Tartósnak ígérkezik a lehűlés… Bár a vénasszonyok nyara, mintha kimaradt volna… Viszont színesednek a  falevelek, és igazán szép zöld lett a fű a kertben, tarkák a virágok, és burjánzik az is, ami eddig csak meglapult, csendesen. Mintha még ki szeretné magából adni a maradék energiákat a növények. Persze lassan rendezni is kell majd egy őszi-rendbetétellel a kertet, de élvezni mindig lehet az általa adott örömöket.

És! Egy utcai szemeteskosárral lettünk gazdagabbak! Így mostmár aki Felénk jár és lenne mit kidobnia, meg is teheti a kert melli sétánynál lévő padok közt kihelyezett kukáknál. Köszönjük!

Persze hű barátaink a csigák ismét beköszöntek, de reméljük csak átutazóban vannak! Bogárkezelésben még utánajárunk pár dolognak és jövőre felvesszük a kesztyűt, újabb irányból megközelítve a kártevő-írtást, bio-módon.

Közeleg a Mihály-napi búcsú is, és kívánjuk, hogy az újraéledt paprikákat, fűszernövényeinkből készült sajátkezű alkotásainkat sokan tudják szemügyre venni, élvezni és kipróbálni receptjeinket. Vigadjunk együtt, örüljünk az ősznek is!

Itt van az ősz, ismét. Kezd színesedni a környék, falevelekben.

Kicsit már hűvösebb is van, és ez nemcsak a hőfokon látszódik, hanem, hogy kevesebbszer megyünk le és kevesebbet tudunk összefutni a csapattal. Sajnos! Olyan jó volt a nagy melegben „üddögélni” a kerti padokon és nagyot szusszanva beszélgetni egy jót… De persze nincs semmi veszve, hiszen bőven lesz alkalom, hogy összefussunk. Vagy ha nem, csinálunk magunknak.

Most leginkább a kártevők elleni védekezés az, amit szem előtt kell tartanunk. Így a múltkori-szokásos kertgyűlésen erről is volt egy jó kis előadás, ismertető. Felkészülünk, pontosabban, előre a következő szezon miatt, hogy több növényünk legyen, mint kártevőink.

Szóval szép színes ősz, reméljük még tartogatsz kellemes meglepetéseket mindenkinek!

Esténként kitelepülünk a kertbe, locsolni, kicsit beszélgetni egymással. Na, olyankor tényleg szép számban szoktunk lent lenni, mert először csak egyikünk érkezik, aztán szép sorjában lassanként mindenki ott lesz.

Mostanában már egyre többször csal ki minket a jó idő, és bizony nem egyszer van olyan – sőt, szinte már naponta! – hogy egyikünk egy tál gyümölccsel vagy épp frissen sütött süteménnyel, aprósággal tér be és kínálgatja a többieket. Így szépen lassan hozzászoktunk, hogy bizony nem is olyan rossz a kötelező dolgok mellett, után kicsit tovább ott maradni, beszélgetni egy jót, nevetni és közben jókat falatozni a szabad ég alatt, a jó levegőn.

Úgyhogy néha bizony fogjuk magunkat és spontán „vacsorázást” tartunk, csak úgy, batyus módra. Vagyis, aki, amit hoz, azt falatozza alapon. Jó, nincsenek szilárd keretek, tehát lehet egymásét kóstolni, sőt kötelező!

Ez a jó a kertben! A zöldségeken kívül. Az, hogy összejöhetünk, az, hogy együtt lehetünk, hogy közös élményeink az alapok és arra építkezhetünk, barátságokat.

Napbarnított színek, érett gyümölcsök, erőtől duzzadó zöldségek…. És hőség, szárazság – minden mennyiségben. Valahogy így lehetne jellemezni a mostani időjárást. Nyár van, meleg, és szeretjük is, bizonyos mértékig.

