Frissítve:
2008-12-05
Az átállás
fázisai
I. Fázis
Az új megszokásának ideje. Az első fél év.
II. Fázis
Már nem ízlik, ami korábban ízlett. Egy év után.
III. Fázis
Már nem tudom megenni, amit korábban szerettem. Két év
után.
I. Fázis
Az első fázis, ahol minden csak rajtunk múlik. Az
elhatározás ideje. Ekkor az új ételek még nem igazán
ízlenek, könnyen elcsábulunk, főleg, ha környezetünk
is tesz érte. Ilyenkor még minden nehéznek tűnik.
Bizony nagyon fontos, hogy legalább szűk családunk
támogatását érezhessük. Együtt sokkal könnyebb lehet.
Próbáljuk meg meggyőzni kis családunkat az átállás
szükségességéről, s a közös átállásról. Haladjunk
lépésről-lépésre! Ha kell, eleinte kössünk
kompromisszumokat! Magunkkal legyünk szigorúbbak,
következetesebbek, de családtagjainkkal elnézőbbek.
Nem elmarni akarjuk őket, hanem átállítani.
Később maguk fogják elhagyni a korábban áhítottakat,
amikről úgy gondolták, hogy sosem fognak lemondani
róla.
Ilyenkor fontos, hogy ne hasonlítsuk össze az ízeket, ne
együnk (igyunk) egyszerre abból, amiről le akarunk
szokni, s amire rá akarunk szokni.
Sok esetben nem az ételeket kell "lecserélni", hanem az
elkészítés során az alapanyagok minőségét kell
megváltoztatnunk. Gyakori, hogy nem igazán ízlik, amire rá
akarunk szokni. Ez csak átmeneti állapot.
Vannak akik úgy vélik, hogy ne együnk tojást. Igen,
nagyüzemileg, tojóketrecben tartott, tojótápozott, s még
mit át nem élt, illetve átélt tyúkok tojását ne is.
Tartsunk magunk tyúkot, minél szabadabb körülmények között,
adjunk nekik természetes takarmányt (szemes kukoricát,
zöldet stb. ), vagy szerezzük be ilyen körülmények között
tartott állományból, lehetőleg személyesen is ismert
gazdától, vagy vegyünk bio tojást (minősített) .
Sőt, ha magunk tartunk tyúkokat gondoskodjunk róluk,
szeressük őket, biztosítsunk számukra minél
egészségesebb körülményeket. Járjunk utána természetes
igényeiknek, s körülményeinkhez igazodva biztosítsuk is
azokat. Minél változatosabb étrendet igyekezzünk
biztosítani számukra. Ha már korábban is tartottunk tyúkot,
állítsuk át őket is! Egészséges állomány tojása lesz
csak egészséges! Amit megeszik, az kerül be a tojásába is.
Ha kemikáliákkal, hormonokkal tömjük, az a tojásban is
megjelenik. De hozhattam volna számos más példát is.
Útmutató, mely mentén elindulhatunk.
1. Fogyasszunk minél természetesebb, jobb
minőségű, bio (minősített, vagy csak
vegyszermentes) ételeket, italokat.
2. Kerüljük a finomított élelmiszerek vásárlását,
elfogyasztását. Ilyen az étolaj, a margarin, a
kristálycukor, UTH tej, különböző pékáruk, de
sorolhatnám még.
3. Lehetőleg csak alapanyagokat vásároljunk, ne
félkész, kész ételeket.
4. A vásárolt élelmiszerek minél kevesebb adalékanyagot
tartalmazzanak, vagy egyáltalán ne.
5. Legyünk tisztába az adalékanyagok miben létével,
ismerjük őket, veszélyességüket, s kerüljük őket.
6. Készítsük el magunk, vagy családunk főző
tagja, amit elfogyasztunk.
7. Kerüljük a kifőzdék, gyorséttermek, vendéglátó
egységek kínálatát. Főleg, ha olcsóbban tudnak
főzni, mint mi. Nem tudhatjuk, mi kerül a tányérba, s
mi nem, de sok jót nem várhatunk.
8. Semmilyen üzletekben vásárolható húskészítményt
(szalámi, felvágott, virsli, sonka, szalonna, kolbász,
konzervek) ne fogyasszunk. A jelenleg az üzletek
kinálatában szereplő termékek mind több-kevesebb
adalékanyagot tartalmaznak, de nitrites pácsókat biztosan.
