadták, ezért a bolgárok és a besenyők arra kényszerítették őket, hogy a Kárpát-medencébe meneküljenek(894-896). Ekkor kezdődött a "két nép" újraegyesítése. Útban az írásbeliség kialakulása felé (9 -10 sz.)Amikor a hétmagyar és a kabarok népe (Kabarok, Nyék, Megyer, Kürtgyarmat, Tarián, Jenő, Kér és Keszi nemek) megérkeztek a Kárpát-medencébe, ekkor Álmos már betöltötte égi küldetését, ezért Erdőelvében megölték, vagyis szent áldozat lett. A térségben hatalmi vákuum keletkezett, miután Arnulf frank király a császári méltóság megszerzésén fáradozott, Simeon bolgár uralkodó Bizánccal vetélkedett, az idős I.Szvatopluk morva fejedelem pedig, hatalma csúcsán, az arra érdemtelen fiainak adta át a birodalmat, akik inkább egymással viszálykodtak, ahelyett, hogy apjuk intelmeit elfogadták volna. A hagyomány szerint Álmos fia Árpád és Künd fia Kusid egy aranyos fékkel és nyereggel felszerelt fehér lóért földet, füvet és vizet vásároltak Maróttól, majd érvényt szerezve jogaiknak elfoglalták országát. (Megale Morabia~pannonok és avarok pusztaságai ~ Csiglamezeje ~ Clusák). Itt kezdődött meg a két nép újraegyesítése. (6.) / A székelyek Anonymus szerint egy pogány Marót földjén csatlakoztak Árpádhoz / Talán éppen a szeri gyűlésen osztották fel egymás között az országot. (Anonymus Gestája) Nagyon valószínű, hogy az egyes tartományok népét összeköltöztetéssel "szervezték" meg, de a nemek (Nyék,Megyer..) fejedelmei, megőrízték vezetőszerepüket. Így Árpád nagyfejedelem "uruszágát" egy hét fős testület irányította, amelyikben a rangban első fejedelmet (elődöt=Elődöt) mindig Árpád neméből választották, őt követte a Gyula, aki Erdőelvébe tette át székhelyét, majd utána következett a Karcha, aki a Balaton vidékén alakította ki a központját. A tanácsnak tagja lehetett még a trónörökös, a kabarok fejedelme, és az arisztokrácia családjaiból választott két hadnagy. Az augsburgi csata (955) idejéből rendelkezésünkre áll egy rekonstruált vezéri lista: Falics, első fejedelem, István Gyula, Bulcsú, Karcha, és Taksony a soron következő fejedelem; őket követték Lél, Sur és Csaba vezérek. A métóságnevek arról tanúskodnak, hogy a magyarság primer és szekunder közösségeire rárétegződött egy törökös arisztokrácia. Azonban a Kárpát-medencében jelentősen megváltoztak a kommunikáció feltételei. Itt már nem valamelyik török vagy iráni nyelv "közvetítette / tolmácsolta" üzeneteinket, hanem mindenek előtt valamelyik szláv nyelv. (Lásd a 10.sz.előtti szláv jövevény szavainkat!) Ebből következik, hogy a magyarok, irániak és törökök a összeadván fogalmaikat, a nyelvi egységesülés felgyorsítására kényszerültek, és a folyamatban a magyar nyelv játszott meghatározó szerepet,mint relatíve többségi nyelv. A társadalmi szervezettség ilyen fokán már szükségletté válik egy fejlettebb kommunikációs rendszer kialakítása. Csupán gyér adataink vannak arra vonatkozóan, hogy a 10. századi Kárpát-medencében, azaz Ungria / Türkiában többféle írást használtak (rovásjegyeket is), de egységes írásrendszer még nem alakult ki. Nyílván azért, mert hiányzott hozzá az egységes fogalmi rendszer és erkölcsi értékrend is. Ezt a hiányt volt hivatott megszüntetni a keresztény vallás és a latin (egy ideig a görög) írásbeliség. Az ír, betű, szám, bélyeg és a könyv szavunk az ujgurból jól magyarázható. (Az ujgur nyelvvel az avarok is kapcsolatban voltak, nem csak a kazárok ősei! A fogalmat illetően pedig már többen írtak, a Boldogasszony-Szűz Mária és a Napkultusz-Szentlélek párhuzamról)Keresztény vallási szókincsünknek ezért létezhet egy ősi rétege(egyház, egy/szent, imád, áldoz, gyón, bocsát, bűn, ige..stb.) Az a nyelv, amelyik a külhon felé üzenetet továbbíthatott a szláv és a latin volt. A szláv nyelvet beszélték a "keleti népek" is, a szlávok pedig a keleti nyelveket. Ennek tükrében vizsgálhatjuk államalapítás korabeli szláv jövevény, illetve avar-szláv(bán,ispán,kovács,takács..stb)szavainkat. (7.) Alsó szinten azonban(ház, falu, szállás; székely, önkormányzat, várföld )/ Lásd a vonatkozó szókincsünket! / legalább Kálmán koráig megmaradt a magyar nyelv korlátlan uralma.. Ennek köszönheti fennmaradását a népek tengerében. Az írásbeliség kialakulásának kora (11-13.század) Szent István, miután uralomra juttatta a latin nyelvű keresztény írásbeliséget ,minden más törekvés háttérbe szorult. Egyedül a székelyek őrízhették meg önkormányzatukat és írásukat (rovásjegyek). A 11.századtól gyakorlattá vált, hogy a fontosabb jogi ügyleteket, királyi "törvényeket" írásba foglalták. Krónikáink megőrizték a 11-századi hősköltemények nyomait. A század végén megszületett az Ősgeszta, a Szent István és a Szent Gellért legendák. A következő században a bizánci neveltetésű III. Béla kancelláriát szervez és kötelezővé teszi az írásbeliséget. A 13.században Európaszerte igénnyé válik, hogy az egyes társadalmi rétegek írásban rögzítsék jogaikat és kötelezettségeiket, az uralkodóhoz való viszonyukat. Aranybulla /1222,1231,1267/, beregi egyezmény, szászok oklevele, kun törvény. E században: A magyarok története mellett megszületik Anonymus Gestája és Kézai Hun-magyar krónikája. Irodalmi alkotások közül kiemelkedik a Halotti beszéd és könyörgés, illetve az Ómagyar Mária-siralom. Országszerte jogi irodákat / hiteleshelyeket szerveznek. Befejezés Anyanyelvű irodalmunk az újkor kezdetén született. Mint ezt már bebitonyították ebben óriási szerepe volt a reformációnak, majd a ellenreformációnak (iskolák, nyomdák, könyvpiac, szótárak és nyelvkönyvek) A folyamatban elévülhetetlen érdemeket szerzett a mezővárosi-városi polgárság, a művelt nemesség, és a protestáns egyetemeken, főiskolákon tanuló értelmiségünk. Az olvasás, és írás révén az ember szabadabbá válhatott, vagyis függetlenebbé primer csoportjától és hozzájárult ahhoz, hogy egy nemzeti irodalmi nyelv kialakulhasson, illetve a társadalom horizontális és vertikális mobilitásában a tehetségek érvényesülhessenek. Ez az élet parancsa, ettől függ minden nép jövője. Jegyzetek
Cs. Szabó László ÉrdekekA különböző kutúrájú társadalmak érdekei többnyire-mint a világ minden táján-különböző szinten fogalmazódnak meg. Az érdekközösségek egy-egy társadalmon belül is kiépítik a maguk érvényesítő rendszerét. Ezek intézményesülnek és átívelnek/átívelhetnek a nemzetállamokon át a különböző civilizációk fiktív/valóságos közösségébe... Az érdekeket civilizációs motívumok táplálják a gazdasági okok mellett. Úgy tudjuk, hogy az egyes társadalmak érdekeinek megfogalmazása és érvényesítése elsősorban a nemzetállamok dolga. Ezzel csak az a gond ,hogy Közép-és Kelet-Európában alig van klasszikus értelemben vett nemzetállam . E térségben inkább államnemzetek, azaz politikai nemzetek léteznek, illetve a dolgok természetéből fakadóan kultúrnemzetek. Emiatt egy-egy államnemzetben bármikor működésbe léphetnek a bennük szunnyadó centrifugális erők. Nyugati kereszténység érdekei: Térségünkben nincs egységesen elismert és mindenki által óhajtott magállam. Ez magyarázható, hiszen évszázadokkal ezelőtt is valamelyik nyugati hatalomhoz vonzódtak. A keresztény Nyugathoz sorolt csehek, osztrákok, lengyelek, litvánok, horvátok, szlovének, szlovákok és magyarok elismerik Németország vagy tudomásul veszik Oroszország befolyását a térségben. Az említett két nagyhatalom hajlik az együttműködésre. Újabban Lengyelország régi-új szerepet kapott. A Nyugat érdekeit képviseli Fehéroroszországban és Ukrajnában, egyúttal védi az ottani lengyel kisebbséget. A kötődések a szláv népekben sem egyirányúak. A szlovákok eleddig az oroszokhoz vonzódnak jobban, a horvátok és a szlovének a németekhez. A nyugati keresztény Közép-Európa ma már nem akar Nyugat-Európától külön élni, de vele egyenrangú régió szeretne lenni. Megjegyezzük, hogy Románia kettős kötődésű: A keresztény Nyugat újlatin népeihez erősebb szálak fűzik, mint az ortodox civilizációhoz, bár az utóbbi mélyebben beleivódott. Az ortodox civilizáció érdekei: ( magállama: Oroszország) A mióta III. Iván moszkvai nagyfejedelem Bizánc bukása után kimondta, hogy Moszkva a harmadi Róma és megalakult a pravoszláv egyház, az oroszokat az a küldetéstudat motiválta, hogy nekik kell megváltani a világot. Azóta ez törekvés kisebb-nagyobb intenzitással, más és más ideológiába burkolva feléled az oroszokban. Először Nagy Péter és Nagy Katalin láttak hozzá egy európai arculatú birodalom szervezéséhez, munkájuk eredményeként egy új katonai hatalom született. I.Sándor cárnak pedig már sikerült elfogadtatnia, hogy Európának szüksége van Oroszországra. Azóta Oroszországra már az egész Nyugat számít egy új világrendrend fenntartásában. A mai orosz érdekeket az alábbiak motiválják:
Az iszlám érdekek: A közép-és kelet-Európai muszlimok döntő többsége török vagy tatár kisebb részük a kaukázusi népekhez tartozik. A nagyrészt ázsiainak számító Törökországon kívül Albániában vannak többségben és a szláv Bosznia-Hercegovinában alkotnak jelentős népességet. Törökország nem tarja magát iszlám magállamnak, de hajlandó az európai török népek érdekeit felvállalni, és szeretne a keresztény Nyugathoz is tartozni, ugyanakkor jó a kapcsolata Izraellel is. Az iszlám érdekek képviselete erősen megoszlik az arabok és a törökök között, jelentősen leszűkítve az utóbbi törökök mozgásterét. Az érdekek tehát kultúrnemzeti, illetve civilizációs szintű összefogással érvényesülhetnek. A zsidóság érdekei: A zsidó civilizáció magállama Izráel. Közép-és Kelet-Európában diaszpórákban élnek, szervesen beilleszkedve a helyi társadalmakba. Kettős identitástudattal tesznek eleget állampolgári és vallási-etnikai kötelezettségeiknek. A hovatartozás kérdését eldönteni az egyén szuverén jogaként élik meg. Érdekeik tehát egyidejűleg manifesztálódnak nemzetállami, kultúrnemzeti vagy vallási-etnikai szinten. Cs. Szabó László Nemzeti jelképeink - A Szent Korona és Magyarország címere![]() ![]() ![]() ![]() A mi Közép-EurópánkKözép-Európa fogalma: Közép-Európa olyan történelmi–földrajzi régió, amelyik az északkelet-európai állattartó-földműves népeinek, az eurázsiai stepperégió, a bizánci és római civilizáció népeinek találkozásából született. Születésének ideje az 5-11. század közé tehető. Kialakulásában altájiak, germánok, irániak, a magyarok, a szlávok és az újlatin népek játszottak jelentős szerepet. Közép-Európa magrégiója: A történelmi Közép-Európa magja a Kárpát-medence volt egészen az újkorig. Nem szülőföldje egy új civilizációnak, hanem fókusza, amelyben többféle kultúrát gyűjt össze, és innen sugározza tovább. Olyan földrajzi-ökológiai egységet alkot/alkotott, amelyikben a az idők folyamán, hol a centripetális, hol pedig a centrifugális erők érvényesültek az itt élő népek életében. Ma csupán két olyan állama van, amelyiknek a határai nem terjednek túl a magrégión: Magyarország és Szlovákia. Ha a térség történetének 1600 évét vesszük alapul, azt látjuk, hogy csupán a hunoknak (kb.30 év), az osztrákoknak (207 év), az avaroknak (235 év) és a magyaroknak (677 év) sikerült a térséget tartósan egy államba tömörítenie. Nagy Lajos király(1342-1382) és Mátyás király(1458-1490) idejében pedig Magyarország Közép-Európa legerősebb hatalma volt. Korunkban az említett Magyarországon és Szlovákián kívül: Ausztria, Románia, Szerbia és Ukrajna birtokol a térségből jelentősebb területeket. Viszont államaik központjai a Kárpát-medence határán túl fekszenek. Tehát ez időtájt a centrifugális erők érvényesülnek. Közép-Európa népei: Az alábbiakban a magyar és a szlovák nép kivételével röviden bemutatom Közép-Európa népeit. Bolgárok A bolgárok kb. a 9-10. század fordulójától szláv nyelven beszélnek. Néppéválásukban (etnogenézisükben) a szláv-trák őslakosokon kívül nagy szerepet játszott a névadó és az onogurokkal (ungri) rokon bolgár nép, akiknek ősei Délyugat-Szibéria és Belső-Ázsia határvidékéről érkeztek Európába. A bolgárok jelenléte a Kárpát-medencében és az Al-Duna mellékén már a 470-es évektől kimutatható. A balkáni korai bolgár birodalom alapítójaként Aszparuch kánt tartják számon, aki 681-ben alapított államot a Balkán hegység és az Al-Duna között. A bolgár kánok Attila fiától, Irnikhtől származtatták magukat. A keresztény bolgár állam szervezője Borisz(852-888) fejedelem volt, aki bizánci keresztény hitre tért, és bizánci támogatással megszerveztette a keresztény egyházat, majd befogadta Konstantin és Metód Moráviából elűzött tanítványait, akik felvirágoztatták a szláv egyházi irodalmat. Ettől kezdve a bolgárok szláv nyelven beszéltek. A 10. századi óbolgár keresztény állam Simeon fejedelem (893-927) uralma idején élte fénykorát, akinek hatalma kiterjedt a Balkán-félsziget legnagyobb részére és a cári(cézári) méltóságot is viselte. A bolgár kultúra jelentős hatást gyakorolt a Kijevi Ruszra. 1018-ban Bulgária bizánci uralom alá került, s ez alól csupán két évszázadra szabadult fel az Aszenidák(egy kun dinasztia) vezetésével, de már 1390-től oszmán uralom alá kerül. Ettől kezdeve török hatás érvényesül, de a bolgár nép zöme nem adja fel nyelvét és hitét. Az 1877-es orosz-török háborúban felcsillan a szabadság reménye, azonban a berlini kongresszuson másképp döntenek: csupán autonómiát kap. Végre 1908-ban Bulgária ismét elnyerte függetlenségét. Az 1912-es Balkán-háborúban még együtt harcol Szerbiával a törökök kiszorításáért, ám a győztesek, akikhez Románia is csatlakozott, 1913-ban (2. Balkán-háborúban) a magukra maradt és kimerült bolgároktól elvették Dél-Dobrudzsát és Macedóniát. Ezután Bulgária kénytelen volt kibékülni az "ősi" ellenséggel, azaz Törökországgal, és a Német Birodalommal valamint az Osztrák-Magyar Monarchiával erősítette kapcsolatait. A bolgárok az ortodox civilizáció magállamában, vagyis Oroszországban a nagy szláv testvért érzik. Ez az érzés olyan mély, hogy noha mindkét világháborúban a másik oldalra kényszerültek, az oroszok ellen nem harcoltak. A törökökkel való kapcsolataikat megterheli a bulgáriai muszlimok helyzete, a szerbekkel pedig Macedónia miatt voltak konfliktusaik. Jelenleg Bulgária az Európai Unió tagja szeretne lenni, és nagyon magányosnak tűnik.Bosnyákok A bosnyákok ősei a szerbekkel együtt költöztek a mai hazájukba, mai Délnyugat-Lenygyelország területéről. A honfoglalás időpontja a 7. századra tehető, népnevüket a Boszna folyóról nyerték. A középkor folyamán többnyire bizánci, horvát, magyar uralom alatt álltak, és csak rövid időre tudtak önállósulni. Szabadságvágyuk mindig is vallásukban nyert kifejezést. Először egy balkáni maniechus szektához csatlakoznak, amelyet Bogumil bolgár papról neveztek el. Rómát és Bizáncot egyaránt elutasítják. A 15. század végétől török uralom alá kerülnek, és az iszlám hitet választják, ezáltal betagolódnak a török elitbe, hogy azok szabadságát élvezhessék. 1878-1918 között Ausztria és Magyarország közös országa. Végül az 1990-es évek véres háborújában elnyerik függetlenségüket. Államuk-bosnyák, szerb, horvát hatalommegosztással - a nyugati, az ortodox és az iszlám civilizáció törésvonalába esik.Csehek A cseh-szlávok szintén a 7. században nyertek tért a róluk elnevezett medencében, és legkevésbé érte őket az avar hatás. Etnogenézisükben szerepet játszottak kelták maradványok, germánok. Mindig is szoroson kötődtek a bajorokhoz és a szászokhoz. A 9-10.század fordulóján már van saját keresztény államuk, alapítója Szent Vencel, uralkodójuk hercegi rangú. E korban Prága Közép-Európa legnagyobb vásárvárosa. 962-től a Német-Római Birodalomhoz tartoznak. Legnagyobb középkori uralkodójuk II. Ottokár (1253-1278), aki egy az Adriai-tengerig terjedő birodalmat alapít. A csehek már a középkorban sikereket érnek el a polgári élet minden területén. Annál jobban fájt nekik a szabadság hiánya. Husz jános a cseh egyház megújításában és a hit reformjában látta a kiutat. Tanaiból született a huszitizmus, amelyet joggal tarthatunk a reformáció előfutárának. Amikor kitört a huszita háború, Közép-Európa összefogott ellenük vagy közömbös volt irántuk. (Ami a távoli jövőt illeti ezt megismételték 1620-ban, 1938-ban és 1968-ban) Csak a cseh nép belső megosztása után győzhettek a husziták felett, 1434-ben Lipanynál. Majd a győztesek örömmel fogadták szolgálatukba a huszita zsoldosokat. 1620-1918 között Csehország a Habsburgok "tartománya", illetve Ausztria része. A mai cseh állam az Európai Unió tagja, a cseh nép teljesítményében és mentalitásában a bajorokhoz és az osztrákokhoz áll közelebb.Horvátok Ezt a szarmata nevű szláv népet Herakleiosz bizánci császár (610-641) hívta a meggyengült Avar Kagánság bekerítéséhez. Akkor a horvátok ősei a mai Dél-Lengyelország területéről indultak el 5 fivér vezetésével, hogy elfoglalják új hazájukat. Ez a 620-as években meg is történt. Birtokba vették a Kapella hegység és az Adria közti területet. Összekeveredtek az itt lakó avar, illir és újlatin népekkel. Sokáig tartott, amig eldöntötték,hogy a nyugati civilizációhoz csatlakoznak vagy Konstantin és Metód követői lesznek, illetve az ortodox kereszténységet választják. Végül a római katolikus vallás mellett döntöttek. Első keresztény királyuk Tomiszlav volt(925-928). Majd 1102-1918 közös királyuk van a magyarokkal. Ez idő alatt a két nép története szorosan összefonódik. Horvátország a délszláv államban(Szerb-Horvát-Szovén Királyság,Jugoszlávia) súlyos konfliktusokba kerül az ortodox szerbekkel. Végül 1991/92-ben európai támogatással(elsősorban német segítséggel) sikerült függetlenné válnia.Lengyelek A szlávok őshazája a Visztula folyó és a Pripjatyi-mocsarak vidékén feküdt, innen vándoroltak szét nagyobb tömegben az 5.-7. század között, a hunok majd az avarok hatására. A mai Lengyelország területén lakó szláv népcsoportok(fehér horvát, fehér szerb, polján,mazován, ..stb) a 10. században egyesültek egy államban. Államalapítójuk I.Mieszko(960 ?-992) fejedelem volt, aki római katolikus hitre térítette népét. Az új népet a poljánokról nevezték el, csak mi hívjuk őket lengyeleknek, régebben polyákoknak is. Bátor Boleszláv (992-1025) szilárdította meg a keresztény lengyel államot és elnyerte a királyi méltóságot. A lengyel nemesség szarmata eredetűnek vallotta magát, és Európában egyedül alkotott nemesi köztársaságot. A lengyelek 1370-1386 között a magyarokkal, 1386-1569 között pedig a litvánokkal éltek perszonálunióban, mígnem 1569-ben megszületett Európa legnagyobb területű állama a Lengyel-Litván Unió. (Területe kiterjedt Fehéroroszországra és Nyugat-Ukrajnára, egészen a Dnyeper folyó mellékéig) Lengyelország befogadott kisebb-nagyobb keleti népcsoportokat: tatárokat, karaitákat. Azonban nem tanultak a magyarok példájából. Az államon belüli viszályok odáig fajultak, hogy a szomszédos hatalmak felosztották a területét 1772-ben, 1793-ban, 1795-ben, majd a bécsi kongresszus tartósan 1815-ben.Ausztria, Oroszország és Poroszország osztozkodott rajta. 1918-ban végre ismét elnyerte függetlenségét. 1945-ben az egész országot egy kissé nyugatra tolták. Ezzel konzerválták a lengyel-német, illetve a lengyel-orosz konfliktusok lehetőségeit. Mai Lengyelország keleti keleti határán érintkezik a nyugati civilizáció az ortodox világgal.Litvánok A litván ősi balti nép.Legközelebbi rokonaik a szlávok. A 14. században katolikus hitre tértek, és emellett ki is tartottak a reformácói korában is. A többi balti nép evangélikus lett. A 14-16.század között ez a kisnép kiterjesztette hatalmát a Balti-tengertől a Fekete-tenger partvidékéig. Nagy államalapítójuk Gedimin(1316-1341) volt. A litván eredtű Jagello dinasztia tagjai eljutottak a lengyel, a cseh és a magyar trónra is (I.Ulászló, II.Ulászló, II.Lajos) is. 1991-ben ismét elnyerték függetlenségüket.Moldovánok Moldávia mesterséges államalakulat, amelyet orosz érdekből választottak le 1812-ben a román Moldovától. 