Az interneten fellelhető kisfilmek közül talán a legjobban megcsinált filmet készítette el a Zöldpók a kispesti kertről. Az viszont meglepett, hogy mennyire kopárnak tűnik a kert, a mai állapotokhoz képest, hogy mennyire messze járunk már a forgatás időpontjától. A filmet április-májusban készítették, azóta a kert nagyon elszabadult, szinte kifolyik a sok növény az ágyásokból, számos termény már beérett, kezdenek kialakulni rutinok, kezd a kert „állandósulni”.

Az elmúlt hónapok a kertalapítás, az építés, az ültetés, a palántanevelés és közösségépülés izgalmában teltek, és persze kikristályosodott néhány tapasztalat, amelyeket a következő kerteknél érdemes lesz szem előtt tartani. Ilyen tapasztalat az, hogy a közösségépítés sokkal lassabb folyamat, mint a növények növekedése. Mindenképpen működő közösség a kispesti kerttagok közössége, de sok még a szervezetlenség, néha vannak nézeteltérések. Persze ezek természetes folyamatok, az lenne furcsa, ha nem így történne, ami viszont pozitív, hogy mindezeket a vitáinkat, keretek között, a kéthetente megtartott kerttalálkozókon tudjuk megbeszélni. Biztos, hogy lesznek még viták, esetleg egyet nem értések, tudatában kell lenni, hogy ezek természetes folyamatok, ráadásul nagyon fiatal még a kert, a kialakulás időszakát éljük, az pedig ilyen.

Másik tapasztalat a kertvezetés fontossága. Túl sok feladatot, túl sok véleménykülönbséget ad a kert ahhoz, hogy működtetni lehetne megbeszélések, közös döntések metódussal, ráadásul a végrehajtásba már sokkal kevesebb a lelkesedés. Egyre nagyobb igény mutatkozik a kertvezetés – kertvezető pontosabb definiálására, a feladatok jobb szervezésére, egy erősebb vezetésre. Azt hiszem, hogy az lehet az oka, hogy mintakert vagyunk, ez az első év, most kísérletezzük ki a működést, egyáltalán nincs könnyű a dolgunk. Valószínűleg a közösségi kertnek is van egy életciklusa, most a „baby age”, a csecsemőkorban járunk, nem várható el a kerttől és a közösségtől, hogy minden elemében tökéletesen működjön. A csecsemőkor lehet az oka annak, hogy a közösség egy része erősebb vezetést látna szívesen.
Érdekes a virtuális tér és a kert viszonya. Határozott érzésem, hogy a kert belső levelezése túlhasznált, érdemes lenne moderálni. Elképesztő mennyiségű információ, hozzászólás, néha viták vannak az e-mail csoportban, a mennyiség miatt néha, néhány információ elsikkad. A valós megbeszélések, a kerttalálkozók sokkal produktívabbak, sokkal jobb hangulatúak és tartalmasabbak. Alap tapasztalat, hogy a virtuális csevegés, a virtuális közösségi élet nem pótol semmit a való világból, elengedhetetlenek a személyes – közösségi találkozók. A virtualitás nem old meg semmit, nem valóságos, súlytalan. A rendszeres időközönként megtartott kerttalálkozók alapintézménye a működő városi kertnek.

Érdekes az eredmények megítélése. Sok maximalizmust látok, ami nagyon szép és jó, viszont túl fiatal a kert ahhoz, hogy minden tökéletes legyen, nem is az. Jobban belegondolva a kert most három hónapos, ezt kell szem előtt tartani, jövő ilyenkor más sokkal profibb lesz, sokkal egyszerűbben fognak működni a most kialakuló rutinok. Függetlenül attól, hogy személy szerint miként ítéljük meg a kertet, a közösséget, a működést, a kép, amit mutatunk, egy minőségi kert képe, egy működő közösség benyomását adja. Jó a kert, nem tökéletes, de elég jó. Ahhoz képest, hogy mennyire az elején járunk, mindenképpen sikeres, túlélő típusú kert.