Szóval még mindig a kezemmel vagyok elfoglalva, mint látható. Nem minden hónapban kényszerül az ember félkézen állni. (sic! Azért, ezen a mondaton van mit ízlelgetni, ritkán gyártok ennyire beteg közhelyt.)
Nem történt semmi egetrengető, mióta nem írtam.
Voltam lóméregért, a vállnyavajára. Vicces kapszulácskákat kaptam. Egyet kellene bevenni, de az úgy nekem semmit nem ért, így dupláztam. A dokument szerint szabad, de napi maximum 8 kapszula, az is már súlyos műtéteseknek, rákbetegeknek való csak.
Na, napi 3-4-ből baj nem lehet, meg nagyon fájt is, egyik este bevettem egy duplát, remekül csitult a sajgás, lefeküdtem aludni. Nem tudom jobban körülírni, de olyan érzésem volt, mintha nem lenne agyam. Gondolkodok, meg öntudatom van, minden rendben, de valami nagyon üreset éreztem. Hát, elég elbizonytalanító volt, nem jó, nem ajánlom. Ráadásul hangokat is hallottam tőle. Ismerőseim hangját, kiabálva, de értelmetlenül. Érdekes volt, de ha nem muszáj, nem kérek többet. Huh, és ez így receptre, legálisan. 
Mindegy, már nem szedek semmit, jól van a karom, csak idegesít felettébb ez az egész félkezűség.
Pénteken remélem leveszik már. (Már a kötést.)
Ami érdekes még, hogy megtartottam a Gentoo előadásom. Össze kellett csapni, mert nem sok idő maradt rá, de jónak ítélem. János, újdonsült haverom kicsit belesült a shellszkriptes témájába, de van ilyen is a pakliban. Szerencsére, helyszínen rájöttünk, mi a hiba.
Aztán, vígasztalódásként elmentünk, hogy iszunk egy sört, mert ugye előnye is van annak, ha az ember nem tud vezetni ideiglenesen. Az, hogy nem kell vezetni. Lehet sört inni.
Csak egyet akartunk inni, míg nem kezdődik a kollega linalgja, de csak meggyőztük magunkat, hogy most jó lesz egy alapos sörözés, így a linalg sajnos…
Persze akadt hekkelnivaló, valahogy össze akartuk varázsolni a wifit ad-hoc a két noti között. Kicsit okosodtunk, de hozzáértés híján nem sikerült. Viszont szabadlevegőn söröztünk közben. Valamikor este kavarodtam haza négyóra helyett, hehe…
Mostanában megint lo-fi mánia van rajtam. Rájöttem, hogy a SID népi hangszer. Egy fura, magát emereknek álcázó lényekből álló népé, akik a nyolcvanas években alakultak törzzsé, érdekes, szürke, tömbalakú szent kegytárgyuk körül.
Jó, ennek csak egy része vicc. Tényleg hangszernek tekintem a SID-et. A kornak megfelelo hang, dallam, és ritmuskeltő eszköz. Ennek a kornak a szilícium, és félvezetők voltak a jellemzői, nem fa, vagy állati bőrök, és kész.
Imádom, továbbra is kell egy Commie…
Szerveződik PTI-s kirándulás, remélem jó lesz. Megyünk Tokajba borozni. Elvileg lesz egy hosszú hétvége, akkor lenne a legjobb. Ricsi szervezi, de fogy a lelkesedése, ahogy látom. Ennyi embernek jó időpontot találni?!
Mindegy, jó lesz az, majd megoldjuk.
A nyelvsuli is jól megy, máj ném iz endrú, a héten zh-t, vagy mit, írunk belőle. Tanulni kell majd. Arra jöttem rá, hogy egyidős vagyok a tanárnénivel. Fura érzés.
Még mindig a nyakamon öt beadandó, de egyszerűen nem tudok így programozni. Mail, blog még csak-csak, pötyögök félkézzel, mint nagyanyám, de dolgozni, áhh, értelmetlen. Mire leírom, amit akartam, elfelejtem, mit is programozok épp. 
Ilyen uncsi blogból elég is ennyi, azt hiszem. Ma már kiírtam magam az előzővel.
Ajánlhatok egy kis muzsikát? Ha már SID, akkor legyen metálos!
Machinae Supremacy, Bouff
(ja, ui.: Ott vagyok a myspace-en, szívesen fogadok minden jelölést, barátkozást.)