1991-ben független állammá vált. Létének garanciája az ortodox civilizáció magállama: Oroszország. A román többségű Moldovának tehát Románi és Oroszország "között" kell élnie, és ápolnia szükséges az ukrán kapcsolatokat. Területén két kicsiny államocska létezése felett hunynak szemet. Az egyiket az oroszok és az ukránok, a másikat a török gagauzok alkották.Osztrákok Az osztrák nép az egykori római Noricum és Pannonia Superior területén alakult ki. Néppé válásában szerepet játszottak az avarokkal keveredő karantán szlovének, akiket venédeknek is neveztek. Az Avar Kagánság bukása után (803) bajorok és kisebb részben alemannok kerültek túlsúlyba, és magukba olvasztották az Enns -Lajta, illetve a Kampf–Morva közének avar-szláv-magyar lakóit is. A 13. századtól Ausztria a a Habsburg család örökletes birtoka lett, közülük választották a német-római császárokat. Az 1648-as vesztfáliai béke után a Habsburgok császári hatalma formálissá vált. Ettől kezdve egy közép-európai birodalom kiépítésén fáradoztak, Bécs központtal. Miután a Német-Római Birodalmat feloszlatták, 1804-6-ban megalakult az Osztrák Császárság, majd 1867-ben pedig az Osztrák-Magyar Monarchia. A Monarchia 1918-ban összeomlott, ezzel megkezdődött az önálló Ausztria története. Ausztriát ezer szál köti a németekhez, csehekhez, horvátokhoz, szlovénekhez, magyarokhoz, de a 20. században tilos volt például bármelyikkel is egyesülnie. Ma már ez nem probléma: Ausztria az Európai Unió tagja.Románok A román nép a világ egyetlen ortodox hitű, újlatin nyelvű népe, ezért mindkét civilizációhoz kötődik. Őseik latinizált balkáni trákok és rokonaik, a géták és a dákok. Eredeti trák nyelvüket csupán az albánok őrizték meg. A Római Birodalom 395-ben vált ketté keletire és nyugatira. A dalmaták újlatin nyelven beszéltek és római katolikusok lettek, amig 19. században végleg beolvadtak a horvátokba, de hitüket megőrizték... A románok ősei viszont a ortodox keresztény hitre tértek,de nyelvüket megtartották. A történeti források egy nyugati szláv szóval vlachnak nevezi a románok őseit. Közép-Európában így hívtak minden újlatin népet. A vlach többes száma vlaszi,ebből van a magyar olasz szó. A románok a 12-14.század között zömükben a Dnyeszter és az Al-Duna között bukkannak fel, de laknak Kelet-Magyarországon is, az előbbi térségben megalakítják Moldovát, illetve Havasalföldet. E tájon nagy szerepet játszanak életükben a besenyők, az úzok, a kunok, majd a tatárok. Sőt Moldovában az iráni jászok is, akiknek emlékét Jászvásár város neve őrzi. A két fejedelemség magyar, lengyel, török függés után végre 1878-tól nemzetközileg elismert önálló államban egyesülhet, 1881-ben pedig királyság lesz. A román szigetállamnak ügyesen kellett laviroznia, és ebben nagy gyakorlatra tettek szert. A 19. században olasz és francia mintára megújították nyelvüket, fiaikat olasz és francia iskolákba küldték, s az egyházi nyelv is a szláv helyett román lett. Ezért aztán a franciák is felfedezték keleti nyelvrokonaikat, és a románok mindig számíthatnak jóindulatukra.Ma Románia az Eu-tagságra vár.Szerbek A szerbek ősei a mai Délnyugat-Lengyelország területéről érkeztek lakhelyükre, a bizánciak hívására, nem sokkal a horvátok honfoglalása után. Őket is zsupánok vezették, akárcsak a horvátokat... A 7-12. század között bolgár, bizánci, időnként magyar hatalmat ismertek el, csupán rövidebb időre alkottak önálló államot. Ez idő alatt ortodox keresztény hitre térnek. Első nagy uralkodójuk, aki önálló birodalmat szervez:Dusán István(1331-1355). Az ő halála után államuk meggyengül, és 1389-től a törökök fennhatósága alá kerülnek. 1526-1699 között a keresztény-iszlám világ a Kárpát-medencében vívja harcát. A karlócai béke után, a Balkánról kivonuló keresztény hadak nyomában nagy tömegű szerb költözik Magyarországra,akik I.Lipót császártól hazát kapnak. Habsburgok iránti hűségük töretlen is marad,egészen a 19/20.század fordulójáig,amikoris rádöbbennek,hogy csak az oroszokra számíthatnak nemzeti érdekeik érvényesítésében.A szerbek a 20.században kétszer tettek kísérletet arra,hogy vezetésükkel egy erős délszláv államot alkossanak.Mindkét esetben kudarcot vallottak. (1918-1941, illetve 1945-1991) Ma Szerbia igazából csak Oroszország feltétlen támogatására számíthat. A ’90-es évek háborúi után,új konfliktusa alakult ki a koszovói albánokkal. A Nyugat saját civilizációját erőlteti a szerbekre, egyelőre nem nagy sikerrel.Szlovének A szlovénekek még a 6. század végén költöztek mai lakhelyükre, az Avar Kagánság kialakulása idején. Eleinte venédeknek nevezték őket, és nagy részük beleolvadt az osztrákokba. Önálló államot nem sikerült alakítaniuk, de ma Közép-Európa legeredményesebb népei közé számítanak. 1991-ben végre elnyerték függetlenségüket.Ukránok Az ukrán nép kialakulásának folyamata a lengyel-litván uralom idején fejeződött be. A Dnyeperen inneni ukránok mentalitása el is tér a folyótól keletre élőkétől. Nevezik őket ruszinnak vagy ruténnek, illetve kisorosznak is. A nyugati ukránok között sok a görög katolikus hitű. Az ukránok 1654-ben csatlakoztak Oroszországhoz. A 20. században kétszer is tettek kísérletet arra, hogy elszakadjanak Oroszországtól, végül 1991-ben sikerült. Ma Ukrajna súlyos gondokkal küzd.Katonailag és gazdaságilag az oroszoktól függ. Kelet-Ukrajnában és a Krímben jelentős számú orosz él. A legutóbbi elnök választás jól tükrözi a nép megosztottságát. A nyugatbarát elnökjelölt megbukott, de Nyugat-Ukrajnában ő kapta legtöbb szavazatot. Nyugatnak nem érdeke, hogy Ukrajnát megossza, hiszen akkor elvesztené az oroszok támogatását egy az iszlámmal vagy Kínával kialakult konfliktusban. A kérdés nyitva marad.Összegzés A mai Közép-Európa minden megnyilvánulása a régmúltban gyökerezik, tudatosan és tudattalanul is. Kultúrája sokszínű, benne van az egész világ, de népei sokszor nagyon magányosak itt, Európa földrajzi közepén... Ha a magyar történettudományban is helyet kap a régiótörténet, a mi Közép-Európánkról is árnyaltabb képet kapunk. Talán tisztábban látjuk a jövőnket is.Cs.Szabó László(1941) Források és kommentárok(a 9-10.századi történelmünkhez) Következtetések (15 forrásból) 1. 15 forrásban 11 alkalommal ungri=ugor=hungarus néven szerepelnek őseink. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy ez a népnév a 8. század közepétől a Dnyepertől keletre nem bukkan fel. Annál többször szerepel a Kárpát-medence és tágabb környékén a 8-9. század fordulójától. Az avar és a hun név azonos számban található, azonban csupán a latin források nevezik avarnak elődeinket. 2. Ezzel függ össze a kérdéses események időrendje is! Ha a bizánci-bolgár háború (894-896) előtt nem ismerték őket Bölcs Leó udvarában, az orosz források pedig egy kelet felől érkező népként mutatják be az ugorokat, akik Oleg idejében Kijev mellett pihentek meg, majd az ezt követő 5. évben megtámadták a bolgárokat, és tudjuk, hogy ennek a támadásnak volt a következménye Simeon és a vele szövetséges besenyők bosszúja, Etelköznek a "Thanais" vidékén kellett lennie. Ugyanakkor a D.A.I. 37. fejezete is arról tudósít, hogy a besenyők 5 évvel korábban foglalták el az Alsó-Don-Azovi-tenger mellékét, mint az Al-Duna–Dnyeper közét. Tehát azt kell mondanunk: igaza volt a magyar krónikásoknak, a hétmagyar csupán átköltözött Kazária mellől Pannoniába. (Külön téma,hogy jöttek-e magyarok az ungrokkal, orosz forrásokban fehér ugorokkal, a Kárpát-medencébe. Ha igen, a beköltözésnek 677-700-744 között kellett megtörténnie, több hullámban, és nem önálló népként.) Feltevésünket erősíti Regino, az Annalista Saxo, vagy a D.A.I. 38. fejezete. 3. Az átköltözés okát illetően a bizánci, az orosz és a korabeli nyugati források a besenyők megjelenését emelik ki. A D.A.I. csak közvetett bizonyítékot villant fel a kazár-magyar viszony megromlására. Azt csupán feltételezzük, hogy ennek a következménye volt, hogy szűk lett a haza. A Fuldai Évkönyvek vagy Lidprand arra utal mintha ez a nép Nagy Károly korától a "clusák" közé zárva várta volna a nagy "kártevés" pillanatait. A magyar források csupán a régi haza szűk voltáról emlékeznek meg, illetve az új haza jogos elfoglalásáról, amit Attilától és a hunoktól örököltek. Csak a Fehér ló monda emeli ki, hogy megvették az új hazát, és a vásárlásnak fegyverrel szereztek érvényt. 4. A vezéreket illetően a nyugati források csak Kusált ismerik, akit a különböző kútfők a 892-902/4 közötti eseményekben szerepeltetnek. Ha Kuszál azonos Kus(z)ánnal, őt említi György barát folytatója is, mint Árpád vezértársát. Anonymus relatív időrendjét tekintve Árpád 898/899 tájákán hunyt el, a honfoglalás kezdetétől számított 5. évben. Ezek szerint Kuszán-Kuszál 4-5 évvel túlélte Árpádot. Moravcsik Gyula Az Árpád-kori magyar történet bizánci forrásai Arethas püspök szavai Bölcs Leóhoz: (Liudprand Antapodosis: "A magyarok népe,... még abban az időben mindnyájunk számára ismeretlen volt." (949-ben követ volt Bizáncban) Beszédében Arethas püspök arra utal, hogy a bizánciak a türköket (magyarokat), akkor ismerték meg, amikor felfogadták őket a bolgárok elleni háborúra (894-896) A katonai szerződést Árpád és Kusan, a magyarok fejei, valamint Nikitasz Szklérosz, a császár követe kötötték meg (György barát folytatója). Ezt erősíti Liudprand megjegyzése jóval később. Bölcs Leó Haditaktika (904-906) Bíborbanszületett Konstantínusz; A birodalom kormányzásáról 27. fejezet: Abban az időben a langobárdok Pannoniában laktak, ahol most a türkök lakoznak. A besenyők 50, illetve 55 éve laknak a türkök földjén. 38. fejezet: A türkök népének eredetéről Levedi: "első vajda", " nemes származású", "vajda és vezér", "türkök közt az első" Levédi nevét többnyire a lesz igéből magyarázzák. Azonban származhat az alev-lev török szótőből is, ami lángot, tűzimádót jelent. Így érthető lenne a "nemzetsége fénye" szószerkezet is. A kazár kagán még a kangárok elleni háború előtt "kiházasította" Levédit. Nemes kazár nőt adott neki feleségül, hogy az fiút szüljön neki. Ez a diplomácia nyelvén azt jelentette, hogy Levédi rangban magasabb lett volna, mint egy vazallus fejedelem, de annál kevesebb mint egy szövetséges, önálló uralkodó.(Lásd a volgai bolgár fejedelem, illetve az abház király státuszát a kazár rokoni és a diplomáciai kapcsolatok rendszerében!) A kazár kagán és Levédi párbeszéde a türk fejedelemségről: Előzmények: A kangár háború után "Kevés idő múltával..." a kagán magához rendelte Levédit, aki eleget tett a kérésnek. A kazár fejedelem és a türkök első vajdája között az alábbi beszélgetés zajlott le: A kagán: "...azért hivattunk, hogy mivel nemes származású, értelmes és vitéz vagy és a türkök közt az első, nemzeted fejedelmévé emeljünk, és engedelmeskedj a mi szavunknak és parancsunknak." Levédi: "...nagyra értékelem irántam való hajlandóságodat és jóindulatodat, és illő köszönetemet nyilvánítom neked, minthogy azonban nincs elegendő erőm ehhez a tisztségedhez, nem fogadhatok szót neked, van azonban rajtam kívül egy másik vajda, akit Álmosnak neveznek, akinek fia is van, név szerint Árpád, ezek közül akár Álmos, akár a fia, Árpád legyen inkább a fejedelem, aki rendelkezésetekre áll.". Ezután került sor a fejedelem (kazár tisztség!) megválasztására. A választáson és a beiktatáson jelen voltak: 1. A kazár kagán emberei 2. Levédi, a türkök korábbi vezére. 3. A türkök előkelői. Egyhangúlag Álmos fia Árpádot választották meg fejedelemnek, majd kazár szokás és törvény szerint pajzsra emelve iktatták be tisztségébe. "...s ettől fogva mindmáig ennek a nemzetségéből lesz Türkia fejedelme." Ez a fejedelem-választás megfelelt a kor nemzetközileg elfogadott normáinak, és kielégíthette a bizánci császárok legkényesebb igényeit is. 39. fejezet: A kabarok népéről "...az első törzsek rangjára emelték őket." "Egy fejedelem van náluk, aki máig is megvan." 40. fejezet A kabarok és a türkök törzseiről (geneairól) "A türköknek ez a nyolc törzse nem hunyászkodik meg a maga fejedelmei előtt, de megegyezésük van arra nézve, hogy a folyóknál, bármely részen üt ki a háború, teljes odaadással és buzgalommal együtt harcolnak." "Első fejük (arkhon) az Árpád nemzetségéből sorban következő fejedelem,... és van két másik is, a jila (gyula) és a karcha (horka), akik bírói tisztséget viselnek, de van fejedelme minden "genea"-nak is." "Tudni való, hogy Árpád, Türkia nagy fejedelme négy fiat nemzett: ...Tarkacsut, ...Jeleget, ...Jutocsát, ...Zoltánt." (Ha ez igaz, akkor szövegromlás miatt olvassuk Liüntikát Árpád fiának a 40. fejezet elején. Javaslat: "Abban az időben Liüntika, fia Árpád, volt a fejük") Megjegyzés: Liüntika talán Álmos másik neve. Magyarul liün=lőn, illetve törökül az olmis = aki lett. A tudósítás a magyar-bolgár háború idejére vonatkozik. (894-896) Ibn Ruszta (920 k.) és Gardízi (1050-1053) A magyar(madzsghar) pedig a türkök egyik fajtája. Főnökük 20000 lovassal vonul ki. Főnökük neve Kündeh. Ez azonban csak névleges neve királyuknak, minthogy azt az embert, aki királyként uralkodik felettük Dzsilahnak hívják. Minden magyar a dzsilah nevű főnökük parancsait követi a háború dolgában, a védelemben és más ügyekben." Megjegyzés: Az uralkodó és kisérete nomádként él, a telet folyóparton tölti. (Maszúdi: "Királyaik nomád életet folytatnak") "A magyarok országa bővelkedik fákban és vizekben, talaja nedves és sok szántóföldjük van." "A magyarok tűzimádók" Orosz Évkönyvek (Először másolva 1116-ban) Keltezetlen rész: Az "ugor föld"-ről "Majd…fehér ugorok jöttek, és örökölték a szlávok földjét. (Ezek az ugorok Herakleiosz császár korában jelentek meg.) "...majd a fekete ugorok mentek Kijev mellett, később Oleg idejében.." Keltezett rész: Az "ugor föld" elnevezéséről 6406. év "Vonultak az ugorok Kijev mellett ...Megjövén kelet felől, és átvergődvén a hegyeken..., Regino Évkönyve (908 k.) 889. évben "...a magyarok ...népe, amelyről az azelőtti nemzedékek azért nem hallottak, mert nevük sem volt, a szkíta tartományokból és ama mocsarak közül jött elő, amelyeket a Thanais kiáradásaival mérhetetlenül kiterjesztett... És először a pannónok és az avarok pusztaságait kóborolták be, vadászattal és halászattal keresvén meg mindennapi élelmüket,..." Annalista Saxo (10.sz.) (magyarok népe) "...először a pannónok és az avarok pusztaságain vadászattal és legeltetéssel szerezte élelmét,..." "A panonok és az avarok pusztaságai" azonosíthatók megalé Morabiával, illetve a krónikák Csigla-mezejével (csigla=gáthely, gyepű, clusa). Magyarok története (11. sz. második fele) "A hét vezér között Álmos fia Árpád volt a leggazdagabb és leghatalmasabb, ...Az ő atyját, Álmost, Erdélyben megölték, nem mehetett ugyanis be Pannoniába." A hét vezért és népét isten akaratából sasok kényszerítették arra, hogy minél előbb foglalják el az új hazát. Anonymus szerint Álmos Mágóg nemzetségéből származott, amelyikből Attila király is. Kézai Turul-nemzetségbelinek tartja Árpádot.Cs.Szabó László Mítosz és történelemA magyar történelem hajnala Bevezetés: A kultúra évszázadokon keresztül képes megőrízni szerkezetét, vagyis a főbb rendezőelvek folyamatossága hordozza a kultúra legjellemzőbb vonásainak újratermeléséhez szükséges információkat. (Georges Dumézil gondolata) Hoppál Mihály éppen Dumezil munkásságát tanulmányozva jutott arra a következtetésre, hogy a "...középkori gesztáink történeti alakjai köré mitikus motívumok egész sora fonódott." Ugyanő javasolja, hogy meg kellene vizsgálni ilyen vonatkozásban is a kérdéses műveket. Természetesen nem vállalkozhatom a feladat elvégzésére, alábbi írásomat csupán kísérletnek tekintem, afféle szellemi "kalandnak". Tudomásul veszem, hogy az Árpád-korban elődeinket hunnak, avarnak, szkítának és ungrinak nevezték, ezért nem lep meg, hogy Anonymus kivételével valamennyi krónikakompozíciónk a kárpát-medencei hunok, más néven hungárusok "őstörténetéről" szól. (Annál talányosabb számomra az avarok nevének hiánya a magyar krónikákból!)
A szövegelemzéshez mindenekelőtt Anonymus, Kézai és Kálti Márk műveit használjuk. Erre az jogosít fel bennünket, hogy bizonyítottnak látjuk a szóbeli költészet beépítését műveikbe. A szövegstruktúrákat megjegyzések és magyarázatok követik. Mondáink elemzése I. Csodaszarvas monda, avagy a Magyar nép eredetmondája A monda a bevezető séma (vízözön, nyelvzavar) után az alábbi szerkezetre épül:
Megjegyzések:
II. Attila király
Megjegyzések: 1. Attila jelképes személyes alattvalói, egyaránt képviselik a hunokat és az avarokat. Alakja helyi és nyugati mondák alapján készült.6. A krimhildi csata és körülményei a 752-95 között avar belháborúkat idézik. Miközben az avarok, azaz a hunok a bizánci, illetve a frank modell követésén vitatkoztak, a frankok és a bolgárog megsemmisítették hatalmukat. Az Attila-hagyományt a nyugati krónikák és a kárpát-medencei népmondák táplálták. Külön hagyománya volt az Árpádoknak. Ez dinasztikus eredetű. 7. Csigla a török gát, gyepű szóból származik, és rokon értelmű a német rhing, illetve a latin eredetű szláv "clusa" szóval. Tehát Csigla mezeje nagyjából azonos a pannonok és az avarok pusztaságaival, vagyis a régebbi (megale) kereszteletlen Moráviával, részben pedig Anonymus pogány Marótjának (Ménmarót) országával. III. Csaba monda
Megjegyzések: IV. Levédi és a kazár kagán dialógusa
Megjegyzések: V. Álmos monda
Megjegyzések: 1. Álmos neve magyarázható a török olmak=lenni igenévből, és a magyar álom szó hatására vette fel mai alakját. Magyar neve Liüntik lehetett (Aki lőn). Ezt szorította ki a mitikus török név.2. A turul a "szentlélek" szimboluma. Álmos tehát szeplőtlen fogantatással született kultúrhérosz. Az álom és a folyam motívum iráni és hun hatást mutat. A folyam, a víz Eurázsia szerte a tűz, a fény jelképe is. Tűz és víz az élet. VI. Fehér ló monda-Árpád alakja
Megjegyzések: VII. Lél és Botond
Megjegyzések: Összegzés Cs.Szabó László 1945 utánMagyarország a 20. század második felében "Korszakok":
Államformák:
Az alapok (Ideiglenes hatalom) 1945. áprilisában megszűnt Magyarország kettős megszállása. Hazánk a szovjet hadsereg ellenőrzése alá került. Ez a körülmény egy fél évszázadra megszabta az ország jövőjét. A Szovjetunió szövetségesi kötelezettségeiből fakadóan kénytelen volt egy demokratikus társadalom szervezését kezdeményezni és támogatni, már csak taktikai okokból is... Ebben az átalakulási folyamatban meghatározó szerepet szánt a Magyar Kommunista Pártnak. Azt mindenki tudta vagy csupán csak sejtette, hogy ez a párt támogatottságától függetlenül mindenütt ott lesz, ahol fontos dolgoknak kell történnie. Miklós Béla kormánya, ha nem is mindenesetben kifogástalanul, de megalkotta azokat a jogszabályokat, amelyek lehetővé tették Magyarország demokratikus átalakulását. Ezt a célt szolgálták az alábbi "törvények és rendeletek":
Az 1945-ös novemberi választásokon az FKGP (Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt) nagy fölénnyel nyert, mert azok is rászavaztak, akiknek nem lehetett saját pártja, de nem zárták ki őket a választói jog gyakorlásából, és féltek a baloldal győzelmétől. November 4-e után megkezdhette munkáját a háború utáni első törvényes parlament, a Nemzetgyűlés. A jogszabályok előkészítése Tildy Zoltán kisgazda miniszterelnök koalíciós kormányára hárult. Ennek a kormánynak kellett "vezényelnie" azokat a pártpaktumokat, amelyek eredményeként 1946-ban megalkothatták a demokrácia alaptörvényeit. A koalíciós évek 1946. február 1-jén a nemzetgyűlés törvényt alkotott Magyarország új államformájáról: megszületett a Magyar Köztársaság A Nemzetgyűlés lett a legfőbb államhatalmi testület, mandátumának lejárta után az országgyűlésre várt ez a funkció. Az államfő köztársasági elnök, középerős jogkörrel. Bizonyos fékeket építettek be a parlament munkájának befolyásolásához. A végrahajtó hatalmat a parlamentnek felelős kormány gyakorolta ugyan, de összetételét és mozgásterét a pártok közötti paktumok szabták meg, és csupán emlékeztetőül írjuk: a a szovjet zónába tartoztunk, ahol a Szövetséges Ellenőrző Bizottságot szovjetek vezették, és kötelesek voltak minden olyan eseményt kivizsgálni, amelyekkel kapcsolatban felmerült a demokráciaellenesség gyanúja. Ebben pedig ők döntöttek! /Noha náluk sem volt nyugati értelemben vett demokrácia./ Visszatérve a pártok közötti paktumokhoz, a következő eredmények születtek:Az államfő, a parlament elnöke és a kormányfő kisgazda politikus lett, de a belügyek irányítása, a honvédelem és a nemzetgazdaság /Gazdasági Főtanács/ a kommunisták kezébe került. Az MKP vezetésével Baloldali Blokk alakult, hogy mielőbb kiszoríthassák a hatalomból mindazokat, akik nem a szovjet modellt követik. Miközben "véres", és kimenetelét illetően egyoldalú harc folyt a hatalomért /Az utcára vitték a politikai vitákat,ahol az indulatok uralkodtak, "szalámi taktikát" alkalmaztak az ellenfeleikkel szemben, kriptokommunistákat építettek be az "ellenséges"pártokba/, jó ütemben haladt az ország újjáépítése. Hála a kistulajdonosok, a munkások szorgalmának és szakértelmének, stabilizálódott a gazdaság, bár nem érte el az 1938-1941 közötti teljesítményeket. 1946-ban megjelent a forint és megszűnt az infláció. Ugyanakkor folytatódott "csendes" államosítás folyamata és befejeződtek a népbírósági perek. Az ország még így sem mentesült a meglepetésektől. A kisgazdapártot megvádolták avval, hogy köztársaságellenes összeesküvők bújnak meg soraiban. Emiatt valósággal lefejezték a legerősebb ellenfelüket. Ezzel egyidőben Magyarország aláírta a párizsi békeszerződést /rosszabbul járt mint Trianonban/, de jogilag elismerték szuverén államnak (Már ennek is örülhettünk!) A magyar kormány kénytelen volt kitelepíteni a középkori módon háborús bűnösnek minősített németeit, és befogadni az ugyanilyen cimkével ellátott szlovákiai magyarokat, továbbá fogadnia kellett minaddig a szovjet csapatokat, amig ezt az Ausztriában való jelenlétük indokolja... 1947. május 31-én megbukott a Nagy Ferenc kormány /a miniszterelnök emigrált/ A helyébe lépő Dinnyés-kormány-mást nem tehetvén-utat nyitott Rákosiék uralmának.A Baloldali Blokk megragadta a "kedvező lehetőséget", és az előrehozott választásokon a felaprózott ellenzék vesztett, kormányképtelen lett. (Választási csalások: kékcédulák) Így hiába szavazott a többség a polgári életformára, az új országgyűlés előkészítette a "nagy" fordulatot. 1948 nyarán egyesült a két munkáspárt MDP néven, az ország sorsának irányítása Rákosi és érdekcsoportja kezébe került. Amikor december 12-én Dobi István vette át a miniszterelnöki feladatokat, nem lehettek kétségek aziránt, hogy mi fog történni jövőre. 