Eszmél, tanácsol, álmod

Kéne egy jó notesz. Moleskine-re gondoltam, mert sznob vagyok. (nem)
Megpróbálok magyarázkodás nélkül írni egy kicsit, hogy fenntartsam a kommunikációt. Aki látta a ma mindenhová belinkelt, embeddelt műsort 2003-ból, az tudja, honnan ez a fordulat. Angelday József(kövesd twitteren, én is fogom) túrta elő a blogja segítségével valahonnan. Érdekes volt, ajánlom én is megnézésre.
10 éves az indexhu, előkerül ez a videó, és teljesen webnosztalgia van. Azt hiszem, ezen a héten jött rá a magyar web a saját létezésére.

Igértem a főhéről dolgokat, de nem írom le, mert annyira nem volt nagy cucc. Remek koncertek voltak, remek társaság volt (szia, Csilla), hidegolcsó sör, finomdrága lángos. Öregszem, azt viszont érzem. A harmadik nap már alig bírtam állni, konkrétan fájt a lábam, mint valami vénembernek. Lehet, hogy csak a túra miatt.

Azóta sok közhely lefolyt a Dunán.
Nem volt időm semmire sem. Járok egy ideje különféle szakokra a Fősulin, de ilyet még nem szívtam. Ilyen hetem még nem volt.
Azt hiszem, az előttielőtti volt olyan, hogy ha nem tanultam, akkor zh-t írtam. Két órákat aludtam, ébren tanultam, zh-t írtam, táplálkoztam, vagy wc-n ültem. Ha jól emlékszem, zuhany is volt, de gondolom csak megszokásból.
Most ez kezd csillapodni, és kezd időm lenni a szakdogára, ami szopó. Más szóval szoptam. Majd ha lefutott az ügy, írok róla.
Holnap tanulok egész nap a valségre, mert szerdán lesz vizsga-zh. Ami nem megy, azt nem kell erőlteni, de ezt most muszáj, mert ha nem jön össze, akkor még egy félévet csúszok, és az csúnya lenne. Egyszerűen nem bírom felfogni ezt a részét a matematikának.
Az analízis az jó, mert azt leülsz, és megtanulod, ha gyakorlod, elvileg megérted, mi-miért? Ok, az én szintemen, persze.
De ez?
Nem bírom összerakni. És a legrosszabb, hogy nem is akarom, csak muszáj. Pedig remek órák voltak, remek előadások, de mélyebben nem foglalkoztat. Meg aztán jó, ha az ember tudja, és bevallja, ha valamihez hülye.

A másik mumus is megvan még, a numanal. Abból akár át is mehettem volna már, de ha az ember háromféle feladatot tud megoldani, akkor nem fogja azokat kapni, mert akkor ideális világban élnénk, ahol eleve nem kell számolni, meg tanulni, mert Tahitin fekszünk a fehér homokon, és gyöngyözik a pohár a koktél körül.
Ezt választottam, meg kell oldani. Messze még a gyakjegyvédés. Meg kell csinálni, opció nincs.

A szokásos összefüggéstelenséget folytatva, szeretném bemutatni nektek azt a (végülis)blogot, ami mostanában a kedvencem lesz.
Zseniális. Csillagosötös, különösen ajánlott.
Azt hinné az ember, hogy közhelygyűjtemény, de valahogy mégse. Imádom az olyan szabályokat, tanácsokat, életigazságokat, amiket nem lehet megindokolni, csak úgy igazak valamiért, maguktól.

Szeretném megköszönni itt is a szülinapi jókívánságokat, és főként azoknak, akik először ejtették meg, mert nemrég ismerkedtünk meg. Idén is hiányérzetem volt, de tudjátok, ilyen, nem tartja fejben a dátumokat. Hetente kétszer álmodok róla. Mai napig. A visszatérő kép, hogy megölelem, aztán mindig szomorúan ér véget az álom.
Így megy ez.

Idén nem lesz szülinapi bulim sem.
Talán négy éves hagyományt törünk meg. (Mennyi is? Komment!)
Egyedül nincs kedvem szervezni. Majd lesz tán jövőre, és akkor bepótlunk mindent. Vagy majd bejelentkezik mindenki ustream-en, nem tudom.
Vagy addigra már én is valahol messzi vidéken leszek. Jó lenne.

This entry was posted in élet. Bookmark the permalink. Trackbacks are closed, but you can post a comment.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.

  • Barátok