Féltízre ott voltam már, az előjegyzett tízóra helyett.
Ha jól emlékszem, 9.41-kor vettem le a kabátom, és feküdjek az asztalra. Ne úgy. Hanyatt.
Ja, még a pulcsit vegyem le. Ö, a pólót is. Hát jó.
Betakartak zölddel teljesen, és elkezdte a doki összekenni a műtét leendő helyét büdös valamivel. Valami csípős szagú fertőtlenítő anyag volt ez, aminek a gőze be is szorul az alá a lyukas szövet alá, amit a fejemre ragasztottak úgy, hogy csak a műtendő terület látsszon ki a lukon.
Lidokainra nem vagyok érzékeny, úgyhogy elkezdte beszúrkálni a doki. Valami rosszabb minőségű anyag volt, azt mondta. Biztos megvágták a vietnámi lidokainnepperek. Lényeg, hogy beszúrt vagy hatot, nem is emlékszem, mire elkezdett bambulni a terület. Olyannyira, hogy nem is nagyon vettem észre, mikor kezdődött a valódi beavatkozás. Csak azt éreztem, hogy matatás van ott. Meg valami ollóval nyiszatolás. Elég durva belegondolni, hogy az az én bőröm volt. Hamar megvolt az egész, és a legdurvább a varrás volt. Rendesen éreztem, ahogy darabosan csúszik a cérna. Nem tudom mennyit öltött, pedig megszámolhattam volna. Na, majd meglátom úgyis. Remélem nem lesz nagyon csúnya heg.
Majdhogynem az előjegyzett időpontra végeztem, gyorsan, szakszerűen, korrektül bántak velem, pedig nem csúsztattam pénzt sem. Nem sokat járok kórházba, de meg vagyok elégedve eddig teljesen. Nem “elmegy” kategória, hanem “kiváló”.
De nem mondom, hogy jó volt. El lehetett viselni, de nem kívánom senkinek. Határozottan kellemetlen egy ilyen nyiszatolás, és még fáj is. Persze, míg tartott a lidokain, semmi bajom nem volt, aztán egyik percről a másikra reccs, csak úgy belenyilallt. Hülye fejjel elképzelem, és akkor mégjobban fáj, és érzem a cérnát. Pedig nem is tudom, hol van. Holnap megyek átköttetni, meg akarom majd nézni, hogy fest. Csak hogy tudjam, hogyan kell fájjon hivatalosan.
Bedobtam már ma egy tramadolt, az hat. Nem akarok siránkozni, de veszettül bír fájni, mikor rákezd, úgyhogy muszáj ilyen durva szerrel tompítani. Nekem legalábbis durva, nem szoktam fájdalomcsillapiítót szedni, ha nem muszáj. A vállamra kellett annakidején, onnan maradt ez is. Akkoriban elég horrorisztikus dolgok lebegtek a szemem előtt, mikor lecsuktam a szemem alváshoz, bár akkor sokat vehettem be. No, nem szabad túlzásba vinni, mert erre rá lehet kattanni, az meg kinek hiányzik.
Ami értelemeset műveltem ma az a megbeszélés volt. Lesz mivel barkácsolnom proper ubu csomag készítésének ügyében. Holnap bele is fogok kezdeni, rengeteg dolgot kell majd átolvassak, meg kísérletezni is lesz mit.
Aztán délután csak feküdtem, nem voltam, nem vagyok jól. Nem is tudom, mit akartam én rohangászi, ma műtöttek. Ugyan megleptem magam egy tejfölösfokhagymáslángossal, de ez a pihengetés is kell most. Beszélgettünk Gáborral egy jót legalább. Jönnek majd haza decemberben, ki kell majd menni értük a reptérre, meg bemenni Pestre valami miatt. Ezt majd le kell szervezni, naptárba felírni. Jó lesz majd dumálni megint nagyokat, meg kocsában ülni. És nagyon szeretném már bemutatni Krisztit is nekik.
Mi volt még?
Ja, esett az eső.