1949 első felében elhaltak az ellenzéki pártok /vagy betíltották őket/, akárcsak a civil szervezetek, helyükre lépett a "népfront", a DISZ, az Úttörő Szövetség, és az egyetlen párt: az MDP. Szovjet mintára elkészítették az "első" alkotmányunkat, tervezetét a parlament majd el is fogadja. Befejeződik a javak köztulajdonba vétele. Lerakták a totális állam alapjait, vagyis az MDP irányítása alá került az egész társadalom, és a Szovjetunióval kötött szerződések értelmében (katonai, politikai, gazdasági és kulturális) beilleszkedtünk a keleti táborba. A hatalom átvétele erőszakos eszközökkel történt, alapvető emberi jogokat súlyosan megsértve. (Lásd az Egyetemes Emberi Jogok Chartáját!) A két világháború között, sőt a kiegyezés óta, a történelmi osztályok tekintélyelvű /autoritáriánus/ rendszere fékezte a demokrácia kibontakozását. Ezen szerettek volna változtatni legjobb politikusaink 1944-48 között. Azonban 1948-ban egy új tekintélyelvű "osztály" jutott hatalomra: egy szovjet típusú kommunista párt. Ők végképp nem tudták elfogadni, hogy a vezetésre mások is képesek lennének! Idézzük Márait: "Egy emberi vállalkozás akkor lesz elviselhetetlen, mikor nem az emberi természet törvényei szerint, hanem egy Elv eszméje szerint iparkodik megszervezni, fegyelmezni a társadalmat" Rákosiék demokráciát hírdettek. Ezen azonban olyan népuralmat értettek, amelyben egy szűk "pártelit" gyakorolja a hatalmat a többség nevében. (Rákosi, Gerő, Farkas, Révai. "pars pro toto") A Rákosi-rendszer 1949/50-ben a Magyar Népköztársaság alkotmánya szerint alakították az államot és a társadalmat. Az alkotmány kimondta,hogy "Minden hatalom a dolgozó népé" Ez annyiban igaz is volt, hogy a dolgozók közül válogatták ki a párthatalom katonáit. Az Országgyűlés, az Elnöki Tanács, a Minisztertanács az MDP Központi Vezetőségének irányítása alatt állt. (Valójában a Honvédelmi Tanács és az ÁVH látta el ezt a feladatot) Az államapparátust és a hadsereget szovjet tanácsadókkal árasztották el, akik kiemelt fizetést és természetbeni juttatásokat kaptak. Bevezették a tanácsrendszert és a tervgazdálkodást. Az I. ötéves terv is a szovjet modellt követte: önellátásra törekedtek a nehézipar erőnfelüli fejlesztésével. Az életszínvonal zuhant, átmeneti időre jegyrendszert kellett bevezetni. A javak "igazságos" újraelosztása érdekében jelentősen megterhelték a parasztságot, az iparban pedig egyre avuló gépparkkal munkaversenyre késztették a munkásokat. A sztahanovisták teljesítményének háttere ma már közismert. Ugyancsak szovjet recept szerint folytak a koncepciós perek. Ezek közül kiemelkedik a Rajk-per, már csak nemzetközi vonatkozása miatt is... A hatalom alapvető emberi jogokat sértett meg azzal, hogy üldözte a nem marxista világnézetű polgárait. Ellenfeleit gyűjtőtáborba kényszerítette, illetve lakhelyváltoztatásra. Emberek sokaságát ítélte el koholt vádak alapján és a törvényes védekezés lehetőségének biztosítása nélkül. Azonban vállaltak bizonyos modernizációs programokat is az urbanizáció, a közoktatás vagy pédául villamosítás terén. A sportban pedig hazánk nagyhatalom lett. 1953.03.05-én meghalt Sztálin, a Szovjetunió vezére. Ugyanebben az évben a kelet-berlini munkások kifejtették véleményüket a "munkáshatalomról". A szovjet pártvezetés úgy döntött, hogy liberalizálja a hatalmat, ennek értelmében Nagy Imre váltotta fel Rákosi Mátyást a miniszterelnöki székben. Nagy Imre készen állt arra,hogy emberibb szocializmust valósítson meg. 1953.07.04. és 1955.04.18. között. Leállította a koncepciós pereket, az elítélteknek és hozzátartozóiknak pedig rehabilitációt igért. Megszüntette a deportálásokat, feloszlatta a munkatáborokat. Megigérte, hogy egyensúlyba hozza az ipart és a mezőgazdaságot, támogatja a kisgazdaságokat. Ijúsági és értelmiségi körökben megindult egy erjedési folyamat/írók, Petőfi-körök/, lázasan keresték a megoldást. Amikor a nagyhatalmak aláírták az osztrák államszerződést, okafogyottá vált az oroszok itt-tartózkodása és felcsillant a szabadulás reménye is. A kormány újjászervezte a népfrontmozgalmat, hogy szélesítse a hatalom társadalmi bázisát. Azonban Rákosi és érdekcsoportja nem mondott le a hatalomról, ellenben Nagy Imrét lemondatták, majd a pártból is kizárták egy időre. Őt Hegedűs András váltotta fel, a pártban pedig Gerő Ernő került előtérbe. Ezek voltak a Rákosi-rendszer végnapjai. Rákosira már a szovjeteknek sem volt szüksége. A Szovjet párt 1956-ban ígéretet tett a sztalinizmus felszámolására, szavakban lemondott az erőszakos hatalomátvételről a politikában. Majd kibékült a jugoszláv kommunistákkal. Ezt a magyar közvélemény úgy értelmezte, hogy a Szovjetunió nem akadályozza meg, ha saját utat keresünk a szocializmus építéséhez. Bátorítóan hatottak az NDK-beli és a lengyelországi események is. Így a jobbítási folyamat megállíthatatlanná vált. Jól tudták ezt a szovjet vezetők is, ezért készültségbe helyzték csapataikat és ügynökeiket, így érkeztünk meg az 1956-os forradalom küszöbére. Az 1956-os forradalom és szabadságharc 1956. októberében Rajk és társainak újratemetésével megindult a Rákosi-rendszer és a sztalinizmus elleni nyílt harc. Miközben a magyar pártvezetés-követve a szovjeteket-Jugoszláviába utazott kibékülni. Kibontakozott egy demokratikus mozgalom, hogy meggyorsítsa folyamatokat. A MEFESZ meghirdette programját, amelyhez csatlakoztak a budapesti diáktársaik is. A nyomaték kedvéért tüntetést szerveztek 1956. október 23-ára, Budapestre. 1956. október 23-án este már százezres tömeg tüntetett Budapesten, és a rádiónál tűzharcra került sor. Éjjel padig fegyveres felkeléssé szélesedett a békésnek induló tüntetés. Másnap, amikor a kormány felkérte a szovjet hadsereget a rend helyreállítására, kitört a szabadságharc. 1956. okt. 24 - okt. 25. között Nagy Imre második kormánya (zömmel reformerekből állt)tehetetlen volt a forradalmi szervezetekkel szemben, a szovjet hadsereg veszteségei miatt és taktikai okokból kivonult a fővárosból. A forradalom pedig átterjedt a vidékre is. Ekkor tárgyalásokba bocsátkoztak a felkelőkkel, és ez 1956. október 28-án eredményre vezetett. Megegyeztek abban, hogy Magyarországon nemzeti és demokratikus forradalom van, a forradalom testületeit törvényesnek ismerik el és vezetőikkel megosztják a hatalmat, nemzetőrséget állíthatnak fel és feloszlatják az ÁVH-t, tárgyalnak a szovjet csapatok kivonásáról. Továbbá a kormány átalakul demokratikus, koalíciós testületté és engedélyezték a többpártrendszert. (A többség elismerte a kis- és középtulajdon létjogosultságát, de csak szigorú társadalmi ellenőrzés mellett.) Igéretet tettek a demokratikus szabadsájogok biztosítására is. Megkezdődött a konszolidáció,és menyílt a remény arra, hogy az események a jogállamiság keretében folynak tovább. Közben a nemzetközi helyzet kedvezőtlenül alakult számunkra. A szuezi válság Jalta szellemében oldódott meg, visszakerültünk a keleti tömbbe, a szovjet pártban pedig a keményvonal győzött. A kormány ebben a helyzetben deklarálta Magyarország semlegességét... Az MDP-ből alakult MSZMP még november 1-jén nyilatkozatban állt ki a forradalom mellett, néhány nap multán a vezetői elvállalták, hogy visszavezetik az országot a szocialista táborba. 1956. november és december havában a szovjet hadsereg és az MSZMP karhatalma végre is hajtotta a feladatát, leverte a forradalmat. 1956 azonban leleplezte a világ előtt keleti szocializmus igazi arculatát. Ebben van világtörténelmi jelentősége. A Kádár-korszak Az 1956. novemberétől a rendszerváltásig terjedő időszakot Kádár-korszaknak nevezhetjük, noha az utolsó 5 évében szinte már önmagát számolta fel az a rendszer, amelynek kiépítése a kor névadójához fűződik... A Kádár-rendszer születése 1956. novemberétől 1963-ig tartott. A folyamatok hazai irányítói Kádár János és Münnich Ferenc voltak. Mozgásterüket megszabta az a körülmény, hogy Magyarország nem léphetett le arról a geopolitikai kényszerpályáró, amelyikre a második világháború után állították a győztes nagyhatalmak. A szocialista tábornak mindenáron be kellett bizonyítania, hogy ellenfelei tévedtek, mert világszerte olyan nagy mértékű volt a tekintélyvesztése. Amit megtanultak a Rákosi-rendszer hibáiból és a forradalom tapasztalataiból, azt jó érzékkel kamatoztatták az úgynevezett Kádár-korszakban.Legfontosabb események:
Mindezeket a "baráti" államok pénzbeli és természetbeni segélyéből fedezik, majd megindul a termelés, győz az életkedv. Így 1962-ben Kádár János bejelentheti, hogy "leraktuk a szocializmus alapjait". 1963-ban már Magyarország ismét nemzetközileg elismert állam, ügyét az ENSZ leveszi a napirendről. A kormány "általános" amnesztiát hírdet ki. A Kádár-rendszer A kifejlett Kádár-rendszer Kádár János /második kormánya/, Kállay Gyula, Fock Jenő és Lázár György miniszterelnöksége idején működött, de mindvégig a rendszer névadója határozta meg az események folyását. A hatalom gyakorlásában új elem volt, hogy széles rétegekkel ismertették meg, amennyire ez lehetséges volt, terveiket. Fontosabb események és jelenségek:
A késő Kádár-rendszer: A kései Kádár-rendszert 1980-as évektől számítjuk. Lázár György és Grósz Károly idejére esik, a Németh-kormány tulajdonképpen az önfelszámolást és a hatalom átmentésének nehéz munkáját végezte el. Fontosabb események, jelenségek: Már a hetvenes évek végére liberalizálódott annyira a hatalom, hogy a marxista ideológia lemondott monopoliumáról, és az európai újbaloldalhoz igyekezett idomulni.
Megalakulnak a rendszerváltó pártok: MSZP, MDF, SZDSZ: FKGP, KDNP A rendszerváltó ezredvég Általános helyzet a rendszerváltáskor:
Alapvető feladatok: Cs. Szabó László Mai MagyarországA Magyar Köztársaság a közép-európai államok népesség szerinti sorrendjében a 7. helyen áll. Viszont az egyes népek lélekszámát tekintve az ukrán, a lengyel és a román nép után következik. Az ország értékesíthető adottságai szinte kihasználatlanok. - Ma már minden 100 Ft. értékű termékből 70-80 Ft a szellemi munka részesedése. Egyre jövedelmezőbb a szellemi javak exportja. Ezért stratégiai fontosságú ágazatunk az oktatás és a képzés. - Nagy lehetőségeink rejlenek az idegenforgalomban és a gyógyturizmusban. A turistákkal, ha szezonálisan is, növekedne a belső piacunk felvevőképessége. Például ekkor adhatnánk el hazai élelmiszereinket. - A Magyar Köztársaság geopolitikai helyzeténél fogva nagyobb hasznot húzhatna a tranzitforgalomból. - Mindezeket egy valamennyiőnk számára vonzó adópolitikával lehetne kellemesebbé tenni. - A külpolitikában létérdekünk a szomszédos és határos országokkal való, sokoldalú együttműködésre épülő jó viszony. Az Európai Unió kereteiben többre kell törekednünk a horvát-magyar és a lengyel-magyar kapcsolatok bővítésében. Ennek az orientációnak 1000 éves múltja van. A szövetségnek csupán az körülmény szabhat határt, hogy Ukrajnában és Szerbiában magyar kisebbség él. Ha közre működünk abban, hogy a magyarsággal együtt élő népek ne kerüljenek véres konfliktusokba, jó szolgálatot teszünk a határokon túl lakó honfitársainknak. Kapcsolatok kistérségek, régiók és nagytájak között: Minden társadalom, amelyik évszázadokig belakja életterét, kiépíti a maga ökoszisztémáját, és kiváló érzékkel állapítja meg, hogy miből lehet megélni. Ez a viselkedés etnikumok felett áll. Így volt ez a Kárpát-medencében is az utóbbi 1100 évben. Az Alföld és a Felföld, illetve Erdély között szerves kapcsolat jött létre. Az egyes régiók, kisrégiók népessége a hatalomtól függetlenül építette ki kapcsolatait. Ennek a részleteit kiváló tanulmányok világítják meg. Például a bihari románság faárut hozott Békésbe és cserében gabonát vitt Biharba. Békés Nagyvárad, illetve Arad vonzáskörzetébe tartozott. A békésiek Tenke-fürdőbe, illetve Herkules-fürdőbe jártak felüdülni, most már pedig Biharba is mehetnének síelni. Békés természeti adottságai parlagon hevernek. Vannak geotermikus forrásai, természeti ritkaságai, amelyekről tájékoztatót kaphatunk a világhálón. Magyarország külkereskedelmét lényegében a XIII. századtól követhetjük nyomon a történelmi forrásokban. Eszerint a "Marha út" Velencébe és Augsburgba vezetett, a "Bor út" Lengyelországba. Még a x. században megvolt a "Prém út", amelyik a mai Kazány területéről Bolgariból, Szuzdalon, Kijeven, Halicson, Krakkón át vezetett Prágába. Lehetne eme vonalon egy autópálya valamint kőolaj és gáz út! Bizony az autópályák nagyon fontosak lennének. Képzeljék el, ha Gdanskot Varsón, Krakkón, Kassán, Debrecenen, Belgrádon, Szkopjén át autópálya kötné össze Szalonikivel, vagy ha ugyanezt építenénk meg az Ogyessza-Jászvásár-Kolozsvár-Nagyvárad-Kecskemét-Kaposvár-Szombathely-Grác vonalon! (Ehhez illeszkedne a Kárpát-medence úthálózata!) A népek közötti kommunikáció egyik legfontosabb alapfeltétele a rokonszenv, ami fakadhat az alaki hasonlóságból, a mentalitásból, rokonságból és sok egyéb másból. Ez az üzletkötés alapja. A mi primer közösségünk: Ausztria, Horvátország, Románia Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna. Szekunder közösségünk: Bajorország, Bulgária, Csehország, Lengyelország, Olaszország. Történelmi hagyományok és más kapcsolatok révén kötődhetünk például: Angliához, Hollandiához, Svédországhoz, Törökországhoz, Finnországhoz, Észtországhoz, Oroszország finnugor és altáji népeihez, a kaukázusi népekhez és még sorolhatnám a kínálatot. Nincs időnk töprengeni, cselekednünk kell! Cs.Szabó László Békés megye jövőjeHajdanában Békés megye acélos búzájáról és hústermékeiről volt híres .
A bánkúti búzának, az Orosházi kenyérnek és a Gyulai kolbásznak keletje volt az Osztrák-Magyar Monarchia piacán, sőt az egész Európában is.
A békési gazdák maguk szervezték meg termékeik értékesítését.. Békés megye alapvetően fontos kincse a termőföld, újra kell gondolnunk korszerű hasznosítását. Nem érdemes a termőföldet haszontalan célokra kiszipolyozni ! Nem érdemes elpazarolni az emberi munkát és a földet. A gazdáknak el kell döntenie,hol érdemes kenyérgabonát, takarmánynövényt vagy
ipari nyersanyagot termeszteniük.
Döntésüktől függ a szarvasmarha-, sertés-és baromfitenyésztés sikere.
Van föld, amelyre milliókat költenek, hogy rajta kalászba szökjön a búza, Békés megye talaját a Körösök öntözik, de juttatnak vizet földjére a Tisza és a Maros kifolyásai, csatornái is . Rétegvize szinte korlátlan mennyiségű. Új tervet kell készíteni a vízgazdálkodásunkról! A víz az éltetőnk . Évezredek folyamán keresi és találja meg a maga útját .Ezt nem érdemes megbolygatni . Folyóink fattyúágait,az ereket és a fokokát nem eltüntetni, hanem újrahasznosítanunk kellene . Így lenne aszályos időkre víztározónk, halastavunk . Nemcsak a vízisportoknak hódolhatnánk, hanem a zöldség- és gyümölcstermesztésnek is. Tenyészthetnénk bőven víziszárnyasokat. A munka gyümölcsét értékesíteni kell. Már Németh László felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar társadalomban mennyire fontos a szövetkezés. Ő is, mi is a vagyonukért,családjukért felelős tulajdonosok társulására gondolunk, nem pedig felülről szervezett szociális intézményekre. Szükségünk van termelési, értékesítési és fogyasztási szövetkezetekre! A mentalitásváltás is kevés, ha nem használjuk ki a népi diplomácia lehetőségeit. Tudjuk, hogy az üzletben nincs barátág, rokonság, csak a felek számára kölcsönösen elkönyvelhető haszon. Azt mondjuk, sikeres üzletet kötni csak az egymással kommunikálni képes, egymás iránt rokonszenvet érző emberek tudnak. Békés megyében élnek magyarok, németek,románok,szerbek, szlovákok. A határokon túl , a nagyvilágban rokonaik vannak. Éljünk ezzel a lehetőséggel a piachódítás nehéz munkájában . Az idegenforgalomban is vannak lehetőségeink. Nemcsak a fürdők , a vadvizek ,a gyógyvizek vonzzák a túristákat. Lehetnének skanzenjeink az őskortól az újkorig .Nyithatnánk kunhalom-múzeumot , népi ipartörténeti múzeumot . Össze kellene állítani egy speciális Békés megyei étlapot , a túristák elcsábítására . Ne késlekedjünk , mert az unokáink is csak nyomort örökölnek tőlünk. Békéscsaba , 2005-07-09. Cs.Szabó LászlóA búcsú, a bujdosás, az útra indulás alapélménye a magyar költészetbenSiralmas énnéköm te tűled megválnom, A búcsú, a bujdosás, az útra indulás valamennyiünknek volt vagy lehet alapélménye. Aki nem költő, az magában dolgozza fel érzéseit, és legfeljebb szeretteivel valamint szűkebb baráti körével osztja meg fájdalmát, esetleg titokként zárja magába örökre. Talán történelmi sajátosságainkból is fakad, hogy költőink gyakran kényszerültek bujdosásra. Volt aki ...nem lelé /Honját a hazában, " és itthon vált bujdosóvá, volt aki pedig külföldre kényszerült és az idegen földön hontalanként lett az enyészeté. Az előbbihez tartozott József Attila, aki 1925-ben megírta a húszévesek nemzedékének balladáját Tiszta szívvel címen. Versét azzal kezdi: "Nincsen apám, sem anyám, se istenem, se hazám". Hasonlóan vall egy XVIII. század eleji ismeretlen szerző bujdosó versében: "Sem apám, sem anyám, sem jó atyámfia /Hát csak magam vagyok az idegen földön!" Ő az utóbbiakhoz tartozott, aki külföldön csak a fenevadak társaságára számíthatott. Az alábbiakban figyeljük meg, miként élték meg költőink a bújdosás élményét? –Az Őszi harmat után című költemény névtelen szerzője gyönyörű természeti képpel lelplezi a távozás miatti fájdalmát. Őszi harmat után jön a tél, "a halál"évszaka. "Én Istenem meggyek / S immár hová leszek,/…. "Én szemeim sírnak, / Könnyeim csordulnak" -írja keserűen. Márai Sándor valahogy úgy fogalmazott, hogy korunkban minden költő és író egyfajta Rodostóban él, mint Mikes. Az 1950-ben írt Halotti Beszédében megrázóan ábrázolja az emigráns sorsot. Emigrációban szétesik a nyelv, a tudat, gyengül az emlékezet, hiszen elapadnak azok a források, amelyek egy egész nemzetet összefognak (Kultúra) "És elszáradnak idegeink, elapad vérünk, agyunk, /Ime por és hamu vagyunk." -mondja végül. A búcsú, az útra indulás lírai élmény közel sem ilyen megrázó, hiszen még nem pontosan tudjuk, hogy mi vár ránk, de bennünk feszül az elszakadás kínja. Mennénk, mert menni kell, de maradnánk is.Pedig hát a búcsú, egyben elbocsátá, feloldozás a kötelékek alól, legalábbis a szó eredeti jelentése szerint. Janus Pannoniusz 16-17 évesen Váradon töltötte a vakáció egy részét eleget téve nagybátyja meghívásának. Mint tudjuk Vitéz János püspök Váradot a humanizmus szigetévé varázsolta a Hunyadiak korában. Az ifjú költő meghívást kap Budára, és ennek nem tud ellenállni. Az utazás lírai élményét a Búcsú Váradtól című elégiájában örökíti meg. Köti a táj, marasztalnák Várad értékei, de izgatja egy ismeretlen új világ is. A benne indukálódó feszültséget a refrén hivatott csökkenteni. "Hajrá, fogyjon az út, társaim, siessünk!"-visszhangzik minden versszak végén. Mi az ami ennyire a szívéhez nőtt, és emiatt nehéz elutaznia, "S el kell hagyni szép Körös vidékét" Minden aki / ami kedves nekünk attól elköszönünk. "Hőforrás-vizeink, az isten áldjon", "Könyvtár, ég veled...", "Isten áldjon, aranyba vont királyok,". A búcsú azonban lehet ennél tragikusabb is, mint szegény Csokonaié, aki végső kétségbe esésében a Remény istenasszonyhoz fohászkodik, hiszen ez az utolsó mentsvárunk. Ám amire kitárja lelkét, elfogy az életereje, és így búcsúzik: "Bájoló lágy trillák! /Tarka képzetek! Kedv! Remények! Lillák!-/Isten véletek!" De nézzük meg, hogyan élte meg Bornemisza Péter költő, tanító és protestáns prédikátor, művelődés-szervező a búcsúzás és az elbújdosás együttes kényszerét? Siralmas énnéköm…(1560-as évek) kezdetű versében így ír: "Siralmas énnéköm te tűled megválnom, /Áldott Magyarország, tőled eltávoznom; /Vajjon s mikor leszön jó Budában lakásom! "Az utolsó sor refrénként tér vissza minden strófa végén. Lakáson át szeretjük meg hazát. Vajon lesz-e, s ha igen, mikor? Csupa kétely a költő. Magyarország a németek és a törökök martaléka. Urai pedig elhagyták az igaz Istent. Nem törődnek az országgal. Az Énekek éneke szerint ahol nincs vezetés, elvész a nép, így megérthetjük Bornemisza helyzetét is. Buda elveszett, és a haza is. Bornemisza Péter Balassi Bálint házitanítója is volt, Balassié, aki többször is arra kényszerült, hogy elbujdosson.Legszebb ilyen témájú verse az Ó én édes hazám, te jó Magyarország kezdetű költeménye, amelyet valószínű, hogy1589-ben írt mielőtt hosszabb időre Lengyelországba távozott. A búcsú Magyarország allegorikus képével kezdődik, nem a magánéleti kötődésekkel. Magyarország mint a kereszténység védelmezője jelenik meg előttünk, kezében véres szablyával. Csodálatos, hogy miként halad a költő az egyre intimebb kötődések felé. Figyeljük meg a sorrendet! Miután elbúcsúzik a hazától, elköszön tőle mint "vitézlő oskolá"-tól. Innen az út egyre szűkebb körökbe vezet. A külvilág köreiből a lélek köreibe. Búcsúzik az egri vitézektől, a katonaélettől, ahol a gyönyörű tájak a "Vitéz próbahellye"-i. Majd elköszön az atyafiaktól, a barátoktól, a rokonoktól, a szép szüzektől, élete legnagyobb szerelmi kudarcától-valószínű Annától-, és itt "megszakad" az írás!, végül búcsút vesz az "átkozott sok versektől". Ez fájhatott neki legerősebben, de a haza volt számára a legfontosabb. Ezekből az elemekből összeilleszthetjük Balassi személyiségét. A bevezetőben már utaltunk rá, hogy a történelmi körülmények szerepet játszottak a búcsúzás, az eltávozás és a bujdosás lírai élményében. Most hozzátehetjük, hogy ezt az élményt ki-ki a maga egyéniségén át élte meg, és tolmácsolta az olvasónak. Így lettek lírai alkotások. Ezáltal megismerhettük a humanistát, a protestáns tanítót, a reneszán katonaköltőt, a bujdosó kurucot, továbbá azokat, akiket társadalmuk már az újkorban kényszerített itthoni vagy külhoni bújdosásra, illetve búcsúra. A búcsú életünk része, senki sem tudja lelki trauma nélkül átélni. Azonban az már egyáltalán nem mindegy, hogy kitől és mitől búcsúzunk, mikor és hogyan éljük át, és hogy mire kényszerülünk ezáltal.