Ehhez az adalék csoport tartozó bármely adalékanyag az
ember számára méreg. Szervezetünkben nem bomlik le maradék
nélkül és ürül ki, hanem nitrozaminná alakul, ami
karcinogén (súlyosan rákkeltő) anyag, s csak
halmozódik, amig még életben vagyunk. Még bio
minősítésüt sem vásárolhatunk, mert ott is elfogadott
adalékanyagnak (sic!) számít, csak a kombinációjuk tilos, s
mennyiségi korlát van az EU biorendeletébe beépítve.
9. Ugyanígy kerüljük a tejet és a tejtermékeket. Az üzletek
kínálata itt is a homogénezett, s különböző mértékben
hőkezelt termékekre szorítkozik. A homogénezéssel úgy
alakítják át a tej szerkezetét, hogy zsírtartalma
akadálytalanul bejut a véráramunkba, pedig ott helye nincs,
sőt jelenléte káros. Inkább az első
időszakban egyáltalán ne fogyasszunk tejet és
tejtermékekt. Még bio minősítésüt sem, mert ami az
üzletekbe kerül, az is homogénezett. Csak a házi tej és
tejtermék fogyasztható, de azt szokni kell, s az átállást
nem biztos, hogy ezzel kell kezdeni.
10. A bolti kenyér és pékárú szintén kerülendő. Süssük
ezeket magunk.
II. Fázis
A második fázis, ahol minden egy kicsit könnyebb. Már
fellélegezhetünk, a nehezén túl vagyunk. Az elvonási
tünetek eltűnnek. Most már ne szokjunk vissza.
Számoljuk fel fokozatosan a magunkkal kötött
kompromisszumokat. Ez az útkeresés korszaka is. Számos új,
eddig ismeretlen alapanyagot próbálunk ki. Van amelyik
ízlik, de valamelyik nem. Különböző reform
jelzésű termék is megfordul a konyhánkban, bátran
kisérletezzünk. Nem baj, ha nem nyeri el minden
családtagunk tetszését, ne erőltessük rájuk, de ez a
mi kisérletező kedvünket ne vegye el. A számtalan
kipróbált ételből lehet, hogy csak pár marad meg, amit
később is rendszeresen készíteni fogunk. A zsákutca
recepteket nyugodtan tegyük félre, a fontos, hogy csak azt
együk meg, ami jól is esik.
Átállási konyhánkból, kamránkból kezdenek kifogyni a még
megtűrt alapanyagok, élelmiszerek. Sokmindenről
lemondtunk, mert a bolti kínálat számos esetben
adalékanyagokkal mérgezett. Talán már egy alapos, átgondolt
méregtelenítő kúrán is túlvagyunk. Ha nem, ideje egy
minél természetesebbet tartanunk. Ha elég időt szánunk
rá, meglepően pénztárcakímélő megoldásokara
lelhetünk. Még az is lehet, hogy a segítő növények szó
szerint a lábaink előtt hevernek saját udvarunkban, s
az áldott víz az égből hull ránk.
Elérkezett az idő, hogy megkeressük azokat az
élelmiszereket, amiket a későbbiekben fogyaztani
kívánunk. Ha tényleg a legjobbat akarjuk, rá kell jöjjünk,
hogy nincs könnyű dolgunk. Nem pénzkérdés. Rengeteg a
félreinformálás, megtévesztés. Ha valami túl sokba kerül,
vagy túl olcsó, legyünk gyanakvóak. Már hozzászoktunk ugyan
az apróbetük böngészéséhez, de most már a sorok között is
meg kell, hogy tanuljunk olvasni, összefüggéseket
felfedezni, s a fel nem tüntetettekből is
következtetést levonni.
Figyeljünk csak! Bár hivatalosan azt kötelező
feltüntetni, ami szerepel az összetételben, sok esetben a
hiány szerepel. Figyeljünk a megfogalmazásokra,
kategóriákra! Mit minek minősítenek. Ismerős?
Étkezési sav, tartósítószer, savanyúságszabályozó,
antioxidáns, már mondanák, hogy citromsav (emberi
fogyasztásra egyébként alkalmatlan ipari vízkőoldó a
80-as évekig), de tovább megyek. Hozzáadott vitamin,
aszkorbinsav, igen más néven C-vitamin. Ekkor többen
fellélegeznek, de ki kell őket ábrándítanom. Ez nem
azonos a gyümölcsökben, zöldségekben található antioxidáns
hatású C-vitaminnal. A képlete, vegyi összetétele még
csak-csak, de a molekula térbeli szerkezete eltér, s ez
bizony az emberi szervezet számára nem elhanyagolható
különbség. Génmanipulált baktériumokkal állítják elő
az élelmiszeripar kívánta mennyiségben, Ha valaha is azt
gondoltuk, hogy növényekbő vonják ki, tévedtünk. De
nem szerepel a címkén a génmanipuláció. Nem is kell, csak a
benne lévőkre vonatkozik, a gyártási eljárás során
alkalmazottakra nem. Csak a baktérium génmanipulált, az
pedig nem kerül bele az élelmiszerekbe. A génmanipuláció
hatása feltérképezhetetlen, de sok jót nem remélek.