Elkélne pár csepp eső, ha másért nem a növények miatt…Igazán szeretnének már egy nagyot zuhanyozni, így naponta tartjuk Bennük a lelket, öntözzük őket. Persze olyan, mintha nem is tennénk, mert amit fél órája már meglocsoltunk, holt száraz…

Várnunk kell még a hűvösebbre, addig magunkra is vigyázzunk, igyunk sokat, délidőben hűsöljünk, és csakis estefelé térjük a kertbe, egy kis jó levegőre, locsolni és beszélgetni.

Panelbetyárok lazításban…

A nagy olvasztó hőség után újra frissül az idő, is. Mert nem egyszerű ám a 37 fokban büszke-kitartó kertésznek lenni! Mégis ugyanannyian voltunk lent a nap végén jó gazdaként, mint bármikor más időben is szoktunk.

Sőt! A Városünnepen – ami nagyon jól sikerült, és egyben köszönjük a sok kedves véleményt és bíztatást is a járókelők részéről – szóval ott született meg, hogy tartsunk ismét egy bográcsolós – sütögetős – lazítós napot.

Meg is volt, 23.-án vasárnap délután. Összejöttünk, rotyogott is a gulyásleves a tűz fölött, a háttérben pedig pörögtek a  szalonnák a nyársakon…közben halk-hangosabb beszélgetések, nagy kacajok, néha pár csepp eső is, és el-eltűnő kiskertészek, akik mindig kiszúrtak egy-két kihúzásra váró gyomot, vagy épp felkötöztek valamit, ami szúrta a szemüket. Szóval a munka és a kikapcsolódás kezd eggyé válni. Lazítunk, de ha épp látunk valamit, nem ijedünk meg tőle!

Jó kis csapat, öröm rájuk nézni! Aki átérezné, nézzen csak be Hozzánk bármikor!

 …ám az elmúlt hónapokban bőven kaptunk belőle, és kezdünk ismét burjánzó zöld lenni. Nyújtózkodnak a palánták, készülnek a bab és uborka karói, és tervezgetjük mit lehetne még… Már voltak olyanok is közöttünk, hogy learathatták az első terméseiket, szép újhagymákat, bő salátákat, egészséges fűszernövényeket, és vannak, akik még most kezdenek bele igazán. Új tagokkal is bővültünk, akik legalább olyan lelkesek, mint Mi régi „panelbetyárok”, új kiskertészek.

Folytatás →

Május 10-én volt egy éves a kertünk! Isten éltesse a Zöld-szigetet! Az elmúlt időszak alatt egy nagyszerű és sokszínű csapat alakult, sok közös programmal, zöld-dolgokkal. Mindig teszünk-veszünk, mindig van valaki, aki ás vagy nyír, vagy ültet, vagy épp szalonnát süt, mert ugye munka után édes a pihenés is! Mindenki másban jó, mindenki valamiben. Sokszor nézünk le a kiskertünkbe, jókat beszélgetünk, és ápoljuk-szépítjük, közös erővel.

Ahogy beköszöntött a jóidő egyre többen és többet vagyunk ott. Az ismételt bő termések reményében már javában elültettünk mindent, és locsoljuk, gazoljuk a már meglévőt.

…végre igazi növény- és …kertbarát tavasz-nyár van!
Az elő-elő tűnő kártevők is megnyugszanak lassan, egyre kevesebb az esti invázió is.
Olyan jó látni, hogy akármikor is nézünk le a kiskertbe, mindig van, vannak ott a többiek közül páran, összeverődve, épp tanácskozva, mit hova kéne, vagy épp juj, ezt nézzétek…ez is kinőtt már…. és ezek meg… hogy megindultak!
Nem is beszélve, hogy mindig cserélnek gazdát a növények. Ki ezt ad, ki pedig azt a másiknak. Kinek mije van, vagy épp kinek miből többje.
Már nagyon várjuk a paradicsomos időket, mikor falhatjuk kilószámra a bő és friss termést, akár rögtön a karókról…