Néhány gondolat előzetesen
Ha a kedves olvasó az átállás
fázisait megtekintette, még maradhatnak benne kérdések,
hogy pontosan mi is vezetett a szakácskönyv íráshoz, ez
ugyanis több mint receptgyűjtemény.
Egyrészt a számtalan, magát kizárólagosan egészségesnek
kikiáltó táplálkozási irányzat, a maga megváltó
szabályrendszerével, amik sok esetben részben, vagy
egészben egymásnak ellent is mondanak.
Én ezekben a legfőbb problémának a szemellenzős
látásmódot tartom, annak ellenére, hogy igazságokat ( is )
megfogalmaznak. De pont a szemellenző miatt ezek
bizony csak részigazságok, bizonyos cél mentén rendezettek,
s nem egy élő, egész embert, sőt családot
tekintenek kiinduló pontjuknak.
Egy embernek nem lehet csak a szívét védeni, s az egész
táplálkozást annak alárendelni!
Másrészt ezek a táplálkozási irányzatok statikusak. Leírják
a maguk elveit, receptgyűjteményeket is mellékelnek,
de nem veszik figyelembe, hogy A-ból B-be jutás egy
folyamat. Leginkább említésre sem kerül, csak talán az,
hogy az olvasójuk jelenlegi életvitele, ha az ő
általuk hirdetettől eltér, akkor bizony súlyos
veszélynek teszi ki magát.
Akkor ez a kis könyv lenne a megváltás?
Nem!
Mindenkinek magát kell megváltania! Én teljes egészében az
olvasóra helyezem át a felelősséget. Nem mondom meg
neki, hogy számára, családja számára mi a megoldás.
Mindenkit bátorítok, hogy hallgasson az ösztöneire,
megérzéseire. Mi jó neki, mitől érzi jól magát (
tartósan ) , mit kíván épp enni. Nem mire vágyik, az más. A
vágyat mások keltik reklámokkal, a bolti polcrendezéssel, s
más kifinomult eszközökkel. A vágy működése szerint
mindig egy külső tényező keltette hatás. Szemben
a most ezt kívánommal.
Ugyanis a kívánás belülről fakad, belőlünk.
Testünk jelzése, hogy milyen tápanyag bevitelére van most
szüksége, amit a kívánt étel tartalmaz is. Sőt az
ételek komplex egységek, s nemcsak némi kalória, fehérje,
zsír, ásványi anyag, vitamin stb. Mint komplex egységre van
szüksége a szervezetünknek is, amikor megkívánjuk.
Ismerős?
Úgy ennék egy fokhagymás pirítóst!
Mézes-lekváros kenyeret akarok! ( Nem szeretnék! Az olyan
puha, bizonytalan, sérült, rosszul beidegződőtt,
szándékosan rombolt személyiségű hozzállás. )
Csak édesanyám tyúkhúslevese gyógyíthat meg! ( Meg is fog,
ha azt hisszük. A hit a bizonyosság, ami nem kér
bizonyítékokat, mégis megáll, mint a sziklára épített ház.
Belőled fakad. )
Itt említhető meg a gyermekkori beidegződések
szerepe is, ahol bizonyos ételekhez nemcsak
összetéveszthetetlen ízkombináció, hanem életérzés is
tartozik. Emlékszünk az ízekre, a környezetre,
családtagjainkra, bizonyos eseményekre.
De sajnos egy ideje már rombolják a hagyományos
családmodellt. Ezzel a családi ebédek az otthon főzés
is háttérbe szorul, márpedig akkor, gyermekeinket kizárjuk
ezeknek az emlékeknek még a lehetőségéből is. A
menza nem pótolhatja a családi ebédet, s a konyhásnéni a
családot, bármilyen kedves is legyen. Hány éves lehet az a
korosztály, amelyet ettől megfosztottak már?
Ugye, hogy sokkal nehezebb valamit megteremteni, mint
folytatni!
De
hogyan is használjuk a könyvet?
Olvasgassuk, akár többször is.
A fázisok s a hozzájuk csoportosított receptek alapján
tájoljuk be magunkat, s családunkat.
Még soha, vagy csak ritkán fogyasztottunk
teljeskiőrlésűnek mondott bolti péksüteményeket?
Csak bolti tejtermékeket fogyasztottunk eddig. Elhittük,
hogy a házi tej káros, a nem tudjuk mire? I. fázis
Van otthon bio, vagy nem bio teljeskiőrlésű
lisztünk, búza vagy rozs? Műzliként gabonapolyhet, s
nem cukrozott, dobozos, puffasztott reggeliző
pelyheket is fogyasztunk? Már sütöttünk otthon kenyeret?
Már kóstoltunk házi tejet, tejterméket, esetleg sajtokat?
II. fázis
Teljeskiőrlésű lisztekből a fehérrel
felesben sütünk kenyeret, süteményeket. Már vitatjuk a
margarin, az olaj nagyszerűségét. Kételkedünk a
koleszterin és egyéb mizériákban. Kezdünk egyre több házi
terméket megkóstolni, egyet-egyet fogyasztunk is
rendszeresen. Fontolgatjuk a kertészkedést, vagy már bele
is vágtunk, vagy mindig is volt, de most már tudatosabban
tesszük azt. III. fázis
Itt a fázis megjelölések szintén dinamikusan, azaz a
következő állomást takarják.
Ha jobban tetszik, akkor az I fázis, valójában a 0-tól I-be
jutást jelenti, a II. fázis I-ből II-be, a III. fázis
II-ből III-ba.
