Semmi dolgom

Biztos lenne mit csinálnom, persze, de nincs kedvem belekezdeni semmibe. Egy kis vákuum nem árt, míg lemegy a karácsony. A két ünnep közt meg tanulni fogok, mert egyrészt muszáj, másrészt nincs más dolgom, harmadrészt, mert eldöntöttem. És mert vágyom is rá, akár a futásra. Önkínzódni jó.
A lánnyal, akit csak dél-amerikai sorozatokba illő jelzőkkel tudok illetni, odáig sülyedt a kommunikációnk, hogy néha küldünk sms-t. Tegnap olyat írt, amire nem válaszoltam. Azt mondja, “Te csak szokjál lefelé.”. Mármint róla, érted. Egy ideje ilyen cinikus, és fölényes velem, gondolom, észrevette, hogy megteheti, mert olyan fontos nekem, hogy eltűrök bármit. Na jó, bármit nem. A múltkor volt egy ilyen bármi, és rájött, hogy szenzitív vagyok. Jéé, meg tudok sértődni, tud fájni valami, nohát, ki látott még ilyet…
Nem panaszkodom, nem utálnak az emberek, de így még senki nem ölelt meg, mint ő, mikor legutóbb elbúcsúztunk. Elengedett utamra, megkönnyebbült valamitől. Csak tudnám, mitől?
Olyan boldog volt, mikor véget ért a suli, már felém sem nézett, csak ilyen felületes kis beszélgetésget ejtettünk meg gtalk-on. Gtalk-on, igen, ennyi jutott nekem. Csókoltatjuk a Google-t, meghatározó csatornája ennek a kapcsolatnak, majd egyszer leírom.
Ő szinte repült, én meg próbáltam nem lehangolni a kedvét, pedig rettegtem, mi lesz velem nélküle, féltettem mindentől, mindenkitől, mert ő az enyém, ne vegyék el!
Persze, mikor maga alatt volt, mert bántották emberileg, és megalázták, akkor egy pillanat múlva csörgött a telefonom az sms után,amit küldtem neki. Hol vagyok? Találkozzunk félúton! Azt mondta ideges, de inkább szomorú volt, csillogott a szeme, és nem vidámságtól. Ott voltam neki. Nem mártírkodok, mert jólesett, hogy adhatok neki tanácsot, és főként támogatást, de nekem ne mondja, hogy szokjak le, azért mert mert ő már megkönnyebbült. Nem cigi ez, hogy elnyomjuk, aztán kész. Ez már csak változni tud, szűnni nem. Bárhogy legyen, nem múlik majd semmi.
Én barom, persze reménykedek tovább, illetve nem reménykedek, hanem bízok magamban, és a happy end-ben. Harcolni fogok utolsó erőmig érte. Remélhetőleg meg tudok maradni józannak, és nem csinálok magamból hülyét, őt pedig nem hozom kellemetlen helyzetbe.
Ilyen karácsonyom van. Este valószínűleg írom tovább, amit elkezdtem.
Kellemes Karácsonyt mindenkinek!