Nándorfehérvár![]() Idézetek a Corpus Jurisból: 1454. évi I. törvénycikkHunyadi Jánost főkapitánynyá teszik. Először, hogy tekintetes és nagyságos Hunyadi Jánost bihari örökös ispánt a folyó egész év tartamára e felállitandó hadseregünk főkapitányává teszszük. 1454. évi II. törvénycikk Hogy a királyi bevételek és kiadások megvizsgálására embereket kell kirendelni Továbbá intézkedtünk, hogy a mondott főpapok, bárók, valamint országunk nemesei és előkelői sorából válaszszanak nehányat, kiknek kötelessége megvizsgálni, hogy királyi jövedelmeinkből hány királyi bandériumunk tartható fönn. 1. § A kik továbbá annak is nézzenek utána, vajjon miképen szállitják be eme királyi jövedelmeinket királyi kamaránkba? 2. § És királyi kamaránkból miképen adják ki e jövedelmeket? és hogy a báróság tisztségét viselők, a kik tudniillik, a külömben szokott módon, bandériumaikat a hadseregben ki szokták állitani, ama királyi jövedelmeikből zsoldjaikat kikapják; és ezek bandériumaikkal a hadi szolgálatra készen álljanak. 1454. évi III. törvénycikk Hogy a főpapok jövedelmeik alapján, a régi szokás szerint tartoznak katonáskodni, és a kiknek jövedelmei megkevesbültek, azok hadszolgálati terhe is alábbszálljon 1454. évi IV. törvénycikk Száz porta után négy lovas, két gyalogos irandó össze; az egytelkü nemesek önmagukra mennek hadba 1454. évi V. törvénycikk A mágnások, bárók és nemesek ez alkalommal személyesen menjenek hadba. Egy várnagy a várban maradhat 1454. évi VI. törvénycikk Az előkelőbb nemesek házaiban tiszttartóul egy nemes maradjon vissza, de ez maga helyett tartozik egy embert küldeni 1454. évi VII. törvénycikk Ugyanazon egy nemesnek több vármegyében levő jobbágyai urukkal indulhatnak hadba 1454. évi VIII. törvénycikk Hogy mindenki saját költségén, mások megkárositása nélkül tartozik katonáskodni és a rakonczátlankodó katonákra szabott büntetés 1454. évi IX. törvénycikk Hogy Szlavonország és a többi tartományok, ugyszintén a királyi városok Magyarország más lakóinak módjára kötelesek katonáskodni 1454. évi X. törvénycikk Háború idején a biróságok szüneteljenek 1454. évi XI. törvénycikk Hogy minden egyes lovasnak hiányát tizenöt, minden gyalogosét tiz aranynyal kell megfizetni, és hogy e birság czimén a birtokok elfoglalhatók és zálogos joggal megtarthatók 1454. évi XII. törvénycikk Hogy a katonáskodás főbenjáró büntetés terhe alatt pénzbeli fizetésre át nem változtatható ![]() Bocskai István, 1956. október 23 19561956.októberében Rajk és társainak újratemetésével megindult a Rákosi-rendszer és a sztalinizmus elleni nyílt harc.
Miközben a magyar pártvezetés-követve a szovjeteket-Jugoszláviába utazott kibékülni. Kibontakozott egy demokratikus mozgalom, hogy meggyorsítsa folyamatokat.
A MEFESZ meghirdette programját, amelyhez csatlakoztak a budapesti diáktársaik is. Egy napom történeteEgy nap története, 2005-ben Nincs két egyforma napunk! Ha úgy tűnik, hogy mégis, azt jórészt magunknak köszönhetjük. Vannak olyan cselekedeteink, amelyek minden nap megismétlődnek és alapvető szükségleteink kielégítését szolgálják. Kinek-kinek a maga szintjén. Nagy baj van, ha csupán ennyi lenne a történetünk. Nézzünk meg egy átlagos napot az életemből! ReggelTöbbnyire álomból ébredek. Álmaim néha küzdelemről szólnak, s bár győzök, mégis örülök, hogy ez csak álom volt. Máskor olyannyira kellemesek, hogy fáj az ébredés. Amint kinyílik a szemem, rápillantok a könyvespolcomra, és végigfuttatom a tekintetemet kedvenceimen. Felütöm például Jasperset és beszélgetünk: "A függetlenség egy különös magatartás" – mondja – "azonosulunk is ezzel a világgal, meg nem is. Hát igen" – válaszolom, majd nagyot ásítok. Még alszik a család, felkapom az edzőruhám, és a tornácon átmozgatom izmaimat: befejezem az ébredést. Fogmosás, borotválkozás, meleg-hideg zuhany, és jöhet a gazdag reggeli. Megint fogmosás, végül a kávé cigivel. Ha van elegendő időm, elolvasom a Békés Megyei Hírlapot, és meghallgatom a tévében a híreket. Az iskola feléÁltalában 7 és 8 óra között elbúcsúzom a családtól és elindulok az iskolába. Az intézmény gyalog tízpercnyire van az otthonomtól, jólesik a reggeli mozgás. A gyaloglás egyébként is demokratikus közlekedési mód, mert kontaktusba kerülhetek Csaba szeretett népével... Nemrég költöztünk a nagy mezőváros eme negyedébe. Itt, aki ismer, tanár urazik, aki nem, az bátyámnak szólít a parasztprotokoll szerint. A csabai polgár szeret jópofáskodni. Ha valakin nem lát legalább 20.000 Ft értékű cuccot, azt tatának, mamának, bátyámnak szólítja. A kerékpárról lepillantva rákiált a gyalogosra: "Már kerékpárra se telik?" A műveltebbek csak ennyit kérdeznek: "Miért nem kerékpárral jár?" Tíz perc alatt a belvárosban vagyok. Más "táj", más emberek (Itt az előbbiek csendben vannak.) Eltűnnek a nyitott vízelvezető árkok, nem váltogatják egymást a paraszt, a cívis és az újmódi házak. Panelek, modern épületek sorjáznak. A Munkácsy úti zebránál összefutunk: kollegák, diákok, volt diákok és városi polgárok. Mindenkinek van egy kedves szava a másikhoz. A volt 100-as ABC elé érek. Egy utcai ügynök már századszorra megkérdezi: "Uram, zavarhatom-e?" "Nem, bocsásson meg, nem tudok futni!" – mondom és rohanok tovább. Az iskolábanA tanári szobánk a tetőtérben van. Szellőztetek, leülök a számítógép elé. Megérkeznek a kollegák. Az egyik azonnal becsukja az ablakot és az időjárásról kezd beszélni, miközben, mintha egy piaci kofa lenne, egy tucatnyi régi és új tankönyvet rak ki a standjára. Kezdődik a tanítás. Belépek a tanterembe. Ez egy külön világ. Minden más megszűnik, csak a tanulni vágyó ember létezik, a megismerés közös munkája, az irodalom, a történelem és a művészetek színes birodalma. A tanítás nem mindig örömteli feladat, néha fárasztó, de minden "rossz" órát követ egy jó, amiért érdemes volt aznap felébredni. Társadalomismeret-órán az alkotó emberről beszélünk. Minden ember értékes, de a legértékesebb az alkotó ember – állapítottuk meg. Az egyik hallgató elmondja, hogy miután megtanulta az asztalosszakmát, szülinapi ajándékként bebútorozta egy nőismerőse szobáját. Most nagyon boldog. Az alkotás maga a boldogság – mondja. Szünet jön és lyukasóra: irány a számítógép. Honlapokat működtetek irodalmat, történelmet és művészeteket kedvelők számára, meg a saját szórakozásomra. Újabban fórumozok. Az Origón tipikus és különös emberi történésekről beszélgetünk, feltárjuk egymás belső világát, lelket öntünk a csüggedőkbe. Levelezek a világ minden táján élő emberekkel, és jól esik, ha például egy az USA-ban élő hazánkfia dicsérő-köszönő levelet ír, mert a világhálón rábukkant valamelyik honlapomra. Ma már az internetről gyűjtöm az információk zömét, ugyanakkor otthon kitűnő alapkönyvtáram is van. Ha több szabadidő szakad rám, a megyei könyvtárban kutatgatok. Néha elmegyek úszni és szaunázni. Rendszeresen csak hétvégén szoktam, illetve a nyári szezonban. Imádok úszni. Hazafelé18 óra körül elhagyom az iskolát, majd elindulok hazafelé. Útközben bókokat osztogatok és kapok az ismerős hölgyektől, betérek kedvenc borozómba, ahol nagy élvezettel megiszom egy pohár tokajit. Néha ennyivel nem érem be: ha "szerelmes" vagyok, 2-3 cl tequilát kérek, ha csak szomorú, ugyanennyi Bacardit veszek magamhoz. Persze ettől lényegében semmi se változik. Mivel hazafelé sokszor 5-10 percet is elbeszélgetek, sokkal tovább tart az út oda, mint reggel jövet. Már koromsötét van. Az egyik útkereszteződésben majdnem elüt egy kivilágítatlan kerékpáros: "Nézzen körül bátyám!" – morogja. "Helyben vagyunk!" – gondoltam, és hátba vertem szegényt. Szégyellem, de mindennek van határa. Újra otthonMegérkeztem. Otthon nagy az öröm. Vacsora közben elmondjuk egymásnak, mi történt aznap velünk – már amennyi ebből publikus. Azután jöhet a közös tévézés, és ha a műsor éppen nem érdekel, olvasok. Például előveszem Umberto Eco Az új középkor című könyvét. A Szent Tamás dicséretében elidőzök egy részletnél: Tamás gyermekkorában úgy nézett ki, mint aki kettőig se tud számolni. Egyszer, amikor a refektóriumban az asztalnál ültek, a tréfás kedvű barátok újságolták neki, odakint egy szamár repül. Ő kirohant, a többiek pedig fetrengtek a röhögéstől. Tamás visszajött és azt mondta: "Hihetőbbnek véltem, hogy egy szamár repül, mintsem egy barát hazudik." Mire a többiek ott álltak leforrázva. Milyen tanulságos történet! Ha éppen nem olvasok, kiírom a fejemből, amit nem szánok titoknak. Majd a szokványos előkészületek után, úgy éjfél körül, álomra hajtom a fejem. Így telik egy átlagos napom. Egy napom történeteUngriaA Kárpát-medence a X. században Bevezetés Az Avar Kagánság (568-796) bukása után a Kárpát-medence ismét elveszítette politikai egységét, noha történeti-földrajzi értelemben összetartozott. A Dunántúl frank uralom alá került, a Dunától északra és keletre viszont a függetlenségre törekvő morvák hatalma nőtt meg. Bizonyos értelemben őket tekinthetjük az avar állam szláv jogutódjának. A IX. századi források folyamatosan említik a térség hun, avar és ungri lakosságának jelenlétét, közülük az ungriknak meghatározó szerepe lehetett. Ugyanakkor arra is van adatunk, hogy a bolgár lakosság az V. század végétől jelen volt, túlélték a langobárd, a gepida és az avar uralmat, amikor pedig megalakult a dunai bolgár kánság, Krum és Omurtág többször kísérelték meg, hogy birtokba vegye a térséget. A IX. századi források utalnak arra, hogy a Kárpát-medence Dunától keletre fekvő térségében hatalmi vákuum keletkezett. Ott, ahol az avarok ringjei "omladoztak", ott feküdt a pannonok és az avarok pusztasága, itt lehettek azok a clusák, ahová Nagy Károly "zárta" a hunokat. Ezt a térséget nevezték a székelyek Csigla mezejének, ahová az Avar Kagánság bukása után menekültek. (krimhildi csata) Mint említettük, a morvák, török és magyar nevükön marótok kerekedtek felül a IX. században. Miután I. Szvatopluk morva nagyfejedelem legyőzte az ellene induló frank (Arnulf király és szövetségesei) seregeket (892), hatalma csúcsára érkezett, az egész Kárpát-medence és környéke neki hódolt. A helyzet akkor változott meg, amikor a hétmagyar népe 894-ben megérkezett a Dunán túlra (Ma Dunán innen), és innen megtámadta Pannoniát, ahonnan nőket és gyermekeket vittek magukkal. A térség ahonnan támadtak. Bíborbanszületett Konstantínusz szerint a régebbi Moravia (megale Morabia. Ennek is volt egy kereszteletlen része, amelyik a Belgrád-Szirmium vonaltól északra feküdt. Az Árpád és Kurszán vezette hétmagyar és kabar népe 894/896 - 900/907 között birtokba vette a Kárpát-medencét, és ezzel ismét helyreállt a térség természetes egysége. A történészek többsége szerint Kündü fia Kurszánt a bajorok ölték meg, a Fischa folyó partján tartott "magyar-bajor lakomán". Anonymus szerint pedig Álmos fia Árpád 907-ben hunyt el. Valószínű, hogy haláluk előtt közvetlenül került sor arra a gyűlésre, ahol az uruszág sorsáról több évtizedre döntöttek. (Szeri gyűlés, Anonymus) Megjegyzés: Anonymus időrendje problematikus! Úgy tűnik, hogy 8-9 éves eltérés mutatkozik nála, akárcsak az Orosz Évkönyvek keltezett részében az ugorokra vonatkozóan. Ha ezt figyelembe vesszük, a honfoglalás 894/895-ben kezdődött a Havas-erdő aljáról kiindulva, Árpád pedig ettől számítva az 5. évben halt meg, azaz 899/900-ban. Tehát Kurszán~Kusál túlélte. Ezután vizsgáljuk meg a térség X. századi helyzetét! Türkia~Ungria a X. században. (Kárpát-medence) Bíborbanszületett Konstantínusz bizánci császár) a 940-es években arról tudósít, hogy Türkia déli határa Traianusz-hídjánál (Vaskapu) kezdődött, az Al-Duna mentén haladt nyugatnak, majd Belgrádtól a Száva vonalán folytatódott. Ez azért érdekes, mert miután Szent László és Kálmán birtokba vették Szlavóniát és Horvátországot ugyanitt volt Ungria határa. Ugyanő (A bizánci császár) mondja, hogy magyarok laktak a Dunán túl, a Száva és a Duna között. Egyéb forrásokból úgy tudjuk, hogy Ungriát erdős hegyek övezték, ahová kapukon át lehet közlekedni. Nyilván Kárpátok hegykoszorújára utalnak. Az Orosz Évkönyvekben magyar hegyeknek nevezik a Kijevi Russzal határos Erdős-Kárpátokat, amelyeket Anonymus Havas-erdőknek hív. A X. századi Ungria szomszédos volt a fehér horvátokkal, a besenyőkkel, a bolgárokkal, a horvátokkal (a mai horvátok ősei), a karantánokkal, a bajorokkal és a morvákkal. Azt is tudjuk, hogy őseink a Déli-Kárpátokon túli területet Havaselvének nevezték. A Kárpát-medencét a Magyar-középhegység (Bakony, Vértes, Pilis, Börzsöny, Mátra, Bükk, Sátorhegy) szelte ketté. Ez az Észak-Északkelet-Dél-Délnyugat irányú tengely Alföldre és Felföldre osztotta a térséget. A Meszes és Bihar hegységen túli területeket nevezték Erdélynek (Erdeüeleü) Ez azért figyelemre méltó, mert nagyjából a XI. századi Magyarországot is eszerint osztották esztergomi és kalocsai érsekségre. Mindenesetre, ha a X. századi legrangosabb nemzetségekről listát készítünk, akkor e hossztengely mentén, vagy ehhez csatlakozó térségekben találjuk szállásaikat. A honfoglaló vezérek RANGSORA gesztáinkban és krónikáinkban
A vezérek szállásai
A tájolás nagyjából megegyezik a honfoglalás kori sírokéival. E tájolás ismeretében értelmezhetjük Bíborbanszületett Konstantínusz császár leírását a türkök szomszédairól. Észak felől haladva találjuk Ed és Edumen, Kündü és fia Kurszán, Árpád és utódai, Előd és fia Szabolcs, valamint Bulcsú szálláshelyét. Ugyanakkor nyoma van a Téténytől származó Maglód nemnek, akik a Gyuláktól erednek. Úgy tűnik, hogy a X. századi Magyarország kettős központú volt.
Régészeti szempontból először Hampel József, majd Szőke Béla kísérelték meg a korabeli leleteket rendszerbe foglalni. Szőke Béla megállapításait a tudósok zöme, ha nem is minden esetbe, de elfogadta. Megjegyzés: Mesterházy Károly Nemzetségi szervezet és az osztályviszonyok kialakulása a honfoglaló magyarságnál című művét vettük alapul. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1980. A honfoglaló törzsek című fejezet. Eredményeit az alábbi táblázatban összegezzük. A régészeti csoportok jellemzői
1. Alföld: A, A, B, A-B 2. Felföld: B, A-B, A-B 3. Erdély: B Természetesen ez a kép a teljesebb régészeti feltárás után még módosulhat! Ám így is gyanítható, hogy az Árpádok X. századi "uruszágában" két féle életforma egészítette ki egymást. Az egyik egy mozgékony, gazdag és harcos réteget feltételez, a másik szerényebb vagyonú, helyhez kötött népesség volt. A történelmi Alföldön az előző, a történelmi Felföldön és Erdélyben az utóbbi volt a domináns elem. A történelmi mondáinkban és a nemesi családok hagyományaiban szereplő vezérek e két nagyrégió határvidékén helyezkedtek el. Bíborbanszületett Konstantínusz A birodalom kormányzása című művének 40. fejezetében a kabarok és a türkök népéről ír. Felsorolja 8 geneajukat. Ebben a rangsorban első hely a kabaroké, akikről a 39. fejezetben kiemeli, hogy vitézségükért az első geneák rangjára emelték őket. Ebből csak annyit sejthetünk, hogy a szerző katonai funkciók szerint sorolta fel a geneákat, de egyetlen földrajzi leírásában sem említ "törzsi elnevezésű területeket". Jól ismeri Árpád családját, Falicson, az "első fejükön" kívül megemlíti a türkök (magyarok) másik két fejedelmét: a gyulát és a karchát, de szóba se hozza, hogy melyik geneába tartoznának. Viszont megjegyzi, hogy ezeken kívül minden geneának van fejedelme. Ezt pedig el kell hinnünk, mert ugyanezt mondja a kabarokra vonatkozóan a 39. fejezetben. Én úgy gondolom, mivel "törzsi tartományokat máig nem sikerült kimutatni, a magyarok összeköltöztetéssel alakították ki egyes vezéri tartományikat, és a 8 "törzsi fejedelem" szétosztotta népét és valamennyiben kapott vezéri részt rangjának megfelelő arányban. Ezeket a tartományi szervezeteket tarthatjuk a székely székek és a várszervezetek előzményeinek. A császár, a már idézett művében, egyetlen kötést említ, ami összefogta a tartományokat. Ez a szerződés pedig kimondta, hogy bármelyik vidéken háború törne ki "Türkiába" mindannyian kötelesek egymást segíteni. Végezetül megemlítjük még, hogy a X. századi Türkiában a 950-es évek kezdetén jelentős változások kezdődnek. Henrik bajor herceg megjelenik a nyugati határoknál, megkezdődik a gyepűk megerősítése, és földvárakat építenek. A 955-ös augsburgi trauma idején az alábbi helyzetet tudjuk felvázolni. Falics, az első fejedelem István gyula Taksony herceg, trónörökös Csaba, seregvezér Bulcsú karcha Lél herceg Súr seregvezér Ez a vezéri struktúra két okból is érdekes, mert szinte determinálja Taksony sorsát, illetve híven tükrözi, hogy a X. század közepén miként oszlott meg az Árpádok és a vezértársaik közötti hatalom. Ebből az tetszik ki, hogy Taksony, a "soron következő fejedelem", a gyula udvarában készült a nagy feladatra, míg más hercegek . Tormás és Lél a karcha "iskolájába" jártak. Szulta fia Taksony édesanyja Anonymus szerint egy pogány marót vezér lánya volt, akinek "országa" a Tiszántúlon, az Erdély felé eső részen terült el, Bihar központtal. Maga Taksony pedig "Kunországból" kapott feleséget, tehát keletről (besenyő herceglányt?) Eleinte minden bizonnyal ilyen kötődésű. Később, amikor már Taksony fejedelem lesz, bolgár és besenyő harcosokkal erősíti meg katonai kíséretét. Udvarában ott találjuk a bolgár Szalkot, aki állítólag felkeresi a pápát, hogy térítő püspököt kérjen tőle. Azonban hatással lehetett rá a bizánci keresztény István gyula, akinek Sarolt nevű lányét fia Géza vette feleségül (E korban az apáknak meghatározó szerepe volt a feleség kiválasztásában). A másik fia pedig Mihály névre hallgatott. Az ő neve és a fiaié: Vladiszláv és Vazul, bizánci keresztény névdivatról árulkodnak. Egy német forrás arról tudósít, hogy az augsburgi csatából hazatérő vezérek a többieket megbüntették a csatából való távolmaradásuk miatt, és földvárakat kezdtek építeni. Mindezek arra utalnak, hogy rendszerváltásra készülődnek. Mint tudjuk, ez még Taksonynak nem sikerül, a nagy feladatot fia Géza és unokája István király fogja befejezni. Régészeink kimutatták, hogy Taksony fejedelem korában megkezdett temetőket Szent László és Kálmán koráig használták. Ekkor alakult ki az a falurendszer, amelyik Kálmán idejében alakult át, amikor is már általánossá vált, hogy a munkaerőt földdel együtt adományozták el az új tulajdonosnak. Ekkor a "senior" helyébe a "dominus" lépett, aki kegyetlenül érvényesítette a földhöz kötődő jogait. Amikor Géza 973-ban békét köt Nagy Ottó német-római császárral véget ér "Türkia" X. századi története.Hazánk X. századi forrásszegény korszaka, akár egy "üres doboz" (box), vonatkozó ismereteinket már csak a IX. századi adatok (bemenet) és a XI. századi kútfők(kimenet) alapján bővíthetjük. Ez természetesen csak akkor kecsegtethet megnyugtató eredménnyel, ha a történettudományban elfogadott valamennyi kutatási szempontot rendszerbe tudjuk foglalni, és ehhez hozzájárul minden érintett szaktudomány. Székely nemzet
Megjegyzések: 1. Az önként csatlakozott népek alkották az első hadrendet. (kabarok, besenyők, izmaeliták, kunok)2. Ménmarót, "pogány" marót. A marót szó a morva népnév török és magyar alakja. Ménmarót országa csaknem egybeesik Bíborbanszületett Konstantin kereszteletlen megale Morábiájával. Ménmarót székhelye Bihar vára volt, Bihar vármegyében nyoma maradt a székelységnek. Ha ez legenda is, annyi valóságalapja lehet, hogy egy "pogány"marót vezér ezen a tájon uralkodott. 3. A krimhildi csata, amelyben a germán párti Aladár ütközött meg, a bizánci anyától született Csabával, az Avar Kagánságban lezajlott belháborúra emlékeztet. (792-795) A Csigla=gyepű, gáthely, clusa értelmű. Csigla-mezeje földrajzi név, talán az avar ringek mezejére utal, és Dadogó Notker leírását idézi az avar "gyűrűk"-ről. Ezeknek a koncentrikusan elhelyezkedű ringeknek, valahol a Tisza partján lehetett a központja. Feltételezzük, hogy ezek a pannonok és az avarok "pusztaságain" feküdtek, vagyis a kereszteletlen megalé Morabia területén. (A 8/9. sz. fordulójától az avarok maradékait hunnak, illetve ungrinak nevezik a források) 4. Csaba seregéből menekülő 3000 férfi székelynek nevezte magát. Ez tehát saját név. A székely szó első írott alakja: "siculi" (szikül) . Ez később egy e-ző nyelvjárásban vett fel szekel, majd a 15/16. század tájékán székely alakot. A székely népnév megfejtése vita tárgya. Györffy György az eszkil népnévből magyarázta, amelynek van eszegel-aszkil alakja is. Arba-perzsa forrásokban az aszgalt könnyen lehet aszfalnak olvasni (basgard-basfart) Ez esetben lehet, hogy Bíborbanszületett Konstantin "szávartü aszfalü "-népnevében a székely népnév rejlik. A szávartü megkülönböztető jelző a "türkök" nevében, és Árpád magyarjaira vonatkozik. Az Etil (Volga) folyó középső szakaszánál, a Zsiguli-hegy tájékán, szomszédok voltak az eszkilek és a szuvárok. Mindkét nép a volgai bolgárokhoz tartozott, ám a szuvárok fellázadtak a bolgár király ellen, és nem vették fel az iszlám vallást. (Lásd Ibn Fadlán tudósítását!) A székely önkormányzat A forrásokból úgy tűnik, hogy a székely volt az egyetlen nép, amelyik a keresztény államalapítás után is megőrizte autonómiáját. Legkorábban 1018-1030 között, legkésőbb pedig a 11/12. század fordulóján telepíthették őket Dél-és Délkelet-Erdélybe (telegdi, kézdi, sebesi és orbói székelyek). Majd a 12. század utolsó harmadától II. András szász oklevelének kiadásáig a szebeni ispánsághoz tartoztak. Együtt harcoltak a besenyőkkel és a vlachokkal a térség háborúiban. A 13. századtól Európa szerte szokássá vált, hogy írásban rögzítették az egyes érdekcsoportok, nálunk etnikumoknak is, a jogait és a kötelességeit. A század első harmadában tűnnek fel a székely önkormányzatok is. (terra, districtus, később sedes) A székely önkormányzat neve "szék" (szekü), ótörök jövevényszó, eredetileg "trónt"jelentett. Ebből keletkezett az igazgatási egység értelmű metonímia. A székelyek földje székely tulajdon volt, a király hosszú ideig nem idegeníthette el az ott élő közösségtől. (székely örökség) Társadalmuk három rendre tagolódott: 1. főemberek neme2. lőfők neme 3. község neme A rend szónak a NEM felelt meg. A NEM szó nemcsak vérrokon csoportot, hanem fajtát, rendet is jelentett az Árpád-kori forrásokban. Ez a három nem (tria genera) alkotta a székely nemzetet. Az első két nemből választották vezetőiket. Mégpedig úgy, hogy az első két nemet további nemekbe és ágakba osztották (A telegdi székelyeknél székenként 6 nem és 24 ág volt) Ebben a sorrendben töltötték be a tisztségeket. A székelység előljárója az ispán, akit a király nevez ki. Amikor beiktatják a tisztségébe, minden széktől egy lovat kap ajándékba. Őt illeti meg a görgényi uradalom jövedelme és a bírságpénz egy része. Az ispán nemcsak bíró, hanem katonai előljáró is. Székelyföld anyaszéke Udvarhely szék, itt tartják nemzetgyűlésüket, ahol a mindenkit érintő kérdésekben döntenek, és mindhárom nem képviseltetheti magát. Minden széknek van saját önkormányzata (gyűlés, hadnagy, bíró és társaik) A székelyek adómentesek, csupán ajándékkal tartoznak a királynak (ökörsütés) Viszont háborúban kötelesek saját költségükön katonai szolgálatot teljesíteni, meghatározott szabályok szerint. - székely nemzet-székely föld (tulajdon) - örökség nyílföld (osztott) közföld (erdő, rét) - a székely székek (telegdi/Udvarhely, Csik, Gyergyó, Kászon, Maros - nemek, ágak, község (falvak) - székely ispán nemzetgyűlés - széki gyűlés hadnagy, bíró és a társak - falvak bíró, esküdtek, tizedesek, széki társadalom A székelyek hadkötelezettségét 1499-ben II. Ulászló király szabályozta. Gyakorlatilag a mindkét fél által elfogadott szokásjogot kodifikálta. Könnyűlovas íjászként elsősorban keleten és délen volt rájuk szükség. Belháborúkban nem voltak kötelesek résztvenni! Noha a székelyeket valamennyi forrásunk Attila népének, illetve hunnak tartja, akik a honfoglaláskor csatlakoztak a "hétmagyar"-hoz, egyetlen kútfő sem említi őket a 11. századi belháborúkban, de még a németek, úzok, besenyők elleni háborúkban sem! Ennek oka további kutatásokat kíván!