Természetesen ezek csak körvonalak, mert az egyes emberre a
katagóriák ugyan ráhúzhatók, de részleteiben lehetnek
eltérések, átfedések.
A tájolás után csak a kategóriánk receptjei alapján
főzzünk?
Nem!
Mivel a fázisok meghatározásánál is kiemelésre került, hogy
mikor mi ízlik, s mi nem, csak ez igazolódhat be.
Ez nem azt jelenti, hogy az első fázisbeli nem süthet
teljeskiőrlésű termelői tönkölybúza
lisztből tisztán kenyeret. S azt sem, hogy nem találja
érdekesnek, vagy akár finomnak is, főleg, ha úgy is
áll hozzá, hogy finom lesz. De nem fog tudni
belőlőle jóízűen megenni egy bundás, vagy
lekváros kenyeret, vagy mézes vajasat, s halászléhez, vagy
pörkölthöz sem fogja tudni jóízűen megenni akkor még.
Senki se kínozza se sajátmagát, se családját!
Az átálláshoz idő kell! Az új ízeket meg kell
szoknunk, nem szabad összehasonlítanunk, s nem szabad
erőltetnünk sem, se magunk, sem a családunk, s
főleg nem kamasz gyermekeink esetében.
Csak ezek a receptek, ételek jók?
Nem!
Halgassunk megérzéseinkre, vegyük elő a régi családi
recepteket, s újítsuk fel, vagy éppen főzzük úgy meg,
de akkor mi is a "bio" kertünkből, tyúkolunkból stb.
főzzünk!
Saját ízlésünk alapján főzzünk, ugyanis ezek a
receptek a saját és családom ízlését tükrözik.
Természetesen ettől eltérően is főzhetünk,
de a mi ízlésünk szerint, s nem a divatok után rohanva.
Emlékezzünk! Főzzünk intuitíve!
S ha kenyérsütésre adjuk a fejünket, amit remélek, akár
géppel, akár anélkül, válasszuk a nekünk ízlő recept
alapján készült kenyeret!
De egyre inkább részesítsük előnyben a megbízható (
számunkra az ) beszerzési forrású alapanyagokat a
bizonytalan boltival szemben!
Ehhez csak egy gondolat, ha a minőséget garantálni
kell, s létező/nem létező szakemberek
bizonygatják azt, akkor az nincs is. Ismerős? Az
öndicséret büdös. Olvasgassuk csak a termékek címkéit! Mit
össze nem tudnak hordani a reklámszakemberek!
Remélem ez senkinek sem feküdte meg a gyomrát!
Sosem késő átállni, s ha a 0. fázisban van, nem fog
tőle azonnal megbetegedni és meghallni. Ha valamely
irányzat követője, akkor vizsgálja felül az
alkalmazottakat, s amivel kapcsolatban kétségei vannak,
azokat lépje át! Ha komolynak mondott betegségben szenved,
forduljon segítségért, ahhoz akiben feltétel nélkül
megbízik, ha nincs ilyen, akkor találja meg ( keresni nem
elég ) ! Ha jobban tetszik hívja meg, teremtse meg magának
azt a segítséget, s találkozni fog vele, az élet elrendezi
azt a találkozót.
Nem könnyű? Senki nem igérte, hogy az lesz!
Érdemes Madáchhoz fordulni életvezetési tanácsért, s
elolvasni az Ember tragédiáját. Nem csak az utolsó sorokat:
"Ember küzdj, és bízva bízzál!" , hanem az egészet.
Szorosan be kell tartani a receptek leírásait?
Nem!
Akár azt is megtehetjük, hogy teljesen a bolti, nem bio
kínálatból vásárolunk például lisztet, kristálycukrot,
étolajat stb. Ezekkel is elkészíthetők a receptek,
csak akkor nem beszélhetünk átállásról. Ha ezekről az
alapanyagokról akarunk átállni, akkor célszerű a
receptek által előírt hozzávalókhoz, amennyire csak
módunkban áll, ragaszkodni.
Ez élkészült ételek a teljesen hagyományos alapanyagokból
is ízleni fognak, főleg, ha azokhoz vagyunk
hozzászokva.
De én bíztatok mindenkit, hogy próbálja ki a számára új
alapanyagokat is, s változzon, változtasson!
S bár utolsó helyre szorult a konyhakert - s még kevés
benne a tartalom - , bízom benne, hogy az is megragadja az
olvasót, s elindítja, vagy tovább vezeti az olvasót.
Honnan szerezzük be az alapanyagokat?
Például termeljünk meg mindent.
Nem megy?
Akkor annyit, amennyit sikerül, a többit a
környékünkről szerezzük be megbízható forrásból.
Így is nehéz? Még mindig üres a kosarunk?
Igyekezzünk, de addig se haljunk éhen!
Legyünk tudatos vásárlók!
Kerüljük a hiper-szuper áruházakat! Nézzünk körül a piacon,
bio piacon, bio-reform stb. boltokban, esetleg az
interneten :)
Az átállás az eddigi beszerzési forrásainkat is gyökeresen
megváltoztathatja.
Ne gondoljuk, hogy sokkal drágább lesz, sőt!
A tudatos vásárló, kevesebbet, minőséget vásárol, s
hiába drágább egy-egy áru, a havi kiadások bizony csökkenni
fognak, főleg, ha tényleg elkerüljük a
hiper-szupereket, ahol a mindenféle kedvezményes
vásárlásnak kitéve bizony sokat el lehet költeni. Tegyen
próbát!
( Ha úgy érzi, személyes tanácsra van szüksége, e-mailen
megtalál. )