Szójjábe?! 
Szóval, voltunk ilyen haditechnikai kis rendezvényen, itt volt két kilométerrel odébb, az ipari parkban. Hótmásnaposan el kellett menni, kilencszáz volt a beugró, valami hihetetlen vérszegény kis összejövetel volt, de mégis megérte, mert jól szórakoztunk, és még nem voltunk nagyobb fesztiválon, tehát tudtuk értékelni.
A dagonyázós, lánctalpas vízibalett elmaradt, mert az összes kétéltű járműnek sekély volt a hajócsavarhoz, és túl mély a lánctalphoz a kis szélfútta sárgödör, ami ott volt. Azért a kepesztésük is látványos volt, behuppantak, majd egy másik gép meg kihúzta a megfeneklett hősöket.
Volt egy T55 “alváz”, valami hídverő alkalmatosságnak mondta a Sofőr Úr, aki még egy ingyen kört is vitt bennünket, ha már ott napoztunk a vason. V12-es dízelszörny, dübörgő, de selymes, tiszta, karcmentes hangú erőforrás hajtotta. Indításkor néhány másodperc finom szervóhang(??) majd nagy robajjal, azt mondja, RRRö-ö-ö-ö-FFF, majd valami óriási ventillátor szerűségek is beindulnak, gázállástól függően. Gondolom a motort lélegeztetik, hűtik. Annyi levegőt beszop egy ilyen, mint én egy év alatt.
TechGeek-ként teljesen vigyorognom kellett, de mint a vadalma.
Vuááááh, de veszettül megy! Nem ugrik, csak felbömböl, és tol mint a bivaly, olyan dinamikával mozog a szántásban, mezőn, hogy az embernek tudatosítania kell, hogy kábé húsz tonna mozdul alatta. (Tudom, a T55 36 tonna, de ez csak egy “alváz-szerűség”, kevesebb kell legyen.)
Mindezt olyan kényelmesen, lágyan ringatózva, hogy a személyautók elbújhatnak.
Okádja a dízelkormot, veri fel a gazt a képedbe, 30-40 körül repeszt a szántásban. Huhhú, de nagy volt, ejj.
Volt egy másik járműben ugyanilyen V12, mint ebben, tök úgy néz ki, mint a lambókban, csak iszonyat nagy. 520 brit bányaló, 38.8 liter, gázolajat eszik, és füstöt okád. Titkon imádom a füstökádó dízeleket, persze, csak ha nem a kinyomott szeme miatt, hanem a bemenő rengeteg gázolaj miatt okád. Egészséges, szürkésbarna ködöt, nem kék motorolajfüstöt. Az már csúnya.
Voltak ilyen árusok is, hetvenezerekért árultak mindenféle remek puskát, hát, ennyiért már szerintem élőt lehet kapni Szergejtől, kint a KGST piacon. Szegények, odaálltunk hárman, és végigcsattogtattuk az összes portékájukat. A leggyengébb felhozatala pont a Toborzóknak volt, gyak feliratú AMD, Dragunov, meg minden csoda, ami rendszeres a Magyar Honvédségnél.
A többi árusnak volt munkásőr AK-47-ese, meg mindenféle egyéb, AMD, szlovák “ipari-hulladék”. Az egyik szlovák SMG(gyk. submachinegun) úgy nézett ki, mint egy ragasztópisztoly, súlyzáras volt, és kétszer olyan nehéz, mint az AK. Kicsit röhely. Főleg, hogy mi meg AMG-t is gyártottunk. (Állítólag ezek is magyar AMD-k. Inkább no comment, hogy PC maradjak, de tényleg, ölni rossz, fúj, kakás, fegyvert csak céltáblára fogni, értem? Komolyan. Peace! Vigyázz, 18+, lövés, halás. A kép World Photo Press díjazott.)
Szóval végigtapiztuk az összes cuccot, az árus jókat sztorizott, és örömmel vette, hogy fegyverbuzulunk egy kicsit, és nem veszünk semmit. Végre láttam, fogtam, felhúztam, elsütöttem PPS-t is, de csak lőszer nélkül. Az árus mondta, hogy disznóra is jó. Elhiszem. Berlint is ilyennel vették be.
Készült sok ökörködős fotó, rakok párat. Tessék…
Íme, a V-12. Dübör-Dübör.
Gábor, a békefenntartó.
Gábor kiadja a parancsot az Elektrolux nyíregyházi üzemegységének elörlésére.
Gábor készen áll.
Szimpatikus fiatalemberek.
Eltapostam a Wartyogót. Szegényke, azért sajnáltam, mikor összetiporta a T55-ös. 
A Nagy Kacsavadász
One Comment
Hehe, jó látni szép másnapos fejünk gyermeteg örömködés közepette. Tudja csak meg a világ, mi vár arra, aki keresztbe tesz a rámbó fivéreknek… Tényleg elég silány volt a felhozatal, de nekünk, keveset látott vidéki legénykéknek messze megfelelt, mert azért nem látni-fogdosni-élőlényekre tartani ilyesmiket minden nap. Azért jó lett volna egy H bomba is kiherélve, persze eladó
Az hetvenezerért instant get, annyi szent. És amikor hajnalban valaki a garázs környékén matat, csak kimész alsónadrágban, és hábombának látszó tárggyal megfenyegeted, hogy eltörlöd a megyét a térképről, ha nem húz azonnal a retkesbe… A légió a mi hazánk, vagy mégis inkább a rokinn, vagy a motoros. Most még lehet nevetni a képeken, de pár év múlva csak mint a vég kezdetét fogják őket emlegetni rettegve, az éjszaka óráiban a sugárzástól félmajommá változott emberállatok a barlangok mélyén rettegő porontyaiknak. De lehet, hogy nem.