Angyalvér?

Szoktam furákat álmodni, de ez überelte mind, ez a mai.
Fröccsöztünk Gáboréknál, aztán ott is aludtam, mert a fröccsözés hosszú, és fáradalmas munka. Még a Rock Inn-be is lenéztünk, de már csak egy sörre futotta, elég késő volt, fáradtak is voltunk. Aztán valami kaját ütöttünk össze, és rövidesen szunyálni indultunk.
Már hajnal volt, pirkadt, mikor először felkeltem, és ezután sikerült álmodnom ezt a, hm, valamit. Mindig ilyenkor álmodom azokat az álmokat, amik igazán felkavaróak, és emlékszem is rájuk. Egy teljesen ismeretlen barlangszerűségben bóklásztam, és találtam egy lányt, akit már láttam vagy kétszer a nyíregyházi éjszakában. Attraktív, fiatal lányka, az a típus, aki vonzza a tekinteteket, olyan központi személyiség, akarva, akaratlan. Fiatalka, de valljuk be, gyönyörű teremtés, igazán egzotikus alkata, arca van.
Szóval megtaláltam, ücsörgött, és valami iszonyat mély szomorúság sugárzott belőle, mert az álmokban lehet ilyeneket érezni, nem csak a valódi érzékszervek működnek. Nem is ücsörgött, gubbasztott inkább, a térdeit átkarolva szorította magához a lábát. Nem is szóltunk egy szót sem, csak elindult valamerre, én meg mentem utána, mindenféle szűk járatokon keresztül, mígnem valahol ismét megállapodtunk, megöleltük egymást, volt valami nagyon erős szimpátia köztünk, ez is csak úgy érezhetően, meg szeretet. Aztán csókolózni kezdtünk, eltoltam magamtól, láttam, vérezni kezd az arca, és ahogy tovább csókolóztunk, rám is folyt a vére, az én arcom is olyan lett. Mire ezen túltettem magam, éreztem, ahogy a hátamon, mint ahogy a lepkék a bábból kibújnak, nőtt két szárnyam. Gondoltam is magamban, ezek rendes angyalszárnyak, most akkor én angyal lettem, úgy néz ki.
Aztán még arra gondoltam, hogy ez olyan gyönyörű volt, hogy el kell kérnem a számát, és találkozunk még, de nem bírtam megszólalni. Éreztem, ahogy felkelek, és végetér az álom.
Nem tudom, csodálos volt az egész, annyira mélyen szomorú, és tragikus, de mégis szép. Nem szoktam se fantasyt olvasni, semmi közöm ehhez az angyalosdihoz, nem tudom honnan jött ez nekem. Nekem, mert az én elmém olvasta fel ezt a mesét. Giccses, de átélve katarktikus volt. Átélve, mert teljesen valós volt.
Mostanában utálok felkelni, álmodni jobb.