Ráadásul csak bizonyos mennyiségi korlát (százalékos
részarány) felett kell feltüntetni az összetevőket.
Sok szójatermelő országban génmanipuált szóját
termelnek, s az azokból előállított élelmiszerek
(félkésztermékek) kerülnek bele az emberi és az állati
fogyasztásra szánt termékekbe is. Ezt nem szokták
feltüntetni. Viszont, főleg a reform jelzővel
ellátott termékek esetében külön feltüntetésre kerül, hogy
GMO mentes szóját tartalmaz. Pedig ennek kellene
természetesnek lennie, s a GMO szennyzettséget kellene
feltüntetni. Tudatos vásárlóként nekünk kell résen lennünk.
Már nem elég az E betüre figyelni. Hol vásárolhatunk? Nehéz
kérdés. Keressünk bio piacokat, termelőket, s amit
tudunk, termeljük magunk.
De ne hátráljunk meg!
Bizony elkezdünk magunk kenyeret sütni (még gép
segítségével), tésztát gyúrni, pl. levesbe,
péksüteményeket, édességeket készíteni, fagyit, pudingot
keverünk, tejtermékeket készítünk házi tejből és még
folytathatnám a sort. Úgy hangzik, mint ami sok időt
igényel, ami igaz is, de ha életünket átszervezzük, bizony
rájövünk, hogy korábbi életvitelünk sokkal több
időnket és pénzünket emésztette fel. Az átállás
nemcsak a konyhánkra vonatkozott. Hamarosan elérünk a
harmadik fázisba. Egyre többen kezdenek úgy élni, mint mi,
vagy egyre többen vonják kétségbe értelmi képességeinket.
Mindkettő jó jel. Jó úton haladunk.
III. Fázis
A harmadik fázis, ahol mindennap megküzdünk a napi
betevő falatunkért. Miért is? Mert már nem tudjuk
megenni, amit korábban szerettünk, megettünk,
eltűrtünk. A léc olyan magasra került, amit a
tömegesen elérhető élelmiszerek meg sem közelíthetnek.
Ugye van már saját kertünk, ahol egyre több mindent magunk
termelünk, esetleg kisebb állatállományunk, pár baromfi
kezdetnek. Befőzési szezonban csak úgy ízzik a
levegő a konyhánkban. _Nemcsak a tartósító szereket
száműzzük, de a túlzott energiafelhasználást is. Így
csak minimálisan fagyasztunk, mert az hely és energia
igényes. Viszont előnyben részesítjük az aszalást,
mert az helytakarékos, és energiát is viszonylag keveset
fogyaszt, még akkor is, ha aszaló berendezést használunk.
Hiszen az aszaló, csak mikor aszalunk, akkor fogyaszt
energiát, a fagyasztó viszont folyamatosan, míg üzemel.
Élvezzük az ízeket, az új életünket, s már nem értjük,
korábban az a sok szemetet, hogy tudtuk elfogyasztani.
Hallgatunk szervezetünkre, hogy mikor mire van szüksége,
mit kíván. Nem vágyak, melyen keresztül irányítani
szándékoznak mindannyiunkat. Vásárolj! Ismerős? Ugye
már csak távoli kép, melyet csak most ismerünk fel, mikor
hatása alatt voltunk fel sem merült bennünk.
Nemcsak a magunkhoz vett táplálék minősége változott
meg, de táplálkozási szokásaink, preferenciáink is. Ne
csodálkozzunk, ha azt vesszük észre, hogy nem az éppen
aktuális "egészséges táplálkozás" irányelvei szerint
étkezünk. Itt a Kárpát-medencében a hagyományos, s nem az
annak tartott, s elitélt, magyar konyha, illetve
nemzetiségi konyhák felelnek meg számunkra leginkább.
Keressük meg gyökereinket! Emlékezzünk nagyanyáink,
dédanyáink főztjére! Emlékezzünk, érezzük az illatokat
orrunkban, ízeket a szánkban! Emlékezzünk, hogy mit és
hogyan ettünk gyerkkorunkban! Ugye csak úgy túrtuk kezünket
a búza, kukorica halmokba, s ettünk is belőle. A sok
kemény mag csakúgy ropogott a fogunk alatt. Mi mit adunk át
gyermekeinknek? Gondolkodjunk és cselekedjünk!
Sosem késő!