Elegem

Elegem van mindenből. Lehet rajtam keresztül sávot váltani, nem fogok dudálni, tízméteres gumicsíkot sem fogok húzni. Gyere, lejátszuk, ki marad a sávban.
Elegem van abból is, ha nem lehet közlekedni a folyosókon, mert a legforgalmasabb helyeken áll meg a marha, és bámul, ha kérem, nem húzodik kicsit sem félre. Megyek, félreáll, vagy nem, mindegy, megyek.
Elegem van ebből a rohadt megfázásból is, még csak három napja tart, de már elegem van, igen. Lógnom is kellet miatta, lehet pótolni, meg jegyzet után rohangászni.
Elegem van a szakadozó netből is, amitől nem lehet normálsian két szót váltani, mert vagy nem jön válasz, vagy nem megy el, amit mondok.
Elegem van ebbol a kuplerájból is itt körülöttem, de nem fogom megszüntetni, ez már elvi kérdés.
Elegem van a kerítésből is, nem fogom lefesteni, úgy marad, ahogy van. Úgyse jön ide senki, hogy lássa a belső oldalát. Kívülről szép, belülről rohasztja a víz, mint eddig.
Elegem van, nem leszek udvarias, nem köszönök, mert nem kapom vissza, nem kérek, és nem adok, felnyomom a fényszórót, mert nekem is felnyomják, nem leszek Don Quijote, TahoságSzélmalom-harcos. Leszek én is tahó, törtetek, betartok, nyomulok.
Najó, talán mégsem.
De azért még elegem van. Nagyon.