Számrendszer a hadszervezetben
Erre a számrendszerre bukkanunk Szent István törvényében(A meggyílkolt feleség családjának kárpótlásárra 5, 10, 50 tinót kell adni. ) vagy a székely társadalmi rétegek(nemek~rendek jegyajándékának arányaiban(paraszt 3Ft. , darabont 6 Ft. , lófő 12 Ft. , nemes 24 Ft.). Megjegyzések a székelyek eredetének "vitájához". A mítoszok értékeket, modelleket tárolnak, nem pedig mai értelemben vett történelmi tanulmányok, de mindegyiknek van valamilyen racionális magja!
Összegzés
Utazások Erdélyben Erdély, ha ezt a szót hallom vagy eszembe jut, kergetőznek bennem a gondolatok és izgatottá válok. Fogva tart varázsa. Kisgyermek koromban apám sokáig mesélt arról, hogy őseink Szilágyságból költöztek a Körösök vidékére, vagyis Erdély határvidékéről. Azután ahogy nőttünk-növögettünk, és egyre jobban érdeklődtünk a költözés részletei iránt, ő egyre bizonytalanabbá vált állítása valódiságában. Nem hibáztathatom, hiszen árvagyermekként anyai nagyanyja, vagyis dédanyám nevelte, aki nem tartotta fontosnak, hogy a férfi ág hagyományait átruházza rá. Így hát a pártiumi eredet a homályba veszett. Ám közben megnőtt az érdeklődésem Erdély iránt. Tizenéves koromban faltam a hun-magyar mondákat, Jókai írásait: Bálványosvár, Törökvilág Magyarországon, Erdély aranykora, de lelkesen olvastam Nyírő József és Tamási Áron regényeit is. Később megnőtt az érdeklődésem a magyar nép eredete iránt is, és Kőrösi Csoma Sándort választottam példaképemül. Majd jöttek a pályakezdés és a családalapítás mozgalmas évei, és lemondtam arról, hogy a nagy székely utazó nyomába lépjek. Korábbbi álmaimhoz viszonyítva egyhangúan teltek az évek, mígnem váratlan fordulat állt be életembe. 1971-ben tantestületünk úgy döntött, hogy a tavaszi szünetben erdélyi körútra megyünk atóbusszal, közben érinteni fogjuk Arad, Temesvár, majd vissza felé jövet Bihar nevezetességeit is. Első állomásunk Arad városa volt, ahol megengedték, hogy meglátogassuk a szabadság vértanúinak emlékhelyét. Innen Temesvárra vitt az utunk. Ebben a nyüzsgő nagyvárosban csak rövid pihenőt tartottunk, éppencsak elmerengtem a múltján. Milyen is az ember? Itt többet gondoltam a szerencsétlen Dózsa György tragédiájára, az 1848. augusztus 9-ei vereségünkre, mint arra, hogy Temesköz lakói:magyarok, németek, románok és szerbek milyen kultúrát teremtettek. Temesvárról vadregényes tájakon utaztunk és a Maros völgyén át érkeztünk Erdélybe, majd a Kenyérmező előtt megpihentünk Déván. Magas Déva vára romjai között mérges kígyók tanyáznak-figyelmeztettek bennünket a helybeliek. Ennek dacára néhányan tiszteletünket tettük a várromnál, ahol az 1848-49-es szabadságharc végén egy csekély honvédcsapat hősiesen helytállt. A vár építéséhez fűződik Kőmíves Kelemenné balladája. A falbaépített asszony motívuma becses kincse népköltészetünknek, hiszen eredete Belső-Ázsiába vezet. Déván ünnepeltük a mi húsvétunkat, néhány helybeli magyarral. Majd Vajdahunyad érintésével Hátszegen át buszoztunk Fogaras földjére. Meglátogattuk Nagyszebent, az erdélyi szászok fővárosát. Innen Brassóba vitt az utunk, az erdélyi kultúra egyik fellegvárába. Brassó szász neve Kronstadt. Egy francia követ, Pierre Lescalopier Mantuához hasonlította a várost, amikor Gyulafehérvárra meendő átutazott rajta 1574-ben. Miután bejártuk Brassót és környékét, az Olt völgyében haladtunk északnak. Útközben Szovátát érintve, életemben először láttam olyan fürdőmedencét, amelyik fával volt kibélelve. Megálltunk Csíkszeredán, Gyergyószentmiklóson, innen jutottunk el a Gyílkos-tóig. A tóhoz meredek szerpentin vezetett fel majd le, aBékás patak völgyébe. A buszsofőr utólag vallotta be, hogy ahányszor erre jár, minden alkalommal megiszik egy pohár konyakot mielőtt felhajtana a szerpentinre. Amidőn közelítettünk a Gyilkos tóhoz, így kiáltottam fel:Jé, mennyien korcsolyáznak!Akik már jártak ott, tapintatosan megjegyezték:Azok nem korisok, hanem fatuskók, és a Békás patakot elzáró földcsuszamláskor kerültek a vízbe. Ahogy fogyott az út a tóhoz pironkodva győződtem meg az igazságról. A Békás-szorosban tiszteletünket tettük a régi magyar határnál. Innen már haza felé gurult a busz. Kisebb pihenőt tartottunk Marosvásárhelyen. Ez volt az Árpád-kori Székelyvásárhely, az egykori Maros szék legnagyobb városa. Jártam a Teleki tékában, és élvezettel olvastam a régi iratokat, kiadványokat. Újdonság volt számomra az erdélyi fürdőkultúra magas szintje. Máig megfogadtam azt a tanácsot, hogy gőzfürdő után nem iszom hideg italt. Innen Udvarhelyre vitt utunk, ahonnan ellátogattunk Farkaslakára, és ott leróttuk kegyeletünket Tamási Áron sírjánál. Kiruccantunk Korondra a fazekasokhoz, Parajdon megnéztük a sóbányát, majd visszabuszoztunk Vásárhelyre. Vásárhelyről Kincses Kolozsvárra utaztunk. Hunyadi Mátyás szülővárosába. Tisztelegtünk utolsó nagyformátumú uralkodónk szobra előtt. Ellátogattunk a Farkas utcai református templomba, a házsongárdi temetőbe, ahol történelmünk sok jeles alakja nyugszik:Apácai Csere János, Szenci Molnár Albert a kedvenceim közül és sokan mások. A Királyhágó felé haladva kitérőt tettünk Tordára az Aranyos széki székelyek földjére. Csodálattal néztük a Tordai hasadékot. Eszembe jutott Szent László legendája. Tordán elsők között mondták ki Európában a szabad vallásgyakorlást. A kitérő után érkeztünk Kalotaszegre, az egyik legcsodálatosabb magyar néprajzi csoport földjére. Körösfőn gyönyörködtünk népművészeti remekeikben. Ezután jutottunk Csucsára. Az egykori Boncza-kastély hatalmas parkjában megtaláltuk az Ady-emlékházat. Jó szellemi előkészítő volt arra, hogy megérkezzünk Ady városába, a Pece-parti Párizsba, azaz Nagyváradra. Váradot a Holnaposok városának is nevezték. Még Szent László király alapította. Valaha pezsgő szellemi élet folyt itt. Gyógyvizei, amiket már Janus Pannonius is dicsért, ma is csodákra képesek. Végül Nagyszalontára futottunk be, ahol az egykori hajdúk emlékét már csak a Csonka-torony őrzi. Arany János városa csendes volt. Már esteledett mire a mai magyar határra értünk. Észre se vettük, hogy otthon vagyunk, emlékeinkkel együtt. Magánúton Mivel busz utunk programja meglehetősen zsúfolt volt, a tantestületből hárman elhatároztuk, hogy a következő évben hátizsákos gyalogtúrára megyünk Udvarhely székbe és Háromszékbe. Elolvastam Orbán Balázs leírását Székelyföldről. Tanulmányoztam az erdélyi memoár-irodalmat(Kemény János, Bethlen Miklós, Misztótfalusi Kis Miklós, Rettegi uram)Megvásároltam Szalárdi- és a Cserey-féle krónikákat. Így szellemileg felvértezve készen álltam az útra. Ekkor növesztettem székely fazonú bajuszt, ami mind a mai napig, ha deresedően is, ékesíti ajkam. Elérkezett a várva várt pillanat. Felvettük hátizsákjainkat, és a szükséges iratokkal, kellő mennyiségű pénzzel ellátava felszálltunk a Bukarestbe induló vonatra. Nagyszebenben szálltunk át segesvári vonalra. Segesvár régi szász város, nekünk gyászos emlékű, hiszen itt tűnt el Petőfi Sándor a látókörünkből örökre. A városban egy 12 éves fiúcska vállalta az idegenvezetői szerepet, jól beszélt magyarul, szászul és román nyelven. Együtt néztük a város nevezetességét, a különleges toronyórákat. Következő úticélunk Udvarhely volt, ahol egy székely állatorvos néhány éjszakára átadta lakását nekünk. Ő már másnap elutazott a Fekete-tenger partjára üdülni. Egy éjszakán át beszélgettünk. Nekem úgy tűnt, hogy a transzszilvanizmus szellemében vitázott velünk. Erdély autonóm szellemiségét hirdette. Az erdélyi ember mindenekelőtt humánus és van humora. Házigazdánk szerint két dolgot vettek tőlünk rossznéven az erdélyiek a közelmúltban. Az egyik az 1940-ben történt bevonulás volt. Úgymond Horthy bokacsattogtatós tisztjei és katonái megsértették önérzetüket. Az erdélyi ember nem tekintélyelvű. A Bánffy-fiúk együttjátszottak a parasztgyerekekkel a Maros partján. Apor Péter meséli Az erdélyi átváltozásokban, hogy ők a lecsúszott, rosszul öltözött családtagot is erényei alapján tisztelték meg. Az erdélyi ember úr fogalma az angol gentlemanéhoz hasonlít. A másik, ami nem tetszett nekik, az pedig Kádár beszéde volt, amelyik talán Temesvárott hangzott el. Ők úgy értelmezték, hogy a mi számunkra közömbös a romániai magyarok sorsa. Még ki se pihentük az éjszakai eszmecsere fáradalmait, másnap korán reggel indultunk gyalog Egére. Tudomásom szerint máshol, magyar nyelvterületen nincs ilyen nevű település. A falu azért érdekelt, mert szülővárosom Gyoma határában is volt ilyen nevű település. Gyakran jártam templomának romjaihoz ábrándozni. Megérkeztünk a kis faluba. Mindössze egy tucat család lakta. Csupa kaukázusi típusú férfiak. A falu nevét Egének ejtették. Miután tudattuk kik vagyunk, mi járatban vagyunk, nagy szeretettel fogadtak bennünket. Elmondták, hogy mióta Erdélyhez csatolták Romániát, tengerpartjuk is van. Az idősebbek kifogyhatatlanok voltak a világháborús történetekből. Ám letelt az időnk és szívélyes búcsút vettünk egymástól. Oda hagytuk őket, zárt kis világukba. Egéről ismét visszautaztunk Udvarhelyre, mert csak innen tudtunk továbbmenni Székelydályára. Ugyanis szerettük volna megnézni a híres dályai református templom kazettás mennyezetét. Óczfalváig busszal mentünk, innen kezdődött a gyalogút. Buszmegállóból gyalogolva meglepetve láttuk, hogy a vadkacsák úgy sétálgatnak az úton mintha nem is emberek között lennének. Amint ezt megtudtuk a helyiektől, a faluszéli halastavakból járnak a korzóra. Bementünk az utunkba eső első házba, ahol éppen disznótort ült a Németh-család. Úgy fogadtak bennünket mint régen látott rokonokat. Miután elfogyasztottuk a bőséges ebédet, eleredt az eső. Elláttak bennünket útravalóval és esőköpennyel. Még tartott az istentisztelet, amikor megérkeztünk a dályai egyházba. A tisztelendő úrnak azonnal feltűnt a gyülekezetben látható három idegen. Munkáját befejezvén hozzánk jött, és megtudva miért is jöttünk, bemutatta egyházát. A kazettákban még a moldovai címer is látható volt, a félholddal, csillaggal és az ökörrel. A félhold és a csillag a székelyek, sőt Erdély címerében is megtalálható. A templomnézés után meghívott bennünket a lelkészlakba. Felajánlotta, hogy töltsük náluk az éjszakát. Örömmel fogadtuk a meghívást. Vacsorakor megismerhettük az erdélyi konyha ízeit. Ez a keleti, a magyar és talán a francia konyha csodálatos harmóniája. A vacsora elköltése után poharazgatás közben egész éjjel beszélgettünk. Itt tudtam meg, hogy az erdélyi magyar diákoknak sokkal nagyobb teljesítményt kell nyújtania ahhoz, hogy értelmiségi lehessen, mint a magyarországiaknak. (1970-es évek elején vagyunk !)Az erdélyi magyar értelmiségnek legalább két idegen nyelvet kell beszélnie ahhoz, hogy boldogulhasson. Nehéz búcsú után visszamentünk Udvarhelyre, mert innen tudtunk Háromszékbe utazni. Busszal mentünk. Áthaladtunk Nagybaconon, gondoltam Benedek Elekre. Majd gyönyörű tájakon át megérkeztünk Sepsiszentgyörgyre, ahol egy városszéli ház pajtájában kaptunk szállást. Az illatos szénában, mély alvással kipihentük magunkat. Másnap megnéztük volna a Székely Múzeumot, de zárva találtuk. Sepsiszentgyörgyről gyalog mentünk Kovásznára, a híres fürdővárosba, onnan pedig Csomakőrösre, Kőrösi Csoma Sándor szülőfalujába. Mint mondtam, akkor ő volt a példaképem. Menet közben mezei virágot gyűjtöttünk. Egy helyütt érintettük a Feketeügy partját. Az ügy szó ősi örökségünk, nyelvi ritkaság, a víz, a jó, a séd, az ér szavaink szinonímája. Szertartásosan, meztelenül meg is fürödtem vizében. Csak a túlparti kacagókórust hallván vettem észre, hogy odaát bájos székely lányok szénát gyűjtenek. Csomakőrösön a helybeliek megmutatták, hol állt egykoron a Csoma-család háza. Elhelyeztük a mezei virágból készített csokrokat, és felidéztem a nagy nyelvész és utazó emlékét. Emberi tartása ma is példamutató számomra. Visszafelé Kovászna irányába haladva a Szépmező felé tekintettem. A távolban fehérlettek a havasok. Messze-messze felrémlett előttem Zágon, és Mikes Kelemenre gondoltam... Elfáradtunk! Kovásznára érve kádjegyet váltottunk, ránkfért egy kiadós fürdés. Nagyon bájos leányka készítette elő a kádat, tiszta törülközőt, illatos szappant hozott, azután mosolyogva bezárta az ajtót, sajnos kivülről. Valósággal újjászületve keltem ki a habokból. Napáldozatára megérkeztünk Sepsiszentgyörgyre. Másnap indulnunk kellett Kézdivásárhelyre. Megköszöntük a szállást, és felszálltunk a székely vonatra. Élelmre nem sok gondot fordítottam. Ha nem vendégeltek meg valahol, naponta 15-20 dkg sajtot vagy túrót fogyasztottam, sok zöldpaprikával és gyümölccsel, néha-néha megettem egy adag háromtojásos rántottát. Két naponta vettem 1 üveg Dicsőszentmártoni bort(Küküllő mente), nagyon ízlett. Ezen kívül csak könyvekre költöttem. Hamar megérkeztünk Kézdivásárhelyre. Aranyos kis városka volt. Az állomásról elindultunk szállást keresni. Hamarosan találtunk is a város szélén. Itt azonban nem engedték, hogy a csűrben aludjunk. A háziak egyik szobájukat rendelkezésünkre bocsátották. A férj román volt a feleség pedig magyar. Óvónőként dolgozott. Elmondta, hogy a Szűcs-család úgy vészelte át a Trianon utáni éveket, hogy az egyik lány egy román katonatiszthez ment feleségül, aki védelmébe vette őket. Itt úgy láttak bennünket vendégül, mintha családtagok lettünk volna. Kézdivásárhelyről busszal utaztunk a Bálványosvárhoz. A buszon székely gyermekekkel beszélgettünk, akiket elérzékenyülve hallgattam, amikor is kérésemre előadták a hun-magyar mondákat. Megérkeztünk a pogány Aporok büszke fészkéhez. A várat meglehetősen romos állapotban találtuk. Innen gyalog folytattuk utunkat a Szentanna-tóhoz. Útközben nagyon féltünk a medvéktől. Persze ezt kellő ijesztgetés előzte meg. Amikor előadtam, hogy szeretném átúszni a Szentanna tavat, legalább féltucat történetet mondtak el arról, hogyan fulladtak bele különböző korú emberek. Tudtam, hogy tó afféle tengerszem, és a feneketlen mélységbe ér véget. Amikor megérkeztünk a "csúcsra", csodálatos látvány tárult elénk. Akkor még a tó partja nem volt zsúfolt. Alig raktuk le hátizsákjainkat, készülődtem a nagy átúszáshoz. Gondosan lehűtöttem magam a hideg vízben, bőrömet, izmaimat szorgosan dörzsölgetve, majd nekivágtam a távnak. Azonban néhány méter megtétele után megcsapott a feneketlen mélység hűvös lehelete, azonnal láttam a vízbe fultak arcát, visszafordultam, hogy mielőbb elérjem a legközelebbi partot. Pironkodva vallottam be kudarcom. Azonban nem sok időnk maradt bánkódni. Elindultunk vissza, Bálványosfürdőbe. Csodálatosan felüdültünk a hegy lankáin található, különböző rendeltetésű medencékben. Az egyik vize úgy pezsgett, hogy melegünk lett tőle, pedig jéghideg volt, a másik a szemet üdítette fel. Látván egy férfiú milyen jól érezzük magunkat, megkérdezte kik vagyunk és honnan jöttünk. Válaszunk után rosszallását fejezte ki, mondván mi dolgunk nekük itt, de ennyivel be is érte, és faképnél hagyott bennünket. Az egész jelenetet gyorsan elfelejtettük, és indultunk haza Szűcsékhez, hogy még napszentület előtt megérkezzünk. Kellemes emlékek után finom vacsorát kaptunk. Másnap hajnalban elindultunk haza, Békés megyébe. Megható volt, ahogy a fiatal óvónő ellátott bennünket útravalóval. Eljutottunk a Bukarest-Arad vasútvonalig, ahol mámoros diákokkal utaztunk Aradig. Ezek fiúk vidáman sörözgettek, amúgy nem voltak részegek. Egyikük elárulta, hogy magyar gúnyoló dalocskákat énekeltek tiszteletünkre, de ezek nem sértőek. Jó, gondoltam magamban, úgy sem értek egy mukkot se belőle. Igyekeztem közömbös és nyugodt maradni, nem volt nehéz. Mondtam is nekik, hogy"nyustu". Ekkor elnevették magukat, és szent volt a béke. A román határőrök végigmértek bennünket, megnézték az útlevelünket, de a hátizsákjainkra már nem voltak kíváncsiak és békén hagytak. Így ért véget második erdélyi utunk 1972-ben. Azóta is gyakran idézem fel emlékeimet. Erdélyből nem lehet kiszeretni.
Európa szívében van egy csodálatos történelmi táj, amelyet a Radnai-havasok, a Bükk, a Meszes, a Bihar-hegység, az Erdélyi-érchegység, a Ruszkai-havasok és a Kárpátok öleli körül. Valaha a Felső-Tisza vidékétől a Maros vidékéig hatalmas erdőség választotta el az Alföldtől, ennek részei voltak a Nyír-erdő vagy a mítikus Igyfon(Szentsűrű), ezért a magyarok ezt a történelmi tájat Erdeüeleü-nek, vagyis Erdélynek (latinul Transsylvania, románul Transilvania-Ardeal, németül Siebenbürgen) nevezték. Ásványkincsekben, gyógyvizekben és egyéb természeti javakban gazdag, népei szinte az egész világot képviselik. Itt megtaláljuk az altáji, a germán, a szláv, az újlatin és az urali kultúrák emlékeit egyaránt. A magyar történelmi hagyományok szerint Erdélyben döntött a hét vezér arról, hogy elfoglalják Pannóniát. Itt hét földvárban pihenték ki hosszú utuk fáradalmait. Mielőtt útjukat tovább folytatták volna, megölték Álmos apát, mert neki ugyanis nem volt szabad Pannóniába bemennie. Égi küldetése csupán arra jogosította fel, hogy új hazába vezesse népét. Anonymus szerint Erdélyt Apafarkas Agmánd kémlelte ki, és Tétény (Töhötöm) vezér foglalta el Árpád fejedelem engedélyével. Más krónikából tudjuk, hogy Gyula vezér vadászat közben római városromra bukkant, megtetszett neki a táj, itt alapította az erdőelvi Fehérvárat, amelyet később Gyulafehérvárnak neveztek el. Amikor az erdélyi kisebbik Gyula nem ismerte el Szent István királyt uralkodójának, a király haddal ment rá (1002/1003), legyőzte és tartományát királyságához csatolta. Ugyancsak Árpád-kori krónikáink őrizték meg annak az emlékét, hogy a székelyek, akik előbb Attila király népe voltak, itt, illetve a Tiszántúlon várták meg a honfoglaló magyarokat, részt vettek a "pogány" Marót elleni harcban, Pannónia elfoglalásában, de Erdélyben kaptak szállást. Ezek a mi legfontosabb hagyományaink Erdély korai történetére vonatkozóan. 1570-ben pedig a speyeri egyezményben a Habsburgok is elismerték Erdély és a Magyarországi Részek Fejedelemségének önállóságát. Ettől kezdve Erdély szerepet játszott Európa történetében, gyakran közvetlen kapcsolatot tartott Angliával, Hollandiával, és a protestáns német fejedelemségekkel. Ma is azt mondhatjuk, hogy kulturális sokszínűségével az egyetemes emberi kultúra értéke. Az egész történelmi táj világörökség lehetne. Gyűjtsük és óvjuk ezeket a kincseket, hogy minél többen tudjanak gyönyörködni bennük! Ez hasznukra válna lakóinak is. Tegyük ezt úgy, hogy az egész világ tudjon róla! Békéscsaba, 2002. augusztus 6. Napló 1956![]() Akkortájt egy Körös-parti kisvárosban laktunk, ahol a pesti gyorsnak is kötelező volt megállnia. Néha-néha kirándult a család, de a nagyvilággal jobbára könyveink, telefonunk és a "világvevő", öreg Orion rádiónk kötöttek össze. 1956. augusztus 25. 15. születés napomra jutalomnyár 1956. október 21. Nyárutó 1956. október 23. Esti meglepetés 1956. október 24. A diákság hazamegy 1956. október 27. Az országzászló előtt 1956. november 4. Feketenap 1956. december 9. Tisztelet a hősöknek 1956. december 12. A bosszú napja 1956. december 12 után A forradalom véget ért. A cívisEgy gyomai cívis portréja Van, vagy volt?... egy olyan társadalmi rétegünk, amelyik elévülhetetlen érdemeket szerzett újkori történelmünkben, mégsem szerepel súlyának megfelelően a köztudatban. Ez a réteg a 15. században erősödött meg. Csánki Dezső Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában című művében 700-800-ra becsüli mezővárosaink számát, és ezt a történészek zöme is elfogadja. A mezővárosok igazi küldetésüket a reformáció korában töltötték be, közismerten rossz körülmények között. A mezővárosi polgárok, azaz cívisek, lakjanak bár Erdélyben, vagy a Habsburgok magyar királyságában, vagy a török hódoltság területén, önerőből alapítottak iskolákat, nyomdákat. Mindezekhez tudásukkal, szakértelmükkel és szorgalmukkal megteremtették az anyagai alapokat. Kíváló diplomáciai érzékkel, nem kis áldozatok árán kormányozták a szüntelen veszélynek kitett közösségeiket. Ebből a rétegből kerültek ki a tőkepénzes pusztabérlők, akik otthonosan mozogtak a mezővárosokban, hiszen atyafiaik ültek a tanácsban. Lelkészeik Hollandiában vagy Németföldön tanultak protestáns egyetemeken, főiskolákon, és a legkorszerűbb ismereteket hozták haza. Így alakulhatott ki anyanyelvű műveltségünk. Ez tette lehetővé, hogy szélesebb rétegek bekapcsolódhassanak a vertikális és horizontális társadalmi mozgásba. Magyarán az írásbeliség, az iskolázottság terjedése többek számára adott esélyt a társadalmi felemelkedéshez. A 20. század első felében még élt ez a társadalmi réteg. Én most ebből a korból egy gyomai cívist szeretnék bemutatni. Teszem ezt azért is, mert élete roppant tanulságos volt számomra. Olyan embertípust képviselt, amelyikre lehetett volna építeni egy korszerű Magyarország megteremtésében. Neve Gecsei Nagy László, ő azonban G. Nagy Lászlóként szeretett bemutatkozni. A Gecsei előnév nem tudom honnan ered. A gyomaiak egy része egyszerűen így hívta a családot. Régebben azt mondták, hogy Tollas Gecsei. Ennek a ragadványnévnek a magyarázata jellemző a kismezővárosi közösség mentalitására. Az egyik változat szerint azért Tollas Gecsei, mert egyszercsak "megtollasodott". A másik változat szerint mindig is gazdagok voltak, és az egyik ősük darutollat viselt a kalapjában (Ennek a Sárrétben és a Kunságban rangjelző szerepe volt.) Törzsökös gyomai gazdacsaládból származott, egyetlen testvére Ilonka egy gyomai tanítóhoz ment feleségül. G. Nagy László 1889-ben látta meg a napvilágot. Felesége Eiler Zsuzsanna volt, az én anyai nagyanyám testvére. Mivel a mi nagyszüleink - anyai nagyapám kivételével - korán elhunytak, G. Nagy László elvállalta a nagyapa szerepet, amelyet 1959-ig, vagyis haláláig szeretettel be is töltött. Innen a közeli ismeretségünk. G. Nagy Lászlóról a következőket olvastam egy megyei kiadványban, amelyikben Békés vármegyei arcokat mutattak be. 217 holdon gazdálkodik, gazdasága korszerű (gépesítve volt). Gabonájával egy csabai kállításon díjat nyert. Önkormányzati képviselő, az önkormányzat mezőgazdasági bizottságának elnöke. Tagja a vármegyei mezőgazdasági bizottságnak és a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamarának. Ezenkívül hitelszövetkezeti igazgatósági tag. - Ami még más forrásból eszembe jut. A Wagner-testvérekkel alapítója a "Hombár"Rt. - nek, sertéshízlaldát működtettek a Matakertben. Még bővíthetném tevékenységi körét. Én inkább most arról szeretnék írni, hogy a róla megörzött emlékeimet, történelemtanérként hogyan elevenítem fel. Láttam őt poroszosra nyírt rövid hajjal, öltönyben, fehéringben, csokornyakkendőben. Ez a képe tetszett a legjobban. Arcán visszafogott méltóságtudat tükröződött, de nem volt bántó. Láttam Bocskai-ruhába öltözve fekete csizmában, amint vasárnap délelőtt a református templomba indult, és láttam szőlőt permetezni kékgatyában, sárgálló szalmakalapban. (Ezt már azután, hogy a vagyonát a pocosi kert kivételével az állam kisajátította.)Életéhez hozzátartozott a társasági élet is. Tagja volt az Úri Kaszinónak. A gyomai cívisek csoportosan látogatták az Osztrák-Magyar Monarchia jelesebb fürdőit. Mostohanagymamám leggyakrabban Karlsbadot és az akkor még hazai Herkulesfürdőt emlegette. Mostohanagyapám otthonát korszerűen építtette fel és rendezte be. Erről már írtam a Vándormadár című visszemlékezésemben, mint szülőházamról. Most csak annyit tennék hozzá, hogy nemcsak a gazdasága, hanem a háztartása is korszerű volt. A fehércsempés konyhában hideg-melegvizes mosogató működött. Volt jégszekrénye és fagylaltgépe. (Az 1920-as években vagyunk!) A nappali szobában a wertheimszekrény közelében hatalmas könyves szekrény állt. A gazdasági szakkönyvek mellett a magyar irodalom remekei és ismeretterjesztő művek feszültek a polcokon. Ő gyakorlatias ember volt, nem vonzotta a szépirodalom, főleg nem a filozófia. Sokat játszottam viszont a műhelyében. Tele volt szerszámokkal, satukkal. A gépein ki tudta javítani a kisebb-nagyobb hibákat. (Én ott világháborus töltényeket hatástalanítottam, satuba fogva) Ám arra nagy gondot fordított, hogy hivatalosan keresztapaként a rábízott gyermekeket - anyámat és bátyját - jó nevelésben részesítse. Anyámat tanítónőnek szánta, nagybátyámat pedig tüzértisztnek. Nem rajta múlott, hogy a terve nem sikerült. Közéleti emberként Tisza Istvánt tartotta ideális magyar politikusnak. Kiskamasz koromban nagyon sokat beszélgettünk a történelemről. Mindig azt mondta, hogy ha Tisza Istvánt nem gyilkolják meg, még mindig megvolna Nagymagyarország. Így, utólag a megfontolt realpolitikust látom benne, aki minden körülmények között kitart elvei mellett. Ne politikai elvekre gondoljanak, hanem a keresztény értékrendre. Azt nem tőle, hanem volt cselédeitől, munkásaitól tudom, hogy nagyon szigorú volt. A munkaszerződésbe belefoglaltatta azt is, hogy az ő gazdaságában tilos káromkodni. Ha valamelyik munkásáról tudta, hogy szorgalmas, jó gazda lehet belőle, de a pénz szétfolyna a keze között, nem adta ki neki a teljes munkabérét, hanem takarékba tette. Tanítgatta, fegyelmezgette, majd miután az illetőnek kitelt a munkaideje, kapott egy tanyát, 5 hold földdel, és úgy indította el az önálló életre. Ezek a gazdák a Rákosi-korszakban, amikor még a disznóvágás is kockázatos volt, rendszeresen vittek neki a bőséges kóstolót. Pedig akkor már finoman kifejezve, nem kívánatos személy volt hazánkban. Lehet, hogy nem mindenki, de sokan szerették. Az 1940-es évek végén már csak a pocosi kertje maradt meg. Minden gyümölcs-vagy szőlőszüretkor a város legszegényebb negyedét érintve szállították haza a termést. Ilyenkor – és ez már régi hagyomány volt - bőségesen ellátta az arra lakó gyermekeket szőlővel és gyümölccsel. (Az ő kertjét nem is dézsmálták meg soha.) Élete utolsó éveit, kisemmizve, de nem megtörve élte körünkben, szűkebb családjában. Mindig abban reménykedett, hogy "őszre" fordul a kocka. Egyre inkább elvesztette realitásérzékét. Az én ismereteim szerint ő igazi cívis volt. Szeretettel gondolok rá. Milyen kár, hogy ez a társadalmi réteg 1950-1990 között szinte eltünt, és csak halvány nyomai maradtak. Mint ahogy kár minden olyan társadalmi rétegért is, amelyik már a társadalmunkban és a világpiacon egyszer bebizonyította, hogy érti a dolgát. Csak legyen erőnk megint mindent előről kezdeni! Szerelem![]() A kép csak illusztráció Láttam az arcodon egy bibircsókot A szemed Az orrod és a szád VándormadárIlyen voltam ![]() Szűkebb hazám, ha tetszik, ha nem:Békés megye. Ez a régió születésem helye. Tágabb értelemben Gyomán, a Hármas-Körös partján láttam meg a napvilágot. Gyoma tipikus tiszántúli kismezőváros volt gyermekkoromban, és én hiszek abban, hogy a hely szelleme determinálja szülötte sorsát. Alapvető tulajdonságainkat már életünk első 10 évében megmutatjuk. Ekkor kezdjük megtanulni, hogy milyennek lássuk a világot. A világ pedig Énünkben tükröződik. Ebbe a tükörbe szeretnék nézni. Ezért most utazni támadt kedvem. Képzeletemben újra bejárom azokat a helyeket, amelyek nyomot hagytak bennem a gyorsan múló évek folyamán. ![]() Az első tíz év (1941-1951) Mint már írtam Gyomán születtem, egészen pontosan a Hősök emlékútján, abban a házban, amelyik az állami kisajátítás után szülőotthon lett. A ház mostoha nagyapámé volt, aki még a ’20-as évek végén építtette korszerű igényeknek megfelelően. (nappali, étkező, háló, vendégszoba, konyha, hall, fürdőszoba, előszoba, utcai terasz és udvari terasz. A főépülethez csatlakozott a kamra és a cselédszoba.) A telek vége a Körös partra futott ki. Itt lettem szerelmes egy életre a folyóba. Ha rágondolok, érzem a bőrömön vize érintését és orromba illatát. Végül is mondhatnám, engem tényleg a gólya hozott, egy vándormadár, aki itt-ott "fészket rak" ugyan, de mindenütt csak vendég. Vendég, akit hol szívesen látnak, hol pedig nem. Életem, azaz utazásom, első benyomásait, mint erre már céloztam, nagyapám kismezővárosi "kastélyában" tároltam. Amig apám a fronton, illetve a hadifogságban volt, náluk laktunk. Gyakran jött össze népes társaság a vidéki középosztályból. Mint kisgyermek tátott szájjal hallgattam beszélgetéseiket a világ folyásáról. Ültek az udvari teraszon, és borozgattak. Ide járt kvaterkázni a szolgabíró, egy huszárkapitány, néhány köztisztviselő. Jókat kacagtak "aranyköpéseimen". (Később az iskolában ugyanezt nem díjazták!) Esténként pedig a tündéri "parasztdajkám" meséit hallgattam szellemekről, boszorkányokról. Született előadó volt. 1946-ban útrakelt a család. Apám hazatért az amerikai fogságból, és ismét elfoglalta hatósági állatorvosi állását Köröstarcsán. Mi természetesen követtük. A Híd utcai szolgálati lakást "átrendezve és kiürítve találtuk". Mindezt szüleim bölcsen elviselték. Itt laktunk 1951-ig, és csak a nyarak egy részét töltöttük Gyomán. A tarcsai évek Köröstarcsa a folyóhoz simuló egykori halászfalucska, ambivalens érzésekkel ugyan, de visszafogadott benünket. Így utólag gondolva itteni éveinkre, ez az érzés kölcsönös volt. Minden ilyen kis faluban az értelmiség zárt közösséget alkotott, amelynek tagjai voltak az orvos, az igazgató-tanító, az állatorvos, a gyógyszerész, néhány polgárparaszt és a falu különleges figurái. Utóbbiak közül két legendás alakra emlékszem. Az egyik olyan sikeres orvvadász és orvhalász volt, hogy kénytelenek voltak felvenni a vadásztársaságba, később pedig sportlövészetben olimpiai kerettag lett. A másik piktorként kereste kenyerét és a borra valót. Egy alkalommal olyan jól sikerült az éjszakája, hogy hajnaltájt hazafelé tartva, beleesett a Csipes-malom szennyvízelvezető árkába. Kétségbe esetten lapátolta a lét, miközben mondogatta, hogy 100 Forintot ad annak, aki kihúzza a bajból. Ez akkortájt szép summának számított. Korholták is az arrajáró puritán tarcsaiak ezért a pazarló ajánlatért. Ám a piktor imígyen válaszolt: "Száz forint az sok van, Sz…. piktor egy van." Mondanom se kell, hősünk életben maradt, ellentétben azokkal a kóborkutyákkal, amelyek a malomárokba pottyantak. Ők súlyos bőrbetegségben hunytak el. Egyébként Köröstarcsán nem sok minden történt velem. Apámmal ellentétben meglehetősen elszigetelten éltünk a faluban. Szűkebb-tágabb baráti körében nem voltak hozzánk hasonló korú gyermekek. Mi viszont ekkor már hatan voltunk testvérek, és legalább annyit játszottunk egyedül, mint egymással. Egyszer éppen egyedül alakítottam egy királyt. Koronában, palástban mentem ki az utcára, arcomra kiült az "uralkodói gőg". Egy szembe jövő asszony le is köpött. Valami ilyesmit mondott: "Fene egye meg azt a gőgös fajtáját!" Az eset nem rázott meg különösebben, csak nem felejtettem el. Három emlékezésre méltó "esemény" jut még eszembe. Az egyik egy nagy családi kerti parti a Pipa utcában. Az összejövetelről anyai nagybátyám készített filmet. Később gyakran levetítette nekünk. budapesti lakásán. A másik fontos esemény életem első pesti kalandja volt. A család bérbe vette Mező Imra bácsi taxiját. (Az öreg a Körös hullámterén talált egy német katonai automobilt, és rendbehozta, ez lett a taxija.) Budapesten atyai nagybátyám Thököly úti lakosztályában szálltunk meg. Mindenhová elvittek bennünket, ahová gyermekeket érdemes elvinni. Nagybátyámnak volt egy könyves boltja az Aréna úton, ahol szabadon választhattunk magunknak egy-egy remekművet. Én a Pinocchio kalandjait emeltem le a polcról. Ez volt első olvasmány élményem. Ekkor történt, hogy miközben a család "bámészkodott "a Gundel előtt, én faképnél hagytam őket, és "elsétáltam" a Thököly úti lakásig. Mivel unatkoztam, meghívtam a házmester hozzám hasonló korú fiait egy fagyira. E közben a család lázasan keresett. Terike néni, nagybátyám felesége, kijelentette, hogy testvéreim közül bárki mehet hozzájuk nyaralni, csak én nem. Így ért véget az első pesti utam:1948-ban. Kedves tarcsai emlékem az első nagy hajóút. Akkortájt a Körösön közlekedett a IX-es jelzésű személyszállító gőzős. Ha jól emlékszem 6 főnyi legénységgel. Többnyire kofákat szállított piaci napokon, Gyomára vagy Békésre. A leghosszabb hajóút a mezőtúri volt. Egy szép vasárnap az egész család hajóra szállt, hogy Mezőtúrig kiránduljon. A legénység, a kapitánnyal az élen már az első kilóméterek után erősen ittas volt, és hol a csinosabb utasok körül legyeskedett, hol pedig bennünket gyerekeket faggattak a szülők ballépéseiről. Közben iszogattak. Néha már azért izgultunk, nehogy a partnak ütközzünk. Csodálatos tájakat láttunk, mégis legnagyobb élmény Mezőtúron várt. A kikötőtől versenyt futhattunk az első cukrászdáig. Már nem tudom, ki lett az első. Mi rendeltünk, a szüleim fizettek. Végül is a hajózást megkedveltem, ennek hatására hosszú ideig tengerész szerettem volna lenni. Talán mint gyermeknek, ezek voltak maradandó élmények Tarcsán laktomban. Tarcsa különleges hely lehetett. A hely szellem táplálta Szabó Károly történészt. Itt volt lelkész Szabó Magda írónő édesapja, hogy csak a közismertebbeket említsem. Voltak azonban kirívóan puritán erkölcsű lakosok is. Egy ilyen szigorú erkölcsű férfiú mély nyomokat hagyott bennem. Éppen Gyomára költöztünk. Elindult az utolsó teherautó, anyámmal és testvéreimmel. A soför azonban az utolsó, faluszéli kocsmánál váratlanul fékezett, és bement az ivóba. Vártunk-vártunk. Anyám egyre idegesebb lett, végül megkért egy arra járó tarcsai atyafit, hogy szóljon be a kocsmába a gépkocsivezetőnek: "Jöjjön, mert sietnünk kell!". Az atyafi mélységesen felháborodva imígyen ordított: "Mit képzelnek, én nem járok kocsmába!" Így hát jókora késéssel érkeztünk Gyomára, az apai házba. (Mostohanagyapámét akkorra kisajátította az állam.) ![]() Felserdülés Gyomán (1951-1959) Tehát 10 éves voltam, amikor hazaköltöztünk Gyomára Apám körállatorvos maradt Köröstarcsán és Csárdaszálláson, 1956-ig. Az apai házat "romantikus" állapotban találtuk. Távollétünkben albérlők lakták vagy lakatlan volt. 1900-ban építtette dédapám, az akkori polgári izlésnek megfelelően. (Két nagy szoba, konyha, fürdőszoba, WC, kamra, üvegezett veranda, kertre nyíló gang) A kertben elvadult virágok és dísznövények "pompáztak", távolabb kisebb-nagyobb dombok, benőve dudvával. Mindegyikünknek jutott egy-egy "bérc". Természetesen ki-ki saját nevet adott neki. Itt játszottunk színházasdit. Nővérem, Annamária volt az szerző és a rendező. A családi könyvtárt hamar elolvastuk, mert gyorsabban növekedett az információéhségünk, mintahogy az állomány szaporodott. Bár valóságos könyvmoly voltam, mégis két könyv-ma úgy érzem-erősen befolyásolta jövőmet. Az egyik a Gyermekvezér című ifjúsági regény volt. Ennek hatására lettem szerelmes a magyar történelembe. (A családi könyvtárban megvolt Magyarország történetének krónikás változata.) A másik pedig még korábban, a Robinson Crusoe kalandjai. Ez utobbi olyan volt számomra, mint a mai fiataloknak az Internet. Kielégítette kalandvágyamat. Elvezetett a földrajz és más természettudományok, valamint az egyetemes történelem világába. Ebben a korban sokat jelentettek nekem a Jókai-és a Verne-regények. Ma is több fantáziával bírok, mint lehetőséggel. Tehát ismét otthon voltunk. Az első években nem sokat láttam Gyomából, mert meglehetősen elszigetelten éltünk. Mint említettem, a kisgyermekkori "kastélyt" kisajátította az állam. Mostoha nagyapámék albérletbe költöztek. Más rokonunk nem élt Gyomán, akik még éltek Budapesten és Mezőberényben laktak. Így az életterem is leszűkült az apai házra, az iskolára és a könyvtárra. Valóságos könyvmoly lettem. Gárdonyi Láthatatlan emberét egy éjszaka olvastam el. A következő éjjel eljátszottam Zéta szerepét, természetesen sikeres hódító lettem. Egyre jobban megismertem Gyomát, és megszerettem. Tetszett a sok holtág, az Erzsébet-liget a pavilonjával. 1954-ben megnyílt a fürdő, uszodával. Én azonban továbbra is a Körös hódolója maradtam. Bejártam Gyoma határát. Kemény fagyban szerveztem magamnak felfedező utat a Sebes-Körös torkolatához. Az útról térképet rajzoltam és naplót írtam. Gyoma gazdag volt különleges figurákban. Nagy hatással volt rám Puskás László tanár úr (Laci bácsi). Tőle tudtam meg, hogy minden ismeretet rendszerbe foglalva kell tárolni, ésbe kell építeni a személyiségünkbe. Ő biológia-kémia szakos tanár volt, de tájékozott volt az irodalomban, történelemben és a művészetekben egyaránt. Gyönyörűen játszott templomi orgonán. Egyébként solymászott is. Most is előttem van amint mondja. A spanyolokat csak úgy ismerheted meg, ha megtanulod a nyelvüket, megismered kultúrájukat (irodalom, történelem, földrajz, zene, képzőművészet), ételeiket, szokásaikat. Jártam a városkát. (A gyomaiak mindig is így nevezték.) Ekkortájt a Hauszmann Alajos tervezte templom katolikus pompáját csodáltam, a református templom nemes egyszerűségében gyönyörködtem, Kozma Lajos Kner-házát pedig meseháznak láttam. Ami a gyomai tájban mély nyomokat hagyott bennem az a naplemente az egei holtág partján vagy a napfelkelte a csudaballai pusztán. Csak később tudatosult bennem-és ez természetes is - hogy Gyoma tipikus alföldi kismezőváros, és rengeteg hídja jelképesen is összeköt engem Magyarország valamennyi társadalmi rétegével. Egyformán érdekeltek a cívisek, honoráciorok, dzsentroidok és hivatalnokok, mesteremberek és parasztok, az öntudatos munkások és az életművészek. "Utazásom" alkalmával néhány emlékezetes figurát ismertem meg, személyesen vagy hallomásból. Ilyen volt az a "dzsentroid" cívis, aki a Holler étterem szállodában múlatozván egy forró nyáron havat kaszáltatott munkanélküliekkel a Holler előtti téren, természetesen pénzért. Ő volt a mi dúvadunk. Ilyen volt J. L. , az Atya, aki eredeti foglalkozása szerint repülőgép-motorszerelő volt, ám "ennek" a rendszernek nem akart dolgozni. Abból élt, hogy fontos embereknek eladta a szakértelmét, alkalmilag. Egyébként ő szervezte az amatőr sportolást az ifjúságnak. Télen ródlipályát, hokipályát készített/készíttetett, nyáron a szabadstrandon lábtenisz és focibajnokságot indított. Ott volt a bírkozó edzéseken is, ahol bemelegítésként vagy levezetésként az ő irányításával kosár-rögbiztünk. Néha-néha térben is kimozdultam ebből a szűkülő körből. Jártam mint bírkózó veresenyző Dévaványán, Szarvason, Kaposvárott, Marcaliban. Meglátogattam osztálytársaimat Endrődön. Endrőd különleges falu volt számomra. Falut mondtam a település rangja alapján, de az általam megismert emberek nagyon is nem falusiak voltak. Viselkedésben, életstílusban, mentalitásban polgárosult családok fiai lettek a barátaim, akiket távoli iskolákban taníttattak a szülők művéltségre. Az endrődiek között feltűnően sok volt a zenei tehetség. Kedvesek még mezőberényi emlékeim. Nyaranta meg-meglátogattam anya ági rokonságomat. Itt élt anyai nagyapám. Az ő köreiben vált természetessé, hogy együtt élünk svábokkal, szlovákokkal. Anyai ágon "tiszta sváb vagyok", és a németeknek mások a táncaik, más ízűek az ételeik. Utólag hálás vagyok a sorsnak, hogy már gyermekkoromban ilyen közösségekben élhettem. 1959-ben sikeresen érettségiztem a gyomai gimnázium realtagozatán, és csak ezután kezdődtek, fiatal felnőttként, az igazi utazások. Az útkeresés első évei (1959-1965) Mivel az irodalom és a történelem érdekelt, sőt irodalommal és történelemmel foglalkozni életformámmá vált, kísérletként verseket és novellákat írtam, naplót vezettem, naívul azt gondoltam, ha jogász leszek, biztos alapon élhetek kedvtelésemnek. Azonban a szegedi jogi karra helyszűke miatt nem vettek fel, ezért bánatomba világgá mentem. Eleinte nem volt határozott célom. Budapestre költöztem, kezdetben apám barátainál és a rokonoknál laktam, majd albérletbe költöztem. A pesti évek megértek egy "egyetemet". Igazából itt ismertem meg a való világot, a belvárosit, peremvárosit, deklasszált európai műveltségű embereket, aki úri méltósággal viselték sorsukat. Szórakoztam peremvárosi vagányokkal, melegszívű örömlányokkal és nagyvilági hölgyekkel. A változatosság kedvéért jártam a könyvtárakat és az uszodákat. Egy színházi statiszta barátommal csavarogtunk a magyar Broadway-en. Nyitva állt előttünk minden színház hátsó bejárata. Nyitott volt előttem minden társaság. 1961-ben Szegedre költöztem, mert felvettek a bölcsészkarra, ahol magyar nyelv és irodalom-történelem szakos középiskolai tanárrá minősítettek. Szeged lett számomra az álmok városa. Ez a város öntudatos polgáraival, az egyetemi könyvtárral és klubbal, csodálatos tanáraival kitörölhetetlen nyomokat hagyott bennem. Imádtam a Korzót, a Tisza-partot, az egész várost. Azonban 1965. szeptemberében, kalandvágyból, egy rövid pesti kitérő után, ismét Békés megyében kötöttem ki.Kamuti évek (1965-1967) Ekkor úgy gondoltam, hogy ismereteimet és gyermekszeretetemet a tanításban kamatoztatom, miközben írogatok a világ dolgairól. Anyagilag leronygyolódva indultam el állást keresni. A nyomok Kamutra vezettek. Kölcsönkértem öcsémtől egy szürke öltönyt, és muronyi vasútállomástól gyalog elindultam el a cél felé. Útközben egy jólelkű zetoros felvett a pótkocsijára. Porban úszva érkeztem meg az általános iskolába, ahol napköziotthon-vezetőként és felsőtagozatos tanárként alkalmaztak. Jött a tél, fekete téli sapkát nyomtam a fejembe, és az iskola igazgatójával elindultunk valahová. Az úton szekerezett velünk szemben egy atyafi, és imígyen szólt főnökömhez: "Adj Isten! Honnan szedtétek ezt a papot?" (Ez én lettem volna. ) Most már tudtam, hogy észrevettek. Kamut egy "nagy völgy" mentén kiépült falucska. Valaha nemesek lakták, és megyegyűlést is tartottak ott. Ottjártamkor szorgos parasztgazdák haszonnal művelték a földjét, és Békés városának hatókörébe tartozott. Eleinte albérletben laktam egy orosz fogságot is megjárt kálvinista gazdánál. Gyermekükként szerettek feleségével együtt. Majd 1966. karácsonyán megnősültem. Ekkor kezdődött az én kálváriám. Fogalmam nincs miért, de a faluban is ellenezték a házasságomat. Az iskolával felbontották a szerződésemet. Annyit sikerült elérnem, hogy egy évig alkalmaztak művelődésiotthon-igazgatóként, egyben én voltam a falu könyvtárosa is. Ez a tevékenység némi színt hozott életembe. Ismét faltam a könyveket, mint otthon gyermekkoromban. A kulturotthonban pedig pesti társulatokat, előadóművészeket fogadtam. Közben igyekeztem a helyi igényeket is kielégíteni. Boldog voltam, mert a gyerekek és sok felnőtt szerettek olvasni. Aki akart tanulhatott zongorázni, furulyázni. Azonban a falu vezetőivel elmérgesedett a viszonyom, hiszen meglehetősen öntörvényű maradtam, és távoznom kellett. Találtam is helyet a Muronyi Általános Iskolában. Ide költöztünk családommal. A feleségem földrajz-rajz szakos általános iskolai tanár volt és ekkor már megszületett a nagyobbik fiunk, Csaba is.Muronyi évek (1968-1974) Murony, előző nevén Békésföldvár, a Hidasháti Állami Gazdaság bázisa volt, Békés és Békéscsaba vonzáskörében. Áthaladt rajta a Budapest-Arad vasútvonal, és az anyavárosnak Békésnek is volt az egyetlen vasútállomása. Az Árpád-korban ugyanez volt a falu neve. Templomát Szent Miklós tiszteletére avatták. A romokra én is felfigyeltem, később csabai régészek azonosították a középkori egyházzal. Mivel a tanítás az általános iskola felső tagozatán nem kötötte le minden időmet és energiámat, berendeztem egy szellemi műhelyt a komfortos szolgálati lakás üvegezett verandáján. Itt terv szerint tanulmányoztam a szakirodalmat. Minden érdekelt, ami az emberrel kapcsolatos:szakjaimon kívül a filozófia, a szociológia, a lélektan, a régészet, a néprajz, a művészetek és még sorolhatnám. Írásba foglaltam rendszerezett ismereteimet. Térképeket rajzoltam. Az iskolában honismereti szakkört szerveztem. Kerékpárral jártuk be megyénk nevezetességit. Jártunk Békésen, a Jantyik Múzeumban, Gyulán a megyei levéltárban, a vármúzeumban, megnéztük a ferences kolostor romjait. Terv szerint kutattuk fel a történelmi emlékhelyeket. Ilyet, mint a gerlai kolostor. Ez volt az Ábrahámffy család fészke. Ismereteinknek és főleg fantáziánknak köszönhetően egyszercsak megelevenedett a múlt, a klastrom romjai felett megindult az élet. Egy vasárnap még a kondorosi csárdát is meglátogattuk. A kocsmáros komoly ábrázattal vezette a megilletődött diákjaimat az ivó raktárába. Ott odébb gurított egy aluminium söröshördót, és kettesével bepillanthattunk abba a lyukba, amelyen át Rózsa Sándor eltűnt a zsandárok szeme elől. Soha annyit nem kalandoztam, mint a muronyi években. Kerékpárral nosztalgiaútra mentem a Murony-Mezőberény-Köröstarcsa-Csárdaszállás-Gyoma vonalon. Meglátogattam az összes olyan helyet, amelyikhez valamilyen gyermekkori emlék fűzött. Ekkor tetszett meg igazán a Dan-zug és a Sebes-Körös torkolata közötti "szűz" ártéri terület. Szerveztünk is egy iskolai sátortábort erre a helyre. Ott ismét találkozhattam apám egykori barátjával, Henrik bácsival. Ez a nem mindennapi ember itt az Isten háta mögött valóságos földi paradicsomot varázsolt, és ezt megosztotta velünk is. Vendégszeretetével lenyűgözte kollegáimat és a diákokat egyaránt. Közben a családdal jártuk az országot, a tantestülettel megnéztük Erdély legszebb helyeit. Ezt csupán azért említettem meg, mert az erdélyi buszkirándulás, majd az ezt követő hátizsákos gyalogtúra jelentősen befolyásolta szemléletemet és érzelemvilágomat. Ekkor fedeztem fel Sütő Andrást, Orbán Balázst és az erdélyi emlékíróket. A példaképem Kőrösi Csoma Sándor volt. Murony azonban szűknek bizonyult számomra. Egyre jobban vágytam arra, hogy középiskolában taníthassak. Békéscsabára vágytam. Ide jártam könyvtárba, uszodába, színházba. Az akkori ifjúsági házban a "Tizek Társasága" nagyon jó műsorokat szervezett. Egy ízben Tompa László erdélyi művész adott elő magyarság-verseket. Hatása minden porcikánkban érződött. Valósággal megtisztulva távoztunk a műsort követő beszélgetés-borozgatás után haza. Jók voltak a templomi koncertek is vagy a TIT-előadások. Egyszóval vonzott Csaba, és egy újabb kaland. Ismét útra keltem: feleségemmel és két fiammal együtt.Békéscsabai évek (1974-?) Békéscsaba 1950 óta megyeszékhely, majd megyei jogú város. Rendelkezik minden olyan intézménnyel, amelyik egy átlagos polgári igénynek megfelel. Lepényszerűen terül el az Élővíz-csatorna mentén. Bár vannak még utcái, amelyek a XIX. századot idézik, a belváros szépen fejlődik. (A Csaba Center már egy igazi nagyvárosi sziget) Csaba törzsökös polgárai endogám közösséget alkotnak, de van már egy olyan rétegük is, amelyiknek a felmenői vagy maguk is európai látókörrel rendelkeznek, és némi öniróniával vállalják lokálpatriotizmusukat. Az igazi csabai ember szlovák, ha magyarnak is vallja magát. Irigylésre méltóan családcentrikus és a szó nemes értelmében puritán értékrendet követ. Ma már úgy tűnik, hogy itt "révbe"érkeztem vagy csak elfáradtam. Immár 29. éve tanítok középiskolában, és boldog vagyok, ha úgy érzem:tanítványaim viszik valamire, illetve fogékonyak az újra. A csabai "utazásaim" inkább afféle tanulmányutak. Az embereket figyelve láttam, hogy csak árnyalatbeli különbségek vannak a jaminai csabai, illetve tanyasi csabai között. Meglehetősen sok az első generációs városi, hatalmas polgártudattal. (Ám úgy gondolom, hogy ezek ma országos jelenségek, néhány, szűz történelmi városuntól eltekintve.) A jaminaiban több van a városi munkásból, mint más peremnegyedek lakóiban. A régi típusú különcök mint "Papri", "a gyorsvasaló vagy Vörös Filipinyi", az életművész eltűntek, a bohém művészek elfáradtak és elcsendesedtek vagy meghaltak. Csaba ma más színeket kínál. Hála istennek a fiatalok már ezekben gyönyörködhetnek. Ma már elmondhatom, hogy valamennyi réteget "belülről"megismertem. (Vagy legalábbis azt hiszem) Összességében Csaba megőrízte agrárjellegét, akárcsak az a megye, amelyiknek a székhelye. Békéscsabán laktomban mindössze négy utazás maradt emlékezetes számomra. Az egyik a vésztő-mágori családi kirándulás a Csolti monostor romjaihoz. Előzőleg elolvastam Juhász Irén régésznő tanulmányát az ásatásokról. A másik egy családi kerékpártúra a Szabadkígyósi kastélyba. Vadászati és természetvédelmi kiállítás alkalmával utaztunk oda. Ekkor láttam először, hogy itt milyen értékeink vannak. A kastély termeiben felidéztem a kort, minden fényárban úszott, és hallani véltem Haydn Gyász-szimfoniáját. A kastély csodálatos parkjában elidőztem a reggeliző asztalnál. A helyet víz őrízte, a víz tükrét pedig már belepte a békalencse és a hinár, akárcsak a park nemes fáit a repkény. A reggeliző asztal mohás kőlapjára dőltem, merengtem a múlton. A harmadik utazást Szarvasra szerveztük, itt inkább a testi-szellemi felfrissülés emlékezetes a pedagógus üdülőben, illetve az éjszakai hajóút a holtágon, és az arborétum. Ugyanilyen céllal jártunk a Szannazugba is. Békés megyében két kedvenc kisvárosom:Szarvas és Gyula. Gyulának történelmi levegejő van. Egy-egy séta alkalmával ott szabadjára engedhetem fantáziámat. Virágos utcái, meghitt terei megnyugtatják a lelkem. Úgy tűnik itt utazásaimat meg kell szakítanom. Ennyi tükröződik a megyéből énemben. Egyelőre pihenek, közben elrendezem a gondolataimat. Néha pedig nosztalgiázom.![]() Ilyen lettem.
Levelek 1959-1960![]() Levél az építőtáborból, Mád, 1959. július 28. Kedves Szüleim és Testvéreim! Nagyon jól érzem magam a táborban, mert már sikerült kipihennem a kellemetlen utazás fáradalmait. Táborunk Mád és Tokaj között van egy rejtélyes völgyben. Van patakunk is, de sajnos nem lehet úszkálni benne! Igen szép a vidék: sűrű erdők és szőlősök díszítik. A táborban katonás rend van. Reggel 5-kor ébresztő a Rákóczi indulóra, azután mosdás és zászlófelvonás. Itt ismertetik a napiparancsot. Munkahelyünk 3 km-re van a tábortól. Úttalan utak vezetnek oda, mocsarasa talajon keresztül. Kimenőnk nincs, csak szombaton és vasárnap, akkor is csak este 8-ig. Ennek a katonai szigornak az az oka, hogy Mád a Mezőlaborc-Tarcal-Mád tripperháromszög egyik csúcsa. (Ezt az orvos mondta) Egyébként is erős borokat készítenek, és az egész tábor naponta betintázna. Persze így is borzasztó tintázások vannak kilátásba helyezve! Ezért félek, hogy a két piroshuszár kevés lesz. Ha a sorsomról dereng valami otthon(értesítés az egyetemi felvételi eredményről) kérem szépen értesíteni engem, mert nagyon izgulok. Anyukának gyógyulást kívánok, csókol mindenkit: Laci! Mivel 1959-ben helyszűke miatt nem vettek fel az egyetemre, értelmiségi származásom okából fizikai munkát javallottak, hogy esélyesebb legyek. Bár én jobban bíztam a tudásban, kalandvágyból Pestre költöztem. Erről a korszakomról szól az alábbi 2 levél. Levél Budapestről, 1960.03.29. Levél 1960.12.13-án, Budapestről
Pesti korszakom 1961. júliusában véget ért, mert felvettek a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára. Szeretettel gondolok minden pesti barátomra. Az európai műveltségű, száműzött kollégáimra, a patronáló munkásnőkre, a sok-sok élményre, amit ők és a város nyújtottak. Köszönöm a belvárosi lányoknak a nagyvilági életet, a külvárosi vagányoknak a Dzsumbuj világát. Emlékezés Madách Imrére- születésének 180. évfordulóján - ![]() Búcsúzóul Madách Éváját idézzük:
Az eszmék szerepe a tragédiában
"Az ember tragédiája drámai költemény. Kezdtem 1859. febr. 17-én, végeztem 1860. márc. 26-án."-írja Madách. A drámai költemény romantikus műfaj, olvasásra szánták. Azonban Madách műve több mint olvasni való! Valljuk be őszintén, hogy értelmezése embert próbáló szellemi torna. Amikorra ez a remekmű megszületett, írója túl volt már mindenen, ami egy intellektuális lényt az emberi lét alapvető kérdéseinek felvetésére és megválaszolására kényszerít. A kihívás nem érte felkészületlenül, hiszen alapos filozófiai műveltséggel bírt, elsősorban Hegelt és Herdert mondják mesterének. A továbbiakban arra kísérelünk választ adni, hogy Madách szerint mi is az eszme, milyen szerepet játszik az ember életében és a világ történetében. A drámai költemény elolvasása után azonnal kiviláglik, hogy ez a filozófiai költemény egyetemes mondandót sugároz, és az egyetemes emberi kultúra ismerete nélkül értelmezhetetlen. Előre kell bocsátanunk, hogy mire a mű megszületett, a magyar irodalom történetében véget ért a "nemzeti klasszicizmus kora", bár még Arany Jánosnak és Gyulai Pálnak voltak tartozásai, Jókai pedig ezután írta nagy regényeit. Ugyanakkor Európa nyugatibb tájain megkezdődött a "kultúra forradalma", és ez nem kis megrázkódtatással járt. A pesszimizmus és a dekadencia divattá vált. Így érthető, hogy Madách egyetemes emberi kérdéseket boncolgatott, olyanokat, amelyek a fausti típusú európai embert érdekelikEzek után eleve feltételezhető, hogy az eszmék meghatározó szerepet játszanak a tragédiában, hiszen többek szerint az eszme a cselekvés háttere, de a hétköznapokban többnyire "reflexszerűen" cselekedünk, és csak ha valami kizökkent a pályánkról, akkor kezdünk gondolkodni. Viszont Lucifer azt állítja, hogy "A tett halála az okoskodás." Ezzel nyilván determinált voltunkra utal, akárcsak, bár más megközelítésből, Konfuciusz tanítása. Azaz az eszme, a gondolkodás nemcsak előrevisz, hanem tragádiát is szül, vagy zavart kelt. "Kövessük őseinket!"-mondja a kínai bölcs. Az ősiségnek legitimizáló ereje van, és tartsuk tiszteletben a világ hierarchikus rendjét, amelyik felettünk áll. Bár mindkettőjüknek az "anyag" sugallja gondolatait, azonban Konfuciusz harmoniára, nyugalomra tanít, míg Lucifer diszharmoniára. Az ember tragédiája erre felé kereshető. Azaz két véglet között kell "szabadon"boldogulnia az embernek. A leírtakból kitűnik, hogy a drámai költemény titka a keretszínekben rejlik, és az egész szövegkompozíció hordozza a megfejtés gondolatmenetét. Mielőtt tovább haladnánk, tekintsük át a kompozíciót! Az egész mű 15 színből áll, mi csupán az eszmei szempontból legfontosabbakat emeljük ki. ![]() Ha a fenti ábra szerint követjük Madách gondolatmenetét, eljuthatunk a megoldáshoz. Mindenek előtt hangsúlyoznunk kell, hogy eszmei szempontból az Úr, Lucifer és a Föld szelleme a drámai költemény kulcsfigurái, az ő világuk metszáspontjában áll az emberpár Ádám és Éva. Együtt alkotnak egy összefüggő gondolatrendszert, amelyben emberi látószögből nézve főszerepe van Évának, a nőnek. Minden tehát a Mennyből indul, az eszmék magasságából. Az Úr, az Eszme, az Erő és a Jóság egésze, ebből "Részünk csak az árny, melyet ránk vetett,..." Amikor az Úr befejezte művét, mondhatjuk: "Megtestesült az örökös nagy eszme." (Platon és Hegel hatása) Ám azt csak a "kezdő" alkotó hihette, hogy ez a mű tökéletes, legfeljebb időnként kell majd javítgatnia. (A mechanikus materializmus bírálata) Lucifer, aki egyidejű az Úrral, ezért gúnyolja és bírálja az alkotót, mondván, hogy elveszíti a műve feletti uralmat. "Együtt teremténk:-szól Lucifer-osztályrészemet/Követelem. "Talán nem is ez a leglényegesebb mondandója a sátánnak, hanem a következő bírálat: -Ebben a világban "Végzet, szabadság egymást üldözi, /S hiányzik az összhangzó értelem". Tehát itt alakul ki az alapkonfliktus. Ebből bontakozik ki az álcselekmény. Az Úr elfogadja Lucifer kihívását, ezután az emberiségre (Ádám és Éva) vár az a nagy feladat, hogy "bizonyítsa "kinek" van igaza. Talán e nem kért szerep eleve sejteti, hogy miben is áll az ember tragédiája. Az ember számára pedig mindmáig legnagyobb kérdés a tudás és a halhatatlanság kérdése. Ezekért fáradozva éri a legtöbb siker és a legtöbb kudarc. A Paradicsomban Lucifer kénytelen a Föld szellemét segítségül hívni, hogy megnyerje magának az emberpárt. (Segítsetek, /Ti elemek, Az embert nektek/Szerezni meg. -") Azonban csalódnia kellett! Ebben a rendszerben mindennek meghatározott funkciója van, az elemeké nem ez. Ők adják az "anyagot", ott vannak mindenütt. Bizonyos értelemben meghatározzák az emberi létetde nem az ő tisztük a diszharmonia keltése. A Paradicsomban találkozunk Ádámmal és Évával. Furcsa módon Ádám a törvénykövető, Éva az engedetlen, mégis ő az aki intuitiv úton bízik a gondviselésben. Szerinte lehetetlen, hogy az Úr csapdába csalná őket. Az almát ő teremtette, tehát élhetnek is vele-mondja. Feltevésünk a 15. színben fog igazolódni. Am a bűnbeesés után az emberpár kiűzetik a Paradicsomból. Lucifer álmot bocsát szemükre, hogy láthassák jövőt. Álmukban megélik az életet, de csak addig amig felcsillan bennük a harmonia reménye. Legszebb álmuk a francia forradalom volt. Ádám elutasítja a mesterségesen homogenizált társadalmakat. Megélik a tömeg és a zseni konfliktusát. Az ébredés pillanata nem volt fájdalommentes. Ádám legszívesebben elfelejtette volna. Azonban felébrednek, és ott, ahol álomba szenderültek. Tehát ismét a Paradicsomon kívül vagyunk. A Föld szelleme már tisztázta magát. (Falanszter, Űr), azonban az összes többi "szereplő" jelen van, hogy összegezzék a drámai költemény mondanivalóját. Eszerint ebben a világban mindennek és mindenkinek kijelölt helye és saját funkciója van. (Az Úr szavai)Ádám a tett embere, rá vár a munka, de ha a törvényt nem hallaná az égből, hallgasson Évára, aki "szíverében" érzi azt. Ez az égi szózat benne költészetté, dallá fakad, és ő óv balsors és szerencse között. Ő génjeiben hordozza az élniakarást, az életösztönt. Lucifer büntetése-rá is szükség van-így szól: "...mit rontani vágyol, Szép és nemesnek új csirája lesz. -" Az életben pedig az ember legnagyobb jutalma a döntés joga a törvény szellemében, a cselekvés csupán eszköz, a kockázat pedig lehetőség a tapasztalatra és a tettre. Azonban óvva intik az embert, hogy soha ne legyen önhitt, bármilyen sikereket is ér el, mert ez okozhatja legmélyebb bukását. Ne feledje, hogy determinált lény! Minden tehát egy magasabb, hierarchikus rendszerben működik, amelyben az ember kitüntetett helyet foglal el. Amikor Ádám ezt felfogván, még mindig kételkedik, az Úr imígyen szól hozzá: "Mondottam ember küzdj és bízva bízzál!" Úgy tűnik az emberben megszületett a paradicsomon kívüli harmonia. Ádám kérdésére pedig, amit még a 12. színben tett fel-"Mondd, mi hát az eszme,... ", ami közös a népben és lelkesítni tud-a tudós így válaszol: "Ez eszme nálunk megélhetés.", vagyis az élet törvénye. Emlékezés József Attillára- születésének 100. évfordulóján - ![]() Nem én kiáltok Mindenki, akiben a költő egy csekélyke nyomot is hagyott, néha a lelkébe néz és kutataja, átlobbant-e költészetéből a láng énünkbe? Él-e bennünk, és vajon mennyiben formálja gondolatainkat, érzelmeinket? Ott lapul-e tetteink mögött? Én most a 19 éves költő Nem én kiáltok (1924) című expresszionista verséből idéznék két gondolatot, mert mindkettőt beépítettem saját világomba . Az egyik: Hiába fürösztöd önmagadban,/ Csak másban moshatod meg arcodat. Ezt az idézetet szoktam citálni, amikor társadalomismeretből a társas kölcsönhatásról tanulunk. Mindannyian különösen én! -hajlamosak vagyunk arra, hogy néha úgy érezzük: körülöttünk forog a világ. Igazából a tanulmányaink és élettapasztalataink hatására vesszük tudomásul, hogy ez messze nem így van . Hogy kik vagyunk, hogy ki vagyok én, azt csak a másik emberrel, illetve embertársainkkal való kapcsolatokból tudhatjuk meg. Arcunk, képletesen önmagunk, a lényünk; fürödhetünk benne, de csak másban tisztulhat meg. Csak társas kapcsolatban derülhet ki: jó vagyok-e gyermeknek, testvérnek, férjnek, apának, barátnak, kollegának, lokálpatriótának, a nemzet tagjának, embernek. Az egészséges ember az önmagáért és a másokért vívott küzdelmekben nemcsak megedződik, hanem meg is tisztul. Megnemesül. (József Attila összeroppant e teher súlya alatt, halála költőszentté avatta) A másik idézetem: Légy egy fűszálon a pici él / S nagyobb leszel a világ tengelyénél. A magyar irodalomban kevesen tudták olyan filozófiai mélységben kifejezni magukat a költészet nyelvén, mint ő. Hogy a pici él nagyobb a világ tengelynél, csak ebben az összefüggésben érthető meg. Bizony, sokszor a dolgok értékét nem a pici és a nagy szavak adják vissza, hanem az egyetemes világrendben elfoglalt helyük, és aszerint, hogy milyen szinten felelnek meg rendeltetésüknek. Az Univerzum egy család, amelynek tagjai kommunikálnak ugyan egymással, de csak az ember beszél. Ettől még felelünk egymásért. József Attila nemcsak 19 éves korában, hanem egész életében is magányos volt, és identitászavarban szenvedett. Tudjuk, hogy az Énnek mekkora szerepe van sorsunk alakításában. Ezt az ókori görög bölcsek írásaitól napjaink nagyjainak vallomásáig nyomon tudjuk követni. József Attila védelemért menekült a közösségbe, a Kozmoszba, hogy azonosuljon vele. Így lett egységes és oszthatatlan EGY; látható-láthatatlan és sérthető-sérthetetlen. Nem én kiáltok-mondta, de mi mégis az ő hangját hallottuk. Békéscsaba, 2005.02.21. Szabó Lőrinc Semmiért Egészen![]() Cs.Szabó László Jelkép és látomás Ady tájverseibenA Tisza-parton mit keresek? (Ady Endre: A Tisza-parton) ![]() Emlékezés Arany Jánosra- halála után 120 évvel - ![]() A bűn és bűnhődés motívumának érvényesülése Arany János balladáiban A bűn és bűnhődés motívumát Dosztojevszkij emelte be az európai irodalomba. Irodalomtörténészek őt tartják a modern lélektani regény úttörőjének. A magyar irodalomban ez a motívum Arany János balladáiból válik ismertté. Azt azonban nehéz lenne kideríteni, hogy epikus költőnk pályája delén miért választotta ezt a romantikus műfajt. Feltevésünk szerint Arany két szellemi forrásból meríthetett. Egyik a 16/17. századi protestáns irodalom, a másik pedig a népköltészet. Ez utóbbi volt hivatott a falusi összejöveteleken a közösség értékrendjét áthagyományozni. (Malom alja, guzsolyos, tengeri-hántás,... stb.)A magyar népballadák pédául Biharban és Békésben is elsősorban erkölcsi tanulsággal szolgáltak a fiataloknak, akárcsak az ország más tájain. (A skót balladák inkább formai minták) Arany János 1852-re túl jutott súlyos lelki és egyszersmind alkotói válságán. Megtalálta azt tevékenységet, amivel tehet valamit népéért. Az önkényuralom "csillagoltó sötétségében" megalkotta és európai szintre emelte a magyar műballadát, az epikai, a drámai és a lírai műnemek költői szintézisét. A forradalom és a szabadságharc bukása után kötelességének érezte, hogy balladák által üzenjen olvasóinak, hogy erősítse bennük a lelki-erkölcsi tartást. Fel kell hívnunk a figyelmet arra is, hogy Arany János életművében két balladaírói korszakot különböztetünk meg:az elsőbe tartoznak az úgynevezett nagykőrösi balladák (A Bach-rendszer ideje), a második korszakba soroljuk az Őszikék balladáit. (Ez pedig a dualista-rendszer kiépülésének kora.) Nézzük meg tehát időrendben, hogyan érvényesülnek a bűn és bűnhődés motívumai a nagykőrösi korszakban? Arany a népköltészetből és a történelemből egyaránt választott témát. A témák átköltéséhez tehát jogi és történelmi ismeretekre is szükség volt, ugyanakkor alapos emberismeretre. A korszakból négy balladát választottunk:A hamis tanút (1852), V. Lászlót (1853), Ágnes asszonyt (1853) és A walesi bárdokat (1857). A hamis tanú forrása egy határvita története Tarcsa (Köröstarcsa) és Ladány (Körösladány) között. A vén Márkus, a ladányiak tanúja faluja érdekében hamis eskük tett, így a vitatott föld a ladányiaké lett. "Esküszöm, a s ha hamisat szólok: /S földben, se mennyben nem lehetek boldog: Föld dobja ki testem, ég kizárja lelkem:Ama sebes örvény hánytorgasson engem.-" -mondta a hamis tanú. Miután megnyerték a pert, az egész Ladány ünnepelte. A bűntett indítéka tehát közösségi érdek volt, a büntetést pedig a vén Márkus szenvedte el. A hamis tanún fogott az átok, kipattan koporsójából, "Szeme fehérével körülnéz mogorván. "... "S amin három ujját emeli az égre, /... mintha kékes lánggal égne; "és megindul a Körös legveszedelmesebb örvénye felé, hogy örök időkre riogassa a halászokat. A ballada tehát nemcsak a hamis eskütől tilt, hanem az életveszélyes örvénytől is. Történelmi témát dolgozott fel az V. László című balladájában. Habsburg Albert utószülött fia mentelmet igért a Hunyadi fiúknak Cillei Ulrik haláláért, azonban azt nem akadályozta meg, hogy a bárók igazságtalanul lefejeztessék Hunyadi Lászlót. Emiatt a magyar nép felháborodott. A királyt és "alattvalóit" kölcsönös félelem töltötte el. V. László "hű cseheihez"menekül, túszként viszi magával Hunyadi Mátyást. László lelkiismerete háborog, hallucinál, víziói vannak. Büntetése az lesz, hogy a csehek és a magyarok összefognak ellene. Akiben legjobban bízott, hű szolgája imígyen szól hozzá: "Itt a kehely, igyál, /Uram, László király/Enyhít... mikép a sír!" és méregpoharat nyújt át a lázban égő királynak. Az uralkodó erélytelen volt, nem tudott érvényt szerezni az igazságnak, nem tartotta be szavát, ezért halállal lakolt. Az Ágnes asszony című balladája is megtörtént eseményre épül. A "főhős" szeretőjével, társtettesként részt vesz férje meggyilkolásában. Az indíték tehát érzelmi-testi alapú. Azonban Ágnes asszony nem tipikus bűnöző, nem született gyilkos. Neki bűntudata van. Lelkiismerete háborog, és mielőtt tettét lelplezték volna, bűntudata az őrület felé kergeti. Vizuális kényszerképzete van, "Mert hiába tiszta a gyolcs", a bűnjelet még mindig látja. Ezzel a teherrel kell élni, irgalmat remélve, hogy tisztára moshatja lelkét. (fehér lepedő-tiszta lélek) Végül a lélek ronggyá válik. A bűn lemoshatatlan. Uralkodóról szól A walesi bárdok című balladája. Egy vitatott történelmi eseményt dolgoz fel benne, miszerint is Eduárd angol király 1277-ben meghódította Walest, és lakomát rendezett diadala alkalmából, ahol jelen kellett lennie a walesi uraknak is. Állítólag a király 500 bárdot végeztetett ki, mert nem voltak hajlandók dicsőíteni a győztest. Túl azon, hogy Arany ezzel mit sugallt az önkényuralom korában, az eseménynek súlyos etikai vonatkozásai vannak. A hatályos jogszabályoknál (Akié a hatalom, azé az igazság-középkori elve), erősebbek lehetnek az íratlan erköcsi törvények. A királyt lelkiismerete bünteti meg. Bűnhődése hallucinációs kényszerképzet. Bármit tesz.: "Ötszáz énekli hangosan / A vértanúk dalát." Második balladaírói korszakában az átalakuló magyar falu, a hagyományos társadalom értékrendjét örökíti meg, olyan alkotásokban, amelyek némi "korszerűsítéssel" a 21. századi pszichofilmekhez szokott ember igényit is kielégítenék. 1877-ben készült a Tengeri-hántás. A tengeri-hántás a falu számára afféle kommunikációs központ, mint a pesti íróknak a kávéház, vagy az átlag angolnak a pub. A lányok itt tudják meg, hogy ha a "test szavára" hallgatnak, ennek milyen súlyos következménye lehet. Ezt példázta Dalos Eszti esete. Azonban "mindig kettőn áll a vásár", ezért osztozni kell a felelősségen is. Dalos Eszti büntetése a korai halál, Tuba Ferkó pedig beleőrül a lány elvesztésébe. "Maga Ferkó nem nyughatik az ágyon, /Behunyt szemmel jár-kel a holdvilágon / Muzsikát hall nagy-fenn messze, Dalos Eszti hangja közte... Azt danolja: gyere!jöszte!" Ferkó egy népi szürrealista látomás nyomán szörnyethal. Arany ugyancsak 1877-ben írta a Tetemre hívást. A ballada felépítése egészen modern. Megtalálják a holttestet-megindul a nyomozás (tetemre hívás)-lelepleződik a gyilkos. Ő pedig nem más mint Kund Abigél, Bárczi Benő szerelme. A tragédiában mindketten bűnösök voltak. Benő azért, mert bár tudta, hogy Abigél szereti, mégis gyötörte a lányt, szinte kényszerítette érzelme minduntalan bizonyítására. Abigél bűne, hogy játéknak vette az egészet. Hiába mondta: "Bárczi Benőt, én meg nem öltem/ ...Hanem a tört én adtam neki. "Meggondolatlansága miatt "felbújtó" lett gyilkosság bűnében. Bűnhődése: "S vadul a sebből a tört (bűnjel) kiragadja, /Szeme szokatlan lángot lövell, Kacag és sír.../S vércse visongással rohan el." Shakespeare-i történetet ad elő az Éjféli párbaj című balladájában. A "főhős" Bende vizéz "lakodalmát lakja", azonban a szép aráját galád módon szerezte meg, ezért mindkettőjüknek-a mennyasszonynak és neki is-bűnhődniük kell. Bende vitéz mielőtt nászágyára dölne, párbajozni kényszerül a sértett szellemével, akit mindannyiszor legyőz, de végül fény derül az igazságra. Bende vitéz a tömlöc mélyén sorvad, szép arája pedig kolostorba vonul. Így sohasem lesznek egymáséi. Végezetül ebből a korszakából említsük meg a Vörös Rébéket. Bár bizonyos szempontból eltér az előző balladák üzenetétől. Vörös Rébék az ősgonosz, aki elpusztithatatlan, varjúból varjúba száll a lelke, hogy újabb gonoszságokat tudjon elkövetni. Olyan mint a mai pszichofilmek szörnyetege. Azonban vannak emberek, akik vonzzák a gonoszt, és ez a bűnük. Ilyen volt a szép Sinkó Tera és Pörge Dani. Sinkó Tera hallgat a gonoszra, és fogadja a kasznár közeledését. Pörge Dani pedig férfiúi büszkeségén esett sérelem miatt elgergeti családját. Azonban a gonosztól nem szabadul. Büntetése az, hogy a varjak prédája lesz. Dani szemét Vörös Rébék magának foglalta le. Láttuk tehát, hogy a tradicionális társadalom milyen kincset gyűjtött maga okulására. Nagy kár, hogy elkerülhetetlen felbomlásával a középosztály kirostálta műveltséganyagából. Viszont modernizálva ugyanazt elfogadja más társadalmaktól. A balladák lélektani tanulságait, Arany ábrázolási készségét figyelve, méginkább sajnálhatjuk, hogy témáit nem regényekben dolgozta fel. De hát ez már így történt. Arany balladáit bármikor elővehetjük, és ezt köszönjük neki. A Himnusz és Szózat összehasnlító elemzése![]()
Amint már erre a bevezetőben utaltunk, Kölcsey himnuszt írt, aminek a szöveghű címe: "Hymnus, a’ Magyar nép zivataros századaiból" (Kézirat az Országos Széchényi Könyvtárban) Az óda imaszerkezetű, az ima mindig az intim szférába tartozik. Az alkatából fakadóan is túlzottan aggódó költő Isten áldását és védelmét kéri a magyar népre, majd emlékezteti a mindenhatót korábbi jótéteményeire: Hazát adott, amelyet népünk felvirágoztatott, és ez a föld értékekben gazdag (tokaji bor, alföldi búza). Népe pedig sikerrel védte meg a Habsburgokkal szemben is. ("’S nyögte Mátyás’ bús hadát/Bécsnek büszke vára.")Ez a versmondat merész üzenetet hordoz 1822/23 telén, amikor is szerveződőben volt a nemesi vármegyék Habsburgellenes harca. Ima azonban nincs bűntudat nélkül! Már a protestáns prédikátorok megfogalmazták azt a gondolatot, hogy a magyar nép bűnei miatt kénytelen elszenvednie az ország három részre szakadását, és az egyéb sorscsapásokat. Ugyancsak ők fogalmazták meg először, hogy vétkeink miatt Isten árvaságra kárhoztatott bennünket. Kölcsey fel is sorolja bűneinket, a sorscsapásokat. Az előbbiek közül legsúlyosabb volt a viszálykodásra való hajlamunk. "Hányszor támadt tenn fiad, Szép Hazám, kebledre;..."-írja, és ezt a keserű megállapítást már nekünk címezi. Mindezek következtében Magyarország a pusztulás szélére jutott. Azonban a kétségbeejtő helyzetben elhangzik egy kulcsfontosságú mondat, amelyet érdemes külön vizsgálat alá vetni. Egy lemondó indulatszó vezeti be (Az indulatszó pedig mindig spontán érzelemkitörés: "’S ah, szabadság virúl /A’ holtnak véréből, /Kínzó rabság könnye húll / Árvánk ’ hő szeméből." Mi ez, ha nem egy súlyos figyelmeztetés, hogy a dicső holtaktól vagy egy halott országtól nem várhatunk semmit, nekünk kell cselekednünk. Ilyen értelemben logikusan kapcsolódik a záró kerethez, amiben Isten szánalmát, feloldozását kéri. Majd megismételi az alapgondolatot. ("Hozz rá víg esztendőt, /Megbünhödte már e’ nép/A ’multat ’s jövendőt." Mivel Kölcsey aggódott a jövő miatt, kétségbe esésében fohászkodott Istenéhez, a protestáns prédikátorok szellemében. Ez azonban nem csupán a történelmi helyzetből fakadt, hanem elsősorban lelki alkatából. Teljesen más típus Vörösmarty Mihály. Szózata nemcsak szónoklat, hanem szavazat, vagyis állásfoglalás is a rendületlen hazaszeretet mellett. A hazát azért kell szeretnünk, mert ezen a földön értek el sikereket őseink, ide kötnek a múltban elért sikerek, ez a haza éltetőnk, azaz táplálónk. Vörösmarty liberális szellemű és romantikus érzelmű költőnk volt, s így nem meglepő alternatívákat állít fel. A nagy világon kívül csak a hazánk van, és ő a hazára szavaz. Azonban őt is, akárcsak Kölcseyt a jövő érdekli. Vörösmarty jelenképe illően rövid és katonás: "Megfogyva bár, de törve nem, /Él nemzet e hazán. "Ez a nemzet a szabadságért már annyi áldozatot hozott, hogy joggal kérhet a nagy világtól:"... éltet vagy halált! "Hogy az életben bízik, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a "jobb kor" eljövetelét három strófában bizonygatja, míg a nemzethalál képét csupán két strófában festi meg. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy az 1830-as években egy liberális szabadságharcos számára az élet vagy halál természetes alternatíva volt. Ezzel rá is tapintottunk a két költemény közötti lényegbevágó különbségére: Kölcsey a szabadságot mindenkinél jobban óhajtotta, de a kockázattól félti népét. Isten védő karja a fiókáit féltő nagy madár képét idézi bennem, aki máskor mint egy viharisten osztogatja csapásait, ezért szomjazunk szánalmára végül is. Vörösmarty amint már mondottuk nem ismer mást csak a szabadságért való küzdelmet, bármi áron is. Befejezésül a két óda összehasonlítását az alábbiakban összegezhetjük: Mindkét költő úgy érezte, hogy a szabadságért harcolnunk kell. Kölcsey a nagy pillanat előtt állt, és a jelenben érezte a nemzethalál vészes közelségét ("halálhörgés", "siralom"), Vörösmarty viszont benne volt a korszakalkotó folyamatban, és csupán mint egy romantikus alternatívát villantotta fel a nemzethalá képét, mint természetes lehetőséget a harcolók számára. Kölcseyben a magyar nép zivataros századait idézi fel a saját kora, és Istenhez fohászkodik, mert a zsarnokellenesség még születőben volt. Vörösmarty már a nagy világ ítélőszékéhez fordul fellebbezésével, hiszen tudatosult benne a népek sorsának összefüggése, ugyanakkor a nemzet az 1830-as évekelső felében visszanyerte önbecsülését is. Kölcsey lelkéből a hagyomány árad, gondolataiban, stílusában a magyar költészetből ismert elemek szövődnek versébe. (A bűn és bűnhődés gondolata, az elárvult ország képe, "tép" - "nép" rímpárok, előrímek.) Vörösmarty közelebb áll a kor divatjához, szervesen beillesztve azt a magyar költészetbe. (Skót balladaforma, romantikus alternatívák, alliterációk) Végezetül rámutatunk arra nem lényegtelen eltérésre, hogy Kölcsey cselekvésre késztet ugyan a helyzet dramatizálásával, de fél is a következményektől, mint egy a gyermekét túlzottan féltő jó atya. Vörösmarty viszont nem késztet a harcra, hanem lelkesít, őszintén feltárva a várhat következményeket. A két költeménnyel teljes nemzeti jelképrendszerünk. Berzsenyi DánielHervad már ligetünk, s díszei hullanak (Berzsenyi Dániel: Közelítő tél)
A niklai remete költői arca elégiái tükrében
![]() Batthyány Lajos grófra emlékezünkBatthyány Lajos németújvári gróf. Született Pozsony 1807.02.10.-én, meghalt Pest 1849.10.6.-án. Magyarország első alkotmányos miniszterelnöke.
![]() Barabás Miklós festménye (1840-es évek)
200 éve született Batthyány Lajos gróf. Igazi arisztokrata volt, aki testileg-lelkileg és szellemileg is készült arra, hogy státuszából eredően rárótt küldetésének eleget tehessen.
"Arra igyekezett, hogy az önállóság biztosítása mellett az országot az alkotmányosság talaján is megtartsa, nehogy az udvarnak ürügy kínálkozzék a nyílt beavatkozásra. Szeptember 28-án Lamberg meglincselése után újra lemondott és Bécsbe akart utazni, ahol hivatalosan is visszaadta megbízatását. Bécsből Vas vármegyei birtokaira vonult vissza, ahol Vidoss József seregében harcolt Teodorovic csapatai ellen, ahol októberben megsérült. Gyógyulása után visszaköltözött Budapestre, de továbbra is bízott abban, hogy meg tudnak állapodni az udvarral. 1849. jan. 8-án Windischgraetz Pesten elfogatta miután Budán, Pozsonyban, Laibachban, végül Olmützben is raboskodott. Az ellene indított felségárulási perben a bíróság, előbb néhány évi börtönre ítélte, mely ítéletet később Schwarzenberg nyomására halálra módosították és felajánlották számára a kegyelmet. Haynau 1849 október 5-én hirdette ki a kötél általi halálról szóló ítéletet. ...másnap golyóval kivégezték." Forrás:Batthyány Lajos Sorsa tipikus magyar sors: Ha egy igaz ügyért folytatott harcban a törvényes utat választja azért bukik el; ha pedig csak a lelkiismeretére hallgat, amiatt kell meghalnia. Pozsonyi csata![]() A hétmagyar és a kabarok népe 892-907 között kihasználva a Kárpát-medencében keletkezett hatalmi vákuumot: hont foglalt magának.
![]() ÁRPÁD vezér Braslauespurchi csata Gyermek Lajos keleti frank(német) király fővesztés terhe alatt kötelezte alattvalóit, hogy vonuljanak a magyarok ellen, és foglalják vissza a magyarok által birtokolt területeket. Idejében értesülhettek a német birodalmi sereg készülődéséről, mert a Duna mentén előrenyomuló ellenséget a nyugati határvidéken, a későbbi Pozsony (Braslauespurch) mellett méltóképpen fogadták. A háromnapos nagy csata (907. július 4-6.) az egész magyar történelem talán legjelentősebb győzelmét jelentette. Ez a harc garantálta végleg a magyar törzsszövetség Kárpát-medencei foglalását. Jellemző a siker mértékére, hogy az ütközetben életüket vesztették a német királyságot a gyermek IV. Lajos helyett kormányzó Luitpold bajor herceg és Theotmár salzburgi érsek, főkancellár is. (Bővebben lásd a Salzburgi Évkönyvekben!) A pozsonyi győzelem nem születhetett volna meg a kárpát-medencei népek összefogása nélkül. Eredményeképpen megalakult egy új ország/uruszág: Ungria néven.![]() Ónodi országgyűlésII. Rákóczi Ferenc ![]() Az ónodi országgyűlés
![]() ![]() Rákóczi államát jogilag az 1705-ös szécsényi országgyűlés alapozta meg. Erdéllyel való viszonyát külön szerződésben szabályozták. Belpolitikában a rendi konfedereció és a vallási tolerancia jellemzte, külpolitikában a jó békére törekedtek. Az országgyűlésnek felelős vezérlő fejedelem - a modern állam elveinek megfelelően - közigazgatási, gazdasági, honvédelmi centralizációra törekedett. Igyekezett igazságosabb közteherviselést bevezetni. Kár, hogy a kuruc állam elbukott, mert ez volt az utolsó lehetőségünk arra, hogy saját erőből, belső fejlődés eredményeképpen modernizálódjunk. Gyoma és a Körösök/Nagyítás a képre kattintva/
Néhány mondat Gyomáról Középkor A középkori Gyoma a Köröstól délre feküdt, a folyóba torkolló Sáros(Danca) ér mindkét partján. Templomát Mindenszentek tiszteletére avatták, és az első ismert birtokosai Gyomai Betlen(Bethlen, később iktári Bethlenek) fiai voltak. Újkor hajnala A 16. században hirtelen megnövekedett a népessége, de Gyula eleste(1566) után megpecsételődött a sorsa. Az újkorban A szatmári béke után református vallású,szabadmenetelű taksás jobbágyok és kisebb számban vagyontalan nemesek szállták meg. Egy monda szerint Bíró János északról érkezvén csapatával, a mai Révlapos felől, átkelt a Körösön, és a mai Holler előtti téren egy bodzafához kötötte ki a lovát. Megtetszett nekik a hely, és letelepedtek. Fejlődését annak köszönhette, hogy a falu körül tág teret nyerhettek az árutermelő állattartásra. A legelőkért állandó harcban álltak, ezért csúfolták őket karórágóknak. Települési arculata a 19. század első felében alakul ki: ólas-kertes vízparti mezővároska lett; nyílföldekkel(nyilasok). Fontosabb település részei: Mirhóhát, Fegyvernek, Németváros. 1828-ban már 68,9 lakosra jut egy iparos, s ezzel a megyei rangsorban a 2. helyen áll. 1830-ban vásártartási jogot kap, és több mint 40 évig mezővárosként működik. 1877-től szolgabírói(járási) székhely, van vasútállomása,postája, óvodája, iskolája, tanonciskolája. 1882-től működik a Kner család nyomdája. Cívis és dzsentroid társadalma modernizálódik. Az 1848-as szabadságharc idéjéből még bundás,ködmönös csapatnak mutatják be az angyalkúti csatában csákánnyal harcoló gyomaiakat. Féja Géza szerint már a városi divatot követik. 1882-ben Gyoma Endrőddel egyesülve 1889-ben kivívta a városi rangot. Nyomdája és turisztikai szolgáltatása jelentős. Az alábbi Értesítés, tele gépelési hibákkal, nagyon kedves emlékem. A Biblia éve
Vulgata
Károli Gáspár
Káldi György
aranyas-biblia 100 éve indult a NYUGAT című folyóirat 2009 A veszprémvölgyi apácák adománylevele – szórványemlék (az első lejegyzett magyar szavak idegen nyelvű szövegekbe ágyazódtak be). A legkorábbi hazai keletkezésű oklevél 1002 előttről, amely egyúttal a legelső magyar származású nyelvemlékünk is. I. István király görög nyelvű adománylevele egy Könyves Kálmán idején, 1109-ben készített átiratban maradt fenn. (Pereskedés következtében újították meg a birtokot adományozó oklevelet Könyves Kálmán utasítására.) A hártyalapon a görög szöveg másolata, alatta pedig latin nyelvű változata olvasható. Ezért a magyar szavak görög és latin változatban egyaránt megtalálhatók, ezenkívül a kb. 100 év különbséggel írt két szöveg tükrözi a nyelv változását is. Az oklevélben leginkább helynevek fordulnak elő magyarul, mint például »Veszprém«, de olvasható benne a »király« vagy a »Duna« szó is. A veszprémvölgyi apácák adománylevele
Kazinczy Ferenc
A "diktátor", ahogy Szerb Antal nevezte.
Bár a bajuszos magyarokat nem sikerült bajusztalanná ápolnia, a "fentebb stíl" se aratott sikert,
de a 19. században megújult a nyelvünk és Európaszerte divat lett a bajusz. Móricz Zsigmond Árvácska Radnóti Miklós Kortárs útlevelére 60 éve, hogy Magyarország sorstársaival együtt "elszakadt" a Nyugattól,
és a keleti baloldal uralma